Biztosítás - biztonság I. Életbiztosítások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 79. számában (2004. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Most kezdődő sorozatunk első része az életbiztosítások módozatait járja körbe. Szó esik a szerződési ajánlatot tevő alkusz kötelezettségéről, a biztosított egészségi állapotától nem független díjszabási feltételekről, de arról is, hogy a szerződőnek - saját érdekében - leginkább mivel kell tisztában lennie a biztosítás megkötésekor.

A biztosítástörténet kutatói úgy tartják, hogy az ember először nem saját magát - tehát az életét, testi épségét vagy az egészségét - akarta biztosítani, hanem a vagyontárgyait. Biztosítási védelmet keresett a házára, a lovára, a hajójára. Csak az ókori rómaiaknak jutott eszükbe, hogy emberekre is kössenek biztosítást. Például: a rabszolgáikra. Igaz, náluk a rabszolga is vagyontárgynak számított...

Aztán a kapitalizmus idején végleg bebizonyosodott, hogy a legfőbb érték mégiscsak az ember! Ez indította el az életbiztosítás reneszánszát. Még ma is sokan vannak olyanok, akik azt gondolják: az életbiztosítás "halál elleni" biztosítási forma; a biztosító elhalálozás esetén teljesít. Ez azonban már régen nincs így.

Life - non life

A nemzetközi terminológia és közjog a biztosítási tevékenységnek két ágát ismeri: az egyik a "life", a másik pedig -igen találó elnevezéssel - a "non life". A life kategóriába tartoznak a különféle életbiztosítások, a non life kategóriába pedig az összes többi biztosítás (a vagyon-, a felelősség-, sőt még a baleset- és a betegségbiztosítás is.) Az életbiztosítás a biztosítási szektoron belül is különleges helyet foglal el.

A két ág működése jelentősen eltér egymástól. Az élet- (life) biztosításoknál az ügyfelek által befizetett díjak zöme tartalékba kerül, tartósan a biztosítónál van, de a szolgáltatásra egyszer mindenképpen sor kerül - ezért a tartalékokra nagyon kell vigyázni.

A non life biztosításoknál (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért vagyonbiztosításoknak) ilyen jellegű tartalékolás nincs: a biztosító a befolyt díjakból fedezi a bekövetkezett károkat és saját költségeit. Ha egy biztosító mindkét ágat műveli, nagy lehet a csábítás, hogy egy kárterhes esztendőben (amikor sok vagyonkár keletkezik), az életbiztosítottak tartalékaiból "csoportosítson" át eszközöket a non life területre. Ez viszont tilos! Még egy drámai, tömeges árvízkár sem veszélyeztetheti az öngondoskodó életbiztosítottak tartalékait.

Életet vagy vagyont választó biztosítók

A modern európai jogok a két biztosítási ágat szigorúan kettéválasztják. Ma már hazánkban sem alapítható olyan biztosító, amelyik mindkét ággal foglalkozik (kompozit biztosító). Mivel az EU-szabályok hatálybalépésekor Európa biztosítóinak jó része kompozit típusú volt, ezek megtarthatják mindkét üzletágat, de belső számvitelükben, könyvelésükben és felelősségi rendszerükben szigorúan el kell különíteni a két ágat.

A jelenleg érvényes magyar szabályok alapján: ha egy tulajdonos (befektető) mindkét biztosítási ágat művelni akarja a piacon, akkor két biztosítót kell alapítania: egy life típusút és egy non life típusút. (Erre már a hazai piacon is több példa van.)

Életbiztosítás

Az életbiztosítás intézményét a rómaiak alapozták meg, legalábbis matematikailag. Akkoriban szokás volt, hogy a módosabb patríciusok végrendeleteikben élethossziglani járadékot juttattak hűséges szolgálóiknak. Például úgy rendelkeztek: "Hűséges testőrtisztem: Livius élete végéig kapjon vagyonomból évente 100 sesterciust." Egy Ulpianus nevő prefektus viszont arra kapott megbízást a császártól, hogy számolja ki: Livius járadékának vajon mennyi a "tőkeértéke"?

És Ulpianus számolni kezdett. Számba vette, hogy Livius az örökhagyó halálakor 20 éves volt, tehát a már akkor is rendelkezésre álló tapasztalati (mortalitási) adatok szerint valószínűleg még 30 évet fog élni. Ezt a megélési esélyt csökkenti, hogy Livius katonaember, ezért gyakran vesz rész csatákban, háborúkban, ahol - ugyebár - sok minden előfordulhat. Növeli viszont a várható élettartamát az a tény, hogy Livius edzett, egészséges férfi, akin nem fognak majd az apróbb sebesülések, betegségek és nyavalyák. Ulpianus szerint ez a derék Livius - nagy valószínűséggel - még vagy 20 évet fog élni, így a járadék becsült tőkeértéke kb. 2 ezer sestercius lett. (Inflációval még nem kellett számolni; talán ezért hívták ezt az időszakot "boldog aranykor"-nak.)

Ulpianus feltalálta az életbiztosítási matematikát. Hogy miért rendelte meg a császár ezt a számítást? Ne legyenek illúzióink: már akkoriban is volt APEH!

A haláleseti (kockázati) életbiztosítás

Talán ezt a formát nevezhetjük a klaszszikus életbiztosításnak, de ma már - éppen korlátai miatt - nem ez a legelterjedtebb. Ebben a szerződésben a biztosító azt vállalja: ha a biztosított a tartam alatt meghal, akkor egy előre meghatározott biztosítási összeget fizet. (A biztosított által kijelölt kedvezményezettnek.) Ha a tartam végén a biztosított életben van, akkor a szerződés a biztosító teljesítése nélkül szűnik meg. Ezt sokan úgy fogalmazzák: a tartam alatt a biztosított "potyára" fizette a díjat. Ez a díj persze a biztosító kockázatvállalásának volt az egyenértéke.

A kockázati biztosítások elég olcsók, és természetesen a díj attól is függ, hogy a belépéskor a biztosított milyen korú. E biztosítási forma célja elsősorban az, hogy a kedvezményezettek (örökösök) a biztosított halála esetén ne kerüljenek szorult anyagi helyzetbe, vagy a hagyatéki terheket (tartozásokat) ki tudják fizetni.

Ha munkáltató köt ilyen biztosítást a munkavállalója javára, akkor ezt mind az adó-, mind a társadalombiztosítási szabályok preferálják.

Hitelfedezeti életbiztosítás

A bankkölcsönök esetén a hitelintézetek fedezetként gyakran ilyen kockázati biztosításokat követelnek meg, amely jóval könnyebben kezelhető, mint pl. egy ingatlan jelzáloggal való megterhelése. Az ilyen hitelfedezeti biztosításoknál a biztosítási díjat a törlesztőrészletekkel együtt fizetik, s ezekben a szerződésekben - a még fennálló hiteltartozás erejéig - a bankot jelölik meg kedvezményezettként.

E csoporton belül egyre elterjedtebb az olyan biztosítás, amelyik nem - dátumszerűen meghatározott - tartamra szól (pl.: a szerződéskötéstől számított 20 évig, vagy pl. 60 éves korig, hanem az "egész életre" (angolszász terminológiával: whole life). Itt a szerződés tartama a biztosított hátralévő élete, tehát mindenképpen a biztosító teljesítésével szűnik meg. Gyakori megoldás, hogy a szerződések a díjfizetési kötelezettség tartamát korlátozzák, pl. 80 éves kor után a biztosítás díjmentessé válik, de a beígért biztosítási szolgáltatás összege nem csökken.

Elérési életbiztosítás

Az úgynevezett elérési életbiztosítási forma az öngondoskodás, illetőleg a másról való gondoskodás sajátos és jótékony ötvözete. Az elérési biztosítás esetén a biztosító azt vállalja: ha a biztosított a tartam eltelte után is életben van, akkor részére (vagy a megjelölt kedvezményezettnek) fizeti ki a biztosítási összeget. Ha a biztosított a tartam lejárta előtt hal meg, akkor biztosító az addig befizetett díjakat és azok hozamait fizeti ki.

Ez a módozat a modern biztosítási piacokon csak elméletben létezik, mivel a pénzügyi szolgáltatások iránti igény arra ösztönözte a konstruktőröket, hogy ezt a formát egyéb elemekkel is ötvözzék, s így kínáljanak komplex megoldásokat.

Vegyes életbiztosítás

A fenti két alaptípus kombinációja, amely megőrzi mindkét megoldás előnyeit, sőt ki is egészíti azokat. Az egyik leggyakoribb életbiztosítási termék. Mindig határozott időre kötik.

Ha a biztosított az előre rögzített tartam lejártakor életben van, akkor a biztosító az akkor érvényes, hozamokkal növelt biztosítási összeget fizeti ki. Ha a biztosított a tartam alatt meghal, úgy a biztosító a halál időpontjában érvényes (de ugyancsak a hozamokkal növelt) biztosítási összeget teljesíti.

A bank befektetései

Ennél a hosszú távra szóló terméknél a befizetett biztosítási díjak tartósan (egészen a majdani kifizetésig) a biztosítónál maradnak, és azokból tartalékok képződnek. Ezeket a - nemzetgazdaságilag is jelentős volumenű tartalékokat - a biztosító természetesen nem a "szalmazsákban" tartja, hanem megjelenik velük a pénz- és befektetési piacokon, hogy ott hozamokra tegyen szert. De mivel gyakorlatilag az ügyfelek zsetonjaival játszik a képletes rulettasztalon, különös óvatosságra és körültekintésre van szüksége. Hogy ezt figyelmen kívül ne hagyja, a hazai (és immár az uniós) jogszabályok is szigorúan szabályozzák a befektetések allokációját, és korlátozzák az instrumentumokat is. Az így elért befektetési eredményeken a biztosító és az ügyfél osztozik, mégpedig úgy, hogy a hozam minimum 80 százaléka a biztosítottat illeti! (A versenyhelyzet miatt akad olyan biztosító is, aki ennél nagyobb arányt juttat ügyfeleinek.)

Unit-linked biztosítás

A unit-linked biztosítás jelenleg az életbiztosítási piac slágere. A kissé csikorgó, de precíz magyar terminológiával: befektetési egységekhez kötött biztosítás.

Míg az előzőekben ismertetett biztosításoknál a biztosító - külön szakapparátusa segítségével - maga dönti el, hogy milyen befektetésekben forgassa meg ügyfele pénzét, addig ennél a konstrukciónál maga az ügyfél választja meg, hogy az életbiztosítási díjtartalékait milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító. Ezt segítendő a biztosítók különböző kockázatú és várható hozamú eszközalapokat hoznak létre, melyek közül az ügyfél választja ki a neki megfelelőt (vagy megfelelőnek tűnőt). Aki biztos, de nem túl attraktív hozamot szeretne, az állampapírpiac felé orientálja eszközeit, aki viszont kockáztatva bár, de jelentős hozamot szeretne, az nyilván a tőzsde irányába kanalizálja a pénzét. Lehetőség van természetesen arra is, hogy a befektetendő összeget különböző eszközalapok között megossza a szerződő, s arra is, hogy a tartam alatt átcsoportosítsa azokat.

Nagyobb kockázat - nagyobb nyereség

Ez a forma nagyon népszerű mind a biztosítottak, mind a biztosítók körében. Az ügyfelek azért szeretik, mert "lélekben" így maguk is a befektetési piacok cápáinak érezhetik magukat, de legalábbis mindennap érdemes ránézniük a BUX-indexre. A biztosítók meg nyilván azért kedvelik, mert ezzel némileg mentesülnek a befektetések megválasztásával kapcsolatos felelősség alól. Tudni kell ugyanis: a unit-linked módozatoknál a biztosító nem tud hozam-, sőt tőkegaranciát sem vállalni, még az is előfordulhat, hogy a befektetések értéke csökken. De persze az is, hogy egy jól megválasztott portfólióval az egyéb piaci hozamok átlagánál magasabb mértékben nő a tartalékban lévő összeg.

Szolgáltatásaiban a unit-linked a vegyes biztosításhoz hasonlít. Ha a tartam lejártakor a biztosított életben van, a biztosító a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét teljesíti. Ha a tartamon belül meghal, a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási összeget fizeti ki, vagy - ha ez az összeg magasabb - a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét.

Járadékbiztosítás

A járadékbiztosításnak sokféle változata van, a klasszikus formánál a bevezetőben említett Ulpianus mesterhez kell visszakanyarodnunk. Az ügyfél egy összegben és előre kifizeti a biztosítás díját (ez tekintélyes summa lehet), és ezért meghatározott ideig, vagy élete végéig rendszeres havi járadékot kap. Sokszor választják olyanok, aki éppen az elérési biztosításuk lejárata kapcsán nagy összegű biztosítási összeghez jutnak, s ezt rögtön járadékra váltják, hogy életük végéig garantált legyen a rendszeres járadék.

A szerződéskötés

Jogi értelemben a szerződéskötést mindig az ügyfél kezdeményezi, még akkor is, ha ez az ügynök "rábeszélésére" történik. Az ügyfél ilyenkor biztosítási ajánlatot ír alá.

Az ügynök kötelezettségei

A jelenleg hatályos törvények szigorúan szabályozzák a közvetítő (ügynök) előzetes tájékoztatási kötelezettségét az életbiztosítási szerződések kapcsán. Az ügynöknek a rendelkezésére álló adatok alapján fel kell mérnie az ügyfél igényeit, és azt pontosítania is kell, valamint részletes, közérthető és egyértelmű tájékoztatást kell adnia a megkötni kívánt szerződés részleteiről is. Ennek megtörténtét írásban köteles dokumentálni.

Az ajánlattól a szerződésig

Az így létrejött ajánlat még nem szerződés, csupán a szerződés megkötésére irányuló egyoldalú jognyilatkozat. Hogy ebből szerződés legyen, ahhoz a másik fél - a biztosító - elfogadó nyilatkozata is szükséges. (A bennünket felkereső ügynök tehát nem jogosult a szerződés megkötésére, csupán az ajánlat továbbítására!) Az ajánlat elbírálása ugyanis időt igényel, mint ahogy bizonyos kockázati tényezők tisztázása (pl. egészségi állapot) is. Ha a biztosító az ajánlatra 15 napon belül nem reagál, a szerződés automatikusan létrejön az ajánlatnak megfelelő tartalommal!

Az ajánlat elfogadása általában a biztosítási kötvény kiállításával történik. Jó tudni: a biztosítási kötvény nem értékpapír! "Csupán" a biztosítási szerződés megkötését igazoló vény. Elveszése esetén bármikor pótolható.

A szerződő, a biztosított és a kedvezményezett

A biztosítón kívül az életbiztosítási szerződésnek három lényeges szereplője van. Kulcspozícióban a szerződő van; ő teszi a biztosítási ajánlatot, a biztosító hozzá címezi a jognyilatkozatait, és ő köteles a díj fizetésére is. A biztosított személye sem hanyagolható el, hiszen a szerződés "róla szól", az ő élete a biztosítási szerződés tárgya. Rajtuk kívül fontos személy még a szerződésben megnevezett kedvezményezett is, hiszen ő lesz jogosult a biztosító szolgáltatására.

Az esetek jó részében a szerződő és a biztosított személye természetesen egybeesik. De egyre többször előfordul, hogy: nem! Ilyen eset az, amikor pl. a férj köt életbiztosítást a feleségére (vagy fordítva), illetve a munkáltató köt biztosítást az alkalmazottjára. Ilyen esetben azonban szükség van a biztosított hozzájárulására is. Ha ez elmarad: a kedvezményezett jelölés érvénytelen lesz, és a biztosító - halál esetén - az örökösöknek fizet.

A kedvezményezett kijelölésére, illetőleg megváltoztatására a szerződés egész tartama alatt lehetőség van, ehhez csupán egy - a biztosítóhoz intézett - írásbeli nyilatkozatra van szükség. A biztosító természetesen titokban tartja a kedvezményezett személyét. Ha a szerződésben nem neveztek meg kedvezményezettet - vagy az a biztosított előtt halt meg -, a biztosító az örökös(ök)nek fizet.

Bizalmatlanság

A szerződéskötéskor feltétlenül tájékozódjunk arról, hogy a közvetítő melyik biztosító (esetleg több biztosító) javára dolgozik. Mivel maga a biztosításközvetítői (ügynöki, alkuszi) tevékenység folytatása is szigorú szabályokhoz, valamint hatósági regisztrációhoz kötött, 2004. III. negyedévétől a PSZÁF hivatalos honlapján (www.pszaf.hu) is ellenőrizhetjük, hogy a közvetítő szerepel-e a névsorban.

Körültekintés a szerződéskötéskor

Az ajánlat aláírása előtt különösen az alábbiakra kell figyelemmel lenni:

- az életbiztosítás tartós kötelezettségvállalást jelent, a tartam alatti megszüntetése előnytelen,

-prognosztizálható-e, hogy a szerződő a tartam végéig eleget tud tenni a díjfizetésnek,

- a tartam alatt emelkednek-e a díjak (az éves inflációval való emelés - értékkövetés - hasznos lehet),

- kérjünk részletes tájékoztatást a tartam alatti visszavásárlás kondícióiról, a díjmentes leszállításról, és a kötvénykölcsön lehetőségeiről,

- az ügynöki próbaszámítások, bemutatott modellek hasznosak, de ne feledjük, hogy a hozamok tekintetében csak spekuláción alapulnak, hiszen nincs olyan jós, aki meg tudná mondani, hogy pl. egy 15 éves tartam alatt miként alakulnak az állampapír- vagy tőzsdei hozamok!

Ha tartam alatt szüntetjük meg életbiztosításunkat, az gyakran számottevő hátránnyal járhat. Ezért az ismételt jó tanács csak az lehet, hogy a szerződés megkötése előtt mérlegeljünk. Akár más szakértők bevonásával is, hiszen ne feledjük: az életbiztosítás hosszú távú ügylet. Az új EU-szabályok még egy mentőövet dobtak az ügyfeleknek: ha meggondolta magát a szerződés első 30 napjában - számottevő következmény nélkül -, elállhat a szerződéstől.

A biztosítási díjat befolyásoló kockázatok

Életkor, férfi vagy nő

Az életbiztosítás díja - a választott biztosítási összegen kívül - a biztosított korától, nemétől és egészségi állapotától függ.

2004 szeptemberében az EU egy direktívájában megrótta a biztosítókat a nők és férfiak közötti díjkalkulációs különbségtétel miatt. Pedig köztudott, hogy a demográfiai és mortalitási adatok szerint a hölgyek életének tartama jelentősen hosszabb. Nem feminista döntésről van szó, hiszen a különbségtétel - valójában a meglévő különbségek figyelembevételének - eltörlésével az életbiztosításban nem mindig a nők "járnak jól". Az EU még azt is kifogásolta, hogy egyes biztosítóknál - hazánkban is - a hölgy vezetőknek kevesebb autóbiztosítási díjat kell fizetniük, mint a férfiaknak.

Egészségi állapot, életvitel, szokások

A kockázat elbírálása szempontjából fontos lehet az egészségi állapot vagy az életviteli szokások ismerete is.

Általában 1 millió forintos életbiztosítás alatt a biztosító csupán ún. egészségügyi nyilatkozatot kér. Ez egy blanketta, amelynek kitöltésével - és a valóságnak megfelelő válaszok adásával - az ügyfél eleget tett közlési kötelezettségének. A kérdések a családi anamnézisre, az eddigi betegségekre, műtétekre, kezelésre, gyógyszerfogyasztásra, valamint életviteli szokásokra (dohányzás, alkoholfogyasztás) vonatkoznak.

Ezekben a nyilatkozatokban vajon be lehet-e csapni a biztosítót? Természetesen. De nem érdemes. Mert ha a haláleset valamely elhallgatott, vagy nem valósan közölt tény miatt következik be, a biztosító megtagadhatja a szolgáltatást.

De ha például "bevalljuk", hogy dohányzunk, a biztosító nem fogja elutasítani az ajánlatot, csak esetleg "koremelést" hajt végre: a 30 éves ügyfelet pl. úgy kezeli - a kalkuláció szempontjából -, mintha 33 éves lenne. Ez persze díjemeléssel jár, de ennek havi mértéke nem lesz nagyobb, mint egy csomag cigaretta ára.

A nagy összegű életbiztosításoknál (általában 1-3 millió feletti biztosítási összegnél) a biztosító az ajánlat elfogadását - az egészségügyi nyilatkozaton túl - orvosi vizsgálathoz is köti. Ez egy rutinjellegű, de alapos, műszeres vizsgálat, amely ingyenes. (Pontosabban: a biztosító azt majd költségként kezeli.)

Ugyancsak EU-fogantatású kezdeményezés: az európai jogok sorra megtiltják a biztosítóknak, hogy hozzáférjenek a személyek genetikai adataihoz. Egy ilyen genetikai térkép ugyanis nemcsak az adott személyről tartalmaz információkat, hanem rokonairól, utódairól is. Hazánkban - de Európában - sincs olyan biztosító, amelyik egy életbiztosítási szerződés kötésekor hozzá szeretne férni a genetikai adatokhoz, vagy maga végezze el - a több százezer forintba kerülő - genetikai vizsgálatot.

Az életbiztosítás - idő előtti - megszüntetése

Visszavásárlás

A biztosítási szerződés akkor tölti be igazán a funkcióját, ha folyamatos díjfizetéssel a tartam végéig hatályban marad. Ezért fontos, hogy már a szerződéskötéskor eldöntsük: képesek vagyunk-e ezt vállalni?

Ha az ügyfél anyagi körülményeiben kedvezőtlen változás következik be, gyakran felmerül az életbiztosítási szerződés visszavásárlásának gondolata. Ez azonban a legtöbbször igen hátrányos lehet, különösen a szerződés tartamának első felében. Az ügyfél ugyanis arra számít, hogy az addig befizetett összegeket - esetleg hozamokkal együtt - visszakapja. Az életbiztosítás azonban nem banki betét, s a funkciója is más.

A befolyt díjak nem jelennek meg automatikusan az ügyfél "tartalékszámláján", mert azok egy részét a biztosító azonnal költségként számolja el. Ezek a költségek (szerzési, ügyviteli, informatikai költségek) az induláskor a legmagasabbak.

A költségek levonása után egy további díjrész a teljes veszélyközösségben bekövetkező haláleseti kifizetések alapjául szolgál. A megmaradó rész lesz az alapja annak a szolgáltatásnak, amelyet a lejáratkor kap meg az akkor életben lévő biztosított. Ez utóbbiak az életbiztosítási díjtartalékba kerülnek, ezt az összeget fekteti be a biztosító.

A visszavásárlás intézményéhez csak végső szükségből folyamodjunk; nem beszélve arról, hogy 10 éven belüli viszszavásárláskor az addig élvezett adókedvezményt is vissza kell adni.

Díjmentesítés

Ha az ügyfél olyan helyzetbe kerül, hogy a további folyamatos díjak fizetésére nem képes, a visszavásárlás helyett inkább a díjmentesítés ajánlott. Ilyenkor nem kell a továbbiakban díjat fizetni, a szerződés nem szűnik meg, de a biztosítási összeg (a biztosító jövőbeni szolgáltatása) arányosan csökken. Az intézmény hivatalos neve: díjmentes leszállítás.

Kötvénykölcsön

Átmeneti pénzzavar esetén még van egy lehetőség: az ún. kötvénykölcsön. Ilyenkor a biztosító - a díjtartalék fedezete mellett - áthidaló jellegű kölcsönt nyújt.

A biztosító mint üzleti vállalkozás

Éppen az ügylet hosszú távú jellege miatt joggal vetődhet fel a kérdés: biztonságban van a pénzünk a biztosítóknál? A biztosító is üzleti vállalkozás, tehát a csőd elméletileg nem kizárt. Gyakorlatilag ennek azonban az esélye elhanyagolható, a tevékenység szigorú állami felügyelete miatt. APénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete állandóan figyelemmel kíséri a biztosító eszközeit, valamint gazdálkodását, és ha kedvezőtlen jelenséget tapasztal - azonnal közbelép. Biztosítós csőd legutóbb a gazdasági világválság idején volt hazánkban, a 1930-as években. A háború után ilyennek még a jele sem volt tapasztalható.

Külföldi biztosítók a hazai piacon

Ma hazánkban 30 hazai biztosítótársaság tevékenykedik, ezek mind magyar vállalatok, függetlenül attól, hogy tulajdonosaik között szép számmal vannak külföldiek. Az EU-csatlakozás után az európai biztosítási piac is egységessé vált (Single Market), ezért hazánkban is megjelenhetnek a külföldi biztosítók az ajánlataikkal. Ehhez még vállalatot sem kell alapítaniuk Magyarországon, elég, ha egy fióktelepet nyitnak, vagy ún. határon átnyúló szolgáltatást kínálnak. Ezekről a külföldi biztosítókról is tájékoztatást kaphatunk a PSZÁF honlapjáról.

Amiről feltétlenül tájékozódjunk, mielőtt szerződést kötünk az életünkre!

* A következő körülményekről feltétlenül tájékozódjunk, mielőtt életbiztosítást kötnénk: * melyik biztosítóval tárgyalunk, * a szerződésben mi minősül biztosítási eseménynek, * melyek a kizárási okok (amikor a biztosító nem fizet), * a biztosítási esemény bejelentésének módja és határideje, * a díjfizetés módja, elmaradásának következményei, * az értékkövetés (indexálás) szabályai, * maradékjogok (visszavásárlás, díjmentes leszállítás, kötvénykölcsön), * unit-linkednél a befektetések elhelyezésének és értékének napi nyomon követési módja, * a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályok, * a többlethozam jóváírásának mértéke és módja.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére