Könyv
Méltányos üzletek
Nógrádi Bence: Rinocérosz üzletkötés
Az eladás alapvető kézikönyve
Phino Training, 2003, 213 oldal, 2950 Ft
Az üzletkötői tárgyalás fordulópontjának Nógrádi Bence azt a mozzanatot tartja, amikor a szemközt ülő ügyféljelöltről kiderül: valóban ő hozza a döntéseket. Azaz, őt kell megnyerni ahhoz, hogy a kínált terméket, cikket, szolgáltatást igényelje, egyszersmind kész legyen az ár kifizetésére. Mire azonban az ajánlattevő idáig eljut, előbb végig kell járnia az értékesítési folyamat korábbi állomásait. S ha eredményt akar elérni, az eladási "szamárlétrán" egyetlenegy fokot sem szabad kihagynia.
Az elméletieskedést mellőző, de a megközelítési stratégiától a praktikus apróságokig mindent részletező kézikönyv (amely valószínűleg tansegédlet lehetett és maradt) azoknak a vállalkozó szelleműeknek szól, akik hajlandók elsajátítani a gazdaságos munkavégzésüket elősegítő tudnivalókat, s maradéktalanul magukévá teszik a dél-afrikai és hazai tapasztalatokra támaszkodó szerző kreatív szemléletét, valamint célratörő hozzáállását az önként vállalt feladatok végrehajtásában.
A címben szereplő Rinocérosz üzletkötés ti. nem azt jelenti, hogy ajtóstól rontunk a várományosra, s addig toporgunk, amíg nem vesz tőlünk valamit. Az üzletkötői erőszakosságot (vigécmentalitást) az író annyira elítéli, hogy számos erre vonatkozó példát iktat be világosan megfogalmazott műve megfelelő passzusaiba, ahol a lehengerlő, bepalizásra utazó alkalmazottak (vagy önállóak) nemcsak sikertelenül próbálkoznak, hanem megvetés tárgyaivá is lesznek.
Szerzőnk filmes körökben járatos édesapja mellett tette első lépéseit a nyílt rábeszélés nehéz szakmájában. Hangsúlyozza, hogy az üzletcsinálás menetében nem az ajánló és nem a termék a kulcstényező, hanem az ügyfél, akit tapintatosan, de szívósan (l.: rinocérosz!) kell becserkészni, kérdésekkel körültapogatni, hogy tisztában legyünk igényeivel és fizetőképességével. Csak ezeknek az ismereteknek a birtokában tehetünk határozott lépéseket a gyümölcsöző cél: a kölcsönös üzlettársi elégedettség állapotának eléréséhez...
A tudatos törekvést a kölcsönösségre az elegáns poénokat is kedvelő író azért ajánlja a pályán lévők fokozott figyelmébe, mert ideálisnak véli, ha a volt vásárlókból visszatérők válnak, hiszen velük feltehetően gyorsabban el lehet jutni az újabb, még kedvezőbb üzletkötésekig.
A körültekintő, következetes felépítésű alapkönyv nemcsak a szakma gyakorlóit, továbbtanulóit érdekelheti. Dicséretes olvasmányossága azokat is leköti, akik csupán olyasmikre kíváncsiak, hogyan kell időkímélően telefonálni, hivatalok illetékeseit utolérni, vagy megbirkózni mufurc titkárnők pimaszkodásaival.
Hatodik, zárófejezetében Nógrádi Bence (a terjedelmes irodalomjegyzék előtt) fölsorolja azt a huszonöt szarvashibát, amit tilos elkövetni. Utolsó jó tanácsa sem üres fecsej. Eszerint: "Soha ne adj el olyan terméket, amit – hasonló helyzetben – magad se vennél meg." Okos könyve nem ezek közé tartozik.
Gondolatok a tőzsdéről
André Kostolany: Mérlegen a jövő
Tegnap, ma, holnap
Perfekt, 2003, 216 oldal, 2490 Ft
A tőzsde áruk és értékpapírok adásvételi ügyleteinek lebonyolítására létrehozott központi kereskedői intézmény, szervezett keretek között működő, koncentrált piac. Egyben információs központ, az ott kialakult árfolyamok érvényesülnek a tőzsdei ügyletekben, s irányadóak a tőzsdén kívüli kereskedelmi forgalomban is.
A tőzsdei árfolyamok, indexek alakulását sok, nehezen kiszámítható tényező befolyásolja. "A tőzsdén minden lehetséges – még az is, ami logikus" – írta az 1906-ban Budapesten született André Kostolany egyik (Tőzsdepszichológia című) könyvében. A befektető a tőzsdén csak akkor lehet sikeres, ha ismeri a tőzsdei szabályokat, a vállalható kockázatokat, s ezek alapján hozza meg döntéseit.
A külföldön élő, magyar származású Kostolany a tőzsde elismert szakértője és tanácsadója. Ebben az eredetileg 1995-ben németül megjelent könyvében (fordította: Svéda Dóra) közérthető stílusban számol be a tőzsde kiismerhetetlenül bonyolult világáról, hosszú és mozgalmas életének tanulságairól.
A 70 éves tőzsdei múlttal rendelkező "spekuláns" a Stephan Risse újságíróval folytatott beszélgetések, interjúk keretében mondja el a tőzsdéről kialakult véleményét, ismereteit, a múlt idők tapasztalatait, a jelenlegi helyzetet, és beszámol arról is, hogy szerinte mi fog történni a világban a pénzügyi piacokon. Kifejti – többek között -, hogy a tőzsde nem a könyvekből, hanem élettapasztalat és egészséges gondolkodás útján ismerhető meg.
Feltárja a tőzsde és a politika összefüggéseit, összefonódásait is; a politikában és a világgazdaságban végbement változások közül két dolog teszi optimistává. Az egyik a Szovjetunió összeomlása. "A két hatalmi blokk között fennálló feszültség megbénította az egész világot. Folyamatosan fennállt a veszély, hogy olyan konfliktus keletkezik, mely atomháborúvá fajulhat."
A másik az, hogy az országoknak nem kell már többé "az értelmetlen" aranyfedezetre összpontosítaniuk. Az infláció leküzdése nem attól függ, hogy a valutáknak van-e aranyfedezete, hanem a hatalom és a bizalom a döntő. "Egy valuta erős vagy gyenge volta elsősorban az adott ország gazdasági erejétől, másodsorban az állam pénzügyi vezetésétől függ."
Hangsúlyozza, hogy érzék és rengeteg tapasztalat szükséges a tőzsde kiismeréséhez, ahol a tömegpszichológia is szerepet játszik, a közhangulat azonban sokszor megtévesztő. A tőzsdésnek rendelkeznie kell saját elképzelésekkel, vagy követnie kell olyan kollégájának a tanácsát, akiben megbízik. Nem hallgatja el saját hibáit sem, amelyek számára veszteséget okoztak; nem tartja magát tévedhetetlennek.
Beszámol Németország feltörő piacáról, az amerikai adóreform hatásáról és a dollár árfolyamsüllyedésének okairól, valamint az ázsiai országok tőzsdéiről is. Történeteiben, anekdotáiban sokan szerepelnek a Nobel-díjas hindu Rabindranath Tagore költőtől (akivel gyermekkorában találkozott) Ronald Reagan és Bill Clinton amerikai elnökökön át a befektetési szakértőként világszerte ismertté vált Soros Györgyig és Helmut Schlesingerig, a Bundesbank elnökéig.
André Kostolany véleménye szerint a tőzsdei folyamatok néha a legmegalapozottabb logikát is kicselezik; a számításokon alapuló tőzsdei jóslatok szerinte nem válnak be. Csakis a gondolkodás, a tapasztalat és az összefüggések felismerése vezethet eredményre! Könyvét a tőzsde világával kapcsolatos érdekes történetei teszik olvasmányossá, anekdotái pedig szórakoztatóvá.
Ösztönző sikerek
Takáts Péter: A nyugati és a keleti vállalkozói mentalitásról
Új Mani-fest, 2003, 103 oldal, 1190 Ft
Elkerülni a csalódást, a keserűséget, a sikertelenséget – erre törekszik minden hazai vállalkozás, ám tudnivaló: sokuknak ez mégsem sikerül. Az uniós csatlakozás újabb kihívás minden gazdaságban tevékenykedő számára, ezért még nagyobb körültekintésre, még tudatosabb karrierépítésre, még nagyobb szakmai ismeretre lesz szükségük – a csalódások csak így küszöbölhetők ki, vagy csökkenthetők a minimálisra.
Annak érdekében, hogy a "tanulópénz" minél kisebb, az európai piacon való boldogulás útja minél simább legyen, s hogy a vállalkozások továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen, ösztönző sikerek minél hamarabb jelentkezzenek, igyekszik útmutatóval, tanácsokkal szolgálni Takáts Péter kötete, amely a Gyógyító gondolatok az emberről és vállalkozásról sorozatban jelent meg. A könyv nemcsak a kezdő vállalkozóknak szól, hanem azoknak is, akik kitartással, tehetséggel virágzó vállalkozást hoztak ugyan létre, de annak működtetése, talpon tartása és folyamatos fejlesztése már-már emberfeletti erőfeszítésükbe kerül.
Nem egy példa van arra, hogy egyik-másik vállalkozó saját művének rabjává vált, hajnaltól késő estig dolgozik azért, hogy cégénél minden rendben működjék. A munkája az élete, egy percnyi szabad időt sem hagy saját magára, családjára, környezetére. Ami így vagy úgy, de mindenképpen viszszaüt.
Ennek elkerülésére a szerző azt tanácsolja, hogy senki ne szégyelljen tanulni saját maga vagy mások hibájából. Az okulásban segítenek azok a könyvek is, amelyek a tőlünk nyugatra működő vállalkozásokkal foglalkoznak, s megtanulható az is, miként élvezhető a munka gyümölcse anélkül, hogy saját – keleti – birodalmunk rabszolgái lennénk.
A nyugat-európai vállalkozási kultúra sok előremutató példát és gondolatot hordoz, ugyanakkor ebben a tekintetben sem helyes a külföldi példa szolgai másolása – állítja a szerző. A hazai kisebb-nagyobb vállalkozások irányítóinak szánt kötet elméleti és gyakorlati útmutatással, példákkal vezeti végig olvasóját a vállalkozásalapítástól a tudatos vállalkozóvá válásig vezető úton. Bemutatja, hogy számos probléma, amellyel többségük küszködik, nem belőlük fakad, hanem a fejlődés természetes következménye.
A könyv segítségével a tudatos (kelet-európai) vezető képes lesz vállalkozása helyzetét elfogadni, és azt befolyásolni. Átgondolt rövid és hosszabb távú tervezéssel jól működő, szervezett, környezetével harmóniában élő és dolgozó vállalkozást fog irányítani, amely megfelel a legújabb piaci követelményeknek – és a személyes elvárásoknak egyaránt.
Színház
Ármány és kellem
Eugéne Scribe: Egy pohár víz
Rendező: Kerényi Imre, díszlet: Götz Béla
Főbb szereplők: Piros Ildikó, Huszti Péter, Pikali Gerda, Timkó Eszter, Crespo Rodrigo
A Madách Színház előadása
Csak a lezajlott Rákóczi-év juttatja eszünkbe, hogy Eugéne Scribe nevezetes Egy pohár vize valódi történelmi háttérrel rendelkezik. A csacska vígjátékban ugyanis arról az utrechti békéről beszélnek – mellesleg, de kellemesen -, amely megpecsételte a francia támogatásban bízó fejedelem sorsát.
A játszó személyek sem légből kapottak, hisz mind Anna királynő, mind lord Bolingbroke, illetve Marlborough hercegnő számottevő személyiség volt az angol politikában. Sőt, a bugyutának beállított Masham hadnagy neje is hamarosan befolyásra tett szert a hatalomra került tory kormány idején, a tizennyolcadik század első negyedében...
Mindez persze csak hozzáadott érdekessége a színmű bármikori bemutatásának. Szakmailag fontosabb, hogy ez a francia szerző indította útjára az úgynevezett jól megcsinált darabok örök divatját. Az a rendező, aki ilyet tűz műsorra, biztosra megy; laza erőfeszítéssel is sikerre számíthat.
Kerényi Imre sem nagyon törekedett arra, hogy fenekestül modernizálja a vígan pergő cselekményt. Egyetlen jelenetet vett amúgy Dianásra. Fitneszhacukába bújtatta a szép színésznőket, akik a gyakorlatoktól kissé zihálva rebegik el a további bonyodalmakat előkészítő cselvetéseiket. A többieket a rendező hagyta zsakettben, frakkban, estélyiben meg egyenruhában intrikálni vagy bolondját járni – a sokszázszor bevált scribe-i utasításokhoz idomulva.
A várható siker mértéke különben úgyis attól függ, kikre lehet kiosztani a társulatból a két rivális ármánykodó hálás, de jó színészt kívánó szerepét. A Madách nagy párosa, Piros Ildikó és Huszti Péter mint ideális megoldók, elegánsan feleltek meg az összes kívánalmaknak. Huszti adottságként működteti ősz halántékú charme-ját, vegyítve némi fenyegető kedélyességgel. Dialógusai a szeleburdi hadnagyocskával szatirikus töltésűek.
Rámenősebbnek mutatkozik nála a legendás Marlborough fővezér szekértolója, úgy is, mint uralkodni vágyó általános akarnoknő. Piros Ildikó kevéssé hangsúlyozza nőiségét, pedig amikor megalázzák, éppen a sebezhetőség eljátszása adna neki még hálásabb alkalmat attraktívan kellemetlen jellemrajza kiteljesítésére.
Az utolsó Stuart királynőt, illetve a szegény rokonból főudvarmesterré avanzsáló Abigailt Timkó Eszter és Pikali Gerda játssza. Mindkettejüknek magukhoz kell felnőniük a játék végére. Ezért nem mindegy, hogy az elején mennyire tudják érzékeltetni: olykor a szerénységre kárhoztatott ibolya is növeszthet tüskét. E komikus változás végrehajtásában az energikus Pikali kisasszony jeleskedett. A királynő a felnőttség tekintetében mintha késlekedve csatlakozott volna hozzá.
A daliás tisztecske szerepe Crespo Rodrigónak jutott; bokacsattogtatásai és szablyasuhogtatásai ellenállhatatlanul humoros hatást keltettek. A díszletek, a közzenék s a vonulások operettes hangulatot (is) kölcsönöztek a sajátosan időtálló darabnak.
Muzsika
Innovatív szellemben
A londoni Philharmonia Orchestra koncertje 2004. április 13-án a Budapest Kongresszusi Központban
A tavaszi évad egyik jelentős eseménye lesz Budapesten a londoni Philharmonia Orchestra koncertje Christoph von Dohnányi (képünkön) vezényletével. Az együttes a brit zenei élet fontos intézménye. A szigetország zenekari hagyományai egészen mások, mint a kontinens – elsősorban német mintára alakult – tradíciói. Nos, a Royal Festival Hall úgynevezett rezidens együttese nemcsak Londonban teljesít szolgálatot, hanem a fővároson kívüli, híres zenei központokban is rendszeresen koncertezik.
A Philharmonia Orchestra az elmúlt száz év legnagyobb karmestereivel dolgozott, Richard Strausstól, Furtwänglertől Toscaninin át Klempererig és Karajanig. A lista hosszú: a közelmúltban Lorin Maazel, Riccardo Muti, Giuseppe Sinopoli, Kurt Sanderling és Vlagyimir Askenázi kötődött hozzájuk. A valamivel fiatalabb generáció tagjai – Mihail Pletnyev, Schiff András, Esa-Pekka Salonen, Jakov Kreizberg, Vagyim Repin és Murary Perahia – szintén fontosnak tartották, hogy pódiumra lépjenek ezzel a zenekarral.
Az együttes számos díjat, kritikusi elismerést szerzett az utóbbi időben, főleg azért az innovatív szellemért, amellyel programjukat szerkesztik, egy egész sorozatot szenteltek például Ligeti György munkásságának. (Itthon sajnos erre nem volt példa.) Koncertjeiket rendszeresen közvetíti a BBC 3 (a közszolgálati zenei rádió), a London Proms eseményeit a világ televíziós állomásai is boldogan sugározzák, tavaly a csodálatos Renée Fleming szólaltatta meg Richard Strauss megrendítő dalciklusát, a Négy utolsó éneket, amelyet 900 ezer ember láthatott élőben.
A Philharmonia Orchestra vezető karmestere jelenleg Christoph von Dohnányi, akit az együttes honlapján német dirigensként jelölnek meg, minthogy Berlinben született. Dohnányi Ernő zeneszerző unokája müncheni tanulmányai befejeztével Floridában, a nagyapa felügyeletével a Florida State Universityn folytatta zeneszerzői és karmesteri stúdiumait. Majd visszatért Európába, és Solti György mellett dolgozott a Frankfurti Operában. Később a kölni Westdeutsche Rundfunk Szimfonikusaihoz került.
Több német operaház foglalkoztatta, neves és merész rendezők és díszlettervezők sorával (Fricsay András, Klaus Michael Grüber, Peter Mussbach, Volker Schlöndorff, Erich Wonder, Luc Bondy, Jürgen Flimm, Herbert Wernicke és Achim Freyer) emlékezetes előadásokat hozott létre. Ezek közül is kiemelkedik a Fidelio és a Figaró házassága frankfurti változata.
Christoph von Dohnányi az Edinburgh-i Fesztivál, a New York-i Carnegie Hall mindenkor szívesen látott vendége, a Salzburgi Ünnepi Játékoknak pedig rendszeresen viszszatérő közreműködője, a Bécsi Filharmonikusokkal együttműködésben több operaprodukciójából készült CD, illetve DVD – például Beethoven Fideliójából, Berg Wozzeck, illetve Lulu című zenedrámájából, Schönberg Várakozásából, Richard Strauss Saloméjából, Wagner Bolygó hollandijából és Bartók A kékszakállú herceg vára című művéből.
Ez a gazdag pálya korántsem befejezett, a budapesti koncertet méltán előzi meg fokozott várakozás, hiszen a műsor is izgalmas: Arvo Pärt Fratres – vonósokra és ütőkre című szerzeménye nyitja, majd Prokofjev I. D-dúr (Klasszikus) szimfóniája következik, az estet egy másik I. szimfónia zárja: a Titán alcímű, ugyancsak D-dúrban komponált Mahler-alkotás.
Kiállítás
Tegnapok ragyogása
Az áttörés kora
Bécs és Budapest a historizmus és az avantgarde között (1873-1920)
2004 március 19.-június 13-ig
Három egymáshoz közeli helyszínen, a Magyar Nemzeti Galériában, az Országos Széchényi Könyvtárban és a Budapesti Történeti Múzeumban március 19-től egészen június közepéig látható ez a nagyszabású kiállítás, amelynek megnyitása a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik rangos eseménye volt, s egyben az uniós belépést is köszönti.
Az anyag a Bécsben tavaly nagy sikert arató "Zeit des Aufbruchs" című tárlatot ismétli meg, de több, kiemelkedő színvonalú osztrák művel. A monarchiában a kiegyezés után viszonylagos önállóságot élvező magyar gazdaság eredményei az építészetben igazán látványosan megmutatkoztak, a két város – Bécs és Budapest – nagyon hasonlóan fejlődött.
Azok a boldog békeidők alcímmel a két város nagy ünnepeit, az átalakulás folyamatát mutatja be a Budapesti Történeti Múzeum. Ezekben a bizonyos édeni években épül ki a nagyszabású Ringstrasse és a franciásan elegáns Andrássy út. A luxuspaloták, az osztrák és a magyar parlament, a bécsi és a budapesti operaház stb. tervei, freskóvázlatai sorakoznak egymás mellett. A szecessziós építészetben is megjelenik a párhuzamosság: Otto Wagner és a magyar Lechner Ödön és tanítványai formabontó házain üveg- és kerámiacsodák ragyogtak.
Az ipari tevékenység egy része ekkor vált magas művészetté, azaz iparművészetté: kecses bútorok, fantasztikus minta- és formagazdagságú magyar és osztrák üveg- és ötvöstárgyak, könyvillusztrációk, a világhírű Zsolnay-kerámia magyaros stílusú és szecessziós alkotásai, a herendi porcelánok – köztük egy nagyméretű, különleges díszváza, amelyet Ferenc József kapott uralkodásának jubileumára – és a Wiener Werkstätte korai korszakának ezüst- és kerámiatárgyai bűvölik el a látogatót.
A tegnap világa alcímmel – a két kultúrváros – veszi át az Országos Széchényi Könyvtár a közös történet folytatását. Felidézik az Erzsébet királyné köré gyülekező nem hivatalos gödöllői udvart, a bécsi Ring korzóját, a Stadtpark és a Városliget világát, a függönyökkel, dísztárgyakkal zsúfolt pompás enteriőröket és kávéházakat, az opera, a színházak, az operett, a népszínmű, a zene és az irodalom egykori szenzációit.
Kuriózum a legfontosabb magyar dráma, Madách Imre: Az ember tragédiája című művének bécsi bemutatójához Zichy Mihály illusztrációja nyomán a bécsi udvari díszletfestő, Franz Rottonara műhelyében készült díszletkép. Franz Matsch Schratt Katalinról festett szecessziós portréja mellett megcsodálhatjuk Ferenc József "barátnéjának" áttört csipkedíszes ruháját is.
A Magyar Nemzeti Galéria Közös és eltérő utakon alcímű kiállításán azt a nagy változást, azt a képzőművészeti áttörést ismerhetjük meg, amely az 1860-as és '70-es években kezdődött, és az 1920-as években ért be. A romantika idealizmusát a természet friss szemlélete követte, osztrák festők fedezték fel a XIX. század második felében a magyar Alföld szépségét.
August von Pettenkoffen megalapította a szolnoki festőiskolát. A hangulati impresszionizmus osztrák és magyar mestereinek – Mészöly Géza, Schindler (Alma Mahler-Werfel apja), Jettel, Mednyánszky László megkapó tájképeit is láthatjuk. Munkácsy Mihály viszonylag kevés plein air hangulatú képe közül az egyik fő művét, a nemrég rekordáron elkelt Poros utat mutatják be.
A tárlaton magyar részről olyan nagy egyéniségek dominálnak, mint Vaszary János, Rippl-Rónai József, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, osztrák részről pedig Gustav Klimt, Egon Schiele és Oskar Kokoschka. A páratlanul gazdag anyag az 1912-ben óriási nemzetközi visszhangot kiváltó, Neukunst néven Budapesten bemutatkozó avantgarde bécsi művészek tárlatát is felidézi, bizonyítva, hogy a bemutatott alig fél évszázad valóban az áttörés kora volt.
CD
A fado királynője
Mísia – Canto
Forgalmazó: Warner Music
Ajánlott ár: 3800 Ft
Meghódította a magyar közönséget. Legalábbis a publikum ama részét, amely nem kedveli a nyúlós nyavalygásokat, butácska rigmusokat, hanem az eredetiséget értékeli. Mísiát a Millenáris Kht. programszervezői hívták meg, hogy végre megismerhessük ezt a különös portugál lányt, és a fadót.
Dal ez, hagyományosan gitárkísérettel, érzelmes versekhez emóciókban gazdag zene. A meghódított (és kirabolt) Dél-Amerikából érkezett Európába – állítólag. Anynyi bizonyos, hogy a délfrancia kikötőkben éppoly népszerű a fado, mint a spanyoloknál, de főként Portugáliában van otthon.
Mísia olyan elbűvölő és pikáns jelenség, mintha egy francia filmből lépett volna elő. Portóban született, apja portugál, édesanyja katalán, a kedves mama egyébként balerina volt, a nagymama pedig music hallokban lépett föl ifjúkorában – jó örökséget kapott a fiatal lány.
Sokféle, színházzal, filmmel kapcsolatos tanulmány után határozott úgy, hogy a fadoénekléssel foglalkozik. Muzsikusokkal, szövegírókkal kezdett dolgozni, és bár a tradíció kimeríthetetlennek látszott, ő a gitár mellé új hangszereket, hegedűt, harmonikát, zongorát vett.
Kissé fátyolos Mísia hangja, mélyebb, mint várnánk egy ilyen lánytól. A fado majdnem elbeszélés vagy énekelt beszéd, ha nem ezzel az érzelmi fűtöttséggel tolmácsolják, egy tucatnyi egymás után talán unalmas lenne. De Mísia mindegyik dal sajátos karakterét megtalálja. Tiszteli a nosztalgiát, de határozott abban, hogy a ma művészetévé akarja eleveníteni a fadót, kortárs tollforgatók (például a Nobel-díjas José Saramago) írnak neki dalszövegeket.
Három albuma, a Garras dos Sentidos, a Paixoes Diagonais és a Ritual után a Canto című CD zenei anyagával a tiszta hagyományhoz tért vissza, Carlos Paredes zeneszerző és gitárművész inspirálta a felvétel dalait. Finom árnyalatok, a lélek rezdülései és a szabadság határtalan gyönyörűsége mutatkozik meg ezekben az apró remekművekben.
Film
Lehettek volna boldogok is
Elveszett jelentés
Színes, feliratos amerikai-japán romantikus filmdráma
Rendezte: Sofia Coppola
Szereplők: Bill Murray, Scarlett Johansson, Anna Faris, Akiko Takeshita, Kazuko Shibata
Forgalmazza: Az SPI International
Irónia és szimbolizmus – leginkább ezzel a két szóval jellemezhetnénk Sofia Coppola új filmjét, az Elveszett jelentést. Francis Ford Coppola lánya négy Oscar-jelölést kapott ezért a filmért, amelyek közül végül is csak egyet nyert meg, de ez is nagy szó, hiszen a Jelentés még csak a második filmje.
A történet egyszerű: egy férfi és egy nő összetalálkozik Japánban, egy, az övéktől minden szempontból teljesen idegen világban, ahol mindketten igencsak elveszettnek érzik magukat. A huszonéves filozófushallgató és az 50 körüli filmszínész közötti kapcsolat eleve halálra ítélt, mégis segít abban, hogy életük elvesztett fonalát megtalálják.
A film vígjáték, a viccek elsősorban a japán kultúra furcsaságait, az amerikai átlagember viszonylag egyszerű világképét figurázza ki. Eredetisége, élvezhetősége mégsem ebben rejlik, hanem a két főhős közötti erős, mégis lágy érzelmi feszültségben, és az egész történetet meghatározó szimbolikában. A szereplők saját élete, boldogtalan házasságaik ugyanis éppen ugyanazt az elveszettséget tükrözik, ami – sokkal egyértelműbben – a japán fővárosban vár rájuk.
Bill Murray, aki eddigi filmjeinek többségében komikus szerepeket kapott, ezúttal szokatlanul hiteles és élő figurát formál meg, akit – a rendezőnő bevallása szerint – félig-meddig ő maga ihletett. Sofia Coppola abból sem csinált titkot, hogy ha Murray folyamatos improvizálásával nem segít a figura kiegészítésében, az biztosan nem sikerült volna ennyire jól. Bill Murray egyébként a legjobb színésznek járó Golden Globe-ot is megkapta ezért az alakításáért, és jelölték a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscarra is, de azt végül Sean Penn elvitte előle.
Érdekesség, hogy Sofia Coppola az Oscar-díj történetében az első nő, akit a legjobb rendezői díjra jelöltek. Apja, aki egyébként a film producere is, nagyon büszke rá, annak ellenére, hogy Sofia végül a rendezői díjat nem, "csupán" a legjobb eredeti forgatókönyvért járó szobrocskát vitte haza.