Külföldiek közterhei Magyarországon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 72. számában (2004. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben a külföldi állampolgárok magyarországi adóztatásának és társadalombiztosítási helyzetének szabályait vázoljuk fel, kitérve a kifizetőket terhelő kötelezettségekre.

Adózás

A nem magyar állampolgár adóazonosító jelének kiadása

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) előírása szerint a külföldi állampolgárságú magánszemély a jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése, a költségvetési támogatás igénylése előtt köteles adóazonosító jel kiadását kezdeményezni. Az adóazonosító jel kiadásának alapja az érvényes útlevél. Ha a külföldi állampolgár nem rendelkezik útlevéllel, vagy útlevele lejárt, az adóazonosító jel kiadása az ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedély, illetve a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala által kiállított, érvényes ún. befogadotti igazolvány alapján is történhet.

Nemzetközi szerződések

A jövedelmek adóztatásához kapcsolódó nemzetközi szerződések lényegileg a kettős adóztatás elkerülésére irányuló, általában kétoldalú megállapodások. Ezek fő vonásaikban azonos elvek alapján meghatározzák az adóalanyok jogállását, illetőségét, ennek alapján a jellemző jövedelemtípusok szerint adóztatásuk helyét, és rögzítik, hogy az egyik szerződő állam miként biztosítja a másik államban adóköteles jövedelem ismételt adóztatásának elkerülését. Magyarország napjainkig több mint 50 országgal kötött kettős adózást elkerülő egyezményt.

A magánjövedelmek adóztatását érintően több más nemzetközi egyezmény, szerződés is létezik, így a nemzetközi szervezetek alkalmazottainak adómentességét kimondó egyezmények.

A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénytől (Szja-tv.) eltérő előírást tartalmaz. Az Szja-tv.-től viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet az Szja-tv.-ben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

Az adókötelezettség terjedelme

Az Szja-tv. 2. §-ának (4) bekezdése szerint a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség).

A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). A Magyarországon jövedelmet szerző külföldiek csak a hazánkban szerzett jövedelmeiket kötelesek bevallani, a külföldről származót nem.

Adóügyi illetőség

Az adókötelezettség legfontosabb tényezője az adóztatás helyének megállapítása, vagyis annak az eldöntése, hogy az adott személy adott jövedelmét mely állam jogosult adóztatni. Ebből a szempontból a legfontosabb fogalom az "adóügyi illetőség". A magánszemély illetőségének meghatározása képezi a kiindulópontját, hogy az adott egyezmény szerint a jövedelem hol és hogyan adóztatható.

Az illetőség definiálására mindegyik kettős adózást elkerülő egyezmény külön részt szentel. A rendelkezések eltérőek, ezért egy adott kérdés eldöntéséhez külön meg kell vizsgálni, hogy az adott országgal kötött szerződés miként rendelkezik az illetékességről. Általánosságban a következőket lehet elmondani:

A kiindulópont az, hogy a magánszemély abban a szerződő államban belföldi illetőségű, ahol állandó lakóhelye van. Amennyiben az illetőség kérdését már az első lépésben el lehet dönteni, a további feltételek vizsgálatára nincs szükség.

Ha mindkét államban van állandó lakóhelye, akkor ott számít belföldi illetőségűnek, ahol a létérdekének központja van.

Amennyiben egyik államban sincs állandó lakóhelye, és azt sem lehet meghatározni, hogy melyik államban van a létérdekének központja, akkor az adózó abban az államban belföldi illetőségű, ahol szokásos tartózkodási helye van.

Ha mindkét államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel vagy egyik államban sem, az adózó illetőségét az állampolgárság dönti el.

Amennyiben az adózó kettős állampolgár vagy egyik szerződő államnak sem állampolgára, a két állam illetékes hatóságai kölcsönös egyeztetéssel döntenek. Ebben az esetben az adóegyezményeknek az egyeztető eljárásról szóló szabályai az irányadók.

Magyarországról szerzett jövedelmek adózása

Osztalék

A forrásország mindig kivethet adót, de az adóegyezmények minden esetben meghatározzák az adó mértékének felső határát. Az OECD-modellegyezmény két különböző adómértéket (5% és 15%) ajánl.

Amikor az adóegyezmény két adókulcsot állapít meg, magánszemélyekre általában a magasabb érték alkalmazandó.

Amennyiben az osztalékban részesülő magánszemélyre kiterjed az egyezményi védelem, azaz igazolja, hogy a másik szerződő államban belföldi illetőségű, az osztalék kifizetésekor az adóegyezményben meghatározott forrásadót kell levonni. Amennyiben az illetőség igazolása nem történik meg, a magyar adóztatás korlátlan, tehát a hazai (20 és 35%-os) adó alkalmazásának nincs akadálya.

Önálló tevékenység jövedelme

Az önálló tevékenységből (szabadfoglalkozásból) származó jövedelem - néhány egyezmény kivételével - kizárólag abban az államban adóztatható, ahol a magánszemély belföldi illetőségű. Ez azonban csak akkor igaz, ha a magánszemély a forrásországban állandó bázissal (telephellyel) nem rendelkezik. Az állandó bázishoz kapcsolódó jövedelmet a forrásországnak jogában áll adóztatni. Az önálló tevékenységre vonatkozó cikk hatálya alá azok a tevékenységek tartoznak, amelyeket a köznapi értelemben szakértői munkának tekintünk, és a tevékenység önálló jellegű.

Nem önálló tevékenység jövedelme

A nem önálló munka esetében főszabályként az adóztatás joga független a magánszemély illetőségétől. A jövedelemre a munkavégzés helye szerinti állam vethet ki adót. Létezik azonban egy kivételes szabály, amely szerint a munkavégzés helye szerinti államnak nincs joga adóztatni, ha a következő három feltétel együttesen fennáll:

1. A magánszemély a munkavégzés helye szerinti államban az adott évben 183 napnál kevesebb időt tölt el.

2. A munkabért olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű abban az államban, ahol a munkát végzik.

3. A harmadik feltétel arra az esetre vonatkozik, amikor a munkáltatónak telephelye van a munkavégzés helye szerinti államban, és a munkabér költségét nem a telephely viseli. A telephely létét az egyezmény rendelkezései alapján kell megállapítani.

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

Az ilyen jellegű jövedelmek kivétel nélkül minden egyezmény szerint abban az államban adóztathatók, ahol az ingatlan fekszik. A személyi jövedelemadózás vonatkozó szabályai a külföldi tulajdonosok esetében is korlátozás nélkül alkalmazhatók, ha az ingatlan Magyarországon van. Az ingatlan vagyon fogalmába az egyezmények szerint beletartozik mindaz, amit az ingatlan fekvésének országában az ottani jog annak tekint.

Nyugdíj

Általános szabály, hogy a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik szerződő államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak abban az államban adóztatható, ahol a nyugdíjas belföldi illetőségű.

Egyéb jövedelem

Az adóegyezményekben külön cikk foglalkozik azokkal a jövedelmekkel, amelyeket az egyéb cikkek kifejezetten nem említenek. Ezek a jövedelmek, bárhol keletkezzenek is, kizárólag abban a szerződő államban adóztathatók, ahol a magánszemély belföldi illetőségű.

Fontos szabály, hogy az Szja-tv. által az egyéb jövedelmek közé soroltak nem számítanak automatikusan egyéb jövedelemnek az adóegyezmény szempontjából. Ezért először az egyezmény alapján kell elbírálni a jövedelem jogcímét, és csak ha az adóztatás helye Magyarország, akkor kell az Szja-tv. szerinti besorolást alkalmazni.

Magyarországon adóköteles jövedelmek

Belföldről származónak minősül, és ezért a külföldi illetőségű magánszemély esetében Magyarországon adóköteles az a jövedelem, amely a tevékenység végzésének helyétől függetlenül, belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy a munkáltató illetőségétől függetlenül belföldön végzett tevékenységből származik. Idesoroljuk a belföldön lévő vagyonból származó jövedelmeket is.

Az adókötelezettség a bejelentésre, a nyilatkozattételre, az adóalap és adó megállapítására, az adóelőleg- és adófizetésre, bizonylatkiállításra, adatszolgáltatásra és az iratok megőrzésére terjed ki. E kötelezettségek mindegyikének teljesülnie kell, így ha a magánszemély kiszámította az adóját és azt befizette, de nem vallotta be, még nem tett eleget az önadózás követelményének.

Adóbevallás

A törvény részletesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a magánszemélynek adóbevallást kell adnia. Így, ha egyéni vállalkozó, ha az általános forgalmi adó vagy a fogyasztási adó alanya, illetőleg ha az adóját bármely ok miatt nem a munkáltatója állapítja meg.

Ezekben az esetekben tehát a magánszemély feladata, hogy bevallja az összevont adóalapot képező jövedelmeit és egyes külön adózó jövedelmeit, megállapítsa és megfizesse ezek adóját.

Kifizetői kötelmek

Bizonyos jövedelemfajták esetében (az ún. forrásadós jövedelmek) az adót a kifizetőnek kell megállapítania, levonnia és befizetnie.

A külföldiek esetében a kifizetővel szemben különleges kötelezettségeket ír elő az Art. 4. számú melléklete. A külföldi magánszemély adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett öszszegből az adót megállapítja, levonja, és a kifizetést követő hó 12-éig az adóhatóságnak befizeti.

Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható Magyarországon, és a külföldi személy illetőségét igazolja.

Adó-visszatérítés

Ha a külföldi személytől levont adó mértéke magasabb, mint a nemzetközi egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a külföldi személy az illetőségigazolás és a kifizető igazolása benyújtásával az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi személy által megjelölt belföldi forintszámlára utalja át.

Illetőségigazolás

A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál. Az illetőséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetőségigazolást az adóévben történt első kifizetés időpontját, illetőségének változása esetén pedig a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően adja át. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja.

Ha a külföldi személy az illetőségigazolást az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követően meg nem fizetett) adót a kifizetőnek az adóév utolsó hónapját érintő kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás alapján a kifizető az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet. A kifizető a nyilatkozatot és az illetőségigazolást megőrzi.

Ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál teljesít. A külföldi személy az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket.

A kifizető a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel.

Társadalombiztosítás

Társadalombiztosítási szempontból a külföldiek magyarországi foglalkoztatása esetén legelőször a külföldi magánszemély fogalmát kell tisztázni.

A külföldi fogalma

Külföldinek számít az a természetes személy, aki nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal, és arra nem is jogosult. A hétköznapi értelemben vett külföldiek közül a menekült jogállású, valamint a Magyarországra bevándorolt személy köteles az állandó személyazonosító igazolvány kiadását kérni, tehát az ilyen státusú személyek nem minősülnek a társadalombiztosítás szempontjából külföldinek. A bevándorolt és menekült jogállású személy mellett 2004. február 1-jétől a letelepedett személy is köteles személyazonosító igazolvány kiadását kérni, ennek megfelelően az ilyen személy sem minősül a továbbiakban külföldinek.

Biztosítotti jogállás

A külföldi-belföldi minőség közti különbségtétel mindenekelőtt a biztosítotti jogállás megítélésénél játszik szerepet. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 11. §-a ugyanis bizonyos kivételeket határoz meg a biztosítotti jogviszony és így a járulékfizetési kötelezettség alól. A jogszabályhely értelmében a biztosítás három személyi körre nem terjed ki:

- a diplomáciai mentességet élvezőkre,

- a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyekre, valamint

- a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének, valamint a külföldi székhelyű vállalkozás, kereskedelmi bank és biztosítóintézet képviseletének a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, külföldinek minősülő munkavállalójára, tagjára, foglalkoztatottjára, aki nem tartozik nemzetközi egyezmény hatálya alá.

Diplomáciai mentesség

A diplomáciai mentességet élvezők körébe nemcsak a szűken értelmezett diplomata tartozik, hanem ilyen mentességet élveznek a képviselet diplomáciai személyzetének tagjai, akiknek diplomáciai rangjuk van, ezek külföldi állampolgárságú házastársai, gyermekei is. Rájuk tehát a biztosítás és így a járulékfizetési kötelezettség sem terjed ki.

Külföldi munkáltató külföldi alkalmazottja

A külföldi munkáltató külföldi alkalmazottja esetén először tisztázni kell, hogy mit értünk külföldi munkáltató alatt. Külföldinek az a Magyarországon bejegyzett munkáltató minősül, amelyik 100 százalékos mértékben külföldi tulajdonban van. Ha egy ilyen foglalkoztató külföldinek minősülő magánszemélyt alkalmaz, arra a személyre szintén nem terjed ki a magyar biztosítási kötelezettség.

Külföldi részvétellel működő gazdasági társaság munkavállalója

A harmadik, biztosítási kötelezettség alól mentesülő csoport a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, nemzetközi egyezmény hatálya alá nem tartozó, külföldinek minősülő természetes személy munkavállalója (tagja, foglalkoztatottja).

A külföldi részvétellel működő gazdasági társaság fogalmát a hatályos adójogi, illetőleg a járulékszabályok nem határozzák meg, és nem tartalmaz ilyen rendelkezést a gazdasági társaságokról szóló törvény sem. A fogalmat a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 2. §-ának c) pontja az értelmező rendelkezések között használja, mely szerint a törvény alkalmazásában "a külföldiek gazdasági célú letelepedései: olyan gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet, amelyben a külföldi részesedéssel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi részvétellel működő társaság)".

Az olyan gazdasági társaság tehát, amelyben külföldi természetes, illetve jogi személy részesedéssel rendelkezik, külföldi részvétellel működő társaságnak minősül. E tekintetben önmagában nem annak van jelentősége, hogy a társaság a külföldi tőzsdén megjelent, hanem annak, hogy bármilyen arányban, bármilyen jogszerű tulajdonszerzési jogcímen és módon szerzett részvényeseinek, tulajdonosainak egy része külföldinek minősül.

Önmagában az, hogy az adott társaságot a külföldi tőzsdére bevezették, nem tartalma a cégjegyzéknek, azonban a külföldi részvétellel működő cég esetében a cégjegyzék tartalmazza az érintett állam betűjelét.

A kifejtettekből következően, amennyiben a társaság hitelt érdemlően nem tudja igazolni a külföldi személy tulajdoni részesedését, úgy az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények nem alkalmazhatók. Ellenkező esetben - vagyis ha igazolni tudja a külföldi részvételt - a társaság a Tbj. 11. § c) pontjának hatálya alá tartozik, és ennek megfelelően a biztosítás nem terjed ki arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára, foglalkoztatottjára), aki külföldinek minősül.

Megállapodás az ellátásokra

A fent említett külföldi magánszemélyek - akikre nem terjed ki a biztosítás - a társadalombiztosítási ellátásokra megállapodást köthetnek az OEP-pel. Az a tény ugyanis, hogy a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár nem tartozik a biztosítás hatálya alá, azt is jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltatások értékét meg kell térítenie, így az ilyen személyek - biztosítási kötelezettség híján - megállapodás keretében szerezhetnek jogosultságot meghatározott ellátásokra járulékfizetés mellett.

Nemzetközi egyezmények

A biztosítási kötelezettség elbírálásánál azonban minden esetben vizsgálni kell, hogy az adott külföldi személy államával Magyarországnak van-e hatályos szociálpolitikai vagy szociális biztonsági nemzetközi egyezménye. Amennyiben ugyanis hatályban van ilyen egyezmény, akkor annak rendelkezéseit kell elsősorban alkalmazni a külföldivel kapcsolatban.

Ilyen nemzetközi egyezmények jelenleg az alábbi államokkal állnak fenn: Németország, Svájc, Ausztria, Kanada, Bulgária, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Fehéroroszország, Oroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldávia, Örményország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Grúzia, Szerbia-Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország, Szlovénia.

A kétoldalú megállapodásokkal Magyarország arra törekszik, hogy lehetővé tegye a társadalombiztosítási jogszabályokból eredő jogosultságok megtartását akkor is, ha egy magánszemély a lakóhelyét a másik szerződő állam területére helyezi át. Mivel ezek az államok többnyire Magyarországgal szomszédosak, ezért a gyakorlatban az ezen országokból érkező munkavállalók fordulnak elő hazánkban nagy számban.

Kétoldalú egyezményeink a magánnyugdíjrendszerre nem terjednek ki, csak a szűken értelmezett nyugdíjbiztosítás és egészségbiztosítás területére. Az egyezmények zöme az európai normáknak megfelelően a szolgálati idők arányának megfelelő teherviselésen alapul, kötelezően vagy szükség szerinti esetekre előírja a szolgálati idők egybeszámítását.

Az egészségbiztosítás pénzbeli szolgáltatásait a bolgár, lengyel, csehszlovák és jugoszláv egyezmények szerint az az ország folyósítja a jogosult részére saját jogszabályai szerint, amelynél a jogosult az igény megnyílásakor biztosított volt. Ha állandó lakóhelye a másik fél területén van, akkor az ellátását átutalják a másik szerződő fél területére.

Más a helyzet az egészségbiztosítás természetbeni ellátásaival, azok közül ugyanis a sürgősségi ellátásokat mindegyik szerződő ország saját jogszabályai szerint és saját terhére nyújtja a másik szerződő állam polgárainak, ha azok átmenetileg tartózkodnak a területén. A megelőző-gyógyító ellátások tekintetében az egyes egyezmények szabályozása eltérő, bizonyos esetekben az állandó lakóhely, más esetben a tartózkodási hely határozza meg az igénybevételre jogosultság helyét.

Egészségügyi hozzájárulás

Az egészségügyi hozzájárulás tekintetében az alábbi szabályozás van hatályban a külföldiekkel kapcsolatban. A százalékos eho-t nem kell megfizetni akkor, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a Tbj. 11. §-a, illetve 13. §-a (nemzetközi egyezményes) hatálya alá tartozik. Így nem állapítható meg százalékos eho-kötelezettség például a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyek esetében. Tételes eho-fizetési kötelezettség azonban terheli a külföldi részvétellel működő gazdasági társagot - mint kifizetőt - az általa foglalkoztatott külföldi állampolgár után is, ha arra a törvényben meghatározott jogviszonyok alapján kerül sor.

Ami Magyarországon a jelenlegi szabályozást várhatóan leginkább érinti 2004. május 1-jétől (EU-csatlakozás), az a Tbj. 11-13. §-ainak változása. Átfogalmazódik ugyanis a külföldi és a belföldi definíciója, ennek megfelelően a Tbj. 11. § b) és c) pontja várhatóan módosul, változik az a személyi kör, amelyre nem terjed majd ki a biztosítás. Fontos még ezzel kapcsolatban, hogy az EU-tagállamokkal (és leendő EU-tagállamokkal) jelenleg hatályban lévő szociálpolitikai és szociális biztonságról szóló egyezmények hatályukat vesztik Magyarország EU-csatlakozásával, azokat az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletek váltják fel.

Foglalkoztatás

A külföldi állampolgárok magyarországi foglalkoztatása engedélyhez kötött. Ez alól kivételt képeznek a menekültek, a menedékesek (az ideiglenes menedékben részesülők), valamint a bevándorlási és letelepedési engedéllyel rendelkezők, illetve azok a külföldiek, akikkel kapcsolatban külön jogszabály ad felmentést a munkavállalási engedély alól. * Általános engedély, amely korlátlan belföldi munkavállalásra ad lehetőséget, nem létezik. A munkavállalási engedély egy adott munkáltatónál meghatározott munkakör ellátására jogosít. A munkavállalási engedélyek típusai: egyéni engedély, csoportos keretengedély, csoportos keretengedélyen alapuló egyéni engedély

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére