Újdonságok minden szinten

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 72. számában (2004. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az egyszerű felhasználók azt hihetnék, hogy egyre nehezebb újdonságokkal előrukkolniuk a számítástechnikai óriásoknak, de az élet nap mint nap rácáfol erre az aggodalomra. Mind a hardver, mind a szoftver területén van még tartalékuk a cégeknek, a fejlődés - kisebb buktatókat leszámítva - töretlen a hazai és a világpiacon is. A növekedési mutatók alapján megállapíthatjuk, egyaránt kezd magára találni az informatikai ipar gyártó és forgalmazó része. A hazai pc- és szoftvereladási statisztikákat nagymértékben javítja a némileg ellentmondásos, de összességében pozitívan megítélt Sulinet-program. A polcokon mind több korszerű termék jelenik meg: az egyre sebesebb processzorok, az irodai környezetben használható mobilkommunikáció eszközei, sugárzásmentes "élő" képernyők, továbbfejlesztett operációs rendszerek stb. A szervergyártók és -forgalmazók, valamint az eddig főként nagy cégeket támadó szoftveróriások mindinkább nyitnak a közepes, sőt a kisebb cégek irányába is. Ami változatlanul és egyre nagyobb gondot jelent: az internetes kommunikációt mindinkább támadó vírusfejlesztők rohama és a kéretlen levelek szűnni nem akaró áradata.

A mobilitás a sláger a fejlesztőműhelyekben

A lemaradások éve - 2003

A Világgazdasági Fórum kimutatása alapján Magyarország technológiai versenyképessége 10 helyet esett, a 31.-re csúszott vissza a ranglistán. Megelőzött bennünket például Szlovákia és Csehország is. Ebben jelentős szerepet játszott az a tény, hogy az első félévben nem indult érdemi állami projekt, ami különösen zavaró egy olyan piacon, ahol 30-40 százalékos az állam szerepe. A legdinamikusabban növekvő piaci szegmens az üzemeltetési szolgáltatások területe volt. Tehát a 2003-as év sem hozott áttörést a magyarországi informatikai iparágban.

A hazai és nemzetközi kutatások alapján a számok tükrében Magyarország az információs társadalom kiépítésében egyre inkább lemarad, nem csupán a fejlett nyugat-európai országokhoz, hanem a most csatlakozókhoz képest is. Itthon 25 százalék körüli az internetpenetráció, ez jelentősen elmarad az Európai Unió 50 százalék körüli átlagához képest. Több kutatóintézet egybevágó mérései szerint a régió vezető országa Ausztria, ahol a lakosság 53 százaléka internethasználó, ez a szám Szlovéniában 50 százalék, Csehországban 33 százalék. Magyarország éppen csak megelőzi Romániát, de elmarad Szlovákia és Horvátország mögött.

Kényszerű racionalizálás

A magyarországi informatikai bevételek 2003-ban is tovább csökkentek. A hazai cégek különösen a hardvervásárlásokra, illetve a szolgáltatásokra, ezen belül is a tanácsadásra költöttek kevesebbet. A költségcsökkentés a magyar és a multinacionális cégeket egyaránt érintette. Érezhetően csökkent a nagy rendszerintegrációs projektek száma, míg a külföldi tulajdonú vállalatoknál nemzetközi költségcsökkentési programokat léptettek életbe itthon is; ezért késnek a tenderek, a beruházásokat több részletben valósítják meg. A középvállalati piac, bár fejlődik, még nem képes a nagyvállalati piacon elszenvedett veszteségeket kiegyenlíteni.

Az iparágnak az sem használt, hogy telekommunikációs vásárlóinak egy részét elvesztette. A vártnál gyengébben teljesített a kormányzati piac is. Az utóbbi időben leginkább a pénzügyi szektor, illetve a gyártó iparágak kínáltak lehetőséget. A gyenge eredmények és a nem túl rózsás kilátások miatt egyre több IT-cég kényszerült racionalizálni tevékenységét. Az elmúlt évben számos nagy informatikai vállalat hajtott végre szerkezetátalakítást, vagy létszám-növekedési stopot jelentett be, sőt esetleg átalakította portfólióját.

A cégek most már jobban koncentrálnak a szolgáltatásokból származó bevételekre: ezek aránya az elmúlt három évben folyamatosan növekedett, csakúgy, mint a szoftvereladásoké; vagyis egyfajta elmozdulás tapasztalható az infrastrukturális jellegű beruházásoktól az üzleti megoldások irányába. Az International Data Corporation (IDC) szerint a cégek árbevételéből 2002-ben átlagosan 54 százalékos részt képviseltek a szolgáltatások, szemben a 2000-es 48 százalékkal; ezen a területen tehát erőteljes volt az elmozdulás.

Érthető, hogy élesebb lett a verseny a szolgáltatási piacon. A szolgáltatók között megjelentek a korábbi hardverszállítók, akik a csökkenő nyereségesség miatt egyéb növekedési lehetőség után néztek. Amíg tehát az IDC szerint Kelet-Közép-Európában az idén várhatóan mintegy 10 százalékkal nő az IT-piac, és a jövő évre előrejelzéseikben még magasabb, 13-14 százalékos bővüléssel számolnak, a magyarországi helyzet továbbra sem kecsegtet nagyobb növekedéssel (2002-ben a magyar infokommunikációs piac 6 milliárd eurót tett ki, ezen belül az informatikai piac értéke 1,9 milliárd euró volt). Az informatikai kiadások pedig még mindig messze elmaradnak a fejlett országokétól: Nyugat-Európában évente 755 eurót költenek fejenként informatikára, Magyarországon csupán 187 eurót.

A jövőben az üzemeltetési jellegű szolgáltatások iránti kereslet is emelkedik majd, mivel a cégek egyre több üzleti értéket szeretnének kihozni meglévő infrastruktúrájukból. Az outsourcingszolgáltatás az utóbbi két-három évben a legdinamikusabban növekvő piaci rész volt, tavaly a magyar piac mintegy 15 százalékát tette ki. Egyre több kisebb-közepes informatikai cég startol rá erre a tevékenységre. Az előrejelzések szerint a hazai outsourcingpiacon évente átlagosan mintegy 20 százalékos növekedésre lehet számítani a 2007-ig terjedő időszakban.

Újratervezett állami beruházások

A recesszió közepette az állam ösztönző szerepe még nagyobb hangsúlyt kapott. Az informatikai cégek vezetői szinte kivétel nélkül csalódottan nyilatkoztak a kilátásokról. Ebben elsősorban a közigazgatási piac elmaradásait emlegetik. A költségvetési restrikciók miatt a tervezett, meghirdetett informatikai projektek jelentős része nem, vagy csak késve indult el. Az informatikai vállalatok többségének újra kellett gondolnia év közben az államigazgatási szektor beruházásaira alapozott terveit. Az év vége felé aztán egyfajta hajrát tapasztaltak: sok elképzelés, amelyet korábbra vártak, jóval rövidebb határidőkkel, de végül megjelent a piacon. A nagy informatikai cégek többsége az idén a 2003-ban elmaradt üzletek beindulását várja, illetve azt, hogy az európai uniós felkészülés folytatódik, sőt felgyorsul.

A 2004-es projektek alapvetően az előző évi programokra épülnek. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) az idén a költségvetés alapján 43 milliárd forintból gazdálkodhat, amelyből több, milliárdos nagyságrendű beruházást is megvalósítanak majd. Tavaly érzékeny veszteség volt például, hogy a Közháló projekt kiírása késett. Gyakorlatilag az idén kezdődik ez a program azzal a céllal, hogy középtávon Magyarország valamennyi közintézményét szélessávú kapcsolattal lássa el. A minisztérium az első fázisban hét közbeszerzési eljárást indított. Az eljárásokat december végéig lezárták, és valamennyi esetben győztest hirdettek, sőt azóta megtörtént a Közháló virtuális alapkőletétele a 13 pályázatnyertes jelenlétében. A Közhálóra a minisztérium az idén csaknem 4 milliárd forintot költ.

Folytatódik a nyilvános internetpontok kiépítésére elindított eMagyarország program is; erre az idén közel 2 milliárd forintot fordítanak majd. Az IHM az elektronikus aláírások elterjesztése érdekében indítja el az e-Szignó programot; erre több milliárd forintot különített el. Ehhez kapcsolódik a szintén a közeljövőben induló e-Tár projekt is, amellyel az államigazgatás működéséhez feltétlenül szükséges információk, illetve adatok megfelelő helyen való tárolását akarják megoldani, hogy azok szükség esetén visszanyerhetők legyenek. Az első körben a minisztériumok és más, érzékeny adatokat kezelő állami szervezetek adatmentéséről van szó.

Javuló pc-ellátottság

Tavaly néhány nagyon fontos program is elindult, például a Sulinet Expressz, amelynek keretében 20 milliárd forint feletti forgalom mellett körülbelül 25 ezer darab számítógép és százezres nagyságrendben egyéb elektronikai, informatikai termék került a fogyasztókhoz. Magyarországon 2003-ban az IDC szerint 290 ezer pc fogyott el. Ez mindenféleképpen nagyon komoly lökés, hiszen hazánkban a háztartási számítógép-elterjedtség meglehetősen alacsony, 33 százalék körüli volt, ám a program segítségével közelíthet az európai uniós átlaghoz.

Az uniós csatlakozás tehát élénkítően hathat a magyar IT-piacra. A folyamatot segítheti, hogy a kormány novemberben elfogadta a Magyar Információs Társadalom Stratégiát, amelynek céljai az Európai Unió (EU) stratégiájához illeszkednek. Ez lehetőséget ad Magyarországnak, hogy kapcsolódjon a közösségi programokhoz, és forrásként használhassa fel az EU strukturális alapját.

Az idén induló Közháló-Sulinet program - azáltal, hogy több ezer új iskola, intézmény és közösségi hozzáférési pont számára biztosít nagy sávszélességű internetcsatlakozást - már 2004-ben érzékelhetően hozzájárulhat Magyarország digitális felzárkóztatásához.

Európai remények

Az uniós belépés új reményeket, s remélhetőleg fellendülést hoz a hazai informatikai (IT) piacon. Az IT-szektor vívmányai például hasznosulhatnak az agráriumban, ahol állami segítséggel az infokommunikációs rendszer kiépülését kell segíteniük. E tekintetben a mezőgazdasághoz hasonló a magyar egészségügy helyzete, amelynek informatikai fejlesztéséhez mindenképpen számítani lehet uniós forrásokra is. Jelentős változás várható a minőségbiztosításban is.

Ma leginkább azzal szokták mérni az európai integráció hatását a hazai távközlési és informatikai ágazatra, hogy az új elektronikus hírközlési törvény teremt-e olyan versenypiacot, amely megfelel Brüsszel ajánlásainak. A hazai telekommunikációs piac forgalma 2002-ben elérte a mintegy 3,7 milliárd eurót. Bár gyakorlatilag liberalizáltnak tekinthető, a kis piacméret és a rendelkezésre álló frekvenciák szűkössége mindenképpen felveti a kérdést, hány különböző szolgáltatót tud a piac eltartani. A növekedésnek ma leginkább a fizetőképes kereslet szab határt. Részben ebből fakad, hogy a mobilpiacon és az üzleti kommunikációs szolgáltatásokban már egyaránt érzékelhető a verseny.

Éledő verseny

Az egyik versenytényező a számhordozhatóság, amely lehetővé teszi a szabad szolgáltatóválasztást. A másik elem az összekapcsolási díjak mérséklése, legalább olyan mértékben, hogy a mai európai átlagnak megfelelő áron kapcsolódhassanak az alternatív szolgáltatók a meghatározó szolgáltatóhoz és a helyi primer körzetekben ugyancsak monopolhelyzetet élvező regionális társaságokhoz. Ezek megvalósulása után van remény arra, hogy a későbbiekben a szolgáltatási díjak érzékelhető mértékben csökkennek. A verseny egyik jeleként a legtöbb európai országban például megszűnt az előfizetési díj, amely csak azért fizetendő, hogy a szolgáltató a lakosság rendelkezésére áll. Az alapdíj ma Magyarországon igen magas, nem lebeszélhető, kivéve a Matáv minimáldíjas átalánycsomagját, ahol viszont az előre meghatározott beszélgetésen túli szolgáltatásért a normál előfizetésnél magasabb díjat kell fizetni. Nem véletlen, hogy például a PanTel, amikor nyilvánosságra hozta belépését a vezetékes piacra, az alacsonyabb ártarifa mellett azonnal meghirdette, hogy sem előfizetési díjat, sem összekapcsolási díjat nem számol fel potenciális előfizetőinek. Igaz, egyelőre csak a vállalati szektorban, de később a lakossági piacon is előnyt szerezhet.

Az európai irányelvek beépítése az új hírközlési törvénybe fejlődést eredményezhet a lakossági piacon. Várhatóan növekedni fog az internetelérések száma, különösen a szélessávú, gyors hozzáférést adó megoldásokkal. Az informatikai piacon a már megszokott verseny folytatására lehet számítani, mivel a hazai vállalatok mellett a világ legnagyobb IT-társaságai már régóta jelen vannak, és megalapozták magyarországi üzletüket. Május 1-jétől a mobiltelekommunikáció terén is megvalósul a számhordozhatóság. Mivel e területen eddig is elég erős volt a verseny, nem tudni, milyen mértékű lesz az elvándorlási hajlam.

Az informatikai cégek számára is hamarosan felértékelődik a kis- és középvállalati szektor, aminek már vannak látható jelei. Nem véletlen, hogy a magyarországi vezető megoldásszállító vállalkozások közül az SAP, az Oracle, az IBM Business Solutions is egyre erőteljesebben fordul a középvállalatok felé. Bizonyos élénkülés várható e terület tanácsadói piacán is. Bizonyos, hogy Magyarországon is tovább terjed az outsourcing - a tevékenységkiszervezés - Nyugat-Európában komoly karriert befutott rendszere.

Változás várható a minőségbiztosítás területén is. Az Európai Unió országai 2001-ben vállalták, hogy közbeszerzéseik 25 százalékát elektronikus csatornákon bonyolítják. A magyar vállalatoknak tehát, ha beszállítóként ezeknek a tendereknek a közelébe akarnak jutni, feltétlenül dokumentálniuk kell, hogy minőségi rendszereik megfelelnek az európai ISO vagy esetleg egyéb meghatározott szabványoknak, s ezt - egyes esetekben - digitális formában is tanúsítani tudják.

Új feladatok az agrárszektorban

Összességében az infokommunikációs üzletágban az uniós csatlakozás nem okoz sokkot, de például fel kell mérni, hogy a távközlési és informatikai cégek mennyire alkalmasak a tevékenységüket érintő közösségi szabályok átvételére és kezelésére. Fontos tényező az is, hogy képesek-e előnyökre szert tenni a közösségi szabályozásból adódó lehetőségek kihasználásával (például költségmegtakarítás, piacszerzés és így tovább).

Az uniós csatlakozás rávilágít egyes eddig elmaradt feladatokra, ami végül is az informatika számára új piacokat hozhat. Ilyen például az agrárrendtartás teljes nyilvántartási, szabályozási rendszerének átalakítása, hogy az valamilyen formában beilleszthető legyen az európai támogatási mechanizmusba. Ez viszont elképzelhetetlen az informatikai háttér megteremtése nélkül. Miután leginkább ebben az ágazatban elmaradott a távközlési és az informatikai infrastruktúra, alapvető beruházásokra van szükség mind hardver-, mind szoftveroldalon. A korábbi állami támogatásoknak egészen más elvekre kell épülniük, s elsősorban az infokommunikációs rendszer megteremtését kell megcélozniuk az agrárpiacon, a közösségi jognak az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.

Ezzel a távközlési és informatikai társaságok előtt egy új piac nyílik meg. Sőt, miután a piacon jelen levő IT-megoldások jellemzően nem erre a speciális piacra készültek, új rendszereket kell meghonosítani vagy kialakítani, amelyekhez külföldi stratégiai partnerek bevonására is szükség lehet. Lényegében tehát kialakulhat egy olyan nemzetközi együttműködés, amely nemcsak adaptációra és fejlesztésekre ösztönzi a magyarországi vállalkozásokat, hanem elősegíti részvételüket a nagy európai hálózati rendszerek fejlesztésében is.

Az egészségügy infrastruktúrája

Az agráriumhoz hasonló a magyar egészségügy helyzete, amelynek fejlesztéséhez mindenképpen számítani lehet uniós forrásokra. Itt viszont az informatikai háttér, illetve az egyes egységeket összekapcsoló infokommunikációs infrastruktúra alig épült ki, tehát a beruházások során jelentős megbízásokhoz juthatnak az IT-piac szereplői.

Önmagában az uniós szabályozás is olyan feladatok elé állítja a hazai vállalatokat, amelyek aligha oldhatók meg az informatika nélkül. Ilyen például a késedelmes fizetés tagállami szabályainak közösségi harmonizációja. Hasonló követelmény az adótervezés is, amely a hazai változások mellett a közösségi adószabályozás változásainak folyamatos nyomon követését igényli.

Az uniós csatlakozás, vagyis a világ legnagyobb - 500 millió fogyasztót jelentő - kereskedelmi szövetségéhez való csatlakozás persze előnyöket és potenciális csapdákat egyaránt tartogat. Erre figyelmeztet egyik jelentésében az Ernst and Young tanácsadó cég. Bármely multinacionális vállalatnak - amely már jelen van egy vagy több leendő EU-tagországban, vagy még csak érdeklődik azok iránt - szembe kell néznie az alapanyagok, illetve késztermékek mozgásától kezdve a munkaerő szabad vándorlásáig bezárólag számos lehetőséggel és veszéllyel - állítják. Azok a cégek, amelyek nem készültek fel megfelelően a csatlakozásra, nehezen találják majd meg a helyüket az új európai piacon.

Erősödő verseny várható az idén a hírközlésben és a számítástechnikában, amelynek eredménye remélhetőleg további árcsökkenés lesz - állítja az informatikai tárca. A tavalyi eredmények alátámasztják ezt a vélekedést, hiszen a múlt évben az előző esztendeihez képest 40 százalékkal több számítógépet vásároltak, és másfélszeresére nőtt a világhálót használók száma. A távközlési tarifák csökkenésében egyébként éppen az internetdíjak esése játszotta a főszerepet. Az idén tovább mérséklődhetnek a díjak, és nőhet a szolgáltatás színvonala.

Új piacok nyílnak

Az egységes szabályok alapján a termékek forgalmazása és a szolgáltatások nyújtása ebben a régióban ugyanolyan kiszámíthatóvá, magától érthetővé válik, mint ma egy-egy ország határai között. A csatlakozás után Magyarország az EU határain kívül az Unió közös vámjait fogja alkalmazni. Átlagos szintjük mintegy fele a jelenlegi hazai vámértékeknek. Azaz a csatlakozás az EU-n kívülről behozott termékek többségénél, csaknem ötezer árucikknél vámcsökkentéssel jár. Mintegy kétezer árucikk esetében viszont az EU vámjai magasabbak lesznek a jelenleg alkalmazott magyar vámoknál. Vagyis nem jelenthető ki általában, hogy a csatlakozás automatikusan árcsökkenést hoz.

A hazai IT-szektor vállalkozásai számára komoly kihívásként értékelhető a csatlakozás és az erősödő piaci verseny. Számos új szabályt, előírást kell megismerni és betartani, s ezek mind csupán feltételei a piacon maradásnak. Az európaiság egy-egy vállalat számára komoly előnyöket is adhat. Az SAP Hungary Kft.-nél például úgy látják, hogy azt az erős know-how-t, amely az SAP birtokában van, az EU-ban működő testvérvállalatok kompetenciájából adódóan átadják a magyarországi partnereknek. Ilyen az SAP EU-Fitness szolgáltatáscsomagjának felajánlása. Az EU-Fitness felmérés lényege, hogy minden olyan tevékenységet (pl. beszerzés, értékesítés), amelyre kihatnak a pénzügyi és adózási vonatkozású EU-jogszabályok, az SAP megvizsgál, és javaslatot tesz a cégeknek egyrészt a belső folyamatok, másrészt az ezt támogató rendszerek átalakítására, ha erre szükség van.

Az Oracle Hungary szakértői viszont úgy gondolják, hogy Magyarország EU-csatlakozása új piaci lehetőségeket teremt számukra. Az Oracle prognózisai szerint mindenképpen a piac növekvő igényeivel lehet számolni. Az adattárházak például mind nagyobb jelentőségre tesznek szert a bankok, biztosítók körében, általában a pénzügyi szektorban. Az Oracle európai menedzsmentje úgy döntött, hogy Magyarországon kompetencia-központot épít ki. Külön csapatot hoztak létre az EU-bővítéssel kapcsolatos feladatok megoldására. Az IBM is önálló teamet alakított az integráció felgyorsítása érdekében.

Új év, új technológiák

A 2004-es esztendő várhatóan sok újdonsággal szolgál az informatikában és a telekommunikációban egyaránt. A mobilkommunikáció, az informatika és az internet összeolvadása új technológiákat és megoldásokat szül, miközben a mindent működtető "vasáru" is nagyobb sebességre kapcsol, ami persze az alkalmazásfejlesztők számára jelent újabb lehetőségeket.

Az informatika és a telekommunikáció ma már aligha választható szét egymástól, ráadásul az utóbbi időben a mobilkommunikáció viharos fejlődése is alaposan meglepte a világot. Ma már szinte minden apróság komoly számítógépet rejt, processzorral és memóriával. A mobiltelefon álca mögött vaku és fényképezőgép lapul, de az új masinákkal internetezhetünk, vagy éppen zenét is hallgathatunk, ami meglehetősen távol van az eredeti funkciótól. Az asztali számítógépek is "megirigyelték" a mobilitást, egyre többször látni, hogy vezeték nélkül kommunikálnak nemcsak az egérrel és a billentyűzettel, de már a monitorral is. Lassan mindennapossá válik, hogy a hálózatok is vezeték nélkül működnek, az iroda átrendezésénél nincs fúrás, faragás, küszködés a rengeteg csatlakozóval. A számítógépek belsejében is egyre gyorsuló evolúció tanúi lehetünk, hiszen rohamosan terjednek a 64 bites processzorok, amelyekhez persze 64 bites alkalmazás dukál, így korábban elképzelhetetlen sebességet érhetnek el. Ehhez persze a régi gépeket le kell cserélni, ami lendületbe hozhatja a most inkább csak döcögő informatikai ipart is. És mindez már a jelen!

Kapcsoljunk nagyobb sebességre!

A 64 bites processzorok megjelenése ebben az évben várhatóan fenekestül felforgatja a számítástechnikai piacot, hiszen az új, gyorsabb "vasáru" előnyeit csak az újabb, kifejezetten 64 bites processzorra készült alkalmazások tudják csak kihasználni. Ilyen pedig még alig akad, ám a bejelentések szerint az év második felében megérkeznek az első programok is. A 64 bites technológiában az AMD váratlanul megelőzte az Intelt, amely kicsit lomhán reagált. Az új processzorok új lendületet adhatnak a hardveriparnak is, hiszen bár egyelőre a programok minkét formátumban megjelennek majd, egy idő elteltével mind gyakoribbak lesznek a 64 biten futó játékok és irodai szoftverek. Aki tehát futtatni szeretné a legújabb programokat, az bizony kénytelen lecserélni gépét vagy legalábbis annak legtöbb alkatrészét. A trendet jól érzékelteti az is, hogy a Microsoft már meg is jelentette 64 bites operációs rendszerének előzetesét, ami már csak azért is időszerű, mert az AMD Athlon és Opteron processzorai mind népszerűbbek.

A jelenleg Windows XP 64-bit Edition for 64-bit Extended Systems néven futó szoftver már több béta-változatot megélt, most leginkább az üzleti partnerek kísérletezhetnek a ma még tipikusan 32 bites operációs rendszerek világában valódi újdonságnak számító 64 bites XP-vel. A végleges változat még fejlesztés alatt áll, a megfelelő Athlon vagy Opteron proceszszorral szerelt géppel rendelkező kísérletezőkedvűek a http://www.microsoft.com/windowsxp/64bit/downloads/upgrade.asp címről tölthetik le a 450 MB méretű előzetest, vagy rendelhetik meg CD-n, a kezelési és szállítási költségtől eltekintve, ingyen.

A 360 nap után használhatatlanná váló XP-64 a CNET szerint azért is igazi újdonság, mert a szerverekbe szánt Opteron és az asztali változat Athlon processzorok egyrészt mind 32, mind 64 bites szoftvereket képesek kezelni, másrészt olyan új utasításokat tartalmaznak, amelyek egyetlen jelenlegi 32 bites AMD- vagy Intel-csipben sincsenek jelen. Bár a 64 bites szoftverekre a szerverek terén van legégetőbben szükség, az egyéni felhasználók is igen érdeklődnek a megoldás iránt, és például az igen népszerű Unreal Tournament játék fejlesztői már előre bejelentették, hogy a 2004-es változatot ilyen formátumban is elkészítik.

Nokia zenelejátszó

A Nokia zenelejátszót 32 MB beépített memóriával szerelték fel, ez pedig egyórányi AAC- (Advanced Audio Coding) vagy MP3-formátumú zene tárolására és lejátszására elegendő. CD-lemezeinken lévő albumainkat a Nokia Audio Manager szoftverével könnyen AAC-formátummá alakíthatjuk, ezt pedig a csomagban lévő USB-kábellel percek alatt áttölthetjük a számítógépről a lejátszó memóriájába. A zenelejátszó mobiltelefon nélkül, önállóan is használható, energiaforrásnak egyetlen AAA-elem is elegendő. Persze a készüléket elsősorban mobiltelefonokhoz tervezték, hiszen így szinte a készülék érintése nélkül kezdeményezhetünk és fogadhatunk hívást, sőt mobilunk hangtárcsázási funkcióit is lényegesen kényelmesebben használhatjuk. Elég a beépített mikrofonba mondani az utasítást, a készülék pedig máris tárcsáz, miközben a telefon akár a zsebünkben is maradhat. Zenehallgatás közben is fogadhatunk hívásokat, ugyanis a lejátszó ilyenkor automatikusan leállítja a zenét, majd a beszélgetés befejeztével újraindítja azt. * A lejátszó mindössze 50 grammot nyom, ha önállóan használjuk, egy elemmel akár 5 órát is képes folyamatosan lejátszani. Amint már említettük, a beépített 32 MB memória AAC-formátumban egyórányi, MP3-formátumban pedig 30 perc zenei anyag lejátszására elegendő. A lejátszó a Nokia 3310-es, 5210-es és 8310-es Nokia telefonokhoz csatlakoztatható. * Természetesen a Siemens is megjelent a maga mobiltelefonhoz kapcsolható digitális zenei lejátszójával, a DRM Music Playerrel, ami a Nokia lejátszójához hasonló képességekkel bír.

Monitorok - laposan, szépen

A kijelzők területén szó szerint szembetűnő változásoknak lehetünk tanúi, hiszen míg pár évvel ezelőtt az ember repesett a boldogságtól, ha íróasztalán egy 17 colos katódsugárcsöves monitor díszelgett, ma ezek a nagyméretű, bumfordi készülékek kiveszőfélben vannak. Ahogy ez a kihalásokkal már lenni szokott, természetesen lassú folyamatról van szó, amiből a vásárlók egyelőre csak annyit látnak, hogy már 20-30 ezer forintért hozzájuthatnak egy 17 colos készülékhez, de egy márkás, jó műszaki paraméterekkel bíró 19 colos masina sem kerül többe 120 ezer forintnál. Ez utóbbiak tulajdonképpen minden feladatra tökéletesek, otthonra vagy/és munkához; játszani, internetezni, grafikai feladatokhoz, irodai programokhoz. A nagy testű CRT-monitorok mégis kivesznek, amit az is jól mutat, hogy a márkás cégek sorra szállnak ki a gyártásból, illetve meglévő üzemeiket keletebbre viszik, hiszen csak így képesek mind olcsóbban adni portékájukat.

Megszokott képlet, hogy a csúcstechnológiát általában Nyugat-Európában és időnként már Kelet-Közép-Európában állítják elő, majd pár évvel később, amikor a technológia felett eljárt az idő, és csak olcsóbban, nagy tömegben éri meg gyártani, keletre helyezik át a termelést, a nyugat-európai gyárakból pedig ismét csúcstechnológiát képviselő készülékek kerülnek ki. Így járt el a Philips is, amikor Magyarországról Kínába helyezte át a CRT-monitorok gyártását, helyette pedig a korszerűbb LCD-panelek összeszerelése kezdődött meg nálunk. A cégek mindinkább a lapos LCD-kijelzőkben látnak fantáziát, ami nem meglepő, hiszen az IDC szerint az idén már több LCD-kijelzőt vásárolnak, mint katódsugárcsövest.

A piac nagysága is lenyűgöző, a CNET ebben az évben mintegy 47 milliárdos CRT eladásra számít, igaz, mivel a távol-keleti gyártók jó előre felkészültek, egyelőre inkább túlkínálat jellemzi a piacot. Ez persze az árakban is tükröződik, hiszen egy 17 colos modellt az Egyesült Államokban 300-400 dollár körül már megkaphatunk, nem csoda, hogy a legkisebb, 15 colos kijelzők iránt viszonylag kicsi az érdeklődés. Az LCD-k egyébként több okból is népszerűek, hiszen nemcsak lényegesen kisebb helyet foglalnak, de az alkalmazott technológiának köszönhetően a szemet is kímélik. Ráadásul a sík kijelzőn a látható képméret valóban annyi, mint amennyit a gyártók megadnak, míg a hagyományos kijelzőkön mindig valamivel kisebb.

Hiába divatosak azonban a lapos monitorok, vannak feladatok, amelyekre inkább a nagydarab, "korszerűtlen" CRT-k a megfelelőbbek. A játékoknál például gondot okozhat, hogy az LCD-k képpontváltásához, bizonyos idő szükségeltetik, egy gyors akciónál vagy éppen DVD-film-nézésnél szellemképet láthatunk. Igaz, ezt a problémát az újabb modellek elektronikája már megoldja, ám a jobb minőség az árcédulán is érezhető, a legolcsóbb típusoktól ne várjunk csodát! Amennyiben mégis a jó öreg CRT mellett döntünk, arra azért figyeljünk, hogy az általunk használt felbontásban a kijelző legalább 75 Hz-es képfrissítést tudjon, máskülönben a szemünk könnyen elfárad, sőt akár a fejünk is megfájdulhat!

Míg a CRT-monitorokat az LCD-k szorongatják, már megjelent az új rivális, az OLED (Organic Light Emitting Diode), ami még jobb minőségű képet produkál. Bár az OLED-piac jelenleg mindössze 219 millió dolláros, elemzők szerint 2009-re a gyártók már 3 milliárd dollárnyi eladásokra számíthatnak. Bár az OLED a jelenlegi LCD-knél szebb képet produkál, a kijelzők rövid élettartama miatt egyelőre csak speciális eszközökben lehet alkalmazni ezeket. Ha ezen betegséget sikerül is javítani, az LCD-k még egy ideig akkor is felfutóban lesznek, hiszen mind több LCD-televízió talál gazdára.

Közben több cég is dolgozik a háromdimenziós kijelzők fejlesztésén, és ha hinni lehet az elemzőknek, hamarosan több technológia is megjelenhet a piacon. Ezek közül a Sharp Parallax technológiájával már néhány kapható eszközben is találkozhatunk. Lényege az, hogy az adott képpontok a kijelző előlapján két helyütt jelennek meg egyszerre, ami háromdimenziós hatást kelt. Az IO2 Technology más úton jár, a cég kísérleti képmegjelenítési rendszere a levegő speciális megvilágításával jeleníti meg a háromdimenziós képeket. Hasonló látványt produkál az Actuality Systems cég Perspecta Spatial 3D kijelzője is, ami egy folyamatosan forgó vetítőlencse segítségével állít elő térhatású képet.

A fejlesztők azonban nemcsak laposabb monitorokat akarnak, de a vezetékeket is próbálják kiűzni az informatikából. A vezeték nélküli monitorok ma már technikailag nem számítanak kuriózumnak, népszerűségüknek pedig legfeljebb borsos áruk szab határt.

Telefon a karórában?

Azt már talán megszokhattuk, hogy az új mobiltelefonokba a legkülönfélébb szolgáltatásokat zsúfolják bele a fejlesztők, így persze formájuk is mind kevésbé emlékeztet a hagyományos készülékekre. A Samsung Watch Phone-ja, azaz karóra telefonja azért mégis meglepő, igaz, mobilunk így valóban mindig kéznél lehet. A szerkezet nem új, hiszen már a tavalyi Cebiten bemutatták, ám tudása alapján még ma is az élmezőnybe sorolhatjuk. A GPRS-masinával gyorsan és egyszerűen internetezhetünk, a 40-fajta polifonikus csengőhang között pedig biztosan találunk nekünk tetszőt. A kis méret miatt az akkumulátort is alaposan össze kellett zsugorítani, ezért a telefon készenléti ideje viszonylag kicsi, mindössze 80 óra. Az óra - vagy inkább telefon? - mindössze 80 grammot nyom, 37,8x64x17,7 milliméteres nagyságával pedig nem lóg ki az okosabb órák közül. Praktikus, hogy a Watch Phone-t Bluetooth interfésszel is felszerelték, így a hasonló eszközökkel vezeték nélkül is képes adatokat váltani.

WLAN - vezeték nélküli internet

A vezeték nélküli megoldások egyike a mind népszerűbb WLAN - Wireless Local Area Network - technológia, amellyel hordozható komputerünkkel, kéziszámítógépünkkel, vagy éppen az erre alkalmas mobiltelefonunkkal juthatunk fel a világhálóra, illetve cégünk belső hálózatára, mégpedig meglehetősen nagy, akár 11 Mbit/s sebességgel.

Aligha akadnak manapság divatosabb, népszerűbb kifejezések, mint a mobilitás és a mobilkommunikáció, mintha a fejlesztőmérnökök csak azon törnék a fejüket, miként szabadítsanak meg bennünket a mindent behálózó, folyton összegubancolódó vezetékektől. Az elmúlt évek mobiltelefon- és notebooksikerei azt mutatják, hogy a fáradozás nem volt hiábavaló, hiszen a vásárlók is rákaptak a vezeték nélküli munka és szórakozás örömeire. A számítógépek, illetve a hálózati eszközök közötti nagy sebességű, biztonságos adatátvitelt a WLAN-technológia rádióhullámok segítségével valósítja meg, mégpedig az Ethernetnél megszokott funkcionalitással. Eszerint a WLAN-technológia tulajdonképpen a már jól ismert LAN légiesített, vezeték nélküli kiterjesztése.

Azt talán mondanunk sem kell, hogy mi mindenre használható ez a technológia. Bóklászhatunk a világhálón, elolvashatjuk elektronikus leveleinket, vagy éppen csatlakozhatunk vállalatunk belső hálózatához, anélkül hogy ehhez csatlakozókkal, vezetékekkel kellene bajlódnunk. Ami a belső hálózatokat illeti, külön kell őket kezelnünk, hiszen egy ilyen rendszer kialakítása, akár csak a kábeles hálózatok esetében, céges "belügy", azaz nincs szükség külön szolgáltató bevonására. Más a helyzet, amikor a WLAN-hálózatok közterületen működnek, hiszen ilyenkor csak valamelyik szolgáltató rendszerén keresztül juthatunk ki a világhálóra. Mi most ez utóbbi területet mutatjuk be részletesebben.

A WLAN-szolgáltatást tehát mind több helyen vehetjük igénybe, ám ahhoz, hogy számítógépünkkel felcsatlakozhassunk egy-egy ilyen, vezeték nélküli hálózatra, megfelelő eszközről is gondoskodnunk kell. Az újabb, nem a legolcsóbb kategóriába tartozó mobil számítógépek többsége már tartalmaz beépített WLAN-kártyát, ezért vásárlásnál már nemcsak a processzor sebességét, a merevlemez kapacitását, de ezt is érdemes megnéznünk a műszaki leírásban, mielőtt valamelyik modell mellett döntenénk. Amennyiben régebbi típusunk van, vagy egy olyan modellt fogtunk ki, amelyikből hiányzik ez az eszköz, akkor sincs minden veszve, hiszen több gyártó is kínál beépíthető vagy külsőleg csatlakoztatható WLAN-kártyát. Ilyen külső eszköz a Nokia D211-es jelű kártyatelefonja, ami tulajdonképpen kártya formájú mobilkészülék. Kívülről csatlakoztatható a hordozható komputerekhez. (Ami a Westelnél jelenleg több mint 170 ezer forintért vásárolható meg.) Ennél persze olcsóbb megoldásokkal is találkozhatunk, ám a két szolgáltató egyaránt a GPRS és HSCSD képes kártyatelefont forgalmazza.

A WLAN előnyeit természetesen a hálózatokat kiépítők, üzemeltetők is élvezhetik. Munkahelyeken, irodákban például nagy előny lehet, hogy a munkatársak nincsenek helyhez kötve, hiszen a lefedett területen belül bárhol felcsatlakozhatnak a cég belső hálózatára vagy éppen az internetre. Jelentős megtakarítást eredményez a WLAN-hálózatok kiépítése is, hiszen nincs szükség kábelekre, falbontásra, a hálózatok telepítése gyors és egyszerű, ráadásul ott is lehetséges, ahol a kábelezésre egyébként nem volna mód. Fontos, hogy a WLAN-hálózatok jól skálázhatók, bővítésük és újrakonfigurálásuk egyszerű, újabb felhasználók felvételéhez mindössze egy vezeték nélküli LAN-kártyát kell installálnunk az újonnan hadrendbe állított számítógépben. Ugyancsak előny, hogy a Wi-Fi címkével ellátott WLAN-termékek kompatibilisak, ugyanis ezek mindegyike megfelel az IEEE 802.11 WLAN-szabványnak.

A WLAN használhatóságát nagyban meghatározza az elérhető hatósugár, amelyen belül számítógépünkkel felléphetünk a világhálóra. A rádiófrekvenciás hatósugár függ a belső tér kialakításától, a WLAN-termék belső antennájának karakterisztikájától, a WLAN-hálózati elem adóteljesítményétől, a felhasználó eszközének érzékenységétől és a jel terjedési útjától. Az épületekben található tárgyak kölcsönhatásai a WLAN-hálózatra, mint a falak, fémtárgyak, az emberek mozgása hatással van a jel terjedésére, ezért a hatósugár és a lefedési terület minden rendszer esetén egyedi.

A vezeték nélküli WLAN-rendszerek a rádiófrekvenciát használják, mert ez áthatol a falakon és egyéb felületeken is. A tipikus hatósugara ellipszoid, és a távolság növekedésével arányosan csökken az átviteli sebesség is. Nyitott téren a WLAN-rendszerek hatótávolsága legfeljebb 160 méter lehet, a korlátozott jelteljesítmény miatt. A lefedési terület kiterjeszthető újabb Access Pointok - WLAN-hálózati elemek, melyekre a felhasználók csatlakoznak - telepítésével.

A WLAN hatósugara épületen belül a néhányszor 10 métertől akár több száz méterig terjedhet a beltéri kialakításától függően, a hozzáférési sebesség a távolság és a térerő függvényében elméletileg 1, 2, 5,5, vagy maximálisan 11 Mbp/s lehet.

Mobiltoll

Első látásra meglehetősen fura szerkezet a Nokia digitális, mobiltelefonhoz csatlakoztatható tolla. De mit is tehetünk ezzel az elegáns, töltőtollra emlékeztető szerkezettel? A digitális tollal színes, kézzel írt MMS-üzeneteket küldhetünk megfelelő mobiltelefonokra, illetve e-mail címekre, de akár számítógépünkön is tárolhatjuk saját, kézzel írott műveinket. A digitális toll Bluetooth-kapcsolattal is rendelkezik, így más mobiltelefonokkal és számítógépekkel vezeték nélkül kommunikál. A 2003 végétől kapható apróságra külső fejlesztések is feltölthetők, így a toll tudását újabb szolgáltatásokkal bővíthetjük. * A Siemens is előrukkolt a maga PenPhone névre keresztelt mobiltollával, amivel a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban írhatjuk meg szöveges üzeneteinket. A dolgunk mindössze annyi, hogy az üzenet betűit szépen formázzuk, ugyanis a tollba rejtett szövegfelismerő ezt közvetlenül betölti, így elfelejthetjük a kényelmetlen billentyűzetet. A toll egyébként háromsávos mobiltelefon, így ha ahhoz van kedvünk, akár beszélhetünk is vele.

Új Windows a láthatáron

Mi történik otthon, ha kinyitjuk a csapot? Folyik a víz. Hideg vagy meleg, ahogyan beállítottuk. Nem mérgező. Ihatunk belőle, használhatjuk főzésre, meg is fürödhetünk benne. Megbízható, szilárd infrastruktúra. Talán furcsának tűnhet első olvasatra, de a programozó óriáscég anno ilyen célokat tűzött ki maga elé. Mi jut eszébe Önnek a Microsoft Windows név hallatán? Fagyás? Várni kell a homokórára vagy a szervizes munkatársra? Nem biztonságos? Bizony, sok még a tennivaló...

Egy beszélgetésben röviden úgy foglaltam össze a véleményemet a Windows XP-ről a Microsoft egyik mérnökének, hogy ez az első olyan termék, amelyik azt tudja, amit a Windows95-ről hirdettek. Válaszul a következőket kaptam: az NT család szerkezetébe olyan koncepcionális elemeket építettek be, amelyek újak voltak a személyi számítógépek világában, de más gyártókat illetett a dicséret. Megváltoztatták a memória kezelését, a feladatok prioritási sorrendjét, és megteremtették a biztonsági alrendszerek első példáit. A Windows új változatában, a Longhornban szintén koncepcionális változások vannak az előző generációkhoz képest, a különbség csak annyi, hogy ezeket a Microsoft maga alkotta meg. Azt ígérik, elfelejthetjük, amit eddig tanultunk a névadó ablakokról, és új, intuitív játszóteret kapunk elképzeléseink megvalósításához. Ez a Microsoft első olyan kliensoldali operációs rendszere, mely megírásakor a biztonságosra tervezés és a termék folyamatos biztonsági tesztje játssza a főszerepet. A nem megfelelően biztonságosnak ítélt megoldásokat már a kezdet kezdetén elvetették, folyamatosan dokumentálták a biztonsági ellenőrzéshez szükséges információkat, és ha késznek érezte a csapat a részfeladat elvégzését, odaadták egy másik fejlesztőcsapatnak a kódokat, próbáljanak hibát keresni benne. Mindezek után külső auditnak is alávetik a terméket.

CLR és XML

Újabb hárombetűs mozaikszavak az életünkben. A Common Language Runtime az a keretrendszer, amelyik futtatja a programokat, felügyeli a memóriahasználatot, csökkenti a puffertúlcsordulás lehetőségét, és biztonságos futtatást tesz lehetővé. Jó, jó, ezeket a hangzatos elképzeléseket a NET beharangozása óta megtanultuk, de a Longhornban már mindent menedzselt kód formájában valósítottak meg. Mi több, ha új programot szeretnénk telepíteni, egy ablakban világosan összefoglalva látjuk majd, milyen veszélyekkel jár tevékenységünk. Ekkor eldönthetjük, akarjuk vagy nem akarjuk a telepítést folytatni. Ha nem rendelkezünk kellő mennyiségű ismerettel az adott kérdést illetően, akkor fordulhatunk a szakemberekhez. A Microsoft mérnökeinek elképzelései szerint lesznek majd olyan internetes közösségek, melyek segíthetnek, biztonságosnak vagy károsnak nyilvánítják a különböző programokat, csak a számunkra szimpatikus csoportot kell kiválasztani. Titkosított kapcsolaton keresztül lehet értekezni velük, és várhatóan nagy szerepet játszanak majd a tanúsítványok is a kódok azonosításában.

A másik hárombetűs rövidítés, az eXtensible Markup Language, a már jól ismert HTML unokája. Szöveges, emberi fogyasztásra (kis túlzással) alkalmas felépítése meglepően jól használható különböző rendszerek közti kapcsolat kiépítésére, mert az adatok definíciója, tárolása, formai ellenőrzése és cseréje nagyon könnyedén megvalósítható vele.

Tárolás új módszerekkel

Eddig volt egy fájlrendszerünk, ahol egy adott logikai csoportosítási lehetőség állt rendelkezésünkre. Anyagainkat (fájljainkat) egymásba ágyazható, címkézhető tárolókba (könyvtárakba) csoportosíthattuk. Ha másfajta csoportosítást szerettünk volna elérni, mindent kezdhettünk az elejéről, vagy lemondhattunk a változtatásról.

Képzeljünk el egy adatbázist, melynek adatai a fájljaink és a hozzájuk tartozó leíró információk, logikai szervezésük pedig az általunk megadott paraméterek alapján lefutó keresés éppen aktuális eredménye. Ha például képeinket nézegetjük, láthatunk családi albumot, ballagási emlékeket vagy a nyaraláson készült fotókat. Egy adott állomány több csoportba is tartozhat, többféle logikai helyen is megjelenik az adott példány, pedig csak egy kópia foglalja a helyet a tároló médián.

Visszafogott, mértéktartó vélemény szerint valószínűleg csak a metaadatok kerülnek adatbázisba (természetesen az MS SQL motorjáról van szó), és az állományok hagyományos értelemben vett fájlrendszeren tárolódnak. Ebben a megoldásban a régi és az új elképzelések előnyei is érvényre juthatnának. Azonban az sem kizárt, hogy a WinFS teljes egészében egy nagy adatbázis lesz majd.

Ez az új fájlrendszer tárolja adatainkat, sémáinkat (beállításaink halmazait). Nemcsak egy polc, amire egymás mellé odatesszük a könyveinket, hanem egy aktív tároló, melyben jól lehet keresni, rendezni, kapcsolatokat létrehozni, sőt üzleti logika is rendelhető az állományokhoz: az adataink máris megjelenítésre készek.

Megjelenítés és kommunikáció

Az új megjelenítési rendszernek külön kódneve van: Avalange-nek keresztelték. Nemcsak új grafikai elemekkel lep meg, hanem alkalmazkodik az új eszközök új tulajdonságaihoz, és a legnagyobb újdonsága az egységesített programozói felület. Ugyanolyan módon lehet majd elérni és használni a fájlrendszer elemeit, az elektronikus leveleket, az adatbázis részeit, a hálózati kapcsolatokat és például a kapcsolattartóink adatait.

Ezek az újítások elősegítik a kommunikációt (a kommunikációs alrendszer kódneve Indigo), és a tervek szerint alkalmazásaink közvetlenül tartják a kapcsolatot egymással, nem kell külön bajlódni az adatok és tartalmak távolba juttatásával.

Persze a kommunikáció fejlesztése és kiszélesítése egyáltalán nem jelenti - a programozók ígérete szerint - a biztonság csökkenését. Ez megnyugtatóan hangzik, de én szkeptikus vagyok, s szerintem van okunk (egészségesen) félni - például a kéretlen levelektől.

Kéretlen levelek

Képzeljük el hagyományos levelesládánkat, amiből naponta több-bőröndnyi papír, újság, hirdetés és boríték ömlik ki. Persze nem lehet méret, külcsín alapján azonnal szétválasztani, hiszen kedvenc hetilapunk és a hipermarketek szóróanyagai is újság formátumúak, levélként pedig nemcsak számlák, hanem kéretlen hirdetések is közlekednek. Láttam több olyan embert, aki ennél kisebb terhelés hatására fontos leveleket veszítettek el, mert nem volt türelmük végigbogarászni levelesládájuk tartalmát, hanem felületes szemrevételezés után a közeli szemetesládába továbbították a küldeményeket.

Mi történjen a kéretlen levelekkel? Persze, törölni kell őket. Azonban a levelezés hagyományosan privát terület, ezért (és persze anyagi megfontolásokból is) nem lehet megfelelően intelligens munkaerőt leültetni a levelezés részeként, hogy döntse el: az adott levél értékes információkat tartalmaz-e vagy pedig szemét. A levélszűrő algoritmusok közül Paul Graham elméjéből kipattant ötletet ragadnám ki a sok próbálkozás közül. A Bayes algoritmus is pontozós rendszer: pontszámokat kapnak a spam (kéretlen levél) és a ham (kívánatos levél) jellegek. Ha sok spam és kevés ham pontot kap a levél, kéretlennek minősül. Ha sok ham és kevés spam jelleget talál az algoritmus, akkor kívánatosnak minősül. Amennyiben kevés pontszámot kap a spam és a ham jelleg is, nem születik ítélet, a program bizonytalan címkével látja el a levelet. Az algoritmus érdekessége, hogy meglepően kevés olyan levél van, amelyik mindkét kategóriára sok pontszámot kapna.

Ezek után már szétválaszthatóak a spam, a ham és a bizonytalan levelek. A munka azonban jóval korábban kezdődik. Meg kell tanítani a programot arra, milyenek a jó és a rossz leveleink. Az algoritmussal tehát megetetünk egy kupac jó és egy kupac rossz levelet, amelyik ízekre (tokenekre) szedi az üzeneteket és feltérképezi a tulajdonságaikat, majd minden új levélre valószínűségeket számol, és pontoz.

Érdemes körültekintően megválogatni a mintaleveleket, mert a program rosszul választott mintából helytelen következtetésre jut. Egy helyen például félreértelmezett biztonsági indokokból csak régi hameket és csupa új spameket választottak mintául. Az algoritmus hamar arra a - téves - következtetésre jutott, hogy az új levelek szinte mindegyike kéretlen. Kedvező tulajdonsága a rendszernek, hogy kevés minta után is nagy valószínűséggel jó döntést hoz, a minta mennyiségének növelése pedig csak javítja a hatékonyságot.

A spamek küldői detektálni tudják leveleik célba érését, analizálják a védelmeket, és kreatívan adaptálják a védelmi rendszerek változásait. Ha a tanítást nem hagyjuk abba, akkor a SpamBayes algoritmus alkalmazkodik az újabb és újabb generációs kéretlen levelekhez.

Sokak számára meglepő, hogy ez olyan rendszer, amelyiknek nincs szüksége fehér és fekete listára. A betanulás részeként a feladók is tokenekké válnak, így a listák automatikusan elkészülnek. A fekete (ellenőrzés nélkül spamnek minősülő) és fehér (ellenőrzés nélkül hamnek minősülő) listák azonban nem túl jó fegyverek, mert a feladó hamisítása egyszerű és nagyon elterjedt módszer.

Ki szűrje a leveleket? A végfelhasználó vagy a szolgáltató? Egy olyan szervezetnél, ahol dedikált emberek foglalkoznak a számítástechnika üzemelésével, szintén szükség van a felhasználók aktív segítségére. Ezt a modellt kellene átültetni a nyilvános internetszolgáltatók gyakorlatába. Mindenki segít egy kicsit, és a sok munka eredményeképpen a kéretlen levelek fennakadnak a védelmi megoldásokon. S ha a spamekkel végeztünk, mi várható még?!

Új fejezetek a vírusok tankönyvében

Bizony, tankönyv. Félek leírni, de közismert tény: az internet zegzugos sztrádáin mindenféle információ várakozik türelmesen az arra kalandozó gyanútlan számítógép-felhasználóra. Bárkiből hamar lehet az internetet hetekre megbénító, nyomozó hatóságok listáin előkelő helyet elfoglaló lázadó (?) bűnös (?!).

Honnan indultunk? A vírusok, férgek és egyéb károkozók evolúciójának hajtóereje az emberi természet. A modern kor társadalmai - különböző utakon - sikeresen termelték ki a maguk vírustermelőit. A KGST-t tömörítő országok közül Bulgária kapta a tiltott számítógépes technológiák Szovjetunióba csempészésének nehéz feladatát. Sok magasan képzett, a gépek minden zegében-zugában jártas programozó szakember lett mellőzött, mert a legálisan megvásárolt programok kora messze nem köszöntött be. A bolgár iskola tanítványai rengeteg alkalommal bizonyították rátermettségüket.

A másik nagy iskolát természetesen az Amerikai Egyesült Államok mondhatja magáénak. Hiába a nagy szabadság, a versengésnek nemcsak győztesei, hanem vesztesei is vannak, akik az "én sokkal jobbat csináltam volna" érzéstől vezérelve megkeresik az aktuális rendszerek gyenge pontjait, és büszkén ki is használják azokat.

Először is kell ártó szándék, kortársainkat ismerve ebben sajnos nem lesz hiány. Kell majd olyan közeg, amelyen gyorsan és megfékezhetetlenül terjedhet a károkozó. Kell majd sok olyan számítógép, amely nincs megfelelő gondossággal felvértezve a fertőzések ellen. Minden összetevő adott lesz tehát a vírusok terjedéséhez.

A jövő kommunikációja a megszámlálhatatlanul sok gép között az interneten a szörfözésből jól ismert HTTP (HyperText Transfer Protocol: ezt írjuk a weboldalak elé), vagy pedig valamelyik leszármazottja. Alapvető funkciója miatt átjut minden tűzfalon, védelmi rendszeren. Hiába titkosítjuk: ha a titkosított csőbe mászik bele a károkozó, a védelmi rendszernek esélye sem lesz ellene. Megoldás? Kell a titkosítás, de a védelmi rendszer bontsa ki a titkosított adatfolyamot, vizsgálja meg, és újra titkosítva küldje tovább. Ez a megoldás persze újabb problémákat vet fel...

Lesz olyan vírus is, amelyik olyan helyen bújik meg, ahol senki sem gondolná. Szemfüles ukrán vírusírók a "régi" DOS-os időkben olyan helyre dugták el a fájlrendszerbe szerzeményüket, hogy a vírusirtó cégeknek igencsak sokat kellett törniük a fejüket, mire ráakadtak. Az elkövetkezendő fájlrendszerben - már csak összetettségük miatt is - pedig nagyságrendekkel több zeg-zug, homályos folyosó és búvóhely lesz majd.

Várhatóan egy idő után megjelennek az első vírusok mobiltelefonra, digitális személyi asszisztensekre, autók vezérlésére, intelligens házimozirendszerekre, mosógépre írva. Mióta láttam, hogy a kávéfőzőn soros porton keresztül lehet állítgatni az összetevők arányát és statisztikai adatokhoz jutni, a kávét inkább gázon főzöm. A kártételhez minden adott, ennek csak a gonoszt játszók fantáziája szabhat határt.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére