Jogszerű szoftverfelhasználás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 79. számában (2004. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben összefoglaljuk a jogtiszta szoftver ismérveit, ismertetjük a legális felhasználás kereteit, szólunk a szerzői jogi kérdésekről, valamint a "szoftverrendőrségről", illetve a szankciókról.

Felmérések tanúsága szerint hazánkban a szoftverhasználat közel 45 százaléka illegális, s bár ezzel jelentős javulást értünk el a 90-es évek elején tapasztalható 85 százalékos arányhoz képest, még mindig elmaradunk a világ- és uniós mutatóktól - amely megközelítőleg 38 százalék -, és még jelentősebb mértékben az észak-amerikai, 24 százalékos átlagtól. Valószínűleg minden számítógép-használó felteheti magának a kérdést: mennyiben is járul hozzá ehhez a számadathoz, javítja vagy rontja-e a statisztikát? Jelen cikk nem az ún. "szoftverkalózokat" kívánja jobb útra téríteni, csupán ismerteti a szoftverek legális használatának alapvető szabályait, bemutatja az ellenkező esetben várható jogkövetkezményeket, valamint a szoftverek jogi védelmén őrködő szervezetet. A probléma egyaránt mikro- és makroszintű; sarkalatosan kifejezve: egy illegálisan másolt CD-vel károsítjuk a nemzetgazdaságot, és munkahelyeket szüntetünk meg.

A szoftverek jogi védelméről

Szoftver a szerzői jogban

A szoftver fogalma alá a vonatkozó jogszabályok és bírói gyakorlat értelmében nemcsak a "számítógépi programalkotások" tartoznak, hanem a hozzájuk kapcsolódó dokumentációk is. Ilyen dokumentációként kell érteni bármilyen írásos anyagot, amely a program használatát segíti, annak előkészítő tervezési anyagát, kísérő dokumentációját stb.

A szoftver átfogó értelemben véve szellemi alkotás, e kategórián belül pedig szerzői műnek minősül, vagyis védelmének alapvető rendelkezései a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvényben (Szjt.) találhatóak. A törvény az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések közt a VI. fejezetben elkülönítve is tartalmaz a szoftverekre vonatkozó speciális szabályokat. A szabályozás összhangban áll az uniós Szoftver Irányelvvel is.

A szerzői jogi védelem területei

E jogterület az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat védi - függetlenül attól, hogy a törvény azokat megnevezi-e, avagy sem. A törvény kimondja, hogy a védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg; illetve hogy a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

Az alkotás egyedisége, a védelem kezdete

Egyéni-eredeti akkor lesz az alkotás, ha a szerző szemszögéből nézve szubjektíve új, egyedi, megismételhetetlen. Noha előfordulhat magasfokú hasonlóság két szoftver között, amelyek azonos probléma megoldására születtek, ettől még a védelem nem enyészik el, ha egyébiránt a fenti kritériumoknak eleget tesznek. Ezért - eltekintve a rutinszoftverektől - nincs szükség az általános programozói ismereteket jelentős mértékben meghaladó teljesítményre a szerző részéről, a programnak nem szükséges kiemelkedő gazdasági, tudományos, szakmai értéket képviselnie vagy akár csak nyilvánosságra jutnia ahhoz, hogy védett legyen. A védelem a nyilvánosságra jutástól függetlenül a megalkotás pillanatától kezdve fennáll.

Rögzítési forma, fajta, funkció

Az Szjt. szerint szoftver esetén a rögzítési forma és a fajta, funkció is közömbös. Így a számítógépi program rögzíthető - többek között - forráskódban vagy tárgykódban, s lehet szó felhasználói programokról és operációs rendszerekről egyaránt, beleértve az ún. csatlakozó felületeket is (interface).

Nem védett tárgyak

A védelem nem terjed ki a program alapját képező ötletekre, elvekre, elgondolásokra, eljárásokra, működési módszerekre vagy matematikai műveletekre (algoritmusokra).

A vagyoni jogok átruházhatósága

A szerzői jogok a személyhez fűződő és a vagyoni jogok összességéből tevődnek össze. Főszabály szerint egyiküket sem lehet átruházni, azok másként sem szállhatnak át, és lemondani sem lehet róluk. Szoftverek esetében a törvény azonban kivételt tesz, itt a vagyoni jogok átruházhatók, a továbbiakban a jogszerző rendelkezhet velük (eltérő szerződéses kikötés hiányában).

A vagyoni jogok egyébként legáltalánosabban a szerző kizárólagos jogát jelentik a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és minden egyes, további felhasználás engedélyezésére. A felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető, kivéve ha a törvény ettől eltérően rendelkezik.

Ebből következően jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra az Szjt. vagy az arra jogosult szerződéssel nem ad engedélyt, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. Szoftvereknél beszélhetünk például ún. "végfelhasználói túlhasználatról", ami azt jelenti, hogy ugyanazt a programot több számítógépre telepítik, mint ahányra azt a felhasználói szerződés engedélyezi.

Szerződéskötési szabályok

Az Szjt. rövid, de lényeges szabályt rögzít a szoftverekre vonatkozó felhasználási szerződések megkötését illetően.

A szerződés formája

A szóban forgó szerződéseket alapesetben írásba kell foglalni, viszont a szigorú főszabály alóli törvényi kivételként a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban való megszerzése vagy megvétele esetén ez nem kötelező. Itt az ún. "csomagolt" vagy "dobozolt" szoftverekre kell gondolni. A törvény módosítása előtt ilyen kivétel nem létezett, holott ez a követelmény akkor sem volt könnyebben betartható a gyakorlatban, mint napjainkban. Az új Szjt. tehát igazodik a nemzetközi gyakorlathoz és a mindennapi élet tapasztalataihoz is. Ilyenkor a felek szóban vagy ráutaló magatartással kötik meg a szerződést.

Nyilatkozattételi kötelezettség, a nyilatkozat hiánya

Szoftvereket azonban nemcsak előre gyártva vásárolhatunk. Nem ritka, hogy egyedi igények esetén megrendelésre készítenek el egy szoftvert, amelyre leggyakrabban jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződést köt a szerző és a felhasználó. Ebben az esetben a felhasználónak (megrendelőnek) a szoftver átadásától számított meghatározott időn belül nyilatkoznia kell, hogy elfogadja-e a programot vagy sem, esetleg kijavításra visszaadja (ebben az esetben a határidő a kijavított mű átadásától számít); nyilatkozat hiányában úgy kell tekinteni, hogy a megrendelő elfogadta a szoftvert. A speciális szabály szerint erre a felhasználónak nem két, hanem négy hónap áll a rendelkezésére, amit az indokol, hogy a szoftverek esetleges hibái általában hosszabb időszak alatt derülnek ki, mint más műfajoknál. A törvény indokolt esetben a kijavítás érdekében történő visszaadást ismételten is biztosítja a felhasználónak; ilyenkor megfelelő határidő kitűzése szükséges.

Elállási jog

Előfordulhat, hogy az elkészített program még a javítás után sem alkalmas a felhasználásra, aminek az a következménye, hogy a szerzőnek csak mérsékelt díjazás jár. Ha pedig egyáltalán nem készíti el határidőre a programot, avagy alapos ok nélkül megtagadja annak kijavítását, a felhasználó elállhat a szerződéstől, mégpedig díjfizetési kötelezettség nélkül.

A szerzői jogok sajátos korlátjai szoftverek esetében

A számítógépi programok használatából eredő sajátosságokat egyéb műfajtákhoz képest kifejezésre kellett juttatni az Szjt.-ben is. Ezek a sajátosságok alapjában véve arra vezethetők vissza, hogy a szoftvert funkcionális alkotásnak tekintik, amely csak akkor használható fel rendeltetésszerűen, ha képes célját elérni, működőképes az adott felhasználó számára.

Többletjogosítványok a felhasználói oldalon

A törvény bizonyos tekintetben többletjogokat vagy eltérő jogokat biztosít a felhasználónak a szoftverekkel kapcsolatosan: idetartozik a biztonsági másolat készítéséhez való jog, az ún. dekompiláció joga, a szoftverek megismeréséhez fűződő jog, valamint az, hogy a szerző rendelkezési joga törvényileg nagyobb mértékben korlátozott szoftverek esetében (feltéve hogy a felek másként nem állapodnak meg).

Amire a szerző kizárólagos joga nem terjed ki

Az Szjt. rendelkezik arról, hogy - eltérő megállapodás hiányában - a szerző kizárólagos (engedélyezési) joga mely esetekre nem terjed ki. Ezek a többszörözés, az átdolgozás, a feldolgozás, a fordítás, illetve a szoftver bármely más módosítása (ideértve a hiba kijavítását), valamint ezek eredményeinek többszörözése annyiban, amennyiben teljesül a következő két követelmény: ezeket a cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy végezheti a szoftver rendeltetésével összhangban, vagyis kizárólag az ahhoz szükséges mértékben és célra, nem sértve a szerző jogos érdekeit.

Biztonsági másolat

Amíg az előzőekben ismertetett szabálytól (a szerző kizárólagos joga) a felek adott esetben eltérhetnek, addig a program biztonsági másolatának készítése a törvény szerint a felhasználó javára feltétlen jogosultság, ez a jog a felhasználási szerződésben sem zárható ki. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha az a felhasználáshoz szükséges, ez a keret nem léphető túl, nem készíthető egynél több biztonsági másolat, és annak valóban a felhasználási célt kell szolgálnia, így az például nem telepíthető más gépekre stb.

A szoftver működésének megismeréséhez fűződő jog

Ezt a jogot a szoftver valamely példányának felhasználására jogosult számára biztosítja a törvény. Ez azt jelenti, hogy joga van megfigyelni és tanulmányozni a szoftver működését, illetve kipróbálni azt annak betáplálása, képernyőn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje; ehhez pedig nem szükséges a szoftver szerzőjének engedélye, azaz e jog szintén nem zárható ki szerződésben.

A dekompiláció joga

A dekompiláció, vagy más néven viszszafejtés (idegen kifejezéssel élve "reverse engineering") lényege, hogy a számítógépi programot használó számára megismerhetővé válnak a szoftver alapjául szolgáló elvek, elgondolások azáltal, hogy a tárgykódot a forráskódhoz közel álló programnyelvre bontják vissza. Ezek az elvek, ideák - mint azt korábban megállapítottuk - nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azok a cselekmények viszont, amelyek a visszafejtéshez szükségesek, alapesetben szerzői engedélyhez kötöttek (például többszörözés, másolás, fordítás). A törvény ismét a felhasználónak kedvez a szerzői érdekekkel szemben, amikor kivételt nem ismerően feljogosítja a szoftver felhasználóját a visszafejtésre, azonban ennek megengedhetőségét több ponton is korlátozza.

A dekompiláció jogának korlátjai

Az Szjt. értelmében a dekompiláció (a kód többszörözése vagy fordítása) csak abban az esetben jogszerű, ha az elengedhetetlen az önállóan alkotott szoftvernek más programokkal való együttes működtetéséhez szükséges információ megszerzése érdekében. Az adott programtól függetlenül elkészített szoftver szerzője tehát biztosítani szeretné, hogy szoftvere és a másik program közti interoperabilitás meglegyen, azaz hogy a szoftverek együtt is működjenek.

Ami a további feltételeket illeti:

- visszafejtési cselekményeket csak a jogszerű felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az ő megbízottjuk végezheti;

- az együttes működtetéshez szükséges információ számukra nem vált könnyen hozzáférhetővé, és

- e felhasználási cselekmények a szoftvernek csupán azon részeire korlátozódhatnak, amelyek az együttes működtetéshez szükségesek.

Az itt megjelenő ellentétes érdekek nyilvánvalóak: a visszafejtés nem engedélyezhető korlátlanul, mivel az nagymértékben megkönnyítené a szoftverek egyszerű lemásolását vagy csak jelentéktelen mértékben eltérő programok készítését, így nem lenne kereslet az eredeti szoftver iránt. A kereslet viszont akkor sem lenne túl magas, ha a más programokkal való kompatibilitás hiányozna. Ezzel kapcsolatban a következő korlátok érvényesülnek:

- a visszafejtés során megszerzett információ nem használható fel egyéb célra, csakis az önállóan alkotott szoftverrel való együttes működtetésre;

- nem közölhető mással, kivéve ha az együttes működtetés ezt szükségessé teszi, és

- nem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.

A szerzői jog korlátjai

Szabad felhasználás

A szerzői jogi jogviszony abszolút szerkezete ellenére - ami azt jelenti, hogy a szerzőnek főszabályként kizárólagos személyi és vagyoni jellegű jogosultságai vannak a művével kapcsolatban - a szerzői jog mégsem korlátlan: a szabad felhasználás és a védelmi idő lejártát követő felhasználás egyaránt kivételt képeznek a művet felhasználók és tág értelemben a társadalom érdekét szem előtt tartva.

A szabad felhasználás általános szabályaival és egyes eseteivel az Szjt. IV. fejezete foglalkozik. Itt tisztázza a törvény, hogy olyan felhasználásokról van szó, amelyek díjtalanok, és nincsenek a szerző engedélyéhez kötve, feltéve hogy a művet egyáltalán nyilvánosságra hozták. Itt találjuk a szabad felhasználás szóba jöhető eseteinek kimerítő felsorolását is. Az idevonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni, így például az Szjt. által konkrétan nem említett szabad felhasználási módot kreálni.

Minden műfajra egyaránt vonatkoznak ezenkívül azok a szabályok, amelyek a következő követelményeket támasztják a szabad felhasználással kapcsolatban:

- a felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására;

- a szerző jogos érdekeit indokolatlanul nem károsíthatja;

- nem lehet tisztességtelen, és

- nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

A védelmi idő

A szerzői jogban a védelmi idő időbeli korlátot szab a szerzői vagyoni jogok oltalmának, mivel leteltét követően a művek közkinccsé válnak, és bárki által, engedély nélkül szabadon felhasználhatókká válnak. Az oltalmi idő szoftverek esetében sem rövidebb, mint más szellemi alkotásoknál: egységesen a szerző életében és a halálát követő 70 évben áll fenn minden műfaj tekintetében. A védelmi időt alapesetben a szerző halálát követő év első napjától kell számítani.

Az illegális szoftverhasználat jogkövetkezményei

Polgári jogi jogkövetkezmények

Az Szjt. általános rendelkezései közé tartoznak a XIII. fejezetben foglaltak, ahol a törvény a szerzői jog megsértésének következményeit tárgyalja.

Objektív alapú szankciók

A törvény a szerzőre bízza, hogy - az eset körülményeihez képest - milyen polgári jogi igényeket támaszt a jogsértővel szemben az alábbiak közül:

- a szerző először is a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását követelheti (Ez elsősorban az erkölcsi elégtétel nyerésének eszköze károsodás vagy gazdagodás hiányában, de emellett azt is biztosítja, hogy ezt követően ne lehessen többé vétlenségre hivatkozni.);

- folyamatos vagy ismétlődő jogsértés esetén továbbá helye lehet annak, hogy a szerző követelje a jogsértés abbahagyását, és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

- a szerző elégtétel adását követelheti, amely lehetséges nyilatkozattal vagy más megfelelő módon, valamint ennek megfelelő nyilvánosság biztosítását a jogsértő által és költségén (Ez szintén leginkább erkölcsi kárpótlásra alkalmas, bár nem feltétlenül.);

- a szerző ezenkívül adatszolgáltatást követelhet azon személyekről, akik az érintett dolgok vagy szolgáltatások forgalmazásában, előállításában, illetve teljesítésében részt vettek, valamint az illegális felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról egyaránt;

- a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésének követelése szintén eszköz a szerző kezében, amellyel elérheti, hogy minimálisan olyan díjazásban részesüljön, mint amelyet akkor kapott volna, ha a felhasználás jogszerű;

- végül követelheti az in integrum restitutiót, azaz a sérelmes helyzet megszüntetését és az eredeti állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, valamint az olyan eszköz vagy anyag megsemmisítését, amelyet a jogsértéshez használtak (kizárólag vagy elsősorban), illetve a jogsértés nyomán keletkezett dolog megsemmisítését vagy jogsértő jellegétől való megfosztását.

(A fenti szankciók jellemzője, hogy objektív alapúak, vagyis nem szükséges, hogy a jogsértő vétkes legyen a sérelemokozásban.)

Szubjektív alapú szankciók

A jogsértés szubjektív, azaz vétkességen alapuló szankciója a kártérítés-fizetési kötelezettség a Polgári Törvénykönyv általános felelősségi szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy a szerzőnek mint károsultnak kell bizonyítania a kárt, a jogsértő/károkozó magatartását, valamint az ezek között fennálló okozati összefüggést; a másik oldalról pedig a jogsértőre hárul annak bizonyítása, hogy a károkozás nem volt jogellenes vagy nem volt felróható. Ez alapján a károkozónak kell kimentenie magát, mivel egyébként a jogellenesség és a vétkesség vélelme érvényesül. A kár mértékét is a károsultnak kell bizonyítania, de ha ez részben vagy egészében nem tisztázott, akkor általános kártérítés megítélésére van lehetőség, amelynek a teljes anyagi kárpótlásra alkalmasnak kell lennie.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a szankciók egymás mellett, kumuláltan is érvényesíthetők.

Büntetőjogi jogkövetkezmények

Illegális szoftverhasználattal a Btk. XVIII. fejezetében szabályozott, a "szerzői vagy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése" címet viselő vagyon elleni bűncselekmény követhető el.

A Btk. 329/A §-a szerinti tényállás idevágó eleme alapján e bűncselekményt az követi el, aki a szerző művén fennálló jogát megsérti, mégpedig haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva. A jogsértő magatartás tipikusan a felhasználással valósul meg (lásd az Szjt. 17. §-ának példálózó felsorolását, amely például a többszörözést, terjesztést, átdolgozást emeli ki a lehetséges felhasználási módok közül!). Csak olyan jogsértésekről van szó tehát, amelyeknek vagyoni kihatásai lehetnek.

A bűncselekmény szándékosan és gondatlanul is elkövethető. A szándékos elkövetés alapesetében két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel kell számolni; a cselekmény gondatlan elkövetése esetén a szabadságvesztés büntetés felső határa "csupán" egy év.

A cselekmény súlyosabban minősülő esetei aszerint alakulnak, hogy a sérelmet milyen mértékű vagyoni hátrányt okozva, illetve üzletszerűen követték-e el. A szabadságvesztés büntetés felső határa így három, illetve öt évre emelkedhet, vagy különösen jelentős (500 millió forintot meghaladó) vagyoni hátrány okozása esetén kettőtől nyolc évig terjedhet. A "haszonszerzés végett" kitétel célzatos bűncselekményre utal, ez a fordulat tehát gondatlanul nem követhető el.

A bűncselekmény lehet ún. állapot-bűncselekmény is, amely adott esetben már a szoftver jogellenes telepítésével befejezetté válik ugyan, de a további használat mégsem minősül büntetlen utócselekménynek, hanem azok egységet képeznek, így az elévülés csak a jogellenes állapot megszűnésével (a szoftver törlésével) kezdődhet.

(A teljesség kedvéért utalunk arra, hogy a jogosulatlan szoftverhasználattal megvalósított bűncselekménynek ez idáig nem létezik szabálysértési alakzata, amelyet bizonyos értékhatár választana el a bűncselekménytől, a bűncselekmény tehát akár 1 forint kárt okozva is elkövethető.)

Lefoglalás, elkobzás

A bűncselekményhez kapcsolódóan szóba jöhet a lefoglalás és az elkobzás - mint intézkedés.

A lefoglalás a büntetőeljárási törvény szerinti olyan kényszerintézkedés, amely a büntetőeljárás során a bizonyítás érdekében vagy az elkobzás biztosítására a dolog birtokának elvonását jelenti. Ez vonatkozhat az olyan dologra vagy számítástechnikai rendszerre, illetve ilyen rendszer útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozóra, amely bizonyítási eszköz vagy elkobozható.

Az elkobzás a Büntető Törvénykönyvben szabályozott intézkedés, amelynek kötelező esetei kiterjednek a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt vagy arra szánt, az elkövetés útján létrejött dologra, valamint amelyre a bűncselekményt elkövették. Szoftverkontextusban ez vonatkozik az adathordozó lemezekre és magukra a számítógépekre is. A szakértői vizsgálatot követően csak a jogszerűen használt programok és az illegális szoftverektől mentesített gépek adhatók ki.

A "szoftverrendőrség-mítosz"

Ha - nem teljesen laikusként - azt halljuk: "szoftverrendőrség", először valószínűleg az a szervezet jut eszünkbe, amely büntetőfeljelentéseivel közel tíz éve "tartja rettegésben" a magyarországi számítógép-használó gazdálkodó szervezeteket (és tulajdonképpen elvileg a magánszemélyeket, felsőoktatási intézményeket egyaránt). Ez a "becenév" valójában a rendőrség esetleg fennálló azon csoportját illetné, amelynek fő profilja a korábban tárgyalt bűncselekmény hivatalbóli üldözése. Ugyanis igazság szerint a BSA Magyarország, vagyis a Business Software Alliance nevű, 1988-ban alapított nemzetközi szervezet hazai képviselete nonprofit egyesületként működik 1994 óta, és semmi esetre sem rendelkezik hatósági jogosítványokkal. Legfeljebb külső szakértőként közreműködik, ha felkérik. Ezzel szemben számos kritika érte amiatt, hogy ellenkező látszatot kelt az ún. szoftverbevallásra felszólító leveleivel, kampányaival. A BSA Magyarország honlapján (www.bsa.hu) megtalálható bemutatkozó anyagából kiderül, hogy a világ szoftver- és internetiparágát képviselő szervezetről van szó, amelyet eredetileg 65 ország szoftverfejlesztő vállalata alapított. Az itteni képviselet tagjainak névsorát szintén megtaláljuk a hivatkozott honlapon.

Az egyesület saját bevallása szerint három célkitűzést igyekszik megvalósítani. Egyrészt felvilágosító tevékenységével szeretné elérni, hogy a számítógép-használók mindinkább tisztában legyenek a jogszerű szoftverhasználattal és a szerzői joggal kapcsolatos jogi háttérrel, ezért információs anyagokat terjeszt, "Szoftver-nyilvántartási Útmutatót", szoftveraudit-programot készít, vagy éppen "Tűzszünetet" hirdet (ez volt ugyanis annak a 2002-ben indult kampányának az elnevezése, amellyel az országot járva a szoftverek legalizálási lehetőségeiről informálta a társaságokat, és hívta fel a figyelmet arra, hogy mire számíthatnak, ha nem cselekszenek megfelelően még időben, mielőtt a BSA közölné esetleges alapos gyanúját a nyomozó hatóságok felé).

Ám ha így a BSA nem lenne elég hatékony az illegális szoftverhasználat ellen vívott keresztes hadjárata során, marad a konkrét jogérvényesítés: polgári peres vagy büntetőeljárások indítása, az APEH, a VPOP, a rendőrség tájékoztatása. A szervezet mindazonáltal szívesen fogadja az egyéni kezdeményezéseket is "forródrótján", mintegy azt sugallva, hogy ha már valaki legalizálta saját szoftvereit és szoftvergazdálkodásán sem eshet csorba, akkor nézzen körül, és ha arra gyanakszik, hogy más még nem "jogtiszta" (például a konkurencia?), hát tegyen ellene. Nem kétséges, hogy mindenki érdeke - nem csak a szoftverfejlesztőké és -kereskedőké -, hogy ne történjék jogsértés, de erkölcsileg talán elfogadhatóbb lenne, ha mindenki a saját háza előtt söpörne (a megfelelő hatóságok hatékony közreműködésével).

A szervezet emellett a szoftverekkel, internettel kapcsolatos innovációt segítő állami célkitűzések támogatásának szenteli még a figyelmét - derül ki a bemutatkozásból.

A szervezethez egyébként bátran lehet fordulni információkért, ha valaki többet szeretne tudni a témáról, vagy olyan gyakorlati kérdése lenne, amelyre jelen cikk terjedelmi korlátjainál fogva nem térhetett ki. (Az információs telefonszám megtalálható a honlapon.)

Kapcsolódó dokumentáció, szoftverfordítás védelme

* Nemcsak a teljes kész "csomag" részesül védelemben, hiszen a kapcsolódó dokumentáció önmagában is szakirodalomnak tekintendő, illetve a programok kifejlesztésének különböző részeredményei, lépcsői is lehetnek külön-külön védett művek, amennyiben már megformált tartalmat, azonosítható gondolatszövedéket fejeznek ki, sőt a részdokumentációk is, ha elvileg alkalmasak a program kialakítására. * Szoftverfordítás esetén is hasonló a helyzet: az Szjt. szerint a szoftver eredeti programnyelvéről eltérőre történő átírásakor szerzői jogi védelem alatt álló származékos mű keletkezik, feltéve hogy egyéni, eredeti jellegű és nem puszta nyersfordítás, valamint nem sérti az eredeti mű szerzőjét illető jogokat, tehát szükség van hozzájárulásra az eredeti szoftver szerzőjétől.

Felhasználási szerződés

* A vagyoni jogok átruházására irányuló szerződéshez képest a gyakorlatban jellemzőbb felhasználási - ún. szoftverlicenc-szerződés - révén jogot szerezni a szoftverhasználatra (a szoftver egy példányának átadása önmagában ehhez nem elég). E szerződéstípust részletesen az Szjt. V. fejezete szabályozza, háttérjogszabálya pedig a Polgári Törvénykönyv. * Létezik "szoftverfejlesztési" és "szoftverhasznosítási" szerződés. Előbbi a jövőben megalkotandó, egyedi igényeket kielégítő szoftverekre vonatkozik, utóbbi pedig a már elkészített programok megszerzésére. * A felhasználási szerződésben a szerző engedélyt ad a mű felhasználására, amelynek fejében a felhasználó díjat köteles fizetni, egyébként a megállapodás tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Egyező akarattal el is térhetnek az Szjt. rendelkezésetől, kivéve ha az Szjt. vagy más jogszabály ezt tiltja. * A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére. Ellenkező esetben a szerződés céljához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre, az ország területére és a hasonló műveknél szokásos időtartamra korlátozódik. * Kifejezett kikötés hiányában az engedély nem kizárólagos, nem korlátlan és személyhez kötődik (azaz a felhasználó harmadik személyre nem ruházhatja azt át és harmadik személynek a felhasználásra nem adhat engedélyt).

Műfajspecifikus rendelkezések a szabad felhasználás körében

* A szabad felhasználási módozatok közül értelemszerűen nem mindegyik vonatkozhat a szoftverekre (például nem használhatóak díszletként egy televíziós műsorban stb.), de a fogalmilag szóba jöhető esetekben is előfordulnak sajátos szabályok, amelyekre ügyelni kell. * A szabad felhasználás esetei közt a törvény az idézést tárgyalja először, ami szoftverek esetében legfeljebb akkor képzelhető el, ha azok valamilyen oktatási, tudományos anyagban szerepelnének (idézni a mű részletét lehet, az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben, az eredetihez híven, a forrás és a szerző megnevezésével), más programba történő átvétel ezen a címen kizárt. * Az Szjt. a számítógépi programokra vonatkozó különös rendelkezései közt zárja ki a szoftver átvételét a szabad felhasználás köréből. Átvételen az idézést meghaladó mértékű, más műben történő felhasználást kell érteni. Átvehető egyébként irodalmi vagy zenei mű részlete iskolai oktatási vagy tudományos ismeretterjesztési célra szintén a forrás és szerző megnevezésével, de a szoftver nem irodalmi mű, csupán az irodalmi műveket megillető védelemben részesül - nemzetközi kötelezettségvállalásaink eredményeképpen. * A magáncélú (és jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgáló) másolás különös jelentőséggel bír a szoftverek szempontjából. Noha a törvény a szoftverrel együtt több műfajt is kizár az ilyen szabad felhasználás köréből, a szoftverekre vonatkozó fejezetben a szoftverek sajátosságaiból adódó speciális szabályok érvényesülnek - lásd például biztonsági másolat -, amelyekkel korábban már foglalkoztunk. * A soron következő szóba jöhető szabad felhasználási mód a mű előadása lenne, ha egy speciális szabály nem zárná ki ezt is - az átvételhez hasonlóan, ugyanazon indokok alapján. Ennélfogva szoftver nem "adható elő" iskolai oktatás céljára vagy iskolai ünnepélyeken, esetleg egyházak vallási szertarásain stb., még akkor sem, ha nem szolgál jövedelemszerzésre. * Ugyancsak fontos gyakorlati szempontból az a szabály, miszerint a nyilvános könyvtárak egyéb művek esetében a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják ("kikölcsönözhetőek" tőlük), de ez nem érvényes a szoftverre (és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adattára sem). A szerző viszont természetesen erre engedélyt adhat.

Felelősség a szerzői jogok megsértéséért

* A gazdálkodó szervezetek esetében több kérdés is felmerül azzal kapcsolatban, hogy ki vonható felelősségre illegális szoftverhasználat esetén. Erre alapvetően az a válasz, hogy a szervezet vezetője és/vagy rendszergazdája, akik csak kivételes esetben mentesülhetnek. A konkrét válaszhoz meg kell vizsgálni, hogy kinek milyen tartalmú a munkaköri kötelezettsége, beletartozik-e, hogy a szoftverhasználat jogtisztaságát ellenőrizze, ezt milyen rendszerességgel, körültekintéssel kell megtennie, tehát mennyiben várható el tőle, hogy az esetleg más által illegálisan telepített szoftverekről tudomása legyen, illetve elmulasztotta-e az erre vonatkozó valamely kötelezettségét teljesíteni, és emiatt nem tudott a jogsértésről. * Az ellenőrzési kötelezettség általában a munkahelyi vezető tisztségviselőknél is fennáll, bár valószínűleg kisebb mértékben, mint a rendszergazdánál, ezért feltehetően a korábban tárgyalt bűncselekmény gondatlan alakzatáért sem vonhatók felelősségre, ha nem tudtak a jogsértésről. Rendszergazdák, informatikai vezetők felelősségi körébe viszont alapvetően a számítógépek, hálózatok működésének biztosítása tartozik, így valószínűleg nekik van a legnagyobb a rálátásuk is. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az alkalmazottak "önszorgalomból" telepítsenek és használjanak illegális programot, amiért saját felelősségük is mindenképpen fennáll. Ilyenkor viszont valószínűbb, hogy a rendszergazdát gondatlanság miatt fogják felelősségre vonni, ha mulasztott. Amint azonban az ellenőrzésre kötelezett tudomást szerez a jogsértésről, és akár hallgatólagosan beleegyezik abba, már szándékosságról van szó, tehát bűnsegédi vagy akár tetteskénti elkövetésről. Rendszergazda hiányában egyértelműen a munkáltató felel. * Az alkalmazottak szempontjából megemlítendő az olyan munkáltatói utasítások visszautasításának joga és/vagy kötelessége, amelyek teljesítésével bűncselekményt valósítana meg.

A munkaviszonyban alkotott szoftverek

* A szerzők szempontjából lényeges a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban (azaz közszolgálati, közalkalmazotti vagy szolgálati viszonyban, illetve munkaviszony jellegű jogviszony keretében szövetkezeti tag által) létrehozott "szolgálati mű" jellegű szoftverekre vonatkozó szabályozás. Ugyanis , ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelezettsége, a törvény alapján automatikusan - eltérő megállapodás hiányában - a mű átadásával a munkáltató szerzi meg a vagyoni jogokat mint a szerző jogutódja. A szerzőnek egyébként járó jogdíj szerepét ebben az esetben a munkabér tölti be. Az ilyen jellegű szoftverek szerzőinek - más műfajokkal ellentétben - nem jár díjazás abban az esetben sem, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra ruházza. A szerző továbbá nem marad jogosult arra a díjazásra sem, amely az Szjt. alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilletné (például az ún. "reprográfiai jogdíj"). A sajátos szabályozás a szoftverfejlesztő munkáltatóknál fellépő általában magas költségek, jelentős anyagi befektetések figyelembevételének köszönhető, ami a jogszerző munkáltató javára billenti a mérleget. * Személyhez fűződő jogok szolgálati szoftver esetében: a mű átadása itt a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül; a munkáltató köteles azonban a szerző nevének feltüntetését mellőzni, ha az a mű visszavonására irányuló nyilatkozatot tesz. Ha a művön a munkáltató változtat, és a szerző ezzel nem ért egyet, a munkáltató szintén köteles kérésére a nevének feltüntetését mellőzni

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére