Fellendülés növekvő feszültségek árán

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 70. számában (2004. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az észak-amerikai gazdaság végül megúszta a "kétfenekű" válságot. A szakkifejezés arra utal, hogy a recesszió idején csökkenő foglalkoztatottság és visszafogott jövedelemkiáramlás miatt a kereslet visszaesik, s ez másodszor is visszaveti a konjunktúrát.

A világgazdaság esélyei

Először 2002 első félévében javultak a világgazdaság mozdonyának számító Egyesült Államok gazdasági fellendülésével kapcsolatos kilátások. A kedvező folyamat azonban az év vége felé megszakadt: 2002 negyedik és 2003 első negyedévében a GDP újra stagnált. Ekkor erőteljesen vetődött fel egy második, súlyosabb mélyhullám lehetősége. Az amerikai kormányzat azonban már 2001-től agresszív gazdaságösztönző csomaggal lepte meg a világot, 2003-ban pedig újabb adómérséklést hirdetett meg, miközben a költségvetési kiadások - az iraki háború miatt is - az égbe szökkentek.

A kormányzati rásegítés nyomán 2003 első negyedévétől fokozatosan újra optimizmust sugároztak a foglalkoztatottsági, ipari és építőipari tendenciák, a bizalmi indexek, s az iraki háború által keltett bizonytalanság ellenére a konjunktúra fokozatosan fellendült. A harmadik negyedévben már robusztus gazdasági növekedés mutatkozott. A GDP egyetlen negyedév alatt 2 százalékkal nőtt, és 3,5 százalékkal volt az egy évvel korábbi szint felett. Meg kell jegyezni, hogy a napi sajtóban a harmadik negyedévre jelentett 8,2 százalékos vágta csak hangulatkeltésre volt jó, hiszen ez a tényleges negyedéves GDP-növekedés éves szintre vetített, tehát négyszeresen vett értéke. Márpedig az ilyen ütemű GDP-bővülés több negyedéven keresztül teljességgel lehetetlen az Egyesült Államok esetében.

Világszerte erősödő konjunktúra

Az olcsó pénz, azaz az alacsony kamatok és a hitelbőség, valamint a költségvetési költekezések nyomán világszerte javulnak az üzleti és lakossági bizalmi indexek, bővül a beruházási tevékenység; ez utóbbi elsősorban az Egyesült Államokban és Japánban. Fellendülőben a nemzetközi kereskedelem, bár 2003-as, 3,75 százalékos bővülése még alig volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az ipari termelés is világszerte élénkült az év második felétől, a tőzsdék pedig szárnyalnak, ami optimizmust sugall, és keresletet gerjeszt. 2003 végén az amerikai DJIA-index 25, a technológiai részvényeket tartalmazó NASDAQ 50, a japán és az európai tőzsdék 30-50, egyes latin-amerikaiak 140 százalékkal voltak az egy évvel korábbi szint felett.

Japán 2002 második felétől - hosszú szünet után - elindult a fellendülés útján. Tavaly közel 2,5 százalékkal nőtt a GDP-je, de a harmadik negyedévben jelentős lassulás következett be (a 4. negyedévi adatok még nem állnak rendelkezésre). Az európai gazdaság - bár Németország, Franciaország, Hollandia és Dánia bruttó hazai terméke a második-harmadik negyedévben némileg csökkent - több jel szerint erősödik. Az Európai Unió összességében némileg lassabban (csak 0,8 százalékkal) növekedett 2003-ban, mint egy évvel korábban, a lehetséges fellendülés előjelei azonban erősödnek.

Az úgynevezett felemelkedő országok viszonylag jól teljesítenek. Kelet-Európa fontosabb országai 3-4 százalékkal növelték GDP-jüket. Oroszország bruttó hazai terméke - igaz, magas olajárral támogatva - mintegy 7 százalékkal bővült. Kína (9,1 százalékos) és részben India (5,4 százalékos növekedésével) az Egyesült Államok mellett a világgazdasági fellendülés másik húzóereje.

Az újonnan iparosodó ázsiai országok 2003-ban ugyan kicsit "halványabban" teljesítettek, de 2,5-6,5 százalék közötti bővülésük nem mondható rossznak a még mindig botladozó világgazdaság légkörében. Az olajtermelő közel-keleti országok bevételei jelentősen emelkedtek a magas kőolajárnak köszönhetően, beruházási boom alakult ki e térségben.

Latin-Amerika a 2002-es stagnálásból lassan kilábal, bár a kontinentális GDP csak 1, Brazíliáé és Mexikóé 1,5 százalékkal emelkedett 2003-ban. Argentína és Uruguay kijutott a krízisből, Venezuela viszont - a belpolitikai feszültségek nyomán - mély depresszióba süllyedt.

A "teremtő pusztítás" hiánya és a fizetési mérlegek

A kedvező növekedési tendenciák - akárcsak egy évvel korábban - a világgazdaság szerkezeti feszültségeinek (még) további éleződésével jártak együtt. Úgy is mondhatjuk, hogy a fellendülést éppen a strukturális aránytalanságok növekedése teszi lehetővé.

Az a talán még az ötvenes-hatvanas években sem tapasztalt expanzív állami fiskális és monetáris gazdaságpolitika, amelyet az Egyesült Államok alkalmaz - s melyet a többi fejlett térség is többé-kevésbé követni próbál -, anélkül lendítette tovább a világgazdaság kerekét, hogy a gazdasági recessziók idején szokásos és szükséges egyensúlyteremtés, kapacitásleépítés ("teremtő pusztítás") megvalósult volna.

Tovább éleződnek a nemzetközi fizetési mérlegek aránytalanságai. Az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege 2003 októberében - egy évre számítva - már 550 milliárd dollár hiányt mutatott. Fizetési mérlegének deficitje körülbelül ugyanekkora, azaz meghaladja - történelmileg példátlan módon - a GDP 5 százalékát. A "külvilág" finanszírozza - immár 20 éve - az amerikai gazdaság egyre növekvő túlfogyasztását.

Ráadásul az Egyesült Államok kereskedelmi és fizetési mérlege minden jelentős térség viszonylatában negatív, ami azt jelenti, hogy amennyiben az Egyesült Államok egyensúly-teremtési célból hirtelen drasztikusan visszafogná a vásárlásait, a többi térség nem tudna eleget tenni az egymás közötti fizetési kötelezettségének, és az egész nemzetközi fizetési rend összeomolhatna. Ez csapdahelyzet.

És valóban, az Egyesült Államok fizetési hiánya egyre nehezebben finanszírozható. Továbbra is, sőt fokozottan érvényes, amit már a tavalyi világgazdasági áttekintésben is idéztünk a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelentéséből: "Nem az a kérdés, hogy az amerikai deficit fenntartható-e a jelenlegi szinten - mert az nem lehetséges -, hanem inkább az, hogy az egyszeri kiigazítás mikor és milyen módon fog végbemenni."

Az amerikai kormányzat hozzákezdett az óvatos korrekcióhoz. Ennek eszköze volt a kamatok történelmi mélypontra csökkentése, ami gyakorlatilag már 0 százalékos reálkamatot jelent. Az olcsó pénz a gazdaságösztönzés egyik eszköze lett. Egyben az exportot támogatták, az importot pedig drágították ezzel a lépéssel. Az alacsony kamat ugyanis dolláreladásokat váltott ki az Egyesült Államokban és világszerte, ami a zöldhasú árfolyamának csökkenéséhez vezetett. A dollár kereskedelmi súlyokkal számolt vásárlóértéke két év alatt 25, az euróval szemben 35 százalékkal esett.

Ilyen körülmények között a magántőke egyre kevésbé hajlandó az Egyesült Államok értékpapírjainak vásárlására, ezzel kereskedelmi és költségvetési hiányának finanszírozására, sőt a tőkemenekítés jelei mutatkoznak. Az amerikai beruházók az év első kilenc hónapjában nettó 57,9 milliárd dollár külföldi részvényt vásároltak, 2002-ben ugyanennyi idő alatt még 8,3 milliárd dollár értékben eladtak.

Olyan nagybefektetők, mint Warren E. Buffet és Soros György, most megszabadulnak dollárjaiktól. Mivel az Egyesült Államok kereskedelmi és ezáltal fizetési mérlege - valószínűleg a gazdasági folyamatok, áttételek időigénye és a fellendülés vonzereje miatt még - egyelőre nem javult, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board a jelentősebb többlettel rendelkező államok "jóindulatára", segítségére szorul. Elsősorban Japán és Kína segített az elmúlt hónapokban, központi bankjaik nagy mennyiségű amerikai állampapírt vásároltak. A külföldi központi bankok birtokában már egybillió dollárnyi amerikai állampapír van, ami az amerikai GDP egytizede.

Adatok a legfejlettebb országok gazdasági helyzetéről (2003)

GDP (%)a

Ipari termelés (%)b, c

Kereskedelmi mérleg (Mrd USD)b

Fizetési mérleg

Költségvetési mérleg(a GDP %-ában)d

Munkanélküliség (%)

Nagysága (Mrd USD)b

A GDP %-áband

Ausztrália

2,6

1,3

-14,3

-27,2

-5,7

0,8

5,6

Anglia

2,0

0,9

-74,4

-36,1

-1,9

-2,9

5,0

Ausztria

0,7

2,5

-0,8

0,8

0

-1,3

4,5

Belgium

0,7

-4,8

20,7

11,2

4,3

0,2

12,5

Dánia

-0,8

-1,5

10,2

5,4

2,8

0,8

6,4

Eurózóna

0,3

0,9

86,7

42,1

0,4

-2,7

8,8

Franciaország

-0,2

0,5

5,7

21,3

1,4

-4,0

9,7

Hollandia

-1,1

-0,1

33,0

17,7

2,6

-2,4

5,7

Japán

1,8

2,4

100,6

127,4

2,9

-7,4

5,2

Kanada

1,0

-0,3

42,0

16,7

1,8

1,0

7,5

Németország

-0,2

0,8

142,7

58,2

2,3

-4,1

10,5

Olaszország

0,5

0,4

3,4

-19,2

-1,0

-2,7

8,5

Spanyolország

2,4

0,6

-50,5

-23,1

-2,4

0,1

11,2

Svédország

2,0

2,1

17,8

14,8

4,2

0,2

3,9

Svájc

0,6

0,4

6,2

35,0

11,0

n. a.

4,0

USA

3,5

1,6

-549,5

-541,7

-5,1

-4,9

5,9

Megjegyzések

a 2003. 3. negyedévi adatok, éves növekedés.

b A rendelkezésre álló utolsó hónap, általában 2003 októbere vagy novembere.

c Növekedés az utolsó 12 hónap alatt.

d Előzetes, becsült adatok.

Forrás: The Economist 2004. január 3.

Következmények a növekedésre

Amennyiben a gyengülő dollár segítségével az amerikai import visszaesik, s a többi térség exportbevétele csökken, nem csupán fizetési helyzetük kerülhet veszélybe, hanem gazdasági növekedésük is. (Többek között ezért javasol az IMF lassú korrekciót, ami szerint az amerikai fizetési hiány 5 év múlva még mindig a GDP 4 százalékát tenné ki.)

Tehát nehezebbé válhat a többi kontinens felzárkózása a lendületbe került amerikai mozdonyhoz. Tíz évvel ezelőtt, 1993-ban, az akkori recessziós periódus után az európai és a japán fellendülés csak két év múlva követte az amerikait... Talán ez most is bekövetkezhet, az időt az európai kormányok és Japán - szükségszerűen, elkerülhetetlenül - a belső fogyasztás ösztönzésével, akár a költségvetési hiányok növelésével próbálják majd lerövidíteni.

Még az eddig vázoltnál rosszabb szcenárió is bekövetkezhet, amennyiben a külső források szűkülése és a tőkemenekülés drasztikus külgazdasági korrekcióra kényszerítené az Egyesült Államokat, s az amerikai mozdony rövid idő alatt újra lelassulna vagy megállna. Ez sem zárható ki. Ebben az esetben a belső piac élénkítése még fontosabb szerephez jutna az Egyesült Államokban, Európában és Japánban, s hasonló lenne a helyzet a felemelkedő országok esetében. Kínában is csak a belső kereslet gyors élénkítésével lenne tartható az eddigi növekedési ütem.

Úgy látszik, egyelőre lekerül a napirendről - vagy legalábbis elhalványul - az exportvezérelt gazdasági növekedés megdönthetetlennek hirdetett liberális doktrínája. Németország az utóbbi két évben megduplázta amúgy is hatalmas exporttöbbletét, mégis növekedési válsággal küszködik. Japánban az exportoffenzíva sikeresebben pörgette fel a növekedést, de az elmúlt hónapokban újra elbizonytalanodott a gazdaság.

Strukturális reformok és növekvő költségvetési hiányok

Az IMF szeptemberben kiadott értékelése szerint: "annak folyamatos kényszere, hogy csökkenteni kell az Egyesült Államok növekedésétől való globális függőséget, továbbá foglalkozni kell a globális egyensúlytalanságokkal, még sürgősebbé teszi a strukturális reformokat". Európában a munkaerő- és árupiaci reformokat, Japánban a vállalati és a banki szféra átstrukturálását. A felemelkedő ázsiai piacokon ugyanilyen reformokkal kísérve a belső kereslet bővítését, az Egyesült Államokban pedig a hazai megtakarítás növelését tartja a legfontosabb feladatnak. Ugyanakkor lényegében mindenhol viszonylag laza pénzügyi politikát és - talán az Egyesült Államok kivételével - óvatos költségvetési expanziót javasol.

Tehát miközben az üzleti szféra profitjának és vállalkozó kedvének fellendítéséhez csökkenteni kell az adókat (és ezzel a költségvetések bevételeit), ösztönözni kellene a gazdasági növekedést. Az ebből adódó ellentmondást, a finanszírozási hiányt szociális reformokkal (mostanában elsősorban az egészségügy, a nyugdíjrendszerek, a társadalombiztosítás és az oktatás piacosításával), az állam kötelezettségeinek csökkentésével szeretnék áthidalni.

E reformok azonban széles körben ellenállást váltanak ki, hiszen a társadalom korábban kialkudott, szolidaritási elven működő, esélyegyenlőséget javító, a lakosság nagy többségét érintő nagyrendszereinek gyengítéséről van szó. S vajon meddig folytatható az immár 20 éve tartó folyamat, amely a nemzeti termék elosztásában fokozatosan csökkenti a bérjövedelmek arányát?

Tehát a kormányzatok fokozott mértékben állami gazdaságösztönzésre kényszerülnek, miközben a világgazdaság globálisan feszítő gondjai között már most is az egyik legsúlyosabb az állami költségvetések finanszírozhatósága és az államok eladósodásának újabb hulláma. Az Egyesült Államok költségvetése 2000-ben még többletet mutatott, ami a GDP 1 százalékát tette ki. A soha nem látott mértékű állami költekezés és az adók mérséklése nyomán 2003-ban már hatalmas, 5-6 százalékos hiánnyal zárt az államháztartás.

Egyelőre továbbra is erős monetáris és fiskális ösztönző gazdaságpolitika érvényesül, elsősorban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Utóbbi esetében az egy éve még kiegyensúlyozott költségvetés egy év alatt 3 százalékponttal romlott, a hiány 2003-ban megközelítette a GDP 3 százalékát. Németország, Franciaország - a maastrichti kritériumok és Brüsszel akarata ellenében is - több éve 3 százalék fölött tartja a költségvetési deficitjét, mi több, ez 2003-ban már mindkét országban elérte a 4 százalékot. Ennek ellenére az EU pénzügyminisztereinek tanácsa nem marasztalta el őket. Ez talán nem csupán a két nagyhatalom tárgyalóerejét mutatja, hanem valószínűsíti, hogy más országok is hasonló helyzetbe kerülhetnek.

Sőt, az EU maga is "átvette a tempót", 2003 végén - bevallottan konjunktúraösztönzési szándékkal - 10 évre szóló beruházási, infrastruktúra-fejlesztési megaprogramot hirdetett. Lehet, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet ad acta helyezi a maastrichti kritériumokat? Az IMF pedig még annak a Japánnak is további "óvatos" fiskális expanziót javasol, amelynek GDP-arányos költségvetési hiánya 2003-ban körülbelül 7,4 százalék volt!

Fölös kapacitások és pénzügyi luftballon

További, talán súlyos következményekkel is járó sajátossága a jelenlegi fellendülésnek, hogy tetemes kihasználatlan termelő- és szolgáltatókapacitások maradtak fenn. Bár a profitok az Egyesült Államokban 2003 novemberében 30, sőt, a nem pénzügyi szektorokban 43 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbi szinthez képest, a felesleges kapacitások fenntartása költségekkel jár, ami nyomást gyakorol a teljes profittömeg nagyságára.

"Normális" esetben a gazdasági hullámvölgyek idején "leíródnak", eltűnnek a legkevésbé profitábilis és felesleges termelő- és szolgáltatóbázisok. A fellendülés idején aztán, már a legújabb technikára alapozva, új kapacitások lépnek be. A globalizáció (például a hatalmas vállalatméretek), továbbá a fellendülés mesterséges állami felpörgetése megmentette a korábbi reálkapacitások nagyobbik részét. Igaz, a technikai megújulás ma már folyamatos, de a meglévő, eddig kihasználatlan gazdasági egységek egy része továbbra is terhet jelent a tulajdonosoknak.

Az IMF figyelmeztet: a beruházások jelenleg tapasztalható felfutása nem lesz tartós, az a pénzügyi luftballon okozta tőkebőség utóhatása. Fel kell készülni a világgazdaság lassúbb növekedési szakaszára, amit az alacsonyabb beruházási szint jellemez.

A részvénypiaci hozamok gyors növekedésével párhuzamosan az elmúlt időszakban rendkívül gyorsan nőttek az ingatlanárak, s ingatlanpiaci luftballon alakult ki Nagy-Britanniában, Írországban, Hollandiában, Ausztráliában és kisebb mértékben az Egyesült Államokban. Az itt lekötött tőke mobilitásának gyengesége egyrészt nehezíti a fellendülést, másrészt a nyolcvanas évek végi Japán helyzetét idézi fel, ahol a felfúvódott ingatlanpiac összeomlása hatalmas tőkevesztést eredményezett, és a tartós strukturális válság egyik okozójának bizonyult.

A pénzügyi luftballon újabb felfúvódása tehát közvetett formában és önmagában is veszélyeket hordoz. A kilencvenes évek második felében addig példátlan ütemben emelkedtek a tőzsdeindexek, és nőtt a nemzetközi pénzügyi rendszerben nyilvántartott érték. 1970 táján az országok közötti tőkeáramlás még a nemzetközi kereskedelemmel hasonló nagyságrendű volt, a kilencvenes évek közepén már a 25-szöröse, napjainkban pedig a negyvenszerese (Földünk éves GDP-jének tízszerese). A tőzsdeindexek 2003 végén - a recessziós hullámvölgy után - újra megközelítették a 2001-ben elért csúcsértékeiket. Az Egyesült Államok tőzsdéin nyilvántartott érték például újra meghaladja a bruttó hazai termék másfélszeresét.

Az ismételt felfutás nyilvánvalóan a mesterséges likviditásteremtés, keresletösztönzés eredménye. A likviditás bővülése és a tőzsdék szárnyalása is hozzájárul a jelenlegi gazdasági fellendüléshez, ugyanakkor visszahozta azt a bizonytalanságot, amit a reálfolyamatoktól elszakadt, túlfejlődött pénzügyi rendszer jelent. Újra tág tere van a spekulációnak, mint azt a forint kapcsán is megtapasztalhattuk.

Ebben a helyzetben - különösen, ha a konjunktúra gyengül - a befektetési alapok újra megingathatják egyes régiók pénzügyi helyzetét. A pénzügyi luftballonon újabb sérülések keletkezhetnek. A gazdasági fellendülés szétterülése esetén a központi bankok hamarosan kénytelenek lesznek emelni a kamatokat és szűkíteni a pénzkínálatot, ami - mint az IMF is utal rá - meg fogja drágítani a hiteleket, s megnehezíti a reáltevékenységek, valamint az eladósodott országok finanszírozását.

A felemelkedő országok gazdasági mutatói (2003)*

 

GDP**(%)

Ipari termelés**(%)

Kereskedelmi mérleg (Mrd USD)

Fizetési mérleg (Mrd USD)

Kína

9,1

17,9

22,9

35,4

Hongkong

4,0

-9,2

-8,0

16,7

India

5,7

5,4

-13,1

2,8

Indonézia

3,9

4,7

26,1

6,7

Malajzia

3,5

11,3

19,1

10,1

Fülöp-szigetek

4,4

-3,7

-1,4

3,4

Szingapúr

1,7

7,7

15,7

25,6

Dél-Korea

2,3

-3,9

14,5

9,8

Tajvan

4,2

9,0

17,9

28,8

Thaiföld

6,5

12,7

4,5

8,1

Argentína

7,6

10,8

16,9

8,9

Brazília

-1,5

1,1

23,9

3,6

Chile

3,0

1,9

2,8

-0,3

Kolumbia

4,0

2,3

-0,2

-1,7

Mexikó

0,4

-0,8

-5,6

-10,5

Peru

4,1

0,7

0,5

-1,2

Venezuela

-7,1

-5,0

14,6

8,9

Egyiptom

3,1

4,2

-6,0

1,9

Izrael

2,8

-4,9

-6,5

-0,2

Dél-Afrika

1,6

-2,6

2,6

-1,3

Törökország

4,8

12,3

-20,9

-5,2

Csehország

3,4

5,2

-2,3

-7,8

Magyarország

2,9

9,9

-4,3

-5,5

Lengyelország

3,8

9,1

-10,2

-4,0

Oroszország

7,2

7,1

58,0

37,9

Megjegyzések

* A GDP esetében általában a 3. negyedévi, a többi mutatónál többnyire októberi vagy novemberi adatok.

** Éves növekedési ütem.

Forrás: The Economist, 2004. január 3.

Kilátások 2004-re

A gazdasági elemzők között nagy vonalakban egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a világgazdaság fellendülőben, de bizonytalan helyzetben van. Reálisan szembenéznek a világgazdaság globális makroösszefüggéseivel, egyensúlyi gondjaival. Amikor azonban modellszámításokkal statisztikai adatokba tömörítik, és ezzel bizonyos értelemben egyszerűsítik az előrejelzéseiket, akkor általában a rövid távon kedvezőbb feltételezésekből indulnak ki. Modelljeik függő és független változóit ebben a szemléletben alakítják ki.

Ez mutatkozik meg például az Egyesült Államok 2004-ben várható gazdasági tendenciáinak és növekedési ütemének előrejelzésében. Miközben az IMF az elemzéseiben - a világgazdaság feszültségei miatt - tulajdonképpen a nagyon hevesen indult észak-amerikai konjunktúra lehűtését, egy tartósan mérsékelt növekedésű szakaszt tartana ideálisnak, számszerű prognózisa optimista: más elemzőkhöz hasonlóan 4 százalék körüli növekedést jósol 2004-re.

A Valutaalap ugyanis valóban örülne annak, ha a dollár gyengülése nyomán az Egyesült Államok külgazdasági mérlegei fokozatosan javulni kezdenének, az import és a külső finanszírozás lassan mérséklődne, s ez a növekedés külső fékjévé válna. Túl optimistának tartja a költségvetést, mind a bevételi, mind a kiadási oldalt (utóbbit főleg az iraki háborús kiadások miatt). A gazdaságösztönzés érdekében a költségvetési pozíció aligha rontható tovább. A költségvetési hiány finanszírozási igénye tovább nehezíti a fizetési mérleg deficitjének mérséklését.

Miközben az IMF elismeri, hogy a külgazdasági kiigazítás a belső kereslet csökkenését, a növekedési ütem mérséklődését eredményezheti, ezzel szembeállítja a termelékenység gyors emelkedését. Való igaz, hogy a termelékenység az elmúlt két válságos év folyamán is szokatlanul gyorsan emelkedett, de nem szabadna elfelejteni, hogy ennek fő forrása a létszámleépítés volt. Tehát - különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nagy fölös kapacitások állnak rendelkezésre a legtöbb iparágban és szolgáltatásban - nem biztos, hogy a termelékenység a korábbi ütemben nő tovább.

Jelenleg a világgazdaság tulajdonképpen egyfajta csapdahelyzetben van. Amennyiben az Egyesült Államok gazdasági növekedése élénk lesz, az csak a makrofeszültségek tartósítása, növelése árán érhető el. A gyors növekedés gyenge dollárral kombinálva exportoffenzívát eredményezhet, az amerikai valuta árfolyamának romlása ugyanakkor fékezheti az importot.

Mindennek következménye az lehet, hogy az amerikai fellendülés húzóhatása elmarad, s a többi térséget nem érinti. Javulnak az Egyesült Államok külgazdasági mérlegei, de csökken más térségek dollárbevétele és gazdasági prosperitása, ami veszélyeztetheti az ország (ugyan mérséklődő, de mégis hatalmas) külső finanszírozását. Amennyiben az Egyesült Államok növekedése lassulna, ugyancsak mérséklődne az importszükséglete, s ezzel az általános növekedést generáló hatása.

Tehát akár gyorsan, akár lassan bővül az Egyesült Államok gazdasága, egyrészt valószínűsíthető, hogy közvetettebbé válik a gazdasági folyamatai és más térségek gazdasági helyzete közötti "áttétel", húzóhatás. Továbbá nagyon is elképzelhető, hogy a nemzetközi fizetések nehezebbé válnak, felszöknek a kamatok, különösen nehéz helyzetbe hozva az adósokat, de a beruházókat is.

Európában az elmúlt két évben különösen a beruházási tevékenység volt gyenge, mert a pénztúlkínálat körülményei között a vállalatok túlköltekeztek, nagyon megterhelték költségvetésüket - állítja az IMF. Mindez igaz, de hangsúlyozni kellene, hogy ez csak a felszín. A "túlköltekezés" a kapitalista ciklikus fejlődés során elkerülhetetlen, mert a fellendülés során a profitok szárnyalnak, mindenki beruház, csak egy idő után derül ki, hogy felesleges kapacitások jöttek létre, elapad a profit. Ilyenkor a gyengék "kihullanak", tönkremennek.

Manapság azonban a veszteségek hatalmas vállalati konglomerátumok szintjén jelentkeznek, amelyek jó ideig el tudják odázni a feleslegek "leírását". Sok felesleges kapacitás fennmarad. Az új ciklusban a beruházások elsősorban ezért alacsonyak, és csak lassan kezdenek kibontakozni - még egy olyan periódusban is, amikor az üzleti és lakossági bizalmi indexek javulni kezdenek (mint 2003 utolsó hónapjaiban).

Nyilvánvaló, hogy Európa, az Európai Unió versenyképességén és gazdasági helyzetén a várt "strukturális" átalakítás a következő időszakban nem sokat segít. Talán a legrosszabb gazdasági helyzetben lévő Németország az egyetlen - nem véletlenül -, ahol számottevőbb, a költségvetési kiadásokat és a profitokat valamennyire is felszabadító keretprogramot (Agenda 2010) sikerült elfogadtatni, ami némi könnyebbséget jelent 2004-ben.

A maastrichti automatikus stabilizátorok hígulása, a költségvetési kiadások növekedése rövid távon javíthatja a konjunktúrát, ugyanakkor az euró erősödése, az exportbevételek csökkenése, az import olcsóbbodása fékezheti a fellendülést. A bővítés, a kelet-európai országok csatlakozása a becslések szerint évi 0,2-0,3 százalékkal növeli az Európai Unió GDP-jét.

Összességében a szakértői prognózisok az Európai Unióra 2, az eurótérségre 1,8-1,9 százalékos növekedési ütemet várnak 2004-ben. Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Portugáliában, Olaszországban csak 1,4-1,7 százalékos, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban 2 százalék körüli, Nagy-Britanniában, Finnországban, Spanyolországban 2,4-2,8 százalékos, Görögországban, Írországban és Luxemburgban 4 százalékot megközelítő növekedés valószínűsíthető.

A speciális érdekeltségünk okán néhány információ Németországról. A negyedik negyedév ipari fellendüléssel kezdődött. A kereslet nőtt, a várakozások javultak. Különösen biztató, hogy októberben a tőkejavak termelése 4,9 százalékkal volt több, mint egy éve (míg a teljes ipari termelés csak szűk 1 százalékkal). Ez arra utal, hogy élénkülnek a beruházások.

A szakértő elemzők nagy többsége a fellendülést kész ténynek tartja. Az export azonban csökkent a negyedik negyedév kezdetén. Az euróövezeten kívüli export 5,1 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbi szinthez képest. Ez azt mutatja, hogy az erős euró fékezheti a fellendülést.

Japán kissé váratlan fellendülése - úgy tűnik föl - többé-kevésbé kifullad. A vállalati és banki reformok nagyon lassan haladnak. Japánban is hatalmas kihasználatlan kapacitások állnak a vállalati szektorban. Bár a profitok az elmúlt két évben kissé nőttek, még mindig sok a fizetési nehézséggel küszködő, eladósodott vállalat. Továbbra is hatalmas, szinte kezelhetetlen a rossz hitelek állománya. Az átstrukturálás különösen a kis- és középvállalatok körében, az építőiparban és a nagykereskedelemben lassú.

A költségvetési hiány, a hatalmas államadósság aligha növelhető, a gazdaságpolitika mozgástere beszűkült. A jen dollárhoz viszonyított árfolyama erősödött, ami a vállalatok exportbevételeit és exportlehetőségeit mérsékli. Az árcsökkenési tendencia változatlanul ránehezedik a profitokra. A deflációt annak ellenére sem sikerült megszüntetni, hogy a központi kamat már hosszabb ideje nulla. Összességében az elemzők a tavalyi, mintegy 2-2,5 százalékos GDP bővülés után 2004-ben 1,4 és legfeljebb 2,0 százalék közötti növekedést várnak Japánban.

Kelet-Európa viszonylag kedvező év elébe néz 2004-ben is. A térség országai a 2003-as év 2,7 százalék körüli növekedése után egy egész százalékponttal növelhetik tempójukat a prognózisok szerint. Oroszország és a FÁK tagországai esetében 2002-höz képest kisebb lassulást várnak, de még így is 5 százalékkal növelhetik GDP-jüket. A balti országokban továbbra is gyors gazdasági felemelkedés várható.

A fejlődő országokra kialakított előrejelzések - mint általában - összességükben kissé optimistának tűnnek. Az IMF például Afrikának 4,8 százalékos növekedést jósol. Reálisnak látszanak viszont az ázsiai előrejelzések, amelyek szerint ebben a térségben a 2003-as évhez hasonló ütemek várhatók (lásd a táblázatot). Latin-Amerika esetében szintén kétségesnek látszik a kontinensre megadott 3,6 százalékos növekedés, különösen, ha az észak-amerikai importkereslet szűkülésének, továbbá - a világgazdasági fellendüléssel párhuzamosan - a nemzetközi kamatok emelkedésének valószínűségére gondolunk.

A GDP alakulása 2001-2004 között (%)

 

2001

2002

2003*

2004**

Világ

2,4

3,0

3,2

4,1

Fejlett országok

1,0

1,8

1,8

2,9

Egyesült Államok

0,3

2,4

2,6

3,9

EU

1,7

1,1

0,8

2,0

Németország

0,8

0,2

0,0

1,5

Franciaország

2,1

1,2

0,5

2,0

Nagy-Britannia

2,1

1,9

1,7

2,4

Japán

0,4

0,2

2,0

1,4

Ázsiai Négyek1

0,8

4,8

2,3

4,2

Fejlődő országok

4,1

4,6

5,0

5,6

Afrika

3,7

3,1

3,7

4,8

Ázsia

5,8

6,4

6,4

6,5

Kína

7,5

8,0

7,5

7,5

India

4,2

4,7

5,6

5,9

ASEAN-42

2,9

4,3

4,1

4,4

Közel-Kelet (Törökországgal)

2,0

4,8

5,1

4,6

Latin-Amerika

0,7

-0,1

1,1

3,6

Brazília

1,4

1,5

1,5

3,0

Mexikó

-0,2

0,7

1,5

3,5

Átalakuló országok

5,1

4,2

4,9

4,7

Balti országok

6,6

6,3

5,5

5,9

Közép-Európa

2,2

2,2

2,7

3,6

Délkelet-Európa

5,1

4,6

4,6

5,0

Oroszország

6,4

4,9

5,8

5,0

FÁK3

9,2

6,0

5,4

5,0

* Előzetes.

** Prognózis.

1 Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan.

2 Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld.

3 Oroszország nélkül.

Forrás: IMF World Economic Outlook, 2003. szeptember

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére