Cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen rend szerint történik a jelenleg hatályos szabályozás szerint a gazdasági társaságok megszüntetése, illetve bemutatjuk az új koncepció lényeges elemeit.
A jelenlegi szabályozást az 1992-ben hatályba lépett és azóta számos alkalommal módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: csődtörvény) tartalmazza. A csődtörvény a címében is meghatározott három eljárást szabályozza: csődeljárásnak nevezve – a törvényalkotó elképzelése szerint – az adós társaság által kezdeményezhető és a reorganizáció lehetőségét nyújtó eljárást, felszámolási eljárásnak tekintve az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, illetve a cégbíróság vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján meginduló és a fizetésképtelen gazdálkodó szervezet végleges megszüntetésével egyidejűleg vagyonának a hitelezők közötti szétosztásával végződő eljárást. A törvényalkotó ebben a törvényben szabályozta a végelszámolási eljárást is, amelynek elhelyezését már a törvény hatálybalépésekor is sokan vitatták, tekintettel arra, hogy ez az eljárás kifejezetten a nem fizetésképtelen szervezetekre vonatkozik (a gazdasági társaság végelszámolására nem is kerülhet sor, ha a társaság fizetésképtelen), amelyek megszűnésére a tulajdonosok elhatározásából kerül sor. Ezért e vélemények szerint ennek szabályozását célszerűbb lett volna a cégeljárásról szóló törvényben elhelyezni.
A tervezett törvényhez való könynyebb viszonyítás érdekében a következőkben vizsgáljuk meg röviden a csődeljárás és a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás jelenleg hatályos szabályozását:
Csődeljárás
A csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet az adós gazdasági társaság legfőbb szervének egyetértésével a vezető tisztségviselő nyújthatja be a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bírósághoz. Az eljárás nemperes eljárás, tehát tárgyalás tartásának nincs helye, a bíróság azonban a feleket indokolt esetben meghallgathatja. A csődeljárás célja, hogy az adós fizetési haladékot kezdeményez a hitelezőkkel való csődegyezség megkötése érdekében, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.
Fizetési haladék
A fizetési haladék igénybevételéhez meghatározott mértékű követelésállományt képviselő hitelezők egyetértése szükséges, ennek érdekében az adós a csődeljárás kezdő időpontjától számított 30 napon belül tárgyalást tart, amelyre a kérelem benyújtásával egyidejűleg az ismert hitelezőit közvetlenül, ismeretlen hitelezőit pedig hirdetmény útján hívja meg.
A hirdetményt a csődeljárás kezdő időpontját követő 3 napon belül két országos napilapban kell közzétenni. Az adós a tárgyalás eredményét a tárgyalás megtartását követő három napon belül köteles a bíróságnak bejelenteni, és amennyiben a bíróság a fizetési haladékról szóló végzést hoz, intézkedik annak 15 napon belül történő közzétételéről.
A bíróság a fizetési haladékról szóló végzésben a felszámolók névjegyzékéből vagyonfelügyelőt rendel ki, aki a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét. A vagyonfelügyelő gazdasági ellenőrző tevékenysége mellett a legnagyobb jogosítvánnyal a csődegyezség során rendelkezik, tekintettel arra, hogy az csak az ő jóváhagyásával érvényes. A fizetési haladék (moratórium) időtartama a végzés közzétételétől számított 90 nap, amelyet a hitelezők kérelmére a bíróság legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. A fizetési haladék időtartama alatt a pénzfizetési kötelezettség nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények – bizonyos kivételekkel – nem állnak be, és az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása szünetel. A fizetési haladék tartama alatt az adós a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követeléseken alapuló kifizetéseket nem teljesítheti. Tehát a moratórium időszakában az adós vagyona egy befagyasztott, védett állapotban van, annak érdekében, hogy a hitelezői követelések és az adós vagyona biztonságban maradjon az eljárás végezetéig.
Egyezség
A fizetési haladék tartama alatt az adósnak egyezségi tárgyalást kell tartania, amelyre az egyezségi javaslat és a fizetőképesség helyreállítását célzó program kézbesítésével az ismert hitelezőit és a vagyonfelügyelőt meghívja. Egyezség akkor köthető, ha ahhoz a fentiekben már említett követelésállománnyal rendelkező hitelezők hozzájárulnak. Acsődeljárás során kötött egyezséget kényszeregyezségnek is szokták nevezni, tekintettel arra, hogy annak hatálya azokra a hitelezőkre is kiterjed, akik a szabályszerű értesítés ellenére a döntés meghozatalában nem vettek részt, vagy akik az egyezséghez nem járultak hozzá. Ha a felek között az egyezség nem jött létre, illetve azt nem hagyták jóvá, vagy nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha az egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel a csődeljárást befejezetté nyilvánítja. Ha tehát az előzőekben ismertetett időtartamokat megvizsgáljuk, akkor az adósnak a csődeljárás iránti kérelmének benyújtásától számítva 48 nap telik el, amíg a fizetési haladékot megkapja, majd ezek után összesen 150 nap áll rendelkezésére, hogy annak időtartama alatt gazdasági helyzetét rendezze.
Felszámolás
A felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, avagy a cégbíróság, illetve a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján folytatható le, a csődeljáráshoz hasonlóan nemperes eljárásban az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál.
A felszámolási eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetésével a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Az természetesen egy egészen más kérdés, hogy a gyakorlatban a hitelezők a felszámolási eljárással korántsem az adós társaság jogutód nélküli megszűnését kívánják elérni, hanem a 60 napon túli esedékes követeléseik behajtása érdekében gyakorolnak nyomást a felszámolás megindítása iránti kérelem benyújtásával. Ennek oka feltehetően az, hogy az elmúlt években egyre lazább a számviteli fegyelem és az egyre növekvő adósságfelhalmozás, amely ellen a hitelezők az igazságszolgáltatás időigényessége miatt más eszközhöz nem folyamodhatnak.
A felszámolás feltételei
Az adós a felszámolási eljárás lefolytatását akkor kérheti, ha a csődeljárás lehetőségével nem kíván élni. Ennek oka az lehet, hogy nem lát lehetőséget arra, hogy gazdasági helyzetét a fentiekben meghatározott moratórium időszaka alatt stabilizálja. A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, illetve ha a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. Ha bármely feltétel alapján az adós fizetésképtelensége megállapítást nyer, a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, de a hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő időpontnak.
Felszámolási mérleg, ütemterv
A bíróság a felszámolási eljárás elrendelésével egyidejűleg kijelöli a felszámolót, aki a végzés jogerőre emelkedésétől kezdve kizárólagos joggal rendelkezik az adós gazdálkodó szervezet vagyonával való jognyilatkozat-tételre. Afelszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket. A felszámoló nyitó felszámolási mérleget készít, megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket, és ütemtervet készít, ideértve a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez, valamint az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, különös tekintettel a felesleges munkaerő leépítésére. A felszámoló az ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak vagy bármely hitelezőnek – kérésre - bemutatni, aki az ellen a bíróságnál kifogással élhet. A felszámolás megindítása után gyakran azért húzódnak az eljárások, mert egyrészt a felszámolók nem jutnak hozzá az iratokhoz, s nincs igazán olyan eszközük, amivel ezt kikényszeríthetnék, másrészt a hitelezői igények elfogadása, besorolása, azok kérdésében a jogerős döntés meghozatala lassú a bírósági eljárás során.
A tartozások lejárttá válása
A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. Amenynyiben a felszámolást elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedett, a bíróság elrendeli a végzés Cégközlönyben való közzétételét, amely tartalmazza többek között a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be. Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi és kielégíti, ha a kielégítési sorrendben elsősorban meghatározott tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Több késedelmesen bejelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabályai az irányadók. Az egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A követelések nyilvántartásba vétele
A bejelentett követelések nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára – a bírósági ügyszámra hivatkozással – befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. A hatályos csődtörvény tartalmazza azt a lehetőséget, hogy amennyiben a hitelező nem kívánja befizetni ezt az összeget, vagy már előre egyértelmű, hogy nem fogja tudni az adós a követelését teljesíteni, akkor a befizetés nélkül kéri a felszámolót az elismert követelésről, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 5. pontjában foglalt nyilatkozat kiadására. A nyilatkozatban foglalt elismert követelés a társaságiadóalap-csökkentő tényezőként vehető figyelembe mint behajthatatlan követelés. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a hivatkozott jogszabály ezen 5. pontját 2001. január 1-jétől hatályon kívül helyezték, azonban a jogintézményt mind a felszámolók, mind az adóhatóságok változatlanul figyelembe veszik.
Egyezség
A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig, a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek. Mindazok, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik. A felszámolási eljárásban a vagyon felmérése után a törvényben meghatározott kielégítési sorrend alapján rendezik a hitelezői követeléseket, amelyek között a zálogjoggal biztosított követések a felszámolási költségeket követően a privilegizált második helyet foglalják el. Az adós kérelmére a kérelem beérkezését követő 60 napon belül egyezségi tárgyalást tart a bíróság, ahol helye van a hitelezők közötti egyezségkötésre, amely a csődeljáráshoz hasonlóan itt is kényszeregyezség, amennyiben abban meghatározott mértékű és típusú követeléssel rendelkező hitelező részt vesz.
A rendszer anomáliái
Az új fizetésképtelenségi törvény koncepciója is tarthatatlannak ítéli a jelenlegi helyzetet, hiszen a fizetésképtelenség megállapítására, a felszámolás megindulására a hitelezői kérelem beérkezését követő 3-12 hónap múlva kerül sor, illetve ha az adós a felszámolást elrendelő végzést megfellebbezi, akkor erre további kb. 24 hónapot kellett eddig számolni. Elsősorban az eljárási szabályok kidolgozatlansága, az eljárásnak nem a fizetésképtelenséghez igazított rendszere teszi nehézkessé a bírósági eljárást. Ez alatt az idő alatt az adós a kérelem benyújtásakor még meglévő vagyonát is feléli, eltünteti, a tulajdonos az üzletrészeit eladja, az ügyvezető lemond, s nincs akit elszámoltasson a felszámoló a vagyon eltűnéséről. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint lehetőség van hitelezői kérelemre ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére, de az eddigi tapasztalatok szerint felül kell vizsgálni az erre vonatkozó szabályozást, mert az ideiglenes vagyonfelügyelő a vagyon megőrzésére vagy azon hitelező követelésének biztosítására, akinek a kérelmére kijelölték, nem rendelkezik jogosítványokkal, csak azt tudja megakadályozni, ha csalárd módon akarják a hitelezői kielégítés alapjából kivenni a vagyontárgyakat.
A fentiekben foglaltak és a gyakorlat alapján általánosságban megállapítható, hogy a felszámolási eljárások elég lassan bonyolódnak, mely lehetővé teszi a vagyon eltüntetését, ami károkat okoz nemcsak a hitelezőknek, hanem a gazdaság egészének is.
A fizetésképtelenségi törvény koncepciójának lényeges elemei
Az új törvény koncepciója szakít az eddig hatályos csődtörvény megoldásával, s a két külön eljárás helyett a továbbiakban a kétféle módon megindítható, de egyeljárásos modellt választja, egységesen a csődeljárás elnevezést használva. Az egyeljárásos modell bevezetésének az az indoka, hogy minél előbbre hozza azt a pillanatot, amikor a fizetésképtelen adós vagyona ellenőrzés alá kerül. A kételjárásos modell esetén az adós által kezdeményezett, reorganizációra irányuló eljárásban (pl. a jelenleg hatályos törvény szerinti csődeljárásban) a hitelező hiába látja azt, hogy az adósnak nincs reménye gazdasági helyzetének rendezésére, kénytelen kivárni annak befejezését ahhoz, hogy saját maga elkezdhesse a felszámolási eljárást. Ez alatt az idő alatt pedig az adós vagyona egyre csökken. Az egyeljárásos modellben azonos módon indul majd az eljárás, az első szakaszban pedig gyakorlatilag csak a vagyon megóvása és a döntés előkészítése folyik, s az adós valós helyzetétől és a hitelezők döntésétől függően kerül sor egyezségkötésre, reorganizációra vagy pedig felszámolásra. Még ez utóbbi esetben is nagyobb esély van a hitelezői igények magasabb mértékű kielégítésére, mint a jelenlegi megoldással, hiszen hamarabb kerül a vagyon védelem alá.
Az eddigi szabályozás szerint amenynyiben a csődeljáráskötött egyezséget az adós nem teljesítette, felszámolási eljárást kezdeményezhettek vele szemben a hitelezők. A koncepció szerint ez az egyeljárásos modell az előző két eljárás egyesítésével hatékonyabb hitelezővédelmet biztosíthatna. Az új elképzelés szerint ugyanis - a kérelem benyújtásának pillanatától – az adós vagyona védelmet élvezne a hitelezői követelésektől az első 3 hónapban, s ekkor rendezhetné sorait az adós, elkészíthetné a helyzet megoldására javaslatait – ha kívánja -, s amennyiben meg tudja győzni a hitelezőit, akkor nem szükségszerű a megszüntetése, esélyt kap a gazdaságba való visszatérésre. Ugyanakkor azonban szigorú ellenőrzés alatt áll a gazdálkodása, továbbá döntéseinek előkészítésére szigorú határidők mellett van lehetőség a hitelezők és a gazdaság normális működése érdekében.
Ha tehát fennáll az adós felé a bizalom, akkor az adós és a hitelezők egy egyezséggel vagy azonnal kilépnek a csődeljárásból, vagy megállapodnak egy hosszabb reorganizációban. A csődeljáráson belül egy szakasz tehát a reorganizáció, hiszen ennek célja az adós gazdasági helyzetének stabilizálása. Ha nincs bizalom, akkor a csődeljárás likvidációs szakasszal, a felszámolással folytatódik, azaz a csődeljárás a felszámolás befejezésével zárul. A csődeljárás tartalma (az adós számára lehetőség nyújtása, hogy rendezze a sorait) tehát megmaradna, azonban csak ennek sikertelensége esetén kerülne sor a csődeljárás második szakaszaként a felszámolás elrendelésére, ahogyan most is a felszámolás elrendelésére kerül sor a felszámolási eljárásban.
Új eljárási típusok
Amint az előzőekben már utaltunk rá, a tervezet szerint egyféle eljárás lefolytatására lesz lehetőség, melynek azonban az első szakasza kétféle módon indulhat meg. Közöttük a fő különbség abban van, hogy az egyik – az adós által irányított csődeljárás – kizárólag az adós kérelme alapján indulhatna meg, s a hitelezők döntéséig az adós rendelkezhet – vagyonfelügyelői ellenőrzés mellett - a vagyonával. A másik – rendes csődeljárás – a hitelezők, az adós (végelszámoló) és a külföldi főeljárás felszámolójának a kérelmére indulhatna, s itt a csődnyitás után a csődbiztos őrizné és kezelné a vagyont, ameddig a hitelezők erről nem döntenek. A továbbiakban tehát a fizetésképtelenségi törvényben szabályozott eljárást csődeljárásnak nevezzük, amelyen belül különbséget teszünk az adós által irányított és a rendes csődeljárás között.
A fizetésképtelenség vizsgálata
Fenyegető fizetésképtelenség
Fizetésképtelen az adós, ha tartozásait előreláthatóan nem tudja esedékességkor kifizetni (fenyegető fizetésképtelenség). Erre a fizetésképtelenségi okra csak az adós hivatkozhat, amikor kezdeményezi az adós által irányított csődeljárás lefolytatását. Ennek a valóságtartalmát a bíróság nem vizsgálja, a kezdeményezés egyetlen korlátja az, hogy az adós nem kezdeményezheti az előző csődeljárásának jogerős befejezését követő 2 éven belül az adós által irányított eljárást. A csődnyitást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Vagyonhiányos adós
Fizetésképtelen továbbá az adós, ha tartozásait nem fedezi a vagyona (vagyonhiányos adós). Ez a fizetésképtelenségi ok a végelszámoló és az adós által kezdeményezett eljárásokban jutna szerephez, hiszen a végelszámolónak már ismernie kell az adós vagyoni helyzetét, ezen belül az eszközeit és a tartozásait, másrészt az adós is kezdeményezhetné erre hivatkozva az eljárást (az előző oknál még nem biztos hogy bekövetkezett a fizetésképtelenség, itt már valószínűleg igen). Ilyen kérelem esetén szintén nem vizsgálódik a bíróság, azonnal megnyitná a csődöt, hiszen a végelszámoló kötelessége és felelőssége az adós helyzetének megítélése, illetve az adós tudja legjobban, hogy milyen gazdasági helyzetben van. Acsődnyitást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Likviditási ok
Az adós fizetésképtelen végül, ha fizetéseit beszüntette (likviditási ok). Erre a fizetésképtelenségi okra hivatkozhat a hitelező a rendes csődeljárásban. A hitelezői kérelem benyújtásának feltételeként meghatározná a törvény, hogy kötelező az adós írásbeli felszólítása, s csak ennek igazolásával lehetséges az eljárás iránti kérelem benyújtása. Jogerős határozat hiányában akkor lehet a kérelmet benyújtani, ha a hitelező a követelésének lejáratát követően igazolhatóan írásban felszólította az adóst a fizetésre, vagy az adóssal közösen felvett jegyzőkönyvben szólította fel a fizetésre, és a felszólítás átvételét, illetve megtörténtét követő 30 napon belül az adós a tartozást nem egyenlítette ki, s azt írásban ezen időtartam alatt nem vitatta.
Amennyiben a hitelező rendelkezik jogerős határozattal az adóssal szemben, úgy a kérelem feltétele, hogy a jogerős határozat kézhezvételét és a teljesítési határidő lejártát követően a hitelező igazolhatóan írásban felhívja az adóst a teljesítésre, s a felhívás kézhezvételét követő 15 napon belül ne történjen meg a teljesítés.
Benyújtható a hitelezői kérelem akkor is, ha a megkísérelt végrehajtás eredménytelen volt, továbbá ha a hitelező megpróbálkozott a lejárt tartozás fizetésére vonatkozó írásbeli felszólítással, de a cégjegyzékbe bejegyzett székhelyéről az adós ismeretlen helyre távozott, s ezért a kézbesítés sikertelen volt, illetve az adós megtagadta az átvételt. Ez a törvényi szabályozás mindenképpen egyértelműbbé tenné a hitelező által megkísérelt követelésbehajtás eredménytelensége esetén a fizetésképtelenség bizonyítását, tekintettel arra, hogy a jelenlegi hiányos szabályozás következtében a felszámolást lefolytató bíróság gyakran több meghallgatást is tart az adós és a hitelező részvételével ennek a tisztázására, ami az egyébként is hosszú eljárást csak tovább nyújtja.
Végelszámolás
* A gazdálkodó szervezet – saját elhatározásból történő - jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye. A társaság legfelsőbb szervének jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatát a gazdálkodó szervezet vezetője köteles haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül a cégbíróságnak megküldeni. A végelszámolásnak csak abban az esetben van helye, ha a társaság nem fizetésképtelen. A fizetésképtelenségi törvény végelszámolás-szabályait a törvénytervezet már nem tartalmazza – hiszen ez kifejezetten fizetésképtelenségi helyzetről szóló törvény lesz, s a végelszámolás megindítására fizetésképtelenség esetén nem is kerülhet sor -, ugyanakkor a végelszámolás szabályait külön rendezni kell, meg kell oldani – a fizetésképtelenségi eljáráshoz kapcsolódóan is – a gyakorlatban felmerült problémákat a cégtörvény kiegészítésével.
Moratórium
* Mint azt már a jelenleg hatályos szabályozással kapcsolatban megállapíthattuk, mind a csődeljárásban, mind a felszámolási eljárásban meglehetősen hosszú idő telik el a moratórium elrendeléséig. Ez természetesen alapvetően ellenkezik a hitelezői érdekekkel, hiszen az adós vagyonának védtelensége a követelések kielégítését veszélyezteti. A moratórium célja az, hogy egyrészt az adós részére lehetőséget biztosítson gazdasági helyzetének rendezésére anélkül, hogy védekeznie kellene az egyes hitelezői végrehajtási törekvésektől, másrészt annak a megakadályozására szolgál, hogy egyes hitelezők az adós fizetésképtelensége esetén a többiekre tekintet nélkül kielégíthessék követelésüket. A koncepció szerint a moratóriummal egyidejűleg kirendelt vagyonfelügyelő védené a vagyont az adós esetleges fedezetelvonó törekvéseivel szemben. Ugyanakkor a hitelezők adóst korlátozó, illetve többi hitelezőt veszélyeztető tevékenységének a moratórium szabna gátat. A moratórium azt jelenti, hogy az adós önként teljesítheti az ezen időszak alatt keletkezett fizetési kötelezettségeit, de a moratórium tartama alatt kényszerrel (végrehajtás) nem lehetséges a hitelezői követelés behajtása. * A moratórium tehát megakadályozza az azt megelőző időszakban keletkezett követelések kényszerrel történő behajtását, illetve ezek önkéntes teljesítését, a moratórium tartama alatt keletkezett követelések kényszerrel történő behajtását, és a vagyonfelügyelő ellenőrzése biztosítja azt, hogy ne kerüljön sor ezen időtartam alatt a vagyon kimenekítésére. A moratórium ideje alatt a végrehajtások szünetelnek, a késedelmes fizetésből eredő jogkövetkezmények nem állnak be, a zálogjoggal élni nem lehet (felfüggesztődik az eljárás végéig), biztosítéki engedményezés, illetve biztosítéki tulajdonátruházás jogosultja nem élhet a biztosíték érvényesítésével kapcsolatos jogával. A moratóriumnak a koncepcióban rögzített további következménye, hogy vételi joggal élni nem lehet, a kártérítési és kötbérfizetési kötelezettségek nem állnak be, elállási jog nem érvényesíthető, a bank nem érvényesítheti a pénzügyi szolgáltatási tevékenységéből, illetve befektetési szolgáltatási tevékenysége körében keletkezett esedékes követeléseit az adóssal szemben, beszámítás nem lehetséges. Az előzőekben felsorolt joghatások nagy része a jelenleg hatályos csődtörvény szerint is – ha később is, de – bekövetkeznek, azonban a koncepcióban erre vonatkozóan részletesebb és egyértelműbb szabályok várhatóak. * Moratóriumot kapna az adós – s egyidejűleg vagyonfelügyelő jogosítványokkal ellátott fizetésképtelenségi szakértő kerülne részére kirendelésre * az adós által irányított csődeljárásban az adós kérelmének benyújtását követő nap 0 órájától, * az adós által kezdeményezett rendes csődeljárásban a kérelem benyújtását követő nap 0 órájától, * rendes csődeljárásban a csődnyitást elrendelő végzés meghozatalát követő nap 0 órájától (azzal a különbséggel, hogy itt a csődbiztos rendelkezik vagyonfelügyelői jogosítványokkal a jogerőre emelkedésig, illetve ezt követően a csődnyitás időpontjáig)