Házassági vagyonjogi szerződés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 87. számában (2005. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Sokan még ma is idegenkednek attól, hogy a házasulók szerződéssel rendezzék az egymás közötti vagyoni viszonyaikat. A cikk az ilyen megállapodás feltételeit mutatja be, kitérve a házastársi közös vagyon, illetve különvagyon törvényi szabályaira is.

A házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) elsősorban a családjogi törvény (Csjt.) az irányadó, ugyanakkor ezekben a kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell (lásd a Közös tulajdon című cikkünket!).

Házastársi közös vagyon

A Csjt. szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik.

Vagyonközösség

Ennek megfelelően fő szabályként a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. Ami nem közös vagyon, az a házasfelek különvagyona. Közös vagyon ugyanakkor a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és -fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

A közös vagyonból a házastársak egyenlő arányban részesednek, függetlenül attól, hogy kinek mennyi volt a jövedelme. A törvény ugyanis abból indul ki, hogy a házastársak jövedelme már a megszerzéskor közös, így tehát értelmetlen a kérdés, hogy ki milyen mértékben járult hozzá a vagyonszerzéshez. Ezt a fikciót egyébként a jogrendszer igen kis mértékben tolerálja, hiszen például a személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok nem vesznek arról tudomást, hogy a házasságban élő személy jövedelme valójában csak felerészben az övé, hiszen a családjog szerint a másik fele a házastársáé, legalábbis eszmeileg, hiszen a jövedelmük a házastársi vagyonközösséghez tartozik s közös vagyon.

Életközösség

A vagyonközösség nem a házasság idejére, csupán az arra az időszakra vonatkozik, amikor a felek között életközösség állott fenn. Ez persze normális esetben egybeesik a házassággal, ám előfordulhat, hogy a felek között a házasság ugyan fennáll, de az életközösség már nem. Tipikusan ilyen helyzet áll elő a válásoknál.

A törvény nem definiálja a házassági életközösséget. A bírói gyakorlat szerint az életközösség közös háztartást, közös gazdálkodást és benső házaséletet jelent a házastársak között. Az életközösség megszűnése csak akkor állapítható meg, ha valamennyi vonatkozásban megszűnik a felek együvé tartozása. Hosszabb, zavartalan házasélet után, amelyből gyermek is született, egymagában a nemi kapcsolat megszakadása - különösképpen ha azt az egyik fél betegsége idézte elő - nem jelenti az életközösség megszakadását.

A házastársak között az életközösség megszűnését nem lehet megállapítani pusztán azon az alapon sem, hogy az egyik házastárs bármilyen hosszú ideig tartó klinikai kezelés vagy szociális betegotthoni ápolás alá kerül, ha közöttük az együvé tartozás érzése, az érzelmi és a gazdasági kapcsolat fennmaradt.

Az életközösség átmeneti jellegű megszakítása - ha vagyonmegosztás nem történt - a vagyonközösséget nem szünteti meg.

Különvagyon

Nem képezi a házastársi közös vagyon részét az, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A házastárs különvagyonához tartozik:

- a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

- a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

- a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,

- a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.

Érdemes azonban figyelni arra, hogy az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik. Egymagában azonban az a körülmény, hogy az egyik házastárs a különvagyona értékén szerzett berendezési és felszerelési tárgyakat a házastársak közös használatába bocsátotta, még nem jelenti azt, hogy e vagyontárgyakat a közös vagyonba utalta volna.

Az egyik házastárs részére leszármazói jogon juttatott vagyoni kárpótlás nem tartozik a közös vagyonba.

A különvagyoni ingatlant terhelő kölcsön egyösszegű kifizetésével a tulajdonost jogszabálynál fogva megillető kedvezmény nem közös vagyon.

Szaporulat

A házastárs különvagyonának az a szaporulata, amely az ezzel összefüggésben felhasznált különvagyon pótlásán felül jelentkezik, a házastársak közös vagyonához tartozik.

Ajándék

Annak eldöntésénél, hogy a szülők az ajándékot saját gyermeküknek vagy mindkét házastársnak szánták-e, egyebek mellett az ajándékozással elérni kívánt célnak kiemelkedő jelentősége van.

A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.

Az ajándékba adott telektulajdoni hányad visszakövetelését nem zárja ki az, hogy a telekre a felek házassági életközösségük alatt közös vagyonukból építményt emeltek. Ilyenkor az ingatlanra vonatkozó tulajdoni arányok megállapításánál a visszakövetelt ajándék értékét az ajándékozó különvagyonaként kell figyelembe venni.

Az egyik házastárs szülei által mindkét házastárs részére történt ajándékozás esetében az ajándékozási szerződést az ajándékozó szülők gyermeke is - mint az időközben meghalt szülő örököse - megtámadhatja, ha a megtámadásnak megvannak a törvényben meghatározott feltételei. Ezt az igényt a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben is érvényesíteni lehet.

Nászajándék

A nászajándékot nem lehet közös vagyonnak tekinteni, ha az ajándékozó nyilatkozatából, az ajándék jellegéből vagy egyébként az ajándékozás körülményeiből arra lehet alaposan következtetni, hogy a juttatás csak az egyik házastárs részére történt.

Menyasszonytáncpénz

A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az ún. menyaszszonytáncpénzt is - az előzőekkel szemben általában a házastársi közös vagyonba tartozik.

Kártérítés

A baleset folytán kapott biztosítási öszszeg akkor tartozik a balesetet szenvedett házastárs különvagyonába, ha az testi fogyatékosságból, illetőleg károsodásból eredő hátrányt van hivatva pótolni.

Bizonyítás

A vagyontárgy különvagyoni jellegének megállapításához azt kell bizonyítani, hogy az a szerzés időpontja, jogcíme vagy megszerzésének forrása alapján a különvagyonba tartozik.

A házastársak vagyonközösségébe tartozó valamely vagyontárgy különvagyonba utalását a közös vagyon mellett szóló vélelemre tekintettel a külön vagyoni jelleggel állító félnek kell bizonyítania.

Szerződés a vagyonról

A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba. Házassági vagyonjogi szerződésnek kell tekinteni a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere-, ajándékozási és kölcsönszerződését is.

Alaki kötöttségek

A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges.

Ez a formakényszer nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.

Tájékoztatási kötelezettség

A házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.

Jó erkölcs

A jó erkölcsbe ütközik, és ezért semmis az a házassági vagyonjogi szerződés, amely az egyik házastárs csaknem teljes különvagyonát és a közös vagyon egészét valós ellentételezés nélkül a másik házastársnak juttatja.

A felek viszonyai a vagyonközösség alatt

A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja. A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs megkövetelheti, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek. A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket elsősorban a közös vagyonból kell fedezni, ha pedig az erre nem elegendő, a házastársak kötelesek a költséghez különvagyonukból arányosan hozzájárulni.

Rendelkezés a vagyonnal

A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

Vélelmezett hozzájárulás az ügyletekhez

Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbb ismertetett rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. Kivételt képez ez alól, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez való hozzájárulására vonatkozó törvényi vélelem ilyen esetben tehát nem érvényesül.

Ha azonban a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott.

Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügylethez a másik házastárs részéről megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

Láttuk, hogy vélelem szól amellett, hogy bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt nem a különvagyona körében kötött visszterhes ügyletet a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. Az ügylet megkötésében részt nem vett házastárs azonban bizonyíthatja, hogy az ügyletkötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett, hogy ő az ügylethez nem járult hozzá.

Felelősség egymás ügyleteiért

Az említett szabályok alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.

A házastárs olyan tartozásáért azonban, amely az előbbi rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel. Ha például a házastársak együttesen megkötött támogatási, tartási és gondozási megállapodás alapján közösen fogadják el a másik fél szolgáltatásait, és közösen ígérnek ezekért ellenértéket, akkor az ellenértékért mindkét házastárs a saját személyében is teljes egészében felelősséggel tartozik, és a szolgáltatásokat teljesítő fél az ellenértéktől nem eshet el pusztán azon az alapon, hogy az egyik házastárs történetesen vagyon hátrahagyása nélkül halt meg.

A házastárs által kötött visszterhes ügyletért harmadik személlyel szemben fennálló felelősség alól a másik házastárs akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy nem járult hozzá az ügylethez, és erről az ügyletkötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett.

A közös vagyon megosztása

A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt csak a bíróság szüntetheti meg. Erre bármelyik házastárs kérelmére lehetőség van, de csak fontos okból.

A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség automatikusan véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését is. Ebből a szempontból nem fedezetelvonó az ajándékozási szerződés, amelyet az egyik házastárs a másik egyetértése nélkül saját hányadára kötött, ha az ingatlanra mint kielégítési alapra nézve a közös tulajdon változatlan feltételekkel megszüntethető (lásd a Fedezetelvonás című cikkünket!).

Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szándékával történt. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.

A vagyongyarapítás érdekében beruházott különvagyon az életközösség megszűnésekor elszámolható. Ezt az igényt csak határozott és kifejezett joglemondás szüntetheti meg.

A különvagyoni ingatlanok hasznosítása szempontjából azonos megítélés alá esik a bérbeadás, amely tényleges vagyonszaporulatot eredményez, valamint a házastársak alapvető lakásszükségletének kielégítésére szolgáló közös használat, ami a bérleti díjjal azonos értékű, a közös vagyont gyarapító megtakarítást jelenti.

A különvagyon értékemelkedése úgy állapítható meg, ha azt a bíróság az ingatlan végleges kialakításának bekerülési értékéhez viszonyítja.

Ha az ingatlan különvagyoni jellege vitás, a felperesnek a tulajdonjog megállapítására, illetőleg az ajándék visszakövetelésére irányuló kereseti kérelmét nem lehet valamennyi vagyonjogi igény együttes rendezése nélkül elbírálni.

Ha az életközösség megszűnését követően törvény rendelkezése folytán az egyik házastárs tulajdonjoga megszűnt, úgy a megszűnt tulajdoni illetőség, illetve annak értéke nem vonható az elszámolás körébe.

Vagyonkiadás elsősorban természetben

A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetében a bíróság állapítja meg.

A hiányzó vagyon megtérítése

A hiányzó közös, illetőleg különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a házassági életközösség megszűnésekor nincs közös vagyon, és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs. Az a házastárs, akinek a másik házastárs különvagyona a birtokába került, de az életközösség megszűnésekor a különvagyon tárgyait bármilyen okból nem tudja kiadni, köteles az ezzel okozott kárt az általános felelősségi szabályok szerint a tulajdonos házastársnak megtéríteni.

A szülőktől származó ajándék mint különvagyon megtérítésére a házastárs akkor is igényt tarthat, ha az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn.

Ha a házastársak a közös tulajdonukban levő ingatlanra a különvagyonukból nagyjából azonos mértékű öszszeget fordítanak, ezen az alapon egyikük sem érvényesíthet megtérítési igényt a másikkal szemben.

Különvagyonra fordított közös beruházások

A különvagyoni ingatlanra fordított közös beruházások jogi sorsának rendezésénél - nem a ráépítésre, hanem a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó családjogi szabályok az irányadók.

Méltányosság

A bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelenségét ugyanakkor a bíróság a méltányossági szabály alapján nem állapíthatja meg. A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelensége tehát - egyéb érvénytelenségi ok hiányában - nem állapítható meg azon az alapon, hogy a közös vagyon megosztása során az egyik házastárs sem juthat méltánytalan vagyoni előnyhöz.

A házassági vagyonjogi igények rendezésénél a méltányosság alkalmazásának csak a házastársak egymás közti viszonyában van helye. Harmadik személy tulajdonában levő vagyontárgy (ingatlan) bevonására a vagyoni igények elszámolása körébe bármelyik házastársra kedvezőbb vagyonmegosztás érdekében nincs jogi lehetőség.

A házastársi közös szerzés címén érvényesített vagyoni igény elbírálása során önmagában méltányossági alapon nem lehet eltérni a vagyonszaporulat egyenlő arányú megosztásától.

A szövetkezeti üzletrészek házastársak közötti elszámolásának - a méltányosság elvéből fakadóan - legcélszerűbb módja például az, ha a bíróság a közös tulajdonú üzletrészeket azok névértékének az alapulvételével természetben megosztja.

Például szolgálhat a méltányosságra az is, hogy bár a vadász által a házassági életközösség alatt szerzett trófeák a házastársak közös vagyonába tartoznak, a vagyonközösség megszüntetése során biztosítani kell azonban, hogy a trófeák a vadász kérésére megfelelő természetbeni megosztás vagy értékkülönbözet térítése mellett az ő tulajdonába kerüljenek.

Az egyik házastárs önálló bérleti jogából eredő többletjogosultságot - a méltányossági szabály alkalmazásával - a lakásért kapott térítés felhasználásával vásárolt ingatlannal kapcsolatos vagyoni igény rendezésénél is érvényre kell juttatni.

Arányosság

Láttuk, hogy a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszüntetésekor meglévő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. A vagyonmegosztás során az arányosságot nemcsak a vagyontárgyak összértéke, hanem összetétele szempontjából is vizsgálni kell, és nem helyes, ha a megosztáskor az egyik fél csupán a használattal fokozatosan értéküket vesztő ingóságokat, míg a másik értékállandóságot biztosító vagyontárgyakat (pl. ingatlanokat) kap.

A közös tulajdon megszüntetésénél nem vehető figyelembe olyan érték, amely értéktérítés nélkül nyújtana alapot a tulajdonváltozásra.

Jogutódlás

A házastársak közös vagyona megosztásának elsődleges módja az, hogy a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból természetben kell kiadni. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy a jogviszonyban jogutódlás történt, és ennek folytán az eredeti peres felek helyébe jogutódaik léptek a perbe.

Vagyonmérleg

A házastársak közös vagyonának megosztása kérdésében nem lehet dönteni a közös vagyon tárgyainak értékelése és vagyonmérleg felállítása nélkül. Ez alól nem ment fel a félnek olyan előadása sem, hogy a házastársak között csak egyes ingóságok tekintetében van vita.

Értékemelkedés

A házassági vagyonközösség fennállása alatt történt beruházásokkal kapcsolatos megtérítési igények elbírálásánál az értékemelkedést is arányosan kell figyelembe venni.

Bizonyítás

A házassági vagyonjogi igények egységes rendezése nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell valamennyi igényről dönteni.

A háztartás költségei

A közös háztartás költségeinek fedezésére elsősorban a házastársak keresménye és egyéb közös vagyona szolgál. Ha a házastársak az életközösség fenntartása mellett külön élnek, megélhetésük költségeit elsősorban szintén ilyen módon kell fedezni.

Ha a közös vagyon a közös háztartás költségét nem fedezi, a házastársak kötelesek ahhoz különvagyonukból is egyenlő mértékben hozzájárulni. Ha csak egyik házastársnak van különvagyona, ő egymaga köteles ebből a közös háztartás költségének kiegészítéséhez szükséges összeget fedezni.

A vélt házasság vagyonjogi hatásai

Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mind a két házastárs jóhiszemű volt, a házasságból folyó vagyonjogi hatások ugyanazok, mint érvényes házasság esetében. Az ilyen házasság érvénytelennek nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs akként érvényesítheti, mintha a házasságot érvénytelenné nyilvánításának időpontjában a bíróság felbontotta volna.

Ha az érvénytelen házasság megkötésekor csak az egyik házastárs volt jóhiszemű, az előbbi rendelkezéseket csak az ő kívánságára kell alkalmazni.

Vállalkozói vagyon

* Az egyéni vállalkozás a tevékenységet folytató magánszemély vagyonától akkor sem különül el, ha az egyéni vállalkozást a cégbíróság egyéni cégként nyilvántartásba vette. A házassági életközösség alatt megkezdett, illetve folytatott egyéni vállalkozói tevékenység esetén tehát a tevékenységből származó jövedelem és a tevékenység folytatására szolgáló vagyontárgyak, vagyoni értékű jogok és követelések házastársi közös vagyonnak minősülnek. * Ebből persze az is következik, hogy a házastárs vállalkozói tevékenységéből eredő tartozás a házastársi vagyonközösség része. * A házastársi vagyonközösséghez tartozik az a kft.-üzletrész, amelyet az életközösség alatt az egyik házastárs megvásárolt. Az életközösség megszűnésekor meglevő üzletrész értékét a házastársak között el kell számolni. * A közös vagyonhoz tartozó gépek használata fejében az életközösség megszűnése után a vállalkozást üzemeltető házastárs használati díj fizetésére köteles, a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmet azonban nem köteles volt házastársával megosztani.

Ingatlanszerzés

* A házastársak között a közös szerződés vélelme érvényesül abban az esetben is, ha a megvásárolt ingatlan tulajdonjogát kizárólag az egyik házastárs javára jegyeztetik be. A törvényi vélelem akkor is irányadó, ha az egyik házastárs a nevén álló ingatlant annak ellenére terheli meg jelzálogjoggal, hogy az ingatlan fele része a másik házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonába tartozik. A házastársi közös vagyon címén történő tulajdonszerzés nem a bíróság ítéletével vagy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, hanem a törvény rendelkezése alapján. A házastárs megszerzi az életközösség fennállása alatt juttatott ingatlan fele részének tulajdonjogát akkor is, ha a földhivatal határozata a juttatásban részesülő személyként egyedül a másik házastársat tünteti fel. * A különvagyoni igények elbírálásánál ugyanakkor jelentőséggel bírhat az a körülmény, hogy a házasfelek az életközösség fennállása alatt vásárolt ingatlan tulajdoni illetőségét eltérő arányban jelölték meg. * Ha a közös ingatlan szerzésére felhasznált különvagyoni hozzájárulások mértéke pontosan nem bizonyítható, de megközelítőleg azonos mértékűek voltak, a valóságos tulajdoni arányokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett 1/2-1/2 hányaddal egyezőnek kell elfogadni. * A tartós értéknövekedést nem jelentő karbantartási, javítási, kisebb felújítási munkák a házastársak vagyoni viszonyai körében sem eredményeznek tulajdonjogot, csupán a közös beruházás arányos részének megtérítésére vezető igényt. * A házastársnak a másik házastárs különvagyoni ingatlanán történt építkezéssel nem egyszerűen hitelezői igénye, hanem közös tulajdona keletkezik. Ha a hagyatéki eljárásban az örökhagyó volt házastársa tulajdoni igényt támaszt, akkor a hagyaték állaga válik vitássá, és ebben az esetben részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy igényét az örökösökkel szemben perben érvényesíthesse. * Ha a házastársak az egyik házastárs hozzátartozójának ingatlanán házat emelnek, a ráépítéssel jogviszonyba kerülnek a telek tulajdonosával is. Ilyenkor két jogviszony keletkezik: az egyik a ráépítő házastársak és a telek tulajdonosa között, a másik pedig a házastársak között. Az egyik házastárs által ezzel kapcsolatban indított perben mindkét jogviszonyt el kell bírálni.

Házastársi tartás

* A házastárs köteles a külön élő és önhibáján kívül rászoruló házastársát - ha arra nem érdemtelen - különvagyonából is eltartani, amennyiben házastársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni, és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására házastársával egy sorban köteles. Ez a rendelkezés arra az esetre is irányadó, ha a házastársak között vagyonközösség nincs. * A tartásra szoruló házastárs vagy volt házastárs javára tartásdíj fizetésére az a házastársa vagy volt házastársa is köteles, akinek vagyona nincs, és neki felróható okból megfelelő keresettel sem rendelkezik. Ilyenkor a tartásdíj összegének megállapításánál olyan összegű keresetet kell alapul venni, amelyet a tartásra kötelezettel azonos korú, egészségi állapotú és szakképzettségű személy rendszeres munkával általában elér. * Érdemtelenség * A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is. * A házasság megszűnését követően a volt házastárstól a tartás érdemtelenség címén akkor vonható meg, ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a társadalmi együttélés szabályait egyébként olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a tartási kötelezettség teljesítése már nem várható el. * A házastársi tartásra való jogosultság elbírálása során a bíróság a házastárs (volt házastárs) érdemtelenségét csak akkor vizsgálhatja, ha erre a másik fél hivatkozik. Az érdemtelenség megállapításához ugyanis nem fűződik olyan társadalmi érdek, amelynek védelme a másik házastárs kívánságán túlmenően indokolt volna

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére