A magyar színvonal nemzetközi összehasonlításban
A svájci bank adatbázisa nem országokat, hanem összesen 70 nagyváros adatait tartalmazza. Van olyan állam, amelynek csak a fővárosa szerepel a felmérésben, sok országból viszont több várost is bevontak az elemzésbe. A 15 tagú Európai Uniót (EU) 18 város képviseli, Spanyolország, Németország és Olaszország esetében a főváros mellett még egy-egy nagyobb település (Barcelona, Frankfurt és Milánó) mutatóit tüntették fel az adatbázisban. Magyarországot és az EU-hoz csatlakozó közép- és kelet-európai országokat a fővárosok reprezentálják. Elemzésünkben Budapest adatait egyrészt a 15 tagú Európai Unió, másrészt a fejlődéstörténeti örökség, a gazdasági fejlettségi szint és a gazdasági szerkezet jellegzetességei alapján Magyarországgal leginkább összehasonlítható dél-európai országok, harmadrészt a 8 új közép- és kelet-európai EU-tag átlagával vetjük egybe, pontosabban az említett országcsoportok átlagértékeit minden egyes mutató esetében a budapesti adat százalékában fejezzük ki.
Az a körülmény, hogy országok helyett városok, az esetek túlnyomó többségében a fővárosok szerepelnek az összehasonlításban, korlátozza a következtetések általánosítását. A tapasztalatok alapján ugyanis a fővárosok szerepeltetése rendszerint felfelé torzít. A legtöbb ország kormányzati székhelyén mind az árak, mind a bérek magasabbak az átlagnál.
Nyilvánvaló, hogy a felhasznált adatbázis nem helyettesíti a szélesebb merítésű statisztikai adatgyűjtést, ez utóbbi nem is volt célja az UBS-nek. Ilyen részletes adatgyűjtés viszont hasonló nemzetközi kitekintéssel és bontásban még jó ideig nem fog rendelkezésre állni. Bár a széles merítésű statisztikai mutatókból mélyebb következtetéseket lehet levonni, az UBS-adatbázis előnye a gyakorlati orientáltság, azaz néhány olyan áru- és szolgáltatáscsoport árát figyeli meg és hasonlítja össze az egyes városok között, amelyek a külföldi működőtőke-befektetések, illetve a határokon átnyúló üzleti kapcsolatok alakításában lényegesek. Ha az egyéb feltételekben nincs különbség, akkor az egyes városok, illetve országok közötti árkülönbségek fontos versenyképességi tényezőkké válhatnak. Ugyanígy a bérekről készített összeállítás is túlnyomórészt olyan szakmákra koncentrál, amelyek fontosak a külföldi működőtőke-befektetők számára.
Az árszínvonal összehasonlítása a 111 árut és szolgáltatást tartalmazó fogyasztói kosáron alapul, nyugat-európai fogyasztói szokásokkal súlyozva. A tipikusnak tekintett árukat és szolgáltatásokat tartalmazó fogyasztói kosár árszintje 2003 első negyedévében a magyarnál 43 százalékkal volt magasabb a 15 tagú EU, 21 százalékkal a dél-európai országok átlagában, míg 16 százalékkal alacsonyabb a 8 új közép- és kelet-európai EU-tag átlagában (1. táblázat). Az előző felméréshez képest igen erőteljes volt a magyar árak felzárkózása az uniós átlaghoz, mert a különbség 2000-ben még 63 százalékos volt. Az árszínvonal-különbség 20 százalékpontos csökkenésében kiemelkedő szerepe lehetett az intervenciós sáv 2001. májusi szélesítését követően a forint euróval szembeni felértékelődésének. (Az új EU-tagokra nem voltak adatok 2000-ben, ezért nem lehetséges az időbeli összehasonlítás.)
Vezető helyen Budapest
A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy az UBS fogyasztási kosara esetében a magyar árszínvonal a 15 tagú EU-átlag 70 százaléka. Az Európai Bizottság számításai szerint a magyar árszint az EU-átlag 46 százaléka volt 2001-ben. Ez az arány egyrészt változhatott 2001 óta, másrészt a mutatószám tartalmazza azokat a közszolgáltatásokat (oktatás, egészségügy stb.), amelyek ára nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony.
Az UBS fogyasztói kosarával reprezentált magyar árszínvonal volt egyébként a legmagasabb 2003-ban az EU új tagállamai között. A budapestinél alig volt alacsonyabb a ljubljanai árszínvonal, míg a rangsor végén a budapesti érték kétharmadát tette ki a pozsonyi és alig több, mint 70 százalékát a prágai adat.
A főbb áru- és szolgáltatáscsoportok közül az élelmiszerek árszínvonalában jóval nagyobb a különbség Magyarország, illetve a 15 tagú EU és a dél-európai országok között, mint az átlagos árszínvonalban, azaz az élelmiszerek az átlagos fogyasztói kosár árszínvonalához képest még olcsók Magyarországon annak ellenére, hogy 2000-hez viszonyítva ebben az árucsoportban 40 százalékponttal mérséklődött a különbség. Ugyanakkor a jelenlegi árszintkülönbség elhanyagolható az új EU-tagokhoz képest.
Az iparcikkeken belül az árak összehasonlítását a női és a férfiruhák három kategóriája (drága, közepes és olcsó) és a háztartási gépek körében végezték el. A női és férfiruhák esetében az árkülönbség a drága kategóriában volt a legkisebb, az olcsó kategóriában a legnagyobb mindhárom országcsoporttal összehasonlítva. Az adatok alapján tehát a vizsgált árucsoportban az árak felzárkózása az EU-átlaghoz először a drágább termékeknél ment végbe. Mind a női, mind a férfiruhákat illetően Magyarország relatív árversenyelőnyei az EU-val szemben a közepes és az alacsony árkategóriában domborodnak ki. A drága ruhák körében ugyanis az EU-országokhoz viszonyított árkülönbség sokkal kisebb, mint a közepes, főleg pedig az olcsó árkategóriában. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a magasabb árkategóriában könnyebben megfizetik a fogyasztók az EU-belihez közelibb árakat, mint a közepes és az alacsony árkategóriában. Ez nyilván elválaszthatatlan a gazdagabb magyar fogyasztói réteg számottevő vásárlóerejétől. Ugyanakkor jóval előrehaladottabb az árkiegyenlítődés a dél-európai országokkal összehasonlítva, itt sokkal kisebbek a különbségek.
A háztartási gépek esetében az EU-átlag 34 százalékkal haladja meg a budapesti árszínvonalat, 27 százalékkal a dél-európait és 8 százalékkal az újonnan csatlakozó tagországokét. A 15 tagú EU és a dél-európai országok átlagához képest 2000-hez viszonyítva nem sok változás történt.
25 ezer adat értékeléseA svájci bank empirikus adatfelvételére 2003 első negyedévében került sor. Ennek keretében 140 kérdést tettek fel az árukról és szolgáltatásokról, 8 kérdést pedig a bérekről, a bérjárulékokról és a munkaidőről. Összesen több mint 25 ezer adatot gyűjtöttek össze egy időben és ugyanazzal a módszerrel. u Az UBS 1970 óta meghatározott időközönként megismételt nemzetközi összehasonlításának (a legutóbbi 2000-ben volt) természetesen vannak bizonyos elkerülhetetlen korlátai, amelyeket figyelembe kell venni a következtetések levonásakor. Így például a valutaárfolyamok ingadozásai nagymértékben torzíthatják a dollárban összegzett és kifejezett nemzeti ár- és bérszínvonalakat. E torzításokat azzal kívánták mérsékelni, hogy éves átlagárfolyamokkal számoltak. A dollárban történt összesítés nehezíti a korábbi évek adataival való összehasonlítást. A 2000. évi adatfelvétel óta ugyanis a dollár árfolyama változott a legtöbb ország nemzeti valutájához képest.
Szolgáltatások árváltozásaiA 19 tevékenység által reprezentált szolgáltatások körében az árszínvonal-különbség jóval nagyobb, mint a vizsgált ipari termékek esetében. Így 2003-ban a 15 tagú Európai Unió átlaga 69 százalékkal, a dél-európai országoké 34 százalékkal haladta meg a magyar árszintet, miközben az új EU-tagoké mindössze 9 százalékkal maradt el attól. A vizsgált szolgáltatások körében is 40 százalékponttal mérséklődött a 15 tagú EU-val szembeni különbség 2000-hez képest. Az utazási szolgáltatásokat tekintve a tömegközlekedés még mindig kiemelkedően olcsó Magyarországon mind az EU, mind a dél-európai országok átlagához képest. Az árkülönbségek jól tükrözik a budapesti tömegközlekedés még mindig magas állami támogatottságát. Ezzel szemben a piaci alapon működő taxiszolgáltatás árkülönbségei kisebbek. Ezt valószínűleg az alacsonyabb magyarországi bérköltségek magyarázzák. A zömmel külföldiek által keresett négy- és háromszobás lakások bérleti díja 2003-ban mindhárom árkategóriában (drága, közepes és olcsó) közel kétszerese volt a budapestinek a 15 tagú EU-ban, és 20-40 százalékkal volt magasabb Dél-Európában. Figyelmet érdemel, hogy a különbség mind a 15 tagú EU, mind Dél-Európa viszonylatában növekedett 2000-hez képest, amikor az EU-átlaghoz hasonló szinten voltak a lakásbérleti díjak. Az a sajátos helyzet alakult ki 2000-ben, hogy a luxuslakások bérleti díja Budapesten magasabb volt az EU-átlagnál. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a piacgazdaságba való átmenettel összefüggésben betelepedő külföldi vállalatok külföldi menedzsereinek kereslete viszonylag szűk kínálattal találkozott. 2003-ban a különbség növekedésében az árfolyamváltozások mellett szerepet játszott a bérleti díjak csökkenése, amit a vizsgált kategóriájú lakások kínálatának a bővülése tett lehetővé. Mindinkább teret nyer az az irányzat, amely szerint a Magyarországon működő külföldi vállalatok vezető menedzseri posztjait a külföldiektől magyarok veszik át. Ez mérsékli a keresletet a luxusingatlanok iránt, ami a bérleti díjak mérséklését eredményezte, és további csökkenését vetítheti előre. A normál helyi bérlés esetében is nőttek az árkülönbségek 2000 és 2003 között, ami mögött az húzódhat meg, hogy a bérleti díjak gyorsabban nőttek a 15 tagú EU-ban, mint Magyarországon. Az éttermi szolgáltatásokért az EU-ban 2000-ben majdnem kétszer annyit kellett fizetni, mint Budapesten, 2003-ban azonban ez a különbség 75 százalékra mérséklődött. A szállodai árak tekintetében a különbség 55 százalék volt 2003-ban, itt is növekedés volt tapasztalható 2000-hez viszonyítva. A szállodai szolgáltatások nemzetköziesedése nyomán a magyarországi árak 2000-re beálltak a nyugat-európai szintre, majd az USA elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás és az Irak elleni háború nyomán az idegenforgalmi szolgáltatások iránti szűkülő kereslet nyomán ismét nőttek az árkülönbségek. BérviszonyokAz UBS adatai alapján a magyar órabérek a 15 tagú EU átlagának 29 százalékát, a nettó órabérek 30 százalékát tették ki 2002-ben. Ez jelentős emelkedés 2000-hez képest, amikor a bruttó órabérek az EU-átlag 11, a nettó órabérek 13 százalékának feleltek meg. A magyar érték a dél-európai átlag 50, illetve 44 százaléka volt 2003-ban, a 2000. évi 20, illetve 12 százalékkal szemben. Az adatok jól tükrözik a forint 2001 májusától végbement felértékelődésének, illetve a 2001-től végrehajtott béremeléseknek a hatását. A felértékelődés és a béremelések nagymértékben erodálták Magyarország bérelőnyét a 15 tagú EU-val szemben. A magyar bruttó órabér az újonnan csatlakozók 120 százaléka, a nettó órabér 123 százaléka volt. A 4,20 dolláros bruttó és 3 dolláros nettó magyar órabérnél csak a szlovén érték volt magasabb (5,40, illetve 3,40 USD). Az újonnan csatlakozott országok közül Szlovákiában a bruttó órabér 2,50 USD, ami igen vonzó a külföldi befektetőknek. Még ennél is alacsonyabb, 1,80 USD a román, és 1,30 USD az ukrán bruttó órabér. Az UBS adatbázisában szereplő szakmák szerint a bruttó és a nettó keresetekben a legnagyobb lemaradás az általános iskolai tanárok és a buszvezetők körében van. Az általános iskolai tanárok közalkalmazottak, az autóbusz-vezetők egy részének a bérét az önkormányzatok (helyi közlekedés) fedezik. Másik részüket még nem privatizált vállalat (Volán) foglalkoztatja. A piaci szférában igen nagy a bérlemaradás az építőipari és az ipari szakmunkások (ez utóbbin belül a női ipari munkások) körében. A legnagyobb mértékű bérfelzárkózás a termékmenedzserek, az autószerelők és a titkárnők körében volt. A magyarországi vállalkozások között ma már mintegy 30 ezer külföldi érdekeltségű szervezet van. A vezetői bérektől eltekintve a keresetek nem közelítik a cég anyavállalatánál szokásos mértékeket, miközben a minőség és a termelékenység tekintetében ugyanazt várják el, mint otthon. A bruttó és a nettó kereseti arányok között minimális az eltérés, a nettó keresetek esetében a lemaradás valamivel kisebb, mint a bruttó keresetek körében. Ez arra utal, hogy a magyar személyijövedelemadó-rendszerben az elvonás mértéke valamivel kisebb, mint az EU átlagában. Magyarországon a bruttó bér 29 százalékát teszik ki a különféle járulékok, miközben ez az arány 43 százalék Dániában, 38 százalék Belgiumban és 36 százalék Németországban. Az újonnan csatlakozott országok közül csak Szlovéniában (38 százalék) és Lengyelországban (34 százalék) magasabbak a bérterhek a magyarnál. Kereslet-kínálatAz egyes termékek és szolgáltatások közötti árkülönbségek és azok változásai földrajzi vetületben nagyon sok tényezőre vezethetők vissza. Ilyenek a keresleti és a kínálati viszonyok, a munkaerőköltségek, ezzel összefüggésben a vásárlóerő, az egyéb termelési tényezők költségei, az egyes iparágak szerkezete stb. A vizsgált adatok alapján szoros összefüggés van az egyes termékek, termékcsoportok, szolgáltatások és szolgáltatáscsoportok jellemzői, piaci szerkezete, az irántuk jelentkező kínálat stb., valamint a budapesti árszínvonal és a 15 tagú EU-, illetve dél-európai átlagárszint közötti különbségek között. Az árak felzárkózása a 15 tagú EU átlagához ellentmondásos folyamat, ami több konkrét piaci tényező és mozgás befolyásol. Meghatározott időszakokban egyes piaci szegmensekben az árfelzárkózástól eltérően nőnek a magyar és az EU-árak közötti különbségek, miközben más szegmensekben töretlenül halad a felzárkózás. A legkisebb mértékű árkülönbségek Budapest, illetve az Európai Uniót képviselő városok átlaga között a magas minőségi és árkategóriájú termékek és szolgáltatások körében vannak. A drága és részben a közepes árkategóriájú női és férfiruhák árai közötti különbségek jóval kisebbek a vizsgált áruk és szolgáltatások átlagánál. Az áralkalmazkodás, az árak közeledése azon termékek és szolgáltatások körében volt erőteljesebb, amely iránt számottevő egyrészt a külföldiek, másrészt a nagy vásárlóerővel rendelkező hazai fogyasztók kereslete. Hosszabb időn keresztül ez az irányzat jellemezte a luxuslakások bérleti piacát és a szállodai szolgáltatásokat is. Különféle külső és belső tényezők hatására azonban a trend 2003-ra megfordult, a magyar árak alkalmazkodtak a megváltozott keresleti feltételekhez. Az árak felzárkózása ugyanakkor lassúbb, vagy egyáltalán nem megy végbe (tehát a korábbi árkülönbségek nőnek) azon termékcsoportok és szolgáltatások körében, amelyek iránt a belföldi kereslet a meghatározó (például az olcsó és a közepes árkategóriába tartozó iparcikkek és a lakásbérlés). Ezen termékek és szolgáltatások esetében az árak felzárkózására az EU-átlaghoz valószínűleg hosszabb időre lesz szükség. A háztartási gépek zömmel ismert tömegtermékek. Piacuk liberalizált és kompetitív. A mérsékeltebb magyarországi vásárlóerőt figyelembe véve ez az átlagosnál kisebb mértékű árkülönbségek érvényesítését teszi lehetővé. Figyelmet érdemel, hogy a középkategóriájú nagy szériás személygépkocsik esetében kiemelkedőek az árkülönbségek Magyarország és a vizsgált országcsoportok között. A jelek szerint a személygépkocsi Magyarországon relatíve olcsó. A tömegközlekedés esetében fennálló óriási különbség a budapesti tömegközlekedés állami szubvencionálásával kapcsolatos. A taxiszolgáltatás sok eleme a kompetitív szféra része (üzemanyag-kereskedelem, gépkocsi-forgalmazás stb.). A különbség nagy valószínűséggel az alacsonyabb magyarországi bérköltségekkel kapcsolatos. A fentiek alapján az a következtetés is levonható, hogy ha valamilyen határokon átnyúló üzlet (közvetlen befektetés, olyan együttműködés, amely valamelyik partner tartós külföldi tartózkodását teszi szükségessé) egyéb feltételei azonosak, akkor a főbb termékek és szolgáltatások árszínvonala alapján az EU-átlag mögötti gyors felzárkózás miatt Magyarország egyre kevésbé versenyképes az új EU-tagországokkal szemben. A 15 tagú EU-val szemben még versenyképes, de nem annyira, mint korábban. A termelékenység és a bérekAz UBS adatai is megerősítik azt az ismert tapasztalati tényt, hogy 2000 és 2003 között a forint felértékelődése és a nagyarányú béremelések összhatásaként Magyarország nemzetközi bérelőnyei nagymértékben lemorzsolódtak, a 15 tagú EU átlagához képest a különbség a felére csökkent. Az Unióhoz újonnan csatlakozott országok közül is Magyarországon a legmagasabbak a bruttó órabérek. Különösen Szlovákiával szemben számottevő a bérhátrány, míg az alacsony román és ukrán bruttóbér-színvonallal kapcsolatos előnyöket semlegesíti a kedvezőtlen általános gazdasági környezet. Főbb szakmák szerint az átlagnál még mindig nagyobb az építőipari és az ipari szakmunkások bérelőnye. A bértrendek alapján Magyarország sajátos harapófogóba került. A régi EU-tagok közül a leglényegesebb – a dél-európai – versenytársakkal szembeni magyar bérelőnyök gyors ütemben romlottak 2000 és 2003 között, azaz záródott a harapófogó felső szára. Az új EU-tagállamokkal szembeni bérelőnyök lemorzsolódása a harapófogó alsó szárának a záródását jelzi. A termelékenységi trendek figyelembevétele árnyalhatja, de nem módosítja ezt a következtetést. A harapófogóból éppen a termelékenység gyors ütemű javításával, a termelékenységjavulással összhangban álló reálbéremeléssel lehet kikerülni.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||