Védelem a köddé vált cégek hitelezőinek

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 89. számában (2005. szeptember 1.)
A 2005. július 7-étől hatályba lépett 2005. évi LXIX. törvény célja, hogy – a cégtörvény és a csődtörvény rövid, de annál jelentősebb módosításával – a "fantomizálódott" (vagyis az elérhetőségekkel, így székhellyel, telephellyel vagy képviselettel nem rendelkező) cégek elleni fellépés hatékonyságát növelje a korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok esetében is, amely cégformák alapvető jellemzője, hogy a tagok és részvényesek – törvényben meghatározott kivételekkel – nem felelnek a cég tartozásaiért.

"A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról" szóló új törvény által bevezetett változások a törvény indokolásában foglaltakkal megvilágosítva a következők.

A cégbíróság értesítési kötelezettsége

A változásbejegyzési eljárás szabályai között eddig is szerepelt a cégbíróság számára előírt az a kötelezettség, hogy a cégbíróságnak értesítenie kell egyes változásokról, eseményekről az érintett kamarát, az adóhatóságot és a Központi Statisztikai Hivatalt. E kötelezettség azonban eddig konkrétan nem terjedt ki a cégjegyzékben nyilvántartott tulajdonosok személyének változásáról szóló értesítésre.

Tulajdonosi kör változásához kapcsolódó értesítés

A továbbiakban a cég bejegyzése, törlése, az eljárás megszüntetése, illetve a bejegyzési kérelem elutasítása mellett szintén a cégnyilvántartásban átvezetett változások képezik az értesítési kötelezettség tárgyát azzal, hogy a cégtörvény szövege a lényeges változások közé sorolja ezentúl a tulajdonosok személyében bekövetkező változásokat is a székhely és a tevékenységi kör módosulásán kívül.

Az indokolás a változtatás hátterében leginkább az APEH érdekét emeli ki (soron kívüli adóellenőrzés lehetősége), de emellett ez külön figyelemfelhívó funkcióval is bír a tulajdonosok részére.

Törlés hivatalból

Az új törvény ezenkívül némileg átszabta a cégtörvénynek a hivatalbóli törlési eljárásra vonatkozó rendelkezéseit is, kezdve azzal, hogy az eljárásra vonatkozó paragrafusok címéből eltűnt a "hivatalbóli" jelző. Ezentúl törlési eljárást indítanak majd akkor, ha a cég nem található. Ennek két okát jelöli meg a kommentár: azt, hogy az eljárás eddig is hivatalbóli volt, mivel nem kérelemre indult, hanem a cégbíróság tudomásszerzése alapján; valamint azt, hogy így jobban megkülönböztethető ez az eljárás a "hivatalbóli törlés" jogintézményétől, amelyre nem csak a törlési eljárás befejezésekor van lehetőség.

Új eljárási szabályok

Ha tehát a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye, tartózkodási helye is ismeretlen (mindkét esetnek egyszerre kell előfordulnia), továbbra is felhívja a cégbíróság a 25 százalékot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagokat vagy részvényeseket a törvényes működéshez szükséges lépések 60 napon belüli megtételére – amelybe beletartozik, hogy e személyek a legfőbb szerv összehívására is jogosultak, függetlenül attól, hogy egyébként ilyen joguk nincs. Emellett viszont új eleme a törvénynek, hogy indokolt esetben lehetővé teszi pénzbírság alkalmazását is. Ennek az "ösztönző" jellegű bírságnak a mértéke – az általános szabályoknak megfelelően – 100 ezertől 10 millió forintig terjedhet; alkalmazásának indokoltságát a cégbíróság dönti el.

Tagok, részvényesek korlátlan felelőssége

A fentiekben említett 60 napos határidő eredménytelen lejárta – azaz ha ez idő alatt a törvényes működést nem állítják helyre -, azzal a következménnyel jár, hogy megszűnik az 50 százalékot meghaladó szavazati joggal rendelkező tag (részvényes) korlátozott felelőssége a cég tartozásaiért, ha korábban az volt, ezután ugyanis nem hivatkozhat erre, és így korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért. Kimenteni magát csak úgy tudja, ha bizonyítja, hogy a törvényes működés helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt.

A törlési eljárás megindítása

Mindezek után akkor kezdődik meg a törlési eljárás, ha a törvényes működést nem állították helyre, mivel a felhívott tagok, részvényesek nem tettek idejében eleget a felhívásnak, vagy mivel egyáltalán nem voltak olyan tagok, részvényesek, akiket – tekintettel a szavazati jog mértékére – erre fel lehetett volna hívni.

Az eljárás megindításáról a cégbíróság végzést hoz, amelyet közzétesz a Cégközlönyben, de – értelemszerűen – az érintetteknek való kézbesítést mellőzi, mivel a szükséges címek ismeretlenek.

Cégbírósági feladatok a törlési eljárásban

Abban az esetben, ha érdemi bejelentés érkezik a székhelyre, működésre vagy vezető tisztségviselőkre vonatkozóan, a cégbíróság felhívja a cég képviselőjét a szükséges változásbejegyzési kérelem benyújtására. Ahogy a kommentár rámutat, a bejelentés elsősorban akkor tekintendő eredményesnek, ha a cég maga jelentkezik és adja meg adatait, de elképelhető, hogy más személy bír erre vonatkozóan információval, amikor is a cégbíróság feladata, hogy annak hitelességét (valódiságát) ellenőrizze. A törlési eljárást meg kell szüntetni, ha a szükséges változást bejegyezték (azaz ha a cég már "nem fantom").

Egyébiránt a cégbíróságnak kell további lépéseket tennie, méghozzá megkeresnie az illetékes földhivatalt vagy más közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezetet, hogy adjanak tájékoztatást az általuk ismert vagyonra 30 napon belül (ilyen szervezet például az adóhatóság, a gépjármű-nyilvántartó hatóság vagy az Országos Közjegyzői Kamara, amely a zálogjogokat tartja nyilván).

Korlátlan felelősség megállapítása a hitelezők keresete alapján

Mint korábban már említettük, a felszámolást kezdeményező, illetve a céget törlő végzésben rögzíti továbbá a cégbíróság azt is, ha a felhívásra tett bejelentésekből vagy az említett nyilvántartásokból az állapítható meg, hogy a cég vagyonát lényegesen meghaladják a hitelezői követelések, vagy pedig az, hogy a cég nem rendelkezik vagyonnal. A törvény lényeges újdonsága ezzel kapcsolatos, mivel ez a két eset vezethet ahhoz, hogy ismételten megállapítást nyerjen a korábbi tagok (részvényesek) korlátlan felelőssége a cég ki nem egyenlített kötelezettségeiért.

Ha ugyanis a cég vagyona nyilvánvalóan nem fedezi a követeléseket, vagy nincs is vagyon, amely azokat fedezhetné, a hitelezők külön keresettel kérhetik a bíróságtól a korlátlan felelősség megállapítását (ez az eset azonban nem azonos a korábban említettel, amikor a törvényes működés helyreállítására szabott határidő eredménytelen lejártának következménye a korlátozott felelősség elvének áttörése). Itt arról van szó, hogy azok a tagok vagy részvényesek is korlátlanul felelhetnek a cég tartozásaiért, akik már nem bírnak vagyoni hányaddal a cégben, de a törlési eljárást megelőző ötéves időszakban tagok, illetve részvényesek voltak.

Hitelezők választási lehetősége

Az új rendelkezés indoka abban keresendő, hogy – amint arra az indoklás rávilágít – a törlési eljárás az esetek jelentős részében arra vezethető vissza, hogy a tulajdonosok rosszhiszeműen ruházzák át a cégben meglévő vagyoni részesedésüket esetleg olyanokra, akiknek a személyazonossága vagy tartózkodási helye nem állapítható meg, vagy pedig megtalálhatóak, de vagyonnal nem rendelkeznek (sok esetben hajléktalanok a "vevők" vagy "megajándékozottak"), és ezzel a cég kiüresedik, miközben a tartozások felhalmozódnak.

A hitelező mostantól választhat tehát a között, hogy a jelenlegi (50 százalékot meghaladó szavazati joggal rendelkező) tagok vagy részvényesek ellen indít pert a korlátlan felelősség megállapítása érdekében, vagy pedig – a szavazati jog mértékétől függetlenül – a volt tagok, illetve részvényesek ellen, feltéve hogy azok a törlési eljárás előtti öt éven belül ruházták át vagyoni hányadukat, és magukat kimenteni nem tudják.

Bizonyítási teher, kimentés

Alapesetben tehát tulajdonképpen "vélelmezett" a rosszhiszeműség, azaz a korábbi tulajdonost terheli annak a bizonyítása, hogy nem azért ruházta át a részét, hogy a felelősség alól mentesüljön. A volt tag vagy részvényes kimentheti magát a törvény szerint egyrészt akkor, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, és a vagyonvesztés csak ezt követően következett be; másrészt akkor sem állapítható meg a korlátlan felelősség, ha bizonyítja, hogy a cég ugyan nem volt fizetőképes, de ő az átruházás során jóhiszeműen járt el, ami némileg "nehezebb diónak" tűnik. Az átruházáskori fizetőképesség igazolására kézenfekvően szolgálhat például az adott időpontra vonatkozó beszámoló vagy mérleg.

Lényeges továbbá, hogy a kereset ilyenkor valamennyi, a fenti csoportba tartozó volt tulajdonos ellen benyújtható, bár ez tulajdonképpen a hitelező választása.

A csődtörvény változásai

A cégtörvény módosításával párhuzamosan a csődtörvény is változott azzal a rendelkezéssel, amely lényegét tekintve megegyezik a Cstv. új 58/A §-ával. A Cstv. kiegészül "A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása" címet viselő 63/A §-sal, amely szerint a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó volt tag vagy részvényes korlátlan felelősséggel tartozik az adós cég ki nem elégített kötelezettségeiért, feltéve hogy vagyoni hányadát a felszámolási eljárás megindítását megelőző öt éven belül ruházta át, és magát kimenteni nem tudja. A korlátlan felelősség itt sem állapítható meg ugyanis, ha bizonyítja a volt tag (részvényes), hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, és a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, vagy bár az adós fizetésképtelen volt ugyan, de az illető az átruházás során jóhiszeműen járt el.

Az új törvény alkalmazhatósága

Végezetül az alkotmányosság, jogbiztonság követelményéből adódóan az új törvény nem rendelkezik visszamenőleges hatállyal, vagyis egyrészt nem alkalmazható a hatálybalépését megelőzően indult ügyekben, csak az azt követően lefolytatott törlési eljárásokban, másrészt pedig a cégben fennálló vagyoni hányad átruházásával összefüggő rendelkezések is csak akkor alkalmazhatóak, ha a vagyoni hányadot a törvény hatálybalépését követően ruházták át.

Ahogy a törvény indoklása rámutat, ezekkel az új rendelkezésekkel egészülnek ki a csődtörvény azon rendelkezései, amelyek meghatározott adósok (a korlátolt felelősségű társaságon és a részvénytársaságon kívül), illetve a többségi és közvetlen irányítást biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes társaságok esetében rendezik a tulajdonosok korlátlan és teljes felelőssége megállapításának lehetőségeit a felszámolási eljárásban.

A törlési eljárás megindítására irányuló végzés tartalma * Az egyszerűsítés és az eljárás gyorsítása érdekében az új szabályozás szerint a közzétett végzés nem csupán arra tartalmaz felhívást, hogy akinek a cég székhelyére, működésére (beleértve azt is, ha a cég ellen per folyik) vagy a képviselő lakóhelyére vonatkozó adatról tudomása van, ezt jelentse be a cégbíróságnak a közzétételtől számított 30 napon belül, hanem ez a határidő áll rendelkezésére a hitelezők és egyéb érdekeltek számára is arra, hogy az ismert vagyonra vonatkozó adatokat és a hitelezői igényeiket bejelentsék. Ez utóbbi felhívás tehát nem a korábbi, eredménytelen felhívást követi, mivel – a kommentár szerint – a kérdéses adatokra eddig sem érkezett általában bejelentés, tehát a külön-külön felhívás nem indokolt. * A felszámolást kezdeményező, illetve a céget törlő végzésben rögzíti továbbá a cégbíróság azt is, ha a felhívásra tett bejelentésekből vagy az említett nyilvántartásokból az állapítható meg, hogy a cég vagyonát lényegesen meghaladják a hitelezői követelések, vagy pedig az, hogy a cég nem rendelkezik vagyonnal.

A törlési és felszámolási eljárás kapcsolata

* Az új törvény a törlési eljárás és a felszámolási eljárás viszonyán nem változtatott természetesen, az utóbbi továbbra is előnyt élvez, hiszen ha a törlési eljárás elrendelését követően felszámolási eljárás iránti kérelmet nyújtanak be, akkor a cégbíróság addig nem határozhat a törlésről, amíg a felszámolás elrendelése tárgyában hozott döntés jogerőre nem emelkedik. Ha a cég törvényes működése helyreállt, és a felszámolást elrendelték, a cégbíróság megszünteti a törlési eljárást. Ellenben ha nem rendelik el a gazdasági társaság felszámolását, az eljárás folytatódik, és szükség esetén a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazhat.

A törlési eljárás befejezése

* A törlési eljárás befejezésére többféle módon nyílik lehetőség. Egyrészt a cégbíróság megszünteti az eljárást, és kezdeményezi a cég ellen a felszámolási eljárás megindítását, amennyiben megállapítást nyer, hogy a cég rendelkezik vagyonnal, amelyből aztán a hitelezők kielégítést nyerhetnek a felszámolás során. (Felszámolási eljárás kezdeményezése vagy végelszámolás elrendelése nélkül hivatalból törli azonban a céget a cégbíróság akkor, ha az eljárás alatt a cég vagyonára vonatkozóan adat nem merül föl.) * A törlési eljárást akkor is meg kell szüntetni, ha az eljárás bármely szakaszában a cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig a cég helyreállítja törvényes működését, tekintettel arra, hogy ez utóbbihoz nagyobb érdek fűződik, mint ahhoz, hogy a korábban említett 60 napos határidő be nem tartását szankcionálják, és így a törlést – mint kivételes eszközt – csak a végső esetben alkalmazzák. * A felszámolást kezdeményező vagy a céget törlő végzést szintén közzé kell tenni a Cégközlönyben, ellene fellebbezésnek 15 napon belül van helye

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. szeptember 1.) vegye figyelembe!