Munkahelyi ellátás, étkezési jegyek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 87. számában (2005. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Ma már egy újonnan belépő munkatárs a fizetés mellett a béren kívüli juttatásokat is figyelembe veszi akkor, amikor eldönti, hogy csatlakozik-e az adott munkahelyhez. A cég imidzsét is kedvezően befolyásolja, ha sokszínű a kafetéria, azaz a béren kívüli juttatások összessége.

A kis- és középvállalkozások zöme étkezési hozzájárulással, közlekedési költségtérítéssel járul hozzá a munkabér mellett a dolgozók életkörülményeinek javításához, míg a nagyvállalatok többnyire sokkal szélesebb palettáját alkalmazzák a kafetéria-rendszernek. A béren kívüli juttatások közül a legnépszerűbbek a közvetve vagy közvetlenül pénzre váltható juttatások, például az étkezési hozzájárulás. Ezúttal erről olvashatnak bővebben.

Az étkezési utalvány születése

Franciaországban, az 1960-as években született meg az a törvény, amely mentesítette a munkaadókat azon kötelezettségük alól, hogy munkavállalóiknak munkahelyükön étkezdét biztosítsanak. A munkaadóknak nem kellett többé az étkezéshez megfelelő higiéniás és biztonsági körülményeket biztosítani, elegendő volt, ha a munkaidő alatt hozzájárulnak a munkavállalók étkezéséhez.

Az étkezési utalványok rendszere azóta számos európai uniós országban sikeresen működik.

Az étkezési utalvány története itthon

Hazánkban az utalványok szabályozása 1989-re nyúlik vissza. Ekkor havi 500 Ft/hó összegben vezették be az étkezési hozzájárulást. 1995-ben vált szét a készétel vásárlására feljogosító utalvány 1200 Ft/hó és a természetben nyújtott étkezésre adható hozzájárulás 1600 Ft/hó összegben. Ekkortól nevezik a fogyasztásra, készételvásárlásra használható jegyeket "hideg", míg a melegétel- (vendéglátóhelyi) felhasználásra jogosító jegyeket "meleg" utalványnak.

Az étkezési jegyek értékhatára 1998. január 1. után változatlan volt négy esztendőn keresztül. A hidegutalvány 1400 Ft/hó, míg a melegutalvány 2200 Ft/hó értékig volt adómentes.

2003. január 1-jétől havonta már 2000, illetve 4000 forintig volt adható munkavállalónként adómentesen étkezési jegy. Ezt a 2002. évi XLII. törvény rögzítette.

2004-től az összeghatárok ismét emelkedtek, havonta 3500 és 6000 forintig volt adómentes az étkezési jegy.

Jelenleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete tartalmazza a magánszemély azon bevételeit, melyek adómentesek, azaz nem kell utánuk személyi jövedelemadót fizetni. Ilyen köztehermentes bevételnek számít az a juttatás, melyet a munkavállaló étkezési hozzájárulásként kaphat meg.

Adómentes értékhatár

A 2005-ös évi adótörvény újdonságokat tartalmaz a béren kívüli juttatások területén is. Az étkezési utalványok adómentes határa 4000 forintra, a melegétel-utalványok értékhatára 8000 forintra növekedett.

A főállású munkavállalókon kívül ez a kedvezmény megilleti a szakmunkástanulókat, a kötelező szakmai gyakorlaton lévő diákot, illetve a munkát végző nyugdíjast is.

Magánszemély egy adott hónapban csak az egyikféle kedvezményt veheti igénybe. Jelenleg több mint 12 000 helyen lehet étkezési utalvánnyal fizetni.

Az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés

Az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés - EUFE - 2000 áprilisában alakult. Tagja minden, étkezési utalvány forgalmazására szakosodott társaság.

Az EUFE hozzá kíván járulni a magyar munkavállalók egészségi állapotának és szociális helyzetének javításához, az egészséges munkahelyi étkeztetési rendszer kiszélesítéséhez, a gazdálkodó szervezetek hatékonyabb bérszerkezete kialakításához, a versenyképesebb és egészségesebb magyar munkaadói és munkavállalói réteg kiépítéséhez.

Kafetéria, avagy a választható béren kívüli juttatások rendszere

Egyre több cég vezetősége lát fantáziát abban, hogy béren kívüli alternatív juttatásokkal fejezze ki dolgozói megbecsülését, hiszen ezek az "extrák" költséghatékony módon növelik a munkatársak cégük, szervezetük iránti elkötelezettségét.

Az úgynevezett kafetéria típusú juttatási rendszer azt jelenti, hogy egy meghatározott összeget a munkavállaló saját belátása szerint költhet el, azaz maga dönthet arról, hogy a keretét mire használja fel. Például étkezési hozzájárulást, nyelvtanulási, sportolási vagy üdülési lehetőséget, életbiztosítást, netán önkéntes nyugdíjpénztári befizetést igényel. A kafetéria-rendszerben a rendelkezésre álló keretösszeget a munkáltató határozza meg, és a dolgozók a juttatások széles köréből - mint egy étlapról - válogathatják össze a saját igényeiknek legmegfelelőbb csomagot. Így valamennyi munkavállaló részesülhet a juttatásokból - igényeik szerint.

A munkáltatók szempontjából a kafetéria-rendszer több előnyt is hordoz. Ha például megkérdeznek egy dolgozót, hogy mennyi a jövedelme, valószínűleg csak a munkabérét és az egyéb konkrét kifizetéseket említi mindaddig, amíg nem ismeri az egyéb juttatások értékét. A kafetériában viszont minden egyes elemről tudni, mennyit ér, így a munkavállalók pontosan látják, mennyit költ rájuk a vállalatuk.

A kafetéria jó a munkáltatónak és a munkavállalónak is

Amennyiben a vállalat vezetése megismerte és elfogadta a kafetéria által nyújtott előnyöket és lehetőségeket, valamint döntött arról, hogy szeretné azokat saját berkeiben is hasznosítani, szükségszerűen meg kell ismernie az adminisztrációját támogató megoldásokat.

Számos szolgáltató kínál ma kafetériacsomagot a piacon, és általában saját termékeit ajánlja. A legfontosabb szempont - miután a rendszer alapvető célja az elérhető pénzügyi előnyök mellett a munkavállalói lojalitás növelése -, hogy az egyes cégek megismerjék, munkavállalóik milyen elemeket szeretnének látni a csomagban.

A kafetéria "étlapján" azokat a juttatásokat érdemes szerepeltetni, amelyek adó- és tb-mentesek, de legalábbis kedvezményes adózásúak.

A kafetéria-rendszer eddig kevéssé vizsgált előnye, hogy amikor mind több cég a bérek és juttatások egy részét ebben a metódusban adja dolgozóinak, az közvetetten a gazdaság egészére is élénkítő hatással lehet.

Magyarországon még lassan terjed ez az ösztönzési rendszer. A felmérések szerint a cégek a juttatási csomag összeállításakor arra törekednek, hogy befektetés jellegű - azaz értéküket hosszú távon megőrző - és készpénz jellegű elemek egyaránt szerepeljenek a juttatások között.

A jogalkotók a kafetéria-rendszeren belül támogatott elemeket nem véletlenül választották ki. Az ilyen módon kifizetett pénzek azért is élvezhetnek adómentességet, mert e területek népszerűsítése lakossági érdek is. A kultúra, az egészségesebb életmód, a pihenés, az étkezés vagy a különféle önsegélyezés címén felvehető támogatások mind olyan területek, amire a magyarok nem költenek eleget, de jó volna, ha jövedelmük mind nagyobb hányadát fordítanák rá.

Kafetéria az Unióban

Az Európai Unió egyes országainak adótörvényei másként szabályozzák a béren kívüli juttatásokat. Franciaországban például az adómentesen adható utalványok a ledolgozott munkanapokra vonatkoznak. Az egy napra adott kedvezmény egyébként meghaladja a mi egész hónapra adható kedvezményünket, s az utalványok csak étteremben válthatók be. Délidőben a franciák kivonulnak munkahelyükről a kisvendéglőkbe, és kényelmesen megebédelnek. Ott a munkahelyi, helyesebben a munkaidő alatti étkezés az étkezési kultúra szerves részét képezi.

Belgiumban másképp működik a rendszer, az utalványokat élelmiszerboltban is elfogadják.

Kafetéria az uniós csatlakozás után

Az EU-csatlakozás közvetlenül nem befolyásolta az étkezési utalványok piacát, a beáramló külföldi tőke eredményeként kialakuló új munkahelyi kultúra azonban mindenképpen pozitív irányba mozdíthatja el a munkáltatók hozzáállását a kafetériához.

Az EU-ban és a szomszéd országokban mindenütt magasabbak az étkezési és melegétel-utalványok adómentes határai.

Étkezési szokások Magyarországon

Az EUFE megbízásából 2001 novemberében közvélemény-kutatás készült az étkezésiutalvány-piacról, a munkaadók, a munkavállalók és a vendéglátóipar kapcsolatáról az utalványpiac kapcsán. A számos érdekes adaton felül egyértelművé vált, hogy komoly problémák vannak a munkavállalók étkezése területén. A felmérés szerint a dolgozók 24%-a nem eszik meleg ebédet, 9%-uk egyáltalán nem ebédel, több mint negyedük otthonról visz ebédet magának, illetve 32%-uk otthon ebédel.

Mindez arra utal, hogy a munkahelyi étkezdék megszűnésével semmilyen megoldás nem született a munkavállalók érdekében.

A felmérés végső következtetése az volt, hogy állami szerepvállalás nélkül sem a munkaadók, sem pedig a munkavállalók nem tudnak hatékony megoldást találni arra, hogy munkakörülményeikhez az íróasztal vagy a munkapad mellett ugyanúgy hozzátartozzon az étkezési utalvány, más béren kívüli juttatással egyetemben.

Eltűnőben van a meleg ebéd

Az étkezési utalványok 1989-es hazai bevezetését követően 2003-ban ismét készült egy felmérés, mely szerint a versenyszférában dolgozók 58%-a részesült hideg- és 10%-uk melegétkezési utalványban. Ez azt jelenti, hogy akkor 310 ezer munkavállaló kapott meleg- és közel 1 millió 800 ezer hidegétkezési utalványt. A 2003. évi jelentős emelés ellenére a magasabb értéket megtestesítő melegétkezési utalvány értéke nem érte el a bruttó átlagkeresetek 3%-át. Ez nemzetközi összehasonlításban - az EU-országokhoz, de még a visegrádi országokhoz képest is - igen alacsony arány.

Magyarországon az étkezési jegyek adómentes értékhatára a bruttó átlagkereset két százalékát sem éri el. Az Unióban ez az értékhatár átlag 6-7%.

Luxusnak számít étteremben enni

A felmérések adatai szerint egy magyar munkavállaló átlagosan 321 Ft-ból ebédel meg egy munkanapon, ha hideg ételt eszik, és átlagosan 465 Ft-ból, ha meleg ételt ebédel. Az ideálisnak vélt napi ebéd ára azonban többszöröse a jelenlegi költéseknek.

A mindennapok során az éttermi étkezés a lakosság többsége (59%-a) számára megengedhetetlen luxus.

Nemcsak anyagi, időbeli korlátai is vannak a munkavállalók szerint a megfelelő étkezésnek. A gazdasági tevékenységet végző és munkanapokon ebédelő megkérdezettek átlagosan 25 percet fordítanak naponta ebédelésre, míg a nyugodt körülmények között elfogyasztott ebéd legalább 35-40 percet venne igénybe.

Az étkezési utalványok jövője

Az EUFE tagszervezetei és pártoló tagjai összehangoltan a munkaadói és munkavállalói szervezettekkel olyan jövőbeni lehetőségekért dolgoznak, ahol az étkezési utalványok betölthetik szerepüket. Az a cél, hogy a munkavállalók szabad választásuk alapján a munkaidő alatti szünetben egészségesen étkezhetnek a munkavégzésükhöz méltó körülmények között.

A munkaadók szerepe

A munkáltatók költséggazdálkodásában elenyésző szerepet játszik az étkezési utalványokra fordított összeg. A versenyszférában a teljes bérköltség aránya eleve csak mindössze 10% körüli az összes költségen belül. Az étkezésijegy térítés az összes költségek csak mintegy 1 ezrelékét teszi ki.

Az étkezési utalvány fajtájának megválasztása, az érintett kör kijelölése alapvetően a munkáltató kezében van. A tulajdonosok és a menedzsment a hidegétkezési utalványok biztosítását preferálja (80%-ban), s ebben találkozik döntésük a munkavállalók többségének kívánságával.

Az étkeztetéshez kapcsolódó kedvezmények

A személyi jövedelemadó rendszerében az étkezés, étkeztetés jellemzően személyes szükségletnek számít, így az ilyen típusú juttatást a törvény csak szigorú feltételek mellett és csak szűk körben preferálja. Kedvezmény, adómentesség csak a munkáltató által adott étkezési hozzájáruláshoz, a belföldi kiküldetéshez, illetve a reprezentáció keretében nyújtott étkezési szolgáltatáshoz kapcsolódik.

Étkezési hozzájárulás

Étkeztetés adómentesen csak természetbeni étkeztetés, illetve étkezési jegy formájában nyújtható akkor, ha azt a munkáltató a munkavállalónak, a szakképző iskolai tanulónak, a kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt a hallgatónak, illetve a nyugdíjban részesülő magánszemélynek adja. Nyugdíjas esetében az adómentességnek nem feltétele, hogy még mindig munkaviszonyban álljon, de az igen, hogy a juttató a volt munkáltatója vagy annak jogutódja legyen. A felsoroltakon kívül más magánszemélynek, így a társaság tagjának, tisztségviselőjének étkezési hozzájárulás adómentesen nem adható.

Az étkezési hozzájárulás adómentes határa

Az adómentesség havi 8000 forintig terjed abban az esetben, ha a munkáltató étkezőhelyi vendéglátást, munkahelyi étkeztetést, közétkeztetést biztosít, illetve ha kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt ad. Az adómentesség akkor is érvényesíthető, ha a dolgozó az adott hónapban gyesen, gyeden, szabadságon vagy táppénzen van, és akkor is, ha a munkavállaló az étkeztetést egyszeri alkalommal veszi igénybe.

A kizárólag készétel vásárlására jogosító utalványnak a havi 4000 forintot meg nem haladó része az, ami adómentes. Az utalvány eddig az értékig akkor is adható, ha a munkavállalónak éppen nincs munkavégzési kötelezettsége. Az adómentes összeget meghaladóan adott étkezési hozzájárulás, ha azt egyébként minden munkavállaló, vagy a mindenki által megismerhető belső szabályzat alapján a munkavállalók meghatározott csoportja kapja, adóköteles természetbeni juttatásnak számít.

Az étkezési kedvezmény korlátai

Az étkezési kedvezmény havi összeg, vagyis a természetbeni étkeztetés vagy az étel vásárlására jogosító utalványok értékében az adóévi kedvezmény - adómentesen - nem lehet több, mint ahány hónapon át ez jár a magánszemélynek (legfeljebb 12 hónap). A természetbeni étkezésre jogosító jegyek, illetve az étkezési utalványok egyszerre is kiadhatók, akár az év elején előre, de akár utólag is. Ugyanis praktikusan nem lehet szabályozni, hogy a kiadott jegyeket, utalványokat a munkavállaló mikor használhatja fel. Fontos azonban, hogy a kétféle - természetbeni vagy utalvány formájában adott - juttatás közül a magánszemély egy adott hónapban csak az egyikfélében részesülhet. A kétféle juttatást a munkáltatónak dokumentálnia kell. A nyilvántartásból egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy ugyanaz a dolgozó ugyanazon hónapban - tehát egyidejűleg - csak az egyikfajta juttatásban részesült. Ennek megfelelően elfogadható az az eljárás is, ha a munkáltató egyazon hónapra vonatkozóan vagy csak az egyik, vagy csak a másik utalványt adja akár egyszerre (pl. az év elején). Az adómentesség feltételeit akkor is vizsgálni kell, ha a munkavállaló - részmunkaidőben - több munkáltatónál is dolgozik. A kedvezmény csak akkor jár, ha a magánszemély egy adott hónapban vagy csak a 8000 forintig, vagy csak a 4000 forintig terjedő kedvezményt kapja (bármelyik munkáltatótól).

Az étkezési hozzájárulás adómentességét nem befolyásolja azonban, ha a juttatásban részesülő alkalmazott az adott hónapban belföldi kiküldetés címén étkezési költségtérítésben is részesül.

Belföldi napidíj

A belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozóknak adható étkezésiköltség-térítést a köztisztviselők esetében az 1992. évi XXIII. törvény, valamint a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet az egy napra eső mindenkori alapnapidíj meghatározott százalékában, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak esetében az 1996. évi XLIII. törvény, minden más alkalmazott esetében pedig a 23/1989. (III. 12.) MT rendelet napi 110 forint minimumösszegben határozza meg.

A belföldi napidíjjuttatás feltétele

A kiküldetésre tekintettel adott napidíj azt a célt szolgálja, hogy a dolgozónak a munkahelyén kívüli munkavégzése során felmerült többletköltségei megtérüljenek. Ezért napidíjat kell fizetni, ha a kiküldetés időtartama a 6 órát meghaladja, és a munkáltató a munkavállaló élelmezését a kiküldetés helyén nem biztosítja. Ha az alkalmazott a kiküldetés során olyan szállodában lakik, ahol a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20 százalékkal csökkenteni kell. Kiküldetésnek számít az az eset is, amikor a munkavállalót - a telephelyétől eltérő - változó munkahelyen foglalkoztatják. A belföldi napidíjról a dolgozó lemondhat, de ha ezt nem teszi, akkor élelmezésiköltség-térítés címén átalányként legalább 110 forintot kell fizetni a számára.

A rendelet minimumértékben határozza meg a napidíj összegét, tehát a költségtérítés - a cég pénztárcájától függően - lehet ennél több is. Korlátot csak az szja-törvény költségelszámolási szabályai jelentenek.

A napidíj adóköteles értékhatára

Ha a juttató a belföldi kiküldetés tartamára 110 forint élelmezésiköltség-térítést fizet, akkor ezt az összeget a nem önálló tevékenységből származó jövedelem számítása során nem kell figyelembe vennie, a személyesen közreműködő tagoknál, tisztségviselőknél is igazolás nélkül költségnek tekinthető, tehát a jövedelemtartalma nulla. Ugyanez a szabály a köztisztviselőknek, fegyveres szervek tagjainak a rájuk vonatkozó korlátok szerint adott napidíj esetében is. A jogszabályokban meghatározott mértéket meghaladó összeg azonban adóköteles jövedelem, még akkor is, ha a felmerült költségeket étkezési számlával igazolja a kiküldött. Ugyanis az étkezésiköltség-térítéssel szemben - miután ez személyes szükségletnek számít - nincs lehetőség a költségelszámolásra.

A költségtérítés adóköteles része a juttató és a magánszemély közötti jogviszony szerint adózik, tehát vagy bérjövedelemnek, vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A belföldi napidíj kifizetése a juttatónál a társasági adó szempontjából elismert költségnek számít.

Reprezentáció

Az eddig említetteken túl étkezési szolgáltatást leggyakrabban reprezentáció keretében kap a magánszemély. A kifizetőnek a reprezentációs költségnek azon része után, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevételének 0,5 százaléka, de legfeljebb 10 millió forint, nem kell megfizetnie a 44 százalékos személyi jövedelemadót.

Reprezentációs események

Reprezentációnak a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai, hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás számít. A fogalommeghatározás szerint tehát azok a rendezvények, események tartozhatnak ide, amelyek egyrészt összefüggnek a juttató tevékenységével, másrészt a felsorolt események valamelyikéhez kapcsolódnak, és jellegük, időtartamuk alapján nem kerülhető el a résztvevők társadalmi normák szerint szokásosan elvárt ellátása.

A piaci szereplők körében reprezentációs eseménynek számítanak az üzleti tárgyalások, közgyűlések, a felügyelőbizottsági, igazgatósági ülések és az olyan hivatali munkaértekezletek, amelyeken a különböző szervezeti egységek képviselői vesznek rész. Minden juttatónál az adott szakmát érintő rendezvények, bemutatók, kiállítások, fogadások, sajtótájékoztatók, kongreszszusok, konferenciák, konzultációk és továbbképzések tartozhatnak ide. A diplomácia területén a nemzetközi gyakorlat alapján is szokásos reprezentációs alkalmak, az egyházaknál pedig a hitélet minden olyan eseménye reprezentáció, ahol a hívők és a nem hívő jelenlevők vendéglátásban részesülnek.

A reprezentálás tehát akkor felel meg a törvényi feltételeknek, ha eseményhez, rendezvényhez kötődik. Így az olyan étkezési szolgáltatás, amely a munkavállalók, tagok előírt szokásos munkavégzése közben felmerült igényeket elégíti ki (pl. napi rendszeres kávézás, italautomata-használat), illetve nem kapcsolódik a törvényben felsorolt események egyikéhez sem (pl. munkahelyi névnapi, nőnapi köszöntés, újévi koccintás), nem tekinthető reprezentációnak.

Egyéb vendéglátás

A reprezentációs szabályokból látható, hogy vannak olyan események, amelyeknek során vendéglátásban részesül a magánszemély, de azok mégsem tekinthetők reprezentációs rendezvényeknek. Az ilyen szolgáltatás akkor számít adóköteles természetbeni juttatásnak, ha azt a juttató - ingyenesen vagy kedvezményesen - egyidejűleg több magánszemélynek nyújtja, és a juttatás körülményei alapján a kifizető - jóhiszemű eljárása ellenére - nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt. A kifizető 44 százalékos adófizetése mellett lehet vendégül látni a magánszemélyeket például a már említett nőnapi rendezvényen, vagy a munkahelyi karácsonyi ünnepségen.

Közétkeztetés - 20 évvel ezelőtt

* A tanácsrendszer idején a költségvetési szerveknél és egyes más intézményeknél folyó munkahelyi étkeztetésről és az intézeti élelmezés nyersanyagnormáiról szóló 4/1985. (I. 19.) PM rendelet szabályozta e kérdést. Ez a pénzügyminiszteri rendelet kimondta, hogy az étkeztetéshez szorosan kapcsolódó munkakört betöltő és meghatározott egyéb munkakörben dolgozó személy a munkaidőben kiszolgáltatott étkeztetést köteles igénybe venni. A rendelet szerint az élelmezés igénybevételére kötelezett dolgozó a ténylegesen alkalmazott norma 63%-át térítette. (A rendelet alapján a munkáltató bármikor felmentést adhatott a kötelező étkezés alól.)

Étkezés és termelékenység

* Az Egyesült Nemzetek Szervezetének élelmezés-, munka- és egészségügyi (FAO, ILO, WHO) szakértőinek véleménye szerint szoros kapcsolat mutatható ki a munkavállalók táplálkozásának, étkezésének minősége, valamint a termelékenység között. A legfontosabb megállapításuk, hogy a dolgozók minőségi étkezésének kérdését alapvetően a magas színvonalú, ingyenes, cégen belüli üzemi étkezés oldja meg. Erre azonban a vállalkozások döntő többségénél - sem anyagi, sem technikai okok miatt - nincs lehetőség

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére