Cégtörténetek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 74. számában (2004. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Bár az első, kezdettől fogva kiemelkedően sikeres terméke még nem volt saját szabadalom (az amerikai Thomas Alva Edison villanykörtéje), a holland Philipset mégis mindmáig, bőséges anyagi forrásokkal táplált önálló fejlesztései mozgatták. Európa legnagyobb elektronikai vállalkozása, a Fortune magazin globális cégekről vezetett rangsorának 10. helyezettje, a csaknem hatvan üzletágban érdekelt, a tavalyi évét 29 milliárd eurós összforgalom mellett 700 millió eurós profittal záró holland Royal Philips Electronics története - hasonlóan a világgazdaság legnagyobb mai szereplőinek többségéhez - a XIX. század második felében családi vállalkozásként indult. Fejlődése éppoly szorosan kötődik a műszaki innovációhoz, mint a bennük rejlő piaci lehetőségek sokoldalú kiaknázásához.

Számos nagy cégalapítóval ellentétben az 1858-ban tehetős polgárcsaládban született Gerard Philips nem első generációs vállalkozóként lép az üzleti élet porondjára. Apja, az üzletei hozamát ingatlanokba fektető Frederik Philips sikeres dohány- és kávékereskedőként vívja ki a Rajna holland szakasza mellett fekvő Zaltbommel település polgárainak tiszteletét és a vállalkozásai finanszírozásában részt vállaló De Nederlandsche Bank bizalmát.

Gerard Philips így otthonról nemcsak követendő példát, hanem megfelelő anyagi hátteret is kap a felkészüléshez. 1883-ban diplomázik a delfti műszaki főiskolán, majd a glasgow-i műegyetemen folytatva tanulmányait korának olyan kiemelkedő tudósa mellett dolgozhat, mint az abszolút nulla fokot meghatározó Lord Kelvin fizikus.

A családban maradt

Mindezek után Gerard több országban, különböző iparvállalatoknál bővíti ismereteit, majd Emil Rathenau meghívására a cég hollandiai képviselőjeként a német Edison Társasághoz szerződik. E megbízatás vezeti vissza Amszterdamba, ahol az addig Jáva szigetén vegyészként dolgozó régi barátjával, Jan Jacob Reesseevel a villanykörte ötletére építve saját cég alapítása mellett dönt. Edison találmánya ekkor már több mint egy évtizede foglalkoztatja az ifjú Philipset, aki még műegyetemi hallgatóként lehet tanúja a villanykörte 1879-es New York-i bemutatásának.

Apja azonban úgy véli, az induló vállalkozás aligha tarthat el két vezetőt, így Reessee végül kiszáll a tervből, és a 33 éves Gerard 1891. május 15-én Frederik Philipsszel megalapítja a Philips és Társa társaságot. A gyártás beindításához Gerard 12 ezer guldenért a mind a mai napig a Philips központjául szolgáló Eindhovenben vásárol egy üres csarnokot.

Az üzemszerű működés kereken egy év múlva kezdődhet: ezalatt Gerard megtervezi és beszerzi a gépparkot, gondoskodik a nyersanyagról, munkásokat szerződtet, és legyártja az első kísérleti szériát. Első teljes évében a Philips 11 ezer villanykörtét állít elő. Ezzel szinte egy időben megjelennek a termékeik számára a holland piacon is helyet kereső, hasonló profilú német Siemens és AEG gyártmányai is.

Gerard az izzók minőségi továbbfejlesztésében és a cég kereskedelmi tevékenységének erősítésében talál kiutat. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen a korábbi szénszálas izzók mellett piacra dobja a fém-, majd ez utóbbi csoporton belül a hosszabb élettartamú volfrámszálas változatokat is.

1895-ben a kereskedelmi aktivitás felelőseként csatlakozik a családi vállalkozáshoz öccse, az 1874-ben született, kereskedelmi tanulmányokat végzett Anton, aki többek között a direkt marketing módszerével pörgeti föl az értékesítést: a potenciális vevőkörnek postai levelezőlapon küld termékismertetőt. A ma ismert pajzsos-hullámos Philips logónak ekkor még nyoma sincs, a márkanév betűi egy-egy villanykörte rajzára írva jelennek meg.

Egy csapásra világelső

A Philips hamarosan terjeszkedhet: 1898-ban bővítik a telephelyet, 1903-ban pedig újabbat vásárolnak. A fellendülés legfontosabb mozgatórugója az ipari országok intenzív villamosítása. Hollandiában először Amszterdamban, Rotterdamban és Hágában "gyullad ki a fény".

Működésének tizedik évében a Philips a távol-keleti holland gyarmati országoktól Szentpétervárig, Jávától Buenos Airesig az elektromos izzók vezető nemzetközi szállítója. A cég 1912-ben nevet változtat: az N. V. Philips Gloeilampenfabriken magában foglalja az immár világszerte ismert profilt is.

1914-ben Natlab néven létrehozzák (ma már a holland mellett belga, brit, francia, német, amerikai, kínai és indiai kutatóbázisokkal is támogatott, összesen több mint 2500 embert foglalkoztató) saját fejlesztési részlegüket. Itt készül el az 1918-ban piacra vitt, s a Philips eddigi tevékenységével rokon, de mégis újnak számító területen elismerést hozó termék, a részben a tévékészülékek már 1925-ben megkezdett fejlesztését is inspiráló röntgenfénycső, amely az első világháború alatt válik a cég egyik meghatározó termékévé.

24 órás "műszakok"

Mint a presztízsüket a múlt század első évtizedeiben megalapozó nagy cégek többsége, a technológiai fejlesztések és a kereskedelmi előretörés mellett a Philips is kiemelten kezeli munkatársai iránti társadalmi felelősségét. 1909-ben indul a munkáslakás-építési program, amelynek keretében összesen 18 hektáros területen a korszak fogalmai szerinti legmodernebb szemlélettel, a pékségtől a gyógyszertárig közösségi szolgáltatásokat is kínáló komplett Philips-falu épül fel Woensel és Strijp körzetében. Mai szemmel nézve a létesítmény parányi szépséghibája, hogy széles utcáit a Philips család tagjairól nevezik el...

A cég tőkéjéből 1913-ban alapítják meg a vállalati nyugdíjpénztárat, amit 1916-ban segélypénztár, illetve a dolgozók gyerekeit felsőfokú tanulmányokhoz segítő oktatási alapítvány követ. Az alkalmazottak a Philips által szervezett tanfolyamokon képezhetik tovább magukat, egyebek közt a vegyészet, az elektrotechnika, a műszaki rajz és a könyvelés területén, mindehhez - tekintettel a cég kiterjedt nemzetközi hálózatának szakképzett munkaerő iránti éhségére - német, angol, francia, spanyol és orosz nyelvtanfolyamok csatlakoznak.

A nőknek háztartási ismereteket, főzést, varrást, hímzést tanítanak, 1920-ban pedig a dolgozók gyerekei számára megnyitják a Philips általános iskolát. Naivitás volna azt feltételezni, hogy kizárólag szociális érzékenység húzódik meg a lojalitást és a közösségi érzést erősítő programok hátterében ott, ahol a futballklub, a vállalati rézfúvós zenekar, a férfikórus és az atlétikai egyesület kínálta programokat is figyelembe véve a munkások és családtagjaik a nap 24 óráját tölthetik el anélkül, hogy akár egyetlen percre is kilépnének a Philips vonzásköréből.

Messzire hallatszó hang

1895-ben Guglielmo Marconi olasz fizikusnak sikerül vezeték nélkül másfél mérföldes távolságra jeleket továbbítania. Öt évvel később a rádióhullámok segítségével már az Atlanti-óceán egyik oldaláról a másikra továbbítható üzenet.

A Philips a rádiórendszerek gyártásával foglalkozó Stering Idzerda cégtől kapja az első rádiócsövek előállítására szóló megbízást. Az eleinte csupán érdekes újdonságként kezelt, mindössze 180 darabos szállítmány új korszakot nyit: 1927-ben kezdik a rádiógyártást, öt évvel később már az egymilliomodik példány talál gazdára.

A termék ismertségét nagyban növeli, hogy az új hírközlési technológia előnyének demonstrálásában Vilma királynő is részt vállal, aki Julianna hercegnő társaságában a Philips rádiórendszerén keresztül intéz beszédet a Távol-Kelet holland fennhatóságú területeinek lakosságához.

A harmincas évek elején a Philipset a hírközlés fejlődése hajtja: a tömegigényt gerjesztő rádiózás mellett a kondenzátorgyártástól a teljes távirdai rendszerek, illetve stúdióberendezések szállításán át a hangosfilmig és a szó szoros és átvitt értelmében hangsebességgel terjedő telefóniáig minden részterületen jelen vannak. Mindehhez különleges, egyedi elektromos berendezésekre szóló megrendelések társulnak: a Philips szállítja például a cambridge-i Cavendish kutatólaboratórium 1,25 millió (!) voltos nagyfeszültségű generátorát.

Tévé helyett evakuáció

1939-ben a cégnek 45 ezer munkatársa van, az éves árbevétel 152 millió gulden. Még piacra kerül a Philips elektromos borotvakészüléke (amelyet majd Philishave néven az ötvenes években fejlesztenek forgókésessé). Már csak egy lépés, valójában azonban egy egész világégés választja el a céget attól, hogy piacra dobja a XX. század talán legnagyobb hatású, s minden jel szerint a XXI. századot is uralma alatt tartó fejlesztését, a televíziót.

A prototípus már 1938-ban kész, de gyártása helyett a körültekintő holland társaság inkább a második világháborúra készül. Óvintézkedésül 1939-ben társaságot alapítanak Londonban és az Egyesült Államokban, a holland hadsereg bevonásával pedig evakuációs tervet dolgoznak ki.

Egy héttel Hollandia német elfoglalása előtt a parlament a Philips mentését is magában foglaló törvényt fogad el. A cég a holland fennhatóság alatt lévő karib-tengeri szigetre, Curacaóra teszi át központját. 1940. május 10-ére, Hollandia német megszállásának napjára otthon mindössze egy csökkentett kapacitású termelőüzem marad, Anton Philips egyetlen fia, Frits Philips vezetése alatt.

Május 11-én a németek az azonnali hatállyal hadiüzemmé nyilvánított Philipsnél vannak. A távozott vezetők posztjára Németországból, a Philips ottani versenytársaitól hoznak új menedzsmentet. Kezdetben csupán zsidók és nem zsidók közös foglalkoztatását tiltják, így másfél évig elkülönítve, de azonos feltételek mellett folyik a munka, majd a Philips formálisan elbocsátott zsidó alkalmazottait Vught-ban, egy e célra létesített munkatáborban dolgoztatják.

Bár e "telephely" munkafelügyeletét, anyag- és élelmiszer-ellátását is az anyacég megmaradt holland vezetése szervezheti, és - a németek túszaként - utóbb Vughtba kerül Frits Philips is, mégsem sikerül minden életet megmenteni.

Lassító sztrájk és "önbombázás"

Minél nagyobb idő- és nyersanyag-ráfordítással minél csekélyebb eredmény: az eindhoveni üzem munkásai még műszakonkénti "tornaszüneteket" is kikövetelő, cseppet sem veszélytelen lassító sztrájkkal reagálnak a német hatalomátvételre. Folyamatosan növelni kell a létszámot, amely 1939 és 1944 között 16 ezerről 21 ezer fölé emelkedik - megannyi menekülési útként, hiszen a Philips dolgozóit legalább németországi kényszermunkára nem vezényelhetik. Ennek ellenére 1943-ban németellenes lázadás tör ki, hét embert lelőnek, s ekkor "helyezik át" Vughtba Frits Philipset is.

A cég vezetésének drámai konfliktusa: 1942. december 6-án a brit légierő - mint kiemelt stratégiai célpontot - bombázza a német hadsereg számára rádiócsöveket és radaralkatrészeket előállító Eindhovent. Olyan repülőgépekkel, amelyek híradás-technikai felszerelésének legalább felét a Philips külföldre, többek között Angliába menekített üzemei szállítják. Amerikai kapacitásai révén hasonló haditechnikával van jelen a Philips 1944. június 6-án a szövetségesek D-day néven ismert franciaországi partraszállásának műveleteiben.

Eindhoven hivatalosan 1944. szeptember 18-án szabadul fel. A németek azonban bosszút állnak: egy gyors berepüléssel másnap emberek százait legyilkolva csaknem porig bombázzák a Philips-üzemet. Október 3-án a szabad holland rádió első adása mégis az eindhoveni gyár stúdiójából szólal meg.

A csőkorszak vége

1944 telén Frits Philips már a békeidőkre készülve Svájcba utazik: nyersanyagot és termelőberendezéseket vásárol. A német kapituláció után egy föld alatt berendezett titkos német üzemben megtalálják a Philipstől elkobzott géppark jelentős részét is, amelyet egy fúvószenekar díszkíséretében szállítanak haza. A holland kormány államkölcsönnel támogatja a helyreállítást, a Philips központja 1946-ban költözik vissza Eindhovenbe.

Hamarosan kiderül, hogy a Philips fejlesztése - a háború alatt a legnagyobb titokban, otthon és a külföldi bázisokon - végig folyamatos maradhatott. Így 1949-ben a Philips építheti meg az akkori világ legnagyobb, radioaktív izotópokat előállító ciklotronját. A fogyasztói piacra is több tucat új termék áll gyártásra készen, ráadásul az amerikai jelenlét révén többek közt az American Telegraph and Telephone-nal, és annak Bell Laboratories leányvállalatával kiépített kapcsolatok nyomán 1947-től a Philips számára is elérhető a hagyományos csöves megoldást a híradástechnikából mindörökre kiszorító tranzisztor.

Kétszer annyi üzem

A háborús újjáépítésben rejlő növekedési potenciál kihasználását részben profilszélesítő felvásárlások sora, részben vegyesvállalatok alapítása támogatja. A rochesteri General Railway Signallal, illetve a holland N. V. Spoorweg Seinindustrie-val együttműködésben a Philips gyakorlatilag Nyugat-Európa teljes vasúti hálózatának felújításában részt vehetett, vasúti jelzőrendszerek beszállítójaként. Az egyedi nagyrendszerek szállítása később is fontos stratégiai eleme a cég tevékenységének: a Philips építi ki Szaúd-Arábia telecomhálózatát és Mexikóváros elektronikus közlekedési berendezéseit.

A háború után ismét napirendre kerülhetett a Csipkerózsika-álomra ítélt televíziózás: a Philips 1948. március 18-án kap sugárzási engedélyt, s már aznap indul is az eindhoveni labor kísérleti adása. 1949 karácsonya: a holland televíziózás hivatalos kezdete, a Philips már árusítja az első vevőkészüléket (az Egyesült Államokban ekkor már havonta félmillió tévé talál gazdára).

A német megszállás előttihez képest - amikor a Philipsnek 89 üzeme volt - 1950-re az egységek száma megkétszereződik. 1952-re beérnek a számítógépes fejlesztések is, a Philips az IBM egyik legnagyobb részegység-beszállítójává válik, így saját neve alatt csak jóval később léphet erre a piacra.

Minden, ami villannyal működik

1955: az első nagy képernyős, színes Philips tévék megjelenésének éve, a cég az adás és a vétel teljes technikáját kínálja. Párhuzamosan magnetofonokkal, szalagokkal és stúdióberendezésekkel helyet foglalnak a profi és fogyasztói hangrögzítő és -hordozó ágazatban.

1963-ban kerül a piacra a kazettás magnó, a Philips által kifejlesztett kompakt kazetta világszabvánnyá válik. Az 1960-1965 közötti évek prioritása a Philipsnél is az elektronika minden lényeges területén új lehetőségeket teremtő félvezetőgyártás. Ekkor még nem sejthető, hogy - a kereslet visszaesése miatt - egyszer majd éppen ez a most még forradalmi jelentőségű profil hozza nehéz helyzetbe a Philipset.

1966-ban virágzó cég ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, s a sikersorozat egy ideig még töretlen: a hetvenes évekre a Philips az oszcilloszkóptól a nagy teljesítményű elektronmikroszkópon, a napelemeken, a hifihangrendszereken, a legkülönfélébb háztartási gépeken, köztük a márka egyik legismertebb termékének számító borotvákon át a tengerészeti irányítórendszerekig gyakorlatilag az elektronikai ágazat minden elképzelhető termékét, rendszerét és megoldását kínálja.

Elnegyedelt alkatrészek

A nyolcvanas évek közepén a holland óriás lendületét is megtörő recessziós folyamatokat az európai háztartások tömege Philips televízión követi. Annak ellenére, hogy 1984-ben már a százmilliomodik (!) készüléket adják el, a pénzügyi eredmények egyre aggasztóbbak, de a Philips a recesszió ellenére sem adja föl az intenzív fejlesztést, sőt: az 1980-83 közötti, évi 2,4 milliárd guldenes kutatási keretét az 1985-87 között közel duplájára emeli.

Mégis, ellentétben történetének csaknem egészével, a cég 1992-es centenáriuma inkább csöndes, mint diadalittas. Egy évvel korábban az igazgatótanács szorosabbra húzatja a nadrágszíjat. Felülvizsgálják a termékskálát, kiszórják a veszteséges gyártmányokat, az erős versenykihívásnak kitett termékeket pedig leegyszerűsítik. Így például az eredetileg 850 alkatrészből szerelt CD-lejátszó újabb változata csupán 260 alkotóelemet tartalmaz.

A fogyókúrát piacbővítéssel ellensúlyozzák: a kilencvenes évek folyamán fejlődnek fel a Philips távol-keleti kapcsolatai. A dél-koreai LG-vel közös vállalat ma a világ egyik legnagyobb síkképernyő-gyártója, de jelentős kapacitás épül ki Kínában is.

Visszatér a Pajtás

A nálunk a múlt század elejétől az államosításig aktív termelő- és kereskedelmi tevékenységet folytató, sőt például a Pajtás rádió képében magyar elnevezésű termékkel is jelen lévő Philips jó ütemben, kevéssel a rendszerváltozás után tér vissza. 1989-ben a Skálával vegyesvállalatot alapítva megnyitja első márkaüzletét, majd hamarosan megszervezi az országos forgalmazást.

Székesfehérváron 1991-től működik üzeme: itt jelenleg DVD-lejátszó és -író, illetve -újraíró berendezések, nagy képernyős televíziók, 2003 nyarától pedig házimozi-berendezések is készülnek. Szombathelyen 1994-ben létesítenek gyárat képcsöves (CRT) és folyadékkristályos (LCD) monitorok előállítására: az előbbiek gyártását azonban mintegy ötszáz dolgozó elbocsátásával 2003-ban Kínába helyezik át. Az 1997-től termelő győri részlegnél CD- és DVD-berendezések mechanikai alkatrészei, valamint audio-video optikai részegységek készülnek.

A kibocsátás döntően exportra megy: a Philips magyarországi cégeinek kivitele 2000-ben 2,2, 2002-ben 1,9 milliárd euró volt, míg a helyi értékesítés 2000-ben 260, 2002-ben 275 millió eurót tett ki.

A világítástechnikában, a DVD-lejátszók és a villanyborotvák gyártásában világelső Philips Magyarországon 2002-ben 4700 főt foglalkoztatott, s az ország ötödik legnagyobb árbevételű cége volt. A holland óriásvállalat 1998-2002 között 241 millió eurót ruházott be nálunk.

Vég nélküli racionalizálás

A több tőzsdén jegyzett, a világ 60 országában aktív, évente csupán színes képcsőből 30 millió darabot előállító Royal Philips Electronics az ezredforduló után csak intenzív megszorító intézkedések árán tudja tartani hatékonyságát. 2001-ben a félvezetők iránti kereslet csökkenése kényszerít ki 400 millió eurós, a mintegy 210 ezer fős összvállalati létszámból tízezernél több dolgozó elbocsátásával járó költségcsökkentést. És ez csak a kezdet: 2003 közepére a Philips létszámának negyedétől, mintegy 50 ezer embertől vesz kényszerű búcsút.

A fájdalmas beavatkozás hatása mégsem mutatkozik a mérlegben: a vállalat 2001-ben 2,6 milliárd eurós veszteséget szenved el, s a 2002-es évet szintén negatív szaldóval zárja. Bár 2003 elején jobbra fordulnak a pénzügyi eredmények, további elbocsátás, illetve a texasi és az új-mexikói gyár bezárása következik, majd az olcsóbb villanyborotvák gyártását viszik át Hollandiából Kínába.

A múlt év közepén a holland vállalat további racionalizálást hirdet, hogy megpróbálja nyereségessé tenni Európában változatlanul piacvezető szórakoztatóelektronikai üzletágát. A program két egymást követő évre 400-400 millió eurós megtakarítást ír elő, és kijelöli a divízió legfőbb üzletágait: a Philips a szórakoztatóelektronikában ettől kezdve a hálózati multimédia-eszközökre, illetve a mobil hang- és multimédia-termékekre, ezen belül is - például a hordozható MP3-as lejátszóval - a fiatalok igényeire összpontosít. Ugyanakkor elemzők úgy vélik, ennyivel aligha oldhatók meg a különösen a hasonló funkciójú távol-keleti termékek erős árversenyébe kényszerült Philips gondjai: a holland Handelsblad prognózisa szerint az elektronikai óriás 2005-ig 150 üzemének akár harmadát is bezárhatja.

Világ elektrotechnikái, egyesüljetek!

További karcsúsodást valószínűsít a Philips vezérigazgatója, Gerard Kleisterlee is, amikor rámutat: az elektronikai iparágban nagyon lerövidült az az idő, ami alatt az újdonságok olcsó tömegtermékekké válnak, aláásva az innovációs ráfordítások megtérülését. Az elektrotechnikai cégek sokaságát érintő probléma egyik lehetséges megoldásaként Kleisterlee a gyártók összefogását, nyitott technológiai szabványok használatát, akár közös szellemi befektetéseken alapuló új üzleti modellt, afféle kooperatív versenyt ajánl.

A berlini IFA elektronikai vásáron felvetett ötlet után a több mint száz évig töretlen növekedését következetes fejlesztésekkel fenntartó Philipsnél 2003 decemberében jelentik be a cég százezredik bejegyzett szabadalmát. E hatalmas szellemi tőke érdekes színnel árnyalja a Philips-vezér együttműködési elgondolását, különösen, ha tudjuk: az értékesített szabadalmak licencdíjai jelentékeny és folyamatosan növekvő (például minden egyes DVD-lejátszó után 1-1 dolláros) árbevételt hoznak a cégnek. Amely - érthető módon - még a legszűkebb esztendőkben sem kurtította meg az éves - tavaly történetesen 29 milliárd eurós - forgalmának 9-10 százalékát kitevő fejlesztési költségvetését.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére