Hatósági ügyintézés új szabályokkal

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 84. számában (2005. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Nincs olyan cég, amely valamilyen módon ne kerülne kapcsolatba a közigazgatással.

Az Országgyűlés 2004. december 20-án fogadta el a 2004. évi CXL. törvényt a (Ktv.) közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól. A jogszabály 2005. november 1-jén lép hatályba azzal, hogy néhány rendelkezését csak 2006. január 1-jétől, illetve 2008. január 1-jétől kell majd alkalmazni. Összeállításunkban összefoglaljuk mindazt, amit az ügyfeleknek tudniuk kell.

Alapelvek az új törvényben

Törvényesség

A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja.

A joggal való visszaélés tilalma

A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni.

Az ügyféli jogegyenlőség

A hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozhatja, eljárása során a hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait - ezek korlátjait a törvény határozza meg.

Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni.

A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény előtti egyenlő bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője Ktv.-ben biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét.

A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését pedig valósághű tényállásra alapozza.

Az ügyfelek jogai és kötelezettségei

Ügyintézési garancia

Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. Ennek biztosítása érdekében a közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felelősséggel tartozik.

Jog a jogorvoslathoz

Az ügyfélnek jogában áll - bizonyos, törvényben meghatározott kivétellel - fellebbezést, újrafelvételi kérelmet, méltányossági kérelmet, jogszabálysértés esetén a bírósághoz keresetet benyújtani.

Jog a tájékoztatáshoz

A közigazgatási hatóságnak az ügyfél és az eljárás más résztvevője számára biztosítania kell, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek. A Ktv. ezzel előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. Ezzel függ össze az is, hogy a hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a mulasztása jogkövetkezményeiről, továbbá arról is, hogy jogi segítségnyújtást milyen feltételekkel vehet igénybe.

A jóhiszemű eljárás kötelezettsége

Az ügyfél a közigazgatási hatósági eljárásban köteles jóhiszeműen eljárni. Magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása ennek megfelelően a hatóságot terheli. A rosszhiszemű ügyfelet a hatóság eljárási bírsággal sújthatja, és a többletköltségek megfizetésére kötelezheti, azonban erre minden esetben fel kell hívni az ügyfél figyelmét.

Eljárás hivatalból

A közigazgatási hatósági eljárásban a hivatalból való eljárás elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el.

A hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, amelynek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, de a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie.

A hatóság az eljárási törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság határozatát, és hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról.

Költségtakarékosság és hatékonyság

A költségtakarékosság és hatékonyság elve azt jelenti, hogy a hatóságnak úgy kell megszerveznie tevékenységét, hogy az a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.

Nyelvhasználat

A nyelvhasználat kérdésében az új törvény alapvető változást hoz, ami látszólag viszszalépés a jelenleg még hatályos eljárási törvény rendelkezéséhez képest. A Ktv. kimondja, hogy anyanyelvét - szóban és írásban - mindenki használhatja. Ez a rendelkezés azonban teljesíthetetlen, és ténylegesen soha nem is érvényesült. A magyar közigazgatás ugyanis nem volt és ma sincs felkészülve arra, hogy például ázsiai ország nyelvén és írásjelekkel készített építésiengedély-kérelmet és tervdokumentációt az ügyfél által használt nyelven bíráljon el. Ténylegesen tehát nem az új törvény vezeti be, hogy főszabályként a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve a magyar, hanem mindmáig ez az általános gyakorlat. Ehhez képest nagy előrelépés, hogy a törvény garanciális rendelkezéseket foglal magában egyfelől a magyarországi kisebbségek, másfelől a magyar nyelvet nem beszélő többi ügyfél anyanyelv-használati jogát illetően.

Az eljárás nyelvének meghatározása rendeletben

Az új eljárási törvény lehetővé teszi, hogy a kisebbségi települési önkormányzat képviselő-testülete (rendeletében), valamint az országos kisebbségi önkormányzat testülete meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét.

A törvény szerint a kisebbségi önkormányzati szervek maguk határozzák meg az előttük folyó eljárás hivatalos nyelvét vagy nyelveit. E szervek ügyintézése szintén a nyelvhasználat elveire támaszkodik, így az itt folyó eljárásokban a magyar nyelvet használó ügyfelek nem kerülhetnek hátrányba. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt a külföldiek sem szenvedhetnek hátrányt az eljárás során, vagyis minden esetben lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy anyanyelvükön, vagy az általuk értett valamely közvetítő nyelven kommunikálhassanak. A törvény csak az ezzel kapcsolatos költségek viselésében tesz különbséget. Az ügyfél jogainak azonnali védelme érdekében vagy a külföldivel szemben azonnali intézkedéssel járó, hivatalból indított eljárások során a hatóság előlegezi meg a fordítás, tolmácsolás költségeit, míg az ezen a körön kívül eső ügyekben a költségek az ügyfelet terhelik.

Kisebbségek nyelvhasználata a hatósági eljárásban

A kisebbségi szervezet, valamint az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál mind szóban, mind írásban használhatja az adott kisebbség nyelvét.

A kisebbség nyelvén benyújtott kérelmet magyar nyelvű és az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordított határozattal kell elbírálni, és ez az előírás megfelelően irányadó a végzésekre is.

Annál a közigazgatási hatóságnál, amelynél a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve nem csak a magyar, a magyar nyelvet használó ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevőit megilletik a kisebbségek számára biztosított jogok.

A kisebbségek nyelvhasználatát illetően a szabályozás összhangban áll a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában foglaltakkal, de ahhoz képest előremutató is, amenynyiben az anyanyelv-használati jogot nem korlátozza az ország kisebbségek által lakott térségeire, hanem az ország egész területén biztosítja azt. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény legutóbbi módosításával a kisebbségek számára biztosított jogokat élveznek az Európai Unió Magyarországon lakóhellyel rendelkező tagállamának polgárai, valamint azok a bevándorolt, letelepedett személyek is, akik valamely élő hazai kisebbséghez tartozónak vallják magukat. A törvény ebben a személyi körben is biztosítja a feltételek nélküli nyelvhasználati jogot.

A Ktv. alapvető rendelkezései

Közigazgatási hatósági ügy

Közigazgatási hatósági ügy

- minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez, illetve

- a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés akkor, ha az eljárási törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. A fegyelmi és etikai ügyek nem tartoznak ebbe a körbe.

Közigazgatási hatóságok

Közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező

- államigazgatási szerv,

- helyi önkormányzat képviselő-testülete, illetve az általa átruházott hatáskörben annak szervei,

- főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, a hatósági igazgatási társulás, továbbá

- nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet a törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására.

A Ktv. hatálya

Az eljárási törvény tárgyi hatálya szempontjából három kategóriára bontva csoportosíthatók az eljárásfajták. Ezek közül az elsőre egyáltalán nem terjed ki a törvény tárgyi hatálya, a másodikban csak akkor kell alkalmazni a törvényben foglalt rendelkezéseket, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a harmadik kategóriára nézve irányadók a törvényben szereplő szabályok, és az eltérés csak akkor megengedett, ha azt maga a törvény lehetővé teszi.

Ktv. hatályán kívüli eljárások

Az eljárási törvény hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás előkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra és az állampolgársági eljárásra, azzal a kivétellel, hogy az állampolgársági bizonyítvány kiadásának szabályait az eljárási törvény szabályozza.

Kiegészítő alkalmazás

Az eljárási törvény rendelkezéseit az alábbi eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó speciális törvény eltérő szabályokat nem állapít meg:

- iparjogvédelmi eljárásokban,

- az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján juttatott támogatással összefüggő eljárások,

- a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban, valamint a menedékjogi eljárás,

- a piacfelügyeleti és a piac szabályozásával kapcsolatos eljárások, valamint

- a pénz- és tőkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári és a magán-nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárás.

Eltérés erre irányuló rendelkezés alapján

A fentiekben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok az eljárási törvény rendelkezéseitől kizárólag abban az esetben térhetnek el, ha azt maga a törvény kifejezetten megengedi, illetve ha az az Unió jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek a végrehajtásához szükséges.

Ha az eljárási törvény hatálya alá tartozó ügyben az Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eljárási szabályt határoz meg, akkor a Ktv. rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók.

Ügyfél a hatósági eljárásban

Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

Tulajdonos, használó

A létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója. Jogszabály (törvény vagy kormányrendelet) meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat állapíthat meg.

Szakhatóságok

Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevő azt a hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti.

Érdek- és jogvédő szervezetek

Új rendelkezés, hogy bizonyos ügyekben az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul, az eljárási törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel. Ennek az az alapja, hogy a Legfelsőbb Bíróság már több alkalommal foglalkozott olyan közigazgatási üggyel, amelyben bizonyos érdekek képviseletére létrehozott egyesületek az érdekek védelmére a hatóságok és a bíróság előtt is fel kívántak lépni. A Legfelsőbb Bíróság a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével foglalkozó szervezetek esetében megállapította, hogy e szervezeteket keresetindítási jog illeti meg egyes környezetvédelmi ügyekben.

Eljárási képesség

A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri.

Adatvédelem

Az információs önrendelkezési jogból kiindulva napjainkban a titokvédelem felértékelődését éljük meg. Ennek különös jelentősége van a közigazgatási eljárásban, mivel a közigazgatási hatóságok tevékenységük során a magántitoktól a banktitokig terjedő skálán a legkülönbözőbb titokfajtákkal szembesülnek. Ezek az adatok eltérő mértékben esnek védelem alá, egyesek - például a gyónási titok - abszolút mértékben védettek a közigazgatási hatóságokkal szemben, más titokfajták az arra jogosult szervtől vagy személytől kapott felmentés alapján, illetőleg bizonyos eljárásokban (például annak kivizsgálása során, hogy az orvos nem követett-e el szakmai hibát) megismerhetők. Vannak továbbá olyan titokfajták is, amelyeket - hatáskörük korlátjai között - a közigazgatási hatóságoknak feltétlenül meg kell ismerniük, mert e nélkül nem tudják ellátni feladataikat. A törvénynek a közigazgatási hatóságokon kívül azonban az ügyfelek, valamint az eljárás egyéb résztvevői tekintetében is szabályoznia kell a titkok megismerésének jogát és korlátjait, továbbá azt is, hogy milyen okból tagadhatják meg a titkot tartalmazó adatokról vagy tényekről való nyilatkozattételt, illetőleg felvilágosításadást.

Az adatvédelem alapelvei

Az adatvédelmi szabályok a törvény keretei között összefüggő rendszert alkotnak, amelyen belül három alapelv érvényesül:

- az állam titkait, továbbá a természetes és jogi személyek törvény által védett titkait - titokfajták szerinti differenciálás mellett - védeni kell attól, hogy azok az eljárás jellege által feltétlenül szükségessé tett körön túl mások tudomására jussanak, ugyanakkor

- a titokvédelem nem béníthatja meg a közigazgatás tevékenységét, azaz a titokfajták egyre növekvő száma - egy-két, fokozott védelem alatt álló titokfajtát leszámítva - nem vezethet ahhoz, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörük keretei között nem ismerhetik meg a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen adatokat és tényeket, továbbá

- a titokvédelem az ügyféllel szemben is csak korlátozott mértékben érvényesülhet, és nem terjedhet odáig, hogy kiüresítse az ügyfél eljárási jogait, így különösen jogorvoslathoz való jogát.

Az adatvédelem terjedelme

Egyfelől a törvény titokvédelmi okból megfosztja az ügyfelet attól a lehetőségtől, hogy jelen lehessen a tanú meghallgatásának ama részén, amikor a tanú valamely, törvény által védett titokról tesz vallomást. Másfelől viszont éppen az ügyfél jogainak érvényre juttatása érdekében bevezet egy garanciális jelentőségű új jogintézményt, a bizonyítékoknak az ügyfél elé tárását. A bizonyítékoknak az ügyfél elé tárása azonban egyfelől kizárólag az adott ügyfél szempontjából releváns bizonyítékokra szorítkozik, másfelől nem tartalmaz olyan titkokat (például államtitkot), amelyeket az ügyfél nem jogosult megismerni, illetőleg amelyek megismerése nem elengedhetetlenül szükséges jogainak érvényre juttatásához. A hatóság köteles gondoskodni a hatósági eljárás során megismert, törvény által védett titok (védett adat) és a hivatás gyakorlásához kötött titok (hivatásbeli titok) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről.

Ahol nem érvényesül az adatvédelem

A hivatalból indított vagy folytatott eljárásban - korlátozó rendelkezés hiányában - az ügyfél nem akadályozhatja a hatóságot az üzleti könyvek és a tényállás tisztázásához szükséges más iratok átvizsgálásában.

Az adattovábbítás korlátja

A hatóság az eljárás során a birtokába került védett adatot, hivatásbeli titkot, továbbá személyes adatot - az ugyanazon ügyben folyó eljárások kivételével - csak akkor továbbíthat más szervhez, ha ezt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult.

Joghatóság

A joghatóság kérdése arra ad választ, hogy a közigazgatási ügyben mely állam közigazgatási hatóságának kell eljárnia. Ennek megfelelően az eljárási törvény kimondja, hogy magyar állampolgár közigazgatási ügyében Magyarországon magyar közigazgatási hatóság jár el. Törvény vagy nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa a főszabálytól eltérően rendelkezhet.

Külföldi állampolgár magyarországi közigazgatási ügyében az eljárás során - ha magyar hatóság jár el - a magyar vagy a kötelezően alkalmazandó európai uniós jogszabályt kell alkalmazni. Az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy különös eljárási szabály a főszabálytól eltérően rendelkezhet.

Hatáskör-megállapítás

A jogbiztonság alkotmányos elvére tekintettel a közigazgatási hatóság hatáskörét jogszabály állapítja meg. A hatáskör nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a közigazgatási ügyben milyen típusú és milyen szintű szerv jár el. A jogszabályban tehát meg kell jelölni azt a szervet, amelyik első fokon eljár. Ha a jogorvoslatot elbíráló szerv nem az általános szabályok szerinti szerv, úgy a hatáskört telepítő jogszabályban ki kell jelölni a jogorvoslat elbírálására jogosult szervet is. A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását - törvényben meghatározott kivétellel - más hatóságra nem ruházhatja át. A hatóságtól főszabály szerint a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.

Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező.

Eljárási kötelezettség

A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, mulasztást követ el. Ebben az esetben a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát.

A hatóság mulasztása

A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb - az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított - határidő kitűzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására utasítja.

Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles érdemi határozatot hozni.

Adatigazolás

Némileg eltérőek a szabályok a hatósági igazolvánnyal vagy hatósági bizonyítvánnyal (adatigazolással), hatósági nyilvántartás-vezetéssel, illetve hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos hatósági ügyben. Itt az ismételten mulasztó hatósággal szemben a felügyeleti szerv a fent elmondottak szerint jár el azzal az eltéréssel, hogy az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki. A hatóság legkésőbb tizenöt napon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének.

Fellebbezési, szakhatósági eljárás

A fenti szabályokat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha - a határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése folytán - a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének.

A felügyeleti szerv intézkedéséről, valamint az eljáró hatóság kijelöléséről az ügyfelet három napon belül kell értesíteni, és ellenőrizni, hogy a hatóság a mulasztást követően, illetve a kijelölt hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási kötelezettségének.

Testületi mulasztás

Ha az önkormányzati hatóság (képviselő-testület, a főpolgármester, a polgármester, a közgyűlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás) a hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal vezetője felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésőbb harminc napon belül határozzon. A döntésre jogosult a döntés várható időpontjáról a közigazgatási hivatal vezetőjének felhívásától számított öt napon belül értesíti az ügyfelet. Az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal vezetője, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a megyei, illetve a fővárosi bíróság mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.

Illetékesség

Az illetékesség azt jelenti, hogy az azonos hatáskörrel rendelkező szervek közül melyiknek kell eljárnia. Az illetékességi okok alapján dönthető el, hogy az azonos hatáskörrel rendelkező szervek közül melyik jogosult eljárni. Az illetékességi okok sokszínűségére tekintettel csak az általános okokat nevesíti az eljárási törvény, és ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy jogszabály egyéb illetékességi okokat is meghatározzon.

Azonos hatáskörű hatóságok illetékessége

Főszabály szerint az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén

- az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (azaz lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van (Ha azonban az ügyfél tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, illetve lakcíme ismeretlen, az illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - amennyiben az Unió jogi aktusa vagy jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes.),

- az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik,

- az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják, vagy gyakorolni kívánják, illetve

- a jogellenes magatartást elkövették.

Országos illetékesség kijelölés alapján

Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie. Ezekben az ügyekben az eljáró hatóság a döntéshozatal előtt kikéri annak a hatóságnak az üggyel kapcsolatos véleményét, amely a kijelölés hiányában az ügyben illetékes lenne. A vélemény nem köti az eljáró hatóságot, és a véleményadás elmaradása nem akadálya az érdemi döntéshozatalnak.

Megelőzés

Ha az ügyben több hatóság is illetékes, a hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés). Abban az esetben, ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt, vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását végzéssel megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről a korábban, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti.

Eljárás hatásköri összeütközés esetén

Ha több közigazgatási hatóság állapítja meg hatáskörét vagy illetékességét (pozitív hatásköri összeütközés), vagy több közigazgatási hatóság állapítja meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát (negatív hatásköri összeütközés), illetve ha a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik szerv illetékes az eljárásra, a közigazgatási hatóságoknak meg kell kísérelniük annak eldöntését, hogy közülük mely szerv rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel az ügy intézésére. Ha a közigazgatási hatóságok nyolc napon belül nem tudnak erről dönteni, illetékességi öszszeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a megyei közigazgatási hatóság vezetője jelöli ki az eljáró hatóságot. Hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla dönt.

Belföldi jogsegély

Az új eljárási törvény újrafogalmazza a régi - jelenleg még hatályos - szabályozás szerinti megkeresés jogintézményét, és elnevezését belföldi jogsegélyre változtatja meg. Az eljárást folytató közigazgatási hatóság az illetékességi területén kívüli valamely eljárási cselekmény elvégzéséhez jogsegélyt kérhet bármely hatóságtól.

Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, illetve azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolttá teszi. Ilyenkor az ügy jellegétől függően a megkereső hatósággal azonos hatáskörű illetékes szervhez, ennek hiányában az illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez kell intézni a megkeresést. Jogsegélyt akkor lehet kérni továbbá, ha a megkereső hatóság

- feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg, illetve

- feladatának ellátásához olyan irat vagy más bizonyíték szükséges, amely a megkeresett hatóságnál (állami, önkormányzati szervnél) van, vagy onnan szerezhető meg.

Jogutódlás a hatósági eljárásban * Új, eddig nem szabályozott tárgykörre vonatkozik az a rendelkezés, amely az eljárási jogutódlás kérdését rendezi, valamint az, amely a jogképességtől különböző eljárási képesség tekintetében nyújt támpontot az eljáró szervek számára. E szerint, ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak a polgári jog szerinti jogutódja lép. Ebben az esetben a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. * A jogelőd ügyfél kérelmére indult eljárásban a jogutódlás a jogutód kérelme alapján következik be. A jogutódlásról a hatóság végzéssel dönt. A jogerős, kötelezettséget megállapító határozatnál - indokolt esetben - lehetőség van a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával lehetőséget adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére. * Jogutód hiányában a hatóság köteles hivatalból intézkedni a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető állapot megszüntetéséről.

Az elsőfokú közigazgatási eljárás

Az eljárás megindítása

A hatósági eljárás az új eljárási törvény szerint is főszabályként kérelemre vagy hivatalból indul. Az ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály határozza meg, hogy a konkrét ügyben ki kezdeményezheti az eljárást. Ha az ügyfél kezdeményezi az eljárást, ezt legtöbbször kérelem benyújtásával teszi, de megindítható az eljárás bejelentéssel, nyilatkozattal - ha az ügyfél jogszabályban előírt kötelezettségét teljesíti. A közigazgatási hatóság köteles hivatalból megindítani az eljárást, ha ezt jogszabály előírja, ha erre felügyeleti szerve utasította, vagy a bíróság kötelezte, továbbá akkor is, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást.

Értesítési kötelezettség

Az eljárási jogok tényleges érvényesülése szempontjából alapvető feltétel, hogy az ügyfél tudjon róla, hogy őt érintő eljárás folyik valamelyik közigazgatási hatóságnál. Az eljárási törvény hiába biztosít már az elsőfokú eljárás keretében számos jogot az ügyfelek számára, ezekkel nem tudnak élni akkor, ha csak az elsőfokú határozat kézbesítésekor értesülnek az eljárásról. Az ilyen helyzet csorbítja az ügyfél jogait, szükségtelenül növeli a jogorvoslatok számát, és késlelteti az ügy végleges lezárását. A jelenleg még hatályos szabályok szerint az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítése csak "jogszabályban meghatározott esetben" kötelező. Ebből következően, ha a különös eljárási szabályok ezt nem írják elő - márpedig jelenleg ez a tényleges helyzet -, akkor ez a jogintézmény csupán papíron létezik. Az új eljárási törvény a szabályozást nem bízza a különös eljárási normákra, hanem - mivel garanciális szabályról van szó - maga rendelkezik az értesítési kötelezettségről. Vagyis ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról

- a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától,

- a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet a kérelem beérkezésétől

számított öt napon belül értesíteni kell.

Értesítés kérelemre indult eljárásban

Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül a hatóság az ügyfelet értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről. (Ha a kérelem elektronikus úton érkezett, a tájékoztatás elektronikus úton, három napon belül történik. Ebben az esetben az értesítés a fentieken túlmenően tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus levélcímét is.)

Az értesítés tartalma

Az értesítésnek tartalmaznia kell

- az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,

- az iratokba való betekintést és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást,

- hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét,

- az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetőségének igénybevételéről és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről.

Az értesítés mellőzése

Az ügyfél értesítését előíró kötelezettségnek lehetnek azonban korlátjai. Nem kizárt ugyanis, hogy az ügyfél bizonyítékokat semmisít vagy változtat meg, illetve más módon igyekszik befolyásolni az eljárás kimenetelét, vagy az adott ügy nem igényel hosszadalmas, minden részletre kiterjedő bizonyítási eljárást, így az gyorsan, az ügyfél eljárási jogainak sérelme nélkül lezárható. Ennek megfelelően az értesítés csak akkor mellőzhető, ha

- az veszélyeztetné az eljárás eredményességét,

- az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal érdemi határozatot hoz a hatóság,

- az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot,

- azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.

A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása

A gyakorlatban előfordulhat, hogy az ügyfél olyan kérelmet nyújt be, melynek teljesítése lehetetlen, az nem tekinthető közigazgatási ügynek, vagy az igény elkésett. Ilyen esetekben a Ktv. lehetővé teszi a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását.

A közigazgatási eljárásban új rendelkezésnek számít az ún. res iudicata bevezetése, vagyis hogy az érdemben elbírált ügyben változatlan tényállás mellett nem lehet ugyanazon jog érvényesítése iránt újabb eljárást indítani.

A kérelem elutasításának esetei

A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül végzéssel elutasítja, ha

- az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,

- a hatóságnak nincs hatásköre, vagy az ügy eldöntésére nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelemből hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg,

- a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,

- jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett,

- a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki,

- a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő, illetve ha

- a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.

Az eljárás megszüntetése

Az új szabályozás részletesebben határozza meg az eljárás megszüntetésének eseteit. Ennek oka részben az új jogintézmények bevezetése (joghatóság, res iudicata, jogutódlás), részben pedig a jogalkalmazás során kialakult gyakorlat (hiánypótlás elmaradása, kérelem viszszavonása).

Az eljárás kötelező megszüntetése

A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha

- a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására,

- az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült, vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált,

- az eljárás kérelemre indult, és az ügyfél az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét,

- az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megszűnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem következett be,

- az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn,

- az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról, vagy nem jár el személyesen, továbbá ha

- jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik.

Megszüntetés a hatóság mérlegelése alapján

Hiánypótlás elmulasztása

A hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását.

Illeték, szolgáltatási díj megfizetésének elmulasztása

Megszüntetheti továbbá a hatóság az eljárást, ha a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, és az ügyfél a fizetési kötelezettségének - a hatóság erre irányuló felhívása ellenére - nem tesz eleget, és költségmentességben sem részesül.

Értesítés az eljárás megszüntetéséről

Az eljárás megszüntetéséről a hatóság öt napon belül mindazokat értesíti, akiket az eljárás megindításáról is értesített.

Az eljárás felfüggesztése

A közigazgatási ügyben eljáró hatóság feladata az ügyben a megalapozott döntés meghozatala. Ezt a kötelezettségét azonban bizonyos esetekben az ügyfajta elintézésére nyitva álló határidőn belül azért nem tudja teljesíteni, mert a döntés hatáskörén kívül eső más kérdések tisztázása nélkül nem hozható meg. A még hatályos eljárási törvény csak egy ilyen esetet ismer, amikor lehetőség van az eljárás felfüggesztésére. Ez a más szerv hatáskörébe tartozó előzetes kérdés eldöntése. A jogalkalmazási gyakorlat tapasztalataiból és igényeiből kiindulva ez nem elég, ezért az új szabályozás ennek a jogintézménynek az alkalmazási lehetőségét kibővítette.

Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt. Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor - az ügyintézési határidő kivételével - újrakezdődik. Lényeges azonban, hogy a hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti.

Ügyintézési határidő

A hatóságnak az ügyintézési határidő kezdőnapjától számított harminc napon belül kell meghoznia az érdemi határozatot. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Az ügyintézési határidő kezdőnapja a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napja, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának a napja.

Soronkívüliség

Az érdemi határozatot soron kívül kell meghozni kiskorú ügyfél esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges.

Ügyintézési határidőn kívüli eljárási cselekmények

Az ügyintézési határidőbe nem számít be

- a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének időtartama,

- a nemzetközi jogsegélyeljárás időtartama, ideértve a magyar külképviseleti hatóságtól kért jogsegély időtartamát is,

- a hiánypótlásra irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,

- a szakhatóság eljárásának időtartama,

- az eljárás felfüggesztésének időtartama,

- ha a hatóság az ügyfelet az eljárás megindításáról nem értesítette, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le az ügyfél betekintési és nyilatkozattételi jogát biztosító eljárás időtartama,

- elektronikus ügyintézés esetén az üzemzavar időtartama,

- a kérelem, a határozat és egyéb irat hiteles fordításához szükséges idő.

Testületi szerv eljárása

Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben meghatározott határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban hatvan napon belül határoz.

Felügyeleti szerv eljárása

A felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a felügyeleti szervnek erre irányuló felhívásától számított öt napon belül köteles az iratokat felterjeszteni.

Ügyintézési határidő meghosszabbítása

Az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény nem zárja ki - az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc - kiskorú ügyében legfeljebb tizenöt - nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek.

Szakhatóság eljárásának határideje

A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha jogszabály másként nem rendelkezik - tizenöt nap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt egy alkalommal tizenöt nappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.

Kérelem

A kérelmet - főszabályként - írásban lehet benyújtani a hatósághoz. Lehetőség van azonban arra, hogy a természetes személy ügyfél kérelmét szóban terjessze elő. Az életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben a kérelmet távbeszélő útján is elő lehet terjeszteni.

Jogszabály előírhatja azt is, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagy - elektronikus ügyintézés esetén - elektronikus űrlapon nyújtsa be.

A kérelem tartalma

A kérelemnek tartalmaznia kell az ügyfélnek és képviselőjének a nevét, lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetőséget. Ha az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (adóazonosító jelét, adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.).

A kérelem mellékletei

A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket, de mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni.

Az adatigazolás terjedelme

Az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében az adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi, vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri.

Kérelem igazolás beszerzésére

Az ügyfél kérheti az eljáró hatóságtól, hogy más hatóságtól szerezze be az általa megjelölt adatra vonatkozó igazolást, de ezt az igényét írásba kell foglalnia. A kérelemnek ez a része az ügyfél személyes adata tekintetében adat kezeléséhez, illetve továbbításához való hozzájárulásnak minősül.

Eljárás hiányos kérelem esetén

Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy a kérelem megfelel-e az eljárási törvényben foglalt követelményeknek. Hiányosan benyújtott kérelem esetén, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - az ügyfelet hiánypótlásra hívja fel. Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására nyolc napnál hoszszabb határidőt is megállapíthat.

A kérelem továbbítása

A természetes személy ügyfél az elsőfokú eljárás megindítására irányuló kérelmét az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál, vagy lakcíme, illetve a foglalkoztatójának székhelye, telephelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti, aki azt öt napon belül továbbítja a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz.

Képviselet

Az ügyfél a hatósági eljárásban személyesen, vagy ha jogszabály nem írja elő az ügyfél személyes közreműködését, képviselője útján járhat el. A képviselő az egyes eljárási cselekményeket az ügyfél helyett végzi. A képviselő általában az ügyfél törvényes képviselője, meghatalmazottja lehet, kivételes esetben pedig az ügygondnok jár el képviselőként.

Párhuzamos képviselet

A képviselet tekintetében a legfontosabb változás, hogy nemcsak az ügyfelet helyettesítő képviseletről rendelkezik, hanem lehetővé teszi az ügyféllel együtt eljáró képviselő tevékenységét is.

A képviseleti jogosultság vizsgálata

Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja, és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet.

Szervezet képviselete

A hatóság köteles megvizsgálni a jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselőjének, az ügyvédnek és az ügygondnoknak a képviseleti jogosultságát.

A meghatalmazott eljárásának visszautasítása

A hatóság visszautasítja a meghatalmazott eljárását, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló felhívás ellenére sem igazolja, továbbá ha a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni. A képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről.

Ügygondnok kirendelése

A természetes személy ügyfél részére, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy egyéb ok miatt nem képes az ügyben eljárni, és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja, az eljáró hatóság kezdeményezésére a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki.

Kizárás

A kizárás jogintézménye az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A hatályos szabályozáshoz képest új rendelkezés, hogy a kizárás tárgyában döntésre jogosult vezető arról is határoz, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el.

Kizáró okok

A Ktv. felsorolja azokat az eseteket, amikor egy adott ügy elintézésében valamely hatósági személy részvétele kizárt. Eszerint

- az ügyintéző és az adott ügyben kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető a saját és hozzátartozója ügyének elintézésében nem vehet részt;

- a másodfokú érdemi döntés előkészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki a megtámadott határozat meghozatalában vagy előkészítésében alsóbb fokon részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként vagy szakértőként járt el, továbbá

- az eljárásban nem vehet részt ügyintézőként az, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.

Bejelentési kötelezettség

Az ügyintéző és a kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető a hatóság vezetőjének haladéktalanul, de legkésőbb az ok felmerülésétől számított három napon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot az eljárás megindulásáról, illetve a kizárási okról való tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül az ügyfél is bejelentheti.

Szakhatósági közreműködés

Jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala előtt be kell szerezni más hatóság állásfoglalását.

Társhatóság állásfoglalásának beszerzése hivatalból

Az új eljárási törvény az ún. szakhatósági modellt veszi figyelembe a szabályozásnál, amelynek lényege, hogy az ügyfél csupán egyetlen közigazgatási hatósággal kerül eljárási kapcsolatba, s az hivatalból szerzi be a társhatóságok állásfoglalását. Az eljárás végeredményeként - ha a kérelem teljesíthető - csupán egyetlen határozatot hoznak, de az annyiféle engedélynek számít, mint ahány hatóság részt vett az eljárásban. Az a közigazgatási hatóság, amellyel az ügyfél kapcsolatba kerül, koordinátori szerepet tölt be az eljárásban, de egyébként mellérendeltségi viszonyban áll a szakhatóságokkal, s kötve van azok állásfoglalásához. Ekként a szakhatósági közreműködés nem érinti a szakosított engedélyező hatóságok hatáskörét, nem csorbítja önálló döntési jogukat, ugyanakkor a szakhatósági modell nagymértékben csökkenti az ügyfél eljárási terheit.

A szakhatóság nem hallgathat

Az új szabályozásból elmaradt az a rendelkezés, amelynek értelmében, ha a szakhatóság a megszabott határidőn belül nem válaszol a hozzá intézett megkeresésre, hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Ez a szabály eredetileg az eljárás egyszerűsítését és meggyorsítását kívánta elősegíteni. A szakmai bonyodalmak elkerülésének érdeke arra késztette a koordinátori feladatokat ellátó szerveket, hogy ne alkalmazzák "a hallgatás egyenlő beleegyezés" elvét, hanem mindig várják be a szakhatóságok írásbeli válaszát, még akkor is, ha az - esetleg többszöri sürgetés nyomán - csupán a határidőn túl érkezik hozzájuk. Az pedig a szakhatóságok vezetőit terhelő felelősség, hogy ilyen határidő-túllépések minél ritkábban forduljanak elő.

Állásfoglalás hatósági megkeresésre

Fontos változás a törvényben, hogy a szakhatóságot a koordinátori feladatokat ellátó hatóság keresi meg a szakhatósági állásfoglalás beszerzése érdekében. Nem ritka ugyanis ma a hatályos jogi szabályozásban, hogy az ügyfél kötelezettségévé teszik a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges további hatósági engedélyek beszerzését.

Egyeztetési kötelezettség

A hatályos eljárási törvény nem rendelkezik azokról az esetekről, amikor a szakhatóságok egymásnak ellentmondó feltételeket szabnak a szakhatósági engedélyben. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy az ügyfél csak a jogorvoslati fórumok igénybevételével élve juthat el az ellentmondások feloldásához. Ennek kiküszöbölésére a törvény előírja a hatóság és a szakhatóságok közötti egyeztetési kötelezettséget az álláspontok tisztázására.

Idézés

Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg. Az ügyfél azonban a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve ha a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja.

Az idézés közlése

Az idézést főszabály szerint úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben (ügyfélként, tanúként stb.) kívánja meghallgatni, és az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.

Idézni írásban, távbeszélő útján vagy elektronikus úton lehet. Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha az eljárás során jelen levő személyt az ügyintéző más időpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a megidézettel aláíratja.

Az idézés korlátja

A hatóság a székhelyén lakcímmel nem rendelkező személyt csak akkor idézheti a székhelyére, ha ezt jogszabály írja elő, vagy azt az érintett személy kéri, valamint ha az eljáró hatóság székhelyét előnyösebben érheti el a meghallgatni kívánt személy, mint azt a legalsóbb fokú hatóságot, amelynek székhelyén lakik vagy tartózkodik. Egyébként az ilyen esetben a hatóságnak a legalsóbb fokú hatóságot kell megkeresnie a személy meghallgatása végett. A korlátozás nem alkalmazható arra az esetre, ha az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel, továbbá ha a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná az ügyfél eljárási jogait, illetve ha az idézni kívánt személy lakó- vagy tartózkodási helyén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt.

Szankciók a megjelentési kötelezettség elmulasztása esetén

Egyszeri mulasztás

Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását vagy eltávozását megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető.

Ismételt idézés

Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához - ha törvény másként nem rendelkezik - az ügyésznek a hatóság vezetője által kért jóváhagyása szükséges. Az elővezetés költségét az azt kérő hatóság előlegezi meg.

Jogi személy képviselőjének mulasztása

Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a vezető tisztségviselő a hatóság felhívására nem közli, a vezető tisztségviselő eljárási bírsággal sújtható, és kötelezhető a többletköltség megfizetésére. Az elővezetést ebben az esetben a vezető tisztségviselővel szemben lehet alkalmazni.

Eljárás a mulasztás igazolása esetén

Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, vissza kell vonni az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést.

Értesítés

Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról - ha az ügy körülményeiből más nem következik - legalább öt nappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a meghallgatáson, a szemlén, a tárgyaláson részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy az az eljárási cselekmény időpontja előtt legalább öt nappal az ügyfélhez megérkezzen.

A tényállás tisztázása

A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az eljárási törvény a szabad bizonyítás elvét teszi magáévá. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármi felhasználható az ügy eldöntése szempontjából lényeges tények bizonyítására.

A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, de törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.

A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja.

A tényállástisztázás alapját képező bizonyítékok

Az ügyfél nyilatkozata

Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. A hatóság, ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást.

Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt elhallgat, eljárási bírsággal sújtható.

Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.

Irat

A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet.

A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat - hacsak az ügyfajtára vonatkozó jogszabályból, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik - csak akkor rendelkezik a magyar törvények szerinti bizonyító erővel, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.

Az iratra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni minden olyan tárgyra, amely - általában műszaki vagy vegyi eljárással - adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, optikai lemez [CD], mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum stb.).

Tanú, hatósági tanú

Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni, és tanúvallomást tenni.

Tanúként nem hallgatható meg

- az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, továbbá

- védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől.

A tanúvallomás megtagadható, ha a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

A tanú erre irányuló ind

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére