Közel és távol

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 74. számában (2004. június 1.)
A turisztikai ipar fellélegezhet, az emberek utazási kedve visszatért, de az is lehet, hogy egyszerűen csak fatalistákká váltak. A kívánalmak egyre kifinomultabbak, a láblógatós nyaralás a második helyre szorul, a program, az aktivitás kezd elsőrendűen fontossá válni. A komfortot nemcsak az érettebb és tehetősebb nemzedék, hanem a fiatal generáció is igényli. Itthon és külföldön, néhány órányi járásra és időzónákat átrepülve egyaránt megtaláljuk a kedvünkre való, pénztárcánkhoz illő célpontokat.

Nyári kalandozások

Az idén novemberben negyedik alkalommal szervezik meg azt a konferenciát, amely a Kultúra és turizmus címet viseli. A Kult-Turist Kft.-é az ötlet, és komoly gyakorlati tapasztalataik vannak, az óceánon túlról fogadnak a ferencvárosi és bakonyi szállodájukban csoportokat. Előadásokat, programokat szerveznek számukra, nemcsak Magyarországon, ajánlatukban erdélyi, szlovákiai vagy éppen bécsi látogatás is szerepel, elvégre aki olyan messziről jön, az sokféle élményt óhajt átélni. A konferenciához egyébként vásár társul, ami várhatóan sokat segít abban, hogyan tervezzük meg a jövő évi kalandokat. A két fogalom – kultúra és turizmus – összekapcsolása ma talán a legdivatosabb idegenforgalmi marketingeszköz, legfeljebb a wellness, a gyógyturizmus (amerikaiasan: spa) vetekszik vele.

A kultúra fővárosai

A mi kontinensünkön kiváltképp így van, nem véletlenül választják meg minden évre Európa kulturális fővárosát. Az előző periódusban a címet a szomszédban Graz nyerte el, hatalmas kulturális beruházások, elképesztő ötletek várták a vendégeket, kihasználva minden lehetőséget, a szerény méretű, de annál nagyvonalúbb és ambiciózusabb város műemlékeit, a folyó, a hegyek látványát.

Igazán iparkodnia kellett az észak-franciaországi Lille-nek és az itáliai Genovának, hogy idén versenyre keljen Graz hatásaival. 2004-ben ugyanis ez a két, kitűnő adottságú hely nyerte el az Európa kulturális fővárosa címet. A flandriai térségben központi szerepet betöltő Lille például Rubens életműve köré szervezett hetekig tartó programokat, amelyekben az avantgárd képzőművészet is térhez jutott. Fényjátékok ragyogják be az éjszakákat, tébolyító virágkompozíciók ékesítik az utcákat, a kocsmákból tangó ritmusa szűrődik ki, kortárs táncot éppúgy láthat a vendég, mint klasszikus opera-előadásokat vagy Peter Greenaway legújabb filmjét.

A Ligur-öbölben fekvő Genova fölújíttatja műemlék zsinagógáját, és átfogó történeti kiállítást nyit benne, a hajózás történetét egy múzeummá alakított (most hipermodern szárnnyal kiegészített) dokkban mutatják be, a tengeri akvárium a mélyvízi világ csöndes csodáit kínálja. A vándorló koncertek a belvárosi és város környéki templomokban az áhítat és emlékezés hangján szólnak.

Mintha folyamatos tűzijátékot látnánk, olyan dúsak, olyan változatosak mindkét városban a programok. És nyilván üzletnek sem utolsók, pedig a speciális kártyák ezerféle kedvezménnyel szolgálnak, egy- és háromnapos, valamint egész szezonra szóló bérletek válthatók, amelyekkel sorra látogathatók a különféle spektákulumok, és amelyek a közlekedési eszközökre is jók. A hátizsákos turistát éppúgy szívesen látják, mint a tehetős vendéget, hiszen mindegyik fogyaszt, ki többet, ki kevesebbet, így akkumulálódik a haszon.

2005-ben a dél-írországi Cork lesz Európa kulturális fővárosa, a rendezvény honlapja – ahogy a kontinensünk profibb felén természetes – már él, és látogatható, sőt a 2006-os kandidátus, a görögországi Patras is lefoglalta már website-jához a domainnevet. Ha tehát – mint Demszky Gábor bejelentette – 2010-re Budapest a németországi Kölnnel karöltve megpályázná a kulturális főváros címet, már most részletes stratégiát kellene tárolni a ládafiában, és tudni, hogy az új művészet miként fogja épülésünket előrelendíteni.

Tengerre, magyar!

Ha lenne egy hely, ahova elhajózna, mi lenne az? – kérdezik a látogatótól az egyik utazási iroda honlapján. Nos, ilyen álombéli célpont bizonyosan nem is egy létezik a fantáziánkban. De tény, hogy manapság annyiféle, rafináltan összeállított hajós program várja az utazót, hogy csak választania nehéz, no és a költségek előteremtése sem kis mutatvány.

Az árak első pillantásra nem veszélyesek. Egy polinéz körútra (10 éjszaka egy valódi luxus-óceánjárón) erkélyes kabinban személyenként 300-500 ezer forintot kell előirányozni – hajótársasága válogatja. Ez azonban csak a nettó kiadás, mert majd' 60-70 ezer a kikötői illeték, továbbá az indulási állomást is el kell érni repülővel, a jegy és a repülőtéri illeték csak valamivel olcsóbb, mint a hajókázás. Két személyre tehát legalább egymilliót kell szánni, és még jócskán zsebpénzt a fakultatív kirándulásokhoz, mert itt is igaz: ha már olyan messzire utaztunk, nem érdemes spórolni a látnivalókon.

Az igaz, hogy az út alatt paradicsomi kényeztetésben van része a vendégnek, fogyókúrázóknak kifejezetten ellenjavallt a program, mert bár a kilók az úszómedencében, a fitneszteremben, a minigolfpályán és a szaunában ledolgozhatók, a ringatózás monotóniája szundikálásra csábít, és a teljes ellátás – beleérve a büféket, kávézókat, pizzériákat és snackbárokat – folyamatos nassolásra hív.

Az úszó városokban "békebeli" királykisasszonynak vagy királyfinak érezheti magát bárki, film, koncert, divatbemutató, színház, karaokeparti minden este. Több mint 150-féle hajóprogramból választhatunk Mexikótól a Karib-tengeren, Dél-Amerikán, Európán, Afrikán, Ázsián keresztül Ausztráliáig és a csendes-óceáni szigetvilágig.

Persze ajánlhatunk még fényűzőbb tengeri utazást, de oda már föltehetően a jelentkezőket is megszűrik. 2004 elején futott ki első útjára a Queen Mary 2., amelyet 870 millió dolláros költséggel építettek. A sokemeletes monstrum árát be is kell hozni, itt egy erkélyes kabin 3580 euró – azaz napi árfolyamtól függően, 900 ezer-1 millió forint, a luxuslakosztály pedig ennek majdnem a tízszeresébe kerül.

Szerényebb, rövidebb hajóutakat is választhatunk, a mediterrán régió vizeit átszelők előnye, hogy az indulási állomás, Velence, Genova, Savona kikötője személyautóval is könnyedén elérhető. De nemcsak a Földközi-tenger, hanem a Baltikum és a skandináv térség is behajózható, egészen föl a Spitzbergákig. Hajóval olyan tájak is fölkereshetők, amelyek a kánikula miatt a nyári időszakban kevésbé népszerűek, illetve hűsölni mehet az utas például Alaszkába. Nemcsak az aranyásók romantikus világának emlékeivel találkozhat ott, hanem az élővilág csodáit is megszemlélheti, bálnákat, fókákat, madarakat, sőt ha szerencséje van, a fjordok vizében lubickoló jegesmedvéket is.

A Földközi- és a Fekete-tenger vizén hajózó társaságokkal utazó – ha úgy érzi, hogy valamelyik nyaralóhelyen szívesen időzne egynapos látogatásnál tovább – úgy is lefoglalhatja a jegyét, hogy a kört megszakítja mondjuk Korfun, és csak a következő héten száll ismét tengerjáróra.

Folyók, csatornák vizein

Hajózzunk szelídebb vizekre: egyre divatosabb a magyar utazók körében a folyami hajózás, a motorizált csónaktúra páratlan élményeket ígér. Nagyobb távolság járható be, mintha magunk húznánk a lapátot, de baráti kompániák ugyanúgy összeverődhetnek. Ha tetszik, egy hajóban utazhatnak, ha megtehetik, külön járművön, mert a választék sokrétű: három- és tizenkét személyes, alap- és luxusfelszereltségű hajót egyaránt bérelhetünk a Crown Blue Line-nál.

A luxus valószínűleg az anyagokban és a terek méretében nyilvánul meg, hiszen mindegyik hajó komfortos: hálószoba, nappali, fürdőszoba, konyha, meleg víz, napozóterasz stb. van benne. A kormányt pedig magunk kezelhetjük, az iroda ugyanis rövid, ámde intenzív fölkészítés után az útra szóló vezetői engedélyt is ad.

A járgányokkal – amelyek navigálása egyébként könnyű – nem érdemes sietni, 4-5 óránál többet menni naponta, így is legalább 40 kilométert tudhatunk magunk mögött. Inkább gyönyörködjünk szép komótosan a tájban, a vadregényes várakban.

Némelyik útvonalon zsilipeken kell áthaladni, a zsilipelésre külön időt kell szánni, de az akcióban szakképzett segítőtárs működik közre. Bejárhatjuk a Mecklenburg és Brandenburg között a német vizeket, Franciaország és Hollandia sok évszázados csatornahálózatát, az angol folyókat, sőt, ha kíváncsiak vagyunk a skót felföldre és arra, hogy vajon létezik-e a szörny, a Loch Ness vízére is rámerészkedhetünk. A csúcsidőszakban, július elejétől augusztus végéig, a 10 személyes Grand Classique kb. 1 millió 200 ezerért bérelhető, amiből az következik, hogy egy személynek 120 ezer forinttal kell beszállnia a túra alapköltségébe.

Hajdú Nóra, a Citroën Hungária pr-vezetője

– Mi kempingezünk. Dávid fiam másfél éves volt, amikor betettük a kocsiba a járókát és útnak eredtünk. A család általában autóval utazik, és rendszerint valamilyen francia nyelvterületen lévő célpontot választ. Két felnőttnek és két gyereknek egy egész rakományt kell bepakolni, számítva hidegre, esőre, melegre, így kényelmes családi járműre van szükségük. Szerencsére a Xsara Picasso kitűnően megfelel a célnak. * A kempingezés létforma, és nem spórolási akció, ha a reggelit maguk vásárolják, és egy-egy ebédet vagy vacsorát megfőznek, azért a helyi vendéglőket is föltérképezik, hiszen az utazás, egy kultúra megismerésének fontos része a gasztronómia, a helyi sajátosságok feltérképezése. Mi fontos még? A tenger, a napsütés, no és az, hogy a civilizáció, a kultúrtörténet emlékeiben gazdag tájra menjenek. * Franciaország e tekintetben szinte kimeríthetetlen, minden együtt van, az antikvitástól a középkoron át a modern művészetekig. A ma már iskolás gyerekek kicsi koruktól kezdve kaptak valamiféle, korukhoz illő művészeti élményt, és a nyaralásban persze benne volt az Eurodisney is. Sőt egy-egy alkalommal városnéző túrát is tettek velük, Lucának és Dávidnak már van sziluettképe Párizsról: az Eiffel-toronnyal, a Notre-Dame-mal, a Szent Lajos-szigettel, azokkal a nevezetességekkel, amelyek egy szajnai hajókázáson jól fölismerhetők.

Forró Afrika, varázsos Arábia, mesés Kelet

A meleg sem egyforma, Kenya éghajlata például trópusi. A hőmérséklet "télen", májustól októberig 20-28 °C között van, s ha a tavalyi 30-33 fokos tikkasztó és szikkasztó itthoni nyári napokra gondolunk, a 28 Celsius szinte megborzongat. A levegő páratartalma ugyan magas, de az állandó, kellemesen fúvó szél enyhíti a levegő forróságát.

Azt mondják, az óceán vize átlagosan 26 fokos, így a fürdés még üdítő, és sportolásra, búvárkodásra kiválóan alkalmas, így nyugodtan tervezhetünk ott szafarit, akár júliusban is. A vízum beutazáskor is kiváltható, 50 dollárt kell leszurkolni érte. Kötelező a sárgaláz elleni oltás, és ajánlatos a malária elleni tabletta kúraszerű szedése, már mintegy két héttel az utazás előtt, egészen a hazatérésig.

A szupereleganciát képviselő gardrób itthon hagyható, viszont nélkülözhetetlen a szellős, laza, lehetőleg pamut nyári öltözet, kalappal, sapkával. A vacsorához persze illendő rendesen fölöltözni olyasmibe, amit az ember itthon is viselne egy nyáresti partin vagy színielőadáson. A fényképezéssel, videózással csak óvatosan, a bennszülött lakosság egy része rosszul tűri, ha az objektív feléjük fordul. Állati szőrből, korallból, elefántcsontból, kagylóból készült termékeket kihozni tilos – ez egyébként a világ minden országára érvényes, a WWF 2001-es határozata óta. Tulajdonképpen az indiai kasmírsálat sem vehetnénk meg Londonban vagy Bécsben.

Csapvízzel még fogat se mossunk! – az önként vállalt tilalom nemcsak Afrikában, hanem Indiában, sőt a Közel-Keleten is érvényes. A hámozni való, libanoni gyümölcsöket sem árt folyó víz alá tartani. Bár a higiéné a cédrusok varázslatos országában általában színvonalas, egyszerűen arról van szó, hogy azok a többnyire (vagy kevésbé) jótékony baktériumok, amelyek a táplálékban(on) találhatók, másfélék, mint amiket mi megszoktunk.

A fűszerek társítása is eltérő. A libanoni konyha ízeinek és színeinek persze nagyon nehéz ellenállni, párolt és nyers saláták, natúr és savanyított zöldségek parádéja adja a meze, a sajátos libanoni lakoma savát-borsát: húsgombócok, szőlőlevélbe tekert rizses fasírtok, parázson sült baromfi- és báránydarabok csábítanak az evésre. Ezekből a vendéglőkben és a szállodákban bátran fogyaszthatunk, eleinte nagyon is mértékkel, hogy a tápcsatornánk valamelyest alkalmazkodjék a helyi viszonyokhoz, így nem lehet bajunk.

Hogy jobban csússzanak a finomságok, forrásvízből készült könnyű helyi sörrel vagy ásványvízzel öblíthetjük le a falatokat. Az étkezést erős, török módra forralt kávéval zárhatjuk vagy egy jó vízipipával, amelyhez a bejrúti belvárosi kávéházakban lezárt tasakban adja a steril szopókát a pincér, s hamarosan rózsa-, meggy- vagy szantálillatú füstbe burkolózhatunk.

Figyelem: az orosz turisztikai szakma fellendülőben van, és erős tempót diktál. A hatalmas ország az elmúlt hetven év alatt sem tudta eltékozolni minden kincsét. Ami maradt, az olyan egzotikus, hogy a legínyencebb amerikai, japán, német és francia turisták csemegéznek belőle.

A Nagy Szaján Gyűrű nem ékszer, hanem fantasztikus túraútvonal, amelynek végigjárására az orosz Paradise Utazási Iroda viszi el a kalandos kedvű utazókat. A szibériai Krasznojarszkból indul, és egy ideig a Jenyiszej mentén halad, érintve Susenszkojét, amely arról is nevezetes, hogy itt töltötte száműzetését Lenin. Most egyébként csak úgy hirdetik, hogy itt van Szibéria legnagyobb skanzenje.

A falumúzeum egyes házait, a műhelyeket mesteremberek lakják, kovácsolnak, faragnak, bőröznek, szőnek. A Tuvai Köztársaság fővárosában, Kizilben hamisítatlan, de minden luxussal fölszerelt jurtatáborban pihenhet az utazó. Pusztai kőszobrok és kurgánok, halomsírok között folytatódik aztán a kalandtúra, amely másutt megszerezhetetlen élményekkel szolgál.

Két keréken

A dolog lényege: szállj ki az autóból! Ám hiába használja az ember saját kalóriáit üzemanyagként, egy hosszabb, például provence-i vagy bretagne-i túrára csaknem 180-190 ezer forintot kell szánni. A túra kiindulópontjára mehetünk saját autóval vagy vonaton, vihetjük a jól megszokott vasparipát, de bérelhetünk is a szervezőirodától. Az útvonalat úgy állítják össze, hogy az szellemi-lelki épülésünkre szolgáljon, no és teljesíthető legyen – egyedül vagy a csapatszellemet erősítendő, barátainkkal.

A bringára csak a legszükségesebb apróságokkal – folyadék, térkép, széldzseki, sapka, szemüveg stb. – kell fölszállni, a nagyobb cókmókot autón fuvarozzák a szálláshelyre. Így néhány nap alatt körbekarikázhatjuk például a salzkammerguti tavakat Bad Ischltől a Wolfgangsee-ig, ez a negyedébe kerül, mint ha a Mont St. Michel és St. Malo környékét választottuk volna. Ám a kíváncsiság nagy úr, és a világ iránti érdeklődésre nevelést nem lehet elég korán kezdeni.

Várjon Dénes és felesége, Simon Izabella zongoraművészek

A házaspár rengeteget utazik, gyakran lép föl külföldön. Ilyenkor Figaró, a dalmata hím panzióba vonul, őt sajnos nem vihetik koncertezni. Autó, vonat, repülő – a távolságtól függően bármely eszköz szóba jöhet. * Simon Izabella nagyszerűen vezet, hosszú távokon ő ül a volánnál. A tavasz egy részét a svájci Ittingenben töltötték, ahol egy tüneményes kolostor ad helyet Schiff András fesztiváljának. Az idén a fiatal művészházaspár adta a májusi rendezvénysorozat nyitó hangversenyét. Számukra tehát a világjárás elsősorban munka, az úti célt nem maguk jelölik ki, viszont az adott helyen igyekeznek megnézni a figyelemre érdemes dolgokat, szívesen böngészik a könyves- és lemezboltok kínálatát, és járják végig az aktuális kiállításokat.

Gyermekparadicsomok

EuroDisneyről nyilván sokan hallottak, csakhogy lévén Európában a turisztikai ipar friss célközönsége a fiatalkorú nemzedék, sorra nyílnak meg a különböző témájú, fölszereltségű szórakoztató központok. Itt vannak egyebek mellett a Legolandok, a legrégebbi a dániai Madurodamm után például a németországi Günzburgban.

A másik, szintén Dániában, a jütlandi Billundban nyílt meg 1968-ban. Kalandföld és Fantáziazóna várja a gyerekeket. A 2500 négyzetméteres Kastélyország Legoland történetében a legnagyobb befektetésnek számított. A miniországban minden olyan, mint a park területén kívül, csak egy kicsit kisebb. A városka csatornáin hajócskák úsznak, és az utcákon az autók mintha igaziak lennének – ezekhez 20 millió legókockát használtak fel.

Legóföldön a kutyák is szívesen látott vendégek a parkban, ha a gazda nem mulasztott el ingyenes tisztasági zacskót kérni a bejáratnál! A legújabb találmány a gyermekvigyázó, az elektronikus szerkezetet a gyerek karjára erősítik, így, ha szem elől veszítenénk a csemetét, csak elküldünk egy SMS-t az információs rendszernek, amely azonnal visszajelez, pontos koordinátákat adva arról: az adott pillanatban a park melyik részén található a kóborló.

A bottropi Warner Bros Parkot híres rajzfilmfigurák népesítik be, a Freiburgtól alig 30 kilométerre lévő Európa Parkban a hullámvasúttól a lovagi tornán át egy kormányozható űrállomás is kipróbálható. A párizsi Asterix Park a gall mesehőst és társait, a többi képregényalakot kelti életre, a miniatűr Franciaországban, Versailles közelében, pedig történelmi sétát tehetünk.

A poitiers-i Futuroscope-ot legegyszerűbben a TGV gyorsvasúttal érhetjük el Párizsból. Ez a száguldás visz a jövőbe, a szórakoztatópark fantáziavilágába. Barcelona sem kíván lemaradni gyermekszórakoztatásban, a cseh és osztrák határon westernváros emelkedik, s ha nem is mindegyik ízlésünk szerinti, tény, hogy Magyarországon a szakma mértékadó irányítóinak körében még ötlet sincs arra, hogy mivel lehetne előrukkolni e téren, persze, nem biztos, hogy ebben is utánoznunk kell a Nyugatot.

Itthon, Európában

Egyéni kezdeményezések akadnak, az alsópáhoki – Hévíz szomszédságában – Kolping családi gyógyhotelben gyermekfelügyelők és gyermekprogramok is igénybe vehetők. A wellness-szállók száma nem csökken, pedig az idén a követelmények már sokkal szigorúbbak, mint az előző években. Ez örömteli, mert a magánszférában sok színvonalas termálvizes, kényelmes kastélyszállóban, valamint modern intézményben köthető össze az egészségmegőrzés, a pihenés és a szórakozás.

Az utóbbival nem lehetünk túl elégedettek, az obligát operetthaknik helyett nem alakultak ki a jó színvonalú programot közvetítő intézmények. A bajorországi Saale völgyében például több, sok évszázados, kipróbált gyógyfürdő fekszik. Az egyik központi kúrahelyen, Bad Kissingenben páratlan a kulturális kínálat, Cecilia Bartolitól Lorin Maazelig az európai zenei élet krémje tartja fontosnak – beleértve például a Budapesti Fesztiválzenekart is -, hogy évről évre jelen legyen itt. Ahol egyébként komoly Rákóczi-kultuszt is életben tartanak, az egyik hőforrás a vezérlő fejedelem nevét viseli vagy 120 éve.

Nos, a kissingeni fesztivál sikeréhez mindössze arra volt szükség, hogy egy bonni zenekritikus, bizonyos Wolfjäger asszony, kitalálja, mire lenne szüksége a gyógyulófélben lévő publikumnak, és ehhez a városka szellemi, anyagi támogatását is elnyerje. A csaknem két évtizede működő eseménysorozat példa lehetne Hévízen is.

Miközben némelyek nem nyaralni, de szabadságra sem mentek évek óta, egyre vaskosabb réteg engedheti meg magának, hogy az egzotikus vagy aktív utazás után még valahol a közelben négy-hét napos, "láblógatós" pihenésre is benevezzen. Ausztria az ilyen pluszüdülések széles választékát kínálja, ráadásul uniós csatlakozásunk alkalmából különféle bónuszokkal.

Ki-ki nekivághat, gyerekekkel és nagyszülőkkel, párosan vagy egyedül, biofarmon és elegáns tóparti hotelben egyaránt kínálkoznak szállások. A falusi fogadó és a népszerű üdülőhelyi szálloda egyaránt kitűnően fölszerelt, úszómedence, élményfürdő, de legalább egy szauna kínál lehetőséget a teljes újjászületéshez, a mérgek, a tüdőben lerakódott korom eltüntetéséhez.

Ha már szó esett az Unióról, az egyik friss társ, Málta nyaralóprogramjait is szemügyre vettük. A vonzó sziget pazar klímája ritkán okoz csalódást, az üdülőparadicsomokban mindenre fölkészültek. A szállodákhoz nyitott és zárt medencéket is építettek, legtöbbjük a tengerparton áll, így búvárközpont is csatlakozik a strandhoz. A városi hotelek is kényelmesek, ezekből könnyebben elérhetők a múzeumok, a sziget, az antik világ hatezer éves emlékei. Az árak 100 ezertől 300 ezer forintig igen változatosak, az igényektől, az ellátástól és az időszaktól függően.

A gondtalan egyéni vagy családi üdülés legnépszerűbb terepe déli szomszédunk, Horvátország hosszú és sokarcú tengerpartja, ahová a magyar turisták úgy utaznak, mintha átugranának Fehérvárról Debrecenbe. A világ, amely a média jóvoltából úgy összezsugorodott, ki is tágult, messzi kultúrák várják, hogy megismerjük értékeiket, hogy többek legyünk általuk.

Hollauer Tibor, a Press Gt. Kft. ügyvezető igazgatója

Az egykori újságíró szívós munkával építette föl kiadói vállalkozását, és még több energiával tartja azt életben. – Harmincéves koromig szívesen kempingeztem, de ma már nem kedvelem a nomád körülményeket, szeretem, ha kényeztetnek. Nálunk – ahogy másoknál is – ez pénzkérdés. * Mi rendszerint egy hétre hagyjuk el a Budapest környéki otthonunkat. Minthogy négyen vagyunk, azokból az utakból választunk, amelyek személyenként 200-250 ezer forintba kerülnek. Rövidebb időre többet fizetünk a kényelemért. Úgy látom, egy kicsit fölsrófoltam a gyerekek igényességét, négycsillagos szállodánál gyöngébbet észre sem vesznek az utazási katalógusokban. A pénz az útitávot is meghatározza, ennyiért, ilyen komforttal a mediterráneum jöhet szóba, messzebbre nem mehetünk. * Eddig az volt a fő szempont, hogy kikapcsolódjunk, pihenjünk, most már érettek a gyerekek arra, hogy komolyabb kulturális programot is lebonyolítsunk. Krétán persze megnéztük a műemlékeket, ott engem ért egy kis csalódás, hiszen az útikönyvek trükkös fotói gyakran a valóságostól eltérő térbeli arányokat mutatnak. Az utazási irodák közül egy nagyobb, nemzetközi érdekeltségűben bízom, bár müncheni utazásunkat egy kétszemélyes kis iroda mintaszerűen készítette elő. * Azt hiszem, azért is változnak a jövőben az utazási szokásaink, mert én és a fiam szívesen pecázunk, a feleségemet és a lányomat azonban nem köti le ez az időtöltés. Tavaly egy Velence környéki lagúnában próbáltuk ki a tengeri horgászatot, míg a lányok az apartmanban a helyi konyha specialitásait próbálták előállítani. Nem fogtunk ugyan semmit, de remekül szórakoztunk. Úgyhogy a láblógatós, tengerparti közös pihenések közé horgásztúrát szeretnénk a fiammal beiktatni, Olaszországba, Spanyolországa, Norvégiába és talán Kanadába juthatunk el az inflációt nem nagyon követő költségkeretünkből

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. június 1.) vegye figyelembe!