Az uniós jogorvoslat fóruma

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 75. számában (2004. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk következtében mára elengedhetetlenné vált az egyes uniós intézmények működésének, szerepének ismerete. Ezen intézmények közül ezúttal az Európai Közösségek Bírósága létrejöttével, feladatával foglalkozunk, kitérve arra, mikor, milyen ügyekben fordulhatnak magánszemélyek vagy cégek ehhez a fórumhoz.

Az Európai Közösségek Bíróságát az 1952-es Párizsi Szerződés hozta létre. Ez a luxemburgi székhelyű jogintézmény ügyel a közösségi jog betartására, amely közvetlenül alkalmazható a tagországokban, és elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. A Bíróság biztosítja a közösségi jog egységes értelmezését és végrehajtását. Ítéleteivel egyaránt kényszerítheti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy az alapszerződésekkel, illetve a másodlagos közösségi jogforrásokkal összhangban tevékenykedjenek. A Bíróság jogában áll a tagállamok, uniós intézmények, vállalatok és magánszemélyek közötti jogviták eldöntése. A Bíróság egyenrangú intézmény a Közösség többi intézményével, azoknak nincs alárendelve. Tagjait a tagállamok kormányai jelölik, s nem a Közösség valamely másik intézménye. A Bíróság hamarosan jelentős szerepet játszhat az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának biztosításában, de az emberi jogok érvényesülésének garantálásában is.

A közösségi jog elsődlegessége

Az Európai Uniónak saját jogrendszere van, saját intézményekkel, önálló jogalkotó hatalommal. A közösséget alkotó tagállamok szuverenitásuk egy részét átruházzák az Európai Unióra, korlátozva ezáltal saját jogalkotó hatalmukat. Az Európai Unió intézményei által meghozott jogszabályok, jogi aktusok nemcsak a tagállamokra, de közvetlenül a tagállamok polgáraira is tartalmaznak jogokat és kötelezettségeket, s azokat a tagállami bíróságoknak is figyelembe kell venniük. A közösségi jognak ezt a szerepét két alapelv biztosítja: a közösségi jog közvetlen alkalmazhatósága a tagállamokban és a közösségi jog elsődlegessége a nemzeti, tagállami jogokkal szemben a jogok összeütközése esetén.

Az egységes jogalkalmazás záloga

A közösségi jog alapelveinek, egysége betartásának alapvető biztosítéka az Európai Közösség Bírósága és az Elsőfokú Bíróság.

A Bíróság:

- figyelemmel kíséri a közösségi jog alkalmazását, ennek keretében a közösség egyes intézményeinek aktusait, a tagállamok és a tagállamok polgárainak tevékenységét és magatartását is abból a szempontból, hogy betartják, alkalmazzák-e a közösségi jogot;

- értelmezi a közösségi jogot, valamint

- alakítja, fejleszti a közösségi jogot.

Jogértelmezés

Az EK Bírósága jogfejlesztő szerepét a jog értelmezése kapcsán tölti be, gazdagítva, pontosítva a közösségi jog tartalmát és hatáskörét olyan esetekben is, amelyeket az Európai Közösség elsődleges joga (az alapító szerződések) például szó szerint nem szabályoz. E jogfejlesztő szerepnek köszönhető például az államok kártérítési felelősségének elismerése abban az esetben, ha azok nem, vagy nem megfelelően teljesítik jogharmonizációs kötelezettségeiket.

A Bíróság összetétele

A Bíróságba országonként egy-egy bírót delegálnak, így képviseltetvén az Unió összes jogrendszerét. Az Unió bővítéséig az Európai Közösségek Bírósága 15 bíróból és 9 főügyészből állt. Őket a tagállamok közös megegyezéssel nevezték ki. (A gyakorlat szerint a Bíróságba minden tagállam egy bírót küld, így a bővítést követően a bírák létszáma bővült.)

A bírák maguk közül választanak elnököt, akinek megbízatása 3 évre szól, a megbízatás megújítható. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját, vezeti a tárgyalásokat és a tanácskozásokat.

A főügyészek szerepe

Az Európai Közösség Bíróságának munkáját úgynevezett főügyészek segítik, akiknek az a feladata, hogy pártatlan, világos jogi érveléssel, indokolással ellátott előzetes véleményt készítsenek a Bíróság elé vitt ügyekben. A Bíróság nincs kötve a főügyész véleményéhez. Az Elsőfokú Bíróság mellett nem működnek főügyészek, de e feladatot - kérésre - bármely bíró elláthatja.

Független, pártatlan jogtudósok

A bírák és főügyészek a legmagasabb fokú nemzeti bíróság egykori tagjai, vagy nagy szaktekintéllyel rendelkező jogtudósok lehetnek, olyan személyek, kiknek pártatlanságához nem férhet kétség, és akiket a tagállamok kormányai közös megegyezéssel neveznek ki. Mindegyikük mandátuma hat évre szól, melynek lejárta után maximum kétszer választhatók újra hároméves periódusra. A bírók eljárásuk során nem képviselhetik hazájuk érdekeit, az egyes ügyekben pártatlanul kötelesek eljárni akkor is, ha ügyfélként a saját államuk szerepel a Bíróság előtt. A Bíróság tagjait hivatali idejük lejárta előtt csak az EU Bíróság mozdíthatja el.

Az eljárás megindulása

A nemzeti bírósághoz hasonlóan ehhez az intézményhez is írásban kell fordulni: vagy úgy, hogy a panaszos felek közvetlenül fellebbeznek a Bírósághoz, vagy egy nemzeti bíróság tárgyalás előtt fordul ide.

A panaszt a törvényszéki irodához nyújtják be, amelyet egy főügyész és egy előadó bíró tanulmányoz. Az eljárás ezek után két szakaszban zajlik: az első az írásos, a második a szóbeli szakasz.

Az ügyész előadja végkövetkeztetését, majd a bírák az előadó bíró határozattervezete alapján tárgyalnak.

Az írásos szakasz

Az első szakaszban az érintett felek írásos nyilatkozatot tesznek, a kirendelt bíró jelentést készít, mely összefoglalja e nyilatkozatok tartalmát és az eset jogi hátterét. Ebből a jelentésből a kirendelt főügyész levonja a következtetéseit, melynek tükrében a bíró egy döntéstervezetet készít, és azt vizsgálatra a Bíróság tagjai elé terjeszti.

Nyilvános meghallgatás

Ezután következik a második szakasz, a nyilvános meghallgatás, ami többnyire az egész bírói testület előtt zajlik. A meghallgatások történhetnek három-öt bíróból álló tanács jelenlétében is, az ügy fontosságától vagy komplexitásától függően. A meghallgatáson a felek ügyvédei a bírók és a főügyész elé tárják az ügyet, akik kérdéseket intézhetnek hozzájuk. Ezek után a főügyész ismerteti a következtetéseit, majd a bírók visszavonulnak tanácskozni, és meghozzák ítéletüket.

A többségi vélemény

A bírósági ítéleteket többnyire többségi szavazással hozzák meg, és a nyilvános meghallgatáson ismertetik. Az ítéletet az Európai Unió Bírósága és az Elsőfokú Bíróság kiadványában teszik közzé. A kisebbségi véleményeket nem ismertetik.

Az Elsőfokú Bíróság

Az Európai Közösségek Bíróságának nagy munkaterhe, bővülő hatásköre szükségessé tette egy újabb bíróság, az úgynevezett Elsőfokú Bíróság létrehozását, amely tehermentesíti az Európai Közösségek Bíróságát. Az 1989-ben létrehívott a testületbe is a tagországok nevezik ki a bírákat, akiknek tisztsége szintén hat évre szól, és megújítható.

Az Elsőfokú Bíróság a Közösség úgynevezett belső ügyeiben (a közösségi tisztségviselők és a közösségi intézmények közötti vitákban), valamint a természetes és jogi személyek kártérítési ügyeiben jár el, továbbá esetenként az EK Bíróság által átengedett hatáskörben.

Az Európai Közösségek Bírósága és az Elsőfokú Bíróság tarthat plenáris ülést (amelyen a nagyon fontos ügyekben minden bíró részt vesz), vagy tanácsülést, amely három vagy öttagú. A döntés titkosan, többségi szavazással születik.

Az Elsőfokú Bíróság döntése az EK Bírósága előtt megtámadható. Az EK Bíróságának döntése ellene azonban nincs helye jogorvoslatnak.

Az Európai Közösségek Bírósága előtti ügyek

A Bíróság az eléje terjesztett ügyekben hoz döntést. A legáltalánosabb ügyek a következők:

1. előzetes döntés kérvényezése,

2. kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos bírósági eljárások,

3. hatályon kívül helyezéssel kapcsolatos eljárások,

4. eljárási mulasztás miatt lefolytatott eljárások.

Előzetes döntés kérvényezése

Az EU valamennyi tagállamában a bíróságok felelősek a közösségi jog megfelelő alkalmazásáért. Fennáll azonban annak a lehetősége, hogy a különböző országokban más és más módon értelmezik az uniós jogszabályokat.

Ennek megelőzésére hozták létre az "előzetes döntési" eljárást, ami azt jelenti, hogy ha egy nemzeti bíróságnak kételye merül fel a közösségi jogszabályok értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban, akkor módjában áll (sőt, bizonyos esetekben kötelező) az Európai Közösségek Bírósága tanácsát kikérni.

A jogértelmezés ereje

A válaszadás során az Európai Közösségek Bírósága nem dönti el a tagállami bíróság előtt folyó jogvitát, de a jogértelmezésnek mégis általában komoly hatása van a vita eldöntésére.

Az előzetes határozathozatali eljárás kezdeményezésére a tagállamok minden (szintű) bírósága jogosult. Az Európai Közösségek Bírósága nem felettes bírósága a tagállam bíróságoknak, így a tagállam bíróságának döntése ellen nem lehet jogorvoslattal fordulni az EK Bíróságához.

Kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos eljárások

Az EU Bizottsága ezeket az eljárásokat akkor kezdeményezheti, ha alapos a feltételezés, hogy a tagállam nem tesz eleget az uniós jog által diktált kötelezettségének. Ezeket az eljárásokat egy másik tagállam is megindíthatja.

A tagállam kötelezettségszegést követhet el például az áruk, a szolgáltatások vagy a személyek szabad mozgását szabályozó EU-jogot sértő jogszabályok meghozatalával, vagy olyan állami támogatás megújításával, amely nem felel meg az egységes piac működési szabályainak, vagy sérti a verseny szabadságát. Az EK-szerződésekbe, s így az EK jogába ütköző magatartást követhet el egy tagállam a jogharmonizációs kötelezettségének nem vagy nem megfelelő teljesítésével is.

Jogsértő tagállamok

A tagállam jogsértő magatartásáról az EU Bizottsága a saját vizsgálódása során szerez tudomást, vagy - ami a gyakoribb - magánszemélyek vagy jogi személyek (például gazdasági társaságok) panasza alapján.

A bíróság formális eljárása előtt az EU Bizottsága egy előzetes egyeztetést folytat le a tagállamokkal a vitatott kérdésről, amelynek során a tagállam pótolhatja mulasztását (például teljesíti jogharmonizációs kötelezettségét), vagy felszámolhatja a jogellenes helyzetet (például módosítja vagy hatályon kívül helyezi a jogsértő állami aktust). Ha az előzetes egyeztetés nem jár sikerrel, az ügyben az Európai Közösségek Bírósága jár el.

Az államok kártérítési felelőssége

Az EK Bíróság a döntésében az EU Bizottság keresetét elutasíthatja, vagy annak helyt adva megállapítja a tagállam jogsértésének tényét, esetleg megjelölve egyúttal a jogsértést megszüntető megoldási lehetőségeket is. A Bíróság azonban nem érvénytelenítheti a tagállam jogsértő aktusát és nem is kötelezheti a tagállamot konkrét magatartásra. Ha azonban az adott tagállam nem változtat a bírósági ítéletben megállapított jogsértő magatartásán, az EK Bírósága pénzbírsággal sújthatja. Ezenfelül a tagállam jogsértésének bírósági megállapítása megalapozza a tagállam kártérítési felelősségét - külön eljárás keretében - a tagállam kötelezettségszegése miatt kárt szenvedettek részére.

Hatályon kívül helyezéssel kapcsolatos eljárások

Ha bármelyik tagállam, a Tanács, a Bizottság vagy (bizonyos körülmények esetén) a Parlament úgy látja, hogy egy adott uniós jogszabály törvényellenes, a Bíróságnál kezdeményezheti annak hatályon kívül helyezését.

Ezeket a "hatályon kívül helyezési eljárásokat" magánszemélyek is kezdeményezhetik, akik abban az esetben kérvényezhetnek egy-egy adott jogszabály törlését, mert sértik egyéni jogaikat.

Eljárási mulasztás miatt lefolytatott eljárás, "semmisségi perek"

Az EU intézményei által hozott intézkedések (úgynevezett közösségi aktusok) jogszerűségének vizsgálata során az EK Bíróságának hatásköre - az ajánlások és a vélemények kivételével - minden aktusra kiterjed. Az e körben bíróság előtt megtámadhatók tehát: az irányelvek és a határozatok, valamint minden jogi hatással (kötelező erővel) bíró aktus.

A Közösség aktusainak jogszerűségét az EU Bíróság előtt megtámadhatják:

- az EU intézményei,

- a tagállamok (korlátozás nélkül), valamint

- a természetes és jogi személyek (korlátozott perképességgel).

Ez utóbbi csoportba tartozó személyek csak akkor léphetnek fel a Közösség aktusaival vagy mulasztásával szemben, ha a rendeletnek közvetlen és egyedi hatása van rájuk nézve, vagy felléphetnek a közösségi határozatok ellen is, ha annak ők a címzettjei, vagy azok közvetlen és egyedi módon érinti őket is.

Ha az Európai Közösségek Bírósága megállapítja, hogy a megtámadott közösségi aktus jogsértő, a megtámadott aktust jogosult részben vagy egészben megsemmisíteni (úgynevezett "semmisségi perek"). Ha pedig a közösségi szerv jogsértése mulasztásban áll (nem hozott meg valamely intézkedést, amelyre köteles lett volna), megállapítja a mulasztás tényét.

Kártérítési ügyek az Európai Közösség Bírósága előtt

Kártérítési igény az Európai Közösségek Bírósága előtt érvényesíthető a tagállamokkal szemben és a Közösséggel szemben is. Az igényt az terjesztheti elő, aki kárt szenvedett (tehát magánszemély vagy jogi személy is).

A tagállamok kártérítési felelőssége

A tagállamok kártérítési felelőssége azon alapul, hogy a tagállam megsértette az EK-szerződésekből rá háruló kötelezettségeket (például a tagállam valamely állampolgára azért nem tud egy közösségi jogból rá kedvező jogosultsággal élni a tagállam bírósága előtt, mert a tagállam elmulasztotta a jogharmonizációs kötelezettségét). A polgár kártérítési igényét ebben az esetben nem a nemzeti, hanem a közösségi jog alapján kell elbírálni, mivel a tagállam a közösségi jogot sértette meg.

Az Európai Közösség kártérítési felelőssége

A Közösség kártérítési felelőssége a Közösség valamely intézményének, illetve köztisztviselőjének közösségijogellenes károkozásán alapul. A károkozó magatartás lehet például a belső szabályzatok megsértése, a felügyelet elmulasztása, téves információ nyújtása, vagy például az igazgatás nem kielégítő megszervezése.

Elmaradt haszon, nem vagyoni kár

A kártérítési ügyekben a károsultnak pontosan meg kell jelölnie a kárát és a kártérítés jogalapját. Nem lehet kártérítési igényt érvényesíteni, ha a károsult a veszteségeit tovább tudta hárítani. A ténylegesen felmerült káron kívül az úgynevezett elmaradt haszon is érvényesíthető, s a vagyoni károkon kívül nem vagyoni kártérítés is kérhető.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére