A védjegyekről

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 82. számában (2005. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. A védjegy az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előmozdítására szolgál. Mindennapjaink ma már elképzelhetetlenek védjegyek nélkül, mint ahogy a gazdasági verseny sem alakulhatott volna ki és érvényesülhetne az alapvető versenyeszköznek számító védjegyek hiányában.

A védjegyek gazdasági jelentősége

A védjegyek sokoldalú szerepet töltenek be a piacgazdaságban.

Megkülönböztető funkció

A védjegyek teszik lehetővé az egyes áruk és szolgáltatások megkülönböztetését más áruktól és szolgáltatásoktól. A védjegyek megkülönböztető erején alapul a versenytársak közötti piaci verseny és a fogyasztók tájékozódása, illetve választása az egyes áruk és szolgáltatások között.

Kapcsolat a gyártó és a termék között

A védjegy teremti meg a kapcsolatot az áru és annak gyártója, a szolgáltatás és annak teljesítője között. A védjegy ily módon kifejezi az áru, szolgáltatás származását, eredetét, hiszen az árut (szolgáltatást) meghatározott vállalathoz köti.

Minőségjelzés

A védjegynek a minőség jelzésében is van szerepe. Nem jelent ugyan jogi garanciát a fogyasztó számára az áru (szolgáltatás) állandó jó minőségére, viszont a védjegy és a vállalat közötti kapcsolat ez utóbbi alapvető érdekévé teszi a védjegyével ellátott áruk (szolgáltatások) jó minőségének biztosítását és fenntartását. A rossz minőségű termék forgalomba hozatala ugyanis megrendíti a fogyasztóval a védjegy útján kialakított bizalmi viszonyt. A védjegyek egyes fajtái (a tanúsító és az együttes, avagy kollektív védjegyek) pedig még közvetlenebbül utalnak az áru minőségére.

Reklám

Kézenfekvő, hogy a védjegyek a reklámozás középpontjában állnak. A védjegy, mint az árura vonatkozó információk sűrített, szimbolikus megjelenítője, nélkülözhetetlen az új termékek, szolgáltatások piaci bevezetésében, a fogyasztók figyelmének felkeltésében, illetve a "bejáratott" áruk, szolgáltatások piacának megtartásában és bővítésében. A fogyasztás ösztönzésében döntő szerepe lehet a reklámozás során jól használható, szuggesztív, megnyerő védjegynek. Ismert, hogy a védjegyek jelképként gyakran erősebben hatnak a fogyasztó gondolkodására, képzeteire, mint a száraz tények.

Jó hírnév

Minőségjelző és reklámozási funkciói révén a védjegy a vállalkozói jó hírnév, piaci elismertség és tekintély (goodwill, reputáció) hordozója.

Technológia átadása

A védjegynek számottevő szerepe van a technológia és a know-how átadásának, illetve a licenciaforgalomnak az előmozdításában. A védjegy központi helyet foglal el a franchising-szerződésekben is, melyek meglehetősen elterjedtek napjaink kereskedelmében és szolgáltatóiparában.

A védjegy oltalma

A védjegy előzőekben felsorolt funkcióit csupán a jogi védelem, a védjegyoltalom segítségével töltheti be. A védjegyoltalom biztosítja a vállalat számára a védjegy használatához való kizárólagos jogot. E kizárólagos használati jog hiányában a védjegy nem lenne alkalmas az áruk származásának jelzésére, a megkülönböztetésre, a minőség kifejezésére és az ezekre épülő egyéb gazdasági funkciók megvalósítására.

Nem véletlen, hogy a védjegyek jogi védelme nemzetközi és hazai viszonylatban is évszázados hagyományra tekinthet vissza, és hogy a védjegyoltalom az iparjogvédelem egyik legpatinásabb és legfontosabb formájának számít. A védjegyoltalom éppen azért egyidős a modern gazdasági verseny és a nemzetközi kereskedelem kialakulásával, mert annak egyik nélkülözhetetlen előfeltétele volt.

Az első magyar védjegytörvényt 1890-ben fogadták el. Ez a jogszabály - amely erősen kötődött az osztrák és a német jogi hagyományhoz - (természetesen módosításokkal) 1970-ig hatályban maradt, ekkor váltotta fel az 1969. évi IX. törvény. Jelenleg hatályos védjegytörvényünk a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) már az európai jogharmonizáció jegyében született, eleget tett az e tárgyban kiadott európai közösségi irányelv (a 89/104/EGK tanácsi irányelv) előírásainak.

Oltalmazható megjelölések

Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet különösen:

- szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat,

- betű, szám,

- ábra, kép,

- sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját,

- szín, színösszetétel, fényjel, hologram,

- hang, valamint

- az előzőekben felsorolt egyes megjelölések összetétele.

Nem oltalmazható megjelölések

A Vt. tételesen meghatározza azokat a feltétlen és viszonylagos kizáró okokat, amelyek miatt valamely bejelentett megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban.

Feltétlen kizáró okok

Feltétlen kizáró ok miatt nem részesülhet a megjelölés védjegyoltalomban pl. akkor, ha:

- a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik,

- megtévesztheti a fogyasztókat az áru vagy a szolgáltatás tulajdonságait illetően,

- rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

Viszonylagos kizáró okok

A viszonylagos kizáró okok mások korábbi jogaira tekintettel akadályozhatják meg a bejelentett védjegy lajstromozását, feltéve hogy a korábbi jog jogosultja felszólal a hatósági eljárásban a lajstromozással szemben. Ilyen korábbi jog lehet pl. más korábbi - azonos vagy összetéveszthető - védjegye, személyhez fűződő vagy szerzői joga.

Kizárólagos jog a védjegyhasználatra

A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. Védjegyhasználatnak számít pl.

- a megjelölés elhelyezése az árun vagy a csomagolásán,

- a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatala, eladásra való felkínálása, valamint ilyen célból történő raktáron tartása,

- szolgáltatás nyújtása vagy felajánlása a megjelölés alatt,

- a megjelölést hordozó áruknak az országba történő behozatala vagy onnét történő kivitele,

- a megjelölés használata az üzleti levelezésben vagy a reklámozásban.

A védjegyoltalom korlátai

A védjegyoltalomnak is megvannak a korlátai, amelyeket a Vt. jelöl ki. A védjegyjogosult sem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja

- saját nevét vagy címét (ha természetes személyről van szó),

- az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést,

- a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

Megújítás

A védjegyoltalom a bejelentés napjától tíz évig tart, és további tíz-tíz éves időtartamra korlátlan számú alkalommal megújítható.

A védjegyoltalom megszerzése

Valamely megjelölésre védjegyoltalmat lajstromozással lehet szerezni. Ehhez védjegybejelentést kell tenni - Magyarországon a Magyar Szabadalmi Hivatalnál (MSZH-nál).

A védjegybejelentés tartalma

A védjegybejelentésnek - egyebek mellett - tartalmaznia kell a megjelölést, amelynek lajstromozását kérik, valamint az árujegyzéket, vagyis azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a felsorolását, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre a védjegyoltalmat igénylik.

A védjegybejelentés díja

A védjegybejelentés díja jelenleg alapesetben 70 000 forint; ez az összeg függ az áruosztályok számától is.

A védjegybejelentések száma

A védjegyek piacgazdasági kötődését mi sem mutatja jobban, mint a bejelentési statisztika: 1980 és 1990 között tízszeresére (341-ről 3331-re) ugrott az MSZH-nál tett védjegybejelentések száma. Tíz évvel később, 2000-ben ez a szám a hétezret (6983) közelítette meg. 2003-ban 5677 nemzeti védjegybejelentést fogadott az MSZH.

Licenciaszerződés

Használati szerződés (védjegylicencia-szerződés) alapján a védjegyoltalom jogosultja engedélyt ad a védjegy használatára, a használó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Ez az engedély is adható kizárólagos jelleggel vagy anélkül. Semmis a használati szerződés, ha annak teljesítése a fogyasztók megtévesztését eredményezhetné.

A védjegyek a nemzetközi kereskedelemben és az EU egységes piacán

A nemzetközi kereskedelem kialakulásával egyidejűleg megjelent az igény a védjegyek nemzetközi oltalma iránt. Ezt az igényt az ún. madridi rendszer elégíti ki azzal, hogy egy eljárásban ad módot több országra kiterjedő oltalomszerzésre.

A madridi rendszer

A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodást 1891-ben kötötték. Magyarország 1909 óta részese az egyezménynek, amelynek legutóbbi, stockholmi szövegét az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki hazánkban. A megállapodásnak 2004-ben 56 ország volt a tagja. A Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó jegyzőkönyvhöz (az ún. Madridi Jegyzőkönyvhöz) Magyarország 1997-ben csatlakozott - 18/1997. (III. 19.) OGY határozat és a 93/2003. (IX. 23.) OGY határozat -, a jegyzőkönyvet az 1999. évi LXXXIII. törvény hirdette ki.

A védjegyek nemzetközi lajstromozása

A Madridi Megállapodás a védjegyek nemzetközi lajstromozását teszi lehetővé egyszerű és gyors eljárásban. Nemzetközi lajstromozás iránti kérelmet a tagországok valamelyikében honos bejelentők nyújthatnak be a származási országban oltalom alatt álló védjegyükre vonatkozóan a saját országuk nemzeti hivatalánál. A nemzetközi rendszer tehát alapvetően zárt: bejelentés csak a tagállamok területéről tehető, és csak a tagállamok területére igényelhető.

Az eljárás első szakasza

A bejelentés benyújtását követően az eljárás két szakaszra tagolódik. Az első szakasz a bejelentés benyújtásától a bejelentés nemzetközi lajstromozásáig tart. A tagállam hivatala a hozzá benyújtott kérelmet - ha az nem szenved olyan hiányosságban, amely miatt továbbítására nem kerülhet sor - továbbítja a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Nemzetközi Irodájához (a továbbiakban: Nemzetközi Iroda). A Nemzetközi Iroda a bejelentés kézhezvételét követően a megjelölést haladéktalanul lajstromozza, vagyis a bejelentést bejegyzi az általa vezetett nemzetközi lajstromba, és azt hivatalos lapjában közzéteszi. Ennek a lajstromozásnak ugyanaz a hatálya, mint a nemzeti úton tett szabályszerű bejelentésnek.

Az eljárás második szakasza

A nemzetközi eljárás második szakaszában azoknak a tagállamoknak a hivatalai, amelyek tekintetében az oltalom kiterjesztését kérték, elvégzik a bejelentés érdemi vizsgálatát. A tagállamok nemzeti hivatalai a bejelentés nemzetközi lajstromba történő bejegyzésének napjától számított tizenkét hónapon belül emelhetnek kifogást a lajstromozással szemben. A kifogást a Nemzetközi Irodán keresztül küldik meg a bejelentőnek. Ez a kifogás a nemzeti eljárás szerinti felhívásnak felel meg: ha a bejelentő nem válaszol, vagy ha a bejelentés a hiánypótlás ellenére sem elégíti ki a feltételeket, a megjelölés oltalmát véglegesen megtagadják, és a nemzetközi lajstromozás a tagállamban hatályát veszti. Ha azonban a tagállam nem jelzi kifogását a nemzetközi lajstromozással szemben, vagy ha a bejelentő hiánypótlása eredményeképp a kifogást visszavonja, a nemzetközi bejelentés alapján a megjelölés ugyanolyan oltalomban részesül, mint a nemzeti lajstromozás alapján.

Nemzetközi védjegylajstrom

A nemzetközi úton lajstromozott védjegy olyan nemzeti oltalmak csoportja, amelyek az egyes országok törvényeinek hatálya alá tartoznak. A nemzetközi védjegylajstromot a Nemzetközi Iroda vezeti.

A Madridi Jegyzőkönyv

A Madridi Megállapodást továbbfejlesztette, korszerűsítette a Madridi Jegyzőkönyv, ezzel számos, a Megállapodásban nem részes állam számára módot adva a nemzetközi rendszerhez való csatlakozásra. Az elmúlt évben pedig az Európai Közösség is a Madridi Jegyzőkönyv részese lett.

A Jegyzőkönyv a bejelentők számára több szempontból is előnyös: lehetővé teszi például nemzetközi lajstromozás kérését olyan megjelölésekre is, amelyekre nézve még csak bejelentést nyújtottak be, de oltalmat még nem szereztek; további előny, hogy - meghatározott feltételekkel - a nemzetközi lajstromozás törlése esetén fennmarad a nemzeti bejelentéssé való átalakítás lehetősége; kedvezőbb a bejelentők számára a Jegyzőkönyv szerinti nyelvi rezsim is, amelyben a francia mellett az angol is hivatalos nyelv.

A nemzeti hivatalok számára pedig a Jegyzőkönyv fő előnyét az jelenti, hogy az oltalom visszautasítására rendelkezésükre álló határidő tizenkét hónap helyett tizennyolc hónap. Ennek kapcsán külön említést érdemel, hogy Magyarország mind a Megállapodás, mind a Jegyzőkönyv alapján tett bejelentések tekintetében a tizenkét hónapos határidőt alkalmazza.

A rendszer előnyei

A Madridi Megállapodás rendkívül népszerű rendszert hozott létre, és a Jegyzőkönyv révén még több állam csatlakozott az együttműködéshez. A rendszernek nemcsak az az előnye, hogy gyors és egyszerű, egy nyelven lefolytatott, és a nemzeti oltalmak megszerzéséhez szükséges díjak szempontjából is jelentősen kedvezőbb eljárás keretében teszi lehetővé az oltalomszerzést egyszerre számos állam területére, hanem az is, hogy az oltalom megszerzését követően a Nemzetközi Iroda által vezetett egységes központi lajstromnak köszönhetően könnyebb, olcsóbb a védjegy kezelése, az oltalmat érintő változásokkal kapcsolatos nyilatkozatok megtétele.

Évente több ezer nemzetközi védjegybejelentés

A madridi rendszerben az 1990-es évek közepe óta évente mintegy 7500-9000 nemzetközi védjegybejelentést tettek hazánkra vonatkozóan. A Madridi Megállapodás, illetve Jegyzőkönyv alapján a magyar bejelentők évente mintegy 300 nemzetközi védjegybejelentés továbbítását kérik a Nemzetközi Irodához. A Magyarország területére kiterjedő, érvényben lévő nemzetközi védjegyek száma az elmúlt években meghaladta a 150 000-et.

Közösségi védjegyrendszer

A közösségi védjegyrendszer az iparjogvédelmi integráció legmagasabb fokát valósítja meg: az Európai Közösség egységes piacához igazodó, a Közösség egész területére kiterjedő oltalmat biztosít egységes és autonóm szabályok szerint. A közösségi védjegyrendszerben tehát nemcsak oltalmat lehet szerezni egyetlen bejelentés alapján, egyetlen, egységes eljárásban több országra (ez esetben az Európai Unió tagállamaira) kiterjedően, hanem ez az oltalom - szemben az európai szabadalmi rendszer modelljével - a megadását követően sem bomlik szét nemzeti, tagállami oltalmakká, hanem e tekintetben is egységes, autonóm szabályok alá tartozik, szupranacionális - közösségi - jelleggel érvényesül. Ezt a 40/94/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdése is leszögezi elvi éllel: a közösségi védjegy egységes jellegű; azonos hatályú a Közösség teljes területén, nem lajstromozható, ruházható át, nem lehet róla lemondani, nem állapítható meg a megszűnése, és nem törölhető másként, mint csakis a Közösség egészére vonatkozóan.

A közösségi védjegyrendszer a 40/94/EK rendelet elfogadásával jött létre. A Tanács rendeletét a Bizottság végrehajtási típusú rendeletei egészítették ki (a 2868/95/EK rendelet a voltaképpeni végrehajtási rendelet; a 2869/95/EK rendelet a díjakat szabályozza; a 216/96/EK rendelet pedig a fellebbezési tanácsok eljárási szabályait állapítja meg).

OHIM

A közösségi védjegyrendszer működtetéséről a közösségi védjegy- és mintaoltalmi hivatal, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) Office for Harmonization in the Internal Market (Trade Marks and Designs)
- a továbbiakban: OHIM - gondoskodik. A jogorvoslati fórumrendszer egyes szintjeit a fellebbezési tanácsok, az Európai Bíróság Elsőfokú Bírósága és végső soron maga az Európai Bíróság töltik be.

Az OHIM 1996 óta fogad közösségi védjegybejelentéseket. A számuk rendre túllépi évente a negyvenezret, a 2000. évben elért csúcsponton pedig meghaladta az 57 000-t is.

Közösségi védjegy magyar cégeknek

Magyar vállalkozások is tesznek időről időre - igaz, nem túlságosan nagy számban - közösségi védjegybejelentést. A rendszer tehát ma is nyitott a számukra, szerezhetnek közösségi oltalmat.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással hazánk területe is a Közösség területének részévé vált, és így Magyarország területe is annak a területnek a része lett, amelyre a rendelet általános szabályai szerint közösségi védjegybejelentéssel közösségi védjegyoltalmat lehet igényelni és szerezni. A csatlakozási tárgyalásokon elért megállapodás alapján ezen túlmenően a csatlakozás előtt lajstromozott, illetve lajstromozásra bejelentett közösségi védjegyek oltalma is kiterjedt a csatlakozás napján hazánkra. Ennek feltételeit és különös szabályait a 40/94/EK rendeletnek a csatlakozási okmánnyal megállapított 142a. cikke határozza meg. Az említett közösségi védjegyek kiterjesztésére vonatkozó - a csatlakozás kapcsán érvényesülő - rendelkezések ilyen módon és úton váltak Magyarországon alkalmazandókká.

Az Európai Bíróság a védjegyekről

* Európai jogharmonizációs szempontból is figyelemre méltó, hogy az Európai Bíróság joggyakorlatában milyen megközelítés érvényesül a védjegy és a védjegyoltalom gazdasági szerepét illetően. * Az Európai Közösségek Bírósága (és annak főtanácsnoka) az ún. második Hag-ügyben (C-10/89, S.S. CNL-Sucal v. Hag GF AG) a védjegyoltalomból folyó jogok és az Európai Közösséget létesítő Római Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó (akkori számozás szerinti) 30-36. cikkei közötti viszony tisztázása érdekében a következőképpen világította meg a védjegyek gazdasági rendeltetését - figyelemmel az integráció szempontjaira is: * "Akárcsak a szabadalmak, a védjegyek is a közérdek és a magánérdek harmonikus illeszkedésében találják meg igazolásukat. Amíg a szabadalmak a feltaláló kreativitását jutalmazzák, és ezzel serkentik a tudományos haladást, addig a védjegyek azt a termelőt jutalmazzák, aki állhatatosan elsőrangú minőségű árukat állít elő, és ezzel a gazdasági fejlődést serkentik. Védjegyoltalom nélkül alig ösztönözné bármi is a gyártókat új termékek kifejlesztésére vagy a meglévők jó minőségének megőrzésére." * A védjegyoltalom azonban e gazdasági szerepét csak akkor tudja betölteni, ha lehetővé teszi a közönség, a fogyasztók számára az áru származása és minősége közötti kapcsolat feltételezését, illetve megállapítását: "a védjegyek e (gazdasági) hatást azért érhetik el, mert garanciát nyújtanak a fogyasztónak, hogy az adott védjegyet hordozó valamennyi árut egy és ugyanazon gyártó állította elő, vagy e gyártó ellenőrzése alatt állították elő, s következésképpen az ilyen áruk - nagy valószínűséggel - egymáshoz hasonló minőségűek. * A védjegy által nyújtott minőségi garancia természetesen nem abszolút jellegű, mivel a gyártó szabadon változtathatja a minőséget: mindazonáltal ezt a saját kockázatára teszi, és ő - nem pedig versenytársa - szenvedi el annak következményeit, ha engedi hanyatlani az áruk minőségét. Tehát, noha a védjegyek semmilyen formában nem nyújtanak jogi garanciát a minőségre..., gazdasági értelemben igenis ilyen garanciát szolgáltatnak, s a fogyasztók nap mint nap ennek alapján járnak el." * A védjegyoltalomból folyó kizárólagos jog gazdasági és erkölcsi igazolása az áru származása és minősége közötti - a fogyasztó által feltételezett - kapcsolatra építve vezethető le: "a védjegy csak akkor töltheti be a szerepét, ha kizárólagossággal jár. Ha a tulajdonos arra kényszerül, hogy a védjegyen versenytársával megosztozzon, elveszti az ellenőrzését a védjegyhez társuló goodwill felett. Áruinak reputációját sérteni fogja, ha a versenytárs rosszabb minőségű árukat ad el. A fogyasztó szempontjából hasonlóképpen nem kívánatos következményekkel kell számolnunk, mivel a védjegy által közvetített jelentés egyértelműsége csorbát szenved. A fogyasztót ezáltal megtévesztik és félrevezetik." * Mindezekre figyelemmel "a védjegy nem több és nem kevesebb, mint a piaci verseny egyik alapfeltétele". * Az Európai Bíróság erre az okfejtésre alapozva a védjegyeknek a gazdaság életében, illetve az integrációban betöltött szerepéről a következő összegző jellegű véleményt alkotta: "a védjegyhez fűződő jogok... a Római Szerződés által létrehozni és fenntartani kívánt zavartalan verseny rendszerének lényeges elemét képezik. E rendszerben a vállalkozásoknak módot kell adni arra, hogy fogyasztókat szerezzenek maguknak áruik és szolgáltatásaik minősége révén. Ez csak a termékek és a szolgáltatások azonosítását lehetővé tevő megkülönböztető erejű jelzések által valósítható meg. A védjegy ezt a szerepet akkor töltheti be, ha garanciát jelent arra, hogy valamennyi termék, amellyel kapcsolatban használják, csakis annak a vállalkozásnak az ellenőrzése alatt készült, amelynek az e termékek minőségéért való felelősség tulajdonítható.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére