Ételed, mint orvosság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 71. számában (2004. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Napjainkban mind többször hangzik el a hippokratészi intelem: ételed legyen orvosságod! Világszerte nő a kereslet a természetes alapanyagokból, környezetkímélő eljárásokkal készült termékek iránt. Európában 5,5 millió, a világon 22 millió hektáron folytatnak ökológiai gazdálkodást. A WTO prognózisa szerint a bioélelmiszerek jelenlegi 5-6 százalékos részesedése 2010-re 20 százalékra emelkedik a fejlett országokban. Az agrárszakemberek úgy vélik, a magyar termesztők és kereskedők számára nagy lehetőségek rejlenek az ökológiai gazdálkodás széles körű elterjedésében.

Biogazdálkodás: lassú átállás

Az általános szóhasználatban biotermesztésként emlegetett gazdálkodási formát a szakirodalom ökológiai gazdálkodásként definiálja, és a szintetikus szerek nélküli, a természetes élettani ciklusokon és a biológiai védelmen alapuló termesztést, állattenyésztést, élelmiszer-feldolgozást és -értékesítést érti rajta.

Az első világháború után számottevően csökkent a mezőgazdasági termékek mennyisége, és romlott azok minősége. A jelenség okát Rudolf Steiner (1861-1925), az antropozófia névre keresztelt új filozófiai irányzat megalkotója a kémiai eljárások elterjedésében látta. Az organikus szemléletű tudós - A mezőgazdaság fejlődésének filozófiai alapjai címen 1924-ben összefoglalt - elméletének lényege: a gazdaságot önálló, zárt rendszerű egységnek kell tekinteni, amelynek szoros kölcsönhatásban álló részei a talaj, a növények, az állatok és az ember. A szakirodalom ezt a munkát tekinti a környezetbarát gazdálkodás alapjának. Steiner eszméit követve jöttek létre az első német biodinamikus rendszerek. Az 1920-as évek végére 100, az 1940-es évek elejére pedig már több mint ezer mezőgazdasági üzemben dolgoztak környezet- és egészségóvó eljárások szerint. 1932-ben megalapították a ma is létező Demeter Szövetséget, amely a speciális gazdálkodásból származó biotermékek értékesítését tűzte ki céljául.

A szerves biológiai gazdálkodás alapjait a svájci Müller házaspár teremtette meg. A parasztcsaládból származó első generációs értelmiségi, Hans Müller 1946-ban biotermékeket előállító és értékesítő szövetkezetet hozott létre annak érdekében, hogy a minőség javítása révén növelje a gazdálkodók biztonságérzetét. A Müller házaspár tevékenysége nyomán az 1940-es években kezdett elterjedni Nyugat-Európában a biológiai gazdálkodás.

Szakvásár Nürnbergben

Nürnbergben 1990 óta minden évben megrendezik a BioFach szakvásárt. A kiállítók 75 százaléka természetes élelmiszereket, 10 százaléka természetes alapanyagokból készült kozmetikumokat és tisztítószereket mutat be, emellett bútorok, játékok, cipők és más, bőrből készült termékek, ruházati cikkek szerepelnek a kínálatban. A felvonultatott élelmiszerek nagy részét az italok és az étolajak teszik ki. Ez utóbbiak közül kiemelkednek az olívaolajak (az úgynevezett olívabárban több mint 130 fajtát kóstolhatnak meg a látogatók). A kiállítók között többségben vannak az olasz, a spanyol és a francia cégek. Hazánkat 1999-ben mindössze 2, 2000-ben 18, 2003-ban pedig mintegy 40 vállalkozás képviselte.

Klub, mozgalom, kormányprogram

A biotermékek előállítását szorgalmazó gazdálkodás hazánkban az 1980-as évek elején polgári kezdeményezésként bontakozott ki. A biokultúra-mozgalom kezdetben országos klubhálózat formájában működött. Alapítói nem mezőgazdasági termelők, hanem úgynevezett környezettudatos fogyasztók és kertbarátok voltak. 1987-től - Biokultúra Egyesületként - célkitűzéseik között szerepelt, hogy megismertessék és elfogadtassák az ökológiai termelést a gazdálkodókkal, a tudományos élettel, valamint az, hogy szervezett formában képezzék a termesztőket és a feldolgozókat. Több ezren vettek részt az egyesület tanfolyamain, tudományos konferenciáin, beindult a termelés, amelyben meghatározó szerepe volt a Nyugat-Európából - főként Hollandiából - érkező piaci impulzusoknak és szakembereknek is.

A Biokultúra Egyesületet 1995-ben az Európai Unió (EU) is elismerte, és a szervezet a hazai környezetbarát termesztés hivatalosan elfogadott ellenőrévé vált. Azonban az EU-csatlakozási tárgyalások előrehaladtával, illetve az ökológiai gazdálkodásról szóló kormányrendelet értelmében olyan független szervezetre kellett bízni az ellenőrzést, amely nem folytat más tevékenységet, ezért az egyesület önálló vállalkozásként létrehozta a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaságot. 2002 óta - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai felügyelete alatt - ez a kht., továbbá egy másik, újonnan hitelesített gazdasági társulás, a Hungária Öko Garancia Kft. végzi a magyarországi ökotermékek minősítését. A tanúsítható árucikkek köre a hazánkból, az Európai Unióból és az úgynevezett harmadik országok listáján szereplő államokból (például Svájc, Argentína, Izrael, Ausztrália, Új-Zéland, Costa Rica) származó növényi termékekre, valamint a belőlük készült élelmiszerekre terjed ki.

Magyarországon EU-konform jogszabályok képezik az ökológiai gazdálkodás törvényi hátterét. A nemzeti agrár-környezetvédelmi programot (NAKP), amelynek része az öko-gazdálkodási célprogram, 2000-ben vezették be. Első szakasza a 2000. január 1-jétől 2006. december 31-éig terjed. Ezzel párhuzamosan egy, a környezeti-gazdasági-szociális hatásokat nyomon követő program is zajlik, amelynek eredményeit 2006-ban értékelik. Az elemzéstől függően módosulhatnak a NAKP második, 2007-től 2013-ig tartó szakaszának céljai, illetve feladatai.

Tanúsított állati termékek (2002)

Termék

Mennyiség (tonna)

Célország

Bárányhús

3

Magyarország

Vágóbárány

4

Magyarország

Tojás

509 760 db

Hollandia

Borjúhús (magyar szürke szarvasmarha)

20

Magyarország

Bivalyhús

0,725

Magyarország

Csirkehús

32

Magyarország

 

12

Hollandia

Kacsahús

0,805

Hollandia

Pulykahús

2,377

Hollandia

 

Juhsajt

0,766

Németország

Juhhús

0,264

Magyarország

Magyar szürke szarvasmarha

29,344

Magyarország

Mangalica sertés

20

Magyarország

Szalámi

1,479

Magyarország

 

0,005

Németország

Méz

178

Németország (102)

   

Magyarország (75)

Forrás: Biokontroll Hungária Kht.

Önként vállalt kötelmek

Az ökológiai gazdálkodás önkéntes, de ha valaki emellett voksol, kötelező betartania a szabályait. A vállalkozók csak fokozatosan válhatnak biogazdálkodókká: terményeik szántóföldi termesztéskor legalább két év, ültetvényeknél pedig három év átállási idő után kaphatnak először hivatalos biotermék minősítést. (Egyes vélemények szerint ez az átállási terminus kevés, legalább hét évnek kellene eltelnie ahhoz, hogy a talaj és a vízkészlet visszanyerje eredeti tisztaságát.)

A biogazdálkodás - főként kezdetben - egyáltalán nem könnyű lecke, ráadásul a betakarítható termés is kevesebb. A termelőnek merőben új szemléletet és kifinomultabb szakmai fogásokat kell elsajátítania, be kell tartania a technológiai fegyelmet. Dokumentálnia kell a munka összes műveletét, fel kell jegyeznie, milyen szaporítóanyagokat, szereket használt. Meg kell őriznie és az ellenőrzéseken be kell mutatnia a bizonylatokat. A feldolgozás mozzanatairól szintén naplót kell vezetnie.

Ellenőrzött ökogazdálkodásra jelentkezők száma

Év

Feldolgozók

Kereskedők

1998

17

2

1999

36

22

2000

36

54

2001

67

72

2002

100

92

Forrás: Biokultúra Egyesület és Biokontroll Kht.

Az ellenőrzés szigorú, a szabályok megszegése büntetést von maga után. Súlyos esetben kizárják a termesztőt az ökológiai gazdálkodók köréből. Ha valaki netán tiltott növényvédő szert vagy genetikailag módosított szaporítóanyagot használ, elölről kezdheti az átmeneti időszakot. Olyan területeken, ahol hagyományos gazdálkodást is folytatnak, nem szabad azonos fajtákat termeszteni. Így akadályozzák meg, hogy biotermékként kerülhessen piacra olyan áru, amely nem ökológiai gazdálkodásból származik. A különböző termőterületekről betakarított terményeket külön tárolókban kell tartani, hogy semmiképpen se keveredhessenek össze.

Az uniós előírások a vetésforgót, a megfelelő fajok, fajták kiválasztását, a kártevők természetes ellenségeire épülő védekezést tekintik a környezetbarát gazdálkodás alapjának. Egyéb, kizárólag a jogszabályokban felsorolt módszerek, illetve anyagok csak akkor alkalmazhatók, ha a termelés másként nem biztosítható. Ehhez minden esetben be kell szerezni az ellenőrző szervezet engedélyét.

Tanúsított növényi termékek (2002; tonna)

Összesen

Ökológiai

Átállási

69 074

60 354

8 720

Export

   

62 159

54 416

7 743

Nem minden bioterméknek kikiáltott áruról mondható el, hogy valóban az. A hatályos jogszabályok értelmében ökológiai (biológiai, öko, bio) jelöléssel csak olyan árucikkek forgalmazhatók, amelyeket a törvényi előírások betartásával és elismert ellenőrző szervezet kontrollja mellett termeltek, dolgoztak fel, illetve importáltak. A valódi biotermékeken feltüntetik, hogy mely ökológiai gazdálkodótól származik, mit tartalmaz, továbbá azokon megtalálható az ellenőrző szervezet neve, ezenkívül a HU-ÖKO-01-es kódszám. Ha ezek nem szerepelnek a csomagoláson, bizonyos, hogy a termék hivatalosan nem kontrollált.

Amennyiben egy üzem tanúsított ökológiai gazdálkodásba kíván kezdeni, be kell jelentkeznie az ellenőrző szervezethez. Attól az időponttól, illetve már szerződött gazdálkodó esetén az új terület bejelentésétől számítják az átállás kezdetét. Az ellenőrök évente legalább egy - átállás alatt lévő gazdaságok esetén két - átfogó, a teljes gazdálkodásra kiterjedő vizsgálatot tartanak. A tanúsítványok kiállításának díja általában a termék nettó eladási árának 1 százaléka plusz áfa.

Az 1983 és 1994 közötti időszak biogazdálkodásáról nincsenek pontos adatok. Kezdetben legfeljebb 1-2 ezer, 2002-ben csaknem 104 ezer, tavaly pedig már 120 ezer hektáron termeltek így.

Két éve Magyarország mezőgazdasági területének (6,1 millió hektár) mintegy 1,7 százalékán folyt ökológiai művelés. Ezen belül a gyepek 3,6 százalékán (1,18 millió hektárból 42,6 ezren), a szántó-kert művelési ágba tartozó területeknek pedig 0,92 százalékán (5,05 millió hektárból 46,8 ezren) folyt ilyen gazdálkodás. A szőlő-, valamint a gyümölcsterületeknek csak 0,5 százalékát vonták be. A teljes ökoterület 52,5 százaléka már "átállt", 47,5 százaléka megkezdte az átállást. 2002-ben 83 gazdaságban 11 855 jószágot neveltek ökológiai alapon.

2002-ben kérelem alapján 117 gazdaságtanúsítványt és minősítő bizonyítványt adtak ki (82 mezőgazdasági termelőnek, 1 gombatermesztőnek, 5 méhésznek, 3 vadon termő növényt begyűjtőnek, 16 feldolgozónak és 10 kereskedőnek); összesen 4000 terméktanúsítvány készült.

Az ökológiai termékek 90 százaléka - nagyrészt nyersáruként - elsősorban az Európai Unióba és Svájcba került. Az üzemek főként alkalmi és bérmunkában végeztek elsődleges feldolgozást (gyorsfagyasztás, zöldség-, gyümölcs-, gyógy-, valamint fűszernövény-szárítás, pépkészítés).

Szakértők úgy vélik, a 4,7 millió hektáros művelhető szántóterületből hozzávetőlegesen 2,5 millió hektáron lehet majd versenyképesen gazdálkodni az EU-csatlakozás után. A fennmaradó 2,2 millió hektár alternatív hasznosítási módjai között a biogazdálkodás az egyik ígéretes lehetőség. A kormány 2006-ra a jelenlegi 120 ezer hektárról 300 ezerre kívánja növelni az ökológiai gazdálkodásba vont területet.

A bioélelmiszerek, illetve az egészséges életmódhoz kötődő termékek tavalyi forgalmát 4 milliárd forintra becsülik. A gazdaságok az elmúlt évben is főként nyersárut exportáltak, de a jövőben várhatóan egyre több feldolgozóvállalkozás lesz.

Korábban a környezetbarát gazdálkodásra átálló termesztők csak a talajvizsgálatok elvégeztetésének, az ellenőrzés, a tanúsítás díjának fedezéséhez pályázhattak meg (először 100, majd 75 százalékos) támogatást, illetve a szerves trágyák, a felhasználható növényvédő szerek, a szaporítóanyagok költségeinek legfeljebb 40 százalékáig részesülhettek vissza nem térítendő juttatásban. Ez a rendszer eltért az EU-ban szokásostól. Bár a NAKP értelmében már 2000-ben meg kellett volna valósítani az EU-konform, hektáronkénti normatív támogatást, ez - forrás híján - 2002-re tolódott. Az állam 2003-ban hektáronként 10-40 ezer (összesen mintegy 1 milliárd) forinttal támogatta a biogazdálkodókat. Az idén a nemzeti vidékfejlesztési terv keretén belül 2 milliárd forintot irányoztak elő erre a célra, amelynek 80 százalékát az EU állja - amennyiben jóváhagyja a programot.

Az egészség záloga

A brit fogyasztók csaknem 50 százaléka vásárol biotermékeket. Németországban a családok több mint 60 százaléka tartja fontosnak, hogy az asztalára kerülő élelmiszerek legalább részben biotermékek legyenek. A japánok egészséges táplálkozás iránti elkötelezettsége legendásan erős, így egyre több - főként Amerikából importált - bioárut vásárolnak. A francia kormány az elmúlt években megnégyszerezte az átállási támogatásokat, és 2005-re 1 millió hektárra szeretné növelni az ökogazdálkodásba vont területet. Az Európai Bizottság a biogazdálkodás ösztönzésére stratégiai tervet dolgozott ki, amelynek értelmében mindazok, akik legalább öt évig ökogazdálkodást folytatnak, magasabb nyugdíjat kapnának. A nemzeti fejlesztési programok ma már nem csupán egy piaci rés betömésének lehetőségét látják a környezetbarát gazdálkodás elterjedésében, hanem az egészség megőrzésének alapvető zálogát.

Biotej, biohús

Tavaly került piacra az első országosan kapható magyar biotej, amelyet egy Békés megyei családi gazdaság állít elő. A Gyulához közeli településen élő termelők a nyugat-európai trendek tanulmányozása után, az új piaci lehetőségeket felismerve 1999-ben kezdtek áttérni az ökológiai gazdálkodásra. A gazdaság a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi területén fekszik. Jelenleg több mint 500 Holstein-fríz tehenet és körülbelül 600 növendéket tartanak. A takarmányt 1500 hektár szántón és 400 hektár legelőn termesztik, 2002-ben már minősített takarmányuk volt. A földjeiken mechanikusan irtják a gyomokat.

A szabályok tiltják az intenzív termelésre jellemző hozamfokozók, antibiotikumok, vegyszerezett takarmányok felhasználását, sőt, az állatok természetes életmódjának megfelelő tartástechnológiát írnak elő. A farmon tágas térben élnek a szarvasmarhák. A tanúsítás szerint a biotej csíraszáma kevesebb mint fele az extra minősítésben megadott határértéknek, beltartalmi mutatói pedig lényegesen kedvezőbbek a fajta tejére jellemző paramétereknél: átlagos zsírtartalma 4 százalék felett van, míg a fehérje aránya meghaladja a 3,4 százalékot. (Az már más lapra tartozik, hogy a táplálkozástudomány egyik újabb irányzata mindenféle tej fogyasztását károsnak tartja, éppen annak zsír- és fehérjetartalma miatt.)

A gazdaság beindítása összesen 300 millió forint beruházást igényelt. A jobb immunrendszerű génállomány kialakítása érdekében selejtezték az állatokat, új tejházat, fejőházat és istállót építettek. 2002-ben 190 millió forintot, tavaly és az idén - a SAPARD-program keretében - 70 millió forintot költöttek fejlesztésre, illetve invesztálnak.

A Pick Szeged Rt. - a Hortobágyi Közhasznú Társasággal együttműködve - dolgozta ki a Hortobágyi Nemzeti Parkban tartott biominősítésű magyar szürke szarvasmarha és mangalica sertés feldolgozásának technológiáját. A sikeres fejlesztőmunka eredménye az első magyar húsipari biotermék, a Hortobágyi bioszalámi. Az állatok felnevelésétől a hús feldolgozásáig mindent ellenőriz és tanúsít a Biokontroll Hungária Kht. A marhákat és a sertéseket természetes, vegyszermentes takarmánnyal etetik, és a húsukból készített termékek sem tartalmaznak egészség- és környezetkárosító anyagokat. A bioszalámi kiváló minőségét az ISO 9001 és ISO 9002 szabványok betartása, továbbá a HACCP (Hazard Analysis Critical Control Points) rendszer és a TQM (Total Quality Management) vezetési szemlélet alkalmazása szavatolja.

Magyarországon is mind többen keresik, vásárolják a biotermékeket, amelyek az utóbbi években a hazai bevásárlóközpontok polcain is megjelentek. Ez újabb értékesítési csatornát kínál a termelőknek, ám a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdálkodók és az üzletláncok együttműködése nem mindig sikeres. Ezt példázzák a Nagy-Britanniában történtek. Ott az 1980-as évek végén több bevásárlóközpont kezdett friss biotermékeket árusítani. Egy ideig bővült az új piac, az 1990-es évek közepén azonban már csak egy-két üzlethálózat kínált nagyobb mennyiségben friss biocikkeket. A fordulat egyik oka az volt, hogy a bevásárlóközpontok a méret, az alak és a minőség tekintetében teljesen egynemű árut vártak a termelőktől. A gazdálkodók azonban nem tudtak megfelelni a kívánalomnak, hiszen a természetes módon termesztett zöldségek, gyümölcsök nagy formai változatosságot mutatnak. Emiatt pedig a kereskedők az áru zömét (olykor 70 százalékát) selejtnek minősítették. De volt más ok is: a bevásárlóközpontok néhány év alatt annyira leszorították a biotermelőknek fizetett felvásárlási árakat, hogy már nem érte meg a multik megrendelésére termelni.

A hazai fogyasztók legkönnyebben bioboltokban, ökopiacokon vásárolhatják meg a minősített termékeket. Néhány cég (például az Ebio és a Zöldrózsa Kertészet) házhoz szállítást is vállal. Vásárlás előtt érdemes az interneten tájékozódni a termesztőkről, termelőkről. Az igazán elkötelezett ökogazdálkodók ugyanis fontosnak tartják, hogy a világhálón is hírt adjanak termékeikről.

Az 1980-as évek végén az Ebio Kertészet volt az első Magyarországon, amely - korábban csak importált - zöldségkülönlegességeket, például cukkinit, brokkolit, színes salátát termesztett. A vállalkozás frissdiplomás kertészmérnök vezetője, Gergics Antal a költségtakarékos gazdálkodást tűzte ki célként, ezért olyan régi fortélyokhoz folyamodtak (vetésforgó, zöldtrágyázás, a Hold-fázis figyelembevétele a vetéseknél), amelyekkel műtrágya nélkül lehet termelni. Ma már 10 hektár zöldségesben, 4 hektárnyi gabonaföldön és 1 hektár szőlő-gyümölcsösben gazdálkodnak - ellenőrzött ökomódszerekkel. 1999-ben az országban elsőként megkezdték a biotermékek házhoz szállítását is. A vásárlók számára heti kis és nagy családi csomagokat állítanak össze, de egyéni rendeléseket is elfogadnak. A heti kis zöldségcsomag (3-4 kg) nettó ára 1700 forint plusz 300 forint szállítási díj. Félkilós élesztő nélküli tönkölybúzakenyér ára 280 forint. A mangalica karajáért, combjáért, oldalasáért 1800, a nyúlhús kilójáért 1500 forintot számláznak.

Természetellenes

A természeti kincsek több évszázados herdálásának következtében kérdéses, hogy az utánunk jövő nemzedékeknek lesz-e miből gazdálkodniuk, továbbá hogy a káros anyagok kibocsátásának mértéke nem teszi-e hamarosan lehetetlenné az életet bolygónkon. Dr. Radics László, a budapesti kertészeti egyetem Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének vezetője szerint a környezetvédelem, a természeti értékek megőrzése mára a gazdasági-társadalmi élet döntően fontos feladatává vált. A professzor elmondta: az 1990-es évek elején úgyszólván illegálisan kezdték tanítani az ökológiai gazdálkodást, az csak lassan vált elfogadott tantárggyá. Ez első hallásra érthetetlennek tűnik, jobban belegondolva azonban érthető az ellenállás, hiszen a műtrágyák, szintetikus növényvédő szerek gyártásával és értékesítésével foglalkozó vállalkozások üzleti érdekeit sérti a környezetbarát módszerek térhódítása. * Radics László állítja: az összes kémiai növényvédő anyag kiváltható természetes szerekkel, illetve termesztési módokkal. Annál is inkább, mert a szakma több ezer éves tapasztalatokból meríthet. A csupán nyolcvan-száz éves múltra visszatekintő, vegyszerekre alapozott, a szó szoros értelmében természetellenes mezőgazdálkodás azzal kezdődött, hogy a termésmennyiség mindenáron történő növelését tekintették elsődleges célnak. Az eljárás be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, azonban az intenzitás fokozásáért mindannyian nagy árat fizetünk: a XX. század második felétől kezdődően a világon mindenütt ugrásszerűen emelkedett a daganatos, allergiás és egyéb, káros környezeti hatásokra visszavezethető megbetegedések száma. A betegek kezelése, gyógyítása - a családokat sújtó lelki teher mellett - rengeteg pénzbe kerül.

Tészek kellenek!

Az ökológiai árutermelésé a jövő - vélik sokan. A lelkesedést azonban mérsékli, hogy a biogazdálkodók jelenleg ugyanolyan gondokkal küszködnek, mint az agrárium többi szereplője. Nincs tőke, hiányoznak a korszerű gépek, szállítóeszközök, csomagolóanyagok, kevés a hűtőház, nehéz támogatáshoz jutni. Így vélekedik Molnár Nándor is, aki családjával 30 hektáron termeszt biozöldségeket. Nagyapáik művelésmódját, a régi parasztemberektől ellesett praktikákat alkalmazzák. A mechanikus gyomirtás, a mérhetetlen mennyiségű kézi munka nem tartozik a könnyű kenyérkeresetek közé. A Nógrád megyei vállalkozó elmondta: az átállási időszakot megszenvedték, épphogy talpon maradtak. De a környék többi, újdonsült biogazdálkodójával együtt nem sok bizakodással tekintenek az uniós jövőbe. Azokkal a gazdákkal kell majd ugyanis versenyezniük, akik 40 év előnnyel jutnak majd be a magyar piacra. A szakmai eszmecserékre ideérkező holland, belga gazdálkodók rendre azt kérdezik: miért nem vesznek fel bankhitelt, hiszen abból megteremthetnék a vállalkozás működtetésének feltételeit. Fel sem merül bennük, hogy az ittenieknek a kölcsönhöz szükséges saját forrás előteremtése is komoly gond.

További nehézség az uniós pályázatok megírása. A gazdálkodóknak a termeléssel, a napi feladatokkal kell foglalkozniuk, sem idejük, sem kellő tudásuk nincs - az egyébként tenderírásban jártasabbak szerint is - rendkívül bonyolult beadványok megszövegezésére.

Mások úgy vélik, az ökológiai gazdálkodás különösen a hazai, tőkeszegény vállalkozók számára lehet előnyös. Mert az igaz ugyan, hogy többet kell dolgozni, és a manuális munka költsége magasabb, de a megelőző növényvédelem és a vetésforgó alkalmazásával csökkenthetők a termelési költségek: nem kell megvenni a drága szintetikus szereket. Az is előny, hogy a bioáruk piaca kiegyenlítettebb, mint a konvencionális termékeké, a gazdák biztos vevőkre számíthatnak Nyugat-Európában, és termelvényeik 30-60 százalékkal drágábban adhatók el.

Rózsa Péter kertészmérnök, az első biotermékekre szakosodott termelési-értékesítési szövetkezés (tész) vezetője elsődlegesen fontosnak tartja a szakma önszerveződését. A biotermesztők eddig baráti viszonyban voltak, de az uniós csatlakozás utáni konkurenciaharcban könnyen ellenfelekké válhatnak. Közös érdekük tehát, hogy a piacot, a termelést és az értékesítést saját kézbe vegyék, és ennek egyetlen módja a tészek megszervezése. Annál is inkább, mert uniós plusztámogatásra csak így, az ilyen szervezetek számíthatnak. A BIOTÉSZ szabályai egyébként az EU-előírásoknál is szigorúbbak: a minőség garanciája, hogy a tagok kizárólag biotermesztéssel foglalkozhatnak, párhuzamosan nem lehet hagyományos gazdaságuk. Rózsa Péter szerint csak így lehet a biotermékek vásárlóinak bizalmát megszerezni és megtartani.

Az ökológiai gazdálkodás Magyarországon (becslés)

Év

Üzemek száma

Ökoterületek nagysága (ha)

1995

108

8 232

1996

127

11 397

1997

161

15 772

1998

330

21 565

1999

327

32 609

2000

471

47 221

2001

764

79 178

2002

995

103 672

Forrás: Biokultúra Egyesület és Biokontroll Kht.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére