Magánfél a büntetőeljárásban
Sajátos helyzete van a sértettnek, ha úgy dönt, hogy a büntetőeljárás során a terhelttel szemben a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban keletkezett polgári jogi igényt kíván érvényesíteni. Az olyan büntetőeljárást, amely nemcsak a terhelt személy büntetőjogi felelősségének megállapítása, hanem polgári jogi igény érvényesítése iránt is folyik, "adhéziós eljárásnak" nevezik, utalva arra, hogy ilyenkor a büntetőeljáráshoz polgári eljárásjogi elemek is kapcsolódnak. A sértett ebben az esetben "magánfélnek" minősül.
Az adhéziós eljárás indoka
A bírósági munka egészének szempontjából itt a pergazdaságosságot kell említenünk, vagyis azt, hogy adott esetben nincs szükség több elkülönülő eljárás lefolytatására, mivel egyetlen perben érvényesíthető a bűnüldözéshez, büntetőjogi felelősségre vonáshoz fűződő állami érdek és a sérelmet szenvedett magánszemély egyéb irányú kárpótlása. Az eljáró büntetőbíró részére ez többletmunka ugyan, összességében viszont célszerű megoldás.
Nem mindig lehetséges azonban a kétfajta eljárás összekapcsolása. A bírói gyakorlat szerint ugyanis ha a polgári jogi igény elbírálása jelentősen késleltetné a büntetőeljárás befejezését, a büntetőbíróság nem dönt arról érdemben, hanem az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utalja, azaz a sértettnek keresetet kell benyújtania, vagy megpróbálhat egyezséget kötni.
A sértett számára szintén az egyszerűség és a gyorsaság indokolja az adhéziós eljárást.
Polgári jogi igény
A fenti eljárásban csak az olyan polgári jogi igény érvényesíthető, amely okozati összefüggésben áll azzal a cselekménnyel, amelynek az elkövetője a vád szerint a terhelt. Kézenfekvő ellenpélda, hogy ha a vád tárgya a tartás elmulasztása, az elmaradt tartásdíjat ilyen eljárás keretében érvényesíteni nem lehet, tekintve, hogy a tartásdíj-fizetési kötelezettség nem a mulasztás következtében keletkezett, hanem attól függetlenül.
Az érvényesített igények túlnyomórészt a cselekménnyel okozott kár megtérítésére irányulnak, bár nem kizárólag kártérítési igény előterjesztése képzelhető el adhéziós eljárásban, ami kitűnik a jogszabály szövegéből is.
Az igény érvényesítésére jogosultak
Büntetőügyben polgári jogi igényt elsősorban a sértett – mint magánfél – terjeszthet elő, az ő számára biztosítja a törvény ezt a lehetőséget. Az igény bejelentése azonban nem kötelező, az egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel.
A sértett helyett – halála esetén – szóba jöhet még örökösének (és nem általában a hozzátartozóinak) magánfélként való fellépése is. A törvény ebben az esetben – értelemszerűen – azzal a megszorítással él, hogy a sértettet egyébként megillető jogok az örököst csak az igény érvényesítésével kapcsolatban illetik meg.
Elképzelhető továbbá, hogy az ügyész érvényesítse az igényt, amenynyiben ennek polgári eljárásbeli feltételei fennállnak, vagyis a jogosult sértett valamilyen okból nem képes jogainak védelmére (például azért, mert cselekvőképtelen).
Az APEH fellépési jogosultságát az alapozza meg, ha (állami) adóval vagy költségvetési támogatással kapcsolatos bűncselekménnyel kárt okoznak.
Magánindítványra üldözendő bűncselekmények
A magánindítvány intézménye alapvetően anyagi büntetőjogi kategória, büntető törvénykönyvbeli (Btk.) szabályozásának áttekintésénél abból kell kiindulnunk, hogy meghatározott bűncselekményeknél a magánindítvány hiánya büntethetőséget kizáró ok, azaz függetlenül attól, hogy egy adott cselekmény beleillik a Btk. valamely tényállásába, az elkövető nem lesz büntethető, mert a magánindítvány előterjesztésére jogosult – alapvetően a sértett – nem élt ezzel az eszközzel. A magánindítvány eljárásjogi vonatkozásait is számba véve a magánindítvánnyal kapcsolatban az alábbiak mondhatók el.
A magánindítvány létjogosultsága
A büntetőjog egyik alapelve az ún. hivatalbóli eljárás elve (officialitás): e szerint ha bűncselekményt követnek el, akkor a megfelelő szervnek – az állami monopol büntetőhatalom képviselőjének – kötelessége eljárni annak felderítése és az elkövető felelősségre vonása érdekében. Ezt az elvet töri át a magánindítvány lehetősége, amely – mint korábban már említettük – a sértett kívánságától teszi függővé a büntetőeljárást a törvényben meghatározott esetekben. A magánindítványhoz fűződő érdek – az általános megítélés szerint – részben a sértett kímélete, részben pedig a cselekmények kisebb tárgyi súlya.
Előbbi esetben a sértett számára a büntetőeljárás az elkövetett cselekmény jellege miatt olyan külön tortúrát jelent, amelynek nem feltétlenül kívánja magát kitenni; az utóbbi kategóriában pedig a cselekmény általános társadalomra veszélyességét csak úgy lehet megítélni, ha a sértett el tudja dönteni, hogy ténylegesen szenvedett-e (jelentős) sérelmet vagy sem.
Sajátos csoportot alkotnak ezenkívül azok a vagyon elleni bűncselekmények, amelyek a személyi vagyont károsítják és hozzátartozó sérelmére követik el őket, tekintettel ilyenkor az elkövető és a sértett kapcsolatára, amely indokolhatja, hogy a sértett a feljelentéstől eltekintsen.
Magánindítványra büntethető bűncselekmények
Amennyiben egyéb, közvádas bűncselekmény nem valósul meg velük kapcsolatban, kizárólag magánindítványra büntethetők – a kímélet elvéből adódóan – a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közül:
– az erőszakos közösülés alapesete [Btk. 197. § (1) bekezdés];
– a szemérem elleni erőszak alapesete [Btk. 198. § (1) bekezdés], valamint
– a megrontás alapesete [Btk. 201.§ (1)-(2) bekezdés].
Magánindítvány előterjesztése szükséges továbbá az eljárás lefolytatásához az alábbi bűncselekményeknél:
– rágalmazás (Btk. 179. §);
– becsületsértés (Btk. 180. §);
– kegyeletsértés (Btk. 181. §);
– könnyű testi sértés [Btk. 170. § (1) bekezdés];
– levéltitok megsértése (Btk. 178. §);
– magántitok megsértése (Btk. 178/A §);
– egészségügyi önrendelkezési jog megsértése (Btk. 173/H §);
– magánlaksértés (Btk. 176. §).
A hozzátartozó sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények, amelyek magánindítványra üldözendők:
– lopás (Btk. 316. §);
– sikkasztás (Btk. 317. §);
– csalás (Btk. 318. §);
– hűtlen kezelés (Btk. 319. §);
– rongálás (Btk. 324. §);
– jogtalan elsajátítás (Btk. 325. §);
– orgazdaság (Btk. 326. §);
– jármű önkényes elvétele (Btk. 327. §).
Magánindítvány
A magánindítvány lényegét tekintve a jogosult által tett feljelentés, az a nyilatkozat, amelyben – alakiságoktól, megnevezéstől és megfogalmazástól függetlenül – a jogosult tesz, és amelyben kifejezi, hogy kívánja az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását, vagyis megbüntetését.
Feljelentést ismeretlen tettes ellen is lehet tenni, és nem követelménye a magánindítványnak az sem, hogy az elkövető pontos személyazonosságát ismerje a sértett, elegendő a személyleírás megadása is.
Az előzőekben említett vagyon elleni bűncselekmények esetében ha később derül ki, hogy az elkövető hozzátartozója a sértettnek, nyilatkoztatni kell ez utóbbit, hogy ennek fejében is kívánja-e a magánindítvány előterjesztését.
Magánindítvány előterjesztésére jogosultak
A magánindítványt kizárólagos joggal a sértett terjesztheti elő, bár bizonyos körülmények indokolhatják, hogy másoknak a párhuzamos, illetve származékos jogosultsága is biztosítva legyen az indítvány előterjesztésére. Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a törvényes képviselője és a gyámhatóság is jogosult a sértetten kívül a magánindítvány előterjesztésére; cselekvőképtelensége esetén viszont a sértett nem, csak az említett személy, illetve szerv jogosult rá.
A sértett érdekeit halála esetén is képviselni kell, erre hozzátartozója hivatott helyette (kegyeletsértésnél értelemszerűen a hozzátartozó kizárólagos joga a magánindítvány előterjesztése).
A Btk. az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése elnevezésű bűncselekmény szabályozásakor sajátos, idevonatkozó szabályt tartalmaz a magánindítvány előterjesztésére jogosultakra vonatkozóan: amennyiben arról az elkövetési magatartásról van szó, hogy az elkövető a tiltakozó nyilatkozat ellenére szervet vagy szövetet távolított el a halottból, a magánindítványt az egészségügyi törvényben meghatározott nyilatkozatra jogosult személy terjesztheti elő. Tiltakozó nyilatkozatot elsősorban egyébként valaki még életében tehet – megfelelő alakiságok mellett -, a törvényes képviselő csak akkor jogosult arra, ha a beteg cselekvőképtelen.
Magánvádas eljárások
A magánindítvány és a magánvád összefüggése
A "bogár és rovar" összehasonlítással élve: minden magánvádra üldözendő bűncselekmény magánindítványos, de nem minden magánindítványos bűncselekmény egyben magánvádas is. Azoknak a bűncselekményeknek a köre, ahol a vádat a sértett mint magánvádló képviseli, szűkebb, mint azoké, amelyeknél a büntetőeljárás egészének megindítását teszi függővé a törvény a sértett magánindítványától, de a vádképviselet adott esetben az ügyész feladata, és nem a sértetté.
A magánindítvány hiánya büntethetőséget kizáró ok, tehát anyagi jogi kategória, míg a magánvád eljárásjogi, azokat az eljárásokat, amikor a sértett a magánvádló, a Be. külön fejezetben (XXII. fejezet) szabályozza.
Magánvádas bűncselekmények
A Be. szerint a sértett (esetleg jogi képviselője által támogatva) csak az alábbi bűncselekmények miatt indult eljárásokban képviselheti a vádat:
– könnyű testi sértés,
– magántitok megsértése,
– levéltitok megsértése,
– kegyeletsértés (értsd: a sértett hozzátartozója),
– rágalmazás,
– becsületsértés (utóbbi két esetben azonban csak akkor, ha nem hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el, ellenkező esetben e bűncselekmények közvádra üldözendők).
Eljárási szabályok a magánvádas eljárásban
A Be. – korábban már utalt – XXII. fejezetében részletezi azokat a szabályokat, amelyek a külön eljárástípusként szabályozott magánvádas eljárásban alkalmazandóak, az alábbiakban ezeket tekintjük át.
Az eljárás megindításának alapja
Ahogy írásunk korábbi részében már említettük, a magánvádas eljárás feljelentésre (benne a magánindítványnyal) indul, amelyben elő kell adni, hogy ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a feljelentő a büntetőeljárás lefolytatását. Ilyen esetben ugyanis az egész eljárás ezzel a mozzanattal kezdődik, nem pedig a nyomozással, a feljelentés pedig a vádirat helyett szolgál. A bíróság emiatt felhívhatja a feljelentőt a feljelentés írásbeli pontosítására, ha abból a feljelentett kiléte vagy a bűncselekmény nem állapítható meg, de ebből a célból előkészítő ülés is tartható vagy nyomozás is elrendelhető.
Nyomozás magánvádas eljárásban
A Be. szerint nyomozást a bíróság vagy az ügyészség rendelhet el, ami értelemszerű, tekintve hogy annak ellenére, hogy a magánvádló képviseli a vádat, ő maga nyomozást nem rendelhet el.
A bíróság ezt akkor teszi, ha a feljelentett személye, személyi adatai, tartózkodási helye ismeretlen, vagy bizonyítási eszközök (például tanúk) felkutatása miatt ez szükségessé válik; a nyomozást ilyenkor a rendőrség folytatja le. Amennyiben a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés (lásd alább!) kibocsátása előtt az ügyész átveszi, a nyomozást az ügyész rendelheti el. Akármilyen meggyőződésre jut az ügyész a nyomozás eredményeképpen (például eláll a vádtól), a bíróságnak az iratokat megküldi, hogy a magánvádló ne kerüljön hátrányos helyzetbe és képviselhesse a továbbiakban is a vádat.
Az eljárás megszüntetése
A bíróság megszünteti az eljárást, ha
– az általa elrendelt nyomozás során a feljelentő visszavonja a feljelentését, vagy
– az ismeretlen elkövető kiléte nem nyert megállapítást a nyomozás során.
Egyébiránt az ügyészségnek az a szerepe, hogy a nyomozás során tett jogorvoslatokat elbírálja, akkor is megmarad, ha nem ő rendelte el azt.
Határozat személyes meghallgatás nélkül
A feljelentő és a feljelentett személyes meghallgatása nélkül csak olyan határozatok hozhatók, amelyek már a feljelentés és a nyomozás során keletkezett iratok alapján megalapozottak lehetnek. Ilyenek a megfelelő bírósághoz való áttételről, az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről szóló határozatok, illetve az olyan cselekmények, amelyek az ügyész bevonását eredményezik, mivel a bíróság az iratokat megküldi az ügyésznek, ha:
– olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely közvádas;
– a bíróság szükségesnek tartja, hogy az ügyész fontolja meg a vád képviseletének átvételét, vagy
– az ügyész – saját elhatározásából – átveszi a vád képviseletét.
Személyes meghallgatás
A következő lépés, hogy a bíróság személyes meghallgatásra idézi a feljelentőt és a feljelentettet, amelyről a feljelentő csak úgy maradhat távol, hogy ezt kellőképpen kimenti, ellenkező esetben a vád elejtésének kell tekinteni a meg nem jelenését (a jogi képviselő jelenléte ilyenkor irreleváns), ez pedig az eljárás megszüntetését vonja maga után.
Sajátos eleme a magánvádas eljárásnak, hogy a meghallgatáson a bíróság elsősorban a felek kibékítését kísérli meg – még mielőtt a feljelentett tényleges meghallgatását (ami személyes adatainak felvételére, illetve arra irányul, hogy beismeri-e a feljelentésben foglaltakat, és milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg védekezésére) megkezdené. A bíróság a feleket azt követően hallgatja meg, ha a békítés eredménytelennek bizonyul.
Tárgyalás
A személyes meghallgatás eredményeképpen lehetséges a tárgyalás megtartása. A tárgyaláson való részvétel a magánvádló szempontjából különösen fontos – szemben az egyébként érvényesülő szabállyal, hogy az ügyész megjelenése az elsőfokú tárgyaláson általában nem kötelező -, mert ha a magánvádló nem jelenik meg, és magát alapos okkal előzetesen és haladéktalanul nem mentette ki, illetve képviseletéről sem gondoskodott, úgy kell tekinteni, hogy a vádat elejtette. Hasonlóképpen ahhoz, ha azért nem lehetett idézni, mert a lakcímének változását nem jelentette be. Ha a magánvádló nem, csak képviselője jelenik meg, az eljárást nem szüntetik meg ugyan, de rendbírsággal sújthatják vagy elővezettethetik a magánvádlót, illetve a tárgyalást elnapolhatják.
A tárgyalás a következők szerint zajlik: Ismertetni kell a vádat (viszontvádat), ami – ha van – a magánvádló képviselőjének a feladata, egyébként pedig a bíróságé. A vádlottat és a tanúkat a bíróságnak kell kihallgatnia, ezenkívül a szakértő meghallgatása is rá tartozik, amelyet követhetnek a védő, illetve a magánvádló vagy képviselője kérdései.
A sértett "normális" esetben tanúként szerepelhet a tárgyaláson, magánvádas eljárásban ugyanakkor a vádló funkcióját is betölti, ebből kifolyólag az a szabály, hogy a vád képviselője a vádlott kihallgatásánál jelen van, és kérdéseket intézhet hozzá, illetve az az elv, miszerint a tanúként kihallgatandó sértett nem lehet jelen a vádlott kihallgatásakor, ütköznek egymással. A Be. az utóbbihoz fűz nagyobb jelentőséget, és kimondja, hogy a vádlottat a magánvádló távollétében kell kihallgatni, hogy a magánvádló vallomása befolyásmentes legyen.
Perorvoslatok
Habár szűkebb körben, de a magánvádlónak is lehetősége van fellebbezni, perújítási indítványt benyújtani és felülvizsgálati kérelemmel élni, de a vádlott javára egyiket sem teheti meg, csakis a terhére.
Ha fellebbezés folytán másodfokú eljárás indul, és a magánvádló azt indítványozza, akkor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, mégpedig kötelező jelleggel (kvázi vádelejtés).
Perújítási indítványt és felülvizsgálati kérelmet a magánvádló csak akkor terjeszthet elő, ha a terheltet felmentették, vagy megszüntették vele szemben az eljárást.
Pótmagánvád
Nem véletlen, hogy a sértettnek ezt a lehetséges szerepét nem a cikk előző részében tárgyaltuk, hiszen pótmagánvád esetén egyáltalán nem arról van szó, hogy magánvádas eljárásban a magánvádlóként fellépő sértettet helyettesítené valaki ilyen minőségben. Fontos leszögezni, hogy pótmagánvádló akkor lehet a sértett, ha közvádas büntetőeljárásban valamilyen – a törvényben meghatározott – okból az állami büntetőhatalmat képviselő ügyész nem jár el, ugyanakkor a törvény lehetővé teszi a sértettnek, hogy az ügyész eljárásának hiányát korrigálva – annak a vádemeléssel kapcsolatos monopolhelyzetét ellensúlyozva – mégis vád alá vonják a terheltet.
Itt tehát nem meghatározott bűncselekmények miatt, külön sajátos szabályok szerint folyó eljárásra kell gondolni. Pótmagánvád esetén az eljárás – néhány kivételtől eltekintve – az általános szabályok szerint zajlik, a vád tárgya pedig bármilyen bűncselekmény lehet (értelemszerűen a magánvádasok kivételével).
A pótmagánvádló és fellépése
Pótmagánvádló ismét csak a sértett lehet, halála esetén pedig hozzátartozója – egyenes ágbeli rokona, házastársa, élettársa – vagy törvényes képviselője léphet a helyébe 30 napon belül, vagyis terjesztheti elő az ún. vádindítványt, feltéve természetesen, hogy a sértett csak azt követően halálozik el, hogy pótmagánvádlóként egyáltalán fellépett már.
Korlátozott pótmagánvádlói jogosítványok
Mivel fellépését követően a pótmagánvádló a vádat képviseli, őt az ügyész jogai illetik meg az eljárás során – akár szabadságelvonással járó kényszerintézkedés alkalmazását is indítványozhatja -, ám ez alól a törvény tesz kivételt: a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését nem indítványozhatja; a vádat nem terjesztheti ki (de megváltoztathatja a bizonyítás eredményétől függően); a perbeszédet a képviselője tartja; az elsőfokú határozat ellen a vádlott javára nem fellebbezhet; az iratok közül a zártan kezelteket nem ismerheti meg.
Kötelező ügyvédi képviselet
Kötelező ügyvédi képviseletet ír elő a pótmagánvádló számára a Be., ami indokolt is, hiszen itt nem feltétlenül csekély súlyú cselekmények jönnek szóba (a képviselet a pótmagánvádló jogi szakvizsgájával kiváltható). A képviselő jelenlétét olyankor is megköveteli a törvény, amikor egyébként az ügyészét nem. Szükség esetén a sértett kirendelt képviselőt is kaphat a törvényben meghatározott feltételek szerint akkor, ha maga nem tudja képviseletét biztosítani.
A pótmagánvád esetei
A pótmagánvádlóként való fellépés lehetséges indokai:
– az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette, és a sértett ezen határozatok ellen emelt panaszát a (felettes) ügyész elutasította, feltéve hogy a feljelentés elutasításának oka a bűncselekmény hiánya vagy büntethetőséget kizáró ok volt, illetve a nyomozást szintén meghatározott okokból szüntették meg (például mert a nyomozás adataiból nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, vagy az, hogy azt a gyanúsított követte volna el stb.), és a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számítva 30 napon belül fellép;
– az ügyész a vádemelést részben mellőzte (olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett súlyosabb bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége), illetve
– a vádat elejtette (akár az előkészítő szakaszban, akár a tárgyalás során).
Kizárt a pótmagánvád
Ha a fenti, első bekezdésben írtak abból erednek, mert a terhelt nem büntethető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy halála miatt, akkor pótmagánvádnak sincs helye.
Igazolás
A harmincnapos határidő elmulasztását csak a pótmagánvádlókénti fellépés első két bekezdés szerinti esetében lehet igazolni – 8 napon belül -, vagyis kimenteni a mulasztást, feltéve hogy az nem a pótmagánvádló önhibájából ered, mivel ha nem járt el kellő gondossággal annak érdekében, hogy a 30 nap alatt minden szükséges cselekményt elvégezzen (ügyvédi meghatalmazás adása, iratok megismerése, vádindítvány elkészítése stb.), nem lesz méltányolható a mulasztása. Egyidejűleg a mulasztott cselekményt is pótolni kell, vagyis benyújtani a vádindítványt.
Eljárási szabályok
A vádindítvány elutasítása, elfogadása
A bíróság vagy elutasítja a vádindítványt (ennek esetei: a határidő elmulasztása; az ügyvédi képviselet hiánya; az előterjesztésre való jogosultság hiánya; illetve a nyilvánvaló ténybeli vagy jogi megalapozatlanság), vagy egyébként elfogadja azt, és gondoskodik a tárgyalás előkészítéséről.
Ismételt benyújthatóság
Ha az elutasításnak nem a határidő mulasztása az indoka, akkor ismételten be lehet nyújtani a vádindítványt annak letelte előtt, feltéve hogy az elutasítás indoka már nem áll fenn.
Fellebbezés
Az elutasító végzés ellen fellebbezni nem lehet (hiszen ha már a bíróság is így gondolja...), de később ettől még a nyomozás folytatódhat, ha arra ok adódik.
Költségek viselése
A pótmagánvádló fellépésének következménye, hogy ha a vádlottat felmentik, vagy pedig a vele szemben folyó eljárást megszüntetik, a pótmagánvádló viseli a bűnügyi költségnek azt a részét, amely az után keletkezett, hogy ő pótmagánvádlóként fellépett.
A polgári jogi igény érvényesítésének eljárási szabályai* Amagánfél által bejelentett polgári jogi igény elbírálása alapvetően a büntetőeljárási törvény (Be.) szerint folyik, és amennyiben ez a törvény valamely eljárási kérdésről nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályai alkalmazandóak, így például a kereset kötelező tartalmi kellékeire, a képviseletre, illetve a tárgyalási jogokra és kötelezettségekre fennálló rendelkezések, illetékfizetési kötelezettség, bizonyítási teher stb. * Az adhéziós jellegből következően azonban csak akkor érvényesülhetnek a Polgári Perrendtartás szabályai, ha azok a Be.-vel vagy általában a büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek. Atörvény itt konkrétan kizárja, hogy a terhelt követelést érvényesítsen a magánféllel szemben, vagy beszámítási kifogással éljen. * Az igényt a bíróság érdemben elbírálhatja – azaz helyt ad a kérelemnek vagy elutasítja azt -, vagy egyéb törvényes útra utasíthatja annak érvényesítését. Előbbi esetben a magánfél élhet fellebbezéssel az ítélet ellen, utóbbiban azonban a fellebbezés kizárt – de ilyenkor sérelem nem is éri a jogosultat. Ha a bíróság csak részben utasította az igényt egyéb útra – például az igény fennállását elismerte, de az összegszerűségét nem bírálta el, mert annak megállapítása késleltette volna az eljárás befejezését -, fellebbezni is csak az érdemi rész ellen lehet. * A másodfokú eljárásban a korábban bejelentett igényt kiterjeszteni vagy összegét felemelni nem lehet, és érdemi döntés esetén az ítélet vonatkozó része nem nyilvánítható előzetesen végrehajthatónak. * Ha a terheltet a büntetőperben felmentik, a polgári jogi igényt nem egyéb törvényes útra utalják, hanem érdemben elutasítják. |
A vád elejtése* A magánvádas eljárásban nemcsak a magánvádló mulasztásai miatt lehetséges – vélelmezetten – a vád elejtése (a mulasztás lehet akár szándékosan hallgatólagos vádelejtés is), hanem a magánvádló kifejezett cselekménye következtében is, amelyhez természetesen neki is joga van, akár a megismételt eljárásban is. * Indokolási kötelezettséget a Be. nem ír elő ebben az esetben. * A vád elejtése az eljárás megszüntetését eredményezi. * A viszontvád osztja a magánvád sorsát, ezért ha az eljárást meg kell szüntetni, ugyanez igaz a viszontvád alapján indult eljárásra is, feltéve, hogy a magánindítvány előterjesztésének határideje a személyes meghallgatás napjáig (amelyen a magánindítványt még előterjeszthették) már lejárt. |
A magánindítvány előterjesztéséhez kapcsolódó eljárási szabályok* A magánindítvány előterjesztésére 30 napot biztosít a törvény, amely nem a bűncselekmény elkövetésétől, hanem attól az időponttól számítódik, amikor az elkövető kilétéről az arra jogosult tudomást szerzett. * Ha később derül ki, hogy a cselekmény magánindítványos (a határidő ettől az időponttól veszi kezdetét), fel kell hívni a jogosultat annak előterjesztésére. * Kölcsönösen – nem térben vagy időben egyidejűleg, hanem egymással okozati összefüggésben – elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén a másik fél – nem az eredeti feljelentő – az elévülési időn belül, az elsőfokú bíróság határozathozatalra való visszavonulásáig terjesztheti elő a magánindítványt, akkor is, ha a határidő egyébként már lejárt. |
Sértetten kívüli személyek magánvádas ügyekben* A sértett helyett hozzátartozója akkor lehet magánvádló, ha annak halála esetén 30 napon belül a helyébe lép (egyébként vádelejtésnek tekintik ennek hiányát). * Ha az ügynek több sértettje van, közülük csak egyvalaki lehet magánvádló, akinek a személye elsősorban a sértettek megegyezésétől függ, de ha nem sikerül megegyezniük, a bíróság jelöli ki a magánvádlót (a vádlói jogosítványok ugyanis oszthatatlanok). * Nem kizárt, hogy magánvádas eljárásban az ügyész is szerepet kapjon, amennyiben a vád képviseletét a magánvádlótól átveszi, amit az eljárás bármely szakaszában megtehet. A vád átvétele különösen akkor indokolt, ha egymással összefüggésben közvádas és magánvádas bűncselekményt is elkövettek, ilyenkor az ügyek elkülönítését elkerülendő lehet helye a vád átvételének. * Legfőbb ügyészi utasítások szerint az ügyész a magánvádas bűncselekmények miatt tett feljelentést egyébként is megvizsgálja abból a szempontból, hogy közérdekből vagy más fontos okból indokolt-e a vád ügyész általi képviselete (például ha a terheltet közvádas ügyben korábban próbára bocsátották, és újabb magánvádas büntetőeljárás indult ellene). * Az ügyész a vád képviseletétől később el is állhat, ha az már nem indokolt, ami azt eredményezi, hogy újra a magánvádló látja el ezt a feladatot. Egy, a legfőbb ügyész utasítása értelmében ezt kell tennie az ügyésznek, ha a sértett úgy nyilatkozik, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, vagy például arra a meggyőződésre jut, hogy a cselekmény nem bizonyítható, esetleg nem is bűncselekmény stb. * Viszontvádlóként akkor járhat el valaki, ha kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés miatt indul eljárás az egyik fél feljelentésére, és a másik fél is előterjeszti a maga magánindítványát. Ilyenkor mindkét fél egyszerre vádló, illetve viszontvádló és vádlott a megfelelő jogokkal és kötelezettségekkel. |
A vádindítvány tartalma* A pótmagánvádló nem "vádat emel", hanem eltérő terminológiával élve "vádindítványt terjeszt elő", amelynek kötelező tartalmi elemekkel kell bírnia ahhoz, hogy a bíróság elfogadhassa, így különösen azokat az indokokat kell bemutatni benne, amelyek alapján a sértett mégis indítványozza az eljárás lefolytatását a korábbi határozatok ellenére. * Emellett meg kell jelölni a vádindítványban a vádlott személyi adatait; a vád tárgyává tett cselekmény leírását; annak minősítését; a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályokat; indítványokat (például polgári jogi igény, kényszerintézkedés), továbbá az idézendőket és értesítendőket is. |
Bűnügyi költség magánvádas eljárásban* A sértett magánvádlóként való fellépésével vállalja annak kockázatát, hogy amennyiben eredménytelen lesz az ő szempontjából az eljárás (a vádlottat felmentik vagy megszüntetik az eljárást), a költségeket is neki kell viselnie, amely egyébként közvádas eljárásban az államot terhelné (mert a vádlott arra nem kötelezhető, vagy azt nem kell megtérítenie a Be. értelmében, tehát a kirendelt védő díja és készkiadásai is idetartoznak). Ez alól kivételt jelent az az eset, amikor az eljárást azért szüntették meg, mert a vádlott meghalt vagy pedig kegyelmet kapott, ugyanis ezek a körülmények a magánvádlótól és eredményességétől függetlenül következhetnek be, feltéve hogy egyáltalán az állam előlegezte azokat, és nem a magánvádló (a vádlott kirendelt védőjével kapcsolatos költségek azonban ilyenkor is fizetendők). * Eredménytelen fellebbezés esetén – pontosabban amikor csak a magánvádló nyújtott be fellebbezést, és az elsőfokú határozatot helyben hagyták – a másodfokú eljárás bűnügyi költségeit is viselnie kell a magánvádlónak. * A Be. értelmében viszontvád esetében a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a magánvádló és a viszontvádló az általa előlegezett bűnügyi költséget viseli |