Ápoltan, elegánsan

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 70. számában (2004. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Általánosságban elmondható, hogy manapság a férfiak igényesebben öltözködnek, mint a rendszerváltozást megelőző időkben, de még most is jócskán tapasztalható slamposság, stílustalanság. A kedvező változás főleg az üzletemberek, a politikusok és a közéleti szereplők körében figyelhető meg, akiknek mindennapjai a nyilvánosság előtt zajlanak, illetve ők azok, akik gondosabbak e téren, hiszen naponta találkoznak ügyfelekkel, partnerekkel.

A férfiöltözködés "kulisszatitkai"

Kisebb-nagyobb öltözködési hibák még a közéleti szereplők esetében is előfordulnak, vagy a megjelenésük azt sugallja: nem mindig tudják, mi a trend, a divat. Pedig egyértelmű, hogy a külső megjelenés, az első benyomás döntően befolyásolja mások véleményét az illetőről. Görög Ibolya protokoll-tanácsadó - aki 1987 és 1999 között a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt - szintén azt állítja: másokról első ránézésre azt hisszük el, amit látunk, s kevésbé játszik szerepet az, amit mond. Az első benyomás kialakításakor 55 százalékban a vizuális információ, 38 százalékban a vokalitás (hangsúlyozás), a tartalom (a verbalitás) csak 7 százalékban a fontos. Az intelligencia szerepe akkor nyilvánul meg, amikor értékelni kezdjük a mondandó tényleges tartalmát, s már nem csak a látvány köt le bennünket.

Hivalkodás nélkül

Vagyis a külső megjelenés, az ápoltság, az öltözködés, a gesztusok, a testbeszéd, a hangsúlyozás, a hanghordozás árulkodik az illetőről, sőt, ezek a leglényegesebb elemek, amik alapján legelőször véleményt formálunk valakiről. Az öltöny, az ing és a nyakkendő viselete például tanult ember benyomását kelti; a slampos, ápolatlan, nem a helyzethez illően öltözködőről pedig a kulturálatlanság jut az eszünkbe. Nem véletlen, hogy a maffiózók is szívesen jelennek meg öltönyben, hiszen a műveltséget akarják sugallni, de árulkodó lehet a vastag arany nyak- és karlánc, ami éppenséggel kulturálatlanságra utal.

Megfigyelhető, hogy minél több ékszert hord egy férfi, annál inkább azt az érzetet kelti: számára a pénz és a hatalom az elsődleges. A jelenség a primitív ősi kultúrák törzsfőnökeinél is észrevehető, akik rengeteg ékszert viselnek, hogy ezzel jelezzék mérhetetlen gazdagságukat és hatalmukat. Az igazán gazdag és kulturált emberek azonban öltözködésükben fegyelmezettek, visszafogottak. Az eleganciától távol áll a hivalkodás, alapvetően az egyszerűség jellemzi.

Görög Ibolya fontosnak tartja, hogy úgy öltözködjünk, amilyenek vagyunk, amit kommunikálni akarunk magunkról. Adott esetben - például tűzoltáskor, balesetkor - lehetünk slamposak, mert sietünk, baj van, és segíteni akarunk. Egy szabadidős tevékenység során megint másképpen öltözködünk, mert a helyzet ezt kívánja. Ha viszont az ember üzleti tárgyalásra megy, már öltönyt kell viselnie. Nem lehet slampos, az üzletemberektől a fegyelmezett, konzervatív öltözködés az elvárható.

Marilyn Pincus ezt írja az etikettről szóló munkájában: "Bármilyen is legyen öltözködésünk, ne kiáltson rá az emberekre. Legyen egyszerű, kerüljük vele kapcsolatban a feltűnést! Szerénységében is meg fogja tenni a maga hatását. Sose ejtsünk szót az öltözetről vagy kiegészítő kellékekről társaságban. Ha egy találkozás során megdicsérik ruhadarabjainkat, legyen a válaszunk egyszerű köszönöm. Akkor helyénvaló megdicsérni valakinek a megjelenését, ha őszintén remeknek találjuk. Ha valakinek bókolunk a ruhája vagy ékszere miatt, ne kérdezzük meg, hol, mennyiért vette, vagy hogy új-e. Az ilyen információt adja meg inkább magától a partnerünk, ha kedve van hozzá".

Ha kivillan a boka...

Miközben a divatszakemberek egyöntetű véleménye, hogy a férfiak öltözködése javult az utóbbi időben, még mindig bőven lehet sorolni azokat a hibákat, amelyek slamposságra, ízléstelenségre utalnak. Véleményük szerint egyébként a magyar nők összességében jobban adnak magukra, mint a férfiak: a legfőbb baj ráadásul nem is az erősebbik nem öltözködésével, hanem ápoltságával van.

Az öltözködést illetően szerencsére már alig-alig látni olyan közéleti embert, aki öltönyéhez fehér vagy csiricsáré zoknit visel, noha a kilencvenes évek elején ez még előfordult. Az illemszabály ellen vétenek azok a férfiak - s ez még eléggé általános jelenség -, akik térdzokni helyett rövid bokazoknit viselnek. Az ülő helyzetben, keresztbe tett lábaknál így könnyen előfordulhat, hogy a nadrág szára felcsúszik, s - helyteleníthető módon - láthatóvá válik a férfi csupasz lába, bokája. Az pedig kifejezetten visszatetsző, amikor a zokni lecsúszik a bokára.

A férfiak cipő dolgában is képesek hibákat elkövetni: öltönyhöz például nem illik a vastag gumitalpú lábbeli, s mindenképpen kerülni kell a "makkos" cipőt. Arról nem is beszélve, hogy - akárcsak minden ruhadarabnak - a lábbelinek mindig tisztának kell lennie.

Slamposságra vall, ha a férfi nem a méretének megfelelő ruhát hord; ha otromba csomó éktelenkedik a nyakkendőjén; ha nyakkendőjét a nadrágba tűri be; ha öltöny és nyakkendő viselésekor kigombolja ingje felső gombját; ha az öv színe nem harmonizál a cipőével.

Szerencsére már egyre ritkábban látni sárga, lila, olajzöld, bordó öltönyben pompázó személyeket. Lassan elmúlnak azok az idők is, amikor valaki az öltönyén, zakóján hagyta az árjegyzéket, a használati útmutatót, vagy az ujján kívülre felvarrt márkajelzést. Az viszont még mindig elég gyakran megesik, hogy a férfiak nyári kánikulában rövidnadrágban jelennek meg a munkahelyen, mintha strandon lennének.

De az is visszatetszést kelthet, ha valakin észrevehető, hogy egy ruhadarabot nem tud viselni, mert nem szokott hozzá, vagy nem illik az egyéniségéhez. Ilyen eset, amikor a férfi évente csak egyszer-kétszer veszi fel öltönyét - amit ráadásul esetleg már "kinőtt" (vagyis kihízott) -, s láthatóan kényelmetlenül érzi magát benne. Új ruhák viselésekor éppen ezért ajánlott, hogy úgymond bejárassuk azokat, vagyis az első használat előtt néhányszor felpróbáljuk, viseljük otthonunkban.

Az öltözködés szabályai nem kőbe vésett törvények - ráadásul a divat állandóan változik -, hanem olyan ajánlások, amelyeket mindenki egyéniségére szabottan és a helyzetnek megfelelően alkalmazhat. Megtartásukkal ki-ki nemcsak bizonyos társadalmi elvárásoknak tesz eleget, ez hozzájárul a jó közérzethez, s befolyásolja az ember magatartását is. Másképpen viselkedünk például öltönyben, mint lezser, sportos ruházatban: az előbbi eleganciája megkövetel bizonyos tartást, komolyságot, az utóbbi nagyobb szabadságot enged meg viselőjének.

Egészségügyi szempontból ajánlatosabbak a természetes anyagokból készült ruhadarabok, mert jól szellőznek, lélegeznek, kellemesebb a viseletük. A gyapjúszövetek finom, lágy, rugalmas anyagok. Jól tartják a meleget, ellenállnak a nedvességnek, nem vonzzák a port, nem gyűrődnek. A férfielegancia csúcsát képviselik a kasmírból - a piacon kapható legpuhább és legmelegebb anyagból - készült öltönyök. Nyári viseletre legalkalmasabb a lenvászon, mert szellős; az anyag gyűrődik, de ennek éppen ez a lényege. A természetes anyagok legszebbike a selyem: szmokinghoz, nyakkendőhöz csak selyemszövet való.

E téren is: uniós harmonizáció

Görög Ibolya protokollszakértő nincsen egyedül azzal a véleményével, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk egyik fontos része a viselkedési normák betartása, az ízléses öltözködés. Mondhatnánk úgy is, hogy hazánknak ezen a téren is harmonizálnia kell a nyugat-európai országokkal, amelyek előrébb tartanak nálunk. Megjelenésünk, öltözködésünk színvonala is egyik mércéje annak, hogy mennyire vagyunk európaiak.

Magyari Tamás, a Pal Zileri márkaüzlet divattanácsadója megemlíti: Nyugat-Európában általában furcsán néznének arra a magyarra, aki sportruházatban megy ügyeit intézni a hivatalba, mivel ez a ruhadarab sportolásra való. De az is meghökkenést kelt, ha valaki rövidnadrágban, papucsban jelenik meg a munkahelyén - Európában ugyanis ez sem szokás.

Magyari Tamás megjegyzi: az elmaradottságnak, slamposságnak az is az egyik oka, hogy a divathoz értést a közvélemény még nem tartja szakmának. Márpedig ehhez érteni kell, széles körű ismerettel szükséges rendelkezni az etikettet, a trendet, a ruhaanyagokat és a divat történetét illetően. Másrészt ízlés dolga is, ki, hogyan öltözködik. Az utóbbi esztendők kétségtelen javulása ellenére tehát érdemes folyamatosan odafigyelni arra, mit jelent az elegancia, illetve a divat változása.

Schmidt Bea divatszakértő

A lényeg az, hogy mindenki szakmája, pozíciója, egyénisége szerint öltözködjék. A popsztárok, filmesek, művészek például szabadabban öltözködhetnek, mint az üzletemberek és a politikusok, az ő esetükben szigorúbbak a szabályok. Ez nemcsak a férfiakra, hanem a nőkre is igaz. * Magyarországon a fiatal üzletemberek öltözködési kultúrája jó, a politikusok öltözködése viszont meglehetősen tarka képet mutat. Jobb lenne, ha sötétebb színű öltönyöket viselnének, mint angol és olasz kollégáik, akik sötét öltözékben járnak, mégsem egyformák. Egyébként a magyar politikusasszonyok megjelenése sem kifogástalan, olykor túl "designosan" néznek ki. * A nagy külföldi divatházak bemutatóin - Milánóban, Párizsban - az utóbbi időben a férfiak hétköznapi öltözékében ismét megjelent a szűkebb és rövidebb nadrág. Sőt, feltűnt a fehér zokni is, amit csöves nadrághoz hordanak. Nem kell attól tartani, hogy az ilyen öltözék általánossá válik, ez csak egy irányzat, a divat amolyan művészi ága. Mindenesetre nagyon jó lenne, ha Magyarországon nem jönne vissza a hosszúnadrághoz viselt fehér zokni, ami az utóbbi években szerencsére eltűnt. * A nyakkendők egyértelműen keskenyebbek, a csomók kisebbek lettek. Könnyen lehet, hogy ez a tendencia mégsem válik általánossá, mert a széles nyakkendő és a nagy csomó jobban mutat. Az ingek között a mintásak és a színesek dominálnak, öltönyben a fekete az uralkodó szín. * Az üzletembereknek egyebek mellett azt tanácsolnám, hogy ne vadonatúj, hanem kissé használt, patinás kinézetű bőrtáskával járjanak, amely természetesen márkás darab.

Alapöltözet és kiegészítők

Görög Ibolya azt mondja, hogy üzletembereknél, politikusoknál általában a fegyelmezett, konzervatív öltözködés javasolható. Üzletemberek lehetnek kicsit divatosabbak, bár a bankszakmában és a nagyobb vállalatoknál inkább a konzervatív öltözködés általános, mert ez jelzi a megbízhatóságot. Politikusoknak nem ajánlott túlzottan, szinte naprakészen követni a divatot, mert az azt sugallja, hogy divatemberek, ezt pedig kerülni kell. Azt kell sugározniuk, hogy sokkal komolyabb dolgok fontosak a számukra.

Az alapöltözékhez az öltöny, a világos ing, a sötét térdzokni és a fűzős, vékony talpú, sötét bőrcipő tartozik. Az öltöny színe lehet szürke, sötétkék, fekete, az utóbbit inkább este vagy ceremoniális alkalmakkor viseljük. Deréköv nem kötelező, de jó, ha van. A szép öv valódi bőrből készült, nem túl széles, kicsi a csatja, színe a cipőével azonos. Az ing színe lehet fehér, világoskék, világosszürke - az öltönynél mindenképpen világosabb -, lehet diszkréten csíkos, kockás. Az ing alá rövid ujjú, V kivágású póló javasolható, kerüljük az atlétatrikót.

A nyakkendő jó minőségű, tiszta selyemből készült, konzervatív jellegű, s harmonizálnia kell az egész öltözékkel. Az övkorcnál feljebb vagy lejjebb nem érhet. Díszzsebkendőt politikus ne hordjon. Üzleti életben akkor szokásos a viselete, amikor nem igazán hivatalos eseményről van szó (coat-no-tie). A díszzsebkendő viselete sosem kötelező, használata stílus, egyéniség kérdése. Van benne bizonyos lezserség, egyénre jellemző sajátosság. Az viszont fontos, hogy harmonizáljon a nyakkendővel.

Mellényt nem feltétlenül kell viselni, mert nem praktikus, noha elegáns. Egész nap mellényben lenni kényelmetlen, viselete esetleg meleg. Mellényt ugyanis csak zakó alatt szabad hordani, ingujjban nem. Megfigyelhető bizonyos törekvés a sportos öltözködésre - vászonnadrág, farmer, pulóver viselete -, ami azonban sokaknak nem áll jól, mert az illető például kövér, idős, nem éppen sportos alkat.

Nem mindegy, hogy a férfi milyen kiegészítőket hord. A karóra minél laposabb, annál jobb. Legyen számlapos, bőrszíjas, ne csillogjon. Az ékszereket lehetőleg kerüljük, vagy bánjunk velük csínján. Férfi legfeljebb két gyűrűt hordhat a gyűrűsujján: az egyik karikagyűrű, a másik pecsétgyűrű (de nem ékköves), ami családi ékszer, vagy végzettséget jelöl. Egyéb gyűrűk, karkötők, fülbevalók viselete politikus, komoly üzletember esetében elképzelhetetlen. Nyakkendőtű lehetséges, de az is legyen minél egyszerűbb.

Az aktatáska vagy iratmappa bőrből készült és fekete. A szemüveg csak a szemüreget takarja, ne legyen túl kicsi vagy túl nagy. A szemüvegkeretnek márkásnak kell lennie. Napszemüveget csak strandon illik viselni, máshol nem. A fejtetőre feltolt napszemüveg bohémságot, felesleges lezserséget sugall, tehát nem javasolható. A tollnak, notesznak minőségi terméknek kell lennie, de ne látszódjék rajta semmilyen reklám. A névjegykártya minél elegánsabb, visszafogottabb, annál jobb, de nem lehet reklámhordozó.

Kravátli-történet

A napjainkban használatos nyakkendő eredete több évszázadra nyúlik vissza, s minden bizonnyal először horvát katonák viselték. A szó származását vizsgálva kiderül, hogy a magyar nyelvben is használt kravátli, amely nyakkendőt jelent, a bajor-osztrák krawatl átvétele. Megfelel az irodalmi német Krawatte szónak, az pedig a francia cravate származéka. A szó maga "horvátot" jelent, és ebben az értelmében a 17. századi, főleg horvátokból toborzódott lovasezredek katonáinak jellegzetes nyakravalójával kapcsolatban alakult ki. A cravate az irodalmi francia Croate változata, amelynek forrása nem más, mint a horvátok népneve, a "hrvatski". * Később Franciaországban terjedt el a nyakkendő, amelyet nyaksálként használtak. Különösen a 18. században vált divatossá, s elsősorban arisztokrata körökben vették fel előszeretettel. A Habsburg-ház előkelőségei az úgynevezett habos nyakkendőt hordták szívesen, aminek lényege, hogy az öltözék csomóját nagyra kötötték, s nem a testhez lapítva, hanem buggyosítva viselték. Manapság ritkán hordják így a nyakkendőt, mert meglehetősen ceremoniálisan hat. A nyakkendő jelenlegi változatát a 19. század végétől hordják a férfiak, viselete a 20. században vált általánossá. Ma már az elegancia elengedhetetlen kelléke, többnyire öltönyhöz veszik fel. * A jó minőségű nyakkendő selyemből készül, amit kiváló minőségű bélésanyaggal egészítenek ki, hogy a ruhadarabnak legyen tartása, vastagsága, olyan hatást keltsen, hogy az masszív, van benne anyag. A keskeny nyakkendő már nem divatos, a megfelelő szélesség 9-12 centiméter. A nyakravaló fontos eleme a szép csomó, amit csak jó minőségű anyagból készült darabra lehet kötni. * Gyakorlatilag mindenféle színben viselhető, de ügyelni kell arra, hogy összességében harmonizáljon az öltözékkel. A nagy mintás nyakkendők nem divatosak, inkább a mikromintásakat érdemes előnyben részesíteni. Régebbi korokban a csokornyakkendő is nagyon divatos volt, manapság jobbára az egyéni öltözködésre jellemző, sajátos viselet.

Csipetnyi sznobizmus

Magyari Tamás a változó divattal kapcsolatban utal rá: nemcsak az számít, hogy egy ruhadarab vagy márka menynyire képvisel jó minőséget, illetve fazont, hanem az is, hogy mennyire sikk. Ez egyfajta sznobizmus, de a divatot a sznobizmus is mozgatja. Egy-egy márkát bizonyos emberek, embercsoportok hirtelen felkapnak, aztán elfelejtenek. A Gucci-ruhák jelenleg például kevésbé számítanak sikkesnek, noha jó színvonalat képviselnek.

Magyarországon a rendszerváltás után egyre nagyobb választékban jelentek meg a külföldön - főleg Olaszországban, a divat hazájában - magasan jegyzett márkás ruhadarabok. Manapság jóformán minden színvonalas ruhadarabhoz hozzá lehet jutni. Igaz, a márkás ruhákat árusító boltok száma csekély, ami nem véletlen, hiszen egyelőre kevesen tudják megfizetni a drága termékeket, mások pedig - bár megtehetnék - nem igénylik a jó minőségű, színvonalas öltözékeket.

Magyari Tamás megemlíti, hogy a márkák között is létezik sorrend a ruhák divatossága, minősége, kivitelezése, valamint ár-érték aránya szempontjából. Minden irányadó cég legfontosabb terméke az öltöny, amelynek a minősége, színvonala nagyban meghatározza a márkáról kialakult képet. A sorrendet neves divatszakemberek állítják össze minden esztendőben.

Eszerint a férfiruhák királya a nálunk még kevésbé ismert olasz Brioni, amely klasszikus, visszafogott darabokat készít. Szinte minden ruhát kézzel varrnak. A Brionit követi a szintén olasz Regens, Zegna és az Armani. A Regens ugyancsak konzervatív ruhákat készít, a Zegna - amely anyaggyártó cég is - egyre ismertebb Magyarországon.

Az Armani mindenféle férfiruhát gyárt, divatosság szempontjából az élen jár. Ők voltak az elsők, akik a nyolcvanas évektől kezdve természetes anyagokból - gyapjúból, pamutból, selyemből - készítették ruháikat. Az Armani az egész világon felkapott márka, a híres emberek - főleg Amerikában - szinte csak Armani márkájú ruhákat hordanak. Magyarországon is ez a legjobban hangzó márkanév, hiszen a többit még nem ismerik annyira.

A másik nagyon divatos márka az olasz Prada, amely az utóbbi időben elsősorban a cipők terén hozott újat a divatszakmában. Az általa forgalmazott lábbeli jellemzően hegyes orrú, ami most trendnek számít. Az olasz Pal Zileri márka szintén az első tíz között található: divatosságát s ár-érték arányát tekintve is a legjobbak között tartják számon. A cég 1975-ben alakult meg, Magyarországon 1997 óta árusítják ruháit. Mivel még fiatal vállalatról van szó, kevésbé ismerik. Hazánkban a felső szintű vezetők kedvelt márkája.

Mint Bakos János, a Nervesa Santoria d'Europa szalon vezetője mondja, a Nervesa szintén a tíz legjobb márka között található, s boltjukban szívesen megfordulnak vezető politikusok, üzletemberek, művészek és sportolók. Az olasz csúcsszabóság 1996-ban nyitotta meg üzletét Magyarországon; öltözékeire a konzervatív, értékálló stílus a jellemző. Nem feltétlenül a divatosságra, hanem a kiváló minőségre helyezik a hangsúlyt.

Bár a divatszakértők szerint nem található a legjobb márkák között, ismertsége révén érdemes szót ejteni az Hugo Bossról. Színvonalában a középkategória felett van, de alapvetően tömegáru. Az egész világon ismerik, s rengetegen vásárolnak termékeikből. Magyarországon elsősorban a fiatal üzletemberek részesítik előnyben, külföldön szélesebb a skála. Bár az Hugo Boss-ruhák olcsóbbak, mint a nála nevesebb öltözékek, a Magyarországon árusított termékek drágábbak, mint Nyugaton.

Kissé kezdenek elhalványulni olyan híres márkanevek, mint a Versace, Trussardi, a Gucci. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Versace és a Trussardi tulajdonosai - akik híressé tették a márkát - néhány éve meghaltak, a cégek színvonala csökkent. A Gucci vállalatot eladta a család, s mostanában kevesebbet lehet róla hallani. Bár a Gucci nagyon jó márkanév, már nem számít olyan sikkesnek, mint például az Armani.

Bakos János, a Nervesa Santoria d'Europa szalon vezetője

Az öltözködés kora ifjúságomtól kezdve fontos szerepet játszik életemben, s hosszú évek alatt alakult ki bennem az az értékrend, amit az öltözködésről, ruhákról vallok. Tizenöt éves modellpályafutásom idején megszerzett tudásomat ültettem át a divatszakmába, noha, természetesen, amit mondok, nem megfellebbezhetetlen. * A Nervesa Santoria d'Europa férfiruha-szaküzlet a mértéktartó eleganciájáról ismert. Maga a márka a világ tíz legjobbja között található, s főleg a felső szintű vezetők, politikusok, művészek viselik szívesen. Az olasz vállalkozás magas minőségi színvonalú, kézzel készített termékeket gyárt; jellemzője a konzervatív, értékálló stílus. * Az öltözködéssel kapcsolatban két dolgot emelnék ki: a stílust és az értékrendet. A stílus tanulható, de többnyire az ember veleszületett adottsága. Ez egyfajta affinitás a szépre, jóra, megmutatja, kinek milyen az ízlése. A stílus alapján meg lehet ismerni az embereket - legyenek akár vidékiek, akár városlakók. * Az értékrend a minőséget jelenti. Azt, hogy a ruhák természetes anyagokból készülnek, kiváló minőségűek, s mivel értékállóak, felvehetők 5-10 év múlva is. A Nervesa szalon az olasz kultúra, öltözködés közvetítője, ahol megmondjuk a vásárlóknak, mi áll nekik jól vagy rosszul. * Szerintem nem a divat követése az elsődleges, hanem a minőségi darabok kiválasztása. Az értéktelen dolgok - a Trabant, a nejloning, a műanyag cipő - lassan kikopnak. Az elmúlt 13 esztendőben sokat javult az öltözködési kultúra, ma már nem állítható, hogy a magyarok az érettségizős s poliészter öltönyük, gumitalpú cipőik alapján lennének felismerhetők. Az emberek jól akarnak kinézni, adnak az öltözködésükre, konditerembe és szépségszalonokba járnak. Tudják, mi a jó és szép, egyre igényesebbek, mert hasznos befektetés az ápolt külső, az igényes öltözet. * Nekem számos klasszikus és sportos ruhám van, emellett szép számmal akadnak olyanok is, amelyeken megjelennek a népviselet jellemzői. Tervezem, hogy díszmagyart is készíttetek, mert az rendkívül szép. Ahogyan a németek, a franciák is szívesen öltik magukra a nemzeti viseletüket, mi is megtehetnénk ezt gyakrabban a különféle ünnepségeken, jeles alkalmakkor.

Egysoros, kétsoros

A legalapvetőbb férfiruhadarab az öltöny, amelynél a trend az egysoros és háromgombos változat - mondja Magyari Tamás. Amerikában a kétgombos és a kétsoros öltönyök is használatosak. Nálunk a kétsoros elég ritka, noha elegáns. Ha kétsoros öltönyt veszünk fel, minden másnak is tökéletesnek kell lennie. A kétsoros változat bizonyos arisztokratizmust sugall: a brit királyi család férfitagjai - különösen Károly herceg -, de Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is szinte mindig kétsoros öltönyt ölt magára. Az Esterházy-mintás öltöny ráadásul eleve kétsoros, s főleg az angolszászoknál divat. A kétsoros öltönyhöz régebben mindig nadrágtartót viseltek, ez most eltűnt.

Elfogadott, s mindinkább elterjed az, hogy öltönyhöz nem hordanak nyakkendőt - ebben az esetben nem ajánlott a hagyományos, galléros ing. Egyre többféle olyan ingnyakmegoldás létezik, amelyhez nem kell nyakkendő, bizonyos szituációkban kiválthatja a nyaksál, amely pótolhatja az eleganciát. Az ingekből a kockás, s újabban a csíkos a divatos. De trend az egyszínű fehér, valamint a halvány- és a mélyebb kék változatok. A sötétkék ing jó, de kissé elcsépelt. Királykék inghez sárga nyakkendőt viselni nálunk snassz dolog, de Amerikában sokan hordják. Néhány évvel ezelőtt divatos volt színre színt felvenni, manapság ez már unalmas, mert nincs benne varázslat.

Cipőknél az elegánsan hegyes orrú a trend. Sportos változata a magas szárú, kerekített orrú, amely követi a láb formáját. Öltönyhöz általában fekete cipő dukál, de nappal lehet barna is. A cipőkkel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni a méltán világhírű Vass-cipőket, amelyek Vass László nevéhez kötődnek, aki szakértők szerint egyike a világ három legjobb cipészének. A lábbelik roppant kényelmesek, a felső részre kétszáz év garanciát vállalnak, tehát valóban egy életre szólnak. Jellegükben konzervatívak, nem követik a divat változásait.

A márkás ruhadarabok ára természetesen jócskán meghaladja az átlagos öltözékek árszínvonalát, de ha azt vesszük, hogy minőségükben, tartósságukban is felülmúlják a közepes termékeket, talán megérik a pénzüket. Egy valamirevaló márkás öltöny 100 ezer forintnál kezdődik, de a legjobbak - Brioni, Regens, Zegna, Armani, Pal Zileri, Nervesa - 200-500 ezer forintba is kerülhetnek. A jó minőségű ingek átlagára 25-30 ezer forint, de lehet ennél több is. A szép, selyemből készült nyakkendők átlagára 20 ezer forint. A valódi bőrből készült, minőségi cipőkért legalább 30 ezer forintot elkérnek, de a Vass-cipőknek 75-80 ezer forint az áruk.

Szmoking és frakk

A szmoking hivatalos esti, báli öltözék, felvehető diplomáciai fogadásra, operai díszelőadásra, farsangi mulatságra. Először a 19. században jelent meg, de arról vita folyik, hogy Amerikában vagy Angliában kezdték el viselni. Nyugaton a szmoking népszerűsége töretlen. * Magyarországon az 1892-es báli szezonban kezdték el viselni az urak, de 1948 után - politikai megfontolásokból - "kiment a divatból", s csak nagyon ritkán - például televíziós konferansziékon - lehetett látni. A szmoking színe általában fekete; gombolása lehet egy- vagy kétsoros. Inkább az egysoros a trend, de pocakos uraknak a kétsoros javasolt. Ha a zakó egysoros, a protokoll kötelező kiegészítőként fekete mellényt ír elő hozzá. Ha nincs mellény, a spanyol öv kötelező. Elengedhetetlen a csokornyakkendő, amelynek színe többnyire fekete vagy sötét árnyalatú. A szmoking anyaga százszázalékos selyem, ami rendkívül kellemes, leheletkönnyű kelme. A szmoking megfelelője hölgyeknél a kisestélyi. Egy jó minőségű szmoking ára legalább 300 ezer forint. * A frakk a 19. század első felében volt hallatlanul népszerű. A 20. században veszített vonzerejéből, s ma már csak ritkán, általában ceremoniális eseményeken - királyi ünnepségeken, Nobel-díj átadásakor - viselik. Nagyon szigorú, egyedi öltözet, pontos előírások vonatkoznak az egyes ruhadarabokra. A frakk-kabát fekete, elöl derékig ér, hátsó szárnyai a térdhajlatot verdesik. Kötelező viselet az oldalt szaténsávval díszített nadrág, a fehér mellény, az állógallér, a fehér csokornyakkendő, a fehér kesztyű, a fekete selyem térdzokni és a fűzős, fekete lakkcipő. Amennyiben a frakk fölé kabátot öltünk, nem feledkezhetünk meg a széles fehér selyemsálról. A frakk méltó kiegészítője a cilinder. (A frakk megfelelője a hölgyeknél a nagyestélyi.) Egy frakk ára 250 ezer forint körül mozog

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére