Pénzügyi szolgáltatók és szolgáltatások

E körben a három szentség: money, money, money

A pénzügyi szolgáltatót a hazai jog nem definiálja, de nem kell sokat keresgélnünk ahhoz, hogy ráakadjunk a közvetett meghatározásra. A hitelintézeti törvény hosszú felsorolást ad arról, hogy mi tartozik a pénzügyi szolgáltatások körébe. Ízelítőül ebből (a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában): betét gyűjtése és elfogadása; hitel és pénzkölcsön nyújtása; pénzügyi lízing; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel történő kereskedelmi tevékenység; pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység); letétkezelés kollektív befektetések részére; letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás. A pénzügyi vállalkozás nem más, mint az a pénzügyi intézmény, amely egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez.

Aki más pénzével sáfárkodik, az nem lehet akárki, és nem tehet meg akármit. Ezért vannak szigorú előírások arra, hogy milyen felkészültséggel, mekkora tőkével lehet más pénzéhez hozzájutni, és hasonlóan szabályozott az is, hogy miként kell bánni ezzel a pénzzel. Ennek ellenére időről időre zavar keletkezik a rendszerben, mert a pénz nagy csáberő a tévútra téréshez, és a mégoly szigorú ellenőrzésen sem akad fenn minden szabálytalanság (vagy nem időben).

A befektetési szolgáltató

A befektetési szolgáltató is idegen pénzt vesz el, majd azzal különféle műveleteket hajt végre. A befektetési szolgáltatás egyebek mellett az üzletszerűen – forintban, illetőleg valutában, devizában, egy vagy több befektetési eszközre – végzett következő tevékenység: bizományosi tevékenység; kereskedelmi tevékenység; egyéni portfóliók egyedi kezelése a befektető által adott megbízás alapján (portfóliókezelés); jegyzési garanciavállalás; ügynöki tevékenység; az értékpapír forgalomba hozatalának szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás. A befektetési szolgáltató pedig nem más, mint aki ezeket végzi. A befektetési szolgáltatásra vonatkozó előírások értelemszerűen a tőkepiaci törvényben jelennek meg, de ezek vonatkoznak a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató hitelintézetre (bankokra) is. (Megjegyezzük, hogy a befektetési vállalkozás fogalma szűkebb, mint amit a pénzügyi vállalkozásnál láttunk. Amíg a pénzügyi vállalkozás az, aki pénzügyi szolgáltatást végez, addig a befektetési vállalkozás fogalma alá csak az értékpapír-bizományos, az értékpapír-kereskedő és az értékpapír-befektetési társaság tartozik.)

Az eddigieket összefoglalva – és leegyszerűsítve – azt mondhatjuk, hogy vannak pénzügyi és befektetési szolgáltatók, vagyis bankok és brókercégek. A valóságban azonban a területek gyakran egybemosódnak, hiszen különböző, nem banki befektetési instrumentumokat tudunk megvásárolni bankokban is. Ennek nem utolsósorban az az oka, hogy ugyanaz a tulajdonosi kör bírja a bankot, a brókercéget, hoz létre befektetési alapokat, és akkor még nem esett szó a biztosítóról és a lízingcégről, amely szintén ugyanannak a cégcsoportnak a tagja.

Biztosítók ajánlatai

Nem cégeknek, hanem magánszemélyeknek szólnak a biztosítók befektetéshez kötött életbiztosításai. Ezek szélsőséges konstrukciója olyan, hogy csak egy minimális – haláleseti – életbiztosítást tartalmaz, a befizetés (a biztosítási díj) többsége egy befektetési alapba kerül. Ezt a pénzt a biztosító alapkezelője fialtatja, a biztosított pedig megválaszthatja, hogy kockázatosabb, vagy inkább kevésbé kockázatos eszközökbe kerüljön a pénze. (Közelebbről: részvényeket vagy inkább állampapírokat vegyen belőle az alapkezelő.) Valójában a cégcsoportnál a bank szabad pénzeszközeit, a befektetési alapokat és a biztosítások díjtartalékait ugyanaz a szervezet kezeli. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a több pénzt jobb feltételekkel, illetve diverzifikáltabban – kisebb kockázattal, nagyobb haszon reményében – lehet kihelyezni. (Több cégcsoport létrehozott önkéntes és magánnyugdíjpénztárat, esetleg egészségpénztárat, sőt lakástakarék-pénztárat is.)

A cégcsoportok egyre inkább arra törekszenek, hogy a valamelyik csatornán hozzájuk került ügyfelet a többi csatornában is magukhoz kössék. Például aki ügyfele a banknak, az kedvezményt kap a biztosításból, vagy fordítva: a hitel kondíciói lesznek előnyösebbek.

Lízing – fogalmi zavarokkal

Tavaly akár az ezermilliárd forintot is elérte a lízingcégek forgalma hazánkban. Az impozáns szám szépséghibája, hogy ennek nagyobb részét a magánszemélyek által hitelbe vásárolt személyautók adták. A (pénzügyi) lízing fogalmi eleme ugyanis az, hogy a lízingbe vevő társaság valamely termelőeszközt (ebbe egyébként a személyautó is beletartozhat) vagy ingatlant úgy szerez meg a lízingbeadó közreműködésével, hogy annak tulajdonjoga csak a futamidő végén lesz az övé. Közben az eszközt használva havonta "kitermeli" a lízingdíjat.

Amíg a lízingpiacot apró, hazai magántulajdonban lévő cégek alkották, addig problémaként vetődött fel az, hogy mi történik, ha "becsődöl" a lízingcég. (A lízingbevevő csődje ebből a szempontból tisztázott volt, hiszen nem az övé az eszköz.) A jogi fejtegetéseknek gyakorlati következménye akkor sem volt, hiszen ha ilyen bekövetkezett, a felszámoló egy másik lízingcégnek adta át az állományt, amely "kifuttatta" a szerződéseket, és a végén elszámolt a bevételekkel. Ma viszont a lízingtársaságok nagy bankok (illetve, mint láttuk: nagy pénzügyi csoportok) tulajdonában vannak, így kicsi az esély a megingásra.

Deviza (EUR) -alapú hitelajánlat
A gépjármű bruttó vételára: 2 000 000 forint		Futamidő
	Havi törlesztés (Ft)	12 hónap	24 hónap	36 hónap	48 hónap	60 hónap	72 hónap
S 800 000		104 664	54 547	37 881	29 578	24 620	21 334
F 1 200 000
A vételár %-ában	*ÜK	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%
40,00%	**THM	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%
S 1 000 000		87 220	45 456	31 568	24 648	20 517	17 778
F 1 000 000
A vételár %-ában	*ÜK	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%
50,00%	**THM	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%
S 1 200 000		69 776	36 365	25 254	19 719	16 413	14 223
F 800 000
A vételár %-ában	*ÜK	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%	8,50%
60,00%	**THM	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%	8,84%
* ÜK ügyleti kamatláb ** THM teljes hiteldíjmutató S – saját erő; F – finanszírozott összeg

Forintalapú hitelajánlat
A gépjármű bruttó vételára: 2 000 000 forint		Futamidő
	Havi törlesztés	12 hónap	24 hónap	36 hónap	48 hónap	60 hónap	72 hónap
S 800 000		110 302	60 199	43 684	35 564	30 799	27 710
F 1 200 000
A vételár %-ában	*ÜK	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%
40,00%	**THM	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%
S 1 000 000		91 918	50 166	36 404	29 637	25 666	23 091
F 1 000 000
A vételár %-ában	*ÜK	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%
50,00%	**THM	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%
S 1 200 000		73 534	40 133	29 123	23 710	20 533	18 473
F 800 000
A vételár %-ában	*ÜK	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%	18,50%
60,00%	**THM	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%	20,15%
* ÜK ügyleti kamatláb
** THM teljes hiteldíjmutató
S – saját erő; F – finanszírozott összeg

Ellenőrzés, felügyelet

A pénzügyi szolgáltatókra a vállalkozások többségéhez képest több olyan jogszabály vonatkozik, amelyek a cég és a pénzügyi eszközeinek a biztonságát hivatottak garantálni. Ezek sorában az ellenőrzést részletező előírás éppúgy megtalálható, mint az összegyűjtött pénz befektetését meghatározó passzus. Még az ellenőrzés előtt szólni kell azokról a szabályokról, amelyek a pénzügyi és befektetési szolgáltatók (és így az ügyfelek, befektetők) kockázatát csökkentik. Ezeknek az a céljuk, hogy egy intézmény ne vásárolhasson túl nagy hányadot egy másik vállalatból, hiszen ha azzal valami történik, akkor a pénz nagy része odaveszik. Például egy bank a szavatoló tőkéjének legfeljebb 15 százalékát fektetheti egy társaságba. A nyugdíjbiztosítóknál előírás az is, hogy az összegyűjtött pénz mekkora hányadát kell (biztonságos) állampapírban tartani. Más a helyzet akkor, ha valaki maga alakítja ki a részvényekből álló portfólióját, hiszen ekkor övé a döntés joga, no meg a nyereség vagy a veszteség is. Hasonló a helyzet a befektetési alapoknál, ezek meghirdetik befektetési politikájukat, és ki-ki ízlése szerint választ (vagy nem választ) a felkínált jegyekből.

Mind a pénzügyi, mind pedig a befektetési szolgáltatók tevékenységét árgus szemmel figyeli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Egy-két mondatban nehéz összefoglalni azt, hogy mit tehet a felügyelet, ezért inkább – példálózó jelleggel – felsorolunk néhány jogkört. A pénzügyi szolgáltatók – hasonlóan az összes többihez (biztosítók, nyugdíjpénztárak stb.) – el sem kezdhetik addig a tevékenységüket, amíg erre nem kapnak engedélyt a PSZÁF-tól. Azt követően pedig folyamatosan küldik a tevékenységükről szóló információkat a felügyeletnek, amely a helyszínen is ellenőrzi a bankokat és más szolgáltatókat. A befektetési szolgáltatókkal kapcsolatos felügyeleti teendők közül néhány:

– ellenőrzi a kibocsátó információszolgáltatási kötelezettségének teljesítését;

– ellenőrzi, illetve vizsgálja a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatban meghatározott szabályok és elvek betartását, érvényesülését;

– vizsgálja, elemzi és értékeli a befektetési szolgáltató, az árutőzsdei szolgáltató, a befektetésialap-kezelő, a letétkezelő, a tőzsde, az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet üzletvitelének irányítását;

– bennfentes kereskedelem, tisztességtelen árfolyam-befolyásolás gyanúja esetén vizsgálatot folytat – és így tovább.

Ennek ellenére, éppen az utóbbi idő problémái mutatnak rá arra, hogy az ellenőrzés – a felügyelet – sem mindenható. A kormány ennek javítására terjesztett be egy törvényjavaslatot a parlament elé késő ősszel, amit azonban a köztársasági elnök nem hirdetett ki, helyette az Alkotmánybírósághoz továbbította azt. (Az ellenzék szerint a javaslatnak egy célja volt: a felügyelet jelenlegi elnökének leváltása.) Annak ellenére, hogy a törvény így járt, néhány momentumot érdemes kiemelni belőle. A befektetők és betétesek fokozott védelmével foglalkozó kihirdetés előtt álló törvény(javaslat?) egyebek mellett előírja a bankoknál lefolytatott vizsgálatok utóellenőrzését. A fogyasztási, lakossági (így a lakás-) hiteleknél kötelezővé teszi a teljes hiteldíjmutató feltüntetését. A befektetési szövetkezeteknek szab gátat azzal, hogy limitálja a tagi kölcsön nyújtását, ami e fölött lenne, az már betétgyűjtésnek minősülne, amire a szövetkezet nem jogosult. Mind a pénzügyi, mind pedig a befektetési szolgáltatóknál részletesen szabályozza a számítógépes rendszer működését. A törvény második fele viszont valóban a felügyelet irányítását alakítaná át, amelynek révén új elnök kerülhetne a szervezet élére.

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletnek is van jogosítványa a pénzügyi (befektetési) szolgáltatókkal kapcsolatban, ez azonban értelemszerűen a (magánszemély) fogyasztóknak kínált eszközökhöz kötődik. Az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz nekik, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész (bizonyos esetekben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is) pert indíthat. Ennek célja a fogyasztók széles körének védelme, illetve a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése. Ilyen per akkor is indítható, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg. Ilyen kereset a jogsértés bekövetkezését követő egy éven belül nyújtható be. A bíróság, az ítéletében feljogosíthatja az igény érvényesítőjét, hogy a jogsértő költségére az ítéletet országos napilapban közzétegye. A jogsértő köteles a sérelmet szenvedett fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Ez nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerinti igényét is érvényesítse.

A másik fogyasztóvédelmi szabály az ügyfélszolgálatokkal kapcsolatos. A közüzemi, a pénzügyi és nyugdíjpénztári, a biztosítási, valamint a távközlési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek – a fogyasztói bejelentések intézésére, a panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók tájékoztatására – az ügyfelek részére nyitva álló helyiségükben ügyfélszolgálatot kötelesek működtetni.

Díjak összehasonlítása az interneten*
Új "kötelező" felelősségbiztosítás, 2004
Biztosításkötő: Nem természetes személy
Gépjármű típusa: 1600 cm3 OPEL
Település: Budapest
Jelenlegi bónusz besorolás: A00
Fizetési mód: átutalás, negyedévente
Biztosító	Ft/év
Európa	68 800 Ft
OTP-Garancia	93 360 Ft
Generali	94 080 Ft
Allianz	94 560 Ft
Union	95 646 Ft
UNIQA (AXA)	97 592 Ft
ÁB-Aegon	111 840 Ft
Argosz	111 888 Ft
* Táblázatunk tájékoztató jellegű, a valós díjak a feltételek pontosításával a fentiektől eltérhetnek

A szolgáltatók összehasonlítása

A lízingcégek ma már nem úgy kelletik magukat az autószalonokban, mint néhány évvel korábban. Akkor akár három-négy finanszírozó társaság törlesztési tábláit is egymás mellé tehettük, és eldönthettük, melyiket válasszuk. Ma az ügyintéző ránk néz, állít valamit a számítógépen, és már nyomtatja is az ajánlatot. Rendszerint egy finanszírozóét (jobb esetben kettőét). Így fordulhat elő, hogy ugyanazt jóval olcsóbban és drágábban is megkaphatjuk. Például az euróalapú lízing (és hitel) lapzártakor többnyire 10 százalék feletti hiteldíjmutatóval volt kapható. (A hiteldíj a kamat mellett az egyéb költségeket is tartalmazza.) Aki erősködik, hogy ez neki drága – és vevőként kell a dílernek -, akkor kap egy másik nyomtatott táblát, amelyen már csak 8 százalék lesz a hiteldíjmutató. Akcióban viszont 6 százalékért is kapható hitel. Hogy mit jelentenek a százalékok a törlesztőrészletben? Például 1 millió forint havi törlesztőrészlete 8 százalékos hiteldíj mellett, 5 éves futamidőnél 20 ezer forint körüli összeg. Könnyen előfordulhat, hogy ugyanezért 25 ezret is fizethetnénk.

A biztosítókkal a vállalkozók leginkább a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alkalmával találkoznak. Ezt a biztosítást általában drágábban mérik a cégeknek, mint a magánszemélyeknek, és az sem mindegy, hogy hányan vezetik a kocsit. (A legfontosabb árképző a telephely földrajzi helye.) A feltételek és a biztosítási díjak azonban ma már annyira diverzifikáltak, hogy általános szabályt nehéz találni. Érdemes a cég feltételeihez igazítva több biztosító ajánlata alapján kiszámolni a költségeket, mielőtt szerződést kötne e cégvezető. Erre az internetes honlapok valamelyike kiválóan alkalmas.

"All Inclusive" a hitelintézeteknél

Mára lelassult a bankok közötti népvándorlás, és a hitelintézetek főként a meglévő ügyfelek minél sokrétűbb kiszolgálására törekednek. A mind terjedelmesebb bankcsoportok létrejötte is ezt a vonalat erősíti.

Ma már egy vállalkozó szinte az összes szükséges pénzügyi szolgáltatást egyetlen banktól egy helyen megkaphatja. A legnagyobb választékot az OTP-csoport kínálja, miután az egyébként önálló Garancia Biztosítót is magában foglalja a komplex számlaszolgáltatást nyújtó, hitelező, valamint brókertevékenységet is végző OTP Bank, a lízingelésre szakosodott Merkantil Bank, továbbá az Egészségpénztár és a Nyugdíjpénztár, valamint az utazásszervezéssel foglalkozó OTP Travel mellett. A többi hitelintézeti csoport saját biztosítóval nem rendelkezik, de a többi szolgáltatást nagyjából nyújtja. Különbséget jelenthet még, hogy a részvény- és egyéb befektetési üzleteket a bank maga vagy egy független csoporttag bonyolítja le.

Banki nyitás a kis- és középvállalkozások felé

A vállalkozói réteg kiszolgálásában változást hozott az elmúlt egy-két év. A korábban kizárólag nagyvállalatokra összpontosító pénzintézetek egy része felkarolta a kis- és középvállalkozói réteget is. A néhány éve kizárólag nagy forgalmú ügyfeleket kiszolgáló CIB Bank például testreszabott számlacsomagot kínál kisvállalkozóknak. Hasonlóképpen járt el a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) is, az induló vállalkozásoknak ajánlott Mikro és Nova számlacsomagjaival.

A Budapest Bank (BB) kifejezetten megcélozta az egyéni vállalkozókat 400 millió forint éves árbevételig, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat 50 millió forint éves árbevételig. A Raiffeisen Bank is nyitott a közepes vállalkozások felé, de az általa megcélzott ügyfélréteg éves nettó árbevétele 50 millió forintnál kezdődik.

Szolgáltatási paletta Az univerzális bankcsoportok vállalkozói szolgáltatási palettája: * Pénzforgalmi szolgáltatás és a számlavezetéshez kapcsolódó egyéb (széf, letéti stb.) szolgáltatások * Betétlekötés * Befektetési alapok * Hitelezés * Faktorálás (követelés-vásárlás) * Bankgarancia-nyújtás * Tőkepiaci (részvény, kötvény) műveletek * Határidős pénzműveletek, árfolyam-biztosítás * Vagyonkezelés * Lízing * Egészségpénztár (az OTP-, a K&H- és az MKB-csoport tagjai között) * Nyugdíjpénztár * Élet- és vagyonbiztosítás (az Erste- és az OTP-csoportnál) * Utazásszervezés, -értékesítés (az OTP-csoportnál)

Nyeregben a házibankok

Mivel a bankok igyekeznek minél több szállal magukhoz kapcsolni a vállalkozásokat és a magánszemélyeket, a törzsügyféli pozíció akár előnnyel is járhat.

Mindez nem jelenti azt, hogy egy vállalkozás ne választhatna külön bankot a számlavezetés, a tőkepiaci műveletek vagy a lízingüzlet lebonyolítására. Ebben az esetben többek között a díj- és a jutalékkülönbségek alapján érdemes a döntést meghozni.

A vállalkozások jóval rugalmatlanabbak a banki szolgáltatások igénybevételénél, mint a lakosság – tartják a gazdaságkutató intézetek. A GfK Piackutató Intézet például negyedévente vizsgálja a lakosság szokásainak változását, de csak kétévente a vállalkozásokét.

Legutóbbi, 2002-es felmérésük szerint a gazdálkodó szervezetek csaknem fele három pénzintézetet tekint házi-bankjának. Az OTP, a Budapest és a K&H Bank közel egyforma arányban vezet a piacon. A koncentrálódás különösen a 100 millió forintnál kisebb éves forgalmat lebonyolító cégekre jellemző. Ezek egyharmada tartja ugyanis házibankjának az OTP-t, további egyharmaduk pedig a BB-t és a K&H-t.

A legnagyobb, évi 2,4 milliárd forintot meghaladó forgalmat lebonyolító cégek legtöbbje számára a K&H Bank számít házibanknak, majd a Budapest Bank következik, a harmadik helyen pedig a Magyar Külkereskedelmi Bank áll.

A nonprofit szervezetek közel fele az OTP-t tekinti házibankjának, a mezőgazdasági szféra cégeinek zöme pedig a K&H Bankot.

A verseny élénkülésének azonban már 2002-ben voltak jelei. A gazdálkodókat ugyanis elsősorban a CIB, a Citibank és az Erste Bank kereste meg ajánlataival.

A gazdálkodó szervezetek általában több pénzintézettel is üzleti kapcsolatban állnak, derül ki a felmérésből. Az OTP ügyfélköréhez tartozik a cégek jó egyharmada, míg a Budapest Bankéhoz és K&H Bankéhoz 25-25 százaléka. A cégek tíz százalékánál nagyobb arány jutott két éve a Magyar Külkereskedelmi Bankra és a Postabankra.

A házibankokkal többnyire elégedettek voltak a vállalkozások, ugyanis az 1000 cégre kiterjedő felmérésben a válaszadók 95 százaléka azt állította, még nem volt problémája. Ha panaszkodtak, elsősorban a mindennapi ügyintézés lassúságát kifogásolták, illetve a díjakat sokallták.

A GfK hamarosan megjelenő 2004. évi felmérése már valószínűleg nagyobb szórást mutat a vállalkozók bankjainak piaci pozíciója között, köszönhetően a kis- és középvállalkozói rétegért beindult banki versenynek. A számlavezetésben egyre több olyan csomag jelenik meg, amelyet a kis forgalmú, illetve a kezdő vállalkozások igényeire szabnak. Néhány éve még egy kisvállalkozásnak is ugyanakkora havi számlafenntartási díjat kellett fizetnie, mint egy nagy cégnek, pedig havi utalása el sem érte az egytucatot. Ma már lehet találni havi ezer forint alatti számlafenntartási díjat is.

Az internet betört a bankszolgáltatásokba

A vállalkozói banki szolgáltatások is jelentős fejlődésen mentek át az utóbbi években. Elterjedt a projektfinanszírozás, amellyel az OTP Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank és a CIB Bank is foglalkozik. A kisebb cégek finanszírozása is megújult, kapható már a piacon olyan folyószámlahitel, amelynél – a lakossági ügyfelekhez hasonlóan – a számlamúlt a fontos.

A kisvállalatok finanszírozásába új színt vitt be a Budapest Bank a Bizalom Limit bevezetésével. Ezt a szolgáltatást olyan 100 és 700 millió forint közötti árbevételű kisebb cégeknek fejlesztette ki, amelyek nem rendelkeznek a klasszikusan elfogadott banki biztosítékokkal. A Bizalom Limit fedezetét a vállalkozás vagyonát terhelő zálogjog és a Hitelgarancia Rt. kezességvállalása jelenti. Az új finanszírozási csomag keretében eseti hitelt, garanciát vagy beruházási hitelt is felvehet a vállalkozó. Ez utóbbi esetében nincs szükség az üzleti tervre.

Több pénzintézet is bevezette az on-line hiteligénylést, amikor a vállalkozó az interneten kezdeményezheti egy kölcsön felvételét, s a banktól választ kap arra, hogy milyen finanszírozás ajánlható a számára. A világhálón értékpapírokat is lehet jegyezni, legutóbb a Földhitel- és Jelzálogbank papírjait igényelhették a vállalkozások az interneten.

Az interneten keresztüli bankszolgáltatások fejlődése táplálja a kis forgalmú vállalkozások számlavezetéséért indult versenyt is. A kisszámú tranzakciót végző ügyfelek kiszolgálása ugyanis kifizetődőbb lenne a világhálón keresztül. A piaci fejlemények következménye lesz az internetes bankhasználat robbanásszerű fejlődése. A vállalkozói ügyfelek száma 2002-ben például több mint megduplázódott, és a harmadik negyedév végén 26 400 felhasználót regisztráltak a hálón, s 2003 végére már 45 ezer fölötti számmal kalkuláltak.

A nagyvállalatok és intézmények esetében azonban a bankok egyelőre nem tervezik a kitelepített ügyfélterminálok lecserélését, s ezt az ügyfelek sem igénylik.

Fogalomtár

A pénzügyi terület szóhasználata valamelyest eltér a köznapitól. A fogalmak pontos ismerete segíthet a helyes döntések meghozatalában is.

Befektetési alap: befektetési jegyek nyilvános vagy zártkörű kibocsátásával létrehozott és működtetett, jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelyet a befektetésialap-kezelő a befektetők általános megbízása alapján, azok érdekében kezel. A zárt végű alap meghatározott időre jön létre, a jegye it csak lejáratkor lehet visszaváltani. A nyílt végű alap határozatlan idejű, és a jegyei folyamatosan vásárolhatók, visszaválthatók.

Befektetésialap-kezelési tevékenység: a befektetésialap-kezelő által, a meghirdetett befektetési elveknek megfelelő befektetési alap kialakítása és a befektetési alap portfóliójában lévő egyes eszközelemeknek (befektetési eszköz vagy ingatlan) a befektetésialap-kezelő döntése alapján, a befektetési alap meghirdetett befektetési elveihez igazodó adásvétele.

Befektetésialapletét-kezelési tevékenység: a letétkezelő a befektetésialap-kezelő megbízása alapján letéteményesként a befektetési alap tulajdonában lévő értékpapírok letéti őrzését és az ahhoz kapcsolódó kezelését, továbbá a befektetési alap bankszámlájának, illetve értékpapírszámlájának vezetését, valamint a befektetési jegyek eladásával, visszavásárlásával, a hozamok kifizetésével és a nettó eszközérték megállapításával kapcsolatos technikai tevékenységet és az alapkezelők sajátos ellenőrzését végzi.

Befektetési hitel: értékpapír vásárlásához nyújtott – éven belüli lejáratú – hitel, ha a hitelt nyújtó részt vesz az ügylet lebonyolításában.

Befektetési jegy: a befektetési alap nevében (javára és terhére) sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.

Befektetési szolgáltató: a befektetési vállalkozás és a befektetési szolgáltatási tevékenységet, valamint kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet is folytató hitelintézet (ide nem értve az elszámolóházat).

Befektetési szolgáltatási tevékenység: bizományosi tevékenység; kereskedelmi tevékenység; egyéni portfóliók egyedi kezelése a befektető által adott megbízás alapján (portfóliókezelés); jegyzési garanciavállalás; ügynöki tevékenység; az értékpapír forgalomba hozatalának szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás üzletszerű folytatása forintban, illetőleg valutában, devizában egy vagy több befektetési eszközre.

Befektetési vállalkozás: az értékpapír-bizományos, az értékpapír-kereskedő és az értékpapír-befektetési társaság.

Befektető: az a személy, aki a befektetési szolgáltatóval, befektetésialap-kezelővel, árutőzsdei szolgáltatóval, vagy más befektetővel kötött szerződés alapján saját vagy más pénzét, egyéb vagyontárgyát – részben vagy egészben – a tőkepiac, illetve a tőzsde hatásaitól teszi függővé, azaz kockáztatja.

Bizományosi tevékenység: megbízás alapján a befektetési szolgáltató és az árutőzsdei szolgáltató saját nevében az ügyfél javára (terhére) folytatott tevékenysége.

Biztosítási szolgáltatás: biztosítótársaság, illetve biztosítószövetkezet biztosítási szerződés megkötésére és teljesítésére irányuló tevékenysége, ideértve a biztosítási alkusz és a biztosítási szaktanácsadó részére végzett tevékenységet is.

Elszámolási rendszer: pénz- és értékpapír-átutalások egységes rend és közös szabályok szerinti feldolgozására, pozícióvezetésre vonatkozó, a rendszer tagjai által kötött kölcsönös megállapodás.

Elszámolóház: a tőzsdén és tőzsdén kívül megkötött pénz- és tőkepiaci ügyletek elszámolásával és teljesítésével kapcsolatos szolgáltatásokat teljesítő szakosított hitelintézet.

Értékpapír: a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő befektetési eszköz.

Értékpapírletét-kezelés: értékpapír letéti őrzése, a kamat, az osztalék, a hozam, illetőleg a törlesztés beszedése és egyéb kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.

Forgalomba hozatal: az értékpapír tulajdonjogának első ízben történő keletkeztetésére (eladására) irányuló eljárás.

Forgalmazó: az értékpapír forgalomba hozatalában közreműködő befektetési szolgáltató.

Hitelintézet: az a pénzügyi intézmény, amely a pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt. Kizárólag hitelintézet jogosult betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására; készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtására; pénzváltásra.

Intézményi befektető: a hitelintézet, a befektetési vállalkozás, a befektetési alap, a befektetésialap-kezelő, a kockázatitőke-társaság, kockázatitőke-alap, a biztosítóintézet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a magánnyugdíjpénztár, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság.

Járulékos vállalkozás: olyan vállalkozás, amely kizárólagosan vagy elsődlegesen egy vagy több befektetési vállalkozás, elszámolóházi tevékenységet végző szervezet vagy befektetésialap-kezelő üzletszerű tevékenységét kiegészítő tevékenységet, így különösen ingatlankezelést, adatfeldolgozást, pénzszállítást, biztonsági, illetőleg kommunikációs szolgáltatást végez.

Kereskedelmi tevékenység: befektetési szolgáltató, illetve árutőzsdei szolgáltató által pénzügyi eszköz, illetve áru saját számlára történő adásvétele, cseréje.

Kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység: értékpapírok letéti őrzése és az azzal kapcsolatos nyilvántartások vezetése; értékpapír-letétkezelés; befektetési hitel nyújtása a befektetőknek; tanácsadás társaságoknak tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával összefüggő kérdésekben, és szolgáltatás vállalati fúziók és befolyásszerzés esetében; nyilvános vételi ajánlat útján részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás; befektetési tanácsadás; ügyfélszámla-vezetés; értékpapírszámla-vezetés; értékpapír-kölcsönzés üzletszerű folytatása.

Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás: pénzváltási tevékenység; az elszámolásforgalom lebonyolítása (elszámolásforgalmi ügylet); pénzfeldolgozási tevékenység; a bankközi piacon pénzügyi ügynöki tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetve devizában.

Közérdekű keresetindítás: az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész, valamint a pénzügyi szolgáltatással kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is pert indíthat a fogyasztók széles körének védelme, illetőleg a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében. Ilyen per akkor is indítható, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.

Központi értékpapír-nyilvántartás: a központi értéktár által vezetett, a belföldön kibocsátott értékpapírok adatait visszakereshető módon tartalmazó nyilvántartás.

Központi értékpapírszámla: a központi értéktár által a dematerializált értékpapírról sorozatonként vezetett összesített nyilvántartás.

Pénzügyi intézmény: a hitelintézet, illetve a pénzügyi vállalkozás.

Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra.

Pénzügyi szolgáltatás: betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz – saját tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól történő elfogadása; hitel és pénzkölcsön nyújtása; pénzügyi lízing; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység); letétkezelés kollektív befektetések részére; letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; hitelreferencia-szolgáltatás; önkéntes kölcsönös biztosítópénztár részére történő vagyonkezelés; készpénzátutalás; magánnyugdíjpénztár részére történő vagyonkezelés üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.

Pénzügyi vállalkozás: az a pénzügyi intézmény, amely egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez.

Portfólió: a portfóliókezelési tevékenységet végző számára átadott eszközök, illetőleg ezen eszközökből a portfóliókezelési tevékenységet végző által összeállított, többféle vagyonelemet tartalmazó eszközök összessége;

Portfóliókezelés: az a tevékenység, amelynek során a befektető meghatározott eszközei azzal a céllal kerülnek a portfóliókezelési tevékenységet végző szervezet (hitelintézet, befektetési vállalkozás, befektetésialap-kezelő) rendelkezése alá, hogy meghatározott feltételek mellett, egyedi módon, a befektető által adott megbízás alapján befektetési eszközökbe fektesse és kezelje a befektető javára azzal, hogy a befektető a megszerzett befektetési eszközökből eredő kockázatot és hozamot, így különösen annak nyereségét és veszteségét, közvetlenül viseli.

Ügyfélszolgálat: a közüzemi, a pénzügyi és nyugdíjpénztári, a biztosítási, valamint a távközlési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók tájékoztatására az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben ügyfélszolgálatot kötelesek működtetni.

Ügynök: a befektetési szolgáltatóval, illetőleg árutőzsdei szolgáltatóval kötött szerződés alapján, annak nevében, felelősségére és kockázatára eljáró személy, aki/amely a befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató bizományosi, illetőleg kereskedelmi tevékenységét megbízási szerződés alapján végzi, és ennek során az ügyfél pénzét és egyéb eszközét kezeli; illetve az a személy, aki/amely a befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató bizományosi, illetőleg kereskedelmi tevékenységét elősegítő tevékenységet végez.