A vállalkozások számára a jogszabályokban előírt hulladékkezelési kötelezettségek gyakran csak kényelmetlenségnek tűnnek, anyagi előnyt nem remélnek ezen a téren. Tény, hogy sok esetben csak országos szinten érezhetők az előnyök, például amikor kevesebb fát kell kivágni, mert papírhulladékból is előállítható az új papír.
Termelési hulladék
A szelektív hulladékgyűjtést gyakran azonosítják a települési hulladék egyes összetevőinek begyűjtésével, de a fogalom ennél lényegesen szélesebb körben alkalmazható, hiszen szinte valamenynyi termelővállalkozásnál keletkezik hulladék. Ezeket a hulladékokat – ha nem veszélyes minősítésűek – a jogszabályi előírások szerint ugyanolyan kezelésnek kell alávetni, mint a települési szilárd hulladék azon részét, amely a lakosságnál keletkezik.
A legfontosabb, amit minden esetben valamennyi vállalkozásnak meg kell tennie, az a hulladék gyűjtése a telephelyen belül, tehát a keletkezett hulladék ideiglenes tárolása, amely biztosítja, hogy ne szennyezze a környezetet. Amennyiben a vállalkozás, amelynél a hulladék keletkezett, nem tudja vagy nem akarja a hulladékot felhasználni (a termelési folyamatba visszavinni), vagy más módon hasznosítani, akkor azt át kell adnia egy hulladékkezelő vállalkozásnak, vagy a települési hulladék begyűjtését végző hulladékkezelési közszolgáltatónak.
Ki fizessen a hulladékért?
A hulladék átadása pénzmozgással is jár. Kétféle eset fordul elő: a hulladék forgalomképes, ezért az átvevő fizet a hulladék tulajdonosának. Más esetben viszont – ekkor nincs értéke a hulladéknak – a hulladék tulajdonosának kell fizetnie azért, hogy tőle a hulladékot átvegyék (és kezeljék). Mindkét esetben tekintettel kell lenni arra, hogy mi a sorsa a továbbiakban a hulladéknak, és már a hulladék gyűjtésénél olyan feltételeket célszerű teremteni, hogy az átadásnál a maximális árat kapja a tulajdonos, illetőleg hogy a kezelésért a lehető legkevesebbet kelljen fizetni. Ez a feltételrendszer – a telephelyen belül – a szelektív hulladékgyűjtés módjának meghatározását jelenti.
Települési hulladék
A lakossági hulladék kezelésére az önkormányzat kötelezett. Köteles megszervezni a településen a hulladékkezelési közszolgáltatást, alapvetően a lakosok számára, de ezt igénybe veheti a hulladékot termelő vállalkozás is, ha más módot nem talál hulladéka elhelyezésére.
Akár maga gondoskodik a vállalkozás a hulladékáról, akár a közszolgáltatást veszi igénybe, mindkét esetben a szelektív hulladékgyűjtés valamilyen formájával kell számolnia.
Gyűjtősziget
A szelektív hulladékgyűjtésnek többféle módszere létezik, amelyekből hazai viszonylatban a gyűjtőszigetes megoldás a leginkább elterjedt. Ezt a megoldást azonban a vállalkozások nem tudják igénybe venni, mivel a gyűjtőszigetek telepítését és ürítését a hulladékkezelési közszolgáltatás részeként szervezik meg, és hangsúlyosan olyan helyekre telepítik, ahol a lakosság számára kényelmes azok használata.
Szelektív gyűjtés – helyben
A szelektív gyűjtés másik megoldása a helyben történő gyűjtés, amikor a hulladék keletkezésének helyszínén történik a gyűjtés. A két legjellemzőbb alternatíva a nagyméretű zsákok, illetve a speciális hulladékgyűjtő edények eljuttatása a hulladék keletkezésének helyszínére. Az ún. zsákos rendszerben általában egyfajta színű zsákot a papír, fém, műanyag és kompozit csomagolóanyagok részére és másik fajtát (eltérő színű zsák) a biológiailag lebomló zöldhulladék részére rendszeresítenek. Ez a rendszer elsősorban családi házas övezetekben alkalmazható. A másik megoldás a háztartások ellátása több, eltérően jelölt hulladékgyűjtő edénnyel. Az egyik edénybe kerülhetnek a csomagolási hulladékok (papír, műanyag, fém, kompozit, üveg), egy másikba a komposztálható hulladék és végül egy harmadikba az ún. maradék hulladék. A köznapi értelemben tehát a helyben történő gyűjtés is lakossági célokat szolgál.
Vállalkozók szerződése a közszolgáltatóval
A kétféle közszolgáltatási megoldás azt sugallja, hogy a közszolgáltatók a vállalkozókat potenciálisan nem tekintik a közszolgáltatást igénybe vevőknek. Ennek többféle következménye is van a vállalkozásokra nézve. Amennyiben a vállalkozásnak hulladéka keletkezik, és azt a közszolgáltatóval tervezi elszállíttatni (és az adott településen, ahol a vállalkozás telephelye van, már bevezették a szelektív gyűjtést a lakosság számára), a vállalkozásnak is át kell térnie a szelektív hulladékgyűjtésre. Nem biztos azonban, hogy a vállalkozás ugyanolyan gyűjtőedényekkel tudja megvalósítani a szelektálást, mint a lakosság (pl. harang alakú gyűjtőszigettel), sőt esetleg nem is keletkezik annyiféle hulladéka, amelyre a gyűjtőszigeti edényzet szolgál (általában a csomagolási hulladék egyes összetevőire: papír, üveg, műanyag, fém). Ezért tehát bár a közszolgáltató szállítja el a hulladékot, ennek feltételeiről szerződés keretében célszerű megállapodni, így tisztázható: milyen összetételű hulladéka keletkezik a vállalkozásnak, az egyes összetevőkből milyen mennyiségre lehet számítani és milyen telephelyi gyűjtőeszközökkel célszerű a gyűjtést végeznie. Mindezek a szempontok a hulladékkezelési költségekre is hatással lesznek.
Veszélyes hulladékok kezelése
Vannak olyan vállalkozások, amelyek hulladéka nem a termelésük következménye, mivel olyan szolgáltatást végeznek, amelynek a technológiája során nem keletkezik hulladék. Ilyenek általában az irodai munkákkal járó vállalkozások. Ezek esetében a keletkező hulladék jellemzően papír és a különféle irodai eszközök használata során keletkező hulladék, például másológépek festékkazettái. Emellett várható, hogy települési hulladék is keletkezik. Az ilyen vállalkozások számára javasolható a közszolgáltatás igénybevétele – természetesen a szelektív hulladékgyűjtési közszolgáltatást is ideértve -, de mindenképpen szükséges a közszolgáltatóval szerződést kötni. Ez azért is indokolt, mivel a település helyi rendelete tartalmazhat olyan előírásokat, amelyek alapján a jegyző ellenőrizheti a vállalkozások hulladékkezelését és ilyen tárgyú szerződéseit.
Az irodákban keletkező veszélyes hulladék (amilyen például a festékkazetta, kisméretű akkumulátorok, oldószeres írószerek stb.) természetesen nem tehető a települési hulladék közé. Ebben az esetben javasolható a hulladék külön gyűjtése és átadása a hulladékkezelőnek, amely speciális kezelés mellett ártalmatlanítja azt.
Speciális hulladékok
A szelektív hulladékgyűjtés speciális esete, amely azonban számos vállalkozást érint, és az eddigiekben megszokottól lényegesen eltérő működést feltételez, amikor az ún. megosztott gyártói felelősség elve érvényesül, tehát azon vállalkozások, amelyek a terméket gyártották, a termék hulladékká válása esetén is felelősek annak kezeléséért.
Minden ilyen megosztott gyártói felelősség elvére épülő szabályozás esetében meg kell valósulnia a hulladék begyűjtésének, gyártó általi visszafogadásának és kezelésének (ami vagy hasznosítást, vagy ártalmatlanítást jelent). A szelektív gyűjtés ezekben az esetekben leginkább a kereskedőnél történik, de a hulladékot le lehet adni a települési hulladékkezelői hálózatban (pl. hulladékgyűjtő udvarban) is.
Csomagolási hulladék
A csomagolási hulladék kezelését a megosztott gyártói felelősség alapján szabályozza a jogszabály, így a gyártónak, illetőleg a forgalmazónak vissza kell fogadnia a fogyasztótól a csomagolási hulladékot, és a visszagyűjtött hulladékot hasznosítania kell [94/2002. (V. 5.) Korm. rend.]. Ennek a feladatnak az ellátására a gyártók és forgalmazók ún. koordináló szervezetet alapíthatnak, amely átvállalja a hulladék kezelésének feladatát az alapító szervezetektől, tagdíjfizetés ellenében.
Különleges helyzetben vannak azok a kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások, amelyeknél jelentős mennyiségű hulladék keletkezhet az áruk kicsomagolásából, értékesítéséből. Ezek számára a szelektív gyűjtés jelentős anyagi megtakarítást eredményezhet. A vegyesen történő gyűjtés ugyanis mindenképpen költséget jelent, míg a szelektíven gyűjtött csomagolási hulladékokért fizet a hulladékkezelő, amely elszállítja a hulladékot. A csomagolási hulladék a kereskedelmi szervezetnél keletkezhet az áruk kicsomagolásából, de úgy is, hogy a vásárló hagyja azt a helyszínen.
Nagyobb kereskedések csomagolási hulladékának gyűjtése
A nagyobb üzletek, kereskedelmi központok kialakíthatják saját gyűjtőhelyüket a csomagolási hulladék fogadására, tárolására. Az ilyen gyűjtőhely nagyméretű konténerekből áll az egyes hulladékfrakciók számára (papír, üveg, műanyag, fém), és célszerű tömörítőt is beszerezni (bérelni) a gazdaságosabb kezelés miatt. Ugyancsak szükséges a hulladék átvétele érdekében szerződést kötni a koordináló szervezettel. A csomagolási hulladék ilyen szelektálása, elkülönítése nem jelenti, hogy a keletkező többi hulladék kezeléséről nem kell gondoskodni.
Kiskereskedések csomagolási hulladékának gyűjtése
Más lehet a helyzet a kiskereskedések esetében, mivel kis alapterületen működnek, és a hulladék hosszabb idejű gyűjtése számukra nehézséget jelenthet. A vegyesen gyűjtött hulladékot célszerű a közszolgáltatást igénybe véve elszállíttatni, így viszonylag rövid ideig kell ezt a hulladékfajtát tárolni. Erre a hulladékhányadra vonatkozóan a közszolgáltatóval szerződést kell kötni. Nem kerülhető el e kereskedések számára sem a szelektív hulladékgyűjtés a csomagolási hulladékokra vonatkozóan, mivel ezt a jogszabály előírja. Az elkülönített hulladékot – szerződéskötés esetén – elszállíthatja közvetlenül a koordináló szervezet, de elszállíthatja a közszolgáltató is, természetesen nem együtt a vegyes hulladékkal.
Elektromos és elektronikai hulladék
Hasonlóan a korábban jelzett csomagolási hulladékhoz, visszavételi, begyűjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási kötelezettséget ír elő a jogszabály [264/2004. (IX. 23.) Korm. rend.] mindazon gyártóknak, akik elektromos és elektronikai termékeket állítanak elő és forgalmaznak, az általuk forgalomba hozott berendezésekből származó, valamint a háztartási berendezésekből származó ún. történelmi hulladékok esetében.
Történelmi hulladék
Történelmi hulladék a jogszabály hatálybalépése előtt gyártott berendezések hulladéka. A történelmi hulladék visszafogadásának kötelezettsége azt célozza, hogy a lakosságnál lévő berendezésektől, készülékektől elhasználódásukat követően ne illegálisan szabaduljanak meg.
A kereskedő visszavételi kötelezettsége
Új háztartási berendezés árusításakor a legalább 35 m2 alapterületű eladótérrel rendelkező kereskedő köteles a vásárló által felajánlott, az értékesített berendezéssel azonos használati célú és mennyiségű használt berendezést átvenni.
A gyártóra nézve a jogszabály meghatározza azt a mértéket is, amelyre vonatkozóan begyűjtési kötelezettség terheli. A gyártót az elektromos és elektronikai berendezés kategóriájától függően 2005-ben 1-9% közötti mértékű begyűjtési kötelezettség terheli, amely mérték 2006-ban átlagosan 15, 2007-ben 20%. A begyűjtött mennyiségre 2005-ben kb. 20%-os (ugyancsak kategóriától függő) hasznosítási kötelezettség áll fenn.
Jelentős a felelőssége a kereskedőnek, hogy milyen hulladékot vesz át, és hogy azt elkülönítve tárolja mindaddig, míg tőle el nem szállítják.
Használt mobiltelefon és távközlő berendezések visszavétele
A kizárólag rádiótelefon értékesítésével foglalkozó kereskedő az eladótér alapterületétől függetlenül köteles az értékesített berendezéssel azonos használati célú és mennyiségű használt berendezést átvenni, míg a kizárólag információs és távközlési berendezések, cikkek forgalmazása esetén legalább 25 m2 alapterületű eladótérrel kell rendelkeznie a kereskedőnek.
Az elektromos berendezést gyártó cég visszavételi kötelezettsége
A gyártó és a kereskedő között létrejött értékesítési szerződésben rögzíteni kell, hogy a gyártó az eladott elektromos berendezés mennyiségének megfelelő mértékben átveszi a kereskedőtől a háztartási berendezés hulladékát.
Ösztönző és ingyenes visszavétel
A gyártó a visszavételért a kereskedőtől, illetve a vásárlótól díjat nem követelhet, azonban a visszavétel ösztönzése érdekében díjat fizethet. Természetszerűleg a kereskedő ugyancsak nem követelhet díjat a vásárlótól az átvételért, azonban ha a gyártó díjat fizet számára a fogyasztó ösztönzése érdekében, ezt a vásárló felé tovább kell adnia.
Ha az átvett, elhasználódott elektromos berendezés nem tartalmazza az elektromos berendezésre jellemző alapvető alkotórészeket, a gyártó köteles visszavenni a hulladékot, és a kezelés költségeivel arányos díjat számíthat fel.
Elemek és akkumulátorok hulladékai
A hordozható méretű elemek és akkumulátorok (ide nem értve az autóakkumulátorokat és az ipari akkumulátorokat) hulladékaira ugyancsak külön jogszabály [109/2005. (VI. 23.) Korm. rend.] előírásai vonatkoznak, és ez a szabályozás is a megosztott gyártói felelősségen alapszik. A gyártó ebben az esetben is köteles a hulladékká vált elemeket és akkumulátorokat visszavenni, begyűjteni és kezelni.
Amennyiben a kereskedő a gyártóval megállapodást kötött, és ennek alapján gyűjtőedénnyel rendelkezik a hulladék átvételére, a gyűjtőedény tárolókapacitásának erejéig köteles átvenni a vásárlótól a hulladékká vált elemet, illetve akkumulátort. Az átvett hulladék csak ebben a gyűjtőedényben tárolható, és a gyűjtőedényben csak ez a hulladék tartható. A kereskedő az átvett hulladékért a vásárlótól díjat nem követelhet, továbbá nem kötheti a hulladékká vált elem, illetve akkumulátor átvételét új termék vásárlásához.
A gyártó visszagyűjtési kötelezettsége
A gyártó köteles a kereskedőtől átvenni az összegyűjtött hulladékmennyiséget. A gyártó begyűjtési kötelezettségének az idei évre a jogszabály hatálybalépésének napjától (2005. augusztus 22.) számított időarányos mértékben köteles eleget tenni. Ez azt jelenti, hogy a 2004. évben forgalomba hozott elem, illetőleg akkumulátor tömegének kb. 1,5%-át kell visszagyűjteni. A visszagyűjtési kötelezettség folyamatosan emelkedik, 2006-ban 10%, 2007-ben 13% (mindig az előző évi forgalomra vonatkoztatva).
A szelektív hulladékkezelés eredménye
A speciális hulladékcsoportokra vonatkozó szabályok közül az elektromos és elektronikai hulladékokkal, valamint az elemekkel és akkumulátorokkal kapcsolatos passzusok csak ez év augusztusától kötelezőek, így a szelektív gyűjtés gyakorlatára vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre tapasztalatok.
A csomagolási hulladékoknál már jelentős eredményekről lehet beszámolni, hiszen ebben az évben már a kibocsátott csomagolóanyagok 50%-át szelektíven visszagyűjtik a kötelezettek, és anyagában hasznosítják is.
A vállalkozások munkájuk során gyakran kerülnek kapcsolatba hulladékokkal akár termelésük következményeként, vagy azért, mert olyan termékeket használnak, amelyekből hulladék keletkezik. Korábban az erre a hulladékokra vonatkozó szabályozás nem írta elő a szelektív gyűjtést, ma azonban egyre több hulladékcsoport esetében kell gondoskodni az elkülönítésről annak érdekében, hogy a hulladékokban megtestesülő másodnyersanyagokat hasznosíthassák, illetve hogy szakszerű ártalmatlanításuk megtörténhessen.
A speciális hulladékok esetében nem feltétlenül a szokásos szelektív gyűjtési módokat célszerű (gazdaságos) alkalmazni. A módszer kiválasztásában a vállalkozásoknak nagy szabadságuk van (hiszen a gyártó ismeri legjobban a hulladékát), és a szelektív hulladékgyűjtés nem cél, hanem eszköz az optimális hulladékkezeléshez.