A közbeszerzési eljárás szabályai
Az Országgyűlés a 2003. december 22-i ülésnapján elfogadta a közbeszerzésekről szóló (új) törvényt, amelyet a Magyar Közlöny 2003. évi 157. számában hirdettek ki. A közbeszerzések új szabályozása a korábbi jogalkotói célok megtartása mellett biztosítja a terület teljes jogharmonizációját az európai uniós normákhoz, s a korábbi törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján újraalkotta, illetve kiegészítette az egyes részletszabályokat. A szigorú eljárási előírások fontos alapelvek mentén fogalmazódtak meg, ilyenek a nyilvánosság, a verseny tisztasága, az esélyegyenlőség biztosítása és a nemzeti elbánás követelménye a külföldi székhelyű ajánlattevőkkel kapcsolatban.
Hatálybalépés
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény – főszabályként – 2004. május 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépése után megkezdett beszerzésekre, közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerződésekre, tervpályázati eljárásokra és az azokkal kapcsolatban kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra, illetőleg kérelmezett békéltetési eljárásokra kell alkalmazni. Ugyanakkor – bizonyos rendelkezések kivételével – az Európai Unió strukturális, illetőleg kohéziós alapjaiból származó forrásból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárások vonatkozásában az új törvény már 2004. január 1-jén hatályba lépett.
2004. január 1-jével szintén hatályba léptek a közbeszerzés értékére vonatkozó új törvényi rendelkezések, tekintettel arra, hogy a közbeszerzéseket, azok becsült értékét éves viszonylatban kell számításba venni. Ezzel is összefüggésben – az új törvény átmeneti rendelkezései révén – 2004. január 1-jétől alkalmazandóak a felemelt nemzeti közbeszerzési értékhatárok. Szintén 2004. január 1-jén léptek hatályba azok a rendelkezések, amelyek a Közbeszerzések Tanácsára vonatkoznak, megfelelő felkészülési időt biztosítva új feladatainak ellátására.
Az új törvény hatálybalépésével kapcsolatban meg kell továbbá jegyezni, hogy egyes rendelkezései, új "jogintézményei" csak később, 2005. január 1-jén lépnek hatályba: így a törvény 5. §-ában szabályozott közbeszerzési terv készítésének kötelezettsége csak 2005-től érvényesül, úgyszintén az úgynevezett hivatalos közbeszerzési tanácsadónak a meghatározott közbeszerzési eljárásokba való bevonásának kötelezettsége is (9. §).
Kódexjelleg
Az új közbeszerzési törvény szintén átfogóan, kódexjelleggel szabályozza a közbeszerzések tárgykörét, így tartalmazza a közbeszerzési eljárásokra, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásra és a közbeszerzési intézményrendszerre vonatkozó szabályokat.
Végrehajtási rendeletek
Egyes részletkérdések szabályozása végrehajtási rendeletekben történik az új törvény felhatalmazása alapján (404. §). Ezeknek a rendeleteknek a kidolgozása, illetve megalkotása – a jelen cikk írásakor – folyamatban van; a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó, a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség eljárási szabályairól és díjazásáról szóló 1/2004. (I. 9.) FMM rendeletet pedig már kihirdették (Magyar Közlöny 2004/3. szám). Itt jegyezzük meg, hogy a központi költségvetési szervek szabadkézi vétellel történő beszerzéseinek szabályairól szóló 126/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet szintén módosult az új közbeszerzési törvénnyel összhangban [lásd a 285/2003. (XII. 31.) Korm. rendeletet – Magyar Közlöny 2003/160. szám].
Miért van szükség új törvényre?
Az új törvény megalkotásának, illetve a "régi" közbeszerzési törvény, a többször módosított 1995. évi XL. törvény átfogó felülvizsgálatának két meghatározó szempontrendszere volt. Egyrészt a teljes jogharmonizáció elérése (407. §), figyelemmel arra, hogy az 1995. évi törvény ugyan jelentős mértékben, de nem maradéktalanul valósította meg az európai közösségi joghoz való igazodás követelményét. Másrészt indokolt volt az 1995. évi törvény alapján kialakult joggyakorlati tapasztalatok hasznosítása.
Az említett két szempont alapján történő felülvizsgálat eredményeként célszerű volt újraszabályozni a közbeszerzések tárgykörét úgy, hogy egyben az elért eredményeket, bevált megoldásokat is megtartsuk. Az új törvény tehát nem jelent vadonatúj szabályrendszert, mindemellett – a jogharmonizációs követelményekre is tekintettel – több kérdésben is új megoldásokat, illetve új "jogintézményeket" vezet be, számos ponton pedig "kiigazítja" a korábbi szabályozást.
Az új törvény másfelől nem jellemezhető egyszerűen úgy, hogy tovább szigorítja a közbeszerzésekre vonatkozó hazai szabályozást: a törvény ott szigorít, ahol az szükségesnek mutatkozott vagy a jogharmonizációs követelmények, vagy a hazai közbeszerzési helyzet miatt, emellett egyes kérdésekben enyhítette az 1995. évi törvény szabályozási szigorát, szintén az említett szempontokra tekintettel.
Az alábbiakban arra törekszünk, hogy az új törvény lényegét, az 1995. évi törvényhez képest előirányzott változtatásait a teljesség igénye nélkül bemutassuk.
A közbeszerzések szabályozása
Mindenekelőtt azt az alaptételt kívánjuk rögzíteni, hogy a közpénzek hatékony és átlátható felhasználása érdekében, a korrupció elleni küzdelem, valamint a jogharmonizációs követelmények alapján szükséges a közbeszerzések szabályozása.
A kódex jellegű új törvény terjedelmes és látszólag bonyolult szabályozása valójában éppen azt akarja elősegíteni, hogy a szükségszerű és nyilvános versenyeztetés – a differenciált és kellő mozgásteret engedő szabályozás révén – egyben lehetőleg hatékony beszerzést eredményezzen, a nem jogkövető magatartást pedig megelőzze, illetve megfelelően szankcionálja. Az új törvény szabályozási logikájának "megfejtése" után a terjedelmes szabályozás alkalmazása könnyebbé válhat.
Szabályozási elvek
Az új törvény szabályozási elvei valójában megegyeznek az 1995. évi törvényben foglaltakkal, ezek: a tisztességes és nyilvános verseny, az esélyegyenlőség, a nemzeti elbánás biztosítása (1. §). Az új törvény alkalmazása során – az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkra is figyelemmel – azonban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nemzetközi szerződéseknek megfelelő nemzeti elbánás biztosítására, illetőleg az ez alá nem tartozó áruk, illetve ajánlattevők kizárási lehetőségére. Az új törvényben továbbá már nem lehetett érvényesíteni a belföldi áru-előállítás és munkaerő-foglalkoztatás elősegítésének szempontját.
Mi minősül közbeszerzésnek?
Az új törvény kapcsán érdemes tisztázni, hogy mi minősül közbeszerzésnek. Az új törvény értelmében [2. § (1) bek.] ennek több fogalmi összetevője van, így akkor van szó közbeszerzésről, ha a törvény által meghatározott szervezetek (ajánlatkérők) a törvény által meghatározott tárgyú és értékű beszerzéseket kívánnak megvalósítani olyan visszterhes szerződés megkötése útján, ahol az ajánlatkérő ellenszolgáltatást teljesít. Azok a beszerzések tehát, melyek például a meghatározott legalacsonyabb (bagatell) értékhatárokat, az úgynevezett egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárait sem érik el, vagy amelyek a törvény szerinti kivételi körbe tartoznak, nem közbeszerzésnek, hanem beszerzésnek minősülnek, ezért főszabályként nem terjed ki rájuk a közbeszerzési törvény hatálya.
Közbeszerzésfajták
Mint ahogy arra már utaltunk, az új törvény az eddigieknél differenciáltabb szabályozást vezet be. A közbeszerzéseket nemcsak aszerint különbözteti meg, hogy melyik értékhatárrendszert (közösségi, nemzeti, nemzeti alatti) érik el, hanem azon belül is különbség van a szabályokban aszerint, hogy kik az ajánlatkérők (az ún. klasszikus ajánlatkérők és az ún. közszolgáltatók, általános és különös közbeszerzési eljárási rend), továbbá különböző közbeszerzési eljárási fajták között lehet választani, és végül több ponton eltér a szabályozás aszerint is, hogy mi a közbeszerzés tárgya (árubeszerzés, építési beruházás, szolgáltatás megrendelése, építési koncesszió, szolgáltatási koncesszió).
Kogencia
Az új törvény szabályozása továbbra is kógens jellegű. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy különösen az ajánlatkérők számára rendelkezésre álló mozgástérben a közérdekű vagy egyéb szempontból tudatos ajánlatkérői magatartás erősítése fontos tényező a közbeszerzések terén is (így pl. a környezetvédelmi szempontok, a kis- és középméretű vállalkozások részvételi esélyének megfelelő érvényesítése).
Fogalmak
Az új törvény tartalmazza a legfontosabb, a törvényben előforduló kifejezések értelmezését (4. §). Ezek közül elsősorban a következő fogalmak – eddigiektől eltérő vagy egyéb szempontból sajátos – meghatározására hívjuk fel a figyelmet: alvállalkozó, Európai Unió, keretmegállapodás, kizárólagos jog, közbeszerzési eljárás előkészítése, közbeszerzési műszaki leírás, közérdekű tevékenység, közösségi áru, meghatározó befolyás, SDR, támogatás, üzleti titok.
Közös szabályok
Az új törvény elején (5-20. §) találhatók a közbeszerzéssel, a közbeszerzési eljárással kapcsolatos közös rendelkezések. Ezek körében több olyan norma van, amely a korábbi szabályozást továbbfejleszti (pl. közbeszerzési szabályzat; az eljárások dokumentálása; az eljáró, illetve bevont személyekre, szervezetekre vonatkozó szabályok, összeférhetetlenség; minősített ajánlattevők hivatalos jegyzéke), továbbá olyanok is, amelyek a közbeszerzések átláthatósága, a törvény megfelelő alkalmazása szempontjából garanciális jellegű új szabályok (pl. közbeszerzési terv, hivatalos közbeszerzési tanácsadó).
Közbeszerzési terv
A 2005-től készítendő éves összesített közbeszerzési terv előírásával alapvetően az a cél, hogy az ajánlatkérőket rákényszerítsük az adott évre tervezett közbeszerzéseik időben történő és megfelelő számbavételére, a közbeszerzési eljárások ütemes előkészítésére, annak érdekében is, hogy ne szegjék meg a részekre bontás tilalmát.
Közbeszerzési szabályzat
A törvény továbbfejleszti az ún. közbeszerzési szabályzat készítésének a kötelezettségét, amely szerint az eddigiekhez képest meg kell majd határozni a közbeszerzési eljárások dokumentálási rendjét, az eljárások során hozott döntésekért felelős személyeket, illetőleg testületeket is.
Közbeszerzési tanácsadó
Hivatalos közbeszerzési tanácsadó 2005-től történő kötelező bevonása – meghatározott ajánlatkérők esetén – a közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkozó eljárásokba szintén fontos újdonság: a közbeszerzési eljárásoknál szükséges megfelelő tudást, szakértelmet kívánja elősegíteni, nem mellékesen ún. független tanácsadó bevonása révén.
Minősített ajánlattevők
A törvény új alapokra helyezi – a közösségi joggal összhangban – a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékével kapcsolatos szabályokat, melynek eredményeképpen a jegyzékben szereplő minősített ajánlattevőknek a közbeszerzési eljárásokban főszabályként nem kell már külön igazolniuk azokat a feltételeket, melyeket egyszer már igazoltak a jegyzékbe való kerülés alkalmával.
Éves statisztikai összegzés
Az ajánlatkérők éves statisztikaiösszegzés-készítési kötelezettsége azért is bír kiemelkedő jelentőséggel a jövőben, mert ez is alapját képezi annak az éves összesített statisztikai jelentésnek, melyet a Közbeszerzések Tanácsa évente köteles megküldeni az Európai Bizottságnak, számot adva a hazai közbeszerzésekről. Az új törvény szerint amennyiben az ajánlatkérő a tárgyévet követő év május 31. napjáig nem küldi meg az éves statisztikai összegzését, az jogorvoslati eljárást vonhat maga után.
Központosított közbeszerzések
Az új törvény a központosított közbeszerzések szabályozását alapvetően a kormányra bízza, és csak a legfontosabb elvi jellegű szabályt tartalmazza e tárgykörben [17. § (4) bek.]. A kormány vélhetőleg a jövőben is fenn kíván tartani egyfajta központosított közbeszerzési rendszert.
E-közbeszerzés
Az elektronikus eszközök használatát, illetve az ún. e-közbeszerzést is előtérbe kívánja helyezni az új törvény több rendelkezése révén (pl. határidő-kedvezmények), mindazonáltal e téren is a részletes szabályozás kormányrendeleti szintre utalt.
Értesítési kötelezettség
Kiemelést érdemel továbbá az új törvény azon rendelkezése, miszerint az ajánlatkérőknek – meghatározott kivételekkel – értesíteniük kell a Közbeszerzések Tanácsát az új törvény hatálya alá tartozásukról 2004. május 1-jétől számított, illetve az új törvény hatálya alá kerülésüktől számított 30 napon belül. A Közbeszerzések Tanácsa ugyanis köteles lesz listát vezetni az ajánlatkérőkről (18. §).
Ajánlatkérők
A közbeszerzések szabályozásakor az egyik kulcskérdés annak meghatározása, hogy mely szervezeteknek, milyen alanyi körnek kell a törvény szerinti eljárási rendben lebonyolítania a közbeszerzéseit. Az 1995. évi szabályozás tanulságai és a jogharmonizációs követelmények alapján mondhatjuk, hogy az új törvény egyrészt meg kívánja tartani az eddigi eredményeket, az eddigi meghatározást az ajánlatkérői körre, ugyanakkor továbbfejleszti a szabályozást annak érdekében, hogy ne lehessen elkerülni a törvény alkalmazását, valamint hogy teljes összhang legyen a közösségi irányelvekkel, figyelemmel az Európai Bíróság esetjogára is.
Az új törvény alapján két fő ajánlatkérői kört különböztethetünk meg: az ún. klasszikus ajánlatkérőket [államháztartás alrendszerei, közpénzből gazdálkodók stb. – 22. § (1) bek. -, valamint az ún. közszolgáltatókat bizonyos ágazatokban (162. §, 272. §)]. Természetesen ezek a kifejezések leegyszerűsítő jellegűek. Az új törvény alapján továbbá – meghatározott feltételek fennállása esetén – egyéb szervezetek is minősülhetnek ajánlatkérőknek [22. § (2) bek., 241. § b)-c) pont, 293. § b) pont, 294. §].
Az új törvény 22. §-a (1) bekezdésének h) pontja tartalmazza az "állam" fogalmát funkcionális értelmezésben, míg a közösségi jogban használt ún. közjogi szervezet fogalmát találhatjuk az új törvény 22. §-a (1) bekezdésének i) pontjában, egyben "kiigazítva" az 1995. évi törvényt is módosító ún. üvegzsebtörvény által beiktatott rendelkezést.
A két fő ajánlatkérői kör megkülönböztetésének azért van jelentősége, mert eltérő közbeszerzési eljárási rend szerint kell eljárniuk (lásd az általános közbeszerzési eljárást és a különös közbeszerzési eljárást!). Lehetnek olyan esetek is, mikor ugyanazon ajánlatkérő mindkét eljárási rend alá tartozik [162. § (1) bek. a) pont, 272. § (1) bek. a) pont].
A közbeszerzés tárgyai
A közösségi jog alapján a közbeszerzések különböző tárgyainak (árubeszerzés, építési beruházás, szolgáltatás megrendelése) meghatározását és típusait is felül kellett vizsgálni. Ennek eredményeként az új törvény 25. §-ában és a törvény 1. mellékletében szabályozott építési beruházás fogalma immár összhangban áll a közösségi joggal, másrészt új közbeszerzési tárgyként szabályozzák az építési koncesszió (26. §) és a szolgáltatási koncesszió [242. § (4) bek.] fogalmát.
Építési koncesszió
A közösségi jog szempontjából az építési koncesszió szabályozása követelmény, és ennek alapján ezt olyan építési beruházásnak kell tekinteni, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt. Az Európai Bizottság értelmező közleménye a koncesszióról (2000/C 121/02) figyelembe veendő az építési beruházás és az építési koncesszió, valamint a szolgáltatásmegrendelések elhatárolásának kérdéseiben. Az építési koncesszió valójában egyik formációja az ún. PPP-nek, az állami és a magánszektor közötti együttműködésnek.
Az új törvény azt is pontosan szabályozza, hogy mely esetekben kell a törvény szerint eljárni a különböző közbeszerzési tárgyak beszerzése során (pl. az ún. közszolgáltatóknak nem kell a törvényt alkalmazva eljárni építési koncesszió vagy szolgáltatási koncesszió esetén).
Kivételek
A kivételek körét szintén szükséges volt felülvizsgálni, szűkíteni kellett, mivel az 1995. évi törvény tágabban határozta meg a kivételeket a közösségi joghoz képest. Fontos hangsúlyozni, hogy a kivételeket – a közösségi jog alapján is – mindig megszorítóan kell értelmezni. A kivételek köre némileg más az egyes eljárási rendekben (29. §, 168-175. §, 296. §).
Közbeszerzési értékhatárok
Az új törvény háromféle közbeszerzési értékhatárrendszert különböztet meg, úgymint a közösségi értékhatárokat, a nemzeti értékhatárokat és az ún. egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárait. Az egyes értékhatárrendszerekhez eltérő eljárási "rezsimek" tartoznak (az új törvény második része, harmadik része és negyedik része).
Vannak azonban olyan esetkörök is, mikor jóllehet a közbeszerzés értéke eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt, mégis a nemzeti értékhatárokhoz kötődő eljárási rezsim szerint kell eljárni (pl. "ingatlanbeszerzés", a postai ágazatban működő egyes szervezetek esetén). Ennek oka az, hogy a közösségi jog hatálya nem terjed ki az adott beszerzés szabályozására.
Közösségi értékhatárok
A közösségi értékhatárok a közösségi jogból erednek, és különböznek aszerint, hogy ún. klasszikus ajánlatkérők vagy ún. közszolgáltatók közbeszerzéseiről van-e szó, illetve aszerint, hogy mi a közbeszerzés tárgya. Leegyszerűsítve a közösségi értékhatárrendszer (lásd részletesen a 30-34. §-t és a 176-178. §-t!) a következő:
Klasszikus ajánlatkérők
Az ún. klasszikus ajánlatkérők esetében
– árubeszerzés esetén 130 000 SDR-nek megfelelő euró, illetve 200 000 SDR-nek megfelelő euró;
– építési beruházás esetén 5 millió SDR-nek megfelelő euró, illetve 5 millió euró;
– építési koncesszió esetén 5 millió euró;
– szolgáltatás megrendelése esetén 130 000 SDR-nek megfelelő euró, illetve 200 000 SDR-nek megfelelő euró, illetve 200 000 euró.
Közszolgáltatók
Az ún. közszolgáltatók esetében
– árubeszerzés és szolgáltatás megrendelése esetén 400 000 SDR-nek megfelelő euró, illetve 400 000 euró, illetve 600 000 euró;
– építési beruházás esetén 5 millió SDR-nek megfelelő euró, illetve 5 millió euró.
(Az SDR: különleges lehívási jogok, a Nemzetközi Valuta Alap által meghatározott nemzetközi elszámolási egység.)
Nemzeti értékhatárok
A nemzeti értékhatárokat az új törvény a 2004. és a 2005. évre meghatározza [402. § (1)-(3) bek.], ezt követően pedig a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja majd meg.
Klasszikus ajánlatkérők
Az ún. klasszikus ajánlatkérők esetében a nemzeti közbeszerzési értékhatár 2004. január 1-jétől 2004. december 31-ig:
– árubeszerzés esetén 25 millió forint;
– építési beruházás esetén 60 millió forint;
– építési koncesszió esetén 100 millió forint;
– szolgáltatás megrendelése esetén 15 millió forint;
– szolgáltatási koncesszió esetén 25 millió forint.
A nemzeti közbeszerzési értékhatár 2005. január 1-jétől 2005. december 31-ig:
– árubeszerzés esetén 25 millió forint;
– építési beruházás esetén 70 millió forint;
– építési koncesszió esetén 100 millió forint;
– szolgáltatás megrendelése esetén 20 millió forint;
– szolgáltatási koncesszió esetén 25 millió forint.
Közszolgáltatók
Az ún. közszolgáltatók esetében a nemzeti közbeszerzési értékhatár 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig:
– árubeszerzés esetén 50 millió forint;
– építési beruházás esetén 100 millió forint;
– szolgáltatás megrendelése esetén 50 millió forint.
Egyszerű közbeszerzés
Az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárait az új törvény szintén meghatározza a 2004. és a 2005. évre [402. § (4) bek.], ezt követően pedig a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja majd meg.
Az új törvény negyedik része alkalmazásában az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatára 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig:
– árubeszerzés esetében 2 millió forint;
– építési beruházás esetében 10 millió forint;
– szolgáltatás megrendelése esetében 2 millió forint.
A közbeszerzési eljárások fajtái
A közbeszerzések szabályozásakor szintén kulcskérdés, hogy az ajánlatkérők milyen eljárási fajták közül választhatnak, figyelemmel a beszerzési igények és körülmények sokszínűségére, valamint a hatékony beszerzés megvalósításának szempontjára. Az új törvény is alapvetően a már ismert három eljárási fajtát szabályozza, úgymint
– a nyílt eljárást,
– a meghívásos eljárást és
– a hirdetménnyel induló vagy a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárást.
Változnak ugyanakkor az alkalmazási feltételek, továbbá újabb eljárási lehetőségek adódnak meghatározott esetekben (pl. keretmegállapodásos eljárás, egyszerűsített eljárás, időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás, előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás).
Klasszikus ajánlatkérők
Az ún. klasszikus ajánlatkérők az új törvény szerint szabadon választhatnak a nyílt eljárás és a meghívásos eljárás alkalmazása között (egyben az 1995. évi törvény szerinti előminősítési eljárás megszűnik), viszont tárgyalásos eljárást továbbra is csak meghatározott esetekben alkalmazhatnak (ezek az alkalmazási feltételek szintén némileg változtak). Keretmegállapodásos eljárást ez az ajánlatkérői kör csak a nemzeti értékhatárokhoz kötődő eljárási rezsimben alkalmazhat az új törvény értelmében (az új törvény elfogadásakor hatályos közösségi jog miatt).
Közszolgáltatók
Az új törvény alapján az ún. közszolgáltatók egyrészt a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárást is szabadon választhatják – szemben a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárással -, másrészt rugalmasabban, többféle variációban alkalmazhatják az említett fő eljárási fajtákat. Ezek a variációk a következők:
– ajánlati felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló nyílt eljárás;
– részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos eljárás;
– részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárás;
– időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos eljárás;
– időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett tárgyalásos eljárás;
– előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos eljárás;
– előminősítési hirdetménnyel meghirdetett tárgyalásos eljárás.
Ez az ajánlatkérői kör továbbá keretmegállapodásos eljárást is lefolytathat, és hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárást – ha annak feltételei fennállnak – szintén alkalmazhat.
Egyszerűsített eljárás
Az új törvény további újdonsága, hogy meghatározott szolgáltatások (lásd az új törvény 4. mellékletét!) megrendelése esetében az ajánlatkérők az egyszerűsített eljárást is alkalmazhatják, valamint a nemzeti értékhatárokhoz kötődő eljárási rezsimben – kivételes esetekben – a nyílt és a meghívásos eljárásban is lehet tárgyalni.
Általános eljárási szabályok
Az általános eljárási szabályok közül továbbá érdemes kiemelni, hogy a közösségi értékhatárokhoz kötődő eljárási rezsimben az előzetes összesített tájékoztató készítése és közzététele meghatározott esetekben kötelező, ugyanakkor ez továbbra is csak lehetőség a nemzeti értékhatárokhoz kapcsolódó eljárási rezsimben. A tájékoztató közzététele segítheti az ajánlattevői kört az ajánlattételre (részvételi jelentkezésre) történő megfelelő felkészülésben, továbbá az ajánlatkérők számára is lehetőséget ad meghatározott határidők (ajánlattételi határidők) lerövidítésére.
Hirdetmények
Az új törvény szerinti hirdetmények megküldésének, feladatásának és közzétételének szabályai szintén változnak elsősorban amiatt, hogy a különböző eljárási rezsimekben közzétételük másként, máshol történik, illetve hogy az egyes eljárási határidők (pl. ajánlattételi, részvételi határidők) már nem a hirdetmények közzétételétől, hanem a közzétételre feladástól kezdődnek. Az új törvény azt is megállapítja, hogy a hirdetmények feladása és közzététele között legfeljebb mennyi idő telhet el.
TED-adatbank
A közösségi értékhatárokhoz kötődő eljárási rezsimben a hirdetményeket főszabályként az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a hirdetmények elektronikus napilapjában (TED-adatbank) kell közzétenni. Az ajánlatkérőknek ezeket a hirdetményeket a Közbeszerzések Tanácsához (a Titkársága keretében működő Szerkesztőbizottsághoz) kell megküldeniük, és a Tanács adja fel, továbbítja közzétételre az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának. A Tanács ezeket a hirdetményeket ugyanis szintén megvizsgálja abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályoknak. A Tanács továbbá ezeket a hirdetményeket – tájékoztató jelleggel – a Közbeszerzési Értesítőben is közzéteszi.
Közbeszerzési Értesítő
A nemzeti értékhatárokhoz kapcsolódó eljárási rezsimben és ezen értékhatárok alatti értékű közbeszerzések egyes eseteiben a hirdetményeket továbbra is a Közbeszerzési Értesítőben kötelező közzétenni.
Nyílt eljárás
Az új törvény – hasonlóan az 1995. évi törvényhez – a nyílt eljárás szabályrendszerét írja le először lineárisan, és ehhez képest tartalmazza az eltérő eljárási rendelkezéseket a meghívásos és a tárgyalásos eljárásra vonatkozóan. Az alábbiakban a nyílt eljárásra vonatkozó egyes főbb változásokat emeljük ki (az új törvény IV. fejezete alapján).
Anyagi fedezet
Az új törvényben immár nem találhatóak meg azok a szabályok, melyek az anyagi fedezet rendelkezésre állásának meglétéhez kötötték az eljárás megindítását. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felelőtlenül (anyagi fedezet híján) lehetne eljárást indítani, csupán annyit, hogy az államháztartási alrendszerekbe tartozó szervezetek kötelezettségvállalásának rendjét nem a közbeszerzési törvényben, hanem az ezen szervezetek működési rendjét szabályozó törvényben kell meghatározni. (Azt is hangsúlyozni kell, hogy a közbeszerzési szabályozás nem korlátozza a jóhiszemű személyek azon, a Ptk. 37. §-ának előírásán alapuló jogát, hogy a költségvetési szervtől a megkötött szerződésből eredő követelését érvényesítsék, még akkor is, ha az a költségvetési szerv költségvetését meghaladja.) Az új törvény is egyértelművé teszi, hogy az a szervezet, amely támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be, vagy fog benyújtani, az eljárást megindító felhívást a támogatási igényre vonatkozó döntés meghozatala előtt is közzéteheti (48. §).
A közbeszerzés mennyisége
Az új törvény rugalmasabban próbálja kezelni azokat az eseteket, amikor a közbeszerzés mennyiségét nem lehet előre pontosan meghatározni. Ún. keretszerződést lehet kötni (ez nem tévesztendő össze az ún. keretmegállapodás fogalmával) az új törvény 50. §-ának (2) bekezdése alapján, amely szerint a közbeszerzés mennyiségét úgy is meg lehet határozni, hogy az ajánlatkérő a legalacsonyabb vagy a legmagasabb mennyiséget vagy értéket közli, és kiköti az ettől (már nemcsak a szerződéskötés során) való eltérés lehetőségét, előírva az eltérés százalékos mértékét.
Dokumentáció
Az új törvény szerint főszabályként kötelező dokumentációt készíteni a megfelelő ajánlattétel elősegítése érdekében is. A dokumentációnak egyebek mellett tartalmaznia kell a részletes szerződési feltételeket vagy a szerződéstervezetet. Ez a követelmény a törvény szerint bizonyos esetekben nem érvényesül (pl. a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban vagy az egyszerűsített eljárásban) (54. §).
Munkavállalók védelme
A törvény 55. §-a – a közösségi jog alapján fennálló opciót kihasználva – új szabályt tartalmaz: építési beruházás és szolgáltatásmegrendelés esetében az ajánlatkérő köteles a dokumentációban megadni azoknak a szervezeteknek (hatóságnak) a nevét és címét (elérhetőségét), amelyektől az ajánlattevő megfelelő tájékoztatást kaphat a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni. Ezzel összefüggésben az ajánlattevő az ajánlatában köteles nyilatkozni arról, hogy az ajánlattétel során figyelembe vette ezeket a kötelezettségeket (72. §).
Kiegészítő tájékoztatás
Az új törvény továbbfejleszti a kiegészítő tájékoztatásra vonatkozó szabályozást, és rendelkezik arról, hogy kiegészítő tájékoztatás nyújtható konzultáció formájában is (56. §).
Bírálati szempontok
A bírálati szempontokra vonatkozó szabályozást szintén célszerű volt finomítani, tekintettel a joggyakorlati tapasztalatokra, problémákra. Az új törvény egyértelművé teszi, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására irányuló bírálati szempont esetében a részszempontoknak nemcsak mennyiségi, hanem más módon is értékelhető tényezőkön kell alapulniuk, másfelől a ponthatárok közötti pontszámok kiosztásának módszere tekintetében elhagyja azt a követelményt, hogy ennek a módszernek minden részszempont esetében azonosnak kell lennie (úgyszintén a legjobb ajánlati tartalmi elemre való maximális pontkiosztás követelményét). Tekintettel a közbeszerzések sokféleségére és az alkalmazható különböző bírálati módszerekre, az új törvény ajánlás készítését írja elő a Tanács számára ezekről a módszerekről, illetve az ajánlatok elbírálásáról (57. §, 90. §).
Közbeszerzési műszaki leírás
Az ún. közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó szabályok szintén kiemelkedő fontosságúak, hiszen a közbeszerzések tárgyára vonatkozó előírásokat, valamint az ajánlatkérő elvárásait hivatott a leírás megadni. Az ajánlatkérőnek minden esetben tisztában kell lennie a közbeszerzés tárgyára vonatkozó jogszabályi és egyéb előírásokkal is. Az új törvény bevezeti a közösségi jogalkotásból, illetve az európai szabványosításból eredő műszaki leírási kategóriákat is. A közbeszerzési műszaki leírást alapvetően az európai szabványokat közzétevő nemzeti szabványokra, európai műszaki tanúsítványokra vagy közös műszaki leírásokra hivatkozással kell meghatározni. Az új törvény rendelkezik arról is – a közösségi joggal összhangban -, hogy mely esetekben lehet ezektől eltérni (58. §).
Ajánlati biztosíték
Az ajánlati biztosíték szabályozása körében azt érdemes kiemelni, hogy az új törvény szerint a biztosíték – az ajánlattevő választása szerint – teljesíthető nemcsak az előírt pénzösszeg befizetésével vagy bankgarancia biztosításával, hanem immár biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvénnyel is (59. §).
Kizáró okok
Az ajánlattevőkkel és az alvállalkozókkal szembeni kizáró okok meghatározása és a kizáró okok hatálya alá nem tartozás igazolása szintén némileg változott.
A kötelező (60. §) és a lehetséges (61. §) kizáró okok mellett a 62. § – új szabályként – tartalmazza azokat a kizáró okokat, melyeket az eljárás során érvényesíthet az ajánlatkérő, ha azt bizonyítani tudja (pl. az ajánlattevő korábbi, három évnél nem régebben lezárult közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerződéses kötelezettségét súlyosan megszegte). Egyes kizáró okok bármely alvállalkozókra vonatkoznak, míg a kizáró okok meghatározott köre csupán a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozókra vonatkozhat.
Figyelemfelhívásra érdemes a kizáró okokkal kapcsolatos igazolások, nyilatkozatok tekintetében az új törvény 66. §-a (2) bekezdésének c) pontja, amely szerint a megadott esetekben nem elég egy ún. egyszerű nyilatkozat, hanem a hazai ajánlattevők számára is az illetékes bíróság, hatóság, közjegyző, kamara vagy szakmai szervezet előtt tett nyilatkozatot kell csatolni, figyelemmel a közösségi jogból eredő követelményre. Az új törvény egyben egyszerűsíteni kívánja a kizáró okokkal kapcsolatos igazolást, nyilatkozatot meghatározott esetekben az alvállalkozókra vonatkozóan [71. § (3) bek.].
Tájékoztató
A jogalkalmazást megkönnyítendő, a Közbeszerzések Tanácsa a belföldi illetékes szervezetekről, igazolásokról, nyilatkozatokról és nyilvántartásokról tájékoztatót ad ki, úgyszintén tájékoztatja majd az Európai Unió többi tagállamát és az Európai Bizottságot is. Az EU-tagállamok pedig szintén az említett körben adott tájékoztatásukat el kell, hogy juttassák Magyarországnak [60-64. §, 71. §].
Az ajánlattevők alkalmassága
Az ajánlattevők (és a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók) alkalmasságára vonatkozó szabályozás differenciáltabb az új törvényben. A közösségi joggal összhangban némileg eltérőek a megadható alkalmassági szempontok árubeszerzés, építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében. Egyéb részletekben [pl. 68. §, 69. § (2) és (5) bek.] is változott, illetve kiegészült a korábbi szabályozás (65-69. §).
Közös ajánlat
Lényeges új rendelkezés versenyszempontból, hogy az ajánlattevő ugyanabban a közbeszerzési eljárásban nem tehet közös ajánlatot más ajánlattevővel, illetőleg abban más ajánlattevő – a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt – alvállalkozójaként sem vehet részt. Ezzel a korlátozó előírással vélhetőleg vissza lehet szorítani a versenytársak közötti összehangolt magatartásokat, áregyeztetéseket is [70. § (3) bek.].
Ajánlattételi határidő
Változnak a rendelkezések az ajánlattételi határidő számításával kapcsolatban is, mint ahogyan arra korábban már kitértünk. Az előírt ajánlattételi határidő az új törvény szerint az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számít, szemben az 1995. évi megközelítéssel, amely szerint az a hirdetmény közzétételétől számítódott (74. §).
Hirdetmény
Az új törvény szerint továbbá mind az ajánlattételi határidő, mind az ajánlati felhívás, illetve a dokumentáció módosítását csak akkor teheti meg az ajánlatkérő, ha az ajánlattételi határidő lejárta előtt hirdetményt tesz közzé. Az új törvény alapján tehát csak az ajánlati felhívás visszavonása történhet meg úgy, hogy erről elegendő hirdetményt feladni az ajánlattételi határidő lejárta előtt, egyben értesítve az ajánlattevőket (75-76. §).
Elektronikus ajánlattétel
Az új törvény megengedi az ajánlatok írásban és zártan történő benyújtásától eltérő módon való benyújtását is, pl. az elektronikus ajánlattételt; ugyanakkor e lehetőség alkalmazásához a vonatkozó végrehajtási rendeletben foglaltakat is majd alkalmazni kell (79. §).
Hiánypótlás
A hiánypótlás szabályozását – a gyakorlati tapasztalatokból eredően – szintén több ponton kiigazítja az új törvény. Az eddigiekhez képest szélesebb körben enged hiánypótlást (a kizáró okokkal, az alkalmassággal kapcsolatos igazolások és nyilatkozatok, illetve az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban az ajánlat részeként benyújtásra előírt egyéb iratok utólagos csatolása, hiányosságainak pótlása, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlása), továbbá hiánypótlást szükség esetén több alkalommal is lehet engedni (83. §).
Irreális ajánlat
Az utóbbi években jelentkező problémákra, az irreális ajánlattevői vállalásokra is preventív választ kíván adni az új törvény: a 86. § tartalmazza a kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatás esetében az előírt eljárási szabályokat és végső soron az ajánlat érvénytelenné nyilvánítását, míg a 87. § a lehetetlennek vagy túlzottan magas vagy alacsony mértékűnek, illetőleg kirívóan aránytalannak értékelt kötelezettségvállalások esetére határozza meg az eljárási lépéseket és az érvénytelenség jogkövetkezményét.
Az ajánlat érvénytelensége
Az új törvény az ajánlat érvénytelensége körébe vonja azokat az eseteket is, amikor ennek eredője az ajánlattevő körülményeiben rejlik (kizáró okok). Kiemelendő továbbá a 88. § (3) bekezdése, amely a nemzeti elbánás elve alapján teszi lehetővé az ezen elbánás alá nem eső esetekben az ajánlattevő kizárását.
Az eljárás eredménytelensége
Az eljárás eredménytelenségi eseteinek körét – a békéltetés intézményének bevezetésével kapcsolatban – kiegészítette az új törvény: ha a békéltetési eljárás alapján az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás érvénytelenítéséről dönt, az eljárás eredménytelen (92. §).
Eredményhirdetés
Az ajánlatok elbírálásáról való tájékoztatás, illetve az eredményhirdetés szabályai körében is több változást vezet be az új törvény:
– az eredményhirdetés a megadott időponthoz képest korábban is megtartható [94. § (4) bek.];
– az eljárás végén készítendő összegezésben felmerülő elírási hibák javíthatóak [96. § (4) bek.];
– a közösségi jognak megfelelően rendelkezik a 97. § az érvényes ajánlatot tevő kérésére történő ajánlatkérői tájékoztatásról.
Továbbá az új törvény kétféle hirdetmény közzétételéről rendelkezik az eljárás végén [98. § (2)-(3) bek.], figyelemmel a közösségi jogból eredő tájékoztatási kötelezettség sajátosságára: az eredményhirdetést követő hirdetményt a Közbeszerzési Értesítőben kell közzétenni, míg a szerződéskötést követő hirdetményt az Európai Unió Hivatalos Lapjában (adatbázisában) kell megjelentetni.
A kétszakaszos eljárások közös szabályai
Szemben az 1995. évi törvénnyel, a két szakaszból álló meghívásos eljárás és hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás szabályai részletesebbek lettek a könnyebb eligazodás érdekében (100-121. §).
Írásbeli összegzés
A részvételi szakasz végén az új törvény szerint írásbeli összegzést kell készíteni, melyet a Közbeszerzések Tanácsának is meg kell küldeni [118. § (1)-(2) bek.], és csak az ajánlattételi szakasz végén kell hirdetményt közzétenni.
Értesítés
Bizonyos esetekben a részvételi szakasz eredménytelenségéről az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalát kell – a Közbeszerzések Tanácsán keresztül – értesítenie az ajánlatkérőnek [118. § (3) bek.]. Az ajánlattételi felhívás visszavonására korlátot állít fel az új törvény [121. § (7) bek.].
Meghívásos eljárás
Az új törvény a fentieket követően szabályozza a meghívásos és a tárgyalásos eljárás – nyílt eljáráshoz képest – eltérő, illetve sajátos szabályait. A meghívásos eljárás alkalmazási lehetőségének az új törvény szerint már nincsenek sajátos feltételei. Az ajánlattételi szakaszra keretszám is meghatározható, azonban ebben az esetben az alkalmas jelentkezők rangsorolási módjáról is előre, a részvételi felhívásban kell rendelkeznie az ajánlatkérőnek (123. §).
Tárgyalásos eljárás
A tárgyalásos eljárásnak továbbra is két altípusa van: a hirdetmény közzétételével és az anélkül induló tárgyalásos eljárás. Az új törvény 128. §-a új szabályokat tartalmaz a tárgyalásos eljárásokra, ennek körében a többfordulós tárgyalásra előírt szabályokra hívjuk fel a figyelmet [128. § (4) bek.]. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban szintén meghatározható ajánlattevői keretszám vagy létszám, és az ajánlatkérő a részvételi felhívásban azokat is megjelölheti, akiket az eljárásban való részvételre meg kíván hívni (130. §). A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások alkalmazásáról továbbra is tájékoztatni kell a Közbeszerzési Döntőbizottságot.
Gyorsított eljárás
Gyorsított eljárás továbbra is csak meghívásos eljárás vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetén alkalmazható. A gyorsított eljárás szabályozása körében kiemelésre érdemes, hogy az új törvény szerint építési beruházás esetében is lehet gyorsított eljárást alkalmazni, ha annak előírt feltételei egyébként fennállnak (136. §).
Építési koncesszió
Az építési koncesszióval kapcsolatos különös szabályok az építési beruházástól eltérő sajátosságokra tekintettel és a közösségi jog alapján alakultak ki. Érdemes kiemelni, hogy építési koncesszió esetében az ajánlatkérő a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást is szabadon választhatja, viszont bírálati szempontként természetszerűleg csak az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására irányuló szempontot alkalmazhatja. Sajátos rendelkezéseket tartalmaz az új törvény az ún. koncessziós jogosult eljárására is, ha harmadik személyekkel kötne olyan szerződést, amely a közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű építési beruházásra irányul. Ebben az esetben ugyanis a koncessziós jogosultnak közbeszerzési eljárást kell lefolytatnia a 143. § vagy a 144. § szabályai szerint. Miután lehetségesek olyan esetkörök, melyekben az építési koncesszió egyben a konceszszióról szóló törvény hatálya alá is tartozik, az új törvény elrendezi a két törvény egymáshoz való viszonyát [142. §, 306. § (5) bek.].
Egyszerűsített eljárás
A már említett differenciált szabályozás jegyében – a közösségi jog által engedett mozgástérre is figyelemmel – az új törvény ún. egyszerűsített eljárást enged alkalmazni a törvény 4. melléklete szerinti szolgáltatások megrendelése esetében. Továbbá a jogi szolgáltatásoknak a 153. §-ban meghatározott körében az ajánlatkérő még egyszerűsített eljárás alkalmazására sem köteles, az ajánlatkérőnek nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatnia. Ez a "kivétel" azonban kizárólag az ügyvédekről szóló törvény 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott tevékenység, mint szolgáltatás, megrendelése esetén lehetséges azzal, hogy ebben az esetben is hirdetményt kell közzétenni a szerződés megkötéséről [153. § (2) bek.]. Az egyszerűsített eljárás számos ponton eltér a korábbiakban említett eljárásoktól, összességében azokhoz képest egyszerűbb eljárási szabályokat foglal magában.
Tervpályázati eljárás
Mivel a közösségi közbeszerzési jog a hirdetményi minták és egyes alapvető eljárási szabályok tekintetében kiterjed a tervpályázatokra is, az új törvény szintén tartalmazza a tervpályázati eljárásokra vonatkozó alapvető szabályokat. Ezen sajátos versenyeztetési eljárás részletes szabályait azonban a törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet állapítja meg (154-160. §).
Közszolgáltatókra vonatkozó szabályozás
Az ún. közszolgáltatókra vonatkozó szabályozás az új törvény alapján abban összegezhető, hogy az ún. klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó általános eljárási rendhez képest rugalmasabb eljárást tesz lehetővé, mint ahogyan arról a korábbiakban már szó esett. Ha az erre az ajánlatkérői körre vonatkozó nyílt eljárás szabályait például összevetjük az ún. klasszikus ajánlatkérői körre irányadó szabályokkal, akkor különösen a következő tárgykörökben vannak eltérő szabályok: a közbeszerzési műszaki leírás, a kizáró okok, az ajánlattevő és alvállalkozójának alkalmassága, a kirívóan alacsony ellenszolgáltatás, az ajánlattevő kizárása, előnyben részesítés.
Az ún. közszolgáltatók esetében továbbá sajátos kivételek is érvényesülnek az új törvény alapján, így különösen az, hogy a meghatározott releváns tevékenységgel (163. §) közvetlenül össze nem függő beszerzésekre nem kell a törvényt alkalmazva eljárni (kivéve, ha a szervezet egyben ún. klasszikus ajánlatkérőnek is minősül). (Lásd még a következő kivételeket: 164-165. §, 168-175. §!)
Nemzeti rezsim
A nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre vonatkozó szabályok (nemzeti rezsim) megalkotásakor érthetően szempont volt az, hogy egyrészt az ún. közösségi rezsimhez képest ne teremtsünk egy teljesen eltérő eljárási rendszert, ugyanakkor ahol lehet, ésszerűen rugalmasabb megoldásokra törekedjünk, egyben figyelemmel az eljárási határidők rövidítésének igényére is. További szempont volt, hogy az 1995. évi törvény által szabályozott, de a közösségi jog által nem szabályozott esetekre az új törvény hatályát továbbra is kiterjesszük (pl. ingatlanbeszerzés, postai szolgáltatások, kezességvállalás, támogatott beszerzések).
Mindezek alapján az ajánlatkérői kör meghatározása némileg eltér a közösségi rezsimben meghatározottól (241. §, 272. §); az ún. klasszikus ajánlatkérői körre vonatkozóan a közbeszerzés tárgyai között szerepel az ún. szolgáltatási koncesszió is, illetve az árubeszerzés körében értelmezendő az ingatlanbeszerzés is.
További eltérés, hogy az ún. klasszikus ajánlatkérők számára is lehetővé válik a keretmegállapodásos eljárás lefolytatása; a nyílt és a meghívásos eljárásban kivételesen tárgyalást lehet tartani; az előírt határidőket rövidíteni lehet megadott esetekben.
A nemzeti értékhatárok alatti értékű közbeszerzések
Az új törvény – szemben az 1995. évivel – hatálya alá vonja meghatározott ajánlatkérők esetében a nemzeti értékhatárok alatti értékű egyes közbeszerzéseket is. A központi költségvetési szerveknek eddig is igazodniuk kellett az ún. szabadkézi vétel szabályaihoz, az új törvény az egyszerű közbeszerzési eljárás alkalmazását azonban tágabb szervezeti körre terjeszti ki (293-294. §). Így például az új törvény alapján 2004. május 1-jétől a helyi önkormányzatoknak is egyszerű közbeszerzési eljárást kell lefolytatniuk, ha annak esetköre fennáll. Az egyszerű közbeszerzési eljárás nem tévesztendő össze az egyszerűsített eljárással, ugyanakkor ebben az esetben még inkább igaz az, hogy az ajánlatkérőknek és az ajánlattevőknek könnyített szabályok szerint kell eljárniuk. Az új törvény az egyszerű tervpályázati eljárás alapvető szabályairól is rendelkezik.
A szerződések módosítása és teljesítése, a közbeszerzések ellenőrzése
Az új törvény külön részben, immár nemcsak a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosításáról és teljesítéséről rendelkezik, hanem a közbeszerzések ellenőrzéséről is. A közbeszerzések ellenőrzése körében az az új szabály érdemel különös figyelmet, amelynek célja, hogy nyilvánosságra kerüljenek a "közbeszerzési szerződés" esetleges módosításáról, valamint a szerződés teljesítéséről is a közérdekű információk. Ennek módja, hogy ezekről az eseményekről tájékoztatót kell készíteni, és azt közzé kell tenni a Közbeszerzési Értesítőben (307. §).
Az új törvénynek a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosításával és teljesítésével kapcsolatos (egyes) rendelkezései megsértése esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását lehet kezdeményezni, azaz a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását [316. § (2) bek., 318. § (2) bek., 340. § (6) bek.].
Tanúsítás
A közösségi jogi követelmények alapján került az új törvénybe a tanúsítás intézménye, amely az ajánlatkérő közbeszerzési eljárásai és gyakorlata jogszabályoknak való megfelelésének tanúsítására ad lehetőséget. A közösségi joghoz képest azonban a tanúsítás lehetősége nemcsak az ún. közszolgáltatók számára áll fenn, hanem minden ajánlatkérő élhet azzal. Tanúsítás kizárólag akkreditált tanúsítótól kérhető.
Jogorvoslatok
A közbeszerzési eljárásokban megjelenő sokrétű igény érvényesülése különféle érdekek sérelmével járhat. Sérülhet a közérdek, sérülhetnek az eljárások közvetlen résztvevőinek, egyéb személyeknek az érdekei is. A közbeszerzési eljárásokban megjelenő alapelvi követelményekre tekintettel meg kellett teremteni azt a sajátos jogorvoslati rendszert, amely gyorsan, hatékonyan, megfelelő szakértelemmel és pártatlanul biztosítja a jogviták elbírálását.
Az új törvény nem kívánta alapvetően megreformálni a jogorvoslati szabályokat, inkább több ponton kiigazítja a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására vonatkozó szabályokat, továbbá – a közösségi jogra figyelemmel – bevezeti a békéltetés intézményét a közbeszerzések területére, és egyben rendelkezik az Európai Bizottság sajátos eljárása esetén szükséges eljárási lépésekről.
Közbeszerzési Döntőbizottság
Az előbb említett feladatok teljesítése céljából hozta létre a jogalkotó a Közbeszerzések Tanácsa mellett működő Közbeszerzési Döntőbizottságot, amely a továbbiakban is ellátja a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatot, ugyanakkor feladatai a korábbiakhoz képest bővülnek.
A Közbeszerzési Döntőbizottság önálló jogállású szervezet, amelynek feladata a közbeszerzési eljárásokkal, illetőleg a közbeszerzési eljárás mellőzésével kapcsolatos jogvitás ügyek intézése.
Szaporodó jogorvoslati eljárások
A közbeszerzési eljárásokat, vagy azok mellőzését érintő jogviták gyors elbírálása az érintettek közös érdeke. Erre tekintettel a jogalkotó rendkívül szoros eljárási határidőket állapított meg a Döntőbizottság számára, és az eljárási határidőt illetően az új törvény sem tett engedményeket. A jogorvoslati eljárások száma az elmúlt évek során négy-ötszörösére emelkedett, ezért a szigorú határidőket csak feszített munkával lehetett betartani.
A Döntőbizottság létszáma a jogorvoslati eljárások számának növekedésével párhuzamosan, de kisebb arányban emelkedett, míg a törvény működésének első évében hat fő volt, ma ennek háromszorosa. Az új törvény szerint bővülő feladatoknak minden valószínűség szerint csak még nagyobb létszámmal lehet megfelelni.
A jogorvoslati eljárások számának növekedése több tényező együttes hatásának köszönhető. A közbeszerzési piac folyamatosan növekszik, a beszerzési értékek összértéke is egyre jelentősebb, a közbeszerzési piacon egyre nagyobb a verseny. A közbeszerzési eljárások nyíltsága lehetővé teszi a résztvevők számára az ajánlatkérői döntéseket megalapozó tényezők megismerését, ebből következően pedig azok kontrollját. Az ajánlattevők eredményesen csak a jogorvoslati eljárás keretei között gyakorolhatják a jogvita rendezésére biztosított jogukat.
A Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozó jogviták
A törvény pontosan rögzíti, hogy melyek azok a jogviták, amelyek eldöntése kizárólag a Döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A közbeszerzési eljárásokkal összefüggő minden egyéb jogvitában a bíróság dönt.
A közbeszerzési eljárás időbeli hatálya
A Döntőbizottság hatáskörének helyes értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges a közbeszerzési eljárás időbeli határainak tisztázása. A jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a közbeszerzési eljárás az ajánlati vagy a részvételi felhívás közzétételével (hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban az ajánlati felhívás közvetlen megküldésével) kezdődik, befejezésének időpontja pedig a szerződés megkötése, vagy az eljárás eredményéről szóló tájékoztató közzététele. A közbeszerzési eljárás tartamát lehatároló két időpont között keletkezett jogviták azok, amelyekre a Döntőbizottság hatásköre kiterjed. Ilyen a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt indult eljárás lefolytatása, valamint a közbeszerzési eljárás szabályai megsértésével kapcsolatosan, illetve az ajánlatkérő döntésével szemben bármely érdekelt által benyújtott kérelem elbírálása. A Döntőbizottság hatáskörébe tartozik még az a jogvita is, amely az ajánlatkérő önként alkalmazott közbeszerzési eljárásában keletkezett (értékhatár alatti beszerzések, közszolgáltatók egyes beszerzései, el nem bírált támogatás reményében indított közbeszerzési eljárások).
Szerződéses ügyek
Az elmúlt évek során igen gyakran jelent meg a jogorvoslati kérelmekben a sérelem tárgyaként a közbeszerzési eljárás nyomán kötött szerződések nem megfelelő teljesítése, vagy az olyan beszerzési eljárás, amelynek ajánlatkérője nem volt a törvény alanya, ebből következően eljárása sem volt közbeszerzési eljárás (az esetleges formai hasonlóságok ellenére sem). Ezekben az ügyekben hatáskör hiányában eddig a Döntőbizottság megszüntette a jogorvoslati eljárást.
Az új törvényi szabályozás kiterjeszti a Döntőbizottság hatáskörét a közbeszerzési eljárást követően kötött szerződések törvénybe ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult eljárásokra. Az ellenőrző szervezetek számára ezzel megteremti a jogalkotó e területen is a jogorvoslatot, amellyel nyilvánvalóan tovább szűkül a közpénzekből gazdálkodó ajánlatkérők mozgástere immáron nemcsak a szerződés megkötéséhez vezető úton, hanem a szerződés teljesítése időszakában is.
Újdonságok a jogorvoslati rendszerbenA Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására vonatkozó új törvényi szabályok közül az alábbiakat emeljük ki a teljesség igénye nélkül: * Az új törvény előírja, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtása előtt az ajánlattevő vagy egyéb érdekelt kérelmező köteles erről értesíteni az ajánlatkérőt, illetve a beszerzőt [323. § (5) bek.]. * Az új törvény némileg megváltoztatja a kérelem benyújtására rendelkezésre álló szubjektív és objektív határidőt. A Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárásának kezdeményezésére rendelkezésre álló objektív általános határidő (90 nap) bizonyos esetekben meghosszabbodik: egyes szervezetek eljáráskezdeményezése esetén a jogsértés megtörténtétől számított egy éven túl nem kezdeményezhető eljárás, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetén pedig a jogsértés megtörténtétől számított három éven túl nem lehet eljárást kezdeményezni (323. §, 327. §). * Az új törvény rendelkezik az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről is (333. §). * A Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatának terjedelme tekintetében az új törvény szigorúbb megközelítést tartalmaz: ha a Döntőbizottság eljárása során a kérelem (kezdeményezés) alapján vizsgáltakon túli jogsértésről szerez tudomást, ezek vonatkozásában is el kell járnia hivatalból [334. § (1) bek.]. * Az új törvény a kötelező bírság kiszabását már csak két esetkörre tartja fenn: ha az ajánlatkérő az előírt határidő lejártáig nem küldi meg az éves statisztikai összegzést, továbbá ha a jogsértés a közbeszerzési eljárás jogtalan és rosszhiszemű mellőzésével valósult meg [340. § (4)-(5) bek.]. * Kiemelésre érdemes két új szabály is: a 340. § (8) bekezdése értelmében a Közbeszerzési Döntőbizottság a polgári jog általános szabályai szerint pert indíthat a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző módon megkötött szerződés semmisségének megállapítása iránt. A 342. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a Döntőbizottság az érdemi határozatában megállapítja a jogsértést, az ajánlatkérőként, illetve az ajánlattevőként szerződő fél – a Döntőbizottság határozatának kézbesítésétől számított 30 napon belül – elállhat az eljárás alapján megkötött szerződéstől, feltéve hogy a jogsértés befolyásolta a közbeszerzési eljárást lezáró döntést. * Az új törvény külön rendelkezéseket tartalmaz az ügy érdemében és az egyéb, eljárás során hozott döntőbizottsági határozat ellen irányuló jogorvoslatra nézve (345-349. §). |
Államigazgatási eljárás
A törvény részletes szabályokat tartalmaz a jogorvoslati eljárásokat illetően, emellett mögöttes jogszabályként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A jogorvoslati eljárás államigazgatási jogkörben folyó eljárás, eredményeképpen közigazgatási határozat jön létre.
Jogorvoslati kérelem
A jogorvoslati eljárás kérelemre vagy hivatalból indul.
Ki nyújthat be kérelmet?
A törvény pontosan meghatározza, hogy ki lehet a közbeszerzési eljárással kapcsolatos jogvita kezdeményezője. A jogalkotó szándéka szerint az eljárásban érdekeltek széles köre jogosult a kérelem benyújtására, azonban az ügyfélképesség feltétele, hogy a kifogásolt – vélhetően – törvénybe ütköző magatartás, mulasztás a kérelmező jogát vagy jogos érdekét sérti, illetve veszélyezteti.
A közbeszerzés közvetlen szereplői
Általánosságban a közbeszerzési eljárás közvetlen szereplői – ajánlatkérő, ajánlattevő – különösebb feltételek nélkül is jogosultak a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére, míg az egyéb érdekeltek esetében a jogos érdeksérelem igazolása nem mellőzhető. Ez utóbbi körbe tartoznak például mindazok, akik a felhívás feltételeit kifogásolják és a kifogásolt feltételekre tekintettel nem nyújtanak be ajánlatot (vagy részvételi jelentkezést).
Ritkábban előforduló eset, hogy maga az eljárás ajánlattevője sem rendelkezik ügyfélképességgel valamely ajánlatkérői döntéssel összefüggésben (pl. a jogszerűen kizárt ajánlattevőnek általában nem sérülhet joga vagy jogos érdeke az érvényes ajánlatok elbírálásával kapcsolatban).
Alvállalkozók, egyéb érdekeltek
Az alvállalkozók csak szűk körben jogosultak kérelem benyújtására, igazolniuk kell, hogy az őket ért jogsérelem megítélésében osztozik velük az alvállalkozói szerződést megkötő ajánlattevő is. Ugyancsak egyéb érdekelti minőségben nyújthat be jogorvoslati kérelmet az a szervezet, amelynek a tudomására jutott közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés sérti az érdekeit. A kérelmek elbírálása során tehát minden esetben körültekintő vizsgálatot igényel annak eldöntése, hogy a kérelmet benyújtó személy számára valóban okozhat-e jogos érdeksérelmet a kifogásolt magatartás.
A kérelem formája, tartalma
A jogorvoslati kérelem előterjesztése kizárólag írásban történhet, tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyeket a közbeszerzési törvény konkrétan meghatároz.
A kérelmezőnek meg kell jelölnie, hogy mely ajánlatkérő milyen tárgyú közbeszerzési eljárásával összefüggésben keletkezett jogsérelme, a jogsértés mikor történt és mikor jutott a tudomására. A kérelemben ki kell térni arra is, hogy a kérelmező a Döntőbizottság milyen intézkedéseit kéri, ezek indokait is fel kell sorolnia.
Az új szabályozás nem hoz jelentős változást a kérelmek tartalmát illetően, említésre érdemes ugyanakkor, hogy míg jelenleg a kérelmezőnek nyilatkoznia kell arról is, hogy a jogorvoslati eljárásban kéri-e tárgyalás megtartását – amely kérést a Döntőbizottságnak teljesítenie kell -, a jövőben a tárgyalás tartásáról, annak szükségességéről a bizottság dönt.
Igazgatási díj
A kérelemre induló jogorvoslati eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, melynek összege 150 000 forint. Ennek megfizetését már a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolni kell.
Hiánypótlás
A jogorvoslati kérelem gyakran nem felel meg