A közhasznú szervezetek típusait és létrehozását, gazdálkodását, nyilvántartását, a szolgáltatásaikat igénybe vevő, továbbá az ilyen szervezeteket támogató természetes személyeket és gazdálkodó szervezeteket megillető kedvezmények kérdését számos jogszabály érinti, ami igencsak megnehezíti a terület áttekintését. Ráadásul a mai napig sem sikerült egyes alapvető kérdéseket egyértelműen rendezni, így a szabályozási hiányosságok pótlására született bírói gyakorlat kimerítő ismerete szükséges mind a közhasznú szervezeteket létrehozók, mind a szolgáltatásban részesülők, illetve azokat támogatók számára.
A közhasznúság fogalma
A magyar jogszabályok sokszínűségének és ezzel összefüggő összehangolatlanságának köszönhetően az egyes jogterületekre vonatkozó szabályok áttekintésekor találkozhatunk a "közérdekű", a "közhasznú" és a "közcélú" jelző használatával is, amelyek elhatárolása egyes esetekben nehéz feladat elé állítja a magas szintű nyelvtani ismeretekkel rendelkező jogalkalmazókat is.
Közérdekű cél
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) meghatározása szerint "Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság – tartós közérdekű célra – alapító okiratban alapítványt hozhat létre". Ugyanezen jogszabály másik rendelkezése szerint "közérdekű célra történő kötelezettségvállalás intézményének lényege, hogy magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít".
Tartós közérdek
Tekintettel arra, hogy a törvény nem adott egyértelmű választ arra, hogy az alapítványok létrehozása szempontjából mi tekinthető "tartós közérdeknek", a hiányt a bíróság állásfoglalása pótolta, amely kimondta, hogy kizárólag a tartós és közérdekű célra rendelt vagyon tekinthető alapítványi vagyonnak, és csak az ilyen célú alapítványokhoz kapcsolódhatnak pénzügyi, adózási kedvezmények. Közérdekűnek minősül a cél elsősorban akkor, ha az a társadalom vagy egy szélesebb közösség érdekét szolgálja.
A közérdekűség fogalmát azonban a bírósági állásfoglalás szerint nem lehet csupán az érintett (kedvezményezett) személyek száma alapján megítélni. Közérdekű lehet a célja annak az alapítványnak is, amely kisszámú közösség vagy adott esetben egyetlen ember érdekét szolgálja, de célja nem elsődlegesen jövedelemszerző, illetőleg vagyongyarapító jellegű, hanem az általános társadalmi értékítélet szerint a "köz" érdekében is álló célt szolgált. Így például a súlyos betegségben szenvedő egyén gyógyulásának elősegítésére létesült alapítvány is közérdekűnek tekinthető.
A két fogalom elhatárolását megkönnyíti, ha tudjuk, hogy az alapítványok létrehozása csak közvetlenül a rendszerváltást megelőzően, 1987-től vált lehetővé, mivel a Ptk. ezt megelőzően közérdekű célra történő kötelezettségvállalásnak minősítette az alapítványrendelést. Közérdekű kötelezettségvállalás lehet akár egyoldalú jognyilatkozat, de elképzelhető szerződéses formában is, például ilyen a tanulmányi ösztöndíj.
Közhasznúság
A "közhasznú" jelző értelmezésekor a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.) hatályos rendelkezéseit kell megvizsgálnunk, amely taxatíve sorolja fel a közhasznú szervezetté minősítés feltételeként előírt közhasznúnak tekintett tevékenységeket. E törvényi felsoroláson a jogalkotó azon törekvése tükröződik, hogy a lehető legszélesebb körben húzza meg a közhasznú tevékenységek körének határait. Több olyan tevékenységet is tartalmaz a felsorolás, amelyet állami és önkormányzati feladatként, vállalkozásként és "egyszerű" nonprofit tevékenységként is lehet végezni, ilyen például az oktatás, kultúra, sport. A közhasznú jogállás szempontjából közhasznú tevékenység tehát kizárólag az, amit a Khtv. ilyenként nevesít. Az természetesen más kérdés, hogy a szélesen meghatározott tevékenységi kör lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen nem profitorientált tevékenységet az alapító okiratban megfelelően alátámasztva közhasznúként fogadtassunk el.
Kiemelkedően közhasznú tevékenység
A "közhasznú" jelző értelmezésekor érdemes kitérni a "kiemelkedően közhasznú" tevékenység fogalmának tisztázására. A Khtv. rendelkezései szerint a kiemelkedően közhasznú szervezet nyilvántartásba vételéhez a szervezet létesítő okiratának a "sima" közhasznú szervezetekre vonatkozó szabályokon felül tartalmaznia kell, hogy a szervezet közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyről törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia. Kiemelkedően közhasznú tevékenységnek tehát az minősül, ami belefér bármely olyan állam, illetve önkormányzat számára ellátandó közfeladat körébe, amelyeket a fenti jogszabályok tesznek kötelezővé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben egy "sima" közhasznú szervezet kiemelkedően közhasznúvá minősítését kívánja elérni, nincs más feladata, mint eddigi tevékenységi körét olyan módon kiszélesíteni vagy olyan új tevékenységet megjelölni, hogy az átfedésbe kerüljön a jogszabályok által meghatározott közfeladatokkal. A jogszabályokban megtalálható közfeladatok köre pedig igencsak széles, így a kiemelkedően közhasznúság e feltétele nem jelent nagy akadályt a szervezetek számára. Az önkormányzati feladatokat ellátó, átvállaló alapítványok bejegyzése során a korábbiakban a bíróság megkövetelte az önkormányzati feladatátvállalásról szóló szerződés csatolását is. Ezt a helyzetet is a közelmúltban született bírósági döntés rendezte, amely kimondta, hogy az alapító okiratban meghatározott kiemelkedően közhasznú tevékenység valóban csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhető, ez azonban nem a nyilvántartásba vétel, hanem az alapítvány törvényes működésének feltétele. A kiemelkedően közhasznú szervezetek számára a törvény további feltételként kötelezővé teszi, hogy a létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza.
Közcélúság
A fenti fogalmak elhatárolása után érdemes megvizsgálnunk, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja-tv.) rendelkezései között található a közcélú adományra vonatkozó igazolás értelmezése, amelyet a közcélú adomány jogosultja állít ki, és amely alapján csökkenthető az összevont adóalap adója. Az Szja-tv. rendelkezései szerint közcélú adománynak tekinthető többek között a Khtv. meghatározott tevékenységet folytató közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú szervezet tevékenységének céljára, illetve – hogy visszautaljunk az elsőként tisztázott fogalmakhoz – a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszeg. Az Szja-tv. és a Khtv. rendelkezéseit figyelembe véve megállapítható, hogy a közcélú és a közhasznú fogalmak ebben az esetben alapvetően ugyanazt a jelentést hordozzák.
A közhasznú szervezetek típusai
A hazai szabályozás szerint a közhasznúvá minősíthető szervezetek körét egységesen a Khtv. határozza meg, ugyanakkor a törvényben felsorolt egyes szervezeti típusok létrehozásának, működésének és gazdálkodásának szabályait eltérő jogszabályok rendezik. Közhasznú szervezetté minősíthető a Magyarországon nyilvántartásba vett társadalmi szervezet (kivéve a biztosító egyesületet és a politikai pártot, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet) alapítvány, közalapítvány, közhasznú társaság, köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetővé teszi, az országos sportági szakszövetség.
Ez utóbbi kivételével közhasznú szervezetté minősíthetők azok az előzőekben felsorolt szervezetek abban az esetben is, ha közhasznú szervezetté minősítését a reá irányadó szabályok szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelmével egyidejűleg kéri.
A közhasznúvá minősítés lehetősége azonban nem jelenti azt, hogy a felsorolt típusokba tartozó szervezetek csak közhasznú szervezetként működhetnének. Tehát minden közhasznú szervezet csak társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, közhasznú társaság vagy köztestület lehet, de nem minden társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány és köztestület közhasznú szervezet. Az természetesen kizárt, hogy a közhasznú társaság ne közhasznú szervezetként működjön.
A közhasznúvá minősíthető szervezetek a törvény szerinti fenti felsorolás sorrendjét követve az alábbiak szerint jellemezhetők.
Társadalmi szervezetek
A társadalmi szervezetek alapításának és működésének részletes szabályairól elsősorban az egyesülési jogról szóló törvény rendelkezik azzal, hogy a polgári jog alkalmazásakor a Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályai irányadók. A társadalmi szervezetek gazdálkodását egy külön kormányrendelet szabályozza.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján magánszemélyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek. A társadalmi szervezet jogi személy, és létrejöttéhez bírósági nyilvántartásba vétel szükséges. A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A társadalmi szervezet alapításához az is szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza.
Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. Természetesen amennyiben a társadalmi szervezet közhasznú jogállást kíván megszerezni, tevékenységének meghatározásakor figyelemmel kell lennie a Khtv. által meghatározott közhasznú tevékenységnek minősülő felsorolásra. Közhasznú jogállásától függetlenül érvényesül az a szabály, hogy társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható, de célja megvalósítása, gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági-vállalkozási tevékenységet is folytathat.
Ezzel összefüggésben lényeges kiemelni, hogy a társadalmi szervezet tartozásaiért kizárólag saját vagyonával felel. A társadalmi szervezet vagyona elsősorban a tagok által fizetett díjakból, jogi személyek és magánszemélyek felajánlásaiból, hozzájárulásaiból képződik. A tagok – a tagdíj megfizetésén túl – a társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. Atársadalmi szervezetek alapítását és működését törvény azonban nem köti vagyoni feltételekhez, és a társadalmi szervezetek jellemzően nem rendelkeznek olyan vagyontárgyakkal, melyek jogvita esetén az ellenérdekelt fél anyagi követelésének teljesítését biztosíthatnák. A társadalmi szervezetekkel történő szerződéskötés során erre érdemes figyelemmel lennünk.
Alapítvány
Az alapítvány az alapítók által meghatározott cél megvalósítására létrejött jogi személy, amely az alapító, illetve az alapítást követően csatlakozók által biztosított vagyonnal rendelkezik. Az alapítványokkal kapcsolatban is fontos megismételni, hogy nem minden alapítvány közhasznú jogállású. Az alapítvány egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a nyilvántartásba vételt követően az alapítvány mint jogalany szinte teljesen elválik az alapítótól, és erre tekintettel a bíróság a bejegyzési eljárás során kiemelten vizsgálja, hogy az alapítvány függetlenül működik-e az alapítótól. A hazai közhasznú szervezetek megoszlására, az alapítványi mint közhasznú szervezeti forma népszerűségére és a hiányos jogszabály hátteret pótló bírósági gyakorlat nagyságára tekintettel szükséges az alapítványok létesítési, szervezeti és gazdálkodási szabályait részletesebben is megvizsgálni.
Közalapítvány
A közalapítvány egy olyan speciális alapítvány, amelyet az Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi önkormányzat vagy kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából hoz létre. Közfeladatnak minősül az az állami, helyi önkormányzati vagy országos kisebbségi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról – törvény vagy önkormányzati rendelet alapján – az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. Ez a rendelkezés hasonló a korábbiakban már bemutatott kiemelkedően közhasznú tevékenység jellemzéséhez, a különbség az, hogy közalapítvány alapítására jogosult szerv alapítványt csak közalapítványként hozhat létre.
Közhasznú társaság
A közhasznú társaság úgynevezett nonprofit társaság, mert alapvetően nem üzletszerű, nem nyereségszerzésre irányuló gazdasági tevékenységre, hanem közhasznú tevékenységre hozható létre. A közhasznú társaság – a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló – közhasznú tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. Aközhasznú társaság társasági szerződésének nélkülözhetetlen tartalmi eleme a közhasznú és a kiegészítő üzletszerű gazdasági tevékenység pontos meghatározása. A közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat, a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között. A közhasznú társaságra a Ptk.-ban meghatározott eltérésekkel a gazdasági társaságokról szóló törvénynek (a továbbiakban: Gt.) a gazdasági társaságokra irányadó közös szabályait, valamint a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Alapítására, szervezetére a kft.-re vonatkozó rendelkezések az irányadók azzal, hogy tagokat a társaság nyilvános toborzással is gyűjthet, felügyelőbizottság választása és könyvvizsgáló alkalmazása pedig – a törzstőke mértékétől függetlenül – mindig kötelező. Közhasznú társaság az egyszemélyes kft. jogintézményéhez hasonlóan – jogszabály tiltó rendelkezése hiányában – egyszemélyes társaságként is alapítható. A közhasznú társaság, tekintettel arra, hogy rá a kft. szabályai az irányadók, a többi közhasznú szervezettől különbözik, egyrészt abban, hogy bejegyzését és nyilvántartását a cégbíróság végzi, másrészt hogy alapításkor, csak úgy, mint a kft., 3 millió forint törzstőkével kell rendelkeznie, harmadrészt, hogy a számviteli törvény szerint beszámolójának letétbe helyezési és közzétételi kötelezettsége megegyezik a gazdasági társaságokéval.
Átalakulás
Közhasznú társaság alapítható úgy is, hogy az egyes jogi személyek vállalata – ideértve azt a vállalatot is, amelynek cégnevében az intézetmegjelölés szerepel -, illetve a gazdasági társaság közhasznú társasággá alakul át. Ebben az esetben a közhasznú társaság válik az egyes jogi személyek vállalata (intézete), illetve a gazdasági társaság jogutódjává. Ebben az esetben az átalakulás a gazdasági társaságokhoz hasonlóan történik, kivétel ez alól, ha kft. alakul át közhasznú társasággá, mert ilyenkor elegendő a társasági szerződést módosítani. Lényeges hangsúlyozni, hogy fordítva, tehát közhasznú társaság gazdasági társasággá nem alakulhat át, csak közhasznú társasággal egyesülhet, illetve csak közhasznú társaságokká válhat szét. A közhasznú társaságot jellemzi a vagyonszerzési célzat hiánya, ezért a közhasznú társaság megszűnése esetén sem következhet be a tagok tényleges vagyoni gyarapodását eredményező helyzet. Ezért mondja ki a Gt., hogy a megszűnéskor a tagok a tartozások kiegyenlítése után fennmaradt tiszta vagyonból csak a törzsbetétjük alapításakori értékére tarthatnak igényt, meghaladóan a vagyont – a társasági szerződésben meghatározottak szerint – közhasznú célra kell fordítani.
A jelenleg hozzáférhető új gazdasági társaságokról szóló törvény koncepciója szerint az új törvény a közhasznú társaságokat megszünteti, és helyettük – túl sokféle társasági formák számának csökkentése és a könnyebb átláthatóság érdekében – bevezetné a nonprofit társaságok jogintézményét.
Köztestület
A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület sok szempontból igen hasonló a társadalmi szervezethez, a köztestület azonban olyan jogi személy, amely csak közfeladatot láthat el, és nem önkéntesen jön létre, hanem alapítását törvény rendeli el. Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara.
Országos sportági szakszövetség
Az országos sportági szakszövetség (a továbbiakban: sportszövetség) önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelyet a sportágban működő sportszervezetek hozhatnak létre a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel. A sportszövetség a társadalmi szervezetek önálló formája, alapvetően az egyesülésről szóló törvény szerinti társadalmi szervezetek és a Ptk. egyesületi szabályai szerint működik. A sportról szóló 2004. évi I. törvény a sportszövetségnek négy típusát nevesíti: országos sportági szakszövetség a szabadidősport-szövetségek, a fogyatékosok sportszövetségei, diák- és főiskolai-egyetemi sportszövetségek, valamint a sportági szövetségek. Egy sportágban csak egy szakszövetség működhet, azaz a szakszövetség a saját sportágában monopolhelyzetben van. Az országos sportági szakszövetséget a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel vesz nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy a szakszövetség székhelye nem Budapesten van.
A közhasznú szervezetekre vonatkozó speciális szabályok
Az előzőekben bemutatott közhasznú szervezetekre, azok típusától függetlenül, a Khtv. meghatározza azokat az egységes szabályokat, amelyeket nem szervezeti formájukkal, hanem közhasznú jogállásukkal összefüggésben szükséges rögzíteni.
Közhasznúsági nyilvántartásba vétel
A közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen közhasznú tevékenységet folytat, és ha tagsággal rendelkezik, azt, hogy nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból.
A létesítő okirat további kötelező tartalmi eleme, hogy vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez, illetve hogy a gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott tevékenységére fordítja.
Kötelező rögzíteni a létesítő okiratban azt is, hogy a szervezet közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független, és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.
Szervezeti felépítésével kapcsolatosan további rendelkezés, hogy ha az éves bevétele az ötmillió forintot meghaladja, a vezető szervtől elkülönült felügyelő szerv létrehozása akkor is kötelező, ha ilyen kötelezettség a szervezetre vonatkozó – az előzőekben bemutatott – jogszabályok szerint egyébként nem lenne kötelező.
Nyilvántartási és beszámolási szabályok
A közhasznú szervezeteknek a közhasznú cél védelmében szigorú nyilvántartási és beszámolási szabályoknak kell megfelelniük. A cél szerinti tevékenységéből, illetve vállalkozási tevékenységéből származó bevételeit és ráfordításait elkülönítetten kell nyilvántartani. A közhasznú szervezetek beszámolási és könyvvezetési szabályait a számviteli törvényhez kapcsolódó külön kormányrendelet szabályozza.
Közhasznúsági jelentés
A közhasznú szervezet köteles az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést készíteni, amelynek elfogadása a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozik. A közhasznú jelentésnek tartalmaznia kell:
– a számviteli beszámolót,
-a költségvetési támogatás felhasználását,
– a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatást,
– a cél szerinti juttatások kimutatását,
-a központi költségvetési szervtől, az elkülönített állami pénzalaptól, a helyi önkormányzattól, a kisebbségi települési önkormányzattól, a települési önkormányzatok társulásától és mindezek szerveitől kapott támogatás mértékét,
– a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek nyújtott juttatásokat,
– a közhasznú szervezet tevékenységéről szóló rövid tartalmi beszámolót.
A közhasznú szervezet köteles a közhasznúsági jelentését a tárgyévet követő évben, legkésőbb június 30. napjáig saját honlapján, ennek hiányában egyéb, a nyilvánosság számára elérhető módon közzétenni. A közhasznúsági jelentésbe bárki betekinthet, abból saját költségére másolatot készíthet.
A közhasznú szervezetek felügyelete
A közhasznú szervezetek feletti általános törvényességi felügyeletét – s ennek keretében a gazdálkodás szabályszerűségének megítélését is – az ügyészség látja el. Az állami költségvetésből származó támogatások felhasználását az Állami Számvevőszék, a köztartozások teljesítésének ellenőrzésére a székhely szerint illetékes adó-, társadalombiztosítási és vámhatóságok ellenőrzik.
Adózási szabályok és kedvezmények
A közhasznú szervezetek adózási kedvezményei
A gazdasági társaságokhoz hasonlóan az országos sportági szakszövetség kivételével a közhasznú szervezetek is alanyai a társasági adónak, azonban ha nem végeznek vállalkozási tevékenységet, adófizetési kötelezettségük nem keletkezik, csak nyilatkozniuk kell erről az adóhatóság felé. Ennek kapcsán válik egyértelművé a közhasznú szervezetek fentiekben már említett azon kötelezettsége, hogy a cél szerinti tevékenységéből, illetve vállalkozási tevékenységéből származó bevételeit és ráfordításait elkülönítetten kell nyilvántartani. Amennyiben a közhasznú szervezet végez vállalkozási tevékenységet, adólapja a vállalkozási tevékenysége adózás előtti eredményéből határozható meg, annak figyelembevételével, hogy vállalkozási tevékenységből származó bevételeknek 10 százaléka, de legfeljebb 20 millió forint, a kiemelkedően közhasznú szervezeteknél 15 százaléka adómentes.
A társasági adó fizetésének kötelezettsége számos esetben befolyásolja az illetékkedvezményeket és a helyiadó-kedvezményeket is. Mint azt már említettük, működésük megkezdésekor a különböző bírósági, államigazgatási eljárások során a közhasznú szervezetek teljes személyes illetékmentességet élveznek, azonban ez a későbbiekben csak akkor illeti meg őket az államigazgatási eljárás során, ha az előző gazdasági évben társaságiadó-fizetési kötelezettségük nem volt. Ugyanez az elv működik a helyi adók esetében is. Fontos tudni, hogy ezeket a kedvezményeket csak olyan szervezetek vehetik igénybe, amelyeknek nem áll fenn köztartozásuk. Kivétel az 1%-os felajánlás elfogadása, ugyanis ha a támogatott szervezet nyilatkozik arról, hogy a kapott adományt köztartozásának kiegyenlítésére fordítja, akkor az illetékes adóhatóság teljesíti az átutalást.
Adózási kedvezmény a közhasznú szolgáltatásokat igénybe vevőknek
Az Szja-tv. 1. számú mellékletének 3. bekezdése tételesen felsorolja a közcélú juttatások körében adómentes bevételeket. Ilyennek minősül például a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet a közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítvány, közalapítvány, annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban, az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén, a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósítanak.
Adózási kedvezmény a közhasznú szervezetet támogatóknak
A közhasznú szervezetek támogatásával mind a magánszemélyek, mind a gazdasági társaságok adókedvezményekre szerezhetnek jogosultságot.
Közcélú adomány
A magánszemély összevontadóalap-adóját csökkenti a közcélú adomány kedvezménye. A kedvezmény érvényesítése érdekében feltétlenül rendelkezni kell a közcélú adományra vonatkozó igazolással, amelyet a közhasznú szervezet állít ki, és amelyben fel kell tüntetni a kiállító és a magánszemély lényeges adatait (név, lakcím/székhely, adószám/adóazonosító jel, adomány összege, támogatott cél, kiállító közhasznúsági fokozata).
A közcélú adomány a közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára befizetett pénzösszeg. A közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban kiemelkedően közhasznú szervezet esetében összesen 100 ezer forint, a közhasznú szervezet esetében összesen 50 ezer forint.
Tartós adomány
Ha a magányszemély a Khtv. szerint meghatározott tartós adományozásról köt szerződést, akkor az ennek teljesítése keretében átadott összeg 35 százaléka vehető igénybe kedvezményként, de a 100, illetve 50 ezer forintos felső korlátot ilyenkor is figyelembe kell venni. A tartós adományozás külön kedvezménye a támogatás második évétől kezdve az adóévben befizetett összeg további 5 százaléka. A Khtv. szerint tartós adományozás a közhasznú szervezet és támogatója által írásban kötött szerződés alapján nyújtott pénzbeli támogatás (nem magánszemély támogató esetében az értékpapír átadása is), ha a szerződésben a támogató arra vállal kötelezettséget, hogy a támogatást a szerződéskötés évében és az azt követő legalább három évben, évente legalább egy alkalommal – azonos vagy növekvő összegben – ellenszolgáltatás nélkül adja azzal, hogy nem számít ellenszolgáltatásnak, ha a közhasznú szervezet a közhasznú szolgáltatás nyújtása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére.
Az adózás előtti eredmény csökkentése
A társaságinyereségadó- és osztalékadó- törvény alapján adózó gazdálkodó szervezetek az adózás előtti eredmény csökkentése végett közhasznú szervezet támogatása esetén az adomány teljes összege, kiemelkedően közhasznú szervezet támogatása esetén az adomány összegének másfélszerese, tartós adományozás esetén az első teljesítést követő évtől ezen a jogcímen adott adomány további 20 százaléka, de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka érvényesíthető. Az adózás előtti eredmény csökkentésének mértéke együttesen nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény 25 százalékát. Az adózó természetesen csak akkor csökkentheti az adózás előtti eredményt, ha rendelkezik a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet által adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással.
1%
Magyarországon a civil szervezetek támogatásának egy teljesen új módja indult el az 1996. évi, azóta többször módosított CXXVI. törvény (a továbbiakban 1%-os törvény) hatálybalépésével, amelynek rendelkezése szerint a közhasznú tevékenységet folytató szervezetek és az adózók befizetett adójának 1%-ából részesülhetnek. Az "1%-os felajánlás" az adományozás speciális formájává lépett elő, ahol az adományozó személye anonim, így természetesen igazolást sem lehet arról kiadni, és kedvezményt sem lehet vele szerezni. A hatályos jogszabályok pontosan felsorolják azokat a feltételeket, amelyek alapján egy szervezet támogatható, illetve a támogatás fogadására jogosult.
Az Szja-tv. jogot ad a magánszemélyeknek arra, hogy befizetett adó 1 százalékának felhasználásáról a megjelölt kedvezményezett javára nyilatkozatban rendelkezzék. Kedvezményezett lehet azon társadalmi szervezet, illetve alapítvány, amelyet a bíróság a magánszemély nyilatkozata évének első napja előtt legalább két évvel, és azon kiemelkedően közhasznú alapítvány, társadalmi szervezet és közalapítvány, amelyet a bíróság a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel kiemelkedő közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett, és az alapító okirata szerint a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel közhasznú tevékenységgel ténylegesen foglalkozik.
Az előzőeken túl a törvény számos további feltételt támaszt a kedvezményezett szervezeteknek. Ilyen például, hogy csak az a kiemelkedően közhasznú alapítvány, társadalmi szervezet részesülhet a felajánlott 1 százalékból, amely a szerződés másolatának az adóhatósághoz történő becsatolásával igazolja, hogy tevékenységét állami szervvel vagy önkormányzattal a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel kötött szerződés alapján végzi. Mint azt a korábbiakban említettük, a bírói gyakorlat szerint az alapító okiratban meghatározott kiemelkedően közhasznú tevékenység csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhető, ez azonban nem a nyilvántartásba vétel, hanem az alapítvány törvényes működésének feltétele. Tehát amennyiben ennek megfelelően a kiemelkedően közhasznú jogállást megszerezte a szervezet, azonban erre vonatkozó szerződéssel nem rendelkezik, nem szerezheti meg a számára felajánlott 1 százalékok összegét.
Az alapítvány létrehozása
* Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság mint alapító – tartós közérdekű célra – alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Az alapító az alapítvány létrehozását követően alapítói jogairól nem mondhat le. Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható. Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. Amennyiben az alapítványt gazdasági társaság hozza létre, a nyilvántartási bejegyzés során eljáró bíróság vizsgálhatja, hogy az alapító bejegyzésre került-e a cégnyilvántartásba. A gazdasági társaságokról szóló törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezései szerint ugyanis a gazdasági társaság a nyilvántartásba vételt elrendelő határozat jogerőre emelkedésével, az alapításra visszamenőleges hatállyal jön létre. Ennek megfelelően az előtársasági formában működő gazdasági társaság nem lehet alapító, hiszen az alapítványt bejegyző bíróság kizárólag az alapító cégbírósági bejegyzését elrendelő végzésből győződhet meg annak létezéséről. Amennyiben az alapító gazdasági társaság, az egyszerűbb alapítványi bejegyzési eljárás érdekében célszerű, ha a bejegyzési kérelemhez automatikusan csatoljuk a társaság cégkivonatát. * Az alapító okirat tartalmi és alaki kellékeire a Ptk. meglehetősen kevés szabályt tartalmaz, amikor kimondja, hogy az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, célját, céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját, illetve székhelyét, továbbá hogy rendelkezhet a kezelő szerv kijelöléséről és a csatlakozás lehetőségéről. * Az alapító okirat alaki kellékeire vonatkozóan a Ptk. mindössze az írásbeliséget írja elő, így a bejegyzési kérelem benyújtását megelőzően érdemes a törvény indoklását és a kapcsolódó bírói döntéseket is figyelembe vennünk. Az alapító okiratot nem szükséges teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalni, azonban a nyilvántartásba vételi kérelem első példányát ebben a formában kell benyújtani. * A bejegyzési eljárás során a bíróság mérlegeli, hogy a rendelkezésre bocsátott vagyon a tartós közérdekű cél elérését lehetővé teszi-e. Ennek alátámasztására általában banki igazolást kérnek arról, hogy a megjelölt vagyon rendelkezésre áll-e, illetve ingatlan esetében be kell nyújtani a tulajdoni lapot, és meg kell jelölni a helyrajzi számot is. * A bírói gyakorlat szerint az alapító okiratban valamennyi alapítót fel kell tüntetni az általuk rendelkezésre bocsátott összeg megjelölésével, és azt mindnyájuknak alá kell írnia. Erre a bírói döntésre azért volt szükség, mert az alapítók felsorolása mellett az általuk rendelkezésre bocsátott indulóvagyont gyakran összevontan tüntetik fel az alapító okiratban. A vagyonnal kapcsolatos lényeges előírás az is, hogy az alapításkor meg kell határozni a bankszámla felett rendelkező személyt. * A bírói gyakorlat megköveteli azt is, hogy amennyiben az alapító kezelő szervet hoz létre, annak tagjait név szerint feltüntessék, megjelölve külön az elnök és a tagok személyét. Anyilvántartásba vétel iráni kérelemhez csatolni kell elfogadó nyilatkozatukat, amelynek az elfogadás tényén túlmenően tartalmazni kell, hogy nem állnak közeli hozzátartozói viszonyban az alapítóval, illetve egymással, jogi személy alapító esetén arról, hogy nincsenek alkalmazotti és egyéb érdekeltségi viszonyban az alapítóval. * Az alapító okiratban az alapító rendelkezhet az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségéről és egyéb feltételekről is. A jogszabályi előírásokat tekintve az alapítványokat csoportosíthatjuk aszerint, hogy zárt és nyílt formában jön létre. Ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz – az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett – bárki csatlakozhat. A zárt alapítványok esetében az alapító által a célra rendelt vagyonhoz senki nem járulhat hozzá, és így az alapítónak akkora vagyont kell rendelnie, ami hozadékaival együtt elégséges a kitűzött célok teljesítésére. Mivel a nyílt alapítványok céljaival egyetértők eszközeikkel hozzájárulhatnak azok megvalósításához, következésképpen az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyonnak csak a tevékenység megkezdését kell biztosítania. Lényeges azonban, hogy alapítónak kizárólag az tekinthető, aki az alapítvány indulóvagyonához hozzájárult, tehát a csatlakozókat még az alapítót megillető szűk rendelkezési jogosultságok sem illethetik meg.
Az alapítvány nyilvántartásba vétele
* Az alapítvány a székhelye szerint illetékes bíróság általi nyilvántartásba vételével jön létre. A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a bírósághoz az alapító nyújthatja be. Több alapító esetében kérelmezőként az alapítók együttesen, egyikük pedig a többi alapító meghatalmazása alapján járhat el. Az alapító, illetve alapítók természetesen meghatalmazott útján is eljárhatnak. A kuratórium elnöke, illetve tagja a nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet nem adhatja be a bírósághoz, mert a képviselő csak az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló eljárás jogerős határozattal történő befejezése után járhat el képviselőként. * Az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló igazságügy-miniszteri rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) szerint a bejegyzés iráni kérelemhez a fentiekben felsoroltakon túl mellékelni kell a székhelyhasználat jogcímét igazoló okirat (pl.: tulajdoni lap, bérleti szerződés) másolatát is. * Az alapítványok bejegyzési eljárása sok szempontból hasonlít a gazdasági társaságok cégbejegyzési eljárásához, hiszen a benyújtandó dokumentumok, az IM rendeletben kötelezően meghatározott, bejegyzési és változásbejegyzési nyomtatványa hasonló. Lényeges különbség, hogy az alapítványokat teljes személyes illetékmentesség illeti meg eljárásaik során, illetve hogy a már bejegyzett alapítvány székhelyváltozása nem eredményezi az illetékes bíróság változását is. A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát az ügyészségnek mint felügyeleti szervnek is kézbesíti. Az alapítvány a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. Az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában a bíróság a megszűnt alapítvány vagyonát hasonló célra köteles fordítani. A törlésre megfelelően alkalmazni kell az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. A nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza, de a nyilvántartásba vételi eljárás során még igen. Az alapító az alapító okiratot indokolt esetben – az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül – módosíthatja. A módosításra a nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az alapítvány szervezete és működése
* Az alapító – az alapító okiratban – kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat, amely az alapítvány tevékenységének szervezője és külső viszonyaiban képviselője lesz. A kezelő szerv az alapító ilyen tartalmú döntése esetén állhat kurátorokból (gondnokokból) is, ebben az esetben az alapítvány kezelő szerve a kuratórium lesz. Az alapító az alapító okiratban úgy is rendelkezhet, hogy a kezelő szerv vagy annak tagja kijelölése meghatározott időtartamra vagy feltétel bekövetkezéséig áll fenn. E rendelkezés azonban az időtartam lejárta, illetve a feltétel bekövetkezése esetén is csak az új kezelő szerv (szervezet), illetve az új tag kijelölésének bírósági nyilvántartásba vételével egyidejűleg válik hatályossá. Ennek az egyik leggyakoribb formája, amikor az alapítvány kezelő szervének tagját vagy vezetőjét úgy határozzák meg, hogy – például egy alapítványi iskola vagy kórház esetében – az a mindenkori intézményvezető, igazgató legyen. Ebben az esetben elegendő lenne a változás tényét az új tagnak vagy vezetőnek bejelentenie a bírósághoz, hiszen az alapítói döntést már tartalmazta az alapító okirat. Megfigyelhető azonban az az – álláspontunk szerint helytelen – bírói törekvés, hogy ezt a változásbejegyzési eljárás szerint az alapító(k) által aláírt módosított alapító okiratban az alapító jelentse be a bíróságnak. A kuratórium és az alapítványi képviselő kijelölésének a joga csak az alapítót illeti meg, ezt a jogot más nem gyakorolhatja, és ez a jog nem ruházható át a kuratóriumra. Nincs akadálya annak, hogy az alapító a kuratórium egyik tagja vagy elnöke legyen, meghatározó szerepe azonban a kuratóriumban nem lehet. Az alapító nem lehet az alapítvány kezelője, illetve képviselője, nem kötheti ki az alapítvány visszavonásának jogát, továbbá nem jelölheti ki az alapítvány jogutódját. * Az alapítványnak az alapítótól való függetlenségének biztosítása érdekében a törvény előírja, hogy olyan kezelő szerv (szervezet), amelyben az alapító – közvetlenül vagy közvetve – az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat, nem jelölhető ki, illetve nem hozható létre. Ennek magyarázata, hogy a törvény biztosítani kívánta, hogy az alapító ne hozhasson létre olyan alapítványt, amely a számára biztosított kedvezmények igénybevételével nem a kitűzött nonprofit cél elérését támogatja (pl.: illetékmentesség, adózási kedvezmények igénybevétele és nyújtása), hanem az alapító gazdasági érdekeit. Ennek egyik biztosítéka az alapítás szabályainál fent már ismertetett nyilatkozatok benyújtásának feltétele. Az alapítvány kuratóriumának minden esetben alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapítótól függetlenül végezze a tevékenységét, az alapítvány céljának alárendelve. Ennek feltételeként a kezelő szerv jogkörét mindig egyértelműen és pontosan meg kell határozni az alapító okiratban. * A kezelő szerv függetlenségét biztosítja az is, hogy az alapító kizárólag akkor jogosult a kezelő szervezet visszavonására, ha a kezelő szervezet vagy az egész szervezetre kihatóan annak tagja vagy tagjai tevékenysége ténylegesen és valóságosan olyan veszélyhelyzetet teremtenek vagy teremtettek, amely az alapítvány célja vagy céljai megvalósulását meghiúsították vagy arra alkalmasak