A gyakorlatban sok gazdasági szakember tudja, tapasztalja, hogy vállalkozása hazai terepen is nehezen igazodik el a gazdasági környezet teremtette feltételek között. Ez a kockázat fokozódik akkor, ha nemzetközi ügyletekről van szó. A vállalkozások jelentős része azonban nem mondhat le a kínálkozó üzleti lehetőségről, így vállalja az azzal kéretlenül együtt járó kockázatot is.
A gazdasági feltételek egy részének változtatására, megválasztására megfelelő ismeret birtokában a vállalkozás is képes, bár mindig számolni kell a fennálló jogi, gazdasági környezet olyan változásaira, amelyre nincs ráhatása, tehát azt kénytelen elszenvedni – bár e változások szerencsés esetben kedvezőek is lehetnek.
Ez nincs másként az Európai Unióban sem, de a hazai vállalkozásoknak meg kell küzdeni azzal a hátránnyal, amelyet a tapasztalat, a feltételrendszer és az intézményrendszer ismeretének hiánya jelent. Igaz, a vállalkozások egy része már a csatlakozás előtt is kapcsolatot tartott az uniós piaccal, azonban míg eddig kívülállóként, most tagországi gazdálkodóként találkozik Unión belüli és kívüli partnereivel, a magyar adójogban eddig nem használt fogalmakat kell értelmeznie, vagy évek óta használt fogalmak kapnak új tartalmat.
Az európai államok integrációjának célja kezdetektől az egységes belső piac megteremtése, az úgynevezett négy szabadság elvének érvényesítése, azaz a termékek, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának, határokon átívelő mozgásának biztosítása. E követelmény megvalósításához meg kellett szüntetni az akadályokat (például a vámokat, behozatali korlátozásokat), és meg kellett teremteni a feltételeket, az egységes követelményrendszert (például fogyasztóvédelmi, növény-egészségügyi, állat-egészségügyi előírások egységesítésével, az adórendszer harmonizációjával). E célok megvalósításához meg kellett teremteni az intézményrendszert és annak fiskális feltételrendszerét is.
Az Unión belül gazdálkodók számára kiemelt jelentősége van az adójogi feltételrendszer ismeretének, hiszen az ismeret hiánya itt sem mentesít a következmények alól. A közös célok elérését jogi eszközökkel biztosítja az Unió. Ezek a célok csak akkor megvalósíthatók, ha a tagok felé a közösségi jogrend megfelelő hatékonysággal működik, ha az aktuálisan felmerülő érdekkülönbségek ellenére biztosítja a közösségi célok elsődlegességét. Ez alapján elmondható, hogy a közösségi jog elsődlegessége érvényesül a nemzeti jogrendszerekkel szemben. Az elsőbbség jelenti azt is, hogy a közösségi és a nemzeti jog ütközése esetén a közösségi jog alkalmazandó, de jelenti azt is, hogy a nemzeti jog nem változtathat meg, nem helyezhet hatályon kívül közösségi joganyagot.
Az Unió adójogának alapjai
A tagállamok több évtizedes fejlődés eredményeként jutottak el a mai rendszerig. A ma létező jogi intézményrendszer alapkövei az 1957-ben hat alapító tagállam által Rómában aláírt, az Európai Gazdasági Közösséget (European Economic Community) és az Európai Atomenergia Közösséget (European Atmic Energy Community) létrehozó szerződések. Ezeket a szerződéseket, tehát az EGK-t és az Euratomot létrehozó szerződéseket takarja a Római Szerződések (RSZ) megnevezés. E szerződések 1958. január 1-jétől hatályosak.
Elsődleges joganyag
Alapító és csatlakozási szerződések
Amikor az uniós adójogban elsődleges joganyagról van szó, akkor azon a Római Szerződések (RSZ) mint alapító szerződések (valamint azok módosításai, kiegészítései) és az alapítást követően csatlakozó államok csatlakozási szerződései értendők. Az elsődleges joganyag jelentősége abban áll, hogy az ott meghatározott jogok és kötelezettségek nemcsak a tagállamokra, hanem az állampolgárokra is kiterjednek, magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak elsődleges joganyagra, még abban az esetben is, ha adott tagállam részéről a harmonizáció nem történt meg (például a tagország elmulasztotta a diszkrimináció megszüntetését).
(Magyarországon az alkotmány szerint jogrendszerünk elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.)
Adóharmonizációval kapcsolatos rendelkezések
Az uniós adóharmonizációra vonatkozó főbb rendelkezéseket is az RSZ tartalmazza. Így itt szerepelnek azok az alapvető szabályok, amelyek szerint a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki olyan adót más tagállamból származó termékekre, melynek mértéke magasabb, mint a hasonló jellegű hazai termékekre kivetett adó mértéke. A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamból származó termékekre olyan belső adókat, amelyek közvetve más termékek védelmére szolgálnak. E rendelkezések a protekcionizmus és diszkrimináció tiltásával az egészséges versenyfeltételek biztosítását, az adózástól független piaci feltételeket garantálják.
Az RSZ deklarálta azt is, hogy a tagországok harmadik országokkal szemben egységes külső vámokat alkalmazó vámuniót hoznak létre, és az egymás közötti forgalomban felszámolják a vámokat.
Ugyancsak az RSZ rögzíti az adó-visszatérítés lehetőségét és korlátjait is.
A 93. Cikk a közvetett adók területén, a 94. Cikk a közvetlen adók területén jelenti az adóharmonizáció jogi alapját. A 293. Cikk értelmében a tagállamok szükség szerint tárgyalásokat folytatnak egymással annak érdekében, hogy állampolgáraik számára biztosítsák a kettős adóztatás elkerülését az Unión belül. Természetesen ez a rendelkezés nem jelenti szükségszerűen a meglévő bilaterális, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények megszüntetését. Ezek a kihirdetett egyezmények a jövedelemadók és vagyonadók területén továbbra is alkalmazandók.
Másodlagos jogforrások
Az Unió adójogi rendszerében megkülönböztetett, úgynevezett másodlagos jogforrások körébe tartozó joganyagok: a rendelet (regulation), a határozat (decision), valamint az irányelv (directive).
Rendelet
A rendelet az Unión belüli jogegységesítés legszigorúbb eszköze. Alkalmazása a tagországokban akkor is kötelező, ha annak a saját jogrendbe illesztéséről az adott állam nem rendelkezett, vagyis a tagországokban közvetlenül és minden részletében alkalmazni kell a rendeletet.
A Tanács az általános forgalmi adóból eredő saját források beszedésének részletes, egységes szabályairól szóló 1989. május 29-i 1553/1989 (Euratom, EGK) rendelete a következőket tartalmazza:
– "Az áfából eredő saját forrásokat egységesen a 88/376 (EGK, Euratom) határozatban meghatározott mérték szerint kell kiszámítani, az alapot pedig e rendelet alapján kell meghatározni."
– "Az áfából eredő saját források alapját a Tanácsnak a tagállamok forgalmi adóval kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról – közös általánosforgalmiadó-rendszer: egységes adómegállapítási alapról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK irányelv 2. cikkelyében szereplő adóköteles ügyletekből kell meghatározni, kivéve az irányelv 13. és 16. cikkelyében szereplő adómentes tranzakciókat."
– A 13. Cikk az adómentességek körét, a 16. Cikk a nemzetközi áruforgalomhoz kapcsolódó különleges adómentességeket tartalmazza.
A kettős adóztatás elkerülése és az adózás elmaradásának kiküszöbölése érdekében határozták meg például a teljesítési helyet egységesen az irányelvben.
Az adósemlegességet segítette a mentes és kedvezményes kulcsú termékek és szolgáltatások körének fokozatos szűkítése a magyar általános forgalmi adó rendszerében, ugyancsak az irányelvben foglaltaknak megfelelően.
Határozat
A határozat meghatározott címzettekhez szóló, konkrét ügyekre vonatkozó joganyag, amely a címzetteket kötelezi, másokat viszont nem. A címzett tagállam, természetes személy és jogi személy egyaránt lehet. Határozatokat a Tanács és a Bizottság is hozhat.
Irányelv
A jogi kötőerővel rendelkező eszközök között az adóharmonizáció eszközét képezi az irányelv. Az irányelv adott cél elérésére kötelezi a tagállamokat, de a megvalósítás formájára, eszközrendszerére vonatkozóan szabad mozgásteret biztosít a tagállamoknak. Az adott tagállam meghatározott határidőn belül köteles nemzeti jogszabályt kibocsátani az irányelvnek megfelelően. Irányelv kiadására a Tanács és a Bizottság is jogosult.
Az irányelvek között Magyarország csatlakozása során kiemelt figyelmet kapott a Tanács 1977. május 17-i Hatodik Irányelve a tagállamok forgalmi adóval kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról (amelynek tagállami végrehajtására, a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatálybaléptetésére 1978. január 1-jei határidőt tartalmazott a jogszabály) A 77/ 388/EGK számon jegyzett rendelkezés kiemelt jelentőségét az indokolta, hogy 1973-tól az akkori tagállamok mindegyike már alkalmazta az általános forgalmi adó rendszerét, valamint 1970 óta a közösségi bevételek jelentős része ebből az adóból származik.
Ugyancsak tanácsi irányelv alapján állították össze a hazai számviteli törvényt. A Negyedik Tanácsi Irányelv figyelembevételével fogalmazódtak meg olyan, a társaságok jövedelemadózására is kiható alapelvek, mint a valódiság elve, az éves beszámolóban rögzített valós kép a gazdálkodásról.
Magyarország a hozzáadott érték szerinti adózást 1988. január 1-jétől alkalmazza, és rendszerében fokozatosan közelítette a nemzeti szabályokat a Hatodik Irányelv előírásaihoz, de tagadhatatlan, hogy a változások jelentős részével csak a 2004. márciusi törvénymódosítást követően találkoztak a jogalkalmazók.
Ajánlások, vélemények
A másodlagos joganyag részét képezik a jogi kötőerővel nem rendelkező joganyagok is – ajánlások (recommendation), vélemények (opinion) -, amelyek ugyan nem tekinthetők jogforrásnak, azonban a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság is az e formában rögzített jogelvekre tekintettel hozzák meg döntésüket. Az ajánlások általában cselekvési, magatartási elvárásokat fogalmaznak meg, a vélemények pedig valakinek a kérésére kiadott álláspontot közölnek.
Az ajánlások közül figyelmet érdemel a Bizottság 94/79/EK ajánlása, amely a személyi jövedelemadózással kapcsolatos álláspontot rögzíti. Az ajánlás megfogalmazott célja annak biztosítása volt, hogy a nem a lakóhelyük szerinti tagállamban bizonyosfajta jövedelmet szerző személyek igazságos és elfogulatlan eljárás szerint adózzanak. Tartalmazza azt, hogy a tevékenységük országában lakóhellyel nem rendelkező személyek adóztatása során ne legyen hátrányos megkülönböztetés. Ugyanakkor nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy kedvezőbb adózási módszert vezessenek be.
Az ajánlásnak megfelelő rendelkezés alapján iktatta be a jogalkotó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénybe, hogy az EU tagállamának állampolgára által megszerzett, az szja-törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső jövedelmet nem terheli magasabb összegű adó annál, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha ő, házastársa és gyermeke belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének.
Ugyanakkor Magyarország 2004. május 1. után is alkalmazhatja a jövedelemadók és vagyonadók területén hatályos kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket, hiszen a Római Szerződéssel összhangban azok továbbra is hatályosak.
A jogalkalmazói gyakorlat szerepe
Bár az Unióban nincs precedens jellegű jogalkalmazás az Unión belül, mégis jelentőséggel bírnak azok a jogesetek, amelyek az Európai Bíróság joggyakorlatában szerepelnek, így az alábbi eset is.
Befizetési késedelem
Az intézményrendszer fenntartásának biztosítékát jelentik a tagállamok által az Unió kasszájába teljesített befizetések. Minden egyes tagállam köteles a Bizottság kincstárának, vagy az általa megnevezett személy (testület) nevére nyitott számlájára saját forrásokat jóváírni. A befizetési késedelem miatt késedelmi kamatot lehet követelni. Ennek mértéke az adott tagállam pénzpiacán az esedékesség napján elérhető, rövid távú nyilvános pénzügyi műveletek 2 százalékponttal emelt kamatával azonos, és a késedelem minden hónapja után e kamat mértékét 0,25 százalékponttal kell megemelni. Az emelt mértékű kamat a késedelem teljes időszakára alkalmazandó. Az Európai Közösségek Bizottsága által kezdeményezett perben már született az Európai Közösségek Szerződéséből eredő tagországi kötelezettségek – nevezetesen áfa felszámításának és közösségi forráskénti befizetésének – elmulasztásával indokolt ítélet.
Acquis
Az Unió teljes joganyagát és az ahhoz kapcsolódó elemeket nevezik a szakemberek acquis-nak (acquis communautaire). Magyarul a közösségi vívmányoknak nevezett kör jogi normákból és joggyakorlatból áll.
Az uniós ügyekben született eseti döntések ismerete segítheti az Unió jogalkalmazási gyakorlatában, a közösségi intézményrendszerben való eligazodást. A magyar adójog változásainak gyökerét is több esetben itt találhatjuk.
Uniós joganyag magyarul
A joganyag fordítási munkáinak előrehaladtával egyre több ismeret olvasható feldolgozott formában is. Bár az anyaggal elsősorban az adózással, számvitellel foglalkozó szakembereknek kell megismerkedniük, másnak is érdemes figyelemmel kísérnie az e témában megjelenő szakirodalmat. Természetesen ki-ki érdeklődése, szabad ideje, természetes kíváncsisága függvényében "csemegézhet" ebből a hatalmas mennyiségből. Ezek az ismeretek május óta életünk részét képezik, gazdasági döntések alapját jelenthetik.
Rendeletalkotási jogkör* Rendeletalkotási joggal az Unió legfőbb döntéshozó szerve, a Miniszterek Tanácsa, valamint a döntés-előkészítési, javaslattételi, képviseleti, ellenőrző, adott esetben döntéshozó és végrehajtó feladatokat ellátó Európai Bizottság – röviden Bizottság – rendelkezik. A Miniszterek Tanácsának – vagy röviden a Tanácsnak – a tagállamok kormányainak képviselői a tagjai. A Tanács tagjainak köre az adott napirendnek megfelelően változik, többségében az adott témáért felelős miniszterek, vezetők képviselik tagországukat. Így a gazdasági és pénzügyminiszterek részvételével működő ECOFIN Tanácsnak nevezett szervezet az adózási szakterület legfontosabb jogalkotó intézménye. A szervezet a jogszabályokat konzultációs eljárás keretében hozza. A Tanács egyszerű többséggel, minősített többséggel és egyhangú határozathozatallal hozhatja döntéseit, azonban az adójogszabályok esetében kizárólag egyhangú, igenlő szavazattal fogadhat el jogszabályt. Az ECOFIN Tanácson belül két adóügyi munkacsoport létezik. Az egyik a közvetett és közvetlen adózás általános kérdéseivel, a másik az üzleti adózás magatartási kódexének (Code of Conduct) kérdéseivel foglalkozik. * A másik rendeletalkotó intézmény, az Európai Bizottság tekinthető az Unió kormányának. Élén 20 tagú biztosi testület áll, amely a biztosok alá rendelt főigazgatóságok (több ezer alkalmazottal) működtetésével látja el feladatát. Az adózási ügyekért az Adózás és Vámunió Főigazgatóság (TAXUD) a felelős. A döntéshozatal szempontjából a Bizottság jelentőségét mutatja, hogy a jogalkotási javaslatokat illetően szinte kizárólagos kezdeményezési szerepe van. A Bizottság tevékenységét munkabizottságok segítik. Az adózás területével a jövedékiadó-bizottság, az adóbehajtásijogsegély-bizottság és az igazgatási együttműködési bizottság (SCAC), valamint a tanácsadó feladatokat ellátó áfabizottság foglalkozik. Az Európai Bizottság munkabizottságai figyelemmel kísérik az uniós jogszabályok tagországi alkalmazását, érvényesítését. |
A személyi jövedelemadó problémái a tagállamok gyakorlatában* A Közösségen belül sok problémát okozott a belföldi és külföldi illetőséggel rendelkező magánszemélyek, adóalanyok közötti megkülönböztetés. Ez jelentkezik például akkor, ha a külföldieket megakadályozzák bizonyos adóalap-csökkentési lehetőségek, adókedvezmények igénybevételében. Az uniós joggyakorlatban Schumacker-ügyként ismert esetben a Bíróság döntését követően valamennyi tagországban felülvizsgálták a személyi jövedelemadózás szabályait. Az ügy lényege, hogy a családos Schumacker úr az illetősége szerinti tagországtól eltérő országban vállalt munkát, és ebben az országban adóelőleg-fizetési kötelezettsége is keletkezett. Azonban családos emberként a munkavégzés helye szerinti tagországban kevesebb jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettsége keletkezett volna, ha belföldi illetőségű, de külföldi illetősége miatt a kedvezményt nem alkalmazhatta. * Ugyancsak kiemelt figyelmet élvezett a Gilly-ügyként ismert döntés. Ebben az ügyben az adózó sérelmezte, hogy a francia és a német adórendszer különbözősége miatt kedvezőtlen helyzetbe jutott, mivel a Németországban megfizetett adót nem számíthatta be teljes egészében a Franciaországban fizetendő adóba. A Bíróság kimondta, hogy a tagállamok saját belátásuk szerint köthetnek kétoldalú egyezményeket a kettős adóztatás elkerülésére, és ennek tartalmát – a kettős adóztatás választott módszerét is ideértve – szabadon dönthetik el, amennyiben a kétoldalú egyezményekből származó jogok az RSZ-ekkel összhangban gyakorolhatók. |