Ökogazdálkodás - bioélelmiszerek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 84. számában (2005. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A legutóbb publikált tudományos vizsgálati eredmények szerint az egészségre káros anyagok 20 százalékát levegővel, 10 százalékát vízzel, 70 százalékát pedig élelmiszerrel juttatjuk a szervezetünkbe. Cikkünk az Európai Unió által is támogatott ökogazdálkodás esélyeit, illetve szabályozási környezetét ismerteti.

A biotermékek hazai fogyasztásáról kevés adat áll rendelkezésre, különösen ha például az osztrák vagy a német vásárlók között végzett reprezentatív felméréseket nézzük. Egyes hazai becslések szerint az elmúlt években a "bioélelmiszer", illetve a kapcsolt - az egészséges életmódhoz kötődő ún. "reformélelmiszer" - termékek forgalma elérte a 3,3 milliárd forintot. A forgalomból ugyanakkor mintegy 2 milliárd forint volt az import, melyet a Magyarországon nem gyártott, kurrens élelmiszerek, illetve alap- és adalékanyagok (mint pl. szójatej, rizstej, biomargarin stb.), továbbá az ún. "reforméletmód-termékek" importja tett ki. A hazai eredetű élelmiszereknek csak egy kis része esik az ún. "bio" minősítés alá, a többit a hazai élelmiszerboltokban kapható "reformélelmiszerek", pl. müzlik, gabonapelyhek stb. alkotják.

A német fogyasztók körében végzett felmérések eredménye összecsengő, azt mutatja, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada tartja fontosnak, hogy biotermék kerüljön az asztalára, és a megkérdezettek szinte egybehangzóan (91 százalékban) úgy vélekedtek, hogy a bioélelmiszerek fontosak a gyermekek táplálkozásában.

Mi a "bio"-termék?

A biotermék (ökotermék) fogalmával kapcsolatban mindmáig nagy zűrzavar uralkodik a fogyasztók körében. Az ökotermék (biotermék) az a növényi vagy állati eredetű élelmiszer, amelyet ellenőrzött körülmények között, az ökológiai gazdálkodás szabályainak megfelelően állítottak elő. (Utólagos termékvizsgálatokkal tehát nem lehet semmit biotermékké minősíteni.)

A biotermékek tartalmas, egészséges, jóízű, vegyszerektől, káros anyagoktól mentes élelmiszert jelentenek. A biogazdaságok termékeit különösen a különböző allergiás betegségekből gyógyuló diétázók, az egészséges életmódot választó városlakók, valamint a vegetáriánusok és különféle reformétkezési irányzatok képviselői részesítik előnyben, de mindenki számára ajánlható.

Az ökogazdálkodás jogszabályai

Az ökológiai gazdálkodás és az ökotermékek előállításának és forgalmazásának előírásait Magyarországon az EU 2092/91 rendelete, illetve az azzal harmonizáló, "a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről" szóló 140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet, valamint az annak végrehajtási szabályait rögzítő 74/2004. (V. 1.) FVM rendelet tartalmazza.

Az Európai Közösség előírásait is figyelembe vevő hazai jogi szabályozás célja az ökológiai (biológiai) gazdálkodás feltételeinek és ellenőrzési rendjének meghatározása, ezáltal a piaci verseny tisztaságának biztosítása, valamint a termelők és a fogyasztók kölcsönös kapcsolatában a bizalom erősítése, a fogyasztók egészségének védelme. A kormányrendelet az ökológiai termeléssel előállított mezőgazdasági termékek és élelmiszerek arányának növelését célozza az agrártermelésen belül, elősegítve ezzel a környezetvédelmi szempontok érvényesülését.

A jogi szabályozás hatálya kiterjed a magyarországi ökológiai termelésre és körülményeire, illetve az azt megelőző átállás folyamatának, a termeléstől a feldolgozáson át a forgalmazásig terjedő összehangolt feltételeire (ideértve a külföldről behozott ökológiai jelölésű termékek hazai feldolgozásának, forgalmazásának feltételeit is). A kormányrendelet rögzíti továbbá az ökológiai termelésből származó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek jelölésére, az ökológiai termék termelésével, előállításával, forgalmazásával foglalkozó személyekre, valamint az ökológiai termelés szakmai ellenőrzésével foglalkozó és tanúsítvány kiadására jogosult szervezetek hatósági elismerésére és működésének feltételeire vonatkozó előírásokat is.

Az ökológiai termelés, forgalmazás szakmai ellenőrzését és a minősítő tanúsítvány kiadását a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert (feljogosított) ellenőrző szervezetek végzik. A jogszabályi előírások értelmében az ökológiai termelésből származó termékeken fel kell tüntetni - a legutolsó ellenőrzést végző - ellenőrző szervezet nevét és kódszámát. (Ilyen ellenőrző szervezet pl. a Biokontroll Hungária.)

Az előírások hatálya nem terjed ki ugyanakkor a biotermékek saját fogyasztásra történő ökológiai termelésére, előállítására.

Egységes elnevezés: ökológiai gazdálkodás

A gazdálkodási mód hivatalos megnevezése "ellenőrzött ökológiai gazdálkodás", de azonos értelemben használjuk a biogazdálkodás, ökogazdálkodás, organikus gazdálkodás kifejezéseket. (Angol nyelvterületen az "organic farming", német nyelvterületen az "ökologischer Landbau" kifejezések ugyanezt jelentik.) Az EU előírta a tagállamokban az egységes elnevezés és jelölés alkalmazását.

A biotermelés

A biotermékek között megtalálhatóak az állati és a növényi eredetűek egyaránt. A bioélelmiszerek, illetve alapanyagaik előállításakor a természetes folyamatokra, a helyi agrokörnyezeti adottságokra (talaj, domborzat, tájpotenciál, vízgazdálkodás stb.), az őshonos fajták genetikai potenciáljára és a gazdák nemzedékei által felhalmozott tudásra, tájgazdálkodási módokra helyezik a hangsúlyt.

A biotermelés szigorú feltételei

A termelés során szigorúan korlátozott a növényvédelemre felhasználható anyagok köre, tiltott a szintetikus vegyszerek (peszticidek) használata. Alapvető feladat a helyes agrotechnikai műveletekkel a növények egészségének biztosítása, hiszen a különböző növénybetegségekre csak természetes "mérgek", "gyógyszerek" használhatóak - mint pl. bizonyos növényi kivonatok, ásványi anyagok (mint pl. elemi kén és a réz), fahamu stb. A kór- és kártevőkkel szembeni védelem a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, és a vegyszerek felhasználása helyett a kártevőkkel szembeni természetes ellenfelek alkalmazását, az ún. "biológiai védekezést" helyezi előtérbe.

A talaj termőképességének és a talajélet fajgazdagságának fenntartása különösen fontos az ökológiai rendszerekben, ezért tápanyag-utánpótlásra az ipari előállítású műtrágyák helyett a természetes ásványi és istállótrágya, zöldtrágya, valamint komposzt használható, és a vetésforgó tervezése sokkal nagyobb szerepet kap ezáltal.

Az élelmiszerek gyártásában csak engedélyezett, természetes adalékanyagok alkalmazhatók, az általában használt mesterséges színezékek, emulgeáló-, állományjavító, ízfokozó, tartósító- és egyéb szerek alkalmazása tilos.

Ökogazdálkodás tiszta talajban

Az ökogazdaságok az ipartelepektől, gyáraktól, nagy forgalmú utaktól és egyéb szennyezőforrásoktól előírt távolságban tevékenykednek. Az ökológiai "átállás" - ami általában három év, de egyes rendszerek hétesztendős átállási időt írnak elő - feladata éppen az ökológiai művelésbe vont földterület öntisztuló folyamatainak megerősítése, és az ökológiai rendszerekhez való természetes visszakapcsolódásának biztosítása.

Állathigiéné és állatjóléti szabályok

Az állati termékek előállításának alapja az állathigiéné és állatjólét szabályainak maximális megtartását biztosító etikus állattartás. Kielégítik az állatok fajra és fajtára jellemző tartási, területi, takarmányozási és szaporodási igényeit. Például nincsenek összezsúfolva, az anyaállatokat nem kényszerítik természetellenes gyakorisággal szaporodásra, a növendék állatokat nem választják el idő előtt, nem kapnak hormontartalmú szereket, szintetikus tápokat, hozamfokozókat stb.

Az ökogazdálkodás tíz alapelve

Az ökológiai gazdálkodáson belül külön irányzatok is léteznek, mint pl. a "szerves biológiai gazdálkodás" és a "biodinamikus gazdálkodás" - különösen a német és osztrák területeken, de hazánkban is megtalálhatók.

A két termelési technológia közös vonásai összeegyeztethetők az ökológiai gazdálkodás alapelveivel. Ez az egységes gondolkodás, cselekvés, az ökológiai gazdálkodás tíz alapelvben foglalható össze:

1. A talaj termőképességének állandó növelése.

2. A trágya lehető leggazdaságosabb felhasználása.

3. Közvetett tápanyagellátás a talaj biológiai aktivitásán keresztül.

4. Tüneti kezelés helyett az előidéző ok elhárítása.

5. Az állategészség fenntartása és támogatása egészséges takarmányozással.

6. Természethez közel álló terméseredmény növelése.

7. Állatnak megfelelő "állatságos" tartás.

8. Többoldalú gazdálkodási mód.

9. A minőség megítélése táplálkozáspszichológiai szempontok alapján.

10. Egységes egészben való gondolkodás (holisztikus gondolkodás).

Az ökogazdálkodás és a természetvédelem

Felmerülhet kérdésként, miért a termelés folyamatát, és miért nem a termékeket (azok beltartalmát, pl. toxikusanyag-tartalmát, növényvédőszer-maradványát, nitrát- és nitrittartalmát stb.) ellenőrzik és minősítik. A kérdést több szempontból is megközelíthetjük.

Az ökotermék többet jelent annál, hogy az élelmiszer nem tartalmaz növényvédőszer-maradványt, a nitrát- és nitrittartalma pedig jóval az egészségügyi határérték alatt marad. Az ökogazdálkodás szemléletének középpontjában a természet megóvása áll. A természeti törvények hatálya alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, hiszen hogyan lehetne megőrizni az ember testi-lelki egészségét, ha talajainkat tönkreteszszük, ivóvizünket elszennyezzük, és már első lélegzetünket is szennyezett levegőből vesszük.

Az élelmiszerek nitrát- és nitrittartalma viszonylag könnyen és olcsón meghatározható, a növényvédőszer-maradványok vizsgálata azonban nehézségekbe ütközik. Azért kell a termelés folyamatát ellenőrizni, mert így ezek a károsító anyagok eleve be sem kerülhetnek az élelmiszerekbe.

Magyarország lehetőségei a biogazdálkodásban

Hazánk sok szempontból előnyös helyzetben van a biogazdálkodás terén. A mezőgazdaságilag művelhető szántóterület mintegy 4,7 millió hektár. Ebből szakértők szerint mintegy 2,5 millió hektárnyi terület "versenyképes" (konvencionális "nagyüzemi") módon művelhető. A további, mintegy 2,2 millió hektárra meg kell találni az alternatív hasznosítási módokat. Ennek egyik ígéretes iránya a környezetbarát ökológiai gazdálkodás.

Rackajuh, szürke marha, mangalica

Magyarországon még megtalálhatók azok az ősi fajták, melyek a helyi adottságokhoz legjobban alkalmazkodtak, kis igényűek, ellenállóak, mégis különleges minőségűek (pl. rackajuh, szürke marha, mangalica stb.). Termesztett növényeink között a híres magyar zöldség- és gyümölcsnemesítő iskolák fajtáin túl az ősi, a hagyományos fajták, melyeknek nevét és ízét ma már csak a dédnagymamák emlékei őrzik, de még fellelhető egy-egy rég felhagyott gyümölcsösben néhány vén, csavart törzsű, félig elszáradt famatuzsálem, ami termi még azt a gyümölcsöt.

Ma még megtalálhatók a művelésre érdemes ősi fajok, kultúrák. Rendelkezésre áll azok tartás- és termesztéstechnológiája, bemutatható és tovább tanítható módon. A régi gazdálkodási hagyományokat a modern ismeretekkel ötvözve juthatunk a mai korszerű ökogazdálkodáshoz szükséges tudás birtokába, amelynek elsajátítására például biogazda-tanfolyamokon nyílik lehetőség.

A magyar ökogazdák termékeire főleg a külföldi piacokon van egyre növekvő kereslet, a hazai lakosság környezettudatosságának, egészséges életmód iránti igényének növekedésével az itthoni érdeklődés is nő, és egyre többen lesznek hajlandóak megfizetni a környezetkímélő módon, több hozzáadott munkával készült, egészséges élelmiszert.

Az Unió támogatja a biztonságos élelmiszerek termelését

Az Európai Unió olyan rendszereket akar finanszírozni, amelyek amellett, hogy jó minőségű, szermaradványmentes, egészséges és biztonságos élelmiszert állítanak elő, jók a társadalmi, szociális, környezeti, regionális hatásaik is. Ezek a második típusú vagy második pilléres teljesítmények úgynevezett társadalmi szolgáltatások, amelyekért jár a gazdálkodónak a kifizetés.

Agrár-környezetvédelem

Az 1999 márciusában elfogadott AGENDA 2000-ben megfogalmazott közösségi agrár- és környezetvédelmi politika értelmében, a mezőgazdasági támogatásokban prioritást élveznek az agrár-környezetvédelmi támogatások. Az agrárreform második pilléreként emlegetett vidékfejlesztés, illetve az arra vonatkozó rendelet is az ökogazdálkodás támogatásának számos lehetőségét tartalmazza.

Az agrár-környezetvédelmi intézkedések deklarált célja a környezet és a természetes élettér védelme a mezőgazdasági termelésben. Az EU-ban nem csupán a környezetbarát intézkedések bevezetését, hanem azok hosszabb időtartamú alkalmazását, megtartását is honorálják.

Az ökogazdálkodás fejlődése

Az Európai Unióban az ökogazdálkodás az elmúlt években dinamikusan fejlődött, aminek oka részben az országonként eltérő mértékben alakuló, de jelentős piaci keresletben, jórészt azonban a támogatásokban keresendő.

Az elmúlt időszak fejlődési tendenciáját tekintve szembeötlő módon látható, hogy közösségi szinten a környezetbarát termelési módokat a korábbiaknál sokoldalúbban és erőteljesebben támogatják. A kedvezőtlen adottságú területeken működő üzemek támogatása is erőteljesebben orientálódik a fenntarthatóság és a környezetkímélés szempontjaira. A környezetkímélés szempontjainak legteljesebben az ökogazdálkodás felel meg. Az EU megteremtette a feltételeit annak, hogy az ökogazdálkodás környezetvédelmi teljesítményeit az eddigieknél erőteljesebben honorálják. Ezt követően az egyes tagországok és tartományok politikai döntéshozóitól, nem utolsósorban az agrárkormányzattól függ, hogyan használják ki az EU által meghatározott kereteket.

Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program

Magyarországon az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket a kormány 2253/1999. (X. 7.) számú határozatával vezették be, amely az Európai Közösséghez történt csatlakozást megelőzően Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAkP) néven vált ismertté.

A NAkP deklarálta, hogy napjaink mezőgazdasága sokkal többet jelent társadalmi szinten, mint egyszerű árutermelést. A vidéki térség ugyanis nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai és társadalmi élettér is, ezért a mezőgazdaság arra is hivatott, hogy a vidék sokoldalúságát - azaz nemcsak termelőfunkcióját, hanem esztétikai képét és biodiverzitását is - fenntartsa. Ebből fakad, hogy a környezetvédelemnek és természetmegőrzésnek együtt kell működnie az agráriummal, a mezőgazdálkodásnak pedig tekintettel kell lennie a környezetvédelmi, a természetvédelmi szempontokra. Ez azonban csak akkor érhető el, ha a gazdálkodók érdekeltek e szabályrendszer betartásában.

Nemzeti Vidékfejlesztési Terv

Az agrárkörnyezeti intézkedéseket időközben a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv részeként hirdették meg. A normatív támogatás szabályait a 131/2004. (IX. 11.) FVM rendelet és a 139/2004. (IX. 24.) FVM rendeletek tartalmazzák. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló kedvezőtlen agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályait a 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet tartalmazza.

Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezet Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról a 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet tartalmaz részletes szabályokat.

Az ökogazdálkodás jövője

A hivatalos ágazati statisztikák szerint 2000-ben 53 649 hektáron folyt ellenőrzött ökológiai gazdálkodás, ami egy év alatt 79 178 hektárra nőtt, míg ezt a tevékenységet a kezdeti 762-helyett már 1119 regisztrált termelő végezte.

2004-ben 540 ezer, idén 680 ezer, 2006-ra pedig már 800 ezer hektárra lehet kibővíteni az Európai Unió támogatásával a mezőgazdasági területeken folytatott agrár-környezetgazdálkodást.

A hazai ökogazdaságok többsége exportra termel. A Magyarországon megtermelt minősített biotermékek megközelítőleg 95 százaléka nyugat-európai országokba kerül.

Ökogazdává válás

Az ökogazdálkodásra való áttérést megvalósító üzemek eredményei és fejlődése tekintetében jelentős különbségek alakultak ki. Az ökogazdálkodásra való áttérést elsősorban azon üzemek választották, amelyek kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkeznek, és emiatt a hagyományos agrártermelésben kevés esélyt láttak a megmaradásra.

Az első években tapasztalható a hozamok csökkenése. A későbbiekben, amikor az egészséges talaj-növény kölcsönhatás kialakul, érvényesül a vetésforgó, a szervestrágyázás, a szakszerű talajművelés, a preparátumok gyógyítóereje, akkor biztonsággal lehet számítani jó közepes termésre.

Megfelelő piaci munkával elérhető, hogy a biotermékeket a hagyományos termékeknél magasabb áron és biztonságosabban értékesítsék.

Az ökogazdálkodás a termelőtől alaposabb felkészültséget, nagyobb szaktudást, állandó továbbképzést, pontos, lelkiismeretes munkát követel, hiszen számos tekintetben új, másfajta ismeretekre van szükség. Az ökogazdálkodásban is nagyon fontos szerepet játszik a szaktanácsadás, mindenekelőtt a sikeres üzemek tapasztalatainak megismertetése. Az ökológiai agrártermelés az üzem vezetésével, annak kvalifikáltságával szemben lényegesen magasabb követelményeket támaszt, mint a hagyományos mezőgazdaság. Ez fokozottan érvényes a termelési technika alakítására és az értékesítés megszervezésére.

A szántóföldi termesztésben az ökológiai gazdálkodásra való átállás könynyebb, mint az állattartásban, mivel a fontosabb növényi termékek ökológiai termékként való értékesítésének jobbak a lehetőségei, mint az állati termékeké. A megkérdezettek szerint a szántóföldi termesztésben termeléstechnikailag is könnyebb az átállást megvalósítani.

Biotermékek értékesítése

Az egymással területileg és szervezetileg laza kapcsolatban levő "bio" gazdaságok jelenleg hátrányban vannak a jól működő értékesítési szervezetekkel szemben, mivel az "elszigetelt" termelési pontok nem képesek megfelelő mennyiségű és azonos minőségű áruval megjelenni a kereskedelmi piacokon. Ennek a problémának a megoldását segíti elő egy integrált kereskedelmi és minőségi biotermelést támogató információs rendszer, melynek elsődleges feladata a megtermelt termékek költséghatékony értékesítésének elősegítése, a termelés támogatása, a minőségi termelés feltételeinek megteremtése és betartásának lekövetése.

Az ökogazdálkodás nagyon elaprózott, kisméretű területeken csak korlátozottan lehet eredményes, hiszen a környezetszennyezés számos fajtája (például: levegő- és vízszennyezés) nehezen lokalizálható, ezért célszerű térségekben, régiókban gondolkodni, ahol egész település vagy települések lehetnének az ökogazdálkodás szervezőerői. Támogatáspolitikánk fontos feladata, hogy ösztönözze a termelők környezettudatos magatartását.

Magyarországon is várható, hogy az EU-konform, tehát területre és állatlétszámra vetített normatív jellegű támogatások komoly ösztönző hatást fejtenek majd ki. A források hatékonyabb felhasználása és a környezeti hatás fokozása érdekében csak olyan termesztési eljárásokat szabad támogatni, amelyek hatása a környezetvédelem több területén is bizonyított. E követelményeknek a többi fenntartható termesztési móddal együtt az ökológiai termesztés is megfelel.

Az átállás előtt intenzív mezőgazdasági tanácsadásra van szükség, mégpedig minél magasabb a támogatás és ezáltal az ösztönzés az átállásra, annál inkább szükség van előzetes tanácsadásra.

Az ökogazdálkodással kapcsolatosan további információ nyerhető a következő internetes oldalakon:

- a központi támogatásokról: http.://www.fvm.hu,

- szakmai kérdésekről: http.://www.biokontroll.hu, http.://www.biokultura.hu.

Nem biotermék

* Nem minősül bioterméknek a "férges alma", hiszen azt a nem megfelelő vegyszerhasználattal is elő lehet állítani. * A reformélelmiszereket, natúrtermékeket szintén gyakran azonosítják a biotermékekkel, pedig az elnevezések egészen mást takarnak. Hogy mit tekintünk reformélelmiszernek, az részben annak a kérdése, mit tart az orvostudomány - illetve annak egyik ifjabb ága, a táplálkozástudomány - egészségünk szempontjából különösen kedvezőnek. A natúrtermékek kevésbé feldolgozott, adalékanyagoktól többnyire mentes élelmiszerek, melyek általában jótékony táplálkozási és egészségmegőrzési hatással bírnak, fogyasztásuk azonban nem minden esetben jelent egyértelmű előnyt (például a búzakorpában sokkal több növényvédőszer-maradvány halmozódhat fel, mint a búzaszem belső részében)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére