A növekedési pályán mozgó középvállalatok a hazai gazdasági élet figyelmének középpontjába kerültek. A nagyvállalatok mára közép-, sőt sok esetben hosszú távon is pozicionálták magukat működési környezetükben, s ez tőkepiaci helyzetükre, vagy az elfogadott külső szakértők körére ugyanúgy igaz, mint a vevői és a beszállítói piacon kialakított pozíciójukra. Ugyanakkor mind számosságában, mind forgalmi volumenében, mind működési minőségében megerősödött azoknak a kisvállalkozásból közepessé nőtt társaságoknak a köre, amelyek fejlődési pályájukon elérték a vállalatszerű működés szintjét. A vállalati szférát "kiszolgáló" szereplők (pénz-, illetve tőkepiaci szereplők, a vállalati működés különböző területeit támogató szakértők, szolgáltatók) versenye ennek megfelelően egyre inkább a közepes, illetve a kisvállalkozások potenciális ügyfélkörére koncentrálódik.
A verseny értelemszerűen ott a legnagyobb, de legalábbis a leglátványosabb, ahol a középvállalatok igényei a legjellemzőbben, legkézzelfoghatóbban jelentkeznek: a külső finanszírozási források területén. Egymást érik az e témakörben rendezett konferenciák, a pénz-, illetve tőkepiaci szereplők újabb és újabb termékekkel jelennek meg a piacon, és sokasodnak a "brókerek", akik segítenek eligazodni a külső finanszírozási lehetőségek között.
Az olyan társaság vezetőjének, amely ma külső forrást szeretne bevonni a vállalkozás működésébe, számba véve a lehetőségeket (vállalat- és projektfinanszírozási konstrukciók, strukturált banki megoldások, lízing- és bérleti technikák, faktorálási megoldások, hazai és EU-s kedvezményes, illetve támogatott források, állami és magántulajdonú kockázatitőke-társaságok), rendkívül széles paletta összeállítására van lehetősége.
Forrásteremtés "kapun belül"
Érdemtelenül ritkán merül fel a "kapun belüli forrásteremtés", vagyis a belső tartalékok felszabadításának lehetősége. A "belső tartalékok feltárása", akár mint megközelítési mód, akár mint módszertani kérdés, általában a vállalkozások hatékonysága, versenyképessége javításának, fejlesztésének eszközeként szokott napirendre kerülni. Az elsősorban nagyvállalati tapasztalatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a belső tartalékok feltárása konkrét forrásigény kielégítését, tehát kifejezetten szabadon felhasználható pénzeszköz rendelkezésre állását célzó projektekben, akciókban is a menedzsment hatékony eszköze lehet.
Külső finanszírozás vagy belső tartalékok?
A pótlólagos forrásigény természetes velejárója a vállalkozások működésének. E forrásigény kielégítése jellemzően valamilyen külső forrás bevonásával, Magyarországon az esetek döntő többségében bankhitel felvételével történik.
A belső tartalékok felszabadítása ugyan nem mindig, de az esetek többségében szabadon felhasználható pénzeszközök realizálásával jár. Amennyiben az adott forrásigény kielégítése legalább részben a felszabadított belső forrással történik, ennek több közvetlen és közvetett pozitív hatása is van a vállalkozás finanszírozási pozíciójára és ezen keresztül komplex működésére, gazdálkodására:
– csökken az adott külsőforrás-igény volumene, így a bevont külső forrás finanszírozási terhei is,
– javul a társaság likviditása, s ezáltal a szükséges külsőforrás-bevonásnál sok esetben fontos hitelképessége is,
– a felszabaduló belső tartalék pályázatok saját részeként is felhasználható, így megnő a társaság kedvezményes, támogatott forrást bevonó képessége,
– a külső források bevonása minden esetben a vállalkozás mozgásterének, a menedzsment, illetve a tulajdonos döntési jogosítványainak korlátozását jelenti. A külső források alacsonyabb aránya mellett ez a korlátozás is enyhébb lehet.
Egyszeri belső tartalékok
Minden cég erőforrások rendszere, s ez az erőforrásrendszer meghatározza az adott társaság mennyiségi és minőségi képességeit arra, hogy milyen mennyiségű és minőségű szolgáltatást képes előállítani. A piacot adott mennyiségű és minőségű termékek és szolgáltatások iránti igényként értelmezve, létezik a képességek egy másik köre is, a piaci igények kielégítéséhez szükséges kör, mely meghatároz egy elméleti, a valós piaci igények kielégítéséhez szükséges erőforrásrendszert. A társaság tényleges erőforrásainak és a fentiek szerinti elméleti erőforrásrendszer metszete a társaság erőforrásainak az a halmaza, melyeket indokoltan működtet a társaság.
Egy induló társaság létrehozásakor az alapító tulajdonos a felmért piaci igényekből indul ki, s a cégét az azok kielégítéséhez szükséges erőforrásokat rendszerbe foglalva építi fel. A működés során azonban az induláskor egymást fedő valós és elméleti, célszerű erőforrásrendszer több okból is "elcsúszhat" egymástól. Okozhatja ezt a piaci igények változása, de az erőforrások nem megfelelő bővítése, fejlesztése is.
A "belső tartalék felszabadítása" ebben az esetben a piaci igények kielégítését nem (vagy nem megfelelően) szolgáló erőforrásoknak a társasági erőforrásrendszerből történő kivonását, szabad pénzeszközzé való átalakítását (az ingatlanok és a gépek esetében azok értékesítését, a követelések esetében az állomány csökkentését, a kötelezettségek esetében azok állományának növelését) jelenti.
Az egyszeri belső tartalékok "lelőhelyei"
A belső tartalékok lehetséges (legtipikusabb) helyei az erőforrásrendszerben, ahol a tartalékok felszabadítása szabad pénzeszközök egyszeri megjelenését eredményezheti – a teljesség igénye nélkül -, a következők:
Ingatlanok
Első hallásra meglepő lehet, hogy nagyon sok vállalkozás könyveiben, vagyonában találhatók olyan ingatlanok, melyek semmilyen formában nem hasznosulnak a vállalkozás alaptevékenységeiben. Elrettentő például szolgálhat annak a fejlesztési lehetőségekkel rendelkező, de forráshiánnyal, sőt likviditási problémákkal küzdő vállalkozásnak az esete, ahol a tulajdonosok egy ingatlan apportálásával megvalósuló tőkeemeléssel kívántak javítani a cég helyzetén. A probléma abból adódott, hogy a társaság vidéken, a termelőszférában működött, míg a kapott ingatlan, mely addig szépségszalonként működött, több mint 100 km-nyi távolságra volt. A helyzetet csak rontotta, hogy a társaság finanszírozó bankja azonnal kiterjesztette zálogjogát az újonnan bekerült ingatlanra, ráadásul a hitelkeret megemelése nélkül.
Gyakori eset, hogy a társaságok működésük, tevékenységük során csak részben használják ki a tulajdonukban lévő ingatlankapacitást (legyen szó akár üzemcsarnokról, raktárról vagy irodáról). Amikor a belső tartalékok keresése konkrét forrásigény kielégítése kapcsán kerül napirendre, az ingatlanok mindenképpen kiemelt figyelmet érdemelnek, mivel azok esetleges szabaddá tétele és értékesítése egy alkalommal a likvidációs értékkel azonos összegű (sokszor érdemi nagyságrendű) pótlólagos szabad pénzeszköz realizálását jelenti.
Készletek
A piacgazdaság kialakulását követően talán a készletgazdálkodás volt az első olyan működési terület a vállalatoknál, ahol megkezdődtek és ténylegesen megvalósultak racionalizálási projektek. Ennek ellenére még ma is sok vállalkozás tart a technológiai és logisztikai folyamatok, illetve a biztonsági megfontolások által megköveteltnél nagyobb készletállományt (ez az áru- és anyagkészletekre egyaránt igaz).
A készletgazdálkodás javítása számos működési költséget csökkenthet, de fontos látni azt is, hogy a készletállomány csökkentésével egyidejűleg, egy alkalommal, a csökkenéssel azonos összegű pótlólagos szabad pénzeszközhöz jut a vállalkozás.
Vevőállomány
A vállalkozás működésének kezdetén a társaság az értékesítési piacain az akkori erőpozíciójának megfelelően tudja "kialkudni" fizetési kondícióit, így például a fizetési határidőket is. Gyakran előfordul, hogy az erőpozíció javulását a társaság nem követi a kondíciók szigorításával. Például a fizetési határidők csökkentése a vevőállomány csökkenését és – egy alkalommal – a csökkenéssel azonos összegű pótlólagos szabad pénzeszközállomány realizálását jelenti.
Szállítóállomány
A vállalkozás működésének kezdetén a társaság a beszállítói piacain is az akkori erőpozíciójának megfelelően tudja "kialkudni" fizetési kondícióit, így például a fizetési határidőket is. Itt is előfordul, hogy az erőpozíció javulását a társaság nem követi a kondíciók szigorításával. A fizetési határidők növelése a szállítóállomány növekedését és – egy alkalommal – a növekedéssel azonos összegű pótlólagos szabad pénzeszközállomány realizálását jelenti.
Folyamatos belső tartalékok
A vállalat működése nem más, mint a fentiekben bemutatott erőforrásrendszer működtetése. A vállalkozás eredményességét, és ami jelen esetben a legfontosabb, cash flow-termelő képességét (az adott erőforrásrendszer által meghatározott mozgástéren belül) közvetlenül e működési folyamatok minősége határozza meg. A működési folyamatok minősége (a társasági szintű cash flow-termelő képesség szempontjából értelmezett hatékonysága) jellemzően a vállalkozások saját hatáskörén belül javítható.
A vállalkozás működtetésének javítása a belső tartalékok mozgósításának másik nagy csoportja. A "belső tartalék felszabadítása" ebben az esetben a folyamatok minőségének, hatékonyságának tartós növekedését jelenti, ami tartósan magasabb cash flow-termelő képességet, s ezen keresztül rendszeresen realizálódó, pótlólagos szabad forrást biztosít a vállalkozás számára.
A folyamatok belsőtartalék-lelőhelyei
A belső tartalékok azon lehetséges (legtipikusabb) helyei a működési folyamatokban, ahol a tartalékok felszabadítása közvetlenül is szabad pénzeszközök rendszeres megjelenését eredményezheti – a teljesség igénye nélkül -, a következők:
Alapfolyamatok
A folyamatok optimalizálásának fókuszában mindenkor az alapfolyamatok kell, hogy álljanak (ezek a különböző társaságoknál az alaptevékenység függvényében eltérőek: értékesítési, termelési, szolgáltatási stb. folyamatok, illetve ezek csoportjai lehetnek). Gyakori hiba, hogy hatékonyságjavító beavatkozások valamely támogató folyamatot mint önálló egységet kezelnek, és annak önmagában vett hatékonyságát kívánják fejleszteni. Ilyen hiba például, ha az üzleti tervezési rendszer hatékonyságát önmagában azzal mérjük, hogy milyen minőségben, mélységben és időtartam alatt készülnek el az üzletiterv-dokumentumok. A támogató folyamatok valódi hatékonysága csak az alapfolyamatokra gyakorolt, közvetve vagy közvetlenül a cash flow-ban is megjelenő hatásukkal fejezhető ki. Például: az üzleti tervezés valódi hatékonysága azzal mérhető, hogy mennyiben támogatja az értékesítési, termelési stb. folyamatokra vonatkozó döntéseket.
Támogató rendszerek
A fentieknek nem mond ellent, hogy egyes támogató rendszerek jelentős tartalékokat tartalmazhatnak, és hatékonyságuk javítása végső soron a cash-flow termelő képesség tartós javulását eredményezheti.
Beszerzési rendszer
A beszerzések helyesen definiált szempontrendszere és kellő részletességgel kialakított szabályozása nagymértékben befolyásolhatja a beszerzési költségeket. A hazai gazdaság változó környezetében a beszállítói piacok viszonylag gyorsan, néhány év alatt is jelentősen módosulhatnak. Az e területre vonatkozó szabályzatokat, eljárásrendeket ugyanakkor lényegesen ritkábban aktualizálják. Ebből adódóan e terület gyakran rejt költségmegtakarítási lehetőségeket.
Érdekeltségi rendszer
Egy jól működő, tényleges motiváltságot teremtő érdekeltségi rendszernek rendkívüli mértékű pozitív, a cash flow-ban közvetlenül is megjelenő hatása lehet. Ezt általában mindenki könnyen belátja, azt azonban ma még kevesen hiszik el, hogy egy megfelelően kialakított teljesítménymérési és értékelési rendszer bázisán ez a hatás láthatóvá tehető és viszonylag pontosan mérhető is. Ez ugyan elismerten a vezetéstudomány keretein belüli legnehezebb feladatok közé tartozik, de megvalósítása messze nem lehetetlen.
Pénzügyi folyamatok
Nem egy esetben a működés egészét átfogó pénzügyi folyamatok is rejtenek tartalékokat. A kapcsolódó szolgáltatások elterjedésének köszönhetően egyre kevesebb az itt feltárható tartalék, azonban nagy előnye e területnek, hogy egyszerűen számszerűsíthetők, "forintosíthatók" a tervezett beavatkozások (a pénz útjának lerövidítése, az alkalmazott külső finanszírozási technikák cseréje) várható, majd tényleges hatásai.
A belső tartalékok felszabadításának kritikus gyakorlati kérdései
A tapasztalatok szerint ott, ahol megfelelő határozottságú szándék mellett a menedzsment és/vagy a tulajdonos a belső tartalékok feltárásáról és felszabadításáról dönt, a projektek eredményesen valósulnak meg.
Nagyon sok esetben azonban a folyamat már a projekt elindítását megelőzően megakad. A menedzsment és/vagy a tulajdonos nem hisz annak sikerében, vagy nem vállalja a kapcsolódó kockázatokat, illetve a siker érdekében – bizony valóban – vállalni szükséges konfliktusokat.
Az alábbiakban néhány olyan, a társaságoknál jellemzően (és nagyon helyesen) felmerülő kérdést mutatunk be, melyek kapcsán, megfelelő válasz hiányában gyakran "elvéreznek" a belső tartalékok felkutatására és felszabadítására irányuló kezdeményezések, már a valódi munka megkezdése előtt.
Hogyan tárhatók fel a belső tartalékok?
El kell ismerni, hogy a belső tartalékok feltárása nem egyszerű feladat. Komplex megközelítést, széles körű ismereteket és stabil, megbízható módszertant igényel. Az alábbiak megfontolása sokat segíthet mind a munka előkészítése, mind annak megvalósítása során.
A szükséges beavatkozás területeinek feltérképezése
Első lépésként célszerű megkeresni a potenciális erőforrásokat, folyamatokat, s azokat értékelve dönteni a további munka kiterjedéséről, fókuszáról. Így biztosítható, hogy részletes, erőforrás-igényes vizsgálatokra csak az eredményt ígérő területeken kerüljön sor (elsősorban időről és energiáról van szó, de akár jelentősebb költségek is felmerülhetnek).
A beavatkozás szükségességének igazolása
Mindig nehéz feladat a tartalékok jelenlétére vonatkozó állítások megfelelő alátámasztása, "bizonyítása". Vállalni kell annak felelősségét, hogy a működés fenntartása minőségromlás nélkül lehetséges kevesebb erőforrással is. Mind a beavatkozási területek gyors feltárása, illetve (és ez is nagy érték lehet) kizárása, mind az állítás megfelelő megalapozottsága tekintetében nagyon hasznosak az összehasonlító, benchmark jellegű elemzések. Sokkal könnyebb elfogadtatni, hogy alacsonyabb készletszint mellett is fenntartható a működés biztonsága, ha bemutatható, hogy mind az iparági átlaggal, mind a kiemelt versenytársakkal való összehasonlításban rendkívül magasak a társaság fajlagos készletmutatói.
Külső szakértő megbízása
Külső szakértő bevonása nagymértékben elősegítheti a munkát, de már az annak megkezdésére vonatkozó döntés meghozatalát is. A kipróbált módszertan a munka tartalmi hatékonyságának javítása, időigényének lerövidítése mellett nagy szerepet játszhat az eredmények elfogadtatásában is. Fontos és értékes lehet az is, hogy külső szereplőként a tanácsadó bátrabban, így világosabban fogalmazhat, hiszen nem korlátozza a sokszor óhatatlanul kialakuló "belső vakság", és nem kötik a vállalkozáson belüli személyes kapcsolatok. Az erre specializálódott szakértő cégek rendelkeznek a benchmarkhoz szükséges adatbázisokkal is. A szakértő kiválasztásakor mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy az együttműködés csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő bizalmi kapcsolat alakítható ki.
Az idő szerepe
Tény, hogy konkrét forrásigény esetén a belső tartalékok feltárásának, felszabadításának időigénye korlátot jelenthet, hiszen adott forrásigény esetén csak akkor tekinthető a belső tartalékok felszabadítása valós alternatívának, ha az annak eredményeként megjelenő cash flow időben (az adott forrásigény szempontjából szükséges időpontig) megtörténik. Könnyen belátható, hogy a készletgazdálkodás racionalizálásával fél év alatt csökkentett készletállomány és az ebből adódó több 100 millió forint nem jelent közvetlen megoldást a problémára, ha a forrásigény legfeljebb 1-2 hónapig fennálló üzleti lehetőséghez kapcsolódik.
Közvetve azonban a belső forrás ilyen esetekben is a megoldás része lehet. A jól definiált belső tartalék és annak jól megtervezett, előkészített felszabadítása a bevont külső forrás a pénzügyi tervben is figyelembe vehető fedezetéül szolgálhat.
Tény, hogy jellegükből adódóan a konkrét külső finanszírozási igény kiváltásában jellemzően elsősorban az egyszeri belső tartalékok játszhatnak szerepet, ez azonban semmiképpen nem tekinthető kizárólagosnak.
Szabad-e "felélni" a belső tartalékokat?
Nagyon sok vezető körömszakadtáig ragaszkodik a területén "megbúvó" tartalékokhoz, sőt esetenként mindent megtesz, hogy azok ne kerüljenek napvilágra. Az érvek, indokok nagy része ahhoz a gondolathoz kapcsolódik, hogy a tartalékok megszüntetése veszélyeztetné a működés biztonságát.
Fontos szempont szem előtt tartani, hogy a külsőforrás-igény csökkentése érdekében csak a működésből tartósan kivonható, a piaci igények megfelelő kielégítése érdekében nem szükséges erőforrások szabadíthatók fel. Lábujjhegyen állva ideig-óráig igen, de hoszszú távon nem lehet működni. Valóban szükség van tehát biztonsági tartalékra (bár ennek mértékének meghatározása nem egyszerű feladat), de ez nem azonos a felszabadítható belső tartalékok fogalmával. Jelen megközelítésben a biztonsági tartalékok a korábban bemutatott "elméleti, célszerű erőforrásrendszer" részét képezik.
A tartalékaikhoz ragaszkodó vezetők számára különösen érdemes lehet szemléletesen bemutatni, hogy a felesleges tartalékok jelenléte a szükséges erőforrások működési hatékonyságát is rontja.
Mit mondjunk a banknak?
Sok esetben gondot jelent eldönteni, hogy a belső tartalékok felszabadításának és az így képződő szabad források felhasználásának szándékát a társaság hogyan kommunikálja a külső finanszírozókkal (jellemzően a bankkal). E tekintetben határozottan külön kell választani két esetet, hiszen másként merül fel a kérdés, ha a társaság "jelenlegi" aktuális bankjáról, vagy ha pótlólagos forrásigényt később biztosító bankról van szó. (A szemléletbeli különbség akkor is jelentős, ha ez a két banki szereplő történetesen ugyanaz a bank.)
Az első esetben a bank a fedezetek felszabadítását (például egy, a termelési folyamatok tekintetében nem szükséges ingatlan eladását, vagy a készletállomány csökkentését) bizony gyakran a fedezetek elvonásaként "éli meg". Amásodik esetben könnyebben "meglátja" a hatékonyabbá válás előnyeit, de itt is felmerülhet, hogy bizonyos mutatók kedvezőtlenül alakulnak a vállalkozás szempontjából.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdés egésze szempontjából mindkét esetben a transzparens kommunikáció a legcélszerűbb. A bankok (de ez ugyanígy igaz más pénz-, illetve tőkepiaci szereplőkre is) egyre inkább nyitottak az ilyen (a társaság cash flow-ját, működési hatékonyságát egyértelműen bizonyítható módon javító) tranzakciók pozitív kezelésére.
Tapasztalati megjegyzések
Zárásként, részben összefoglalva a fentiekhez kapcsolódó, a mindennapi működés során is használható gondolatokat, megfogalmazhatók a belső források feltárásához, felszabadításához kötődő jellemző gyakorlati tapasztalatok:
– a belső tartalékok felszabadítása – bár önmagában általában nem jelent megoldást – valós eleme lehet a szükséges forrást biztosító csomagnak,
– konkrét külső finanszírozási igény kiváltásában jellemzően elsősorban az egyszeri belső tartalékok játszhatnak szerepet,
– a belső tartalékok felszabadítását célzó projekteket (a szándékot és a lebonyolítást egyaránt) célszerű a finanszírozó bankkal egyeztetni,
– a belső tartalékok felszabadítása, de már az ezt ígérő feltárása is elementáris beavatkozás a vállalat megszokott napi működésébe. Szinte bizonyos, hogy személyes érdekeket sért, s ebből adódóan a projekt során érdemi belső szervezeti ellenállásra lehet számítani. Ennek megfelelően az a tapasztalat, hogy e projektek csak a felső vezetés nagyon határozott (és a projekt során végig fennálló) támogatottsága esetén lehetnek sikeresek,
– tisztában lenni a társaságban rejlő tartalékokkal – a forrásigények rendezésétől függetlenül is -, rendkívül értékes információt, sőt értéket képvisel az is, ha bizonyosan tudjuk: vállalkozásunkban nincsenek belső tartalékok.