A szerződések teljesítésével kapcsolatos problémák közül az egyik legfontosabb és leggyakoribb a szolgáltatott áru vagy nyújtott szolgáltatás minőségi hiányossága. Nem véletlen ezért, hogy a nem megfelelő minőségű teljesítés fogalma és következményei tekintetében eddig is igen terjedelmes jogi szabályozással találkozott mind az áruját, szolgáltatását forgalmazó vállalkozó, mind pedig a vásárló, illetve megrendelő.
A jogi helyzet ennek ellenére – eltekintve a jogra mindig jellemző kisebb-nagyobb értelmezési zavaroktól – meglehetősen jól áttekinthető volt, hiszen szabályozás akkorra már évtizedeket felölelő múltra tekintett vissza, és egy kimunkált bírói gyakorlat segítette az eligazodást.
Új jogszabályok
2003. július 1-jétől kezdődően, több lépcsőben, komoly változások következtek be a minőségi hiányosságok polgári jogi szabályozásában. Ennek első állomása volt, hogy a fogyasztási cikkek adásvételének és ehhez kapcsolódó jótállásának egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK irányelvnek megfelelően módosult a Polgári Törvénykönyv (Ptk.). A 2003. július 1-jén hatályba lépett változásokkal az EU gyakorlatilag nálunk is megreformálta a teljes szavatossági, jótállási jogot. 2003. szeptember 1-jével lépett hatályba a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet (Igényintézési R.), amelynek sajátossága, hogy 2004. június 30-val, azaz hazánk EU-csatlakozása után hatályát is veszti. Ezt követte az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (Jótállási R.), amely 2003. november 21-én lépett hatályba. A sort a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló, 2003. december 5-étől hatályos 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet (Lakásjótállási R.) zárta.
A változások árnyoldalai
A gazdasági élet szereplőinek szempontjából, legyenek akár jogosultjai, akár kötelezettjei a jótállási, szavatossági kötelmeknek, a jogbiztonság követelményének azt kellene jelentenie, hogy a szabályozás minden eleme egy és ugyanazon időpontban lép hatályba. Ugyan már az is igen nehéz feladat, hogy a gazdasági résztvevői eldöntsék, az új szabályozás hatálybalépése után melyek azok az ügyletek, amelyre még a régi és melyek azok, amelyekre már az új szabályok irányadók, de ezt még tetézni a különböző hatálybalépési időpontokkal egyszerűen a totális erőforráspazarlás.
Az új szabályozás okozta további nehézség, hogy az olyan mértékben bonyolultra és elvontra sikerült, mely miatt még jogászok számára is rendkívüli nehézséget jelent az alkalmazása, nemhogy az üzlet ügyfélszolgálatán, pénztárjánál dolgozó munkatársak, alkalmazottak számára.
Ha az új szabályozás hiányosságain változtatni már nem is lehet, abban a jelen cikk megkísérelhet segítséget nyújtani, hogy a mindennapi élet gyakorlatára koncentrált áttekintést adjon azok számára, akik nem csak együtt élni kénytelenek az új szabályokkal, de azokat alkalmazniuk is kell mindennapjaik során.
Igény az üzletpolitikára
Az új szabályozás bonyolultságából, elvontságából, helyenkénti inkonzisztenciáiból eredő nehézségeken alapvetően csak egy szerződéses és minőségi hiányosságokra vonatkozó üzletpolitika alkalmazásával lehetnek úrrá a vállalkozások. Az említett üzletpolitika részét képezi:
– a megfelelő szerződés- és üzletszabályzatminta,
– jótállásijegy/nyilatkozat-minták,
– a minőségi kifogások műszaki és jogi kezelésére vonatkozó belső vállalati szabályzatok,
– a szerviz-, vevőszolgálati rendszer megfelelő instruálásához szükséges rendelkezések kidolgozása,
– a munkatársak megfelelő ez irányú képzése.
A cégek marketingtevékenysége során az eddigieknél fokozottabban kell figyelembe venni a vállalkozásokat terhelő jótállási és szavatossági kötelezettségeket.
Alapfogalmak
Mielőtt az áru, szolgáltatás minőségi hibáiból eredő igények érvényesítésének feltételeire és a megalapozott igények jogkövetkezményeire rátérnénk, mindenképpen foglalkozni kell néhány olyan fogalommal, amelyek megértése nélkül az új jogi szabályozás áttekintése sokkal nehezebb.
Fogyasztói szerződés
Az új jogi szabályozás fontos újítása a fogyasztói és nem fogyasztói szerződések közti különbségtétel. Ennek célja, hogy az EU fogyasztóvédelmi politikája átültetődjék a minőségileg hibás termékek és szolgáltatások szabályozásába, és a fogyasztói ügyletek tekintetében a fogyasztók számára kedvező, szigorúbb feltételeket határozzanak meg.
Fogyasztói szerződések esetében:
– alkalmazandó kizárólag a Jótállási R. (feltéve, hogy a szerződés tárgyát képező termék a mellékletében felsorolt tartós fogyasztási cikkek közé tartozik),
– irányadó kizárólag az Igényintézési R.,
– kötelező az áruhoz, szolgáltatáshoz jótállási nyilatkozatot adni a Ptk. rendelkezései szerint, amennyiben a vállalkozó azokra jótállást vállal, és a fogyasztó ilyen nyilatkozatot kér (feltéve, hogy a termék, szolgáltatás nem tartozik a Jótállási R. alkalmazási körébe, aszerint ugyanis jótállási jegy kiállítása kötelező),
– nem lehet a fogyasztó hátrányára eltérni a Ptk. azon rendelkezésétől, hogy a vállalkozó felelős az általa végzett telepítési, összeszerelésből eredő hibákért is, illetve ha ezt a fogyasztó végezte, felelős mindazon hibákért, amelyek abból erednek, hogy a használati útmutató hibás volt,
– vélelem szól amellett, hogy a szerződés teljesítésekor már minden olyan hiba megvolt az áruban, szolgáltatásban, amelyet a teljesítést követő 6 hónapon belül fedezett fel a fogyasztó; ez praktikusan azt jelenti, hogy anélkül hogy a vállalkozó jótállást vállalna, mégis neki kell bizonyítania (és az ezzel járó költségeket viselnie), hogy az ilyen hiba oka a teljesítést követően keletkezett,
– a fogyasztó hátrányára nem lehet eltérni a Ptk.-ban a jótállás és szavatosság esetén egyaránt irányadó igényérvényesítési sorrendtől,
– a hiba felfedezésétől számított 2 hónapon belül közölt jótállási-szavatossági kifogást (hibabejelentést) kellő időben közöltnek kell tekinteni; ami azt jelenti, hogy a vállalkozót csak ezen időszak eltelte után illethetik meg különféle jogok (pl. kártérítési igény, jogvesztés) a hibabejelentés elmulasztása esetén,
– a hibás teljesítésből eredő igények elévülési határideje, az egyéb szerződéseknél irányadó 6 hónaphoz képest hosszabb, 2 éves időtartam (használt dolog esetében 1 év), a jogvesztő határidő pedig minden esetben 3 év, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás tárgyát képező áru, szolgáltatás tartós használatra rendelt-e vagy sem,
– a hiba kiküszöbölésével kapcsolatos költségek (így anyag, munka, továbbítás költségei) csak a vállalkozót terhelhetik,
– a nagykereskedőket és vállalkozókat a viszonteladókkal szemben megtérítési kötelezettség terheli.
A fenti felsorolásból látszik, hogy mennyivel súlyosabb terheket ró egy fogyasztói szerződés a vállalkozókra, mint azok, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe.
Fogyasztói szerződés abban az esetben jön létre, ha az alábbi feltételek teljesülnek.
Az egyik szerződő fél vállalkozás
Az egyik szerződő fél a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti meg (vállalkozás). Ebbe a körbe tartozik először is minden vállalkozás (akár egyéni, akár társas formában működik), amely a vállalkozói igazolványban, illetve a társas vállalkozás létesítő okiratában (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) meghatározott tevékenységi körbe tartozó áruértékesítést (dolgok eladása), illetve szolgáltatásnyújtást végez. Miután azonban a magyar jogi szabályozás kifejezett hangsúlyt fektet a forgalom biztonságának védelmére, a vállalkozók, különösen a fogyasztókkal szemben nem hivatkozhatnak arra, hogy olyan árut vagy szolgáltatást adtak el, amelyek nem férnek bele a tevékenységüket megalapozó igazolványban, vagy létesítő okiratban felsorolt tevékenységi körök valamelyikébe. Egyfelől a magyar jogban nincsen olyan előírás, hogy a vállalkozás regisztrált tevékenységi körén kívül eső szerződéskötés érvénytelenséget eredményezne. Másfelől a vállalkozások ügyletkötésében igen lényeges képviseleti, illetve a cégek esetében cégjegyzési szabályok sem teszik lehetővé, hogy a vállalkozás arra hivatkozzon, a vezetői, képviselői, üzletében, áruházában, raktárában dolgozó alkalmazottai, megbízottai, üzletkötői, értékesítői egyáltalán nem, vagy az adott szerződés, illetve áru tekintetében nem rendelkeztek a szerződéskötéshez szükséges felhatalmazással. Harmadrészt pedig a fogyasztóvédelem alapelveivel sem lenne összeegyeztethető, hogy a fogyasztónak kelljen kutatnia, vajon a vállalkozás olyan ügyleteket köt-e, amelyek gazdasági tevékenységéhez tartoznak.
Szakmai tevékenység
A szakmai tevékenység alatt elsősorban az ún. szabad foglalkozások, mint pl. az orvos, gyógyszerész, mérnök, ügyvéd, adótanácsadó, könyvvizsgáló érthető. A fogyasztói szerződés és az azzal kapcsolatos szigorúbb szabályozás ezen szakmák esetében is fennáll, de a minőségi hibákra vonatkozó szavatossági és jótállási előírások csak akkor irányadóak rájuk, ha a szerződés tárgyát közvetlenül bármilyen ingó dolog tulajdonjogának átruházása képezi. Így e szakmák szolgáltatásainak legnagyobb része nem tartozik abba a körbe, amelyre a fogyasztói szavatosság és jótállás szabályai érvényesek lennének. Ennek az oka elsősorban, hogy e tevékenységeket és azok minőségét speciális törvények, illetve az illetékes szakmai kamarák előírásai sokkal szigorúbban szabályozzák, mint a mindennapi élet szerződéseire vonatkozó Ptk. rendelkezései. Másrészt a kérdéses szakmák képviselői által nyújtott szolgáltatások személyes és bizalmi jellege miatt a teljesítés hibája az esetek legnagyobb részében már csak kártérítéssel küszöbölhető ki, de nem sok értelme lenne, ha a jog arra kényszerítené a bizalmát vesztett fogyasztót, hogy a szolgáltatás újbóli elvégzését, vagy a hiba kijavítását kérje a szerződő partnerétől (pl. az orvosi vagy ügyvédi műhibát vétő orvostól, ügyvédtől, a rossz adótanácsokat adó tanácsadótól).
Gazdasági tevékenység
Gazdasági tevékenységet nemcsak a szoros értelemben vett vállalkozások (egyéni vállalkozók, társaságok), hanem más szervezetek (pl. társadalmi szervezetek: egyesületek, alapítványok; költségvetési szervek, közalapítványok és köztestületek) is végeznek. Ezen aktivitásuk tekintetében a fogyasztóvédelmi szabályoknak is irányadóknak kell lenniük, amennyiben nem közszolgálati, hanem üzleti vállalkozási tevékenységet folytatnak és fogyasztókkal kerülnek kapcsolatba (pl. az önkormányzat költségvetési szerve által végzett szemétkezelés mindenképpen e körbe tartozik, de egy önkormányzati iskola vagy óvoda szolgáltatásai viszont, miután különleges szabályozás hatálya alá tartoznak, nem minősülnének fogyasztói szerződésnek).
A másik szerződő fél fogyasztó
Fogyasztónak minősül mindenki, akár természetes személy, vagy elvileg akár szervezet, aki vagy amely a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül eső célból köti meg.
A természetes személyek szükségleteinek kielégítését, pihenését, szórakozását, hobbiját szolgáló szerződések gyakorlatilag mindegyike ebbe a körbe tartozik (a közértben történő élelmiszer-vásárlástól a mozijegy vételén át a síutakra történő befizetésig).
Ugyan a jogi szabályozás által alkotott meghatározásba elvileg a szervezetek (társaságok, társadalmi szervezetek, költségvetési szervek stb.) is beleférnek, azok meghatározott célra rendeltsége és körülhatárolt tevékenysége miatt azonban meglehetősen nehéz olyan helyzetet megnevezni, amikor a szerződéskötés nem a szervezet gazdasági-szakmai tevékenysége körében történik. A szervezetek esetében ráadásul a gazdasági életben fokozottabb gondosság, nagyobb tapasztaltság az elvárás, illetve a vélelem, tehát ez is azt erősíti, hogy a szervezetek gyakorlatilag kizárhatók a fogyasztói körből.
Számlát kérő vállalkozás
A fogyasztói szabályok előnyeiből az új szabályozás alapján ki fogják zárni magukat azok, akik az egyébként fogyasztási cikkek és szolgáltatások körébe tartozó árut, szolgáltatást vásárolnak meg úgy, hogy arra vonatkozóan valamilyen adóalany számára költségkénti elszámolásra, aktiválásra, forgalmi adó visszaigénylésére (levonására) alkalmas számla, számlát helyettesítő okmány kiállítását kérik. Ez esetben a vevő, megrendelő ugyanis a számlában megnevezett vállalkozás lesz, amely utóbb nem hivatkozhat arra, hogy a számlát pusztán csak az adójogi előnyök igénybevehetősége céljából kérte, és ő valójában magánhasználatra vette a terméket, illetve szolgáltatást. Ezzel ugyanis megdönti az adójogi előnyök alapját, nevezetesen, hogy azok igénybevétele a vállalkozás céljára történő beszerzést feltételezi. Akik tehát számlára vásárolnak, számításba kell venniük, hogy nem fogyasztók többé, és minőségi kifogásaik érvényesítése az üzleti szférára irányadó keményebb feltételek szerint lehetséges csak.
A szerződés tárgya ingóság
A szavatossági szabályok szerinti fogyasztói szerződés további feltétele, hogy annak tárgya ingó dolog legyen. A fogyasztókra vonatkozóan a Ptk.-ban előírt szigorúbb jótállási, szavatossági szabályok, a Jótállási R. és az Igényintézési R. (a továbbiakban: fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai), csak azon fogyasztói szerződésekre irányadóak, amelyeknek tárgya ingó dolog.
Fogyasztási cikk
Ingó dolog jogi értelemben minden fizikailag megragadható, testtel rendelkező tárgy. Ebbe a körbe tartoznak pl. az áruk, amelyek az üzletek polcain sorakoznak, a gépjárművek. Ezeket együtt a Ptk. fogyasztási cikkeknek nevezi. Ebből következik, hogy az ingatlanokkal, ingatlanokra vonatkozó jogokkal (haszonélvezet, használat, szolgalmak) kapcsolatos szerződésekre a fentiekben a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai nem irányadók.
Kivételek
Bizonyos, egyébként ingóságnak minősülő dolgokat maga a Ptk. vesz ki a fogyasztási cikkek köréből, így a vizet – kivéve a tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal kiszerelt (azaz a nem vezetékes) vizet -, az elektromos áramot, a gázt, a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés (pl. elkobzás) folytán eladott dolgot, valamint az antikvitás- és használtcikk-árverésen eladott használt dolgot, amennyiben a fogyasztó személyesen árverezett.
Fogyasztói adásvétel
A különféle szolgáltatások megítélését a jogi szabályozás kissé kétségessé teszi. Sajnálatos, hogy csak a Ptk. módosításához fűzött indoklás oszlatja el a kétségeket, amikor rögzíti, hogy a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai csak adásvételi szerződésekre irányadók, azaz minden olyan szerződésre, amelynek végeredményeként a fogyasztó a fogyasztási cikk tulajdonjogát megszerzi. Maga az indokolás is rögzíti, hogy ebbe a körbe nemcsak a klasszikus értelemben vett adásvétel, azaz amikor a fogyasztó a pénz (vételár) ellenében azonnal megszerzi az áru tulajdonjogát a vállalkozástól, hanem ennek mindenféle speciális változata, azaz a részletre, tulajdonjog-fenntartással, csomagküldő szolgálattól és az ajtónkon kopogtató ügynöktől való vétel, az internet útján történő vásárlás, továbbá a halasztott adásvétel (vagyis szállítási szerződés), amikor a tulajdonátruházásra a szerződéskötést követő későbbi időpontban kerül sor.
Ezen túlmenően kiterjed a szabályozás az olyan szerződésekre is, amelyek a későbbiekben előállítandó, legyártandó árura vonatkoznak, azaz a vállalkozási szerződésekre (pl. egy lakóház nyílászáróinak elkészítése, leszállítása és beszerelése). Összefoglalva: e szerződéseket egyszerűsítve fogyasztói adásvételnek lehet nevezni. A szigorúbb szabályozás alkalmazandó továbbá az áru összeszereléséből eredő hibákra (pl. egy bútor leszállítása és összeállítása, vagy egy gázkazán installálása a vállalkozó által) és az összeszerelési útmutató hibájából eredő, fogyasztó által végzett hibás összeszerelésre (pl. amikor némely lapra szerelve szállított bútor összerakása még a legmerészebb mérnöki fantáziának is komoly kihívást jelentenek).
Minden más szolgáltatás esetében, vonatkozzon az akár fogyasztási cikknek minősülő dologra (pl. a javító-karbantartó szolgáltatások, gépkocsi-bérbeadás, közvetítés, háztartásigép-kölcsönzés) a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai nem alkalmazhatók.
A fogyasztási cikkek tulajdonátruházásának fentiekben rögzített körén kívül eső minden egyéb áruértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra természetesen irányadó a Ptk. jótállásra és szavatosságra vonatkozó minden olyan szabálya (248. §, illetve 305-311/A §-ok), amely nem tartalmazza azt a kitételt, hogy csak fogyasztói szerződés esetén irányadó (pl. bármilyen termék javítása, az éttermi szolgáltatások, a fodrász és kozmetikus tevékenysége stb.).
A jótállás elhatárolása a szavatosságtól
A minőségileg hibás áruért, szolgáltatásért viselt felelősség két megnyilvánulása a jótállás, illetve a szavatosság, amelyek egymástól való elhatárolása a tapasztalatok szerint a gyakorlatban a gazdasági élet szereplőinek sokszor nehézséget okoz.
A két felelősségi alakzat elhatárolása előtt előbb az alapvető, közös vonásokat érdemes tisztázni.
Közös vonások
Visszterhesség
Mint a jótállás, mind pedig a szavatosság csak akkor állhat fenn, ha a felek között ún. visszterhes szerződés jön létre, melynek alapján mindegyik fél a másiknak, a másik szolgáltatásáért ellenszolgáltatással tartozik. Az ingyenes szerződésekre, ahol tehát csak az egyik fél szolgáltat, a másik csak előnyöket élvez (pl. ajándékozás), éppen az ellenszolgáltatás hiánya miatt a szolgáltatás nyújtójára (ajándékozóra) sokkal enyhébb minőségért való felelősségi szabályok irányadóak. Ezzel cseng össze az a szólás is, hogy "Ajándék lónak ne nézd a fogát!" (Elvileg ugyan nem kizárt, hogy az ajándékozó jótállást vállaljon a szerződésben, de ez valószínűleg gazdaságilag és jogilag abszolút értelmetlen cselekedet lenne.)
Hiba a teljesítéskor
Jótállásra és szavatosságra is csak akkor lehet hivatkozni, ha az áru vagy szolgáltatás a teljesítéskor hibás. A teljesítés az az időpont, amikor az áru vagy szolgáltatás a másik fél vagyonának részévé válik vagy nála realizálódik. Lehet ez az áru birtokbaadása, mikor a vevő ténylegesen hatalmába veszi az árut (pl. kezébe adják, becsomagolják, kulcsait átadják, leszállítják és az ingatlanában elhelyezik stb.), az átadás-átvétel, mikor a felek kölcsönösen ellenőrzik az áru, szolgáltatás megfelelőségét, különféle vizsgálatoknak, próbáknak, teszteknek vetik alá, és a végén a megrendelő használatba veszi az árut vagy szolgáltatást, vagy egyszerűen a szolgáltatás használatba-, igénybevételével (pl. étel fogyasztása az étteremben, pénzfelvétel a bankszámláról, műköröm készíttetése a pedikűrösnél, fejesugrás az uszoda vizébe).
A teljesítés időpontját elsősorban maga a szerződés, annak hiányában az egyes szerződésekre vonatkozó Ptk.-szabályok, illetve ha ezek nem alkalmazhatók, a Ptk. kötelmi jogának általános részében rögzített rendelkezések határozzák meg.
A teljesítéssel kapcsolatosan a gyakorlatban rendkívül fontos, hogy annak megtörténte vita nélkül igazolható legyen. Erre szolgálnak a szállítólevelek, fuvarokmányok, teljesítésigazolások, átadás-átvételi jegyzőkönyvek, a fizetési és pénztárbizonylatok, nyugták, melyek kiállítására és a másik szerződő féllel történő ellenjegyeztetésére, leigazoltatására mindenképpen törekedni kell.
A teljesítés időpontjának legfontosabb hatása, hogy azzal elkezdődnek a jótállási-szavatossági határidők, vagyis egyáltalán nem közömbös pontos behatárolhatóságuk.
Objektív felelősség
Mind a jótállás, mind pedig a szavatosság objektív felelősséget alapoznak meg. Ez azt jelenti, hogy pusztán a hiba jelenléténél fogva fennáll, nem szükséges hozzá az árut, szolgáltatást értékesítő fél helytelen viselkedése, jogszabálysértő magatartása, azaz vétkessége.
Ez a másik oldalról azt is jelenti, hogy a hibáért felelősséget viselő fél hiába tudja bizonyítani, hogy minden intézkedést megtett a hibátlan teljesítés érdekében, azaz körültekintően választotta ki a nyersanyagokat, a beszállítóit, szigorú minőségvizsgálatokat végzett, esetleg minőségbiztosítási rendszert működtetett, nem tud mentesülni azon kötelezettségei alól, amelyekhez a jog nem kívánja meg a vétkesség fennállását (ilyenek a kijavítás, kicserélés, árleszállítás, elállás, mással való kijavíttatás).
A vétkességnek, legalábbis elméletileg, csak akkor van szerepe, ha az áru vevője, a szolgáltatás megrendelője a hiba által okozott kárainak megtérítését is igényli. Azért mondják azonban a jogászok, hogy ez csak elméletileg van így, mert a magyar jogi gyakorlat a szerződésszegéssel, különösen a hibás teljesítéssel okozott károk megtérítésénél igen szigorú mércét alkalmaz annak megítélésére, hogy a hibás teljesítésért felelős fél köteles-e a károk megtérítésére. A felelős fél kártérítés alóli kimentését csak akkor engedi meg a gyakorlat, ha vis maior, de legalábbis vis maiorhoz közelítő súlyosságú körülmények akadályozták meg a felelős felet a hibátlan teljesítésben.
Különbségek
A jótállás és a szavatosság több szempont segítségével meglehetősen jól elhatárolható egymástól.
Jogalap a jótálláshoz
A jótállás létrejöttéhez mindig szükséges valamilyen jogalap, a szerződés megkötésén túl.
A szavatossági felelősség a szerződés megkötésével, akár a szerződő felek erre vonatkozó szerződésbe foglalt megállapodása, kijelentése nélkül is létrejön, hiszen a Ptk. kellékszavatosságra vonatkozó rendelkezései csak akkor nem vagy nem a törvényben foglalt feltételekkel irányadóak, ha a szerződést kötő felek – nem lépve át a jog és jó erkölcs határait -, élve a szerződési szabadság által biztosított jogukkal, a szavatosságot kizárják, vagy annak törvényi tartalmát módosítják.
A jótállás ezzel szemben igényli valamilyen többletfeltétel teljesülését a szerződés megkötésén túl. Ez a többletfeltétel a jótállás jogalapja, amely lehet:
– kötelező jogszabályi előírás (ilyenkor beszélünk kötelező jótállásról): ez a helyzet például, ha a fogyasztói szerződés tárgyát a Jótállási R. hatálya alá tartozó, a rendelet mellékletében meghatározott (és bizonyos termékek esetében a 10 000 forintot meghaladó értékű), nem használt tartós fogyasztási cikkek képezik, továbbá, ha szerződés tárgyát újonnan épített lakások és lakóépületek képezik, ezen épületeket, épületszerkezeteiket, berendezéseiket, kiszolgálóhelyiségeiket és részeiket a Lakásjótállási R. ugyanis szintén kötelező jótállás tárgyává teszi,
– a jótállásra kötelezett ez irányú kötelezettségvállalása (szerződéses jótállás) a szerződésben, vagy a szolgáltatásra vonatkozó bármilyen reklámhordozón megjelenő reklámban (ha tehát pl. a vállalkozó egy új gépkocsitípust reklámoz a televízióban, és ott az a kijelentés hangzik el, hogy erre a típusra 3 éves garanciát, jótállást vállal, majd a gépkocsihoz adott jótállási jegyben 1 éves jótállás szerepel, a 3 éves, reklámozott jótállás lesz irányadó).
A jótállás szigorúbb felelősség
A jótállás a szavatossághoz képest szigorúbb felelősséget eredményez. A jótállási felelősség tartalmát, azaz a fedezett hibakört, a felelősség időtartamát és a vásárlót, megrendelőt megillető jogokat a jótállást megalapozó jogszabály, illetve szerződéses kikötés (reklám) határozza meg. A jótállás azonban, a vásárlónak, megrendelőnek biztosított esetleges többletjogok nélkül is, legalább két tekintetében szigorúbb, mint a szavatosság.
A jótállás esetén a vállalkozónak, mint a jótállás kötelezettjének kell bizonyítania, hogy a hiba oka a szerződés általa történt teljesítését követően következett be, például természetes elhasználódás, szakszerűtlen vagy rendeltetésellenes használat, karbantartás elmulasztása miatt. Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozás egy vitában eredményesen akarja érvényesíteni azon álláspontját, hogy jótállást megalapozó hiba nem áll fenn, neki kell kezdeményeznie a bizonyítást (perben bizonyítási indítványt tenni), megelőlegeznie a bizonyítás valamennyi költségét, és eredményesen bizonyítani (szakértő útján, okiratokkal, tanúkkal, az áru bemutatásával), hogy az eladáskor, átadás-átvételkor, egyéb módon való teljesítéskor a hiba oka még nem volt benne az áruban vagy szolgáltatásban.
Szavatosság esetén fordított a helyzet, ott mindezen teher a vevőn, megrendelőn van. Ez alól csak a fogyasztói adásvétel képez bizonyos tekintetben kivételt, ott ugyanis vélelem szól amellett, hogy a szerződés teljesítését követő hat hónapon belül elismert hiba oka már a teljesítéskor is megvolt az áruban vagy szolgáltatásban, kivéve ha ez a vélelem az áru vagy szolgáltatás természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen (pl. ha egy nyári cipőn felismerhető, hogy annak talpa elázás folytán vált le, és a használati útmutató figyelmeztetett arra, hogy a termék nem vízálló, nem lenne méltányos, hogy a vélelem a kereskedővel szemben érvényesüljön). Ez a vélelem pedig, gyakorlatilag 6 hónapos időtartamra a bizonyítási teher tekintetében ugyanolyan helyzetet hoz létre a fogyasztó javára, mintha vele szemben a vállalkozás jótállásra lenne köteles.
Igényérvényesítési határidő
A jótállás esetében a jótállási idő alatt a vevő, megrendelő függetlenül attól, hogy mikor észlelte, bármikor bejelentheti a hibát.
A szavatosság esetében a vevőnek, megrendelőnek a hiba felismerését követően a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül kifogással kell élnie a vállalkozás felé. Az esetleges indokolatlan késedelemmel a vevő, megrendelő azt kockáztatja, hogy az abból eredő károkért felelős lesz (pl. mert a vállalkozás már csak sokkal költségesebb eljárással tudja az áru, szolgáltatás hibáját kiküszöbölni, mint ha időben közölték volna vele a problémát), illetve nem tarthat igényt a hibából eredő kár azon részére, amely már a késedelem miatt következik be (pl. az elektromos ellátórendszerbe beépített bizonyos elemek hiányát a vevő nem jelzi időben, és amikor kijavítási, illetve kártérítési igénnyel áll elő, már többnapi termeléskiesésre hivatkozik, amely kellő időben történő kifogásolás esetén egy egyszerű modulcserével megoldható lett volna).
Jótállás esetén viszont a kifogást a jótállási idő teljes időtartama alatt, függetlenül a hiba észlelésének időpontjától, bármikor be lehet jelenteni, ennek legfeljebb a joggal való visszaélés tilalma szabhat határt, amelynek azonban bizonyítása meglehetősen nehéz feladat.
Szokásos minőség, teljesítményAz elvárható minőség mint kritérium a minőségre és teljesítményre koncentrál. Egyfelől a szokásos minőséget és teljesítményt írja elő, másfelől azt is figyelembe veszi, hogy a vevő, megrendelő mit várhat el. A gyakorlatban e követelmény alkalmazása lesz feltehetően a legproblematikusabb, hiszen az azonos fajtájú áru, szolgáltatás meghatározása a minőség és teljesítmény szempontjából nem egyszerű. * Azonos fajta * Kérdés, hogy milyen tulajdonságok teljesülése esetén beszélünk azonos fajtáról? Vegyünk példaként egy középkategóriás személygépkocsit. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a motor hengerűrtartalmát és teljesítményét, az alkalmazott műszaki és anyagmegoldásokat, az alapfelszereltséget, a tartozékokat és természetesen az árat. Ennek alapján ugyanazon hengerűrtartalom és alapfelszereltség mellett is kérdéses lehet már az azonos fajtába tartozás, ha az egyik személygépkocsinál alacsonyabb ár mellett szolidabb műszaki és anyagmegoldásokat alkalmaznak. * Szubjektivizálódás * A vevő, megrendelő általi elvárások erősen szubjektivizálják a minőség és teljesítmény megállapíthatóságát, miután az áru, szolgáltatás természete, illetve a konkrét tulajdonságokra vonatkozó nyilvános kijelentés mint kiindulópont csak példaként szerepel a jogszabályban. Ezért az elvárható minőség és teljesítmény teljesíthetősége feltehetően igen komoly piackutatási, szerződéskötési költségnövekedést fog eredményezni. A vállalkozásoknak ugyanis tisztában kell lenniük azzal, hogy a konkurencia árui, szolgáltatásai milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, az értékesítést megelőzően, lehetőleg bizonyítható módon ki kell faggatni a vevőt, megrendelőt elképzeléseiről, elvárásairól, a szerződésben pedig világosan rögzíteni kell mindent, amit nyújt az áru, szolgáltatás, és mindent, amiért a vállalkozás nem vállal felelősséget. * A tulajdonságra vonatkozó nyilvános kijelentés * A tulajdonságokra vonatkozó nyilvános kijelentéssel kapcsolatos új szabály arra fogja kényszeríteni a vállalkozásokat, hogy az öldöklő verseny ellenére igen jól fontolják meg, hogy mennyire dicsérik fel áruikat, szolgáltatásaikat a reklámokban, azok címkéin vagy más kísérő dokumentumain. Ráadásul nemcsak a közvetlenül saját maguk által tett nyilvános kijelentésekért felelnek, hanem azokért is, amelyeket a gyártó, importáló, nagykereskedő vagy ezek képviselői tettek. Ha tehát a vállalkozás úgy reklámoz egy luxusgépkocsit, hogy az műholdas helyzetmeghatározó rendszerrel (GPS) rendelkezik, amelynek adattartalmát félévente frissítik, majd a vevő a gépkocsi GPS-ét követve át kíván hajtani egy már nem létező hídon és a patakba zuhan, a vállalkozás felelős az ebből eredő hátrányokért, amennyiben bizonyítható, hogy a frissítés csak évente történt, de a félévi frissítéssel már jelezte volna a GPS a híd hiányát. * Mentesülés * A nyilvános kijelentésben ígért tulajdonságokért való felelősség alól a vállalkozás csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy: * a nyilvános kijelentést nem ő tette, és így azt nem ismerte, vagy még a leggondosabb eljárás esetén sem ismerhette volna (pl. egy márkakereskedőnek szerződéses kötelezettsége az áru, szolgáltatás marketinghelyzetének figyelése, így nehezen hivatkozhat arra, hogy nem ismerhette a kijelentést), * a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették (A mód akkor megfelelő, ha legalább olyan módon és széles körben történik, mint a helyesbítendő kijelentés. Célszerű, ha a szerződéskötéskor a vevőt, megrendelőt külön tájékoztatják a megváltozott kijelentésről és ez bizonyítható módon történik.), * a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési szándékát nem befolyásolta, azaz a vevő, megrendelő az árut, szolgáltatást a reklámban ígért különleges tulajdonság, teljesítmény nélkül is meg-, illetve igénybe vette volna. |
Megfelelő minőségű teljesítés
Annak megítélésénél, hogy a teljesítés megfelelő minőségű-e, azaz nem szenved az áru, szolgáltatás olyan hibában, amely jótállási-szavatossági kötelezettséget alapozna meg, elsősorban a szerződésből kell kiindulni.
A minőségi követelmények meghatározása a szerződésben
Ezért rendkívül fontos, hogy a szerződés tárgyát képező áru, szolgáltatás, az azokkal kapcsolatos vevői elvárások, illetve a vállalkozások által azok tekintetében ígért tulajdonságok, minőség, teljesítmények, a szolgáltatás tárgyának pontos és részletes, minőségi, műszaki-technikai, tartalmi leírása a szerződésben vagy mellékletében szerepeljen. Itt kell figyelembe venni, hogy melyek azok a kötelező előírások, szabványok, amelyeknek minden esetben meg kell felelnie az árunak, szolgáltatásnak (idetartoznak a konkrét minőségi, biztonsági tulajdonságokat előíró szabályoktól, a különféle minőségi, megfelelőségtanúsítási követelményeken át, az engedélyezési, illetve export-import előírásokig terjedő skálán mozgó különféle, közigazgatási természetű szabályozások). Ezeknek a rendelkezéseknek akkor is meg kellene felelniük az áruknak, szolgáltatásoknak, ha a szerződés e tekintetben rendelkezéseket nem tartalmaz.
Annak érdekében azonban, hogy a felek bármelyike a komoly meglepetéseket elkerülje (pl. az importáló vevő kötelezettségeként értékelje a bíróság az importengedélyek, illetve belföldi forgalomba hozatalhoz szükséges minősítéseket, vagy az eladó kötelezettségének tekintse azt, hogy a forgalmazásra való alkalmasság követelményeiről előzetesen meggyőződjön), mindenképpen ajánlatos e kérdések kifejezett szabályozása a szerződésben.
Jogszabályi követelmények a minőséggel szemben
Ha a szerződés külön minőségi követelményeket nem támaszt, akkor egyfelől a már említett közjogi típusú jogszabályok és előírások, másfelől a Ptk. rendelkezései állapítanak meg irányelveket a minőségi megfelelőség tekintetében. A Ptk. e tárgyú rendelkezéseire [277. § (1)-(3) bek.] érdemes röviden kitérni, mert az említett jogszabályváltozások e tekintetben is hoztak újításokat.
Általános elvárás, hogy a teljesített áru, szolgáltatás négy alapvető kritériumnak együttesen megfeleljen. Ezek a következők:
Alkalmasság a rendeltetésre
A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie azon célokra, amelyekre más, azonos fajtájú árukat, szolgáltatásokat használnak (pl. a kerékpárral kerékpározni, a fúrógéppel fúrni lehessen, a cipő vagy ruhanemű viselhető legyen). Ez a követelmény természetesen az extra teljesítményeket, tulajdonságokat nem fogja át (pl. a luxusautóval szemben is csak az az elvárás e körben, hogy alkalmas legyen autózásra, az extra tulajdonságok majd a későbbi kritériumoknál jelennek meg).
Elvárható minőség
Az árunak rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtsa azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú áruknál, szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a vevő, megrendelő elvárhat, figyelembe véve két körülményt, nevezetesen:
– az áru, szolgáltatás természetét, valamint
– a vállalkozásnak (gyártónak, importálónak, kereskedőnek, ezek képviselőinek) az áru, szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését (különösen reklámban vagy az áru bármilyen címkéjén, feliratán, kísérő dokumentumán).
Alkalmasság a vevő által meghatározott célra
Az árunak alkalmasnak kell lennie a vevő, megrendelő által meghatározott célra. Ennek azonban feltétele, hogy a vevő, megrendelő a célt a vállalkozás tudomására hozza a szerződés megkötésekor, és abba a vállalkozás bele is egyezzen. A vállalkozótól ugyanis nem várható el olyan tulajdonságok, teljesítmények biztosítása, amelyek csak a vevő, megrendelő elképzeléseiben léteznek. Ha pl. a vevő szállítójával nem közli, hogy az egyébként gépkocsikban való használatra gyártott akkumulátort a motorcsónakjában kívánja felhasználni, és erre nem mondja azt a vállalkozás, hogy igen, ez vállalható, mert az akkumulátor így is használható, utóbb a vevő nem élhet minőségi kifogással, mert az akkumulátort a csónakba nem tudja beszerelni.
Tulajdonságok
Az árunak rendelkeznie kell a vállalkozás által adott leírásban szereplő, és az általa a vevőnek, megrendelőnek mintaként bemutatott árukban, szolgáltatásokban levő tulajdonságokkal. Ha pl. az elektronikai szaküzletben kiállított televíziót a vevő a leírás alapján kipróbálja, és azon van teletextfunkció, majd a raktárból kihoznak egy olyat, amelyen nincs, és otthon észleli a funkció hiányát, minőségi kifogással élhet.
A forgalomban szokásos jó minőség
Az ún. fajta és mennyiség szerint meghatározott áruk esetében, azaz amelyeket kg-ra, literre vagy más hasonló mértékegységre mérnek (pl. gabona, bor, tej stb.), ha a felek a szerződésben külön minőséget nem határoznak meg, a Ptk. szerint a forgalomban szokásos jó minőségű áruval kell teljesíteni. Az átlagos, közepes minőség nem elég tehát. Az, hogy mi a forgalomban szokásos jó minőség, csak a piac alapos elemzésével, az uralkodó szokások feltárásával lehet megállapítani, amely viszont egy igen nehéz és költséges bizonyítást igényel. Olcsóbb és egyszerűbb, ha a szerződésben állapodnak meg a felek a minőségről.
Téves szolgáltatásA megfelelő minőség kérdésénél ki kell térni a következő problémára: Mi a helyzet akkor, ha a szerződés kötelezettje nem egyszerűen a szerződéses vagy jogszabályban előírt minőségtől eltérő áruval, szolgáltatással teljesíti a szerződést, hanem más árut, szolgáltatást ad, mint amiben megállapodtak (pl. férfikonfekció helyett női konfekciót, búza helyett zabot, joghurt helyett kefirt szállít). Anélkül, hogy a számtalan jogi álláspontot, amely ezzel kapcsolatosan létezik, ismertetnénk, rögzíthető, hogy ebben az esetben nem minőségi hibáról van szó, és így nem is a szavatosság-jótállás következményei alkalmazandók, hanem a kötelezett késedelembe eséséről beszélhetünk, hiszen a mással teljesítés ténylegesen nemteljesítés, amely a teljesítésre kikötött határidő elmulasztását eredményezi (a vevő, megrendelő nem köteles ugyanis elfogadni az árut, szolgáltatást). Így a késedelem következményei alkalmazandók (jogosultság a teljesítés továbbiakban való követelésére, elállás, kártérítés) |
A szavatosság és jótállás új rendszere
Az új rendszer megismeréséhez három kérdéskört kell áttekinteni, nevezetesen, hogy melyek azok a feltételek, amelyeket a vevőnek, megrendelőnek bizonyítania kell ahhoz, hogy a szavatossági-jótállási igénye megalapozott legyen, illetve hogy a vállalkozás milyen körülményekre hivatkozással tudja az ilyen igényeket kivédeni. Ezt követi az a kérdéskör, hogy a vevő, megrendelő megalapozott igénye esetén milyen jogok illetik meg, és végül, hogy van-e valamilyen különleges eljárási rend előírva a jogok érvényesítésére.
A rendszer sémája
A gyakorlatban ezt a három kérdéskört a speciális esetektől és a legszigorúbb felelősséget eredményező alakzattól kiindulva az általános, mindenre irányadó szabályozásig és felelősségi tényállásokig eljutva kellene vizsgálni. Ez a következő sémával írható le, amely jól bizonyítja, hogy mennyire bonyolult a jótállás-szavatosság jelenlegi rendszere:
Fogyasztói adásvétel történt-e?
Az első annak eldöntése, hogy a terméket, szolgáltatást fogyasztói adásvétel keretében értékesítették-e (a korábbiakban ismertetett szempontok szerint).
Van-e kötelező jótállás?
Ha a válasz igen, úgy el kell dönteni, hogy a termék kötelező jótállás alá tartozó tartós fogyasztási cikk-e a Jótállási R. alapján (mellékletében a felsorolás, de ügyelni kell arra, hogy egyes termékek is csak 10 000 forint értékhatár felett tartoznak a rendelet hatálya alá).
Ha a termék kötelező jótállás alá tartozik, a minőségi kifogásokra elsősorban a Jótállási R., illetve az Igényérvényesítési R. szabályai, másodsorban pedig a Ptk. fogyasztói adásvételre vonatkozó szavatossági-jótállási szabályai (a korábbiakban ismertetett szempontok szerint), illetve az ezek által speciálisan nem rendezett kérdésekben a Ptk. általános szabályai irányadók.
Ha a termék, szolgáltatás nem tartozik a Jótállási R. hatálya alá, vizsgálandó, hogy más olyan jogszabályi előírás hatálya alá nem tartozik-e, amely kötelező (törvényi) jótállást ír elő, ilyenek a Lakásjótállási R. hatálya alá tartozó lakásépítések, illetve a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről szóló 13/1976. (VI. 4.) MT r. (Karbantartási R.) hatálya alá tartozó elektromosháztartásigép-, híradás-technikai és elektroakusztikaicikk-, lakó- és egyéb épület-, gépjármű-, bútor- és kárpitosipari, finommechnikai, háztartásibarkácsgép-, mezőgazdaságikisgép-, tüzelőberendezés-, esernyő-, gumiabroncs-, játék- és sportszerjavítási, karbantartási szolgáltatások, illetve minden könnyűipari szolgáltatás (pl. tisztítás, cipőkészítés és -javítás, fotózás, filmelőhívás, fodrászat, kozmetika, ruhajavítás). Ha a termék, szolgáltatás e körbe tartozik, arra elsősorban a speciális Lakásjótállási R., illetve Karbantartási R. rendelkezései irányadók, az azok által nem szabályozott kérdésekben a Ptk. általános rendelkezéseit, kivéve a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályait. Ha a termék, szolgáltatás nem tartozik e körbe, akkor azt kell vizsgálni, hogy a vállalkozás vállalt-e szerződésben vagy reklámban jótállást (szerződéses jótállás).
Igenlő esetben elsősorban az (fogyasztói adásvétel esetében kötelezően adandó) írásbeli jótállási nyilatkozatban, szerződésben (reklámban) rögzített feltételek, az ott nem szabályozott kérdésekben a Ptk. jótállásra, illetve szavatosságra vonatkozó szabályai (amennyiben fogyasztói adásvételről van szó), továbbá az Igényérvényesítési R. irányadó.
Nemleges esetben a Ptk. szavatossági szabályai (fogyasztói adásvétel esetén a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai és az Igényérvényesítési R.) alkalmazandók.
Nem fogyasztói szerződések
Ha nem fogyasztói szerződésről van szó, úgy azt kell vizsgálni, hogy a termék, szolgáltatás nem tartozik-e a Lakásjótállási R. vagy a Karbantartási R. hatálya alá, ezek ugyanis nem fogyasztói szerződések esetében is alkalmazandók.
Igenlő esetben ezek a különleges rendeletek irányadóak elsősorban. A rendeletekben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. általános szabályai alkalmazandók (kivéve a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályait).
Nemleges esetben az vizsgálandó, hogy a vállalkozás nem vállalt-e szerződéses jótállást (akár szóbeli nyilatkozattal, reklámmal).
Ha a válasz igen, úgy a jótállás feltételei alkalmazandók. A Ptk. szavatossági szabályai csak annyiban irányadók, amennyiben a jótállás ezt megengedi. A fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai nem alkalmazhatók.
Ha a szerződéses jótállás nincs, a kikötött, illetve a Ptk.-ban rögzített általános szavatossági előírások irányadók.
Az ismétlések elkerülése és az egyszerűsítés céljából a továbbiakban megfordítjuk a három szempont ismertetésének sorrendjét, és a Ptk. általános szabályaitól indulunk ki, így jutván el az egyes speciális rendelkezésekhez.
A szavatosság általános szabályai
A szavatosságnak a Ptk. 305-311/A §-aiban rögzített szabályai képezik a magyar jog minőségi hibáért való felelősségének fundamentumát, amelyre minden speciális szabályozás ráépíthető. A Ptk. e rendelkezései irányadóak minden olyan kérdésben és szerződés esetében, amelyre a kötelező, illetve szerződéses jótállás szabályai nem tartalmaznak előírást, illetve a fogyasztói adásvétel szavatossági-jótállási szabályai által nem érintett területeken.
A felelősség feltételei
Ahhoz, hogy a vevő, megrendelő az áru, szolgáltatás hibájára alapítva megalapozottan igényt tudjon érvényesíteni a szavatosság általános szabályai szerint, az alábbi feltételek teljesülését kell bizonyítania:
A visszterhesség bizonyítása
Közte és a vállalkozás közt ún. visszterhes szerződés jött létre, amelynek alapján neki az áruért, szolgáltatásért ellenértéket kell fizetnie, vagy más ellenszolgáltatást kell teljesítenie. Ha a felek közt nem jött létre írásba foglalt szerződés, ennek bizonyítása – különösen tömegáruk esetében – a pénztárbizonylattal, nyugtával vagy más teljesítést igazoló dokumentummal történhet. Természetesen nem kizárt, hogy a felek közt szóbeli megállapodás jön létre, különösen a mindennapok tömegügyleteinél, de ez adott esetben, különösen ha a vállalkozás nem ismeri el a szerződés létrejöttét, komoly bizonyítási nehézségeket eredményezhet.
Hibás teljesítés
A szerződés alapján a vállalkozás által teljesített áru, szolgáltatás a teljesítés időpontjában hibás.
A teljesítés időpontjáról és a minőségileg hibátlan teljesítés kritériumairól már korábban volt szó. Hibáról akkor beszélünk, ha a teljesített áru, szolgáltatás nem felel meg a szerződésben, illetve a jogszabályokban előírt minőségi követelményeknek. A hiba akkor is fennáll, ha a teljesítéskor annak oka, előidézője az áruban, szolgáltatásban megvan, de csak később válik ismertté.
A hiba eredhet az alkalmazott anyag hibájából, rossz minőségéből, gyártási, összeszerelési, technológiai hiányosságokból, kivitelezési, eljárási hibákból a kutatás-fejlesztés hiányosságaiból, az áruhoz, szolgáltatáshoz adott használati, összeszerelési, kezelési útmutató hibáiból, attól függően, hogy milyen természetű áru vagy szolgáltatás képezi a szerződés tárgyát.
Hacsak nem nyilvánvaló a hiba, annak bizonyítása az esetek nagy részében szakértői kérdéssé válik.
Elévülési határidőAz elévülési idő a teljesítéssel kezdődik. A vita a szerződő felek közt abban az esetben keletkezik, ha a vevő, megrendelő nem hajlandó a teljesítést igazolható módon átvenni, vagy a leszállított áru az átvétel időpontját követően hosszabb ideig áll a raktárában, és csak hónapok múlva kerül továbbértékesítésre. Minden ilyen eset növeli a vállalkozás kockázatát, hiszen bizonytalanná válik a szavatossági kötelezettség kezdete és vége. Az ilyen helyzeteket a megfelelő szerződéses kikötésekkel lehet elkerülni. * Rögzíthető a szerződésben például, hogy az elévülési idő nemcsak az igazolható teljesítéssel, hanem akkor is megkezdődik, ha a vevő, megrendelő az árut, szolgáltatást használatba veszi, vagy ha a szerződésszerű teljesítést szakértő megállapítja, vagy a teljesítési készség vállalkozás általi bejelentését követő meghatározott határidőn belül a vevő, megrendelő elmulasztja a teljesítés átvételét. Viszonteladóknak történő értékesítés esetében pedig kiköthető, hogy az áru leszállítását követő meghatározott idő elteltével a határidők akkor is megkezdődnek, ha az áru továbbértékesítésére még nem került sor. * Az elévülési idő időtartama alapvetően 6 hónap, ha azonban jogszabály ennél rövidebb kötelező alkalmassági időt állapít meg (pl. élelmiszerek, gyógyszerek), akkor ez az elévülési idő. A felek megállapodással lerövidíthetik az elévülési időt. A időtartam letelte után felmerült hibák tekintetében minőségi kifogások nem érvényesíthetők. Az elévülési idő specialitása, hogy annak elteltét egy bírósági perben a bíróság nem fogja hivatalból figyelembe venni, vagyis a vállalkozásnak, ha ki akarja védeni a vevő, megrendelő keresetét, arra védekezésül kifejezetten hivatkoznia kell. * Az elévülés megszakadása * A jogérvényesítési határidő megszakad és újra kezdődik, ha: * a vevő, megrendelő szavatossági igényét írásbeli felszólítással érvényesíti, * a vállalkozás a hibát írásban elismeri (tartozáselismerés), * a felek a kifogás rendezésében megegyeznek, * a vevő, megrendelő szavatossági igényét bírósági úton érvényesíti (fizetési meghagyást terjeszt elő, kerestet indít), * az áru vagy jelentősebb része kicserélésre, kijavításra kerül; az elévülési idő ilyenkor a kicserélt, kijavított részre, illetve jelentősebb rész esetén az egész árura, továbbá a kijavításból eredő hibákra nézve kezdődik újra. * Az elévülés nyugvása * A jogérvényesítési határidő nyugszik, azaz egy bizonyos időszakig gyakorlatilag nem telik, vagyis a nyugvás időszaka nem számít bele az elévülési időbe, mert a vevő, megrendelő a minőségi kifogásait menthető okból nem tudja érvényesíteni. Menthető oknak minősül, ha a hiba az áru, szolgáltatás természeténél vagy a hiba jellegénél fogva nem volt felismerhető a 6 hónapos elévülési időn belül, azaz praktikusan a hiba hosszabb ideig rejtve maradt (rejtett hiba). * Más olyan ok is szóba jöhet azonban, amely teljes egészében a vevő, megrendelő érdekkörén kívül esik (pl. vis maior: természeti katasztrófák, háborúk, sztrájk), vagy amelynek kialakulásában, illetve elháríthatatlanságában a vevőt, megrendelőt felelősség nem terheli (pl. hosszabb kórházi kezelés). * Az elévülési idő nyugvása esetén az a helyzet, hogy az akadály megszűnését követően (pl. a rejtett hiba felismerése, sztrájkok befejeződése, kórházi kezelés vége) a minőségi kifogást a körülmények által lehetővé tett lehető legrövidebb időn belül köteles a vevő, megrendelő a vállalkozással közölni, az elmulasztásból eredő károkért pedig felelős. Ha a minőségi kifogás alapján a vállalkozás a követeléseknek nem tenne eleget, úgy az akadály megszűnését követő 3 hónapon belül a vevő, megrendelő bírósági úton köteles érvényesíteni az igényt, ellenkező esetben bekövetkezik a jogok elvesztése. * Kijavítási idő * A kijavítási időnek azon része, amely alatt a vevő, megrendelő az árut, szolgáltatást nem tudja rendeltetésszerűen használni (pl. az elévülési időn belül sebességváltómű-cserére leadott haszongépjármű javításának időtartama, amely alatt a vevő nem tudott fuvarozni a járművel), nem számít bele az elévülési időbe. |
Kimentés a felelősség alól
A vállalkozás az igényérvényesítéssel szemben az alábbi hivatkozásokkal védekezhet:
Hiba a teljesítést követően
Ha a hiba oka a teljesítéskor nem volt benne az áruban, szolgáltatásban, a vállalkozás nem tehető felelőssé a hibáért.
Ilyen eset állhat fenn, ha a hiba:
– a természetes elhasználódásra, kopásra;
– szélsőséges környezeti hatásokra, használati körülményekre (pl. erős fagy, nagy hőhatás, túlterhelés);
– vis maiorra (olyan körülmények, amelyeket a felek a szerződés megkötésekor előre nem láthattak, kialakulásukat megakadályozni nem tudták, és elhárítani sem képesek azt, pl. háborúkban, zavargásokban az áru, szolgáltatás megrongálása, földrengés, árvizek);
– az áru, szolgáltatás rendeltetésének nem megfelelő célra való használatra (pl. a háztartási célra készült elektromos barkácsgép ipari körülmények közti használata, háziállat szárítása a mikrohullámú sütőben);
– az áru, szolgáltatás használati, kezelési előírásokkal ellentétes használatára, összeszerelésére;
– az elmulasztott ápolásra, karbantartásra;
– nem szakszerűen végzett javításra;
– nem megfelelő alkatrészek használatára
vezethető vissza.
Ismert hiba
Ha a vevő, megrendelő a teljesítéskor vagy azt megelőzően tájékoztatást kapott a hiba meglétéről, természetéről és annak lehetséges kihatásairól (pl. a gépkocsi fényezésének sérüléséről), a vállalkozás nem tehető felelőssé a hibáért.
Megismerhető hiba
Ugyanez a helyzet, ha a vevő, megrendelő a tőle elvárható gondosságú vizsgálattal a teljesítéskor már ismerhette volna a hibát. Természetesen más megvizsgálási mód és alaposság várható el a vevőtől, megrendelőtől, ha egyszerű fogyasztó (az ő esetében csak azon hibák esetében lenne ez megállapítható, amelyek egyszerű szemrevételezéssel, bejárással felismerhetők), illetve ha professzionális nagyvállalat, amelynek a szerződés szerint már a gyártás során joga van ellenőrizni az áru minőségét.
Megtekintett állapot
Ebbe a körbe tartozik az ún. megtekintett állapotban való teljesítés. Ez azt jelenti, hogy mindazon hibáért, amelyet a szerződő fél egy egyszerű megtekintéssel felismerhetett, a másik fél nem felelős.
A vevő által adott anyag hibája
Mentesüléshez vezethet az is, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza. Az ilyen címen való mentesüléshez azonban az is szükséges, hogy a vállalkozás felhívja a vevő, megrendelő figyelmét az alkalmatlanságra.
A bejelentési határidő elmulasztása
A vevő, megrendelő a hibát annak felismerését követően, a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogásolni, és az ennek elmulasztásából eredő károkért felelős. A szerződés azonban előírhatja, hogy a vevő, megrendelő a teljesítést követő bizonyos határidőn belül köteles minőségileg megvizsgálni az árut, szolgáltatást, és a felismert hibákat a vállalkozás felé kifogásolni. Miután a Ptk. 250. §-a lehetővé teszi a jogvesztés kikötését arra az esetre, ha valamelyik fél szerződéses kötelezettségét nem teljesíti, az előbbi határidőkre vonatkozó megállapodás kiegészíthető azzal, hogy a megvizsgálási és kifogásolási kötelezettség elmulasztása esetén az adott hiba tekintetében a vevő, megrendelő elveszíti szavatossági jogait.
Átvétel a hiba ismeretében
Amennyiben a vevő, megrendelő a teljesítéskor észreveszi a hibát, de ezt azonnal nem kifogásolja, és nem tartja fenn arra vonatkozó jogait, hogy a szavatossági igényeit a későbbiekben érvényesítse, a jog úgy tekinti, hogy a teljesítést hibásan is el kívánta fogadni [Ptk. 316. § (1) bek.].
Az igényérvényesítési határidő elmulasztása
A vállalkozás mentesüléséhez vezet, ha a fogyasztó elmulasztja határidőben érvényesíteni vele szembeni igényét, vagyis a követelés elévült.
Az elévült, illetve jogvesztő határidőn túl felmerült szavatossági igényeket a bíróság elutasítja. Az elévülés és a jogvesztő határidő eltelte viszont nem jelenti azt, hogy védekezésül ne lehetne hivatkozni kérdéses szavatossági igényekre, ugyanazon szerződésből származó követelések esetén (ha pl. egy irodaépület felépítésére vonatkozó szerződés megrendelője még nem fizette meg a teljes vállalkozói díját, a vállalkozó által a díjfizetésre ellene indított perben hivatkozhat a már elévült vagy jogvesztő határidőn túl felmerült minőségi kifogásaira is, a fizetési kötelezettség részben vagy egészben való kivédése céljából).
Jogvesztő határidőTekintettel arra, hogy az elévülési idő a megszakadás, nyugvás, illetve a javítási idők kihagyása miatt igen hosszú ideig is lehetővé teheti a minőségi kifogások érvényesítését, a vállalkozás kockázatainak kiszámíthatósága érdekében a jog a jogvesztő határidővel a minőségi igények érvényesítésének végső határát is megvonja. Ezen idő eltelte után már akkor sem lehet a szavatossági igényeket érvényesíteni, ha akármilyen rejtett hiba, menthető ok, elhúzódó javítás merül fel. * A jogvesztő határidő ugyanúgy a teljesítéssel kezdődik, mint az elévülési idő, így arra az elévülésnél írtak ugyanúgy irányadók. * A jogvesztő határidő alapesetben 1 év, tartós használatra rendelt áruk, szolgáltatások esetében 3 év. A Ptk. szövegezéséből az következik, hogy a felek megállapodásukkal lerövidíthetik a jogvesztő határidőt. * Tartós használatra rendeltség * A tartós használatra rendeltséget az áru, szolgáltatás használatának várható időtartama határozza meg elsősorban. Sok esetben támpontot jelent ehhez a számviteli amortizációs ideje is az adott vagyontárgynak, illetve hogy a Jótállási R. mellékletében szerepel-e (függetlenül attól, hogy nem fogyasztói adásvételről van szó). Nem feltétlenül vehető figyelembe viszont az áru, szolgáltatás ún. erkölcsi avulási ideje. Egy számítástechnikai vagy telekommunikációs eszköz, vagy bármilyen műszaki cikk vagy jármű, a gyors fejlődés miatt "erkölcsileg" hamarabb válik elavulttá, mint tényleges használhatóságát tekintve, ezért ez nem lehet alapja a tartósság megítélésének. * Kötelező alkalmassági idő * Ha jogszabály kötelező alkalmassági időt állapít meg, amely 3 évnél hosszabb, úgy a kötelező alkalmassági idő lesz a jogvesztő határidő. Jelenleg ilyen irányadó az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasznált termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM- BkM rendelet alapján az épületszerkezetekre és azok készítésénél felhasznált anyagokra. A kötelező alkalmassági idő 10, illletve 5 év lehet a rendelet melléklete szerinti felosztás szerint. |
Szavatossági igények
Ha a vevő, megrendelő bizonyítani tudja a visszterhes szerződés megkötését és a teljesítés időpontjában fennálló hibát, a vállalkozás részéről viszont a felsorolt védekezések sikertelenek, a vevőt, megrendelőt az alábbi, ún. szavatossági jogok illetik meg, úgy, hogy a következő sorrend betartása mellett, az alternatívák közül szabadon választhat:
Kijavítás, kicserélés
Az első a hibás áru, szolgáltatás, vagy azok hibás részének kijavítása vagy kicserélése. Amennyiben a szerződés tárgya nem dolog (áru, materiálisan megragadható szolgáltatás, mint egy vállalkozói mű előállítása), akkor a kicserélés helyett az újbóli szolgáltatásnyújtás követelhető (pl. az adótanácsadó hibásan készítette el az adóbevallást, követelhető tőle, hogy ha nem javítható, készítse el azt újra, de már hibátlanul).
Amennyiben a vevő, megrendelő kicserélést (újbóli teljesítést) kér, akkor az elállásnál már említettek szerint nem köteles megtéríteni a visszaadott áru, szolgáltatás értékének azon csökkenését, amely a rendeltetésszerű használatból ered.
Árleszállítás, elállás
A következő az árleszállítás vagy a szerződéstől való elállás. Ennek azonban előfeltétele, hogy a kijavításra, kicserélésre a vevőnek, megrendelőnek ne legyen joga, mert:
– annak teljesítése lehetetlen (pl. az adott terméket a forgalomból már kivonták, tehát ugyanolyanra kicserélni nem lehet, vagy a meghibásodott alkatrész nem pótolható), vagy
– a kijavítás, kicserélés, összehasonlítva az árleszállítással vagy elállással, aránytalan többletköltséget eredményezne; itt azonban figyelembe kell venni az áru, szolgáltatás hibátlan állapotában képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a szavatossági jog teljesítésével a vevőnek, megrendelőnek okozott kényelmetlenséget (pl. egy gépjárműtípus komoly szériahibája csak a gépkocsi árának jelentős részét kitevő javítással küszöbölhető ki, de a végeredmény így sem biztos, gazdaságosabb és célszerűbb, ha a vevő a szerződéstől elállhat, pénzét pedig visszakapja, és vásárolhat egy olyan típust, amely nem hibás, ez ugyanis még mindig kényelmesebb a vevőnek is, mint a javítás után újból javításokra vinni a gépjárművet anélkül, hogy valaha is esélye lenne rá, hogy a gépjármű biztosítja azon tulajdonságokat és teljesítményeket, amelyekre szánták).
A fogyasztót akkor is megilleti az árleszállítási, illetve az elállási jog, ha a vállalkozás a kijavítást vagy kicserélést megfelelő határidőn belül, a vevőnek, megrendelőnek okozott jelentős késedelem nélkül nem tudja elvégezni.
Megfelelő határidő, jelentős késedelem
A megfelelő határidő, illetve a jelentős késedelem elsősorban műszaki kérdések. Megítélésüknél abból kell kiindulni, hogy a tudomány és technika akkori állása szerint, a lehető legköltséghatékonyabb módszer alkalmazása mellett mi az a műszakilag indokolt időtartam, amely alatt joggal elvárható, hogy a kijavítás vagy kicserélés megtörténik, figyelembe véve azt, is, hogy a szükséges anyagok, alkatrészek beszerzésének mennyi az időtartama.
Jelentéktelen hiba
Az elállásnak jelentéktelen hiba miatt nincsen helye (pl. egy karcolás a gépjármű fényezésén nem alapozhat meg elállási jogot, árleszállítást igen, ha a fenti feltételek egyébként fennállnak).
Arányosság
Az árleszállításnál össze kell vetni az áru, szolgáltatás hibátlan állapotában képviselt értékét – amely a vevő, megrendelő által fizetett ellenérték – a hibás állapot miatti csökkent értékével, és az értékcsökkenés arányában kell az ellenértéket lesz