Városok, árak, bérek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 70. számában (2004. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben Magyarország ár- és bérszínvonalát vizsgáljuk nemzetközi összehasonlításban a svájci Union Bank of Switzerland (UBS) empirikus felmérésen alapuló adatai alapján. Ezek a mutatók alkalmasak arra, hogy következtessünk az ár- és bérkonvergenciára, valamint hazánk nemzetközi versenyképességére.

A magyar színvonal nemzetközi összehasonlításban

A svájci bank adatbázisa nem országokat, hanem összesen 70 nagyváros adatait tartalmazza. Van olyan állam, amelynek csak a fővárosa szerepel a felmérésben, sok országból viszont több várost is bevontak az elemzésbe. A 15 tagú Európai Uniót (EU) 18 város képviseli, Spanyolország, Németország és Olaszország esetében a főváros mellett még egy-egy nagyobb település (Barcelona, Frankfurt és Milánó) mutatóit tüntették fel az adatbázisban. Magyarországot és az EU-hoz csatlakozó közép- és kelet-európai országokat a fővárosok reprezentálják. Elemzésünkben Budapest adatait egyrészt a 15 tagú Európai Unió, másrészt a fejlődéstörténeti örökség, a gazdasági fejlettségi szint és a gazdasági szerkezet jellegzetességei alapján Magyarországgal leginkább összehasonlítható dél-európai országok, harmadrészt a 8 új közép- és kelet-európai EU-tag átlagával vetjük egybe, pontosabban az említett országcsoportok átlagértékeit minden egyes mutató esetében a budapesti adat százalékában fejezzük ki.

Az a körülmény, hogy országok helyett városok, az esetek túlnyomó többségében a fővárosok szerepelnek az összehasonlításban, korlátozza a következtetések általánosítását. A tapasztalatok alapján ugyanis a fővárosok szerepeltetése rendszerint felfelé torzít. A legtöbb ország kormányzati székhelyén mind az árak, mind a bérek magasabbak az átlagnál.

Nyilvánvaló, hogy a felhasznált adatbázis nem helyettesíti a szélesebb merítésű statisztikai adatgyűjtést, ez utóbbi nem is volt célja az UBS-nek. Ilyen részletes adatgyűjtés viszont hasonló nemzetközi kitekintéssel és bontásban még jó ideig nem fog rendelkezésre állni. Bár a széles merítésű statisztikai mutatókból mélyebb következtetéseket lehet levonni, az UBS-adatbázis előnye a gyakorlati orientáltság, azaz néhány olyan áru- és szolgáltatáscsoport árát figyeli meg és hasonlítja össze az egyes városok között, amelyek a külföldi működőtőke-befektetések, illetve a határokon átnyúló üzleti kapcsolatok alakításában lényegesek. Ha az egyéb feltételekben nincs különbség, akkor az egyes városok, illetve országok közötti árkülönbségek fontos versenyképességi tényezőkké válhatnak. Ugyanígy a bérekről készített összeállítás is túlnyomórészt olyan szakmákra koncentrál, amelyek fontosak a külföldi működőtőke-befektetők számára.

Az árszínvonal összehasonlítása a 111 árut és szolgáltatást tartalmazó fogyasztói kosáron alapul, nyugat-európai fogyasztói szokásokkal súlyozva. A tipikusnak tekintett árukat és szolgáltatásokat tartalmazó fogyasztói kosár árszintje 2003 első negyedévében a magyarnál 43 százalékkal volt magasabb a 15 tagú EU, 21 százalékkal a dél-európai országok átlagában, míg 16 százalékkal alacsonyabb a 8 új közép- és kelet-európai EU-tag átlagában (1. táblázat). Az előző felméréshez képest igen erőteljes volt a magyar árak felzárkózása az uniós átlaghoz, mert a különbség 2000-ben még 63 százalékos volt. Az árszínvonal-különbség 20 százalékpontos csökkenésében kiemelkedő szerepe lehetett az intervenciós sáv 2001. májusi szélesítését követően a forint euróval szembeni felértékelődésének. (Az új EU-tagokra nem voltak adatok 2000-ben, ezért nem lehetséges az időbeli összehasonlítás.)

Vezető helyen Budapest

A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy az UBS fogyasztási kosara esetében a magyar árszínvonal a 15 tagú EU-átlag 70 százaléka. Az Európai Bizottság számításai szerint a magyar árszint az EU-átlag 46 százaléka volt 2001-ben. Ez az arány egyrészt változhatott 2001 óta, másrészt a mutatószám tartalmazza azokat a közszolgáltatásokat (oktatás, egészségügy stb.), amelyek ára nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony.

Az UBS fogyasztói kosarával reprezentált magyar árszínvonal volt egyébként a legmagasabb 2003-ban az EU új tagállamai között. A budapestinél alig volt alacsonyabb a ljubljanai árszínvonal, míg a rangsor végén a budapesti érték kétharmadát tette ki a pozsonyi és alig több, mint 70 százalékát a prágai adat.

A főbb áru- és szolgáltatáscsoportok közül az élelmiszerek árszínvonalában jóval nagyobb a különbség Magyarország, illetve a 15 tagú EU és a dél-európai országok között, mint az átlagos árszínvonalban, azaz az élelmiszerek az átlagos fogyasztói kosár árszínvonalához képest még olcsók Magyarországon annak ellenére, hogy 2000-hez viszonyítva ebben az árucsoportban 40 százalékponttal mérséklődött a különbség. Ugyanakkor a jelenlegi árszintkülönbség elhanyagolható az új EU-tagokhoz képest.

Az iparcikkeken belül az árak összehasonlítását a női és a férfiruhák három kategóriája (drága, közepes és olcsó) és a háztartási gépek körében végezték el. A női és férfiruhák esetében az árkülönbség a drága kategóriában volt a legkisebb, az olcsó kategóriában a legnagyobb mindhárom országcsoporttal összehasonlítva. Az adatok alapján tehát a vizsgált árucsoportban az árak felzárkózása az EU-átlaghoz először a drágább termékeknél ment végbe. Mind a női, mind a férfiruhákat illetően Magyarország relatív árversenyelőnyei az EU-val szemben a közepes és az alacsony árkategóriában domborodnak ki. A drága ruhák körében ugyanis az EU-országokhoz viszonyított árkülönbség sokkal kisebb, mint a közepes, főleg pedig az olcsó árkategóriában. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a magasabb árkategóriában könnyebben megfizetik a fogyasztók az EU-belihez közelibb árakat, mint a közepes és az alacsony árkategóriában. Ez nyilván elválaszthatatlan a gazdagabb magyar fogyasztói réteg számottevő vásárlóerejétől. Ugyanakkor jóval előrehaladottabb az árkiegyenlítődés a dél-európai országokkal összehasonlítva, itt sokkal kisebbek a különbségek.

A háztartási gépek esetében az EU-átlag 34 százalékkal haladja meg a budapesti árszínvonalat, 27 százalékkal a dél-európait és 8 százalékkal az újonnan csatlakozó tagországokét. A 15 tagú EU és a dél-európai országok átlagához képest 2000-hez viszonyítva nem sok változás történt.

25 ezer adat értékelése

A svájci bank empirikus adatfelvételére 2003 első negyedévében került sor. Ennek keretében 140 kérdést tettek fel az árukról és szolgáltatásokról, 8 kérdést pedig a bérekről, a bérjárulékokról és a munkaidőről. Összesen több mint 25 ezer adatot gyűjtöttek össze egy időben és ugyanazzal a módszerrel. u Az UBS 1970 óta meghatározott időközönként megismételt nemzetközi összehasonlításának (a legutóbbi 2000-ben volt) természetesen vannak bizonyos elkerülhetetlen korlátai, amelyeket figyelembe kell venni a következtetések levonásakor. Így például a valutaárfolyamok ingadozásai nagymértékben torzíthatják a dollárban összegzett és kifejezett nemzeti ár- és bérszínvonalakat. E torzításokat azzal kívánták mérsékelni, hogy éves átlagárfolyamokkal számoltak. A dollárban történt összesítés nehezíti a korábbi évek adataival való összehasonlítást. A 2000. évi adatfelvétel óta ugyanis a dollár árfolyama változott a legtöbb ország nemzeti valutájához képest.

Kereseti arányok 2002-ben (Budapest = 100 százalék)

 

EU-15 átlaga

Dél-európai átlag

2004-ben csatlakozók átlaga

 

Bruttó

Nettó

Bruttó

Nettó

Bruttó

Nettó

Órabér összesen, USD-ben

14,42

10,08

8,48

6,85

3,49

2,44

Órabérek összesen

343

336

202

228

83

81

Termékmenedzserek

194

187

144

161

62

62

Osztályvezetők

291

275

146

171

96

94

Mérnökök

281

272

197

222

72

74

Általános iskolai tanárok

511

515

357

405

107

106

Buszvezetők

419

402

251

274

95

93

Autószerelők

225

229

150

174

68

68

Építőipari szakmunkások

481

453

242

268

107

101

Ipari szakmunkások

299

291

174

203

84

83

Szakácsok

157

160

130

145

54

55

Banktisztviselők

219

207

140

152

64

64

Titkárnők

260

255

143

166

69

68

Áruházi eladónők

276

290

172

212

80

81

Női ipari munkások

312

310

180

211

77

74

Megjegyzés: A táblázatban szereplő foglalkozások esetében az arányokat az éves keresetek alapján számítottuk.

Forrás: Union Bank of Switzerland: Prices and Earnings. A comparison of purchasing power around the globe, 2003 adatbázisa.

Szolgáltatások árváltozásai

A 19 tevékenység által reprezentált szolgáltatások körében az árszínvonal-különbség jóval nagyobb, mint a vizsgált ipari termékek esetében. Így 2003-ban a 15 tagú Európai Unió átlaga 69 százalékkal, a dél-európai országoké 34 százalékkal haladta meg a magyar árszintet, miközben az új EU-tagoké mindössze 9 százalékkal maradt el attól. A vizsgált szolgáltatások körében is 40 százalékponttal mérséklődött a 15 tagú EU-val szembeni különbség 2000-hez képest.

Az utazási szolgáltatásokat tekintve a tömegközlekedés még mindig kiemelkedően olcsó Magyarországon mind az EU, mind a dél-európai országok átlagához képest. Az árkülönbségek jól tükrözik a budapesti tömegközlekedés még mindig magas állami támogatottságát. Ezzel szemben a piaci alapon működő taxiszolgáltatás árkülönbségei kisebbek. Ezt valószínűleg az alacsonyabb magyarországi bérköltségek magyarázzák.

A zömmel külföldiek által keresett négy- és háromszobás lakások bérleti díja 2003-ban mindhárom árkategóriában (drága, közepes és olcsó) közel kétszerese volt a budapestinek a 15 tagú EU-ban, és 20-40 százalékkal volt magasabb Dél-Európában. Figyelmet érdemel, hogy a különbség mind a 15 tagú EU, mind Dél-Európa viszonylatában növekedett 2000-hez képest, amikor az EU-átlaghoz hasonló szinten voltak a lakásbérleti díjak. Az a sajátos helyzet alakult ki 2000-ben, hogy a luxuslakások bérleti díja Budapesten magasabb volt az EU-átlagnál. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a piacgazdaságba való átmenettel összefüggésben betelepedő külföldi vállalatok külföldi menedzsereinek kereslete viszonylag szűk kínálattal találkozott.

2003-ban a különbség növekedésében az árfolyamváltozások mellett szerepet játszott a bérleti díjak csökkenése, amit a vizsgált kategóriájú lakások kínálatának a bővülése tett lehetővé. Mindinkább teret nyer az az irányzat, amely szerint a Magyarországon működő külföldi vállalatok vezető menedzseri posztjait a külföldiektől magyarok veszik át. Ez mérsékli a keresletet a luxusingatlanok iránt, ami a bérleti díjak mérséklését eredményezte, és további csökkenését vetítheti előre. A normál helyi bérlés esetében is nőttek az árkülönbségek 2000 és 2003 között, ami mögött az húzódhat meg, hogy a bérleti díjak gyorsabban nőttek a 15 tagú EU-ban, mint Magyarországon.

Az éttermi szolgáltatásokért az EU-ban 2000-ben majdnem kétszer annyit kellett fizetni, mint Budapesten, 2003-ban azonban ez a különbség 75 százalékra mérséklődött. A szállodai árak tekintetében a különbség 55 százalék volt 2003-ban, itt is növekedés volt tapasztalható 2000-hez viszonyítva. A szállodai szolgáltatások nemzetköziesedése nyomán a magyarországi árak 2000-re beálltak a nyugat-európai szintre, majd az USA elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás és az Irak elleni háború nyomán az idegenforgalmi szolgáltatások iránti szűkülő kereslet nyomán ismét nőttek az árkülönbségek.

Bérviszonyok

Az UBS adatai alapján a magyar órabérek a 15 tagú EU átlagának 29 százalékát, a nettó órabérek 30 százalékát tették ki 2002-ben. Ez jelentős emelkedés 2000-hez képest, amikor a bruttó órabérek az EU-átlag 11, a nettó órabérek 13 százalékának feleltek meg. A magyar érték a dél-európai átlag 50, illetve 44 százaléka volt 2003-ban, a 2000. évi 20, illetve 12 százalékkal szemben. Az adatok jól tükrözik a forint 2001 májusától végbement felértékelődésének, illetve a 2001-től végrehajtott béremeléseknek a hatását. A felértékelődés és a béremelések nagymértékben erodálták Magyarország bérelőnyét a 15 tagú EU-val szemben.

A magyar bruttó órabér az újonnan csatlakozók 120 százaléka, a nettó órabér 123 százaléka volt. A 4,20 dolláros bruttó és 3 dolláros nettó magyar órabérnél csak a szlovén érték volt magasabb (5,40, illetve 3,40 USD). Az újonnan csatlakozott országok közül Szlovákiában a bruttó órabér 2,50 USD, ami igen vonzó a külföldi befektetőknek. Még ennél is alacsonyabb, 1,80 USD a román, és 1,30 USD az ukrán bruttó órabér.

Az UBS adatbázisában szereplő szakmák szerint a bruttó és a nettó keresetekben a legnagyobb lemaradás az általános iskolai tanárok és a buszvezetők körében van. Az általános iskolai tanárok közalkalmazottak, az autóbusz-vezetők egy részének a bérét az önkormányzatok (helyi közlekedés) fedezik. Másik részüket még nem privatizált vállalat (Volán) foglalkoztatja. A piaci szférában igen nagy a bérlemaradás az építőipari és az ipari szakmunkások (ez utóbbin belül a női ipari munkások) körében. A legnagyobb mértékű bérfelzárkózás a termékmenedzserek, az autószerelők és a titkárnők körében volt.

A magyarországi vállalkozások között ma már mintegy 30 ezer külföldi érdekeltségű szervezet van. A vezetői bérektől eltekintve a keresetek nem közelítik a cég anyavállalatánál szokásos mértékeket, miközben a minőség és a termelékenység tekintetében ugyanazt várják el, mint otthon.

A bruttó és a nettó kereseti arányok között minimális az eltérés, a nettó keresetek esetében a lemaradás valamivel kisebb, mint a bruttó keresetek körében. Ez arra utal, hogy a magyar személyijövedelemadó-rendszerben az elvonás mértéke valamivel kisebb, mint az EU átlagában. Magyarországon a bruttó bér 29 százalékát teszik ki a különféle járulékok, miközben ez az arány 43 százalék Dániában, 38 százalék Belgiumban és 36 százalék Németországban. Az újonnan csatlakozott országok közül csak Szlovéniában (38 százalék) és Lengyelországban (34 százalék) magasabbak a bérterhek a magyarnál.

Kereslet-kínálat

Az egyes termékek és szolgáltatások közötti árkülönbségek és azok változásai földrajzi vetületben nagyon sok tényezőre vezethetők vissza. Ilyenek a keresleti és a kínálati viszonyok, a munkaerőköltségek, ezzel összefüggésben a vásárlóerő, az egyéb termelési tényezők költségei, az egyes iparágak szerkezete stb. A vizsgált adatok alapján szoros összefüggés van az egyes termékek, termékcsoportok, szolgáltatások és szolgáltatáscsoportok jellemzői, piaci szerkezete, az irántuk jelentkező kínálat stb., valamint a budapesti árszínvonal és a 15 tagú EU-, illetve dél-európai átlagárszint közötti különbségek között. Az árak felzárkózása a 15 tagú EU átlagához ellentmondásos folyamat, ami több konkrét piaci tényező és mozgás befolyásol. Meghatározott időszakokban egyes piaci szegmensekben az árfelzárkózástól eltérően nőnek a magyar és az EU-árak közötti különbségek, miközben más szegmensekben töretlenül halad a felzárkózás.

A legkisebb mértékű árkülönbségek Budapest, illetve az Európai Uniót képviselő városok átlaga között a magas minőségi és árkategóriájú termékek és szolgáltatások körében vannak. A drága és részben a közepes árkategóriájú női és férfiruhák árai közötti különbségek jóval kisebbek a vizsgált áruk és szolgáltatások átlagánál. Az áralkalmazkodás, az árak közeledése azon termékek és szolgáltatások körében volt erőteljesebb, amely iránt számottevő egyrészt a külföldiek, másrészt a nagy vásárlóerővel rendelkező hazai fogyasztók kereslete. Hosszabb időn keresztül ez az irányzat jellemezte a luxuslakások bérleti piacát és a szállodai szolgáltatásokat is. Különféle külső és belső tényezők hatására azonban a trend 2003-ra megfordult, a magyar árak alkalmazkodtak a megváltozott keresleti feltételekhez.

Az árak felzárkózása ugyanakkor lassúbb, vagy egyáltalán nem megy végbe (tehát a korábbi árkülönbségek nőnek) azon termékcsoportok és szolgáltatások körében, amelyek iránt a belföldi kereslet a meghatározó (például az olcsó és a közepes árkategóriába tartozó iparcikkek és a lakásbérlés). Ezen termékek és szolgáltatások esetében az árak felzárkózására az EU-átlaghoz valószínűleg hosszabb időre lesz szükség.

A háztartási gépek zömmel ismert tömegtermékek. Piacuk liberalizált és kompetitív. A mérsékeltebb magyarországi vásárlóerőt figyelembe véve ez az átlagosnál kisebb mértékű árkülönbségek érvényesítését teszi lehetővé. Figyelmet érdemel, hogy a középkategóriájú nagy szériás személygépkocsik esetében kiemelkedőek az árkülönbségek Magyarország és a vizsgált országcsoportok között. A jelek szerint a személygépkocsi Magyarországon relatíve olcsó.

A tömegközlekedés esetében fennálló óriási különbség a budapesti tömegközlekedés állami szubvencionálásával kapcsolatos. A taxiszolgáltatás sok eleme a kompetitív szféra része (üzemanyag-kereskedelem, gépkocsi-forgalmazás stb.). A különbség nagy valószínűséggel az alacsonyabb magyarországi bérköltségekkel kapcsolatos.

A fentiek alapján az a következtetés is levonható, hogy ha valamilyen határokon átnyúló üzlet (közvetlen befektetés, olyan együttműködés, amely valamelyik partner tartós külföldi tartózkodását teszi szükségessé) egyéb feltételei azonosak, akkor a főbb termékek és szolgáltatások árszínvonala alapján az EU-átlag mögötti gyors felzárkózás miatt Magyarország egyre kevésbé versenyképes az új EU-tagországokkal szemben. A 15 tagú EU-val szemben még versenyképes, de nem annyira, mint korábban.

A termelékenység és a bérek

Az UBS adatai is megerősítik azt az ismert tapasztalati tényt, hogy 2000 és 2003 között a forint felértékelődése és a nagyarányú béremelések összhatásaként Magyarország nemzetközi bérelőnyei nagymértékben lemorzsolódtak, a 15 tagú EU átlagához képest a különbség a felére csökkent. Az Unióhoz újonnan csatlakozott országok közül is Magyarországon a legmagasabbak a bruttó órabérek. Különösen Szlovákiával szemben számottevő a bérhátrány, míg az alacsony román és ukrán bruttóbér-színvonallal kapcsolatos előnyöket semlegesíti a kedvezőtlen általános gazdasági környezet. Főbb szakmák szerint az átlagnál még mindig nagyobb az építőipari és az ipari szakmunkások bérelőnye.

A bértrendek alapján Magyarország sajátos harapófogóba került. A régi EU-tagok közül a leglényegesebb - a dél-európai - versenytársakkal szembeni magyar bérelőnyök gyors ütemben romlottak 2000 és 2003 között, azaz záródott a harapófogó felső szára. Az új EU-tagállamokkal szembeni bérelőnyök lemorzsolódása a harapófogó alsó szárának a záródását jelzi. A termelékenységi trendek figyelembevétele árnyalhatja, de nem módosítja ezt a következtetést. A harapófogóból éppen a termelékenység gyors ütemű javításával, a termelékenységjavulással összhangban álló reálbéremeléssel lehet kikerülni.

Főbb termékcsoportok összehasonlító árszínvonala 2000 második negyedévében és 2003 első negyedévében (Budapest = 100%)

 

EU-15

Dél-Európa

Csatlakozók

 

2000

2003

2000

2003

2003

Áruk, szolgáltatások összesen

163

143

127

121

86

Élelmiszerek

202

161

158

141

90

Iparcikkek

Női ruha

Drága

166

131

137

93

80

Közepes

178

144

138

104

71

Olcsó

199

151

195

116

68

Férfiruha

Drága

130

133

117

101

85

Közepes

161

131

148

104

77

Olcsó

185

146

182

117

80

Háztartási gépek

131

134

133

127

108

Szolgáltatások

209

169

152

134

91

Tömegközlekedés

362

321

185

213

112

Taxi

185

173

86

124

75

Lakásbérlés, 4 szoba, berendezve

Drága

71

212

55

142

102

Közepes

78

194

60

141

93

Olcsó

110

188

83

134

85

Lakásbérlés, 3 szoba, bútor nélkül

Drága

67

196

47

126

89

Közepes

108

185

76

124

80

Olcsó

108

191

79

142

76

Normál helyi bérlés

181

217

116

157

65

Vendéglő

198

175

148

158

84

Hotel

110

155

102

144

90

Forrás: Union Bank of Switzerland: Prices and Earnings. A comparison of purchasing power around the globe, 2003 adatbázisa.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére