A gazdálkodási környezet - vállalkozói szemmel II.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 83. számában (2005. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaság Tanszéke mellett működő Versenyképesség Kutató Központja által végzet felmérést bemutató összeállításunk második részében a vállalati stratégiákkal, a stratégiai menedzsmenttel foglalkozunk. Kitérünk arra is, vajon mit várnak a cégek az ország uniós tagságától.

A vizsgált négyéves időszak (2000-2003) elején a visszahúzódó, védekező és összpontosító stratégiák domináltak, míg a második felében a növekedési és a támadó stratégiák játszottak meghatározó szerepet. Ez a megkérdezett cégek offenzívabb magatartására utal. A stratégiai szövetségek terjedése tovább folytatódott, s a korábban jellemző informális kapcsolódásokat egyre inkább felváltják a formalizált szövetségek. Az innovációban továbbra is mind az új termékeknél, mind az új technológiáknál az adaptív jelleg dominál. Apiaci stratégiák a mérsékelt növekedést célozzák, az agresszív piaci stratégiát folytató vállalatok aránya még jóval elmarad a fejlett piacgazdaságokhoz képest. Az informatikai stratégiában a technikai kérdések dominálnak, csökkenő súlyúak az üzleti vonatkozások. A környezetvédelmi stratégia a hatóságoknak, szabályozásnak való megfelelés eszköze, és nem a piaci kihívásokra, illetve a társadalmi elvárásokra való reagálásé. Az állapítható meg tehát, hogy az offenzívabb összvállalati stratégia offenzív részstratégiákra történő lefordítása a vizsgált vállalatoknál még nem valósult meg.

A vállalkozások célja

Egy üzleti vállalkozás alapvető célja fogyasztói igények kielégítése profit elérése mellett. A mintánkban szereplő vállalatok úgy súlyozták e két célt, hogy első helyre a fogyasztók minél jobb kiszolgálását tették, s csak ezt követte a minél nagyobb profit elérésére irányuló törekvés. A válaszolók 92 százaléka szerint a fogyasztók minél jobb kiszolgálása az elsődleges. Az 1999-es felmérésben a vállalatok 88,2 százaléka mondta azt, hogy a fogyasztók az elsődlegesek, tehát a vevőorientáció további növekedését figyelhetjük meg a két időszak között. A minél nagyobb profit elérését a válaszolók 64 százaléka tartja kiemelkedően fontos célnak. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a vállalatok 14 százalékánál a profit nem vagy alig kap szerepet a célok között. A profit fontosságának megítélése kismértékben csökkent az 1999-es vizsgálathoz viszonyítva. Az 1996-os felvételnél a fogyasztók tökéletes kiszolgálását a válaszolók 86,9 százaléka tartotta elsődlegesnek, s a minél nagyobb profit elérését 68,6 százalék emelte ki. Ahárom felmérésből az a tendencia bontakozik ki, hogy a fogyasztók kiszolgálásának fontossága lassan, de stabilan emelkedett, míg a profit fontossága lassú ütemben csökkent.

A működésüket leginkább befolyásoló környezeti tényezőnek a mostani felmérésben is a fogyasztókhoz való jó viszonyt tekintik a megkérdezett vállalatok. 84,8 százalékuk tartja kiemelkedően fontosnak a fogyasztói kapcsolatokat, amely 8 százalékkal magasabb érték, mint amit az 1999-es felmérésben tapasztaltunk.

A második legfontosabb tényező a szállítókkal való megfelelő kapcsolat (a válaszolók 61,9 százaléka szerint). A bel- és külpiaci verseny viszonylag kisebb hatású tényezőnek minősült: a vállalatok kevesebb, mint fele érezte jelentős környezeti hatásnak. A gazdaságpolitikát a vállalatok 35,3 százaléka, az EU-csatlakozást 34,1 százaléka minősítette kiemelt fontosságú környezeti elemnek. A beszerzést és a technológiai fejlődést tartották a leggyengébb befolyásoló szereppel bírónak a vállalatok. Ezekből az arányokból egy stabil nyomásos piac képe rajzolódik ki, ahol a működést befolyásoló környezeti tényezők erősorrendje a következő: legfontosabb a stabil partneri viszony a fogyasztókkal és a szállítókkal, ezt követi a bel- és külpiaci verseny hatása, majd az egyéb nem piaci tényezők szerepe.

A fogyasztókat előtérbe helyező vállalati magatartás megfelel azoknak a fejlődési tendenciáknak, amelyeket a fejlett piacgazdaságokban tapasztalhatunk.

A környezeti tényezők fontossági sorrendjének megítélése nagyon hasonló képet mutat mind az 1999-es, mind pedig az 1996-os vizsgálat eredményeivel. A belpiaci tényezőket mindhárom vizsgálatban fontosabbnak minősítették a vállalatok, mint a külpiaci versenyt. Eválaszok mögött egy elsősorban belpiaci működésre koncentráló vállalati stratégia képe bontakozik ki, ami összhangban van azzal is, hogy az EU-csatlakozást viszonylag kevés vállalat minősítette kiemelt befolyásoló tényezőnek. Összevetve ezt a képet azzal a válasszal, hogy az EU-csatlakozás miatt egyre növekvő bizonytalanságot érzékelnek a vállalatok, valószínűsíthető egy bizonytalanságot kerülő, s a biztosabbnak látszó belföldi piacra koncentráló vállalati magatartás.

Viszonyulás a környezeti változásokhoz

A környezeti változásokhoz való viszonyulás leggyakoribb módja a megkérdezett vállalatok szerint a változások időben való felismerése és az azoknak elébe menő, s arra időben felkészülő magatartás: ezt a vállalatok 37,3 százaléka jelezte. Mindössze háromtized százalékkal kisebb gyakorisággal szerepelt a változásokat felismerő és azokra utólag reagáló vállalatok aránya.

A környezeti változásokhoz való viszonyulást tekintve többnyire csupán egyszázaléknyi eltérések vannak az 1996-os és 1999-es felvételhez képest az egyes válaszok gyakoriságában. Az 1999-es válaszok annyiban pozitívabb képet mutatnak, hogy akkor volt a legnagyobb a változásokat előre jelző és azoknak elébe menő vállalatok aránya (41%), valamint a legalacsonyabb (9%) a változásokat felismerő, de azokra nem reagáló vállalatok aránya. Vizsgálatunk alapján azt mondhatjuk, hogy a mintában szereplő vállalatok a rendszerváltás óta eltelt időszakban sikeresen fejlesztették környezeti alkalmazkodási képességeiket. Működésük e szempontból a fejlett ipari államokban tapasztalható tendenciákat mutatja. Ezt a pozitív képet némiképp árnyalja, hogy ezeknél a válaszoknál önértékelést végeztek a vállalatok.

Az EU-csatlakozás miatt növekvő bizonytalanságot érzékelnek a vállalatok, ezt azonban nem tartják kiemelt fontosságúnak. Valószínűsíthető egy bizonytalanságot kerülő, s a biztosabbnak látszó belföldi piacra koncentráló vállalati magatartás.

A vállalatok fejlettnek tartják környezeti alkalmazkodóképességüket. Amegkérdezettek közel fele (49%) képes volt előre jelezni a várható változásokat. A vállalatok szintén közel fele (48%) felismerte a várható változásokat, s nagyobb részük képes volt utólag reagálni azokra.

Vállalati stratégiák

A vállalati stratégiák 2000-2003 között -vélhetően a környezeti bizonytalanságnak köszönhetően - komoly változásokon mentek át. 2000-ben a leggyakoribb stratégia a visszahúzódó volt (32,6%). 2001-re jelentősen megnövekedett az összpontosító (25,7%) és a stabilitási stratégiákat (20,2%) alkalmazó cégek aránya. 2002-ben a védekező stratégia volt a leggyakoribb (23,8%) és ezt szorosan követte a növekedési stratégiák aránya (22,5%). 2003-ban a támadó stratégiák ugrásszerű növekedése volt jellemző (45,2%), szemben a 2000. évi ugyanebben a kategóriában mért 9,7 százalékos gyakorisággal. A legtöbben a 2001. évre vonatkozóan jelezték azt, hogy nem követtek következetes stratégiát, voltak ugyanakkor olyan vállalatok is, amelyek egy adott évben egynél több stratégia alkalmazásáról számoltak be.

A 2004-es felmérésben az alkalmazott stratégiák típusait a korábbi felmérésekhez viszonyítva kiegészítettük az összpontosító stratégiával, amely azt jelenti, hogy a vállalat tevékenységét egy viszonylag szűkebb termékpiaci szegmensre koncentrálja. Az adatokból látható, hogy ezt a stratégiatípust leginkább 2001-ben alkalmazták a vállalatok, amikor sem a növekedési, sem a visszahúzódó és védekező stratégiák nem voltak jellemzőek rájuk.

Az 1999-es felmérésben azt állapítottuk meg, hogy 1995-től fokozatosan csökkent a visszahúzódó és védekező stratégiák aránya, s emelkedett a növekedési és támadó stratégiát alkalmazó vállalatok köre. A mostani felmérés alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált időszak elején (2000-2001-ben) a visszahúzódó, védekező és összpontosító stratégiák domináltak, míg a vizsgálat második időszakában a növekedési és a támadó stratégiák játszottak meghatározó szerepet. Sajátos ciklus figyelhető meg tehát a stratégiák tartalmában, ami feltehetően összefüggésben van a világgazdaság konjunkturális változásaival.

Reagálás a gazdaságpolitikára

Érdemes összevetni a vállalati stratégiák irányultságát a gazdaságpolitika alakulásával is. A 2000-2001-es években az Orbán-kormány a Széchenyi-terv keretében számos vállalkozást élénkítő intézkedést hozott, amelyekre felmérésünk tapasztalatai szerint a vállalatok nem növekedési és támadó stratégiákkal, hanem viszszahúzódó, stabilitásra törekvő és összpontosító stratégiai célokkal reagáltak. A 2002-ben és 2003-ban a Medgyessy-kormány a költségvetési kiadások növelését valósította meg, s fokozatosan alakította ki a vállalkozások támogatását szolgáló gazdaságpolitikai irányvonalat. A vállalatok stratégiáik tartalmában nagyobb mértékű változtatást valósítottak meg, mint amekkora módosulás a gazdaságpolitikában végbement. Korábban - a támogató és hátráltató tényezők elemzésénél - láttuk, hogy a vállalati vezetők a gazdaságpolitikát döntően hátráltató tényezőnek tekintik céljaik megvalósítása szempontjából. A stratégiák tartalma azt mutatja, hogy vállalataink inkább igazodnak a világgazdasági trendekhez, mint a hazai gazdaságpolitikához.

Miközben a vállalatok a passzív, stabilitásra törekvő stratégiákról aktív, támadó és növekedési stratégiákra tértek át, megerősítették pozíciójukat egy-egy szűkebb termékpiaci szegmensben, vagyis összpontosító stratégiát folytattak.

Multik leányvállalatai

Vizsgálati mintánkban számos vállalat multinacionális cégek hazai leányvállalata. Ezek stratégiai irányvonalát alapvetően az anyavállalat céljai határozzák meg, amelyeket főként a nemzetközi piac befolyásolja. A hazai gazdaság erőteljes export orientációja következtében a stratégiai lehetőségek nagymértékben függenek a fő piacokon - elsősorban az EU-tagállamokban - végbemenő gazdasági fejlődési tendenciáktól. Emiatt a hazai vállalatok stratégiai irányvonala hasonló fejlődési tendenciákat mutat, mint ami a nyugat-európai országok vállalatainál tapasztalható.

Piaci stratégia

A piaci stratégia kialakításához kapcsolódóan a válaszadók három fő célt értékeltek. A legelfogadhatóbb cél a többség számára a mérsékelt növekedés volt. Ezt követi a piaci pozíciók megtartása, míg az agresszív növekedés csak egy szűkebb csoportra jellemző. Ezek az arányok szinte megegyeznek az 1999-es felmérés adataival. Más, fejlettebb piacokkal rendelkező országokkal összevetve elmondható (1993-as kutatási adatok alapján), hogy a fejlettebb piacokon az agresszív növekedés a jellemzőbb, viszont a piaci pozíció védése kevésbé figyelhető meg. A mérsékelt növekedés 61 százalékos aránya piacoktól és időszaktól függetlenül meghatározónak értékelhető.

A vállalatokat stratégiájuk kialakításánál erőteljesebben befolyásolja a világgazdasági konjunktúra, mint a kormányzati gazdaságpolitika.

Nemzetközi stratégia

A vállalatok nemzetközi stratégiáját az exporttevékenység mellett a közvetlen külföldi tőkebefektetések alapján is mértük. A válaszadók csupán 10,4 százaléka rendelkezett közvetlen külföldi tőkebefektetéssel. Ez összefügg azzal, hogy a minta meghatározó szereplői, a kis- és középméretű, többnyire hazai tulajdonú és ellenőrzésű vállalatok a hazai piacra koncentrálnak, és a nemzetköziesedés fejletlen fokán állnak. A külföldön befektető vállalatok 65 százalékának volt állami státusú elődje, és alkalmazottainak száma jóval meghaladja a teljes vállalati minta átlagos állományi létszámát. Mindez arra enged következtetni, hogy a befektetők többnyire a régebbi, a szocialista időkbe visszanyúló múlttal rendelkező nagyvállalatok. A befektetők több mint fele termelővállalat, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy befektetéseik is termelőegységek. A külföldi leányvállalattal rendelkező vállalatok szinte kivétel nélkül exporttevékenységet is folytatnak.

A külföldi leányvállalat létrehozásának leggyakoribb motivációs tényezője a piaci terjeszkedés. A válaszadó vállalatok 75 százaléka számára a külpiacokon való jelenlét volt a külföldi közvetlen tőkebefektetés legfőbb mozgatórugója. A második legfontosabb motivációt a stratégiai jelentőségű növekedés és a hosszú távú versenypozíció megőrzése jelentette, amely a válaszadók 56 százaléka számára volt jelentős tényező. A külföldi leányvállalat létrehozása során a vállalatok több mint fele tartotta meghatározónak az erős exportorientáltságot. Mindez arra utal, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetést megelőzően a mintában szereplő vállalatok már rendelkeztek exportérdekeltséggel, vagyis fokozatosan váltak közvetlen külföldi tőkebefektetővé. A megkérdezett vállalatok többsége viszont túl kicsi ahhoz, hogy a földrajzi diverzifikációból adódó méret- és választékgazdaságosság előnyeit ki tudja használni.

Külföldi leányvállalat létrehozása során a vállalatok legfontosabb célja a piaci terjeszkedés.

Stratégiai szövetségek

A stratégiai szövetségek elterjedése az elmúlt évtizedben már megfigyelt módon tovább erősödött. A legfrissebb felmérés szerint ez a folyamat 2002-2003-ban csúcsosodott ki, és várhatóan folytatódik. A megkérdezett vállalatok közel egyötöde vett részt egy vagy több stratégiai szövetségben. Míg az elmúlt években a stratégiai szövetségek nagy része "informális megállapodás" volt, ma már jellemző, hogy az együttműködő felek hajlandóak kapcsolataikat szerződésekbe foglalni vagy közös vállalatok létrehozásával formalizálni, és ezzel nyilvánosabbá tenni. Érdemes megemlíteni, hogy a megkérdezett vállatok többsége egyszerre több stratégiai szövetségben is részt vesz (61%), ami a hálózati gazdaság kiépülésére utaló jelzés.

Érdekes fejlemények figyelhetők meg a stratégiai együttműködés területeit tekintve is: a szövetségek változatlanul elsősorban a marketingfunkcióhoz kapcsolódnak. Csökkent a kutatás-fejlesztési, valamint a termelési témájú stratégiai együttműködések száma, viszont a beszerzési funkcióra koncentráló együttműködések szaporodtak.

A vállalatok meghatározó része pozitívan ítéli meg eddig működtetett stratégiai szövetségeit, sőt a megkérdezett vállalatok 40 százaléka tervezi részvételét stratégiai szövetségben a következő 3-5 évben.

Innováció

Termékek, technológiák

A 2001-2003 közötti időszakban a vállalatok 51 százaléka vezetett be új terméket és 38 százaléka új termelési technológiát, ami nagyjából megegyezik az Európai Unió országaiban végzett felmérések eredményeivel, tehát nem tekinthető rossznak. Világviszonylatban új termék piaci bevezetéséről a vállalatok 9 százaléka számolt be, míg 25 százalék Magyarországon és 42 százalék a vállalat szempontjából újnak számító terméket vezetett be. Ezek az adatok nemzetközileg is elfogadhatóak, de ellenőrzésre szorul, nincs-e mögöttük értelmezési zavar. A vállalatok 5százaléka vezetett be világviszonylatban is újnak tekinthető termelési technológiát, 16 százalékuk hazánkban először alkalmazott új technológiát. Komoly kutatás-fejlesztési tevékenységre utal a külföldön bejegyzett szabadalom, melyet a vállalatok 10 százaléka tudott felmutatni a vizsgált időszakban.

Segítő és akadályozó tényezők

Az innováció segítő és akadályozó tényezőiről mindhárom kutatásunk során nagyjából azonos képet kaptunk. Az innováció gátját továbbra is a finanszírozási források hiányábanlátja a legtöbb vállalat, bár az 1996-98 közötti időszak 60 százalékos eredményéhez képest mostanra 52 százalékra csökkent az ezt említő cégek aránya. A közép-kelet-európai volt szocialista országokban folytatott hasonló felmérések is e feltétel meghatározó szerepét emelik ki, míg a legfejlettebb EU-országokban ez a tényező csak a középmezőnyben helyezkedik el. A probléma enyhítésében fontos szerep vár az államra: például a 2001-2003 közötti időszakban a cégeknek csupán 29 százaléka kapott állami támogatást innovációra. Ugyancsak az állam szerepének ellentmondásos megítélésére utal, hogy az adóztatás, törvények, előírások szerepelnek a második helyen az innovációt akadályozó tényezők között. Úgy tűnik, a piaci és műszaki információk megszerzése nem okoz gondot a vállalatok túlnyomó többségének, ugyanakkor a külső technikai szolgáltatásokhoz való hozzájutást az előző felmérésben a cégek 9 százaléka említette, míg most ez 16 százalékra nőtt. Ez utalhat arra is, hogy egyre több vállalat folytat olyan magasabb színvonalú fejlesztési tevékenységet, amihez nagyobb szüksége lenne külső műszaki segítségre.

Továbbra is csekély számú az "igazi" innováció, a mások által kifejlesztett újdonságok adaptációja is jelentősen növelheti azonban egy vállalat versenyképességét.

Elsősorban a külső tényezőkben látják a vállalatok az innováció gátjait, ezek közül is kiemelték a pénzügyi források hiányát. A legfontosabb innovációs sikerfeltételnek a felső vezetés támogatását tartják.

Sikertényezők

Az innováció sikertényezőit leginkább a belső adottságokban látják a vállalatok. Ezek közül ismét messze kiemelkedik a felső vezetés támogatása, s ettől jóval lemarad, de a legfontosabbak között említik a magasan képzett alkalmazottakat és a jól működő teameket. Ismét magasra értékelték a vevőkkel, szállítókkal való együttműködést, bár a második helyről eggyel visszacsúszott az előző felméréshez képest. Jóval kevesebb cég tulajdonít nagy jelentőséget a tudományos szférával, egyetemekkel, kutatóintézetekkel való együttműködésnek, ami visszavezethető arra, hogy a fejlesztési tevékenység leginkább adaptív, nem igényli annyira az ilyen jellegű kooperációt. Ugyanakkor az előző felméréseinkhez képest valamelyest nőtt a szerepe. A tulajdonosváltás jelentősége az innovációban a privatizáció előrehaladásával a három felmérésünk során fokozatosan csökkent, s most az utolsó előtti helyre esett vissza. Az informatika alkalmazását ezzel szemben 7 százalékkal több vállalat említette a legutóbbi felméréshez képest.

Informatikai stratégia

Minden harmadik vállalat (a válaszadók 34 százaléka) rendelkezett írott informatikai stratégiával. Az 1999-es válaszokhoz képest egynegyedével nőtt az önálló informatikai stratégiát készítők száma (27,8%), amely tipikusan 3éves időtávra (átlagosan 2,75 évre) tekint előre. Miközben az információtechnológia fejlődési üteme nem lassult, a csupán egy évre szóló informatikai stratégiák arányának majdnem felére csökkenése (18,4%) az informatikai stratégiára fordított nagyobb figyelmet jelzi. Még hosszabb a stratégiai időhorizont azoknál a vállalatoknál, amelyek az összvállalati stratégián belül önálló fejezetet szánnak az informatikának, a nemritkán 5 vagy akár 10 évre szóló összvállalati stratégiákhoz való igazodás miatt az informatikai stratégiai fejezetben is átlagosan 4,2 évre terveznek előre.

Az informatikai stratégián belül a technikai kérdések (pl. szerverek, munkaállomások, hálózat fejlesztése) dominanciája bár jelentősen csökkent, még mindig a leggyakrabban tárgyalt témakör. Nem éppen pozitív tendencia, hogy a stratégiáknak alig több mint harmada foglalkozik az informatika üzleti vonatkozásaival (úgymint: versenyelőnyt biztosító alkalmazások, költség-haszon elemzések), ami ráadásul az 1999-es - akkor is alacsony - adatokhoz képest csökkenést mutat. Az informatikai stratégiában második legnagyobb gyakorisággal (41%) szereplő területté az informatikai funkció menedzselése (pl. belső informatikai szervezet helye, költségeik elszámolása, külső szolgáltatók igénybevétele) lépett elő, mely a külső IT-szolgáltatásokban való számottevőbb gondolkodással függhet össze.

Környezetvédelem

A válaszadó cégek környezetvédelmi teljesítménye elsősorban a hatósági szabályozás alakulásától függ. A vállalatok felismerték az európai uniós szabályozás jelentőségét, a jövőbeni hazai szabályozás alakulását az Unió környezetvédelmi szabályozásának változásához kötik. A környezetvédelmi beruházások legfontosabb mozgatórugói a különböző irányból érkező hivatalos elvárások (hazai szabályozás, EU-direktívák), a vállalati arculat javítása, valamint az akut környezetvédelmi problémák megszüntetése és a környezeti kockázatok csökkentése. A fenti tényezők mellett jóval kisebb motiválóerővel bír a társadalom, illetve a versenytárs cégek piaci nyomása.

Az informatikai stratégiák középpontjában továbbra is a technikai kérdések állnak. Az üzleti vonatkozások kezelése sokkal kisebb súlyú.

A vállalatok több mint fele valósított meg valamilyen környezetvédelmi célú beruházást az elmúlt három évben. Pozitívumként értékelhető, hogy a korábban jellemző ún. csővégi megoldások mellett egyre inkább terjed a tisztább technológiák használata, és a vállalatok több mint 40 százaléka érdekelt környezetvédelmitechnológia-fejlesztésben is. Biztató eredmény, hogy a vállalatok egynegyede rendelkezik valamilyen környezetközpontú irányítási rendszerrel (ISO 14001 vagy EMAS), amely biztosíthatja a jövőbeli folyamatos fejlesztéseket, a környezetvédelmi szempontokra történő fokozottabb odafigyelést.

A vállalatok környezetvédelmi teljesítményére továbbra is a hatósági szabályozás van a legnagyobb hatással.

Az EU-csatlakozás várható hatásai

Mint azt korábban jeleztük, az EU-csatlakozás nagymértékben bizonytalanság forrása, ám az egyik kimagaslóan támogató környezeti tényező. A válaszadás időpontjában (2004. március-április) a válaszadók 70 százaléka jelezte, hogy az EU-csatlakozás miatti változásokra koncentrált. A vállalatok szinte hajszálpontosan 50-50 százalékban jelezték, hogy már ezt megelőzően változtattak vállalatuk stratégiáján: 50,5 százalék nem változtatott egyáltalán, 41 százalék kismértékben módosított, 8,5 százalék pedig lényeges módosítást hajtott végre. A válaszadók kevesebb, mint fele folytat formalizált stratégiai tervezést, akik közül a vállalatok 67 százaléka a már hosszabb ideje foglalkozott az EU-csatlakozás utáni időszakra való felkészüléssel, és 33 százalékuk vélte csupán úgy, hogy nem jönnek számukra olyan változások, amelyekre készülniük kellene. A teljes minta alapján ezek az adatok azt jelentik, hogy a vállalatok mintegy harmada készült az EU-csatlakozásra hosszabb ideje.

Vállalati várakozások

Az EU-csatlakozáshoz fűződő várakozásokat 17 szempont szerint kértük értékelni a felső vezetői kérdőívben. Aválaszokra adott értékek átlaga 1,68-3,49 között szóródott, ami kevés lehetőséget ad az árnyalt elemzésre, ezért az állításokkal egyet nem értők (1-2) és az egyetértők (3-5 érték) csoportjára bontottuk mintánkat.

A vállalatok többsége nem tekintette stratégiai jelentőségűnek az EU-csatlakozást: a gazdaság bizonytalanságot okozó tényezőinek egyikeként értelmezték, amely alapjaiban segítő, támogató jellegű, s ennek megfelelően kell alkalmazkodni hozzá.

A vállalatok általában optimistán tekintenek az EU-csatlakozás várható hatásai elé. Ez a válasz kapta a legmagasabb értéket az egyetértő válaszok közül. Ha e mögé az általános optimista várakozás mögé nézünk, árnyaltabb képet kapunk. Az EU-csatlakozás nyomán erősebb versenyt és kisebb piacbővülést várnak a felső vezetők. A képzett munkaerő megtartását komoly kihívásnak tekintik.

Verseny

Az EU-csatlakozástól erősebb versenytársak megjelenését várják a vállalatok (79%). A várható versenytársakat a válaszadók 56 százaléka Magyarországgal együtt csatlakozó országok vállalatai közül várja. A vállalatok optimizmusa azonban kifejeződik abban, hogy 79 százalékuk úgy ítéli meg, piaci helyzetük nem változik lényegesen. Erre vélhetően az ad alapot, hogy 72 százalékuk a más vállalatokkal történő együttműködés növekvő szerepét jelzi előre, és 69 százalékuk szélesebb és jobb beszállítói bázist remél az EU-csatlakozástól. A válaszadók 56 százaléka számít arra, hogy valamilyen EU-tól származó támogatáshoz juthat majd, aminek kedvező a megítélése: a vállalatok közel kétharmada (62%) nem értett egyet azzal, hogy az EU-támogatások kedvezőtlenül befolyásolják majd a vállalati szféra versenyképességét.

Piaci lehetőségek

Az EU-csatlakozásnak a piaci lehetőségekre gyakorolt hatását illetően a válaszadók megosztottak. A válaszadók 42 százaléka szerint nem jár majd a piaci lehetőségek jelentős bővülésével, míg a válaszadók 58 százaléka kifejezetten erre számít. A válaszadók 45 százaléka nem reméli, hogy az exporttevékenység az EU-csatlakozás nyomán fellendülne, a fennmaradó 55 százalék ezt esélynek tartja. A vállalatok arra számítanak, hogy sem az eddigi (54%), sem pedig az újonnan belépő országok (63%) nem jelentenek majd jelentős új felvevőpiacot. A piacbővülésben, úgy tűnik, a nem EU-tag országok piacaira számítanak a válaszadók: 60 százalékuk szerint ezen országok vállalataival nem csökken majd a kapcsolatuk. A külföldi piacra jutás költségeinek csökkenését a felső vezetők 65 százaléka reméli.

Munkaerő

A válaszadók között egyetértés mutatkozott abban, hogy az EU-csatlakozás nem hoz magával olcsóbb, képzett munkaerőhöz jutást (81%). Sőt, közel ennyien látják úgy, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a képzett munkaerő megtartása érdekében (76%). Az alkalmazottak kapcsán érdekes, hogy míg a vállalatok általában optimisták az EU-csatlakozás várható hatásait illetően, addig a válaszadók 76 százaléka úgy ítéli meg, hogy a munkatársaikban nagy a bizonytalanság az EU-csatlakozás miatt.

Pénzügyi lehetőségek

A vállalat pénzügyi tevékenységére vonatkozó kérdőívben is szerepeltettünk az EU-csatlakozásra vonatkozó kérdéseket. A 11 szempont közül ötnél szinte a válaszadók fele-fele arányban értettek, ill. nem értettek egyet a hatások értékelésében. A legnagyobb egyetértés a vállalat pénzügyi lehetőségei körül alakult ki: legtöbb válaszadó szerint a devizahitelek szerepe megnő a finanszírozásban, könnyebben jutnak majd hitelhez és jelentős EU-támogatásokhoz. Ez utóbbiban a pénzügyi kérdőívet kitöltők optimistábbak, mint a felső vezetői kérdőív kitöltői: 12 százalékkal többen remélnek jelentős EU-támogatást. A válaszadók 69 százaléka tervezi is, hogy pályázik, és 80 százalékuk a kérdőív kitöltésekor már tájékozódott is a pályázati feltételekről.

Logisztika

A vállalati logisztikai rendszer működésére várható hatások közül legnagyobb jelentőséget a verseny éleződése (3,68) és a vámdokumentáció és -adminisztráció csökkenése (3,51) kapta (ahol 1 - nem jelentős, 3 - közepesen jelentős; 5 - nagyon jelentős). A válaszadók 64 százaléka jelezte, hogy az EU-hoz történő csatlakozás a verseny jelentősebb éleződésével jár majd, s 61 százalék érzi úgy, hogy a vámdokumentáció és az adminisztrációs teher jelentősebben csökkeni fog.

A csatlakozás pénzügyi hatásait mérlegelve a finanszírozási lehetőségek megítélésében a legoptimistábbak a vállalatok, míg a reálfolyamatokhoz kapcsolódó pénzügyek megítélésében igen megoszlanak. A logisztika terén éleződő versenyre és az adminisztrációs terhek csökkenésére számítanak a vállalatok.

Teljesítmény

A termelés és szolgáltatások teljesítményalakulásában az EU-csatlakozásnak alapvetően három területen tulajdonítanak jelentőséget: a minőség egyébként is fontos szerepét egyértelműen tovább nyomatékosítja, ehhez felzárkózik a vevők kiszolgálása és a költségek csökkentése, és ezt követik a működési hatékonyságra vonatkozó egyéb összetevők. Érdemes felfigyelni arra, hogy az EU-csatlakozástól várt hatások alacsonyabb értékekkel szerepelnek, mint általában a jövő működésében prioritást kapó tényezők, és csupán a gyártási költségek és a technológia életkora szerepel azonos értékkel.

Az EU-csatlakozást a vállalatok nem tekintették olyan stratégiai jelentőségűnek, hogy arra több éven keresztül szükséges lett volna készülniük és stratégiájukat lényegesen módosítaniuk. A legtöbb vállalatvezető erősebb versenyt és kisebb piacbővülést vár, ami azonban értékelésük szerint nem érinti érdemben piaci helyzetüket. A pénzügyi lehetőségek megítélésében a legoptimistábbak a válaszadók - nagy részük jelentős EU-támogatást remél, és a kérdőív kitöltésekor már tájékozódott is a feltételekről -, míg a képzett munkaerő megtartásában a legborúlátóbbak.

A vállalati működésben az elmúlt években elért eredményeket az EU-hoz való csatlakozás tovább erősítheti, ám a továbblépés komoly kihívást jelent.

Az EU-csatlakozás várhatóan felértékeli a minőséget, előtérbe helyezi a vevők kiszolgálását, és nyomást jelent a működési hatékonyság növelésén keresztül a költségcsökkentésre.

Az EU-csatlakozással kapcsolatos pénzügyi-gazdasági vezetői várakozások*

Várakozás, ill. hatás

Nem ért egyet (1+2)

A devizahitelek szerepe nő a finanszírozásban

15%

85%

Javulnak a hitelhez jutás feltételei

31%

69%

Jelentős EU-s támogatásokhoz jut a vállalat

32%

68%

A piacra lépés költsége csökken

31%

69%

Jobb fizetési feltételek a szállítóknál

48%

52%

A vevők fizetési fegyelme javul

51%

49%

A nem EU-tagországok vállalataival csökken

   

a gazdasági kapcsolat intenzitása

51%

49%

Átrendeződnek a szállító-vevői kapcsolatok

54%

46%

Áraink csökkenek a hazai piacon

54%

46%

Az EU-s támogatás kedvezőtlen a vállalati versenyképességre

54%

46%

Beszerzési áraink csökkennek

62%

38%

* A százalékok a válaszadók százalékában számított értékeket jelentik.

Az EU-csatlakozáshoz fűződő felső vezetői várakozások*

Várakozás, ill. hatás

Nem ért egyet (1+2)

A vállalat optimistán tekint az EU-csatlakozás hatásai elé

16%

84%

Erősebb versenytársakkal kerül szembe

21%

79%

A vállalat piaci helyzete nem változik lényegesen

21%

79%

Nagyobb erőfeszítésbe kerül a képzett munkaerő megtartása

24%

76%

A munkatársak bizonytalanok

24%

76%

Nő a vállalatokkal való együttműködés szerepe

28%

72%

Szélesebb és jobb beszállítói bázis

31%

69%

A piacra lépés költsége csökken

35%

65%

A piaci lehetőségek jelentősen bővülnek

42%

58%

A fő versenytársak a csatlakozó országok vállalatai lesznek

44%

56%

Jelentős EU-s támogatásokhoz jut a vállalat

44%

56%

Előtérbe kerül az export

45%

55%

Az eddigi EU-tagországok jelentős felvevőpiacot jelentenek

54%

46%

A nem EU-tagországok vállalataival csökken

   

a gazdasági kapcsolat intenzitása

60%

40%

Az EU-s támogatás kedvezőtlen a vállalati versenyképességre

62%

38%

Az újonnan belépő országok jelentős felvevőpiacot jelentenek

63%

37%

Olcsóbb, képzettebb munkaerőhöz jutnak

81%

19%

* A százalékok a válaszadók százalékában számított értékeket jelentik.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére