Versenyképességünk az unióban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 74. számában (2004. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Magyarország EU-csatlakozásának folyamata az Európai Megállapodás (Társulási Szerződés) 1991. decemberi aláírásával, illetve kereskedelempolitikai fejezetének 1992. márciusi startjával kezdődött, és a csatlakozási okmány 2004. május 1-jei hatálybalépésével fejeződött be. Nemcsak a globális, hanem az egységes belső piacon való helytállás, továbbá a belső piac előnyeinek a kiaknázása is szükségessé teszi mind nemzetgazdasági, mind vállalati szinten a versenyképesség javítását. Írásunkban azt elemezzük, hogy a vállalati versenyképességet milyen tényezők határozzák meg, és - részben az EU-csatlakozással összefüggésben - növelésének milyen feltételei vannak.

A lehetőségek kihasználása a cél

A csatlakozás folyamata egyes területeken még eltart néhány évig, mert a magyar gazdaságnak a Közösség egységes belső piacába való integrálódásához hosszabb időre lesz szüksége. Az Európai Megállapodás sok olyan feladatot megoldott, amit az EU korábbi kibővüléseikor a csatlakozási szerződések szabályoztak. Ezért a csatlakozási okmány hatálybalépése nem idéz elő látványos és gyökeres változásokat a magyarországi szabályozási környezetben. Mindez nem jelenti azt, hogy az uniós csatlakozás ne támasztana kihívásokat a magyar gazdaság, azon belül az üzleti szektor nemzetközi versenyképességével szemben.

A szabályozási környezet

A Világbank legújabb kiadványa az egyes országok szabályozási-üzleti környezetét a vállalatok alapítása és megszüntetése, a munkaerő-felvétel, az alkalmazás, az elbocsátás valamint a jogérvényesítés alapján vizsgálja. E szempontok mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy azoknak az országoknak az üzleti környezete a kedvezőbb, ahol nemzetközi összehasonlításban a legegyszerűbb és a legolcsóbb a vállalatalapítás és -megszüntetés, a legrugalmasabb a munkaerőpiac, és a legkönnyebb a szerződésekben foglaltak kikényszerítése. A szabályozási környezet minősége egyszersmind növekvő fontosságú nemzetközi versenyképességi tényező. Ráadásul a feltételek javítása nem igényel költséges beruházásokat, tehát viszonylag csekély ráfordítással számottevő eredmények érhetők el, továbbá összhangban van a közösségi jogszabályokkal, és nem sérti a közösségi verseny- és támogatáspolitika elveit.

Az induló beruházások bizonyos egyéb - zömmel egyszeri - költségei közül az egyik leglényegesebb a vállalatalapítás időigénye és költsége. Magyarországon új vállalat alapításához 65 napra van szükség a 30 napos OECD-átlaggal szemben. Az EU-hoz újonnan csatlakozott közép-európai versenytársak közül Lengyelország és Szlovénia előzi meg Magyarországot. Ugyanakkor Romániában mindössze 27 napra, Bulgáriában 30 napra van szükség új vállalat létrehozásához. A folyamatot várhatóan gyorsítani fogja az előkészítés alatt álló új társasági törvény. Az eljárások számát tekintve azonban Magyarország áll a rangsor élén, az OECD-átlaghoz közeli értékkel, itt van szükség a legkevesebb eljárásra. Ugyanakkor az új vállalkozás alapításának a relatív költsége (az egy főre jutó GNI százalékában kifejezve) itt a legnagyobb, ami nem feltétlenül kedvező az új vállalkozások létrejötte szempontjából. (A GNI - gross national income - bruttó nemzeti jövedelem: valamely nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek egy év alatt az elsődleges elosztás során akár külföldről, akár belföldről megszerzett összes bruttó jövedelme.) Az új vállalkozásoknak a GNI százalékában kifejezett minimális tőkeigénye is elég magas, a régióban csak Lengyelország előz meg bennünket. A viszonylag magas alaptőke-követelmény nem feltétlenül vállalkozásellenes. Miközben leszűkíti egyrészt a potenciális vállalkozók körét, másrészt viszont a hitelezők és más partnerek érdekeit szolgálja. Egyéni vállalkozás alapításával Magyarországon tőke nélkül is létrehozható cég, bár számolni kell e vállalkozási forma korlátaival.

Nehézkes felszámolás

A vállalkozások gyors és kevéssé költséges felszámolása a vagyon vállalatok közötti allokációját segíti, és a termelékenységjavulás lényeges forrása akkor, ha a megszűnő vállalatok helyét dinamikusan bővülő, magasabb termelékenységű cégek foglalják el. A piacról való kilépéssel olyan erőforrások szabadíthatók fel, amelyeket más cégek hatékonyabban hasznosíthatnak. A vállalkozásösztönzés, a megfelelő csődtörvények és bizonyos szociális programok lényeges szerepet játszhatnak ebben a folyamatban, mert megkönnyítik a piacról való kilépéssel kapcsolatos problémák megoldását, ezáltal nem akadályozzák az erőforrások újrahasznosulását. Olyan csődtörvényre lenne szükség, amelyik nem akadályozza meg a nehéz helyzetbe került vállalkozás újrakezdését.

A vállalati felszámolás időszükséglete Magyarországon elfogadható, az OECD-átlagtól alig marad el. A régióban a versenytársak közül csak Lengyelországban lehet rövidebb idő alatt megszüntetni vállalkozást. Figyelmet érdemel, hogy Csehországban átlagosan 9,2 évig tart egy cég felszámolása.

A vállalati felszámolás költsége nemzetközi összehasonlításban nem túlságosan magas Magyarországon, a rugalmatlan cseh rendszerből adódó relatív költségszinthez áll közel. A fizetésképtelenségi index értéke 0 és 100 pont között lehet. A magasabb érték arra utal, hogy a fizetésképtelenség kezelése (beleértve a csődeljárást) fejlettebb. E tekintetben a magyar szabályozás meglehetősen elmaradott, a magyar érték az OECD-átlag fele, ennél csak a cseh mutató kedvezőtlenebb. A bírósági index az igazságszolgáltatás részvételét mutatja a vállalatok megszüntetésében. A Világbank szerint minél magasabb az index, annál számottevőbb a bíróságok szerepe a fizetésképtelenség kezelésének folyamatában, ami pedig rontja a hatékonyságot. A magyar index az OECD-átlag közelében található. Ugyanakkor a mutató értelmezése megkövetel bizonyos óvatosságot, mivel Csehország példája arra utal, hogy az igazságszolgáltatás részvételének a hiánya a fizetésképtelenség kezelésében a vállalkozások felszámolásának időigényét növeli, és rontja a rendszer hatékonyságát.

Rugalmatlan munkaerőpiac

A munkaerő-piaci rugalmasság indexeinek értéke 0 és 100 között lehet. Az indexek a munkajogi szabályozás rugalmasságára utalnak. Minél nagyobb az index értéke, annál rugalmatlanabb a munkaerőpiac szabályozása. Tartalmukat tekintve a rész- és teljes munkaidős munkaszerződések elérhetőségét, a munkaidővel kapcsolatos követelményeket, a minimálbérre vonatkozó jogszabályokat és a foglalkoztatás minimális feltételeire vonatkozó előírásokat vizsgálják. A foglalkoztatási jogszabályok indexe a foglalkoztatási rugalmasság, a foglalkoztatási feltételek és az elbocsátási rugalmasság indexének az átlaga.

A foglalkoztatási feltételek tekintetében a magyar munkaerőpiac nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékben rugalmatlan. Ebben nyilvánvalóan tükröződik a minimálbérek 2001-ben és 2002-ben végrehajtott emelésének a hatása és a részmunkaidős foglalkoztatás nehézsége. Ezt távolról sem ellensúlyozza az elbocsátási rugalmasság indexének a versenytársakhoz képest legkedvezőbb és a foglalkoztatási rugalmasság indexének átlagos értéke.

Új vállalkozás indítása

 

Magyar

Lengyel

Cseh

Szlovák

Szlovén

Román

Bolgár

OECD

Eljárások száma

5

12

10

10

10

6

10

6

Időszükséglet (nap)

65

43

88

98

61

27

30

30

Költség (GNI/fő %-a)

64,3

30,3

11,7

10,2

15,5

11,9

8,3

10,2

Min. tőke (GNI/fő %-a)

220,3

267,0

110,0

111,8

89,1

3,3

134,4

61,2

Forrás: Világbank Doing Business in 2003

Élen a szerződések kikényszerítésében

A jogérvényesítés komplexitási indexe három összetevőt foglal magában. Az első - az eljárások száma - azoknak az aktusoknak a számát összegzi, amelyekre a kereset benyújtása és a tényleges fizetés között szükség van. A második összetevő az eljárás időszükséglete, a harmadik pedig az eljárás relatív költségigénye a GNI százalékában kifejezve. Magyarország az eljárások száma alapján a legversenyképesebb a vizsgált országok között.

A jogérvényesítés időszükséglete ugyan jelentősen meghaladja az OECD-átlagot, de kisebb, mint Románia és Csehország kivételével a többi versenytársé. A jogérvényesítés költségei alapján is Magyarország helyzete a legkedvezőbb. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene közeledni például a jogérvényesítés időszükséglete tekintetében az OECD-átlaghoz. Ez az EU-csatlakozás miatt is elengedhetetlen. A csatlakozási okmány 2004. május 1-jei hatálybalépésével a közösségi jogrendszer hatálya Magyarországra is kiterjed, ami a jogérvényesítés terén is további közeledést tesz szükségessé magyar részről.

Versenyképességi követelmények

A csatlakozási okmány hatálybalépésével a magyar üzleti szférának egyrészt a közösségi jogszabályokból adódó kötelezettségeknek kell eleget tennie, másrészt az EU-ban honos napi gyakorlatokat, nem jogszabályi formát öltő szabályokat is át kell vennie. Nagyon sok olyan, a biztonságot és a környezet védelmét szolgáló közösségi szabály van, amelynek alkalmazása nem merül ki abban, hogy az arra épülő magyar jogszabály megjelenik a Magyar Közlönyben. Ezek egyrészt specifikus jellegűek, azaz céljuk például egy-egy iparág, ágazat vagy szakágazat termelési eljárásai és termékei által okozott szennyezés mérséklése. Másrészt van néhány olyan környezetvédelmi jogszabály, amelynek célja általában az ipari szennyezés csökkentése. E jogszabályok közös jellemzője, hogy alkalmazásukhoz a vállalati szférának, sőt sok esetben a központi államigazgatásnak és az önkormányzatoknak is rendelkezniük kell a megfelelő képességekkel és anyagi eszközökkel.

Az integrált szennyezésről szóló irányelv értelmében a beruházások megvalósítását olyan környezetvédelmi engedélyeztetésnek kell megelőznie, amelynek keretében felmérik a levegő-, a víz- és a talajszennyezés kockázatait, és az elérhető legjobb, azaz a legkisebb környezeti veszéllyel járó technológia használatát követelik meg. A magyar kormány számításai szerint a bevezetéshez szükséges korszerűsítések finanszírozása jelenlegi áron mintegy 420 milliárd forintot igényel, ebből a berendezések költsége 250-260 milliárd forint lehet. Az nem ismert, hogy a költségek hogyan oszlanak meg az állam és a magánszféra között, az viszont biztos, hogy a jogszabály alkalmazása meg fogja drágítani a beruházásokat.

A közösségi jogszabályokon kívül sok olyan, a magánszféra önkéntes együttműködésén alapuló ipari szabvány van érvényben, amelynek átvétele szintén anyagi terhekkel járó alkalmazkodásra kényszeríti a magyar vállalatokat.

Vállalkozás felszámolása

 

Magyar

Lengyel

Cseh

Szlovák

Szlovén

Román

Bolgár

OECD

Időszükséglet (év)

2,0

1,5

9,2

4,8

3,7

3,2

3,8

1,8

Költség (ingatlan %-a)

38

18

38

18

18

8

18

7

Fizetésképtelenségi index

38

70

22

71

41

39

48

77

Bírósági index

33

67

0

67

67

33

67

36

Forrás: Világbank Doing Business in 2003

Minősítéssel Európába

Megnő a jelentősége a minőségirányítási rendszereknek is. Az EU-ban bejegyzett vállalatok ugyanis csak olyan magyar cégekkel hajlandók együttműködni, amelyek rendelkeznek minőségirányítási rendszerekkel. A minőségirányítási rendszerek bevezetése a vállalati mérettől függően 6-18 hónapot vesz igénybe. Az időtartam függ attól, hogy az adott cég milyen tevékenységet folytat, hány telephelye van, hány embert foglalkoztat. A bevezetéshez a vállalat teljes átvilágítására van szükség. A rendszer kiépítése után kerül sor a cég tanúsítására. Az ISO 9000 rendszerek bevezetésének költségigénye vállalatnagyságtól függően 0,8-1,6 millió forint. Az ISO 9000 minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének a költsége a 300 ezer vállalkozás számára a foglalkoztatottak számától függően összesen 240-450 milliárd forint lenne (ha még egyiknek sincs meg). Ez a 2003. évi folyó áras GDP 1,5-3 százalékának felel meg. E rendszerek előnyei között a kedvezőbb partneri megítélés, a vevők nagyobb bizalma és a tenderekre benyújtott pályázatok kedvezőbb elbírálása említhető, ha minden egyéb feltétel azonos.

Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek még nincs meg, meg kell szerezniük az Európai Unió tagországaiban forgalomba hozott termékeken szereplő terméktanúsítási "CE"-jelölést (Communauté Européenne - Európai Közösség), ami egy megfelelőségi eljárás eredménye. Azt jelenti, hogy a CE-jelzést viselő termék paramétereit összehasonlították az Európai Unió szabályozási rendszerében az adott termékek piaci forgalomba hozatalára vonatkozó harmonizált jogszabályok előírásaival, s ezeknek az előírásoknak a termék megfelel. A CE-jelzés feltüntetése azokra a termékekre kötelező, amelyekre hatályos közösségi irányelvek vonatkoznak. Ha egy ipari termékre több irányelv is vonatkozik, akkor a terméknek valamennyi irányelv előírásainak meg kell felelnie. Azokon a termékeken pedig tilos feltüntetni a CE-jelölést, amelyekre nincs közösségi irányelv. Megjegyzendő, hogy egy sor területen az Európai Unió elismeri a magyar megfelelőségi tanúsítványt. Szűk azoknak az áruknak a köre, amelyek esetében ki lehet bújni a vizsgálat és a tanúsítás alól, és kevés az olyan termék is, amelyre semmilyen kötelező előírás nem vonatkozik.

Az Európai Unióban már megjelent a tartós életképesség igazolása. A tartós életképesség fogalmába a minőségirányításon és a környezetközpontú vállalatirányítási rendszereken túl beletartozik a vállalat életképességének bizonyítása is gazdasági szempontból. Az EU-ban bejegyzett vállalatok nyilván olyan partnerekkel kívánnak tartós üzleti kapcsolatokat kiépíteni, amelyek nem tűnnek el a piacról egyik napról a másikra.

Munkaerő-piaci rugalmasság

 

Magyar

Lengyel

Cseh

Szlovák

Szlovén

Román

Bolgár

OECD

Foglalkoztatási rugalmasság indexe

46

33

17

34

53

48

43

49

Foglalkoztatási feltételek indexe

92

92

63

89

84

85

90

58

Elbocsátási rugalmasság indexe

23

39

27

60

41

29

26

28

Foglalkoztatási jogszabályok indexe

54

55

36

61

59

54

53

45

Forrás: Világbank Doing Business in 2003

Bizalomerősítő tanúsítások

Az Európai Unióban azokon a területeken is elterjedt a szakmai felelősségbiztosítás, ahol azt jogszabály nem írja elő. (Jelenleg Magyarországon 20-30 szakmában - könyvvizsgálók, biztosítási alkuszok, egészségügyi szolgáltatók, orvosok, ügyvédek, adótanácsadók, könyvelők, vagyonvédelem, bírósági végrehajtás stb. - írja elő jogszabály a szakmai felelősségbiztosítás megkötését.) Ennek alapján feltételezhető, hogy egyes gazdálkodó szervezetek csak akkor lépnek kapcsolatba magyar vállalatokkal, ha azok rendelkeznek szakmai felelősségbiztosítással.

A közösségi szabványok, a különféle minőségirányítási rendszerek átvétele, a termékfelelősség tanúsítása és a szakmai felelősségbiztosítás megléte tehát önmagában nem javítja a magyar vállalatok nemzetközi és hazai versenyképességét, nem teremt versenyelőnyöket, hanem csak versenyhátrányait szünteti meg. (Azt nem lehet kizárni, hogy amíg nem válik általánossá, addig a magyar piacon versenyelőnyt eredményez például a minőségirányítási rendszerek megléte.) Mindennek az elmulasztása viszont rontja a vállalati versenyképességet, illetve gyakran megakadályozza magát a piacra jutást. E rendszerek átvétele tehát a versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele. Közösségi tendereken (mind a verseny-, mind pedig a közszférában) csak olyan vállalatok indulhatnak, amelyek eleget tesznek az említett feltételeknek. Az ezzel kapcsolatos költségeket hosszú távú beruházásként célszerű felfogni. Olyan beruházásokról van szó, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a magyar vállalatok kiaknázhassák az egységes belső piac által teremtett lehetőségeket és előnyöket. Az EU-csatlakozásra való felkészülés költségei tehát az egyébként versenyképes vállalatok esetében hosszú távon megtérülnek.

Az EU-csatlakozás a vállalati szféra számára rövid távon inkább alkalmazkodási kényszer, nem kevés költséggel, miközben az abból származó előnyök hosszabb távon bontakoznak ki. Az EU-csatlakozást inkább lehetőségként célszerű felfogni, amelynek kihasználása a vállalatokon múlik.

A fenti követelményeknek a korlátozott erőforrásokkal rendelkező kis- és közepes méretű vállalatok nehezebben képesek eleget tenni, mint a nagyvállalatok. A globálisan szervezett ágazatokban (vegyipar, gyógyszeripar stb.) eddig is a versenyképes működés feltétele volt a nemzetközi szabványoknak, minőségi és minőségbiztosítási feltételeknek való megfelelés. A csatlakozás után az EU-tagállamokban bejegyzett vállalatoknak az új tagországok, azok közül is Magyarország iránti várhatóan erősödő érdeklődése azon potenciális együttműködő vagy beszállító kis és közepes partnerekre fog koncentrálódni, amelyek megfelelnek a vázolt feltételeknek.

A csatlakozási okmány hatálybalépése után Magyarországra is kiterjed a közösségi versenyjog, beleértve az állami támogatások szabályozását is. Ez a körülmény már a csatlakozásra való felkészülés idején szűkítette a gazdaságpolitika mozgásterét a különféle adókedvezményeket illetően. A közösségi szabályozás átvétele tette szükségessé a korábbi adókedvezmények EU-konformmá alakítását. A 16 százalékos magyar vállalatinyereségadó-kulcs a legalacsonyabbak között van Európában, ebben a tekintetben Magyarország, illetve a magyar üzleti szféra versenyképes.

A versenyképesség javításának eszközei

A kis- és közepes méretű együttműködő partnerek és beszállítók termékei, illetve szolgáltatásai iránti keresletet hosszú távon két olyan tényező fogja táplálni, amely eddig talán kevésbé volt az érdeklődés középpontjában. Az egyik tényező a nemzetközi versenyképesség lokális és a globális meghatározóiban, azok egymáshoz viszonyított arányaiban bekövetkezett változások. A szakirodalomban, azon belül is elsősorban Michael E. Porter műveiben mindinkább teret nyer az a felismerés, hogy a globális verseny alapegységei nem annyira az elkülönült vállalatok, hanem inkább a vállalatcsoportok és különféle stratégiai szövetségek, üzleti hálózatok. Ezek pedig szorosan kapcsolódnak a helyi gazdasághoz, illetve a tágan értelmezett helyi üzleti környezethez, beleértve a nonprofit intézményeket és a közigazgatást is, nem utolsósorban azért, mert a tapasztalatok alapján a globalizáció erősödése ellenére a tartós versenyelőnyök forrásai a helyi üzleti környezetben találhatók. A helyi környezethez kötődő hálózatok egyik legsikeresebb formája a klaszter (a szó egyébként térbeli csomósodást, csoportosulást, fürtöt jelent), ami a globális verseny kihívásaira adott válasznak is tekinthető. A klaszterek adott iparág nagy volumenű összeszerelést vagy tömegszerű termelést folytató kulcsvállalataira épülnek, amelyek jellemzően exportálnak, illetve a működésük körén kívüli régiók piacain értékesítenek. E nagy kulcsvállalatok tevékenységét segítik a helyi erőforrásokra és infrastruktúrára támaszkodó beszállítók és egyéb együttműködő partnerek.

A kis- és közepes méretű együttműködő partnerek és beszállítók tartós fennmaradásának, életképességének kedvez a közösségi verseny- és támogatáspolitika is. Ennek súlypontja az utóbbi időben eltolódott a közvetlen formákról a közvetettekre. A nagyvállalatoknak a beszerzési források, illetve az értékesítési piacok közvetlen ellenőrzésére irányuló vertikális integrációs törekvéseit egyre kevésbé nézi jó szemmel a közösségi versenyhatóság. A klaszterek szerveződése viszont megengedett, sőt támogatott, mert a vertikális integrációnál lazább szerveződés, ahol a résztvevők önállósága is fennmarad. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb a lehetőség a vállalatok közvetlen megsegítésére vagy ösztönzésére, legalábbis a nagyvállalati szférában. Ugyanakkor a tágan értelmezett üzleti infrastruktúra fejlesztéséhez, valamint a kis- és közepes vállalatoknak nyújtott állami támogatások nem torzítják el az EU egységes belső piacán a versenyt, és nem is fenyegetnek azzal. A klaszterekbe való szerveződés ezért a lehetséges - nemzeti és közösségi - állami támogatások igénybevételének optimális formája, illetve eszköze lehet.

Magyarországon a klaszeterek kialakulása még a kezdeteknél tart. A meglévő klaszterek (például az autóiparban) formális szerveződéseknek tűnnek, további lépésekre van szükség az együttműködés tartalmának fejlesztésében. Nemzetközi tapasztalatok garmadája utal arra, hogy klasztereket felülről nem lehet, nem érdemes létrehozni. A hosszú távon fenntartható klaszterek létrejöttének a feltétele a józan belátás, az, hogy a potenciális résztvevők - a nagy-, illetve a kis- és a közepes méretű vállalatokat, sőt a helyi intézményeket, közigazgatást is beleértve - felismerik közös üzleti érdekeiket, és közösen tesznek azok érvényesítéséért.

Jogérvényesítés (szerződések kikényszerítése)

 

Magyar

Lengyel

Cseh

Szlovák

Szlovén

Román

Bolgár

OECD

Eljárások száma

17

18

16

26

22

28

26

18

Időszükséglet (nap)

365

1000

270

420

1003

225

410

213

Költség (GNI/fő %-a)

5,4

11,2

18,5

13,3

3,6

13,1

6,4

7,1

Eljárási komplexitási index

57

65

65

40

65

60

69

49

Forrás: Világbank Doing Business in 2003

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére