Állattartás a lakóhelyen

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 91. számában (2005. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A cikk azokat a jogi előírásokat veszi sorra, amelyek megszabják, milyen feltételek mellett lehet állatot tartani egy lakóövezetben, s mikor akadályozhatják meg a szomszédok, hogy állatok éljenek a közelükben. Van-e különbség ebből a szempontból a hobbi- és a haszonállat között, mi a helyzet a vadállatokkal?

Az állattartás általános szabályai

Az állattartás alapvető szabályait az állatok védelméről szóló 1998. évi XXVIII. törvény tartalmazza. Ennek értelmében az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni. Kötelessége, hogy gondoskodjon az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről. Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatokat el kell különíteni.

Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről. Ugyancsak az állattartó kötelessége, hogy biztosítsa az állat megfelelő és biztonságos elhelyezését, szakszerű gondozását, valamint hogy megakadályozza az állat szökését. A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is meg kell teremteni azonban a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.

A szabadban tartott állatot - különleges igényeit is figyelembe véve - védeni kell az időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan zárt körülmények között tartott állat számára az állattartó köteles az állat szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret biztosítani.

A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.

A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.

Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Tilos az állatot elűzni, elhagyni vagy kitenni.

Az állattartás céljára szolgáló létesítmények elhelyezésére, építésére és karbantartására az építésügyi, az állat-egészségügyi, a környezet- és természetvédelmi, valamint a közegészségügyi jogszabályok rendelkezései az irányadók.

Állattartó

Állattartónak minősül az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli.

A jó gazda gondossága

A jó gazda gondossága olyan tevékenységet jelent, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).

Tilos az állatkínzás

Tilos az állatnak indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni. E tilalmat a törvény példálózó felsorolással tölti ki tartalommal, amikor úgy rendelkezik, hogy az állatot főszabályként nem szabad különösen:

- kínozni,

- emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,

- kényszer-takarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,

- a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,

- a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,

- természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

Állatkínzásnak minősül az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása. A kínzással kapcsolatos tilalom nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, illetve a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.

Beavatkozás az állaton

Beavatkozásnak minősül az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának megváltoztatása. Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel, illetve az állattartók körében szokásos beavatkozás esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Beavatkozás érzéstelenítés nélkül főszabályként csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna, mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.

Nem végezhető sebészeti beavatkozás az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése végett. Kivétel ez alól az ivartalanítás, valamint kutya esetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert tenyésztő szervezet tenyésztési programjában meghatározott küllemi előírások kialakítását biztosító sebészeti beavatkozás (fül-, illetve farokkorrekció).

Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.

Veszélyes állatok

A veszélyes állatok jegyzékét a 8/1999. (VIII. 13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet melléklete tartalmazza.

Jegyzői engedély

Veszélyes állat tartása, szaporítása, illetve az országba behozatala előzetes hatósági engedélyhez kötött. A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban kerületi önkormányzat jegyzője adhat engedélyt, az állat-egészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének szakhatósági hozzájárulásával.

Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás nem sérti vagy veszélyezteti a környezet nyugalmát és biztonságát, és az egyed tartási feltételei - ideértve a tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges szakismeretet is - biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága megoldható - rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.

A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem adható.

Az állattartó veszélyes állatát közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó felügyelettel, ember és állat életét, testi épségét nem veszélyeztetve tarthatja.

Bejelentési kötelezettség

A veszélyes állat tartási helyéül szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az állat fajának feltüntetésével a veszélyre felhívó, jól látható, tartós jelzést kell elhelyezni.

A veszélyes állat tartója köteles haladéktalanul bejelenteni a veszélyes állat

- eltűnését a jegyzőnek és a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes állami szervének is,

- elhullását a jegyzőnek és az állatorvosnak.

Szankciók

Ha a veszélyes állat tartója az engedélyben foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti, illetve veszélyes állatot engedély nélkül tart vagy behoz az országba, a jegyző, illetve természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes területi állami szerve - a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelő helyre való szállítását rendelheti el, vagy egyéb megfelelő intézkedést hozhat.

Ha az állattartó a hatóság által előírt időpontig gondoskodik a feltételek biztosításáról és a szükséges engedélyek beszerzéséről, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az engedélyt vissza kell vonni, az illetékes hatóságnak a veszélyes állatot le kell foglalnia, illetve el kell koboznia, és a tulajdonos költségére intézkednie kell a veszélyes állat végleges elhelyezése iránt. Ennek eredménytelensége esetén a veszélyes állat életét megengedett módon ki kell oltani.

Az állatok nyilvántartása

A jegyző az önkormányzat illetékességi területén tartott veszélyes állatokról nyilvántartást vezet, amely tartalmazza:

- az állattartás helyét,

- az állattartó nevét, személyi azonosító jelét, lakcímét,

- az állat faját, fajtáját, esetleges egyedi azonosításra szolgáló adatait,

- az állattartás kezdetének és megszűnésének időpontját,

- az állattartásra vonatkozó hatósági határozatok számát, kibocsátójának megnevezését, továbbá

- a veszélyes állat országba való behozatala esetén az állat származási (előző tartásának) helyét.

A jegyző jogai

A települési önkormányzat jegyzője az állatok védelme érdekében

- az állattartással kapcsolatos felvilágosítást, adatot kérhet az állattartótól,

- betekinthet az állattartással kapcsolatos iratokba, továbbá

- helyszíni szemlét tarthat az állattartás helyén.

A jegyző az állattartót az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében a természetvédelmi oltalom alatt álló állat, illetve természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának kikérése után meghatározott építési munka elvégzésére kötelezheti.

Ha a jegyző az állattartásra vonatkozó rendelkezések megsértését észleli, illetve ha ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik, köteles haladéktalanul eljárni, illetve az illetékes hatóság intézkedését kezdeményezni.

A jegyző az állatvédelmi és az állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében.

A jegyző az állatvédelemre, valamint az állattartásra vonatkozó szabályok megsértése esetén korlátozhatja, megtilthatja az állattartást. Természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állat esetén a jegyző kezdeményezi a természetvédelmi hatóságnál az állat tartásának korlátozását, illetve megtiltását.

Állatok a szomszédban

Az állattartásnál is érvényesülnek a Polgári Törvénykönyvnek a szomszédjogra vonatkozó előírásai. A tulajdonos az állattartás során is köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amelylyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

Állatok befogása miatt a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni. A tilosban talált állatot ugyanakkor a föld használója mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt tulajdonosa meg nem téríti.

Birtokháborítás

Állattartás miatt indult birtokháborítási perben azt kell vizsgálni, hogy az adott környezet jellegére is tekintettel megvalósul-e olyan magatartás, amely az összes számba jövő érdek figyelembevételével birtokháborító s környezetet sértő magatartásnak minősíthető. Ebből a szempontból jelentősége van annak is, ha a birtokháborítást panaszló fél olyan környezetbe ment lakni, amelyben - éppen a környezet jellegére figyelemmel - az állattartás nem tilos.

Fokozott érzékenység

Egyes személyek fokozott érzékenysége nem járhat azzal a következménynyel, hogy a szomszéd az államigazgatási hatóság által engedélyezett és ellenőrzött állattartói tevékenység megszüntetésére kényszerüljön.

Haszonállatok

Olyan kertes, családi házakkal beépített környezetben, ahol az állattartás megengedett és szokásos, a haszonállattartás, például a csirkenevelés önmagában nem kifogásolható. Az állattartás azonban nem lehet olyan mértékű, hogy azzal a szomszédos ingatlan tulajdonosait szükségtelenül zavarja.

Szag és füst

Az állattartás céljára szolgáló ól fűtésével kapcsolatos szag- és füsthatás bírósági megítélését példázza az a jogeset, amelyben a felperesek birtokháborítás megszüntetése iránt terjesztettek elő keresetet. Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket csirkeóljuk más fűtési üzemmódra való átalakítására annak érdekében, hogy a füst ne zavarja őket ingatlanuk rendeltetésszerű használatában. Afelperesek másodlagosan kérték azt is, hogy az alperesek falazzák be az udvarukra néző WC- és fürdőszobaablakot, vagy lássák el azt bukószárnyú, átláthatatlan üveggel beüvegezett ablakkal.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. A határozat indokolása szerint a felperesi ingatlan és a csirkeól kéménye közötti távolság, az ingatlanok közötti széljárás, a kéménytorkolat és kémény magassága miatt a füst nem haladja, illetőleg alig haladhatja meg egy családi ház fűtőberendezéséből származó füst mértékét, emiatt ezt a zavarást a szomszéd tűrni tartozik. A bíróság érvelése szerint az ablakok elhelyezése is megfelel az építésrendészeti szabályoknak, ezért azok átalakítására nincs indok.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felpereseket a kiáramló füst nem zavarja olyan mértékben, hogy ingatlanuk rendeltetésszerű használhatósága csökkenne. Az alperesek által létesített kémény mindenben megfelel a szabályoknak, így a kémény átalakítása és a fűtési mód megváltoztatása nem indokolt. Megállapította azt is, hogy az alperesek által létesített ház mindenben megfelel az építési engedélyben foglaltaknak, valamint az építés idején és jelenleg hatályos előírásoknak is.

Kifejtette, hogy az alperesi csirkeól füstölése a felperesi ingatlan használhatóságát nem befolyásolja hátrányosan; nem szükséges a kémény megemelése vagy más tüzelési módra történő átállás. Az alperesi épület létesítése a fennmaradási engedély birtokában indokoltnak tekinthető.

Az ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelmet elbíráló Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a bíróságnak a felperesek keresete alapján abban kellett állást foglalnia, hogy az alperes csirkeóljának fűtését szolgáló fűtőberendezés által kibocsátott füst milyen mértékű, az azzal okozott zavarás szükségessé teszi-e a berendezés átalakítását. A jegyző által megtartott szúrópróbaszerű helyszíni szemle megállapításai szerint az alperesi kéményből kiáramló füst a légáramlattal szétoszlik, a felperesek udvarán füstlecsapódást nem tapasztalt. Az alperesek csirkeólja nem okoz nagyobb füstöt, mint egy háztartás füstje. Aszag-, füsthatás kellemetlen ugyan, de olyan mértékű, amely nem meríti ki a szükségtelen zavarás fogalmát, ezért azt a szomszéd tűrni tartozik.

Kárfelelősség

Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. Ezekből a rendelkezésekből következik, hogy az állattartó az állat által okozott kárért az általános szabályok szerint felelősségét csak annak bizonyításával mentheti ki, hogy az állattartás terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Ennek megítélésénél mérlegelés körébe kell vonni azt is, hogy az állattartás adott módja alkalmas-e annak kizárására, hogy az állat másnak kárt okozzon.

Felelősség veszélyes állatoknál

A veszélyes állat tartójának felelősségére a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik.

A kártérítési követelés három év alatt elévül.

Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére