A jogszerű szoftverhasználat kérdései
Számítógépes programok legalitása
Különböző csatornákon keresztül nem győzik eléggé hangsúlyozni az érintettek (különösen a szoftvergyártók), hogy a szoftverek (azaz a számítógépi programalkotások) jogszabályi védelemben részesülnek, tilos azokat másolni, kereskedni a másolatokkal, nem eredeti programokat használni számítógépünkön vagy letölteni a világhálóról olyan programokat, amelyekkel kapcsolatban az arra jogosultak nem adtak rá engedélyt, mivel ilyenkor bűncselekményt követünk el, amit komoly szankciókkal sújtanak. Valószínűleg hiú ábránd azt gondolni, hogy eljön az az idő, amikor kizárólag jogtiszta szoftverek lesznek jelen a mindennapi életben, a munkahelyeken és egyéb környezetben, de ha ez megvalósulna (a jelenlegi helyzet szerint), a következő szabályok érvényesülnének.
A szoftverek szerzői jogi védelme
A szellemi alkotásokat hazánkban a jog két területe védi: a szerzői jog és az iparjogvédelem; a szoftverek védelmét az előbbi látja el. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) az általános védelmen túl a védett alkotások példálózó felsorolását tartalmazó listán is szerepelteti a számítógépi programalkotásokat, valamint a hozzájuk tartozó, a program használatát segítő dokumentációt, akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített fajtájukról legyen szó, beleértve a felhasználói programot és az operációs rendszert (illetve értelemszerűen az ún. interface-eket) is.
A védelem feltételei
Kritérium az egyéni-eredeti jelleg (a megismételhetetlenség, a szubjektíve új jelleg), de a mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzők vagy a színvonal (szakmai, tudományos, gazdasági jelentőség) közömbös a védelem szempontjából. Nem jelenti a védelem kizártságát önmagában az a tény, hogy több szoftver, amelyek hasonló funkciót töltenek be, amelyeket azonos probléma megoldására alkottak meg, nagyban hasonlítanak egymásra felépítésüket, megoldásaikat tekintve, ha egyébként megfelelnek a kritériumoknak.
A védelem kezdete
A védelem kezdetének időpontja a megalkotás pillanata, függetlenül attól, hogy nyilvánosságra került-e már a mű vagy sem.
Szoftverfordítás
A "szoftverfordítás", mint a programnak az eredetitől eltérő programnyelvre való átírásával keletkező származékos mű, szintén védelemben részesülhet, amennyiben eleget tesz a fenti követelményeknek, és nem sérti az eredeti mű szerzőjét illető jogokat.
Nem képezik viszont a védelem tárgyát a szoftver alapjául szolgáló ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek, matematikai műveletek, algoritmusok.
Védett tárgyak
Az Szjt. hatálya alapvetően az először belföldön nyilvánosságra hozott művekre és azokra terjed ki, amelyek szerzője magyar állampolgár. A külföldön nyilvánosságra hozott vagy külföldi szerző alkotása nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján részesülhet az Szjt.-ben meghatározott védelemben.
Jogosulatlan felhasználás
Jogszerűtlen a szoftverfelhasználás, ha arra nem felhasználási szerződés (licencszerződés) alapján kerül sor (lásd később!), vagy a felhasználó túllépi a szerződésben számára biztosított jogokat, úgyszintén akkor is, ha – szerződés nélkül – maga a szerzői jogi törvény ad rá engedélyt. Ez utóbbi körbe tartoznak a szabad felhasználás esetei és a védelmi idő (a szerző halálát követő hetven év) lejártát követő felhasználhatóság.
Szabad felhasználás
A szabad felhasználás szerzői engedélyhez és díj fizetéséhez nem kötött felhasználást jelent, bár nem korlátlan jogosultság: nem sértheti a mű rendes felhasználását; nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit indokolatlanul; nem lehet tisztességtelen; nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra; illetve csak a törvényben taxatíve felsorolt esetek minősülnek szabad felhasználásnak.
Szabad felhasználási módok
A szoftverekkel kapcsolatban elméletileg szóba jöhető szabad felhasználási módok szabályai a következők: szoftvereknél az esetleges "idézés" nem jelentheti a más programokba történő átvételt, az idézés mértékét meghaladó "átvétel" pedig a törvény rendelkezései szerint teljesen kizárt. Bármennyire is vitatott, a magáncélú másolás köréből (amely nem szolgál még közvetlenül sem jövedelemszerzési célt) szintén kizárt a szoftver, egyetlen kivétellel, ami a biztonsági másolatot illeti. A szoftver ugyancsak "ártatlannak" minősíthető "előadására" a törvény szintén nem ad módot. Szerzői engedély hiányában a szoftver könyvtárak által történő nyilvános haszonkölcsönbe adására sincs lehetőség.
Az illegális szoftverhasználat jogkövetkezményei
A jogosulatlan szoftverfelhasználásnak egyaránt vannak polgári jogi, azon belül is objektív és szubjektív alapú, illetve büntetőjogi következményei.
Objektív alapon, vagyis vétkességre tekintet nélkül és kumulálhatóan támaszthatók a szerző által az alábbi igények:
– kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés megtörténtét;
– követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő további jogsértéstől való eltiltását;
– kérheti, hogy a jogsértő adjon elégtételt nyilatkozattal vagy más megfelelő módon;
– adatszolgáltatást követelhet azoktól, akik az érintett dolgok vagy szolgáltatások forgalmazásában, előállításában vagy teljesítésében részt vettek, illetve az illegális felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
– kérheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését, valamint a sérelmes helyzet megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, úgyszintén az olyan eszköz vagy anyag megsemmisítését, amelyet a jogsértéshez használtak, továbbá a jogsértéssel keletkezett dolog megsemmisítését vagy jogsértő jellegétől való megfosztását.
Szándékos vagy legalábbis gondatlan – azaz vétkes – jogsértés esetén kártérítés követelhető, amelyre a Ptk. általános felelősségi szabályai vonatkoznak.
Szerzői jog helyett szoftverszabadalom? * Elképzelhető, hogy a jövőben – amiként a tengerentúlon -, Európában, pontosabban az EU-ban is szabadalmaztathatók lesznek a szoftverek. Ezt a megoldást azonban heves bírálatok érik, amelyeket azzal az irányelvtervezettel való elégedetlenség váltott ki, amely a számítógéppel létrehozott találmányok szabadalmi védelméről szólna. Ennek szövegével kapcsolatos kritika szerint ugyanis a tervezet homályos, és azt sem veszi figyelembe, hogy milyen hátrányos következménnyel járna elfogadása a szoftverfejlesztő iparág "kis halaira" nézve. * A szerzői jog és a szabadalmi jog eltérő megoldások szerint nyújt oltalmat a szerzői műveknek, illetve a találmányoknak. A szerzői jog szerint a műveket megalkotásuk pillanatától kezdve illeti meg a védelem, nyilvántartásba vétel, díj fizetése ehhez nem szükséges. A szabadalmi oltalom keletkezéséhez ellenben megfelelő hatósági eljárás szükséges, amely különböző lépésekből áll: az igény bejelentése (lényeges az elsőbbség kérdése), vizsgálatok, újdonságkutatás stb., végül a szabadalom megadása és lajstromozása. Az oltalmi idő alatt (20 év) fenntartási díjat kell fizetni, nem fizetés esetén megszűnhet a védelem. * Az ellenvetések szerint a szabadalmaztatás ellehetetlenítené a kisebb, nem olyan tőkeerős fejlesztők helyzetét (például a hazaiakét), és a bejelentésekkel kapcsolatos versengés sem kívánatos. Egyelőre továbbra is a szerzői jog védi a szoftvereket.
Szoftverek beszerzése, működtetése
Beszerzési módok
Felhasználási szerződés
A számítógépi programalkotások felhasználására feljogosíthat – atipikus esetben -, ha a szerző vagyoni jogait átruházza, amikor is a szerző arra vonatkozó kizárólagos jogát, hogy az alkotást anyagi és nem anyagi formában bármilyen módon felhasználhatja, és minden egyes további felhasználást engedélyezhet, másra ruházza át, így – eltérő szerződéses kikötés hiányában – a jogszerző rendelkezhet velük a továbbiakban.
A mindennapi gyakorlati megoldás azonban felhasználási szerződés ("szoftverlicenc-szerződés") megkötése a szoftver használatára vonatkozó jog megszerzése érdekében. A felhasználási szerződés elengedhetetlen momentum, önmagában az, hogy megszerezzük a szoftver egy példányát (bár pontosabban szólva, a szoftvert magát sosem lehet megvenni, csak a rá vonatkozó jogokat lehet megszerezni, tehát a hordozóját lehet birtokolni), nem elég, a szerződéskötés is elengedhetetlen.
"Szoftverfejlesztési" szerződés
Ha kifejezetten megrendelésre készül egy szoftver, a felhasználására vonatkozó szerződésre az Szjt. jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződési szabályai alkalmazandók. Eszerint a leendő felhasználó, a megrendelő számára a törvény nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő – ennek határideje négy hónap -, amely arra vonatkozik, hogy elfogadja-e a megalkotott programot. Ha nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a szoftvert elfogadta. A határidőn belül visszaadhatja azt kijavításra is (ilyenkor újra kezdődik a határidő a kijavított program átadásától), szükség szerint több alkalommal is.
Amennyiben a program a javítást követően sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg. A megrendelő végső esetben elállhat a szerződéstől, ha a szerző határidőre nem készíti el a programot, vagy alapos ok nélkül megtagadja a javítást. A szerzőt ez esetben díjazás egyáltalán nem illeti meg.
Munkaviszonyban alkotott szoftverek
Ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból vagy más hasonló jellegű jogviszonyból eredő kötelezettsége ("szolgálati mű"), a program átadásával a munkáltató mint a szerző jogutódja szerzi meg automatikusan a vagyoni jogokat, a szerző az átadással járul hozzá a nyilvánosságra hozatalhoz, és nem illetik meg az egyébként járó díjazások sem (a munkabér természetesen igen). Bizonyos esetekben a szerző nevének feltüntetését mellőznie kell a munkáltatónak.
Nyílt forráskódú rendszerek, programok
A forráskód fogalmának tisztázása érdekében röviden elmondható, hogy a forráskód a számítógépi programalkotásoknak az a formája, amely az ember (fejlesztők) számára is értelmezhető, megismerhető szövegben írja le az adott programot, míg az ún. gépi vagy tárgykód, amely jeleket csak a számítógép képes értelmezni, rendszerint ebben a formátumban szerezhetők meg a szoftverek, míg a forráskód nem hozzáférhető a felhasználó számára.
Terjedőben vannak azonban a nyílt forráskódú rendszerek is, amelyek lényege, hogy a forráskód vagy a programmal együtt, vagy más, nyilvános forrásból elérhető, megismerhető, sőt módosítható, javítható és továbbadható is, mindez a gyorsabb, hatékonyabb fejlesztés érdekét szolgálandó (ahogy az a zárt forráskódú programokkal – tehát a tipikus esetekkel kapcsolatban a későbbiekben bemutatásra kerül, ez megszorítások alá esik). Ez nem feltétlenül jelenti a programok ingyenességét is, habár az a tipikus.
A programok használata
Az ilyen programokat vagy minden megkötés nélkül lehet felhasználni (bármilyen formában), vagy csak a rájuk vonatkozó felhasználási szerződés szabta keretek között, amely korlátok általában a kódfajták kombinálásának vagy a nyílt kódból származtatott forráskód védett kóddá történő átalakíthatóságának tilalmára irányulnak.
Sajátos szerzői jogi korlátok szoftverek esetén
Az Szjt. külön fejezetet szentel a szoftverek specifikumai által indokolt sajátos rendelkezéseknek, amelyek a szoftverek használatához kötődően lehetővé teszik, hogy a programok a használó számára betölthessék rendeltetésüket. Ilyen, leginkább a felhasználói oldalon jelentkező többletjogosítványok körébe esik a biztonsági másolat készítésének joga, a dekompiláció joga, a programok megismerésének joga.
A törvény emellett előírja azt is, hogy – amennyiben a felek eltérően nem állapodnak meg – a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, átdolgozásra, feldolgozásra, fordításra, vagy a szoftver bármely más módosítására (beleértve annak kijavítását), illetve ezek eredményeinek többszörözésére, feltéve hogy ezeket a cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző annak rendeltetésével összhangban végzi, a szükséges mértékben és cél érdekében, és nem sérti a szerző jogos érdekeit.
Biztonsági másolat készítése
A programról való, a felhasználáshoz szükséges biztonsági másolat készítésének joga a törvény értelmében a felhasználó számára biztosított feltétlen jogosultság, amelyet a licencszerződés sem zárhat ki. Ez a jog is csak rendeltetésszerűen gyakorolható, így kizárt ez alapján egynél több másolat készítése biztonsági másolat címén, és a biztonsági másolat sem használható arra, hogy még egy szoftvert "nyerjenek" ingyen.
A működés megismerésének joga
Ezt a – szintén korlátozhatatlan – jogot a szoftver valamely példányának felhasználására jogosult számára biztosítja a törvény. Tartalmát tekintve ez a jog azt jelenti, hogy a jogosult tanulmányozhatja a program működését, kipróbálhatja azt annak betáplálása, képernyőn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a program valamely elemének alapjául szolgáló elvet vagy elgondolást megismerje.
A "visszafejtés" joga és korlátjai
Visszafejtés vagy dekompiláció alatt azt értjük, amikor a szoftver forráskódjának vagy ahhoz közelítő formátumának megismerése érdekében a programot visszabontják, átalakítják a gépi kódot, hogy megismerjék a program elveit, elgondolásait (nyílt forráskódú szoftvereknél ennek a jognak a biztosítására nincs szükség). Ehhez a kód többszörözése vagy fordítása (más programnyelvre történő átírása) szükséges. Ha ezek a cselekmények elengedhetetlenek ahhoz, hogy az önállóan megalkotott szoftvernek más programokkal való együttes működtetéséhez (interoperabilitáshoz) szükséges információt megszerezzék, nem szükséges hozzájuk a szerző engedélye, az alábbi feltételekkel:
– e felhasználási cselekményeket a jogszerű felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az ő megbízottjuk végzi;
– az együttes működtetéshez szükséges információ az előző pontban említett személyek számára nem vált könnyen hozzáférhetővé;
– e felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes működtetés biztosításához szükségesek.
Ezenkívül az így megszerzett információval szemben támasztott korlátok:
– az információ nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetésen kívüli célra;
– mással nem közölhető, kivéve ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetés ezt szükségessé teszi; illetve
– nem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.
A rendszergazda-szerződés alapelemei
A megfelelő – jogszerű és hatékony – szoftvergazdálkodás és -használat érdekében bizonyos méret felett – amelyet a használatban lévő számítógépek száma, hálózatba kötése, világhálós kapcsolat megléte befolyásol – célszerű szakembert megbízni a szükséges teendők elvégzésével.
Több megoldás is létezik erre: megbízható rendszergazdai feladatokkal a már alkalmazásban állók egyike is, aki rendelkezik a szükséges szaktudással, és "kéznél is van", ha kell. Ilyenkor munkaköri leírása kiegészül a megállapodás szerinti teendőkkel. Fontos azonban, hogy ezért külön megfelelő díjazás illeti meg, és semmi esetre sem kényszeríthető a "rendszergazdaságra" például azzal, hogy ha nem vállalja el, megszüntetik munkaviszonyát.
Külső szakember (egyéni vállalkozó vagy szabadidős egyetemista, de mindenképpen felelősségre vonható személy) alkalmazása is gyakori megoldás, ha az előbbi feltételek nem adottak. Szép számmal hirdetik magukat olyan cégek is, akik optimális megoldásként "rendszergazdabérlést" vagy karbantartási szerződés megkötését javasolják, azért, hogy a szakszerűség, hozzáértés és a rendelkezésre állás is adott legyen.
A rendszergazda kötelezettségeit, jogait, felelősségre vonhatóságát és egyéb kérdéseket rendszerint megbízási vagy vállalkozási szerződés keretében vagy a munkaszerződés részeként rendezik az érintettek. Érdemes böngészni az internetet, mert több mintaszerződést is találhatunk rajta, amelyek kapaszkodót nyújthatnak, ha szükségünk van rá, hogy egy rendszergazda-szerződésben mire kell és ajánlott kitérni. Az egyedi igényekhez is igazodóan az alábbi főbb elemeket tartalmazza egy ilyen szerződés.
A felhasználási szerződés sajátosságai* A már meglévő programokra vonatkozóan "szoftverhasznosítási" szerződés köthető, de létezik ún. "szoftverfejlesztési" szerződés is. * Az Szjt. értelmében a szerződésben a szerző engedélyt ad a mű felhasználására, ennek fejében pedig a felhasználó díjat fizet; a további tartalmi elemek szabad megállapodás tárgyát képezik. * Az engedély korlátozható: a korlátozás irányai a felhasználás területe, időtartama, módja és mértéke lehetnek. Külön kikötés hiányában az engedéllyel a szerződés céljához elengedhetetlenül szükséges módon és mértékben, az ország területén, és a hasonló alkotásoknál szokásos ideig használható fel a mű. * Adható olyan engedély is, amely kizárólagos vagy korlátlan, esetleg megengedi, hogy a felhasználó harmadik személyre ruházhassa át azt, vagy harmadik személynek a felhasználásra engedélyt adjon, de csak akkor ilyen az engedély, ha azt kifejezetten kikötötték. * Ha az Szjt. vagy más jogszabály nem tiltja, a törvény rendelkezéseitől el lehet térni * A felhasználási szerződést főszabály szerint írásban kell megkötni, egy kivétellel: a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban való megszerzése vagy megvétele esetén az írásbeliség nem követelmény, lásd "dobozolt" vagy "csomagolt" szoftverek. A licencszerződés megkötése ez esetben ráutaló magatartással vagy szóban történik, így nem ütközik gyakorlati nehézségekbe. |
A rendszergazda feladatai, felelőssége* A rendszergazda kötelezettségei * A számítógép- és szoftverhasználat körében felmerülő feladatok részben rendes – azaz problémamentes -, részben rendkívüli körülményekhez kapcsolódnak. * Számítógépek üzembe helyezése, szoftverek telepítése, konfigurálása, segítségnyújtás a programok használatához – bár ez a betanítást általában nem foglalja magában -, kapcsolattartás az internetszolgáltatóval, a szoftverek működésének, üzembiztonságának biztosítása, esetleg a számítógépek használatára vonatkozó szabályzat kidolgozása, a karbantartás, tesztelések, vírusellenőrzések rutin rendszergazdai feladatoknak számítanak. A tevékenység másik része adminisztratív jellegű – nyilvántartások vezetése a vásárolt és használt szoftverekről, rendszeres mentések, naplófájlok készítése, frissítések elvégzése stb. A rendszergazda rálátásából adódóan illetékes arra, hogy javaslatokat tegyen a fejlesztésekkel, beszerzésekkel, szabályzatokkal, javíttatással kapcsolatban – vagy esetleg a szükséges szervizmunkálatokat maga végezze el. Kulcsfontosságú a rendszergazda ellenőrzési kötelezettsége, mivel ennek elmaradása megalapozhatja felelősségét a jogosulatlan szoftverhasználatot illetően. A körülményekhez mért rendszerességgel vagy alkalomszerűen is ellenőriznie kell a használt szoftverek jogtisztaságát, hogy az alkalmazottak és mások ne telepíthessenek a gépekre az ő tudta nélkül illegális szoftvereket, ne készítsenek illegális másolatokat, a nyilvántartott és a gépeken ténylegesen fenn lévő programok listája fedje egymást, és egyébként is betartsák az adott helyen érvényben lévő szoftverhasználati rendelkezéseket. Ezenkívül az ellenőrző munkáját pedig a munkáltatónak, megbízónak kell ellenőriznie. * A rendszergazda felelősségre vonhatósága * A jogszerű szoftverhasználatért alapvetően a vállalkozás vagy intézmény (informatikai) vezetője tehető felelőssé. Amennyiben rendszergazdát alkalmaznak, a felelősség túlnyomórészt delegálódik a rendszergazdára, akinek a munkaköri leírásában vagy szerződésében foglaltak nem teljesítése alapozhatja meg felelősségét. Ha azonban a munkáltató, megbízó nem biztosítja a rendszergazda feladatának ellátásához szükséges biztonsági körülményeket, a számítógépek és programok használatának szabályait, és azt, hogy a rendszergazda gyakorolhassa jogait is (például hogy csak ő vagy megbízottja láthassa el a teendőket, és ellenőrzéseket végezhessen), részben vagy teljes mértékben mentesülhet a felelősség alól, amely kitételt a szerződések általában tartalmazzák is. * A felelősség delegálása * A felelősség delegálásának legteljesebb módja az, ha a vállalkozás vagy intézmény dolgozóival ún. alkalmazotti nyilatkozatot íratnak alá, miután megismertették velük az adott helyen – lehetőleg – meglévő vonatkozó szabályzatot (közkeletű szóhasználattal "Netiquettet"). A nyilatkozat aláírásával tanúsítják, hogy ismerik a szabályokat és elfogadják, hogy felelősségre vonhatóak akkor, ha azokat megszegik (például illegális szoftvert telepítenek az általuk használt gépre stb.). Ezek a megoldások viszont csak akkor mentesítik a rendszergazdát és a vezetőket, ha eleget tesznek rendszeres ellenőrzési kötelezettségüknek, annak elmulasztása esetén felelősségük fennáll, ahogy akkor is, ha miután észlelték a jogsértést, nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, és így hallgatólagosan beleegyeznek abba. A másik oldalról pedig meg kell említeni az olyan munkáltatói utasítások visszautasításának jogát, illetve kötelezettségét, amelynek teljesítésével az alkalmazottak vagy a rendszergazda bűncselekményt valósítana meg. |
Jogharmonizációs kötelezettségeinek eleget téve a jogalkotó az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény elfogadásával hazánkban is megteremtette a hagyományos (papíralapú) adathordozók mellett maguknak egyre nagyobb teret követelő elektronikus dokumentumok és aláírás alkalmazásának kereteit, mivel – ahogy a törvény preambuluma fogalmaz – követni kell az egyetemes fejlődésnek az információs társadalom felé mutató irányát. Ehhez híven a törvény célja, hogy a hiteles elektronikus nyilatkozattétel és adattovábbítás jogszabályi feltételeit megteremtse az üzleti életben, a közigazgatásban és az információs társadalom által érintett más életviszonyokban.
Alkalmazás, alapelvek
A későbbiek során tisztázzuk majd, hogy mi a különbség az egyes elektronikus aláírások és dokumentumok fajtái között, ám elöljáróban annyit, hogy a törvény rendelkezései – két kivétellel – az ún. egyszerű elektronikus aláírásra nem alkalmazhatók, csak az ennél magasabb biztonsági szintet képviselő fajtákra, annak ellenére, hogy az elektronikus aláírásokat általában részesíti elismerésben a jogszabály.
Kiemelendő ugyanis a törvény rendelkezései közül az a paragrafus, amely az elektronikus formák létjogosultságának elvi elismerésén túl konkrétan is kinyilvánítja, hogy az elektronikus aláírás és irat vagy dokumentum elfogadását megtagadni vagy kétségbe vonni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát nem lehet kizárólag amiatt, hogy ezek elektronikus formában léteznek. Ebbe beleértendő a törvény szerint az is, hogy az elektronikus megjelenésű aláírás és dokumentumok bizonyítási eszközként is alkalmazhatóak.
A törvény ennek kimondása után tárgyalja a főszabály alóli kivételeket és megszorításokat, amikor is a papír nem merülhet feledésbe.
Öröklési, családjogi kapcsolatok
Az öröklési és családjogi jogviszonyokban az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzni nem lenne életszerű. Elképzelhetetlen például, hogy kizárólag flopin végrendelkezzünk, vagy interneten keresztül kössünk házasságot.
Bírósági, hatósági eljárások
A bírósági és hatósági eljárások viszont alkalmas terepet biztosítanának az elektronikus kihívásoknak. A bírósági eljárásokkal kapcsolatban tehát a bizonyítás eszközeként korlátozás nélkül juthatnak szerephez az elektronikus aláírások és dokumentumok (értelemszerűen akkor, amikor a papíralapúak is, azaz tárgyi bizonyítási eszközként). Egyéb eljárási cselekményeket viszont csak akkor lehet majd kizárólag elektronikusan foganatosítani, amikor ennek jogszabályi feltételeit is megteremtik. Erre vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés nélkül a lehetőség még nem adott.
Hasonlóképpen alakul a helyzet a hatósági, államigazgatási eljárásokat illetően is: az adott ágazatra vonatkozó jogszabálynak kell lehetővé tennie az elektronikus formák kizárólagos alkalmazását, amikor nem bizonyításról van szó. Az önkormányzati ügyek intézése során (legyen az államigazgatási vagy önkormányzati hatósági ügy) ezenkívül szükséges még, hogy rendelet szülessen az elektronikus ügyintézésről az adott önkormányzat illetékességi területére vonatkozóan.
Másik oldalról közelítve viszont, ha ezekben az eljárásokban a fenti esetekben a jog írásos formát ír elő, e követelményeknek elektronikus irat használatával is eleget lehet tenni – szól a törvény. Itt viszont nem szabad elsikkadni afelett, hogy elektronikus iratot említ a törvény, nem pedig egyszerű dokumentumot, e különbségtétel jelentőségéről alább esik szó.
Ügyfelek és elektronikus aláírás
Ügyfélszempontból örömmel töltheti el a számítástechnikától idegenkedőket, illetve azokat, akiknek nincs is lehetőségük annak használatára, hogy a törvény kizárja az elektronikus aláírás felhasználásának jogszabály általi kötelezővé tételét az ügyfelek számára – egy kivétellel. Az adókötelezettség teljesítésének módját megállapító törvény ezt megteheti. Mindez azonban csak a Kiemelt Adózók Igazgatósága alá tartozókat és az Unióban telephellyel nem rendelkezőket érinti.
Elektronikus aláírás a magánszférában
A hatósági eljárások mellett az üzleti élet is célterületként szerepelt a törvény preambulumában, hiszen a magánszférában is szerepet kap az elektronikus aláírás. Az egymással szerződéses viszonyban álló felek részére a törvény még arra is lehetőséget nyújt, hogy szabályaitól eltérjenek, és így eltérően állapítsák meg a szervezetek (személyek) korlátozott és zárt körében való elfogadásának feltételeit, bár a fenti kivétel és alapelv itt is érvényesül. Az eltérés egyébként általában enyhítést jelent a biztonságot tekintve.
Szolgáltatók, hitelesség
Elektronikusan aláírni csak akkor tudunk, ha számunkra – írásba foglalt – szolgáltatási szerződés alapján a korábban megnevezett szolgáltatásokat a megfelelő szolgáltató nyújtja (eltekintve természetesen a biztonsági intézkedéseket nem igénylő egyszerű aláírástól). Attól függően lesz fokozott biztonságú vagy minősített elektronikus aláírásunk, hogy a hitelesítésszolgáltató az előbbi vagy az utóbbi jellegű tanúsítványt bocsát-e ki róla.
E szolgáltatások nyújtásának megvannak a feltételei, melyek minősített szolgáltatásokra vonatkozóan szigorúbbak is. A részletes szabályokat a nemrégiben hatályba lépett 3/2005. (III. 18.) IHM rendelet tartalmazza.
A szolgáltatásnyújtás feltételei
Alapesetben (fokozott biztonságú szolgáltatások) a Hírközlési Főfelügyelethez csak bejelentést kell tenni a tevékenység megkezdését megelőzően. Egyébként a szolgáltatót minősíteni kell, azaz megvizsgálni, hogy az alkalmazottak és a tisztségviselők büntetlen előéletűek-e, rendelkeznek-e a megfelelő szakképesítéssel, a szolgáltatónál megvan-e a megfelelő pénzügyi háttér, rendelkezik-e felelősségbiztosítással, aláírás-létrehozó eszközei kielégítik-e a biztonsági követelményeket, illetve a szolgáltató megfelel-e a törvény mellékletében részletesen tárgyalt előírásoknak.
A Hírközlési Főfelügyelet feladatai
A Hírközlési Főfelügyelet feladatai közé tartozik, hogy vezesse a szolgáltatók nyilvántartását, és folyamatosan vizsgálja, illetve ellenőrizze, hogy azok tevékenysége jogszerű-e, valamint megfelel-e a szolgáltatási szabályzatnak és az általános szerződési feltételeknek. Szabálytalanságok észlelése esetére eszköztárában szerepel (azonnal végrehajtható) intézkedések és szankciók (bírságok) alkalmazása, illetve helyszíni ellenőrzést is végezhet.
Intézkedések
Az intézkedések közé tartozik az egyszerű figyelemfelhívástól kezdve az új tanúsítványkibocsátási tevékenység szüneteltetésén kívül a korábbi minősített tanúsítványok visszavonása, bírság kiszabása és a minősített szolgáltatók nyilvántartásából való törlés elrendelése mint végső megoldás. Az előszeretettel alkalmazott bírságok összege sem alacsony: 50, illetve 100 ezer forint a minimum, és 1, 5 vagy 10 millió forintig is terjedhet a legmagasabb összeg, ami függ attól, hogy vezető tisztségviselővel vagy a szervezettel szemben szabják-e ki azt, és attól is, hogy a biztonságot nagyobb mértékben veszélyeztető rendellenességről van-e szó.
A szolgáltatók felelőssége a károkozásért
A hitelesítésszolgáltatóknak ezenkívül fennáll a kártérítési felelősségük nemcsak az aláírónak, hanem a szerződéses viszonyban nem álló harmadik személyeknek okozott kárért is a Ptk. szerződésszegésért való, illetve deliktuális felelősségi szabályai szerint, ha a kárt a minősített elektronikus aláírással vagy időbélyegzővel, illetve ezzel ellátott elektronikus dokumentumokkal okozták úgy, hogy megszegték az aláíró eszközökre és egyéb elektronikus aláírási termékekre vonatkozó előírásokat, a hitelesítésszolgáltatási tevékenységi és az adatvédelmi szabályokat, illetve a tanúsítvány felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó rendelkezéseket.
A szolgáltatónak egyébként lehetősége van arra, hogy a minősített tanúsítványokban meghatározza a tanúsítvány felhasználásának tárgybeli, földrajzi vagy egyéb korlátait, vagy az egy alkalommal vállalható kötelezettség maximális értékét, ami felelősségének is határt szab.
Amúgy a szabályok megtartását kétség esetén a szolgáltatónak kell bizonyítania.
A szolgáltatók és az igénybe vevők jogai és kötelezettségei
Aláírói jogosítványok
Az aláíró részéről az alapvető jogosultság természetesen az aláírás-létrehozó adat birtoklása, de emellett lényeges kötelezettsége, hogy azt kizárólag az aláírás létrehozására használhatja, és ha a tanúsítvány korlátozásokat tartalmaz, azokat be kell tartania. Haladéktalan tájékoztatási kötelezettsége van továbbá a szolgáltató felé a személyazonosító és más lényeges adatokat illetően arról, hogy ha az aláírás-létrehozó adatot elveszti, vagy az illetéktelen tudomására jut, rendellenességet észlel, vagy az elektronikus aláírással ellátott dokumentummal kapcsolatban jogvita merül fel, ellenkező esetben felel a károkért.
A szolgáltatás igénylője ezenkívül még kérheti azt is, hogy a tanúsítványban álnevet tüntessenek fel.
A szolgáltató jogai, kötelezettségei
A szolgáltató jogosult megállapítani az igénylő személyazonosságát; korlátozni a tanúsítvány felhasználhatóságát, azonban erről – és a biztonsági fokról, valamint a szerződés feltételeiről és a szolgáltatási szabályzatról – köteles az igénylőt még a szerződéskötés előtt tájékoztatni.
Biztosítania kell továbbá azokat a körülményeket, amelyek miatt az általa nyújtott szolgáltatás fokozott biztonságúnak vagy minősítettnek lesz tekinthető, így csak bizonyos eszközöket és termékeket használhat, továbbá biztosítania kell, hogy az aláírás-létrehozó adat, illetve az ellenőrző adat egyedi és egymást kiegészítő módon használható legyen.
Adott esetben pedig felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítvány érvényességét, ha például ezt az aláíró (vagy a képviselt személy/szervezet) kéri, mivel nemcsak a saját nevünkben történő elektronikus aláírásra van lehetőség, vagy a Felügyelet rendelkezik erről stb.
Elektronikus dokumentum, elektronikus aláírás a gyakorlatban
Az elektronikus aláírás szabályozása nem hermetikus, az elektronikus aláírás és a különböző dokumentumok elismerésének következménye több jelentős törvény módosítása.
Büntetőeljárás
Az elektronikus formák bizonyítékként való elismerését tükrözi a büntetőeljárási törvény, amely tárgyi bizonyítási eszköznek minősíti azokat a tárgyakat is, amelyek műszaki úton adatokat rögzítenek, amely kategóriába a számítógépes jelek is beletartoznak. Ezenkívül érdekesség, hogy amennyiben a tanúnak engedélyezik az írásbeli tanúvallomást, ezt megteheti elektronikus okirat formájában is minősített elektronikus aláírásával ellátva.
Polgári eljárás
A polgári eljárási törvény kimondja, hogy az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van az elektronikus okiratnak, ha azon a közokirat kiállítására jogosult minősített elektronikus aláírást helyezett el, vagy ha a törvény elektronikus közokiratnak nyilvánít egy ilyen okiratot (erre több példát találunk a cégtörvényben).
Teljes bizonyító erejű magánokirat
A teljes bizonyító erejű magánokiratok közé tartozik immár az az elektronikus okirat is, amelyen a kiállítója minősített aláírást helyezett el. Hasonlóképpen az az eset is, ha a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik, amit az ügyvéd ellenjegyez, azaz ebben az esetben saját minősített elektronikus aláírásával látja el. Ezzel módosul az ügyvédi törvény is, amely szerint ilyenkor az okirat tartalmát is az ügyvédnek kell készítenie. Az ellenjegyzés viszont ilyenkor nem igényli ügyfél és ügyvéd együttes jelenlétét.
Elektronikus okiraton kívüli dokumentumok
Alacsonyabb bizonyító erő fűződik az elektronikus okiraton kívüli dokumentumokhoz, ha azokon minősített aláírás szerepel, és az aláírás ellenőrzéséből más nem következik, vélelmezni kell, hogy a dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott.
Értelemszerűen a megfelelő aláírással ellátott elektronikus dokumentum kinyomtatott változatához ugyanolyan bizonyító erő nem fűződhet, mint az elektronikus formához.
Fokozott biztonságú aláírással ellátott okirat
A törvény ezenkívül az írásbeliség kérdését tisztázza, amikor kimondja, hogy amennyiben jogszabály egyébként írásba foglalást ír elő, e követelménynek eleget tesz az elektronikus iratba foglalás is, ha az elektronikus iratot fokozott biztonságú aláírással írják alá (itt is érdemes figyelni azonban a korábban ismertetett definí
ciókra).
Az elektronikus aláíráshoz kapcsolódó fogalmak
Elektronikus aláírás* Elektronikus aláírás: elektronikus dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt és azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adat, illetve dokumentum. Ez egy átfogó kategória; csak ebbe illik az említett egyszerű aláírásfajta (lásd: begépelt vagy szkennelt név a dokumentum végén), amely nem felel meg a biztonságosabbakhoz tartozó követelményeknek. * Fokozott biztonságú elektronikus aláírás * Fokozott biztonságú elektronikus aláírás: elektronikus aláírás, amely alkalmas az aláíró azonosítására és egyedülállóan hozzá köthető; olyan eszközzel hozták létre, mely kizárólag az aláíró befolyása alatt áll; és a dokumentum tartalmához úgy kapcsolódik, hogy minden – az aláírás elhelyezését követően az iraton, illetve dokumentumon tett – módosítás érzékelhető. Nem egy az egyben megfeleltethető ez az ún. nyilvános kulcsú aláírásnak, amennyiben a technikai fejlődés egyéb módokon is kielégítheti ezeket a feltételeket. * Minősített elektronikus aláírás * Minősített elektronikus aláírás: fokozott biztonságú aláírás, amely biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel készült, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki. * Aláírás-létrehozó eszköz * Aláírás-létrehozó eszköz: hardver vagy szoftver, ennek segítségével az aláíró az aláírás-létrehozó adatok (általában kriptográfiai magánkulcs, egyedi adat) felhasználásával az elektronikus aláírást létrehozza. Az aláírás-létrehozó adat "párja". * Aláírás-ellenőrző adat * Aláírás-ellenőrző adat: egyedi adat (jellemzően kriptográfiai nyilvános kulcs), amelyet az aláírás ellenőrzésére használnak, vagyis arra, hogy összevessék az aláíráskori és az ellenőrzéskori tartalmat, illetve azonosítsák az aláíró személyét. Ez az adat szerepel a dokumentumon, illetve közzéteszi azt a hitelesítésszolgáltató is, lényeges ugyanis, hogy nyilvános legyen. * Tanúsítvány * Tanúsítvány: igazolás, melyet a hitelesítésszolgáltató bocsát ki, és amely az aláírás-ellenőrző adatot egy meghatározott személyhez kapcsolja, és igazolja annak személyazonosságát. A tanúsítvány tartalmi kellékeinek listáját a törvény tartalmazza, ezen adatok meg kell, hogy feleljenek a valóságnak (hacsak az aláíró nem kéri álnév használatát). * Elektronikus dokumentum * Elektronikus dokumentum: elektronikus eszköz útján értelmezhető adat, amely elektronikus aláírással van ellátva. * Elektronikus irat * Elektronikus irat: az előzőnél tágabb fogalom; ennek funkciója szöveg betűkkel való közlése, és a szövegen kívül az olvasó számára érzékelhetően kizárólag olyan egyéb adatokat foglal magában, melyek a szöveggel szorosan összefüggnek, annak azonosítását (pl. fejléc) vagy könnyebb megértését (pl. ábra) szolgálják. * Elektronikus okirat * Elektronikus okirat: az elektronikus iratnál annyival jelent többet, hogy nyilatkozattételt vagy nyilatkozat elfogadását, illetőleg nyilatkozat kötelezőnek elismerését tartalmazza. * Időbélyegző * Időbélyegző: elektronikus irathoz vagy dokumentumhoz végérvényesen hozzárendelt, illetve azokkal logikailag összekapcsolt igazolás, amely tartalmazza a bélyegzés időpontját, és technikailag érzékelhetővé tesz minden módosítást, amely az igazolás kiadását követően keletkezett. * Elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások * Elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások: a törvény szerint az akár egyenként, akár együttesen nyújtott szolgáltatások: a hitelesítésszolgáltatás; az időbélyegzés, valamint az aláírás-létrehozó eszközön aláírás-létrehozó adat elhelyezése. Ezek közül a hitelesítésszolgáltatás komplex tevékenységet jelent: beletartozik az igénylő személyének azonosítása, tanúsítvány kibocsátása, nyilvántartások vezetése, illetve szabályzatok, aláírás-ellenőrző adatok, valamint a tanúsítvány aktuális állapotára vonatkozó (különösen az esetleges visszavonásra vonatkozó) információk nyilvánosságra hozatala. |
Elektronikus kereskedelem
E-kereskedelemről – mint általában egyéb dolgokról is – szólhatunk szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. Konkrétan elektronikus kereskedelemről akkor szokás beszélni, ha az egész kereskedelmi folyamat elektronikus úton megy végbe, beleértve a figyelemfelhívást, a szerződéskötésre vonatkozó ajánlattételt, az elfogadást, a teljesítést – bizonyos szolgáltatásoknál az utolsó elem, a szállítás azonban kivételt képez, ha nem kizárólag elektronikusan nyújtható szolgáltatásról van szó, hanem például áru megrendeléséről. Tágabb értelemben nem feltétlenül zajlik elektronikus úton minden mozzanat, lehet, hogy csak a szerződés megkötésére irányuló kommunikáció ilyen a felek között vagy a piackutatási, reklámozási tevékenység.
Gyakori tipizálás a "B2B" (business-to-business), azaz a cégek közti kereskedelemre és a "B2C" (business-to-customer), kereskedő és vásárló, fogyasztó közti "e-kiskereskedelemre" való felosztás. Az e-kereskedelem fórumai az elektronikus áruházak, aukciós oldalak, bankok és más pénzügyi tevékenységet végző szervezetek stb. Mindezen területeknek megvan a maguk szabályozása. Az elektronikus kereskedelem nem esik lényegesen eltérő megítélés alá, elegendő csupán a közvetítő eszközből eredő sajátosságok szabályozása, erre szolgál az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.).
Adatszolgáltatás
Az Ektv. átfogó adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettséget ró a szolgáltatókra, amelynek célja a szolgáltató azonosíthatósága és az igénybe vevő védelme.
Kötelezően közzétett adatok
A fentiek érvényesülése érdekében legalább az alábbi adatokat kell közzétenni:
– a szolgáltató (vagy képviselőjének) neve,
– a szolgáltató lakcíme, székhelye, telephelye,
– a szolgáltató elérhetőségei, különösen az e-mail címe,
– az esetlegesen kötelező nyilvántartásba vétellel, engedélyezéssel kapcsolatos adatok,
– a szolgáltató adószáma,
– szakmai, etikai előírások, a szolgáltató szakmai kamarai tagsága, ha van ilyen, valamint
– a szolgáltató minősítése, akkreditációja, tudományos vagy szakmai fokozata stb.
Tájékoztatás a fogyasztóvédelem szabályai szerint
A fogyasztóvédelmi törvény (1997. évi CLV. törvény) szerinti tájékoztatás itt is követelmény. Ez kiterjed
– az áru vagy szolgáltatás alapvető tulajdonságaira, jellegzetességeire, minőségére, árára, díjára,
– a használati utasításokra, a veszélyekre, illetve
– a vásárlók jogaira.
Tájékoztatás ellenértékhez kötött szolgáltatásnál
Amennyiben a szolgáltatás ellenértékhez kötött, az – egyértelmű és közérthető – tájékoztatásnak tartalmaznia kell azt, valamint teljesítésének módját, és különösen azt, hogy tartalmazza-e a közterheket vagy a szállítási költséget.
Általános tájékoztatás szükséges még a szolgáltató által alkalmazott információs rendszerek biztonsági fokáról, a kockázatokról és megteendő óvintézkedésekről (például a vírusveszélyről és a vírusirtó programokról).
Mindezen tájékoztatásnak elektronikus úton, közvetlenül és folyamatosan, illetve könnyen hozzáférhető módon, magyarul kell megjelennie.
Szerződéskötés elektronikus úton
Az elektronikusan megkötött szerződések nem tekinthetők önálló szerződésfajtának, tekintettel arra, hogy az ily módon létrejött megállapodások csupán megkötésük speciális módja, az ahhoz használt eszköz alapján jelentenek külön kategóriát, elektronikusan pedig különböző – szinte bármilyen – szerződés megköthető.
Az e-kereskedelem körében megkötött szerződésekre több jogszabály is vonatkozik, nemcsak az elektronikus kereskedelmi törvény. Ha olyan szerződésről van szó, amely nemcsak, hogy elektronikus úton jön létre, de tárgya is a törvényben meghatározott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, akkor az elektronikus kereskedelmi törvény szabályait kell figyelembe venni. Ha az elektronikus kereskedelmet tágabban értelmezzük, a 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelethez kell fordulnunk, amely a távollévők között kötött szerződések szabályairól rendelkezik. Minden esetben érvényesülnek azonban a Ptk. kötelmi jogi általános és különös (egyes szerződésfajtákra vonatkozó) rendelkezései.
Az információs társadalommal öszszefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos elektronikus szerződéskötés különös szabályait a törvény az alábbiak szerint állapítja meg.
Általános szerződési feltételek
A fogyasztó védelmét szolgáló általános szerződési feltételek alkalmazásával kapcsolatos szabályok kiegészítéseként a törvény előírja, hogy a szolgáltató köteles – még az igénybe vevő szerződéskötési ajánlatának megküldését megelőzően – e feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, hogy azokat az igénybe vevő tárolhassa és bármikor előhívhassa – kiküszöbölendő az elektronikus út visszásságait.
Külön tájékoztatás
A szerződéskötéshez szorosan kapcsolódó további tájékoztatási kötelezettséget ír elő a törvény a szolgáltató számára, amelyet még azelőtt kell teljesítenie, hogy az igénybe vevő az ajánlatát elküldi. A tájékoztatásnak a következőkre kell kiterjednie:
– az elektronikus szerződéskötéshez szükséges technikai lépések,
– írásba foglaltnak minősül-e a szerződés, azt iktatja-e a szolgáltató, illetve az utóbb hozzáférhető lesz-e,
– ha az igénybe vevő hibát vét a szerződéses nyilatkozattal kapcsolatos adatbevitel során, a nyilatkozat elküldése előtt milyen eszközök állnak rendelkezésére a hibák azonosítására és kijavítására,
– a szerződés megkötésének és a szerződésnek a nyelve, továbbá
– az esetlegesen idevágó magatartási kódex, illetve annak elektronikus elérhetősége.
Az adatbeviteli hibákkal kapcsolatban említett technikai eszközöknek megfelelőeknek, hatékonyaknak és hozzáférhetőknek kell lenniük, ilyen eszközök hiányában ugyanis az igénybe vevő nyilatkozata nem minősül ajánlatnak.
Ajánlati kötöttség megszűnése
Az elektronikus út nem teszi lehetővé, hogy az ajánlattevő azonnal tudomást szerezzen a másik fél reakciójáról, ezért az általános szabályok szerint is a távollévők közötti szerződéskötés esetén bizonyos idő után már nincs kötve az ajánlatához. Ez az idő az elektronikus kereskedelmi törvény szerint 48 óra. A szolgáltatónak haladéktalanul vissza kell igazolnia az igénybe vevő ajánlatának megérkezését elektronikusan, mivel ha az ajánlat elküldésétől számított 48 órán belül nem érkezik meg a viszszaigazolás, az ajánlati kötöttség megszűnik.
De vajon mikor tekintendő megérkezettnek az ajánlat és a visszaigazolás? A válasz: amikor az a másik fél számára "hozzáférhető". Ez a finoman szólva homályos fogalom még értelmezésért kiált.
Eltérő szabály megállapodás alapján
Az elektronikus kereskedelmi ügyletekben azonban nem feltétlenül szerepel fogyasztó (aki gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül köt szerződést). A szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötésekre egyes fenti kógens – eltérést nem engedő – szabályokat nem kötelező alkalmazni: a felek kölcsönös megállapodással eltérhetnek a külön tájékoztatási kötelezettség teljesítésétől, illetőleg attól a következménytől, amely a visszaigazolás késedelmes érkezéséhez, valamint ahhoz fűződik, hogy az adatbeviteli hibák korrigálására nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök.
Ezenkívül a törvény az elektronikus szerződéskötésre vonatkozóan ismertetett rendelkezéseket nem rendeli kötelezően alkalmazni az olyan szerződésekre sem, amelyek kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján jönnek létre. Ilyenkor a távollévők közti szerződéskötési szabályok érvényesülnek – hasonlóképpen, mint a hagyományos postai úton való levelezés során.
Távközlő eszköz útján kötött szerződések
A távollévők között kötött szerződésekről szóló kormányrendelet hatálya alá azok a szerződések tartoznak, amelyeket gazdálkodó szervezet és fogyasztó köt egymással annak áruértékesítő, illetve szolgáltató tevékenységi körében kizárólag távközlő eszköz útján. A távközlő eszközök pontos katalógusát a rendelet nem adja meg, csupán példálózó felsorolást tartalmaz az alkalmas eszközökről, többek közt az e-mailt is ilyennek minősítve.
A rendelet több szerződésfajtát kivesz hatálya alól, illetőleg nem minden szerződésnél alkalmazható valamennyi rendelkezése.
Felelősség
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás során rendelkezésre bocsátott információk tartalma nem ütközhet jogszabályba, ellenkező esetben, ha az ilyen információval a szolgáltató jogsérelmet vagy kárt okoz, azért felelősséggel tartozik.
Az információs társadalom szereplői közé tartoznak azonban az ún. "közvetítő szolgáltatók" is, akik különböző módon közreműködnek abban, hogy a szolgáltatás az igénybe vevőhöz elérjen, azaz: egyszerű adatátvitellel és hozzáférés-biztosítással; gyorsítótárolással; tárhelyszolgáltatással, valamint keresőszolgáltatással.
Közvetítők felelőssége
E közvetítők alapvetően nem felelnek a más által rendelkezésre bocsátott információval okozott kárért és jogsérelemért, mentesülésük feltétele azonban, hogy megfeleljenek a törvény szerinti, közvetítőszolgáltatás-típusok alapján differenciált követelményeknek, és úgy járjanak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (Az Ektv. 8-11. §-ai tartalmazzák a részleteket.)
Egyébiránt elmondható, hogy a közvetítő szolgáltatók nem kötelesek ellenőrizni az információ tartalmát, vagy olyan körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenységre utalnak.
Ha a törvény szerint eljárva e szolgáltatók eltávolítják az információt, vagy nem biztosítják a hozzáférést, és ezzel kárt okoznak, azért nem felelnek.
Igényérvényesítés jogsérelem esetén
Annak, akit sérelem ért, a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követelése lehet, amit ha bírósághoz vagy hatósághoz fordul, a közvetítővel szemben is érvényesíthet, de ilyenkor a pervesztes közvetítő perköltségét a pervesztes jogsértő fizeti meg.
Szerzői, szomszédos jogok megsértése
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos információ gyakran sért szerzői vagy szomszédos jogokat. Ilyen esetekben az alábbiak szerint kell eljárni:
– a jogosult felhívhatja a közvetítőt az információ eltávolítására – ehhez teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt, megfelelő tartalmú értesítés szükséges;
– ennek eleget téve a szolgáltató eltávolítja azt, vagy nem biztosítja a hozzáférést, és tájékoztatja az információt biztosító igénybe vevőt;
– aki kifogással élhet ellene ugyanolyan alaki követelmények szerint, illetve indokolt nyilatkozattal arról, hogy az információ nem sérti a jogosultat;
– ha nem bíróság vagy hatóság rendelte el a szolgáltató intézkedését, a kifogás eredménye, hogy az információ újra (automatikusan) hozzáférhető lesz (jogsértés elismerése, kifogás hiánya vagy tartalmi hiányosságai esetén erre nincs lehetőség);
– ezek után a jogosult büntető feljelentést tehet, fizetési meghagyás kibocsátását kérheti vagy keresetet nyújthat be, aminek következtében az információt megint eltávolítják, és ez így is marad, ha a jogosult javára döntenek;
– ha a közvetítő szolgáltató a törvénynek megfelelően és jóhiszeműen járt el, az eltávolításának vagy a hozzáférés nem biztosításának eredményes végrehajtásáért nem felel.
Fogyasztóvédelmi rendelkezések
A jogalkotó indokoltnak látta ugyan, hogy speciális fogyasztóvédelmi szabályoknak szenteljen egy részt a törvényben, ott azonban lényegében csak egy sajátos szabályt találunk, egyebekben a fogyasztóvédelmi törvény és a távollévők közti szerződésre vonatkozó kormányrendelet az irányadó. Azt sem feledhetjük el azonban, hogy maguknak a szerződéskötésre vonatkozó szabályoknak, a tájékoztatási, adatszolgáltatási kötelezettségeknek szintén van fogyasztóvédelmi funkciójuk.
Kötelező elektronikus ügyfélszolgálat
Amit külön kiemel a törvény, az az elektronikus ügyfélszolgálat működtetése, amelyre a közüzemi, pénzügyi és nyugdíjpénztári, illetve a biztosítási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek kötelesek akkor, ha elektronikus kereskedelmi szolgáltatással is foglalkoznak. Az ilyen ügyfélszolgálatok tájékoztatásra, bejelentések és panaszok intézésére szolgálnak, üzemzavar esetén telefonon keresztül működnek. Panaszt elutasítani ilyenkor csak írásban, indokolással lehet, egy példány elektronikus megküldésével.
Szankció
A fogyasztóvédelmi törvény szabályai szerint jár el a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség az ellen a szolgáltató ellen, aki/amely nem tesz eleget adatszolgáltatási, szerződéskötési, továbbá a különös fogyasztóvédelmi szabályban megfogalmazott – előzőekben ismertetett – kötelezettségének. (A fogyasztóvédelem témájával kapcsolatban lapunk 2005. februári száma részletesen foglalkozott.)
Az elektronikus kereskedelmi törvény hatálya* Az Ektv.-t kell alkalmazni az ország területéről vagy területére (kivéve az EU-ból) nyújtott "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra", illetve annak igénybe vevőjére és szolgáltatójára. Ez utóbbiak természetes vagy jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek egyaránt lehetnek. * A szolgáltatók tekintetében az előzetes engedélyezést kizáró elv érvényesül, azaz ilyen szolgáltatást bárki végezhet (ami nem érinti természetesen azt, ha jogszabály egyébként minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettséget ír elő). * Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás a törvényi megfogalmazás szerint olyan szolgáltatás, amelyet elektronikus úton, távollévők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, és amelyhez az igénybe vevő egyedileg fér hozzá. Ezen belül az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás jellemzői, hogy áruk, szolgáltatások üzletszerű értékesítését, beszerzését, cseréjét célozza. * A törvény hatálya nem terjed ki a bírósági, hatósági eljárásokra, illetve a magánjellegű kommunikációra. Magánjellegű a kommunikáció, ha olyan önkéntes és kölcsönös üzenetváltás történik, amely elektronikus levelezés vagy egyenértékű szolgáltatás útján valósul meg, vagy olyan közzétett információról van szó, amely nem üzleti, gazdasági, kereskedelmi vagy közhasznú tevékenységhez, közfeladat ellátásához kapcsolódik. |
Kéretlen reklám (spam)* Az Ektv. elméletben megoldotta azt a problémát, amelyet az e-mailes postafiókunk állandó tisztogatása jelent. Amíg az egyébként a kereskedelmi megkeresésekre, reklámokra általában vonatkozó főszabály alapján az egyén kaphatott ilyen reklámokat, hacsak nem jelezte külön, hogy erre nem tart igényt, az elektronikus reklámok esetében fordított a helyzet: akkor küldhető nekünk ilyen reklám, ha előzőleg írásban bejelentettük, hogy kifejezetten kívánunk reklámot kapni. A törvény szerint tehát kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető elektronikus úton, levelezés során reklám, a küldött reklámnak pedig világosan és egyértelműen azonosíthatónak kell lennie, amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára. (Nem teljesen világos azonban, hogy ez azt jelenti, hogy már a megnyitás előtt, a tárgy megjelöléséből kell kitűnnie, vagy csak azt követően.) * Később is meggondolhatjuk magunkat: tájékoztatni kell a címzettet ugyanis arról az e-mail címről és más elérhetőségről, ahol a megtiltási igényt be lehet jelenteni. * A reklámozó, reklámszolgáltató és a reklám közzétevője számára a törvény nyilvántartás-vezetési kötelezettséget ír elő azokról, akik írásban bejelentették, hogy kívánnak reklámot kapni. Ezeket az igénybe vevőket leszámítva, e személyek/szervezetek semmilyen reklámot nem küldhetnek másoknak. * Amennyiben a reklámozó, a szolgáltató vagy a közzétevő megsérti e rendelkezéseket, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1992. évi LVIII. törvény szerint kell velük szemben eljárni, azaz reklámfelügyeleti eljárásra van lehetőség. |
Elektronikus eljárások
Elektronikus közigazgatási ügyintézés
Már 2004-ben megszületett, de csak idén november elsejétől lép majd hatályba az új, általános szabályokat tartalmazó közigazgatási eljárási törvény, a 2004. évi CXL. törvény (Ket.), amely külön fejezetet szentel az elektronikus ügyintézésnek és egyéb kapcsolódó hatósági szolgáltatásoknak. Sok átfedéssel, de elvileg részletesebb szabályokat találhatunk még ehhez kapcsolódóan az elektronikus közigazgatási ügyintézésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló 184/2004. (VI. 3.) Korm. rendeletben. E két jogszabály vonatkozó rendelkezéseit itt együtt tárgyaljuk.
Mikor lehetséges az elektronikus ügyintézés?
A Ket. értelmében elektronikus úton is gyakorolhatóak lesznek az egyes eljárási cselekmények, amennyiben törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, kivételek tehát feltétlenül lesznek. Törvény továbbá az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények bizonyos körében az elektronikus ügyintézést kötelezővé teheti, avagy éppen megtilthatja.
Ha tehát nem tilos, az elektronikus út különösen – de nem kizárólag – az alábbiakra vonatkozóan érvényesülhet:
– különböző kérelmek és mellékleteik benyújtása (beleértve a fellebbezési, újrafelvételi, méltányossági kérelmeket, illetve a jogsegély iránti kérelmeket és annak teljesítését);
– hiánypótlási felhívás és hiánypótlás;
– iratbetekintés, illetve az elektronikus dokumentumokról hiteles elektronikus vagy papíralapú másolat kiadása;
– idézés;
– igazolási kérelem előterjesztése;
– nyilatkozat, bejelentés, beadvány az ügyfél részéről;
– felhívás, amely a bizonyítékok ügyfél elé tárásának határnapját tartalmazza;
– felhívás iratok felterjesztésére a felügyeleti szervhez;
– hatósági közlések ügyfél tudomására hozása;
– a közigazgatási szerv döntésének közlése.
A választás lehetősége
Alapvetően az ügyfél és a résztvevők nem kötelezhetőek az elektronikus ügyintézésre, viszont az eljárás bármely szakaszában választhatja azt (vagy a hagyományos utat) az ügyfél, kérheti a döntés hagyományos kézbesítését akkor is, ha elektronikusan nyújtotta be a kérelmét, vagy éppen fordítva: a döntés tényéről csak elektronikus értesítést kapjon, magát a döntést pedig a központi rendszerben biztosított biztonságos és csak az ügyfél számára hozzáférhető ideiglenes tárolóhelyre küldjék. (Ezektől a szabályoktól azonban törvény eltérhet.)
Kérelem benyújtása és elintézése
Ha az ügyfél legalább fokozott biztonságú aláírással rendelkezik (álnévre kiállított aláírást kivéve), benyújthatja kérelmét közvetlenül a hatósághoz vagy a központi elektronikus szolgáltatórendszeren (lásd: fogalomtár!) keresztül is. Ilyen aláírás hiányában a természetes személy ügyfél a központi rendszeren keresztül, ún. ügyfélkapu létesítésével és használatával intézkedhet. Jogszabály előírhatja, hogy a kérelmeket rendszeresített elektronikus űrlapon nyújtsák be.
Értesítések
Az elektronikus dokumentum megérkezéséről a feladó ügyfél automatikus értesítést kap, amely tartalmazza az elektronikus érkeztetési számot. A beadvány megérkezéséhez fűződő jogkövetkezmények ugyanis e visszaigazolás elküldésével állnak be. Előfordulhat azonban itt is, hogy a dokumentum értelmezhetetlen, amiről szintén értesíteni kell az ügyfelet. A jogszabályi követelményeknek való megfelelés vizsgálatára a hatóságnak egyébként három napja van.
Az ügyfél kötelessége, hogy (öt napon belül) visszaigazolja a különböző elektronikus értesítések, illetve az elektronikusan elküldött döntések vételét, amúgy postai úton kapja meg az iratokat.
A hatóság döntése
A Ket. szerint a döntést elektronikus dokumentum formájában is lehet közölni. A hatóság döntését, a hatósági bizonyítványt, a hatósági igazolványt és a szakhatóság állásfoglalását minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba kell foglalni, illetve időbélyegzővel ellátni azt, ha jogszabály előírja.
Automatizált egyedi döntés
A törvény az automatizált (azaz informatikai eszközzel végzett) egyedi döntés lehetőségét is megadja a jövőre nézve, amihez törvényi rendelkezés és az ügyfél hozzájárulása szükséges.
Üzemzavar
Elektronikus ügyintézésnél fennáll