A gazdálkodási környezet – vállalkozói szemmel I.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 82. számában (2005. február 1.)
A vállalati működés környezete bizonytalanabb, mint 3-4 évvel ezelőtt – derül ki abból a felmérésből, melyet a BKÁE (ma már Budapesti Corvinus Egyetem) Vállalatgazdaságtan Tanszéke mellett működő Versenyképesség Kutató Központ végzett a múlt évben.

A felmérés fő célja az volt, hogy képet adjon a hazai vállalati szféra versenyképességéről az Európai Unióhoz való csatlakozás pillanatában. A tanulmány következtetéseit közzétévő sorozatunk első részében jellemezzük azokat a vállalatokat, amelyek válaszaikkal segítették a kutatómunkát, és felvázoljuk a vállalati működésre ható hátráltató és támogató körülményeket.

A mintegy 301 vállalat által szolgáltatott adatok összegzése nyomán kiderül, hogy a vállalatok – a korábbi felmérések eredményéhez hasonlóan – kifejezetten kedvezőtlennek ítélik a gazdálkodási környezet alakulását. Egyrészt általánosan növekvő bizonytalanságról számolnak be, ennek tényezői közül a belföldi piacokat, a jogi szabályozást és az EU-csatlakozást tartják különösen nagy hatásúnak. Másrészt kifejezetten negatívan ítélik meg a hazai gazdaságpolitikát, a gazdasági és politikai helyzetet, bár az érdekes, hogy az utóbbit egyre többen közömbösen szemlélik.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos vállalati vélekedések erősebb versenyt, lassú, illetve csekély piacbővülést prognosztizálnak, s komoly kihívásnak tekintik a képzett munkaerő megtartását.

A gazdaságpolitikai tényezők közül a vélemények szerint a stabil monetáris politika és a társasági adó szintje van a legkedvezőbb hatással a vállalatok működésére, míg az infláció emelkedése, a magas jegybanki alapkamat és az áfaszabályozás a legkedvezőtlenebb. Anemzetközi versenyképességre az egyes adónemek közül a tb-járulék és a helyi adó szerepe hat legerősebben.

A vállalati stratégiák gyakorlatilag évről évre erőteljesen változnak, ezt az erős környezeti bizonytalanság indokolja is. Az elmozdulás fő iránya az aktívabb, támadóbb jellegű stratégiák felé mutat. Az eredmények értékelése szerint a vállalatokat stratégiájuk kialakítása során erőteljesebben befolyásolja a világgazdasági konjunktúra, mint a kormányzati gazdaságpolitika.

A vállalatok pontosan érzékelik, hogy a K+F ráfordításokban lemaradnak versenytársaik mögött. Ennek fő okaként a finanszírozási források hiányát jelölik meg. Az innováció fejlesztésében való állami szerepvállalást nagyon fontosnak ítélik, míg maguk nem terveznek érdemi változást innovációs tevékenységük fejlesztésében. A legfőbb fejlesztési területnek az elsöprő többség a költséghatékonyságot jelöli meg, ami a versenyképesség szempontjából egysíkú megközelítésre utal – áll a kérdőíves felmérés eredményeit közzétévő jelentésben.

A kutatásban részt vevő vállalatok

A BKÁE Vállalatgazdaságtan Tanszéke mellett működő Versenyképesség Kutató Központ 2004 tavaszán már harmadszorra végezte el a vállalati versenyképesség kérdőíves felmérését. Az első a "Versenyben a világgal" kutatási program keretében zajlott 1996-ban, a másodikra 1999-ben került sor.

A 2004-es felméréssel alapvetően az volt a szándék, hogy az EU-csatlakozáshoz köthetően rögzítsék, mi is jellemezte akkor a hazai vállalati szféra működését. A felmérés eredményeit öszszevetették a korábbi eredményekkel, így felvázolható, hogy a rendszerváltást követően milyen fejlődést mutattak a hazai vállalatok, milyen felkészültséggel váltak EU-taggá.

A kérdőíves felmérésben a megfigyelt szervezetek legtöbbje – 50 százaléka – a feldolgozóiparban tevékenykedik, és nagy részük a hazai piacokra értékesíti termékeit és zömmel innen is szerzi be az alapanyagot. A felmérés során 301, túlnyomó többségben közepes méretű vállalat szolgáltatott értékelhető adatokat. Legtöbbjük a 100-299 fős és az 50-99 fős létszámkategóriába tartozik, ezenkívül szerepel a mintában 15 darab 50 fő alatti vállalkozás is, és a cégek csaknem egyharmada működik 300 fő fölötti alkalmazotti létszámmal.

Árbevétel alapján a vállalatok legtöbbje (30%) az 1-5 milliárd forintos árbevétel szerinti kategóriába tartozik. 12 százalékuk realizált 100 millió forint alatti, 17 százalékuk pedig 10 milliárd feletti árbevételt.

A felmérésben részt vevő vállalatok 39 százaléka egyáltalán nem végez exporttevékenységet, és 48 százalékuk csupán hazai forrásból végzi beszerzéseit. Viszonylag nagy azon vállalatok aránya (18%), amelyek árbevételének több mint 70 százaléka származik külföldi értékesítésből. Az adatszolgáltató vállalatok túlnyomó többsége hazai tulajdonban van.

A vállalati működés környezete és a vállalatok teljesítménye

A vállalatvezetők minden vizsgált szempont szerint növekvő bizonytalansági környezetet érzékelnek. A bizonytalanság legnagyobb forrása a belföldi piac, ezt követik a jogi szabályozás, valamint az EU-csatlakozás miatti változások, a technikai fejlődés és a hazai politikai változások miatt érzékelt bizonytalanság. Az 1996-os felvételhez viszonyítva a belföldi piacok és a tőke- és pénzpiac miatti bizonytalanság csökkent jelentősebb mértékben.

A felmérés eredményét értékelők tovább vizsgálandónak tartják annak kiderítését, miért érzékeltek egyre nagyobb bizonytalanságot a vállalati vezetők az EU-csatlakozáshoz közeledve, miközben a csatlakozási tárgyalások előrehaladásával, illetve azok lezárásával egyre több konkrét információ állt rendelkezésre a várható feltételekről.

A vállalati működésre ható tényezők

Az EU-csatlakozás bizonytalanság forrása, ugyanakkor a vállalatok az ország uniós taggá válását a működésüket támogató legfőbb tényezőnek tekintik.

Hátráltató tényezők

Az üzleti tevékenységet leginkább hátráltató tényezőknek

– a gazdaságpolitikát (51,8%),

– a hazai gazdasági helyzetet (49,5%),

– a kormányzat tevékenységét (40,5%),

– az infláció emelkedését (78%),

– a jegybanki alapkamat emelését (67%)

ítélték.

A hátrányos tényezők közé sorolták az új áfaszabályozást (57%) és az államháztartási hiányt.

Nagyjából azonos a megítélése a külkereskedelmi hiány növekedésének, az euróbevezetés elhalasztásának és a minimálbér adott szintjének, amely tényezőket a vezetők egyharmada hátrányosnak, közel kétharmada pedig semlegesnek tart.

Támogató tényezők

A legtöbb vállalat az üzleti tevékenységet támogató tényezőnek minősítette

– az EU-csatlakozás miatti változásokat,

– a szakminisztériumi kapcsolatot,

– a hazai és a külpiaci gazdasági helyzetet.

Ezek közül az EU-csatlakozás miatti változásokat tekintették a leginkább támogató környezeti tényezőnek a megkérdezettek.

A makrokörnyezeti tényezők közül egyes fontos gazdaságpolitikai összetevőket külön is értékelték a vállalati működés szempontjából. Az derült ki, hogy:

– a stabil monetáris politikát (57%) és

– a társasági adó jelenlegi szintjét (48%) vélte a legtöbb vezető előnyösnek.

A harmadik legelőnyösebb tényező a forint árfolyamsávjának felfelé tolása, ám ezt a tényezőt többen minősítették hátrányosnak (37%), mint előnyösnek (23%).

Külpiaci versenyképesség

A költségvetési kapcsolatokkal, az egyes adófajtákkal és adójellegű befizetésekkel kapcsolatban a felmérés arra kérdezett rá, hogy ezek milyen hatással vannak a külpiaci versenyképességre.

A tb-járulékot (58%), a helyi adókat (51%) és a személyi jövedelemadót (41%) tekinti a legtöbb vállalatvezető meghatározónak külpiaci sikerében, míg az evát (97%), a fogyasztási adót (87%), az egyéb adókat (85%) és a vámot úgy értékelik, hogy ezeknek jellemzően nincs hatásuk. A társasági adót (42%) és az áfát (51%) többen úgy ítélték meg, hogy nincs komoly hatásuk, ugyanakkor a válaszadók egyformán 37-37 százaléka vélte úgy, hogy ezeknek jelentős a szerepe a külpiaci eredményességükben. Az evával és a fogyasztási adóval kapcsolatos válaszok rámutatnak arra, hogy ezek elsősorban a hazai gazdaság szempontjából érdekes adófajták.

Piaci kapcsolatok

A vállalatvezetők kiemelt jelentőségűnek tartják a piaci kapcsolatok stabilitását mind az értékesítési, mind a beszerzési oldalon, felismervén a tartósan működő ellátási láncok jelentőségét.

A felmérés azt mutatja, hogy a válaszadók 55 százaléka szerint vállalatuk üzleti sikere jelentős, illetve nagyon jelentős mértékben függ az ellátási láncban együttműködő partnerektől. Ugyanakkor a válaszadók mintegy 37 százaléka ítéli meg úgy, hogy vállalata az ellátási lánc központi szereplője, aki képes hatást gyakorolni a lánc többi szereplőjére is.

Az ellátási láncban megjelenő különböző üzleti kapcsolatok közül kiemelkedően fontosnak tartják a vállalati szakemberek a hosszú távú értékesítési kapcsolat kialakítását, és 61 százalékuk jelezte ennek a kapcsolattípusnak a kiemelkedően fontos szerepét. Ezt követi a hosszú távú beszállítói kapcsolat kialakítása, amit a válaszadók 35 százaléka tartott kiemelkedően fontosnak. A harmadik legfontosabbnak tekintett kapcsolattípus a stratégiai szövetség, s a vállalatvezetők még az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a helyi, illetve az állami intézményekkel való kapcsolattartásnak.

A vállalatok többsége belföldi piacainak forgalmát növekedőnek érezte az utóbbi öt évben. A piac igen változó gazdálkodási körülményeket teremt a döntéshozók számára, amit többek között az értékesítési és beszerzési átlagárak változása is jelez. A válaszok szerint az értékesítési átlagárak 2003-ra nominálértéken kisebb mértékben nőttek, mint a beszerzési átlagárak. A vállalatok döntő többségének (91%) van 5százaléknál nagyobb piaci részesedéssel bíró versenytársa.

Versenytársak a piacon

A vállalatok többségének (65%) legalább öt jelentős versenytársa van. Apiacokon jellemző a fluktuáció: a megkérdezettek 44 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt öt évben megjelent a piacon olyan versenytárs, amelynek piaci részesedése az 5 százalékot meghaladja. A piacot elhagyó versenytárs a megkérdezettek 22 százalékánál volt tapasztalható, ami szintén nem elhanyagolható arány. Ez a fluktuáció jelentős mértékben oka lehet annak, hogy a belföldi piac vezeti a bizonytalansági tényezők listáját.

Export az Unióba

Az exportban az EU jelenti a fő irányt. A felmérésben szereplő vállalatok 52,8 százalékának származik exportból árbevétele, amit az érintettek háromnegyede folyamatos külpiaci értékesítés révén realizál. A fejlett európai országok piacait az exportban érdekeltek 73 százaléka döntő jelentőségűnek tartja. Ezt követik a visegrádi országok és más volt KGST-országok (17 százalékuknak döntően fontos). Észak-Amerika és Délkelet-Ázsia piacai már a távolság miatt is kevésbé fontos exportrelációk.

Az exportra kerülő termékek átlag 33 százalékát 1-2 országban, 42 százalékát az EU-n belül több országban, míg 25 százalékát több EU-n kívüli országban értékesítik. A választott értékesítési utaknál a közvetítő cégeken keresztüli és a közvetlen felhasználóknak forgalmazott termékek aránya egyaránt jelentős (39%, illetve 46%).

Exportőrök teljesítménye

A legnagyobb exportpiaci versenytárshoz viszonyítva saját teljesítményüket az exportőrök a termékek minősége alapján jobbnak, vagy legalább olyan jónak ítélik, mint a konkurenciáét. Ez már kevéssé igaz a kapcsolódó szolgáltatásokra, s még kevésbé az export jövedelmezőségére utaló ár- és nyereségszintre. A válaszadók saját nyereségszintjüket értékelik a legrosszabbra a versenytársakéval összehasonlítva.

Etikus hazai vállalatok

A felmérésben a vállalatokat arra kérték, hogy 42 szempont alapján hasonlítsák össze teljesítményüket legerősebb versenytársukéval, és azt is jelöljék meg, hogy mely területeket kívánják fejleszteni. A válaszadók 55 százaléka a vállalat egészét, 45 százaléka domináns üzletágát értékelte. Az összehasonlítás alapja jellemzően belföldi versenytárs volt (78%), a vállalatok 22 százaléka vezető külföldi vállalathoz mérte teljesítményét.

Az átlagok alapján a válaszadók az etikus magatartás szempontjából ítélik saját magukat a legjobbnak, és ezt követi a vevői igénykielégítés rugalmassága. A listában ezután a termékminőség, a szállítás pontossága, a fogyasztói igény változására való rugalmas reagálás és a fogyasztókkal való minél közvetlenebb kapcsolat következik. Jelentősen előrébb került a környezeti (ökológiai) tudatosság. Három új tényező került a lista elejére: a fogyasztói szolgáltatások színvonala, a termelési rendszer rugalmassága és a megfelelő minőségű alapanyagok bevezetése.

Fejlesztendő területek

A vállalatok pontosan érzékelik, hogy a K+F ráfordításokban lemaradnak versenytársaik mögött, de nem jelzik, hogy ezen a következő években változtatni szeretnének.

Továbbá miben tartják magukat gyengébbnek a válaszadók? A hazai vállalatok az állami és költségvetési megrendelések megszerzésében érzik cégüket elmaradottnak legfőbb versenytársuktól. Ezt követi a K+F ráfordítások szintje és a lobbizás.

Jobb költséghatékonyságot!

A fejlesztendő területek közül az idei adatok szerint is, és korábbi összehasonlítás alapján is toronymagasan kiemelkedik a költséghatékonyság: a válaszadók 68,8 százaléka a fejlesztendő területek közé sorolta, amit ugyanakkor az átlagok alapján a versenytársakéval azonosnak ítéltek. A költséghatékonyság ilyen mértékű kiemelése a stratégiai gondolkodás egysíkúságára utal.

Termékminőség, piaci részesedés, technológiai színvonal

A vállalatok harmada egyformán a fejlesztendő területek közé sorolta az árait, a piaci részesedését, a technológiai színvonalát és a termékminőségét. Úgy tűnik, a piaci alkalmazkodás egyik fontos lehetőségét a vevői igények kielégítésének rugalmasságában látják: az átlagok alapján ebben jobbnak tartják magukat a válaszadók, ugyanakkor a vállalatok 22,5 százaléka e területet fejleszteni kívánja.

Fejlődő, eredményes vállalatok

Az eredmények alapján a vállalatok, ha lassan is, de fejlődtek az elmúlt 3-4 évben minden vizsgált teljesítménymutató mentén. A legjelentősebb előrelépés egyértelműen a minőség terén mutatkozott, a vállalatok csaknem 60 százaléka számolt be kisebb vagy nagyobb mértékű javulásról, és mindössze 6 százalékuk jelzett romló teljesítményt.

A minőséget szorosan követi a rendelésteljesítési idő és a megbízhatóság. A fejlődés tervezett hangsúlyai a jövőben sem változnak lényegesen, a legdinamikusabban javuló dimenzió továbbra is várhatóan a minőség, valamint a rendelésteljesítés ideje és pontossága lesz, ezekhez azonban felzárkózni látszik a vevőszolgálat és a vevőreklamáció kezelési ideje.

A vállalat működési területeinek önértékelése pozitív, és optimizmust sugall. Ez a pozitív önértékelés azonban önkritikával is társul: azokat a területeket kívánják fejleszteni, amelyek a vállalatok jövedelmezőségét leginkább támogathatják. Ennek egyik vállalaton belüli orvoslását a költségek csökkentésében látják, a költséghatékonyság növelése a fejlesztendő területek közül messze kiemelkedik. Ha valóban kiválóak a termékek, a technológia, rugalmas a vevők kiszolgálása és felkészült a vezetés, ez megfelelően jelzi a prioritást.

A vállalatok érzékennyé váltak az etikus üzleti magatartásra: sokkal etikusabbnak tartják önmagukat, mint a legerősebb versenytársukat.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. február 1.) vegye figyelembe!