A fizetésképtelenség szabályai

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 72. számában (2004. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Több mint tíz éve, a rendszerváltozás elején a cégek ezrei szűntek meg, gyakran dicstelen körülmények között. A nehézségekkel küszködő vállalkozásokból ma is van elég, és kilábalási lehetőségeik sem sokkal jobbak az elődeikénél. A hitelezői követelések kielégítésére nagyobb esély nyílna, ha a mind gyakoribb felszámolások helyett a reorganizációt is lehetővé tevő csődeljárást választhatnák az átmenetileg súlyos helyzetbe kerülő cégek. Ezt szolgálná a most formálódó új fizetésképtelenségi törvény.

Csökken az eljárások időtartama, nő a felelősség

Az elfogadott ütemterv szerint szeptemberre kell a kormány elé terjeszteni az új csődtörvény koncepcióját. Az eredeti, a csőd, a felszámolás és a végelszámolás szabályait taglaló 1991-es törvényt ugyan az évek során többször módosították, de az elmúlt hónapokra bizonyossá vált, hogy a további toldozásra-foldozásra már nincs mód, koncepcionális megújításra van szükség. Mint azt Keller László, a Miniszterelnöki Hivatal közpénzügyi államtitkára lapunknak elmondta, reményeik szerint a koncepció alapján 2005 májusára születhet meg a végleges, kormány elé kerülő törvényjavaslat, s azt a jövő év szeptemberében el is fogadhatná a parlament. Molnár György, a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) elnöke szerint a menetrend kicsit vontatott, de a szakmának ez esetben el kell fogadnia a politika sajátos menetrendjét. Már az is rendkívül fontos, hogy a politikai döntéshozókban most legalább érzékelhető a fogadókészség a szakemberek szerint egyre égetőbb probléma kezelésére - mondja a FOE elnöke, aki abban reménykedik, hogy az elnyújtott határidők lehetőséget adnak arra, hogy ne csak a csődtörvény revíziója történjen meg, hanem a peremfeltételek kidolgozására is teljes körű figyelem összpontosuljon. Mindez azt eredményezné, hogy az új - immár joggal hitelezővédelmi törvénynek nevezett jogszabály - mellett a 2006. január elsejére tervezett hatálybalépésig olyan kormányrendeletek is megalkothatók, mint például a szakértők jogállásáról szóló passzus vagy a csődbiztos kijelölésének feltételeiről szóló szabályozás. A koncepcionális kérdések végigtárgyalása után lehetőség lesz arra, hogy lobbizással felgyorsítsák a törvénykezési procedúrát, amelynek kapcsán akár 2005 második felében életbe léphet az új csődszabályozás.

Egy kézben az előkészítés

Az előkészületek sem voltak teljesen simák. A korábbi területgazda, a Pénzügyminisztérium (PM) tavaly decemberig kapott időt arra, hogy elkészítse saját koncepcióját, ám az elgondolás még a közigazgatási egyeztetésig sem jutott el. Egyes vélemények szerint a PM kudarca mögött az a vita is meghúzódott, amely végigkísérte a 2003. évet, s amelynek lényege az volt, hogy a közpénzügyi államtitkárság is - a PM-mel mintegy párhuzamosan - létrehozott egy szakértői csapatot, amely ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott. Miután pedig a pénzügyi tárcánál az azóta bekövetkezett változások lényegében már borítékolhatóak voltak, nem okozott nagy meglepetést Keller Lászlónak és csapatának felkérése a törvény előkészületének koordinációjára. A döntést ugyanakkor utólag némileg igazolja, hogy a Draskovics Tibor vezette új pénzügyi kormányzatnak egészen más jellegű feladatokra - a költségvetés rendbe hozására - kell mostanság koncentrálnia, így talán jobb is, ha ezt a stratégiai feladatot egy jobban "ráérő" csapatra bízzák. Arra ugyanakkor a jelek szerint senki sem fecsérel időt, hogy kritizáljon azért, mert a hatalmi harc kapcsán több hónapot csúszik a szabályozás.

A fő kérdés, hogy a piac tud-e várni ennyit. A csődeljárások ugyanis teljesen kihaltak az üzleti életből: míg 1993-ban valóságos csődhullám volt Magyarországon, addig tavaly év végén a mintegy 31 ezer felszámolás és végelszámolás mellett tavaly mindöszsze 25 cég vállalta azt, hogy végigviszi a csődeljárást. Ez a szakma szerint a túl szoros határidők mellett a csőd jogintézménye bonyolultságának is köszönhető: a gazdálkodó szervezetek jelentős része nem ismeri a csődre vonatkozó szabályokat. Külön gond az is, hogy az ismerethiány a vállalatok jelentős részénél azt eredményezi: a csőd ma Magyarországon messzemenően nem elfogadott megoldási mód. Igaz ez annak ellenére is, hogy a rendelkezésre álló kimutatások szerint a hitelezőknek a felszámolás sem megoldás: statisztikák szerint a hitelezői követelések egy százaléka sem térül meg az ilyen eljárásokban Magyarországon, míg ez az arány a nyugati országok némelyikében 10-15 százalék is lehet. Az APEH statisztikái szerint 2003-ban 51 milliárd forintnyi adótartozás után indult felszámolási eljárás, s ebből az elmúlt év végéig mindössze 14 millió forint folyt be az adóhivatali kasszákba. A folyamatban lévő felszámolási ügyekben érintett vállalkozásoknak csak az adótartozásuk megközelíti a 227 milliárd forintot. Ezek a számok jelzik: az államnak sem ártana a valódi alternatívát jelentő csőd irányába terelni a nehézséggel küszködő vállalkozásokat.

Persze mint látjuk: a csőd elvben a mai szabályok között is végrehajtható, ám Molnár György szerint ehhez minden érintett félnek példamutató rugalmasságról kell tanúbizonyságot tennie. A csődeljárást választó cégnek ugyanis az esetek döntő többségében többszörös kanosszát kell járnia a bíróság, a hitelezők és az egyéb intézmények (pl. önkormányzatok) között. Ezen állandó egyeztetések során egyszerűen nem marad idő egy valóban átgondolt reorganizációs terv kidolgozására.

Leterhelt szakemberek

A jelenlegi helyzet tarthatatlanságát és a csődmenedzselések rendkívül szerény számát egyebek mellett az e területen megfelelő tudással rendelkező szakemberek rendkívüli leterheltsége fokozza. Ahhoz, hogy a hitelezők valóban elhiggyék, a reorganizációval nemcsak a maradék pénzük úszik el, hanem ténylegesen is van remény arra, hogy a vállalat kilábalhasson a gondból, az esetek többségében nem elég a szép terv; olyan ember is kell a terv mögé, akiben feltétlen a hitelezői bizalom. Ezek a szakemberek azonban jelenleg éppen a kiüresedett vállalkozások felszámolásával vannak elfoglalva.

A témát ismerők szerint e területen a közeljövőben számottevő változások várhatók. 2003 közepe óta a cégbíróságoknak joguk van egyéb nyilvántartásokból - földhivatalok, közjegyzői kamara, önkormányzatok - adatokat kérni egy-egy cég tőkehelyzetére vonatkozóan, ha nem teljesíti mérlegbeadási és egyéb törvényi kötelezettségeit. Amennyiben az ilyen megkeresésekre nincs érdemi vagyont feltüntető válasz, a cégbíró maga dönthet az adott cég nyilvántartásból való törléséről. Így nem indul végelszámolás, amely sok esetben felszámolásba csap át, tovább húzva az ügyet, növelve a költségeket. Miután tíz ügyből 7-8 eset ilyen, a törlési eljárás lehetővé tétele az évi 17-18 ezer felszámolási eljárást minimum a felére csökkentheti. Ez pedig azzal járhat, hogy az érintett szakemberek sokkal többet tudnak majd foglalkozni az érdemi reorganizációs lehetőségek feltárásával.

Magyarországi csődtörténet

 

Működő és bejegyzés alatti cég

Felszámolás alatti cég

Végelszámolás alatti cég

Cégjegyzékből törölt cég

1993

107 677

2 403

1 912

4 654

1994

131 801

4 928

2 928

8 281

1995

159 925

7 260

4 366

14 302

1996

186 147

9 282

6 270

22 984

1997

217 471

10 965

7 158

36 122

1998

262 539

11 368

9 064

52 532

1999

313 108

11 032

9 078

72 651

2000

333 696

11 135

9 117

103 035

2001

357 176

12 182

11 211

123 903

2002

379 582

14 144

12 573

152 601

2003

399 190

15 324

12 644

181 706

2004

421 476

17 491

11 446

206 693

Forrás: FOE

Van igény a reorganizációra

Ha pedig több időt tudnak szakítani a szakemberek egy-egy cégnél a tényleges lehetőségek kidolgozására, akár meghonosodhat az a Nyugat-Európában bevált gyakorlat, amely szerint csak abban az esetben kerül sor a felszámolás elindítására, ha semmiféle remény sincs a - legalább részleges - reorganizációra. Molnár György szerint a több idő lehetővé teheti azt is, hogy a fizetésképtelenség határára sodródott cégeknél ne várják meg, amíg a felszámolás minden szabad kapacitást, eszközt leköt, hanem - amennyiben lehetőség van rá - a még működtethető vagyont "életben tartsák". Feltétele, hogy igazolható legyen: az adott részegység által gyártott termékre továbbra is van kereslet, érvényes megrendelésekkel rendelkezik. A felszámoló feladata ezekben az esetekben az, hogy a hitelezőkkel elfogadtassa az adott részterület reorganizációs tervét, hiszen a hitelezői választmány engedélye nélkül ebbe nem lehet belefogni. A FOE elnöke nem kis részben szervezetük sikerének tartja, hogy sikerült megértetniük a bankokkal, számukra is hasznosabb, ha ott, ahol a fennáll a termelés továbbvitelének lehetősége, érdemes finanszírozási forrást találni a reorganizáció sikeréhez. A bankok számára ugyanakkor rendkívül fontos az is, hogy a szép tervek mellett személyi biztosítékok is rendelkezésre álljanak: megtalálható legyen a cégnél egy olyan szakértői csapat, amely garanciát nyújt arra, hogy az elképzelések meg is valósulhatnak.

Ha mindezek meg is volnának, mindenképpen szükség lenne az időtáv megnyújtására. A jelenlegi csődtörvény éppen ezen a ponton okozza a legtöbb fejfájást: érdemi reorganizációra nincs lehetőség a csődvédelem rendkívül rövid, 150 napos fizetési haladékot engedélyező időszaka alatt. A fő gond a szakemberek szerint az, hogy a hatályos törvény inkább felelősségelhárító. Az érdemi csődeljárás helyett megelégszik azzal, hogy kierőszakolja az adós és a hitelező közötti alkut, amelynek vége az egyezség. Ez az egyezség ugyanakkor általános vélemények szerint nem a csődeljárás vége, hanem sokkal inkább egy, a folyamat kezdő szakaszához tartozó alappont, hiszen az újraindulás, az átszervezés, az érdemi reorganizáció csak ezzel az egyezséggel kezdődhet el. Az új szabályozásnak a reorganizációs időszakot kellene minél inkább körülbástyáznia, hiszen csak ezzel teremtődhet meg a remény arra, hogy a hitelezői igények minél nagyobb arányban kielégíthetők legyenek.

Keller László szerint az új szabályozás révén akár arra is lehetőség nyílik, hogy a csődhelyzetben lévő cégek gazdálkodásuk újra fellendítéséhez külső forrásokhoz is hozzájussanak, Molnár György szerint ehhez a szemléletbeli váltás mellett a feltételrendszer könynyítésére is szükség lenne, hiszen a pályázati pénzek lehívásához, közbeszerzésekben történő szerepléshez szükséges előírásoknak a csődhelyzetben lévő cégek nem felelnek meg, ráadásul a kötelező biztosítékok állítását lehetetlenné teszi, hogy az esetek döntő többségében a hitelezők az adós cég szinte minden fellelhető eszközére jelzálogot és elidegenítési tilalmat jegyeznek be.

Ők is csehül állnak

Nemcsak Magyarországon, Csehországban is hasonló gondokkal küszködik a csődszabályozás. A közelmúltban a Nemzetközi Valutaalap által készített jelentés arra hívta fel a prágai vezetés figyelmét, hogy az országnak sürgősen javítania kell a hitelezők jogainak védelmét, és gyorsítania kell a bírósági eljárásokat a pénzügyi szektor erősítése végett. Az IMF értékelése szerint a csődtörvény módosításai nyomán az elmúlt években történt ugyan némi javulás, de a hitelezők jogai továbbra sem érvényesülnek kellőképpen, és a bíróságokon jókora ügyhátralék halmozódott fel. Csehországnak több nemzetközi hitelintézet és hitelminősítő szerint is új csődtörvényt kellene alkotnia, ami lehetővé tenné a működésképtelen vállalatok felszámolását. Prágában már tavaly elkezdték az új jogszabály kidolgozását, de itt sem remélhető túl gyors előrelépés. A kritika annyit mindenesetre elért, hogy a cseh kormány felkérte a Világbankot és az EBRD-t, hogy segítsenek a csődtörvény gyors megreformálásában.

Változó felelősségi szintek

Abban minden szakember egyetért, hogy a fő feladat a felelősségi rendszer gyökeres megváltoztatása. Nem elég hozzá pusztán az új csődtörvény. Az érintettek szerint az alapszabályozással összhangba kell hozni a büntető törvénykönyvet és a gazdasági társaságokról szóló rendelkezéseket is. A szakma legalább háromszintű felelősségi kör kidolgozását tartja szükségesnek. Az alapvető felelősség továbbra is a tulajdonosoké lesz: pontos információkkal kell rendelkezniük arról, mikor kezdődik el a vagyon megállíthatatlan felélése. Ilyenkor minden esetben elvárható lesz, hogy erről értesítsék a hitelezőket, akiknek bevonásával megkezdődhet a válságkezelés.

A tulajdonosi felelősség nyomon követéséhez ugyanakkor feltétlenül szükséges a menedzsment felelősségének pontos meghatározása is. Amenynyiben ugyanis ez a rész nincs pontosan szabályozva, a tulajdonosnak akár kibúvót is kínálhat, ha arra hivatkozhat, hogy a menedzsment nem pontosan, nem időben jelentette a gazdálkodás során felmerült problémákat. Egyes szakemberek szerint ugyanakkor a teljes biztonságot az teremtheti meg, ha a menedzsmentnek nemcsak a tulajdonosokat, hanem a hitelezőket is kötelezően tájékoztatnia kell a felmerülő gondokról. Ezzel a párhuzamos felelősséggel ugyanis egyértelműen rákényszeríthetők lennének a gazdálkodás adataival napi szinten tisztában lévő döntéshozók arra, hogy valóban időben jelezzék a problémákat. A rendszer visszirányú: a több helyre jelentés mentesítheti a menedzsmentet attól, hogy a későbbiekben őket vegyék elő a számonkérés során.

Keller László szerint fontos lenne, hogy az objektív véleményformálók felelősségét is szabályozzák. Nem véletlen, hogy az új csődszabályozást előkészítő munkacsoportban részt vesznek a Könyvvizsgálói Kamara képviselői is. A közpénzügyi államtitkár álláspontja: a könyvvizsgálói felelősség törvénybe iktatására már csak azért is szükség van, mert általa az eddigieknél nagyobb az esély arra, hogy közösen meghatározhatóvá válik az az időpont, amikor feltétlenül szükség van a hitelezők tájékoztatására, bevonásukra a döntéshozatali eljárásba. Az a mostani körülmények között már nem járható út, hogy a cégvezetők odatolják a könyvvizsgáló, de akár még a felügyelőbizottság elé is az éves mérleget azzal, hogy "itt tessék aláírni" - vélekedik Molnár György. Ha a gazdálkodás minden egyes szereplőjének felelőssége jól körülhatárolt, az eddigieknél több szűrő segítheti, hogy a jelenleginél kisebb számban kerüljenek csődhelyzetbe vállalkozások. A több érintett bevonása a másik oldalról segítheti a megfelelő reorganizációs eszköz kiválasztását is.

Azokban az esetekben, amelyekben nincs más út, mint a csőd vagy a felszámolás, a reakcióidő felgyorsítása szavatolhatja az érdemi újjászervezést, illetve a hitelezői érdekek védelmét. A FOE elnöke szerint szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy az eljárás lassúsága lehetővé tegye a vagyon eltüntetését. A bíróságnak sem szabad tétováznia: az igazolt hitelezői kérelem beérkezése után 72 órán belül meg kellene indulnia az eljárásnak. A jelenlegi rendszerben a felszámolás a hitelezői kérelem beérkezését követő 3-12 hónapon belül kezdődik el, ám számottevően kitolódik az érdemi határidő, ha az adós a végzést megfellebbezi. A szakemberek tapasztalata szerint ez az időtartam "ügyes" ügykezeléssel akár két évig is elhúzható. Ezen időszak alatt pedig - mivel a hatályos szabályok nem teszik lehetővé, hogy a bíróság a felszámolás megindításáig bármilyen ellenőrzés alá vonja az adós vagyonát - a még meglévő vagyont is felélik a társaságok, illetve zavartalanul kiüríthető a cég. A felelősség kérdésének az eddigieknél pontosabb szabályozása azt is megnehezíti majd, hogy az ügyvezető lemondásával mentesülhessen a számonkérés alól. A tisztességes ügymenetet is veszélyeztetheti az elhúzódó felszámolási eljárás, hiszen a vállalkozásban lévő termelőeszközök, gépek értéke az idő előrehaladtával rohamosan csökken.

A vagyon értékelése

A cégbíróságok és a hitelezők dolgát is nagyban megkönnyítené, ha az új szabályozás elfogadtatná azt a szakemberek által támogatott javaslatot, amely szerint a vállalkozóknak a jövőben meg kellene jelölniük azt az alaptőkét, amelynek erejéig vállalják a felelősséget tartozásaikért. Ez a hitelezőknek - a jelenlegi homályos információk helyett - pontos információval szolgálhatna az adott cég tehervállalási erejéről, más oldalról viszont magát a vállalkozót kímélné meg a túlzott felelősségvállalástól, hiszen sokakat most az visz tisztességtelen útra, hogy a vállalkozó a teljes vagyonával felel, ami adott esetben a saját és családja értékeinek kockáztatásával járhat. Wieszt János, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) osztályvezetője szerint az alaptőke megjelölése a fogyasztók és a szerződéses partnerek védelme kapcsán indokolt lenne, ám arra is figyelmeztet, hogy ez a megoldás sok céget értelmetlenül beszoríthat, hiszen az új vállalkozók többsége minimális pénzzel indítja el tevékenységét.

Európai (ellen)példa

Európában nem a hiányos szabályozás, hanem az egyre erősebb csődhullám okoz gondot. Az osztrák KSV intézet kimutatásai szerint 2003 első hat hónapjában több mint 82 ezer cég jelentett csődöt Nyugat-Európában, ami közel hét százalékkal több, mint 2002 hasonló időszakában. A legnagyobb mértékben, 9,1 százalékkal Németországban növekedett a fizetésképtelenné vált cégek száma.

A szaporodó csődök arra késztették az EU-döntéshozókat, hogy elgondolkozzanak azon: miként lehet csökkenteni a fizetésképtelenséget általában kísérő üzleti és társadalmi megbélyegzést, amelynek nyomán megnehezül a vállalkozók újrakezdési lehetősége. Az Európai Bizottság részére készített egyik szakértői tanulmány szerzői a nemzeti csődtörvényeknek a gyengélkedő vállalkozásokra kifejtett hatását vizsgálva emelték ki az új szabályozás szükségességét.

Jellemző magatartás

Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet 2003 nyarán végzett felmérése szerint a magyar cégvezetők úgy látják, hogy a magyar gazdaságra közepes mértékben jellemző az értékesítés-szolgáltatás továbbszámlázása az adófizetés időbeli elcsúsztatása céljából, valamint a veszteséges vállalkozások fenntartása egészen a csődeljárásig, és így a kifizetések elodázása, végül elmaradása. A veszteséges cégek fenntartását a megkérdezettek 27 százaléka meglehetősen jellemzőnek véli, míg a vállalkozók 41 százaléka gondolja úgy, hogy ez a gazdasági magatartás közepes mértékben jellemzi a magyar gazdaságot.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére