uniós elvárások A Környezetvédelemben

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 76. számában (2004. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A fejlett országokban a tiszta, egészséges környezet iránti igény már a nyolcvanas években alapvető szükségletté vált, ahol a környezet állapota ma is az életminőség egyik legfontosabb összetevője. A frissen csatlakozott országokban a gazdasági-társadalmi gondok: egyes régiók és társadalmi rétegek leszakadása, a szegénység tömegessé válása, a munkanélküliség miatt a környezetvédelem nem tartozik a társadalmat leginkább aggasztó problémák közé. Ez a különbség önmagában is kiváltott bizonyos tartózkodást az EU-tagállamok polgárai részéről az újonnan belépőkkel szemben. Az EU polgárai általában "potyautasnak" tekintik azokat az országokat, amelyek lazább szabályozást alkalmaznak (ezáltal ugyanis versenyelőnyhöz jutnak az egységes piacon), és bizalmatlanok az innen származó élelmiszerekkel és más termékekkel szemben is.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk Janus-arcú fejezete a környezetvédelem. Súlyos gondok (a szennyvízkezelés, a városi légszennyezés, a hulladékártalmatlanítás megoldatlansága stb.) mellett pozitív sajátosságok (kismértékű egy főre jutó környezetterhelés, jó mutatók a természetvédelem és biodiverzitás területén stb.) jellemzik ezt a területet.

Esseni Fehér Könyv

A csatlakozási feltételeket taglaló 1995-ös Esseni Fehér Könyv a környezetpolitika terén a kereskedelemmel kapcsolatos teendőkre, az igazodási feltételek megteremtésére helyezte a hangsúlyt. Ez logikus, hiszen az EU tagországait a csatlakozni kívánó országokban folytatott környezetpolitikából elsősorban két dolog érdekli: 1. laza környezetpolitikájuk ne jelentsen versenyelőnyt az egységes piacon, 2. a kelet-közép-európai exporttermékek ne veszélyeztessék polgáraik egészségét.

Környezeti etika

Az igazodás a környezetpolitikában nem jelenti csak a vonatkozó direktívák átvételét. Az EU környezetvédelmi programjai legalább ennyire fontosak. Kialakulóban van egy nemzetközi környezeti etika, s az elvárások olyan szigorúak, hogy az az ország, mely ezen egyezményekhez nem csatlakozik, illetve kötelezettségeit nem teljesíti, nemzetközi szalonképességét veszélyezteti.

Környezetbarát ipart, kereskedelmet, szolgáltatást

A tiszta, egészséges környezet az állampolgárok jólétének egyik legfontosabb összetevője és egyúttal előfeltétele a gazdasági növekedésnek is.

A mai Magyarország számára a jó környezetpolitika nem a növekedés és egyúttal a fogyasztás visszaszorítását, korlátozását jelenti, hanem mindenekelőtt a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony gazdálkodást. A környezetvédelem eszközrendszerét, a gazdasági ösztönzőket, a jogi szabályozást és a társadalmi nyomásgyakorló csoportok erejét felhasználva elérhető, hogy a gazdaság növekedése radikálisan csökkenő fajlagos anyag- és energiafelhasználással menjen végbe. Emellett a környezetre ártalmas anyagok különösen veszélyes változatai kibocsátásának abszolút csökkenése valósuljon meg.

Magyarország jelenleg a gazdasági fejlődésnek abban a szakaszában van, amely igen gyors és környezeti értelemben kedvező irányú szerkezetváltást eredményezhet a termelőszférában. Itt mindenekelőtt az ipar elavult technológiáinak visszaszorulására, illetve új, környezetbarát technológiákkal való felváltására van lehetőség, ezáltal élvezhetjük a gazdasági modernizáció környezeti ajándékhatását.

A megelőzés az elsőrendű feladat

A környezetvédelem legolcsóbb és legjobb módja a megelőzés. A jelenleg legsúlyosabbnak számító, az emberi egészségre közvetlen veszélyt jelentő környezeti ártalmak kizárólag a modernizációval szüntethetők meg. Minden, az elavult technológiákhoz rendelt tisztítóberendezés, miközben igen költséges, nem megszünteti a környezetszennyezést, hanem csak elodázza a problémák megoldását.

Miközben a termelőszféra fajlagos környezetterhelése már rövid távon is jelentősen csökkenthető egy korszerűbb és hatékonyabb gazdasági szerkezettel, addig a fogyasztásban és az életmódban környezeti szempontból kedvezőtlen irányú változások érzékelhetők. Ilyenek mindenekelőtt a közlekedésben a tömegközlekedés háttérbe szorulása, a szállításban a közúti közlekedés további térnyerése a vasúti szállítással szemben, az egy főre jutó települési hulladék mennyiségének és a lakosság energiafelhasználásának a növekedése, amelyek a környezet egészét veszélyeztetik.

Környezetszennyező gazdaság

A környezetbarát fejlődés elveinek következetes érvényesítése összehangolt és átfogó gazdaságfejlesztési stratégiát igényel. Az adó- és társadalombiztosítási bevételeket a foglalkoztatással kapcsolatos terhek relatív csökkentésével kell biztosítani. Ez nem a személyi jövedelmek csökkentését, hanem a személyi jövedelmekhez kapcsolódó adók és járulékok csökkentését jelenti. A környezetbarát adórendszer megadóztatja a kimerülő természeti erőforrások elfogyasztását, de nem fékezi a munkaerő alkalmazását.

A magyar gazdaság (a mezőgazdaságot leszámítva) viszonylag még mindig elmaradott szerkezete és műszaki színvonala miatt általában jobban szennyezi a környezetet, mint a fejlett ipari országok gazdasága. Azaz: egy azonos profilú hőerőmű, ipari üzem, közlekedési eszköz, gép vagy berendezés stb. szennyezőanyag-kibocsátása, illetve erőforrás-felhasználása nálunk többnyire magasabb, mint a fejlett ipari országokban, s a környezeti károk felszámolására kevesebb pénz áll rendelkezésre. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység volumene, az egy főre jutó fogyasztás, a motorizáció szintje nálunk sokkal alacsonyabb, mint a fejlett ipari országokban, s így az egy főre számított szennyezéskibocsátást tekintve a legtöbb esetben nálunk kedvezőbb a helyzet.

A hulladékgazdálkodás hiányosságai

Javítani kell a hulladékkataszter hazai rendszerén, a hulladékgazdálkodás gondjai továbbra is megoldásra várnak.

Támogatást az EU kohéziós, illetve strukturális alapjaiból elsősorban a területfejlesztéshez, a mezőgazdaságra és a környezetvédelemre lehet kapni. A regionális fejlesztés "eleve" környezetvédelmi, tájhasználati kérdés is, a mezőgazdaság terén pedig az EU-ban tapasztalható legutóbbi fejlemények szerint a támogatások egyre inkább a környezetkímélő gazdálkodáshoz és a biodiverzitás megőrzéséhez, illetve fejlesztéséhez kapcsolódnak.

Infrastruktúra-fejlesztés az egészségesebb környezetért

A környezetet védő infrastruktúra kiépítése igen költséges, jelentősen megterheli az államháztartást, s a hasznok csak áttételesen jelentkeznek: a jobb környezetminőségben és az ennek köszönhetően javuló egészségi állapotban. Ezzel szemben a fejlett ipari országokban a vállalati szinten megvalósuló környezetvédelem, az ökoadók bevezetése és a környezetpolitika más elemei - miközben terhet is jelentenek a vállalatok számára - növelik azok versenyképességét (mind az erőforrás-megtakarítás, mind a termékek környezetbarát jellegének fokozása révén), tehát közvetlen, hagyományos értelemben vett gazdasági előnyökkel is járnak.

Az is érzékelhető, hogy a csatlakozással azok a környezetpolitikai feladatok kerültek előtérbe, melyek inkább a globális és az európai, semmint a lokális és hazai gondok enyhítését szolgálnák. (A földgázprogram, illetve az erőművek szén-dioxid- és kén-dioxid-kibocsátásának gyors korlátozása, de a szennyvízkezeléssel kapcsolatos programok is nagyrészt az országhatárokat átlépő szennyezések csökkentésének regionális céljait szolgálták.) A környezetpolitika támogatottsága nagyobb a lakosság életminőségét közvetlenül érintő környezeti problémákban és kisebb a globális kérdésekben. Az EU-csatlakozás viszont ez utóbbiakat állította előtérbe.

Környezetünk állapota és a környezetterhelés változása

Magyarország természeti környezetének állapota nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, a többi, volt kelet-európai országéhoz hasonlítva többnyire kedvezőbb. Az elmúlt tizenöt évben a hazai környezetpolitika feltételrendszerét illetően két trendtörést tapasztalhattunk. Az elsőt a gazdasági recesszió és az azt követő szerkezetváltás, a másodikat az EU-csatlakozásra való felkészülés okozta.

A nehézipar leépülése

Hazánkban a 90-es évek utáni gazdasági recesszió elsősorban a jelentősen környezetszennyező nehézipari ágazatokat érintette, aminek hatására a környezetterhelés úgynevezett hagyományos formáiban (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, por, nehézfémek stb.) jelentős javulás állt be. A magyar gazdaságban végbement szerkezetváltás egyúttal az alkalmazott technika életkorát, illetve anyag- és energiahatékonyságát illetően is kedvező trendtörést eredményezett.

Csökkenő energiafogyasztás

A rendszerváltás óta lejátszódott strukturális átalakulás és a személyes fogyasztás mérséklődése, valamint az ország energiafogyasztásának csökkenése kedvezően hatott a környezetre. Különösen a vas- és alumíniumkohászat és a nehézvegyipar válsága éreztette hatását a levegőminőség javulásában, s könnyítette meg egyes nemzetközi környezetvédelmi egyezmények (elsősorban az első kén-dioxid-egyezmény) teljesítését.

Levegőtisztaság

A levegőbe kibocsátott kén-dioxid mennyisége 1985-1990 között már közel 30 százalékkal csökkent, nagyrészt a szénhasználat visszafogása miatt. A kén-dioxid-emisszió 1990-1995 között újabb 30 százalékkal csökkent, részben a gazdasági recesszió (az ipar és a mezőgazdaság kibocsátása), részben a földgázprogram folytatása következtében (a lakossági kibocsátás). Az erőművi rekonstrukciók hatása csak az utóbbi években (1999) kezdte éreztetni kedvező hatását. A technológiai kötöttségek miatt 1990-1999 között az erőműi kén-dioxid-kibocsátás változása nem volt számottevő.

Hasonló változás a szilárdanyag-kibocsátással kapcsolatban is lejátszódott. Az első radikális csökkenés 1985-1990 között (491 kt/évről 205 kt/évre csökkent) történt, majd ezt követően folyamatos javulás figyelhető meg. A lakossági kibocsátás 1990-1999 között a földgázprogram következtében kb. felére (34,4 kt/év) csökkent, miközben a közlekedésből származó kibocsátás itt is nőtt.

A nitrogén-oxidok kibocsátásának évenkénti alakulására 1985-1992 között a gyors csökkenés, majd 1992 után a lassú növekedés a jellemző. Az 1992-ig tartó gyors csökkenésben jelentős az ipar és a lakosság nitrózusgáz-kibocsátásának mérséklődése. Az 1992 utáni növekedés viszont egyértelműen a közlekedési, illetve az erőműi kibocsátások növekedésével függ össze. A nitrogén-oxidok vonatkozásában tehát a gazdasági átalakulás "környezeti ajándékhatását" szinte alig lehet az összevont adatok alapján kimutatni, mert amennyivel csökkent a termelőágazatok kibocsátása, azt meghaladó mértékben nőtt a motorizáció, illetve a villamosenergia-termelés növekedése következtében a nitrogén-oxidok kibocsátása.

A tömegközlekedés fejlesztendő

A nitrogén-oxidok kibocsátási adatait összességében kedvezőnek tekinthetjük, hiszen a termelőágazatok teljesítménynövekedése csökkenő kibocsátás mellett következett be. A közlekedési emisszió azonban aggodalomra ad okot, amennyiben a közúti áruszállítás előretörésének, illetve a tömegközlekedés teljesítményromlásának a következménye a nitrogén-oxidok kibocsátásának növekedése. A műszaki állapot javulása annak ellenére következett be, hogy a személygépkocsik átlagéletkora igen magas (11 év feletti), és a nyilvántartott kétütemű autók száma közel félmillió, valamint a katalizátoros személygépkocsik aránya is csak az összes autó alig több mint ötöde (Magyarország környezeti mutatói 2000). Közvetett adatokból (pl. a különböző oktánszámú benzinek fogyasztásából) viszont tudjuk, hogy a korszerűtlen kétütemű és nagy fogyasztású autók futásteljesítménye nem számottevő, és a környezetterhelés szempontjából a futásteljesítmény a lényeges.

A szállítási teljesítmény növekedése egyre inkább a közutakon következik be, amelynek környezeti következménye nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást illetően aggasztó. A közlekedési ágazatban a környezeti hatás szempontjából ellentétes folyamatok játszódnak le: a gazdasági visszaesésnek, majd a nagy anyagvolumenekkel dolgozó gazdasági tevékenységek visszaszorulásának köszönhető közlekedésiteljesítmény-csökkenés és az üzemanyagok minőségének javulása kedvező hatást vált ki, míg a motorizáció előretörése, a vasút- és a tömegközlekedés visszaesése fokozza a környezeti ártalmakat.

Üvegházhatás

Az üvegházhatásban jelentős szerepet játszó metánkibocsátásban 1985-1997 között nincs számottevő változás. Az állattartás és a szénbányászat visszaesése következtében a metánkibocsátás kb. 100, illetve 42 kilotonnával kisebb volt 1996-ban, mint 1985-ben. Ugyanakkor a földgázszállításból származó metánkibocsátás 85, míg a háztartási hulladékból származó metánkibocsátás 87 kilotonnával nőtt a jelzett időszakban.

Az EU jelentős erőfeszítéseket tesz a legfontosabbnak tartott üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kibocsátásának szabályozására. Eredménynek tekinthetjük, hogy a nemzetközi kötelezettségeinket e tekintetben is teljesítjük. A szén-dioxid-kibocsátás 1995-ig csökkent, majd a gazdasági fellendüléssel ismét emelkedni kezdett. A jelentős teljesítményjavulást mutató és a gazdasági növekedést nagyrészt kitermelő ipari ágazat szén-dioxid-kibocsátása egyenletesen csökken, és csökken a lakossági szén-dioxid-kibocsátás is. Ez utóbbinál nyilván az energiaárak növekedése ösztönöz megtakarításra.

Veszélyes hulladék

A rendszerváltozást megelőzően, majd azt követően is a veszélyes hulladékok okozták a legjelentősebb társadalmi-környezeti konfliktusokat. A valós gondok mellett az információk bizonytalansága és a "politikai kalandorok áldásos tevékenysége" is részese a területen tapasztalható káosznak.

2001-2008 között a gazdasági tevékenységből származó hulladékok kezelésének beruházási igénye összesen kb. 202,7 milliárd forint lesz. Ez évente átlag 30 milliárd forintos beruházást jelent a gazdálkodó szervezeteknél. Ennek a hatalmas összegnek a szakértői becslések majdnem felét, 86 milliárd Ft-ot az Országos Veszélyeshulladék-kezelő Hálózat létrehozására tervezik fordítani.

A mezőgazdaság átalakulásának hatására a hektáronkénti műtrágya-felhasználás 50 kg alá került, ami tizede a holland vagy a dán hektáronkénti műtrágya-felhasználásnak. Radikálisan csökkent a mezőgazdaság egyéb kemikáliafelhasználása és ezzel együtt a kemizálásból származó környezetterhelés is. A mezőgazdaságban a termelési volumen és a nagyüzemek fizetőképességének csökkenése visszavetette a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználást. Drasztikusan csökkent az állatállomány is, azon belül pedig a legszenynyezőbb hígtrágyás sertéstenyésztés. A kedvező környezeti hatást viszont részben lerontja a kistermelők vegyszerhasználatának ellenőrizetlensége.

Az átmenet környezetvédelmi trendjei: a két trendtörés

Az elmúlt évtized a hazai környezetvédelemben az európai uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében telt. A környezetvédő civil szervezetek a környezetminőség javulását, a vállalkozások pedig a környezetvédelmi követelmények szigorodását várják az EU-tagságtól.

Időközben a környezetvédelem iránti társadalmi érdeklődés is csökkent. A környezetpolitikában a felszínen a meddő viták és a kudarcok látszottak (Bős-Nagymaros, Garé, a Tisza cianid-szennyezése stb.), a környezet védelmében tett intézkedések következményei a lakosságot rövid távon általában hátrányosan érintették. A bevezetett termékdíjak miatt emelkedtek az árak, az infrastrukturális fejlesztések (gázbekötés, csatornaépítés, hulladékgyűjtés megszervezése) miatt nőttek a lakosság közszolgáltatási kiadásai. A környezeti állapot javulása sem a vizuális környezetben, sem az egészségügyi mutatókban nem eredményezett érzékelhető változást. A városok továbbra is szemetesek, a tömegközlekedési eszközök piszkosak maradtak, és a születéskor várható átlagos életkor mutatója sem javult számottevően. Mindezek kedvezőtlenül hatnak a társadalom környezettudatosságára, és ennek következtében a környezetvédelem hátrébb sorolódott a társadalom értékrendjében.

A hazai környezet állapotának 2000 utáni változási irányai

Magyarország 2004. május 1-jén az EU tagja lett, és jó esély van arra, hogy öt-hét éven belül teljesíteni tudjuk az EU-direktívák szabta követelményeket. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejtenünk, hogy például a sokat emlegetett integrált szennyezésmegelőzési és -ellenőrzési direktíva esetén az EU-tagállamok is 2007-ig kaptak haladékot. A direktívát az új beruházásokra már mi is alkalmazzuk, és a meglévő létesítményekre is teljesíthetőek a követelmények 2007-ig. A szakemberek első reakciói, amelyek riadalmat keltettek a "legjobb elérhető technika" alkalmazási kötelezettségét illetően, nagyrészt a direktíva téves értelmezéséből származtak, ráadásul a direktíva által megcélzott nagyvállalati kör számára a direktíva alkalmazása nem jelent teljesíthetetlen feladatot, hiszen ezek a vállalatok többnyire nemzetköziek, így megszokták a szigorú környezetvédelmi előírásokat is.

A fejlődés várható hatása

Érdekes lehet a következő évtized autópálya-, csatornahálózat- és lakásépítési programjainak környezeti hatása. Míg az előző évtized gazdasági fejlődése, mint láttuk, környezetvédelmi szempontból jelentős javulást hozott, vagyis élveztük a szerkezetváltás környezeti ajándékhatását, a következő évtizedben a gazdaság növekedése szinte elkerülhetetlen környezetpusztítással "ajándékozhat" meg bennünket. Ez a környezetpusztítás más természetű lesz, mint amit az erőltetett iparosítás éveiben "élveztünk". Az EU-tagság által elvárt környezeti mutatónk javulni fog.

A rétegvizek védelme megoldható volna másképpen is, ami mind gazdasági, mind környezeti szempontból hatékonyabb lehetne. Amennyiben ezekre az épülő vagy tervezett művekre nemcsak a környezetihatás-vizsgálatot végeznénk el, hanem az úgynevezett ökológiai életciklus-elemzést is, valószínűleg más megoldások keresésébe kellene fognunk. Hasonló a helyzet az autópálya-építéssel is, ami mellett számos gazdaságfejlesztési érv szól, de amellyel "szigetekre" szabdaljuk a természetes ökoszisztémákat. Az építés anyagigénye és a majdani autópálya által gerjesztett közúti forgalom környezeti mérlege is egyértelműen negatív.

A nitrogén-oxidok emissziójának megoszlása a jelentősebb kibocsátó források szerint, 1985-1999 között Magyarországon (kilotonna/év)

Kibocsátó

1985

1990

1995

1997

1998

Lakosság

21,5

19,5

13,5

11,5

8,9

9,3

Közlekedés

110,5

116,0

101,4

110,1

128,3

132,2

Hőerőművek

61,6

45,0

40,9

45,3

49,9

49,6

Ipar

48,8

40,5

22,8

20,8

20,4

19,8

Mezőgazdaság

8,6

7,0

3,3

3,5

3,3

3,6

Összes

262,5

238,0

190,0

199,5

216,9

220,7

Forrás: KöM Környezeti Elemek Védelmének Főosztálya

A szállítás szerkezetének változása Magyarországon 1996-1998 között

Megnevezés

1996

1997

Áruszállítás, millió árutonna-kilométer

24 874

24 789

27 144

Ebből: közút

10 182

10 430

12 592

vasút

7 634

8 149

8 150

Távolsági személyszállítás, millió utaskilométer

21 161

21 924

22 585

Helyi személyszállítás, millió utaskilométer

10 495

9 386

9 613

Forrás KSH éves adatok

Az éves szén-dioxid-kibocsátás alakulása Magyarországon 1990-1997 között (kilotonna/év)

Kibocsátó ágazat

1990

1995

Lakosság

18 560

14 300

12 623

Közlekedés

8 779

7 470

10 543

Hőerőművek

19 661

21 500

22 280

Ipar

18 845

12 670

11 153

Mezőgazdaság

3 470

1 788

1 950

Összes

76 043

63 452

64 782

Forrás: KöM Környezeti Elemek Védelmének Főosztálya

Az összes kén-dioxid-emisszió megoszlása a kibocsátó források szerint 1985-1999 között Magyarországon (kilotonna/év)

Kibocsátó

1985

1990

1995

1997

1998

Lakosság

303,5

221,6

91,1

75,9

37,6

36,6

Közlekedés

21,1

16,0

7,5

11,3

2,8

2,9

Hőerőművek

504,0

423,0

435,7

460,3

463,1

459,6

Ipar

487,3

286,0

130,6

84,3

76,9

79,1

Mezőgazdaság

29,1

22,0

14,1

13,3

3,0

4,9

Összes

1403,6

1010,0

704,9

658,5

591,1

591,2

Forrás: KöM Környezeti Elemek Védelmének Főosztálya

A veszélyes hulladékok mennyiségének évenkénti alakulása 1993-1997 között Magyarországon (t/év)

Megnevezés

1993

1994

1995

1996

Növényi és állati eredetű

680 954

583 659

556 115

310 119

320 846

Ásványi eredetű

141 621

189 475

191 979

928 891

2 438 226

Fémhulladékok

2 022

3 013

2 693

20 558

14 789

Kémiai átalakítás hulladékai

1 707 260

1 547 446

1 515 164

437 426

287 670

Települési és intézményi

19 203

20 250

8 358

222 435

157 970

Kórházi hulladékok

     

5 274

5 723

Összesen vörösiszap nélkül

2 551 060

2 343 843

2 274 309

1 924 703

3 225 233

Vörösiszap

1 343 545

993 993

1 149 297

660 031

404 927

Összesen

3 894 605

3 337 836

3 423 606

2 584 734

3 630 160

Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium, VEHUR és HAWIS adatbázisok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére