A lakásbiztosítás tömegbiztosítás
Hazánkban még a biztosítási monopólium idején is figyelemre méltó lakásbiztosítási rendszer alakult ki, amelyben az volt a leginkább érdekes, hogy a lakás céljára szolgáló épületek és helyiségek tulajdonosainak, illetőleg bérlőinek 89 (!) százaléka rendelkezett biztosítással. A mintegy hárommillió objektumra kiterjedő veszélyközösség olyan nagy méretű volt, hogy lehetővé tette az igen alacsony díjak alkalmazását.
A szisztémának azonban súlyos hibái is voltak, s ezek a társadalom fejlődésével csak sokasodtak. A lakásbiztosítási rendszer kíméletlenül tipizált és uniformizált volt, például nem tudta figyelembe venni az egyre differenciálódó vagyoni viszonyokat és az ehhez kapcsolódó igényeket. A díjmegállapítás alapja a lakásban/házban lévő lakóhelyiségek száma volt, vagyis gyakorlatilag a szobaszám. Így aztán azonos díjat fizetett a dunaújvárosi kétszobás panelben lakó pedagóguscsalád és a rózsadombi kétszobás villában lakó művészházaspár is, holott kár esetén (pl. betörés) igencsak különböző összegeket kellett a biztosítónak fizetnie.
Kockázatarányos díjak
A biztosítási monopólium megszűnésével a piacot nagy sokk érte: megjelentek a kockázattal arányos díjak, de ugyanakkor kirajzolódtak egy igazságosabb rendszer körvonalai is. Jelenleg is ez működik hazánkban, s ma már kiállja az összehasonlítást az európai országok hasonló rendszereivel.
A lakásbiztosítás továbbra is tömegbiztosítás, ezért feltételei óhatatlanul tipizáltak. Ez a szerződés megkötését, az ügyvitelt és a kárrendezést is egyszerűsíti. A szerződéskötés egyszerűsítése nagyon fontos, hiszen az általában nem jár együtt a lakás/ház szemlézésével: legtöbbször ún. irodai kötés formájában realizálódik, gyakran nem is a biztosító, hanem például a kölcsönt folyósító hitelintézet irodájában. Ezért nagyon fontos az ajánlati blanketta pontos kitöltése, hiszen a szerződés is ez alapján jön majd létre. Vagyis "bemondásra". De ezt a bemondást írásban is rögzítik.
Épület- és ingóságbiztosítás
A biztosítási rendszer a lakások esetében is kétféle biztosítható vagyontárgyat (vagyontárgycsoportot) ismer. Az egyik az épület vagy építmény (tehát az ingatlan), a másik pedig a lakásban lévő ingóságok. A biztosítók általában csak akkor fogadnak el ajánlatot, ha az mindkét vagyontárgycsoportra vonatkozik, tehát nem lehet külön csak az ingatlant, vagy csak az ingóságot biztosítani.
Biztosítási összeg
A biztosítási összeg meghatározása a szerződés legfontosabb eleme. Az így meghatározott összeg lesz a biztosító teljesítési kötelezettségének felső határa. (Természetesen a biztosító mindig a tényleges kárt téríti, de maximum a szerződésben rögzített biztosítási öszszeget!)
A biztosítási összeget a szerződő határozza meg, és ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen az ügyfél általában nem ingatlanszakértő. De nem is kell annak lennie! Egy lakás vagy ház optimális biztosítási összegének meghatározásakor ugyanis felejtsük el a forgalmi értéket, mert nem ez lesz a biztosítás tárgya, hanem az ingatlan esetleges újraépítésének költsége.
Egy – azonos alapterületű – budai villa és egy vidéki családi ház forgalmi értéke között a különbség jelentős, az esetleges újraépítés költségei azonban nem különböznek ilyen markánsan. Hiszen a forgalmi érték a "telekárat" is tartalmazza, s maga a telek a biztosítási esemény kapcsán nem károsodik. Az újraépítéshez pedig – azonos paraméterek mellett – nagyjából ugyanannyi tégla, építőanyag, munkaerő szükséges.
Ezért célszerű, ha a szerződő a biztosítási összeget úgy határozza meg, hogy az ingatlan alapterületét beszorozza a szerződéskötéskori, négyzetméterenkénti építési költséggel. (Tehát azt is felejtse el, hogy a házat – esetleg évtizedekkel ezelőtt – mennyiért vette, vagy annak idején az önkormányzattól mennyiért vásárolta!)
Túlbiztosítás
A biztosítási összeg helyes meghatározása azért fontos, mert a helytelen megjelölésnek komoly következményei lehetnek. Ha például a tulajdonos a fentiek szerint meghatározott, 20 millió forintos újraépítési értékű házát 30 millió forintra biztosítja, akkor túlbiztosításról beszélünk. Ha az objektum totálkárt szenved (pl. teljesen leég), a biztosított akkor is csak 20 milliót fog kapni, mert a tényleges értéken felüli biztosítást (azt a bizonyos +10 milliót) a magyar jog semmisnek tekinti. Ilyenkor persze a túlfizetett biztosítási díj is visszajár az ügyfélnek. A túlbiztosítás tehát utólag rendbe hozható.
Alulbiztosítás
Az alulbiztosítás azonban nem! Erről akkor beszélünk, ha – a fenti példánál maradva – a 20 milliós ingatlant csak 10 millió forintra biztosítják. Így a biztosítás díja is alacsonyabb lesz, hiszen azt mindig a megjelölt biztosítási öszszeg százalékában/ezrelékében jelölik meg, de ennek a spórolásnak kár esetén nagy ára lesz! Ugyanis: ha a biztosítási összeg alacsonyabb a tényleges biztosítandó értéknél, a biztosító a kárt is ilyen arányban fogja megtéríteni. Mivel a példában a biztosítási összeg/tényleges érték aránya 50 százalék, a bekövetkezett kárnak is csak a felét téríti a biztosító.
Értékarányos biztosítás
A biztosító természetesen a szerződéskötéskor segíti a helyes biztosítási öszszeg megállapítását, és négyzetméterenként számított összeget javasol, amelyet aztán természetesen meg kell szorozni az ingatlan területével. Ha ezt az összeget a biztosított elfogadja, kár esetén a biztosító nem vizsgálja az esetleges alulbiztosítottságot.
Nem hivatalos jó tanács: lakásunk, házunk legyen egy kicsit túlbiztosítva... Ez havonta néhány forintos többletdíjat jelent, de mindenképpen megóvhat bennünket az alulbiztosítottság következményeitől. (Nem beszélve arról, hogy a túlbiztosítási díját még viszsza is kaphatjuk!)
Infláció, indexálás
A lakásbiztosítás tartós jogügylet: tartama alatt a külső körülmények is jelentősen változhatnak. Például: a néhány évvel ezelőtt 20 millióra biztosított ház újraépítési költségei – az infláció miatt – ma már 23 millió forintba kerülnének. Tehát a szerződés alulbiztosítottságba "sodródott" annak ellenére, hogy a megkötésekor helyes összeget jelöltek meg.
Ennek megelőzésére a biztosító már a szerződéskötéskor azt javasolja, hogy a felek állapodjanak meg egy értékkövetési (indexálási) záradékban. Ha a szerződő ezt elfogadja, akkor a biztosító – a KSH által kimutatott, és külön a biztosítási "kosárra" számított – inflációs index alapján a biztosítási összeget megemelheti, s ezzel eleve elejét veheti az alulbiztosítottságnak. Természetesen a biztosítási összeg és a biztosító teljesítési kötelezettségének megemelése a biztosítási díj emelkedésével is jár, de mivel az ilyen összegemelések mértéke csak néhány százalékos, ez a díjra vetítve nem számottevő.
Az emelés mértékéről a biztosító értesíti az ügyfelet, és arra is van lehetőség, hogy a szerződő azt ne fogadja el. De ez esetben marad a régi biztosítási összeg!
Egy műhelytitok: ha a KSH az előző esztendőre az építőipari "kosár" szerény – 1-2 százalékos – inflációját regisztrálja, a biztosító ezért nem fogja az egész (esetleg milliós nagyságrendű) állományát felbolygatni az emeléssel. Inkább megvárja, míg a halmozott infláció eléri azt a mértéket, amely már indokolttá teszi az eléggé költségigényes értékkövetést. Az "emelésmentes" időszakban azonban a biztosító vállalja az esetleges alulbiztosítottságot.
A biztosítási összeg megemelése
Az automatikus értékkövetésen (indexáláson) túl a szerződő természetesen bármikor felemelheti a biztosítás öszszegét. Erre akkor indokolt sort keríteni, ha például az ingatlanon olyan korszerűsítést hajtottak végre, amely jelentősen növelte az értékét.
A biztosítási összeg meghatározása a lakásban lévő ingóságok esetén is a leírtak szerint történik. Itt is célszerű elfogadni a biztosító javaslatát, és itt is érvényesül az automatikus értékkövetés. Az ingóságoknál különösen fontos lehet a biztosítási összeg szerződő által kezdeményezett felemelése, ha például a háztartás nagy értékű berendezési vagy használati tárgyakkal gazdagodott.
A biztosítási esemény
A biztosítási esemény olyan jövőbeli esemény, amelynek esetleges bekövetkezése – a szerződés alapján – kiváltja a biztosító teljesítési kötelezettségét. A biztosítási esemény az, amelyre a biztosító fizet. De csak arra! Ezért nagyon fontos tájékozódni arról, hogy melyek a szerződésbe foglalt biztosítási események. A lakásbiztosításoknál meglepően sok ilyen eseményt találunk.
Amire a lakásbiztosítás fedezetet nyújt:
– tűz,
– villámcsapás,
– villámcsapás másodlagos hatása,
– robbanás,
– idegen jármű ütközése,
– idegen tárgy rádőlése,
– ismeretlen építmény, üreg beomlása,
– árvíz,
– vihar,
– felhőszakadás,
– jégverés,
– hónyomás,
– kő- és földomlás,
– földcsuszamlás,
– földrengés,
– vezetékesvíz-kár,
– üvegtörés,
– betöréses lopás,
– rablás,
– vandalizmus,
– hő- és füstkárok,
– baleset,
– felelősségi károk,
– kárenyhítés,
– romeltakarítás,
– ideiglenes lakásbérlet.
Ingóságbiztosítás
A lakásban többféle ingóság van, ezeket a biztosítók többnyire három csoportra osztják:
Háztartási ingóságok
Ezek olyan be nem épített vagyontárgyak, amelyek a háztartás viteléhez szükségesek, és a lakásban lakók személyes használatára vagy fogyasztására szolgálnak. Ilyenek például a bútorok, háztartási gépek, ruházati tárgyak, élelmiszerek. Ennek az ingóságcsoportnak a biztosítási összegét az ingatlanoknál ismertetett módon kell megjelölni, tehát ezekre az ingóságokra is vonatkoznak az alul-, illetve felülbiztosítás szabályai.
Értéktárgyak
Ebbe a vagyoncsoportba tartoznak a nemesfémek, a drágakövek, képzőművészeti alkotások, valódi szőrmék, kézi csomózású szőnyegek, antik tárgyak. Mint látható, ezek olyan vagyontárgyak, amelyek elsősorban nem a háztartási használatot, hanem a vagyongyűjtést szolgálják, s értéküket az infláción kívül más is befolyásolja (piaci kereslet-kínálat, időmúlás stb.). Erre a vagyoncsoportra a biztosítók ún. premiere risque (első kockázatú) biztosításokat kínálnak, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem alkalmazzák az alul- vagy felülbiztosítás már ismertetett szabályait. Ha a szerződő megjelöl egy biztosítási összeget, a biztosító azt tudomásul veszi, de ez lesz térítési kötelezettségének felső határa. Példával: ha a szerződő 1 millió forintra biztosítja az egyébként 2-3 milliót érő nemesfém tárgyait, s egy betöréses lopás kapcsán mindegyiknek nyoma vész, a biztosító 1 millió forintot fog téríteni, és nem vizsgálja, hogy valójában alulbiztosítottság állott fenn. Ennél a vagyoncsoportnál a biztosító nem alkalmaz automatikus értékkövetést (indexálást), tehát jelentős értékemelkedésnél a biztosítottnak kell kezdeményezni a biztosítási összeg módosítását.
Keresőfoglalkozáshoz használt eszközök
Ezek "termelőeszközök", tehát nem sorolhatók a háztartás mindennapos használati eszközei közé. A biztosítók azonban érzékelték, hogy az otthoni munkavégzés életszerű és gyakori, ezért az ehhez szükséges eszközök is biztosíthatók.
Csőtörés és betörés
Talán meglepő, de a biztosítók kárstatisztikái szerint egy évben a legtöbb pénzt a vezetékesvíz-károkra, vagyis a csőtörésre kell kifizetniük. (Ez persze csak akkor igaz, ha abban az évben nem voltak tömeges vihar-, földrengés- vagy árvízkárok.)
Az ügyfelek részéről viszont a legrettegettebb kockázat: a betöréses lopás. A kriminalitási mutatók a 90-es évek elején valóban ijesztő mértéket mutattak; a helyzet azóta jelentősen javult, de ebben közrejátszott az is, hogy azóta jelentősen javult a vagyonvédelmi kultúra.
A biztosítók ugyanis a betöréses lopás kapcsán a teljesítési kötelezettségüket és főleg annak mértékét a lakásban alkalmazott védelmi-vagyonvédelmi eszközök színvonalához kötik. Nem kell azért megijedni, mert ezek az előírások nem maximalisták, de igazodnak a tényleges kockázatokhoz. Egy átlagos lakásnál már egy minimális mechanikai védelem is elegendő ahhoz, hogy a biztosító szolgáltatása fedezze a betöréses lopással okozott kárt. Ha azonban a lakásban jelentős értékek voltak, vagy "az egész lakást kipakolták", akkor a tulajdonos csak akkor kap teljes kártérítést, ha a lakást a betöréskor komolyabb technika védte.
Védelmi követelmények
A minimális mechanikai védelem igényeit kielégíti például, ha a falazatok, födémek és padlózatok minimum 6 cm vastagságúak, az ajtón biztonsági zár van, és az ajtószerkezet védett a reteszhúzás ellen.
A biztosítók által alkalmazott védelmi követelményekről és az azokhoz kapcsolódó limitekről a szerződéskötés előtt feltétlenül tájékozódni kell, mert a hazai társaságok szerződései ebben a körülményben különböznek a legjobban egymástól.