Visszatekintések és kilátások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 69. számában (2004. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Kétségtelen, hogy nem a legüdítőbb olvasmány, mégis érdemes elmélyülni a vállalatok éves teljesítményét összefoglaló mérlegszámokban és azok jelentésében. Egy ilyen alapos, a vállalati működés apró részleteit és azok változását számokban kifejező elemzés könnyen "kiránthatja" a szónoki emelvényt a politikusok lába alól. A "Túl a mélyponton" címet viselő tanulmány eredményei - miközben óvatos optimizmusra adnak okot - felhívják a figyelmet arra, hogy a jól működő gazdaság nemcsak a gazdasági folyamatokon múlik, hanem a jó gazdaságpolitikán is.

A legnagyobb exportőrök várakozásai

A TOP 1500 helyzete és kilátásai címet viselő kutatás eredményei exportárbevétel és ágazat szerint reprezentatívnak tekinthetők, hiszen a 2003. januári felvételhez is a 2001-es társaságiadó-bevallási adatok alapján válogatták ki az 1500 legnagyobb exporttal rendelkező feldolgozóipari céget. A Tárki kérdezőbiztosai által meginterjúvolt - összesen 313 - cég mindegyike exportált 2001-ben és 2002-ben. Az adatfelvétel eredményeinek elemzését Szabó Andrea és a kutatásvezető Tóth István János, az MTA KTK főmunkatársa végezte el. (A tanulmány teljes terjedelmében letölthető PDF formában a http:// www.ktk-ie.hu/~tothij címről.) A tanulmány olvasása során szem előtt kell tartani, hogy az adatfelvétel, az elemzések és a publikáció időben eltolódik, így tehát a "múlt lesz a jövendő".

Várakozások és előrejelzések

A megfigyelt cégek körében továbbra is visszafogott beruházási aktivitásra számíthatunk, de látszódnak annak jelei, hogy 2002-höz képest sikerült a holtpontról elmozdulni. A tavalyi esztendő második felében az előző év ugyanezen időszakához képest a vállalatok 30 százaléka tervezte a beruházások növelését és 18 százaléka a csökkentést. E mutatót értékelve a cégek tulajdonosi struktúrája szerint különbséget figyelhetünk meg, ha a 2003 egészére tervezett beruházási aktivitást tekintjük. Leginkább a külföldi tulajdonban lévők kívánják növelni a beruházásukat (a vállalatok 32,6 százaléka), a magyar tulajdonúaknál ez az arány 31,6 százalék, viszont a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalatok az átlagosnál kisebb mértékben tervezték a beruházások növelését (mindössze 24,7 százalék). A központi régióban működőknél a legmagasabb a beruházások növekedését, illetve csökkenését összefoglaló számított egyenlegmutató az egész éves beruházási aktivitás változásának a tekintetében: 10,4 pont, a dunántúliaknál 6,1 pont, a kelet- és az észak-magyarországi térségben mindössze 2,6 pont.

A beruházások eredményeként 2003-ban a mintabeli cégek 40,6 százalékánál nőttek a termelőkapacitások, az előző évhez képest várhatóan átlagosan 16,3 százalékkal. Az árbevételt az előző fél évben növelő cégek között az átlagosnál nagyobb arányban (53,4 százalékban) találhatók a termelőkapacitásokat is bővítők. A megkérdezett vállalatok legnagyobb része a 2002. év tapasztalatához hasonlóan a beruházásokat leginkább akadályozó tényezőként most is az alacsony profitot nevezte meg (44,8 százalék). A második leggyakrabban említett ok a túl magas tőkeköltség volt. Csökkent viszont azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek a beruházásokat az elégtelen piaci kereslet miatt halasztják el (21,9 százalékról 18,7-re). Az előző évek tapasztalataival ellentétben többen panaszkodtak a hitelhez jutás nehézségeire és az elégtelen technológiai tényezőkre. Jó jel, hogy mérséklődött az üzleti kalkulációval kapcsolatos bizonytalanság, és több cég merészkedik hosszabb távra tervezni.

A felvételek során először esett meg, hogy a vállalatok legnagyobb arányban több mint öt évre terveznek előre. Ezzel egy időben csökkent a rövid távra tervezők vagy az egyáltalán nem tervezők hányada. (A megkérdezett cégeknek mindössze 1 százaléka mondta azt, hogy egyáltalán nem tervez előre, és csak további 2,7 százalékuk vesz egy évnél rövidebb időtávot figyelembe.) Számottevő különbség mutatkozik az egyes tulajdonosi típusba sorolható cégek között e szempontból is. A magyar tulajdonban lévők rövidebb, a külföldiek hosszabb időhorizontban gondolkodnak. A magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozások nagy része, 36, 6 százaléka két évnél rövidebb időtávra tervez, a külföldieknél ugyanez az arány 18,5, és a magyar cégek tulajdonában lévő vállalatoknál mindössze 14,5 százalék. A vállalatok exportárbevétele alapján nem mutatkoztak szokatlan eltérések, hiszen a nagyobbak most is biztosabbak a jövőben. A legkisebb (200 millió forint alatti exportárbevétel) és a legnagyobb (másfél milliárd forintnyi nettó exportárbevétel felett) között az átlagosnál (56,4 százalék) többen terveznek öt évnél hosszabb időtávra (60 és 63 százalék). Talán nem meglepő, hogy a "jobb" helyen, például a központi régióban tevékenykedő cégek jóval nagyobb (67,9 százalék) arányban terveznek öt évnél hosszabb időtávra. A kelet-magyarországi vállalatok esetében ugyanez a mutató 52,2 százalék.

A megkérdezett cégek helyzetének megítélése (1998-2003, %)

 

Közepes

Rossz

Összesen

N

Egyenleg

TOP98/2

41,9

53,0

5,0

100,0

298

36,9

TOP98/3

47,7

45,0

7,3

100,0

302

40,4

TOP99/1

35,6

51,9

12,5

100,0

295

23,1

TOP00/1

39,9

49,5

10,5

100,0

313

29,4

TOP00/2

35,9

53,6

10,5

100,0

306

25,4

TOP01/1

45,1

49,5

5,4

100,0

317

39,7

TOP01/2

39,4

49,7

10,9

100,0

322

28,5

TOP02/1

36,7

50,9

12,4

100,0

291

24,3

TOP02/2

37,2

48,1

14,7

100,0

312

22,5

TOP03/1

28,5

49,4

22,1

100,0

326

6,4

TOP03/2

27,3

55,1

17,1

100,0

312

10,2

Munkanélküliség és munkaerőhiány

A 2003. júliusi felvétel szerint a menedzserek 45,7 százaléka a létszám változatlan szinten tartását tervezte. A foglalkoztatottság várható alakulására nézve nem túl biztató, hogy tovább nőtt azon cégek aránya - 2003-ban 9,3 százalékkal több vállalat -, amelyek csökkenteni kívánták a foglalkoztatottak számát. A külföldi tulajdonban lévők létszámnövelésre vonatkozó szándékai lényegesen pozitívabb képet mutattak, mint a magyar magántulajdonban lévő cégeké. Az előbbiek 30,5 százaléka tervezett ilyen lépést, a magyar tulajdonban lévő vállalatok esetében mindössze 14,5 százalék. A létszám alakulása szoros kapcsolatban van az exportárbevétellel: ott valószínűbb a létszám növelése, ahol 2002-ben nőtt az exportbevétel. De még ez sem garancia, hiszen ezeknek a cégeknek is mindössze 26,1 százaléka tervezte, hogy ilyen módon járul hozzá a munkanélküliség csökkentéséhez. Azoknál, ahol csökkent az exportárbevétel az előző év során, a létszámbővítési, illetve -csökkentési szándékra vonatkozó számított egyenlegmutató negatív, értéke -12,9 pont. Hasonló különbségeket találunk, ha a nettó éves árbevétel alapján osztályozunk. Ágazati bontásban elmondható, hogy a gépipari vállalkozások továbbra is az átlagosnál (22,4 százalék) nagyobb mértékben, 35,1 százalékkal bővítik, míg a textilipari cégek az átlagosnál nagyobb mértékben (41,3 százalék) kívánják csökkenteni a foglalkoztatottjaik számát.

A fenti adatokat érdemes nyomban összevetni azzal, hogyan jellemezték a munkaerőhiányt a vizsgált vállalatok. Ez a legnagyobb problémát a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozásoknak okozta. Némileg ellentmondásos ez az eredmény, hiszen a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozások kívánják a legkisebb mértékben bővíteni a létszámukat, annak ellenére, hogy ők számoltak be leginkább munkaerőhiányról. Ugyancsak ezek a cégek panaszkodtak legnagyobb arányban - 30,9 százalék - arra, hogy nélkülözni kénytelenek a szakképzett munkaerőt. Figyelemre méltó és a szakképzett munkaerővel kapcsolatos vélemények romlásával függ össze, hogy összességében 6,8 százalékponttal nőtt az előző felmérés óta azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyeknél a termelés folyamatosságát is akadályozza a szakképzett munkaerő hiánya.

A cégek megoszlása eredményesség szerint (1997-2003, %)

Év

Felvétel

Mérlegpozíció

Összesen

(N)

Nyereséges

Nullszaldós

Veszteséges

1997

TOP98/2

78,9

2,7

18,4

100,0

(299)

TOP98/3

79,1

3,7

17,3

100,0

(301)

TOP99/1

79,0

3,1

17,9

100,0

(290)

1998

TOP98/2

88,1

7,8

4,1

100,0

(294)

TOP98/3

81,9

8,0

10,0

100,0

(299)

TOP99/1

78,8

3,1

18,1

100,0

(293)

TOP00/1

78,8

4,2

17,0

100,0

(312)

TOP00/2

79,2

1,0

19,8

100,0

(308)

1999

TOP99/1

85,1

8,0

6,9

100,0

(288)

TOP00/1

80,3

7,2

12,5

100,0

(304)

TOP00/2

76,1

2,3

21,7

100,0

(309)

TOP01/1

83,9

3,2

12,9

100,0

(317)

TOP01/2

80,1

2,5

17,4

100,0

(322)

2000

TOP00/1

86,6

10,4

2,9

100,0

(307)

TOP00/2

80,7

11,8

7,5

100,0

(309)

TOP01/1

82,2

7,6

10,2

100,0

(314)

TOP01/2

80,2

2,2

17,6

100,0

(323)

TOP02/1

82,6

4,1

13,3

100,0

(292)

2001

TOP01/1

89,6

7,8

2,6

100,0

(307)

TOP01/2

83,9

9,5

6,6

100,0

(317)

TOP02/1

76,5

6,4

17,0

100,0

(281)

TOP02/2

75,3

1,9

22,8

100,0

(312)

2002

TOP02/1

85,1

9,4

5,4

100,0

(285)

TOP02/2

72,5

13,9

13,6

100,0

(309)

TOP03/1

68,8

11,7

19,4

100,0

(324)

TOP03/2

70,8

4,3

24,9

100,0

(310)

2003

TOP03/1

74,8

16,4

8,8

100,0

(317)

TOP03/2

76,5

14,1

9,4

100,0

(309)

Rendelésállomány és kapacitáskihasználtság

A magyar gazdaság regionális egyensúlytalanságának csökkentése szempontjából nem megnyugtató, hogy a kelet-magyarországi régió vállalatai közül az átlagnál többen (57,3 százalék) jeleztek kapacitásfelesleget 2003 második felére. Legkevésbé a külföldi (53,6 százalék) és leginkább a magyar magáncégek tulajdonában lévő vállalatoknál (60 százalék) jellemző a kihasználatlanság ugyanebben az időszakban. Erőteljesebben csökkent a rendelésállomány a magyar tulajdonban, mint a külföldi tulajdonban lévő cégeknél. Az utóbbiak 16,9 százalékánál romlott ez a mutató 2003 első félévében az előző év azonos időszakához képest, miközben a magyaroknál ez az arány 28 százalék.

Szignifikáns összefüggésnek tekinthető, hogy a létszámfelvételt tervező cégek az átlagosnál jóval nagyobb arányban várják rendelésállományuk növekedését. Így, csak éppen fordítva, a foglalkoztatás csökkenését tervezők körében várhatóan az átlagosnál jóval nagyobb arányban (37,7 százalék) fog csökkenni rendelésállomány is. A forgalom és ezen belül az export alakulására vonatkozó várakozások és a várható rendelésállomány megítélése között is szoros pozitív kapcsolatot láthatunk. Ugyanakkor a kapacitások kihasználtságának szintje nem mutat jelentős változást az előző fél évhez képest. Az átlagosnál alacsonyabb a termelőkapacitások kihasználtsága azoknál a vállalatoknál, amelyek exportjának több mint 50 százaléka a visegrádi országokba (74,7 százalék) és a FÁK-országokba (70,4 százalék) irányul. A kapacitások kihasználtsága az USA-ba (54,6 százalék), illetve az Európai Unióba, különösen Ausztriába (80,1 százalék) vagy Németországba (80 százalék) exportáló vállalatoknál a legmagasabb. Régiók szerint is számottevő eltérések figyelhetők meg. Érdekes módon a legalacsonyabb a kapacitáskihasználtság a központi régió cégeinél (75 százalék), legmagasabb a Dunántúlon (81,3 százalék). A többségi külföldi tulajdonban lévőknél is csak átlagosan 80,1 százalékos. A magyar magáncégek tulajdonában lévőknél 75,9 százalékot számoltak a kutatók. Nyilvánvaló különbség tapasztalható továbbá a 2003-ban elbocsátást és a létszámbővítést tervezők között is (75,7 százalék és 81,6 százalék).

A beruházások megvalósítását akadályozó tényezők* (2001-2003, %)

 

2001/2

2002/1

2002/2

2003/1

2003/2

százalék

N

százalék

N

százalék

N

százalék

N

százalék

N

Elégtelen kereslet

13,8

318

14,8

292

17,6

313

21,9

324

18,7

311

Túl magas tőkeköltség

26,6

320

30,1

292

23,4

312

27,3

326

35,6

313

Hitelhez jutás nehézségei

25,9

321

22,0

292

23,1

312

22,1

326

25,0

313

Nem elegendő profit

35,4

319

41,4

292

32,6

313

42,0

326

44,8

310

Túlzott eladósodottság

13,7

321

18,3

292

13,4

313

14,4

326

20,3

311

Elégtelen technológiai tényezők

4,7

316

13,0

292

8,1

310

5,8

326

10,3

313

Egyéb

5,3

319

3,5

292

8,6

313

4,3

325

4,8

311

Megjegyzés: A kérdés a következő volt: Előfordul-e, hogy a tervezett beruházások megvalósítását akadályozzák a felsorolt tényezők? A táblázatban az "igen" válaszok arányát tüntettük fel.

Export, import

A legnagyobb exportálók a termelési szint változatlanságát, illetve kismértékű csökkenését érzékelték 2003 első felében. Talán az utólagos adatfelvételek megerősítik a kutatóknak azt a következtetését, mely szerint 2003 második felében a vállalatok 44,4 százaléka növelte, 17,5 százalékuk viszont várhatóan csökkentette a termelést. A számított egyenlegmutató arra utal, hogy a TOP 1500 vállalatai körében a termelési szint kismértékű növekedése volt várható 2003 második félévében. A termelés jelentős növekedése azokra a vállalatokra jellemző, amelyeknél az export-rendelésállomány is nőtt. Ezek a vállalatok az átlagosnál csaknem kétszer magasabb arányban (66,7 százalék) számoltak be egyidejűleg a termelési szint növekedéséről is. Ehhez hasonló összefüggést figyelhetünk meg, ha az előző évi árbevétel növekedését vizsgáljuk.

A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a TOP 1500 vállalatainak termelési és értékesítési mutatói 2003 második felében kismértékben javultak. Ezzel megtörni látszik a 2001. január-július óta kimutatható romló tendencia. Ezzel egy időben a korábbi időszakhoz képest csökkenni fognak a vállalatok közötti regionális és a tulajdonosok típusa alapján megfigyelhető különbségek is. Mindez arra mutat, hogy a 2001 első féléve óta érzékelhető depresszió, illetve termelésiütem-csökkenés nem folytatódott 2003 második félévében - sőt e tendencia megfordulására számíthatunk.

A megkérdezett cégek 39,3 százalékánál nőtt 2002-ben a devizában számított exportárbevétel a 2001-es év árbevételéhez képest. A 2003. januári felmérés alkalmával ennél kedvezőbb eredményt kaptak a kutatók. A cégek több mint fele (52,6 százalék) a 2003-as devizában számított exportárbevétel növekedésére számít, és mindössze 19,9 százalékuk jelzett csökkenést. A vállalatvezetők 40,8 százaléka jelezte, hogy várhatóan nőni fog az idei év második felében az előző év azonos időszakához képest a cég termékei iránti összes kereslet, és 44,2 százalékuk még az export iránti kereslet növekedésében is bizakodott. A termelési szint és a rendelésállomány változására kapott eredményekkel összhangban arra számíthatunk, hogy 2003-ban az előző évekhez képest kisebb ütemű volt a növekedés, illetve 2003 második félévében az előző év azonos időszakához képest a cégek tényleges termelési szintje kismértékben növekedett.

Az összes kereslet 2003 második félévében a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalatoknál az átlagosnál (41 százalék) kisebb arányban (28,9 százalék) nőtt. Elgondolkodtató, hogy a kohászati vállalatoknál az átlagosnál jóval nagyobb arányban nőtt az összes kereslet (59,6 százalék), a faipari vállalatoknál pedig az átlagosnál jelentősen kevesebben számoltak be az öszszes kereslet növekedéséről (25 százalék). A nyugat-európai értékesítési lehetőségek nagymértékű javulására csak a cégek 1,2 százaléka számított. Ezek az arányok nem különböznek szignifikánsan a 2002. júliusi felmérés eredményeitől. A külföldi tulajdonú vállalatok vezetői az eddigi tapasztalatokkal megegyezően nagyobb arányban (32,8 százalék) számítottak a nyugat-európai értékesítési lehetőségek javulására, mint a magyar tulajdonban lévő vállalatok vezetői (26,1 százalék). A különbségek azonban csökkenni látszanak. Összességében elmondható, hogy a TOP 1500 vállalatai a nyugat-európai értékesítési lehetőségek javulására és az exportkereslet kismértékű növekedésére számítanak a következő fél évben. Ezzel tovább folytatódik a 2002 júliusa óta megfigyelhető javuló tendencia.

Szerencsés fordulat, hogy a folyó termelés importigényességében egyértelmű csökkenésre lehetett számítani 2003-ban a cégek becslései alapján. A számított egyenleg mutató az eddigi felvételek alkalmával először negatív, vagyis több vállalat jelezte előre a termelés importigényének csökkenését, mint növekedését. Ebben az eredményben már tükröződik a forint/euró árfolyam áprilisi gyengülésének hatása is. A legnagyobb exportálók 7,1 százaléka számít a cég folyó termeléséhez kapcsolódó import arányának csökkenésére, 6,8 százalékuk pedig annak a növekedésére.

A legnagyobb exportáló feldolgozóipari cégek megoszlása többségi tulajdonos szerint (1995-2003)

A minta forrása

A felmérés dátuma

Többségi tulajdonos típusa

Összesen

(N)

Külföldi

Belföldi cég

Magyar magánszemély

Egyéb

Adóbevallás 1992

1995. január

31,0

12,2

25,3

31,5

100,0

(229)

Adóbevallás 1996

1998. január

38,0

20,0

33,0

9,0

100,0

(299)

Adóbevallás 1996

1998. június

40,3

16,7

36,7

6,3

100,0

(300)

Adóbevallás 1997

1998. július

47,4

12,9

32,8

7,0

100,0

(302)

Adóbevallás 1997

1999. július

43,1

21,1

28,6

6,8

100,0

(294)

Adóbevallás 1998

2000. január

46,6

17,9

30,4

5,1

100,0

(313)

Adóbevallás 1998

2000. július

49,2

14,9

27,8

8,1

100,0

(309)

Adóbevallás 1999

2001. január

49,8

17,8

26,7

5,7

100,0

(315)

Adóbevallás 1999

2001. június

49,4

15,9

27,8

6,9

100,0

(320)

Adóbevallás 2000

2002. január

54,1

17,3

20,3

8,3

100,0

(287)

Adóbevallás 2000

2002. július

53,4

10,7

31,4

4,5

100,0

(309)

Adóbevallás 2001

2003. január

53,8

12,8

28,7

4,6

100,0

(327)

Adóbevallás 2001

2003. július

48,6

22,4

23,0

6,1

100,0

(313)

Jövedelmezőség

A 2003. júliusi felmérés szerint a vállalatok 70,8 százaléka volt nyereséges, és 24,9 százaléka veszteséges 2002-ben. Ezen a téren nem tapasztalható említésre méltó változás. A menedzserek 76,5 százaléka mondta azt, hogy cégük várhatóan nyereséges lesz, 9,4 százalékuk pedig azt, hogy a vállalat várhatóan veszteséges lesz 2003-ban. Mégis azt mondhatjuk, hogy a vállalatvezetők javuló tendenciára számítanak. A nyereségességre vonatkozó várakozások tekintetében nincs nagy különbség a külföldi és a magyar tulajdonú vállalatok között. A központi régióban nagyobb, az észak- és kelet-magyarországiban pedig alacsonyabb arányban számoltak be arról, hogy várhatóan nyereséggel fogják zárni 2003-at. Az exportjövedelmezőség terén radikális és pozitív változás figyelhető meg: mind a 2002-re vonatkozó visszatekintő becslés, mind pedig a 2003-ra vonatkozó várakozás jóval pozitívabb lett, mint korábban, ami jobbára az erős forint/euró árfolyamból adódó jövedelmezőségi nyomás gyengülésére utal. A TOP 1500 vállalatai összességében az exportjövedelmezőség javulására számítanak a 2003. januári felvételhez képest. A forgalom alapján nem találunk különbséget a vállalatok között. A tulajdonos típusa szerint viszont nagyok az eltérések. A magyar cégek tulajdonában lévő vállalkozások vezetői az átlagosnál kisebb mértékben (39,2 százalék) jelezték előre az exportjövedelmezőség javulását, a külföldiek 44,3 százalékban.

Ön-jövőkép

A TOP 1500 vállalatai pozitívabban ítélték meg saját helyzetüket, mint fél évvel előbb, 2003. januárban, ugyanakkor 28,5 százalékról 27,3 százalékra csökkent azoknak a vállalatoknak az aránya is, amelyek jelenlegi helyzetüket "jónak" ítélték. Emellett viszont 5 százalékponttal csökkent azoknak a vállalatoknak az aránya is, amelyek "rossznak" tekintették a vállalat helyzetét. Összességében elmondható, hogy saját gazdasági helyzetükre ismét bizakodva tekintenek a cégek - a 2003. januári felvétel negatív rekordja után. A külföldi vállalatok vezetőinek 36,9 százalék-a tartja jónak a cége jelenlegi helyzetét, ez az arány a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő vállalkozások esetében 19,7 százalék. Hasonló eredményeket kapunk akkor is, ha a következő fél évre adott várakozásokat hasonlítjuk össze. Cégük saját helyzetét a következő hat hónapban a vegyipari vállalatok vezetői az átlagosnál (27,3 százalék) nagyobb arányban (34,3 százalék) látták jónak, az élelmiszer-ipari és a textilipari cégek borúlátóbbak. Várakozások tekintetében nincs jelentős különbség sem területi elhelyezkedés, sem ágazati hovatartozás tekintetében. Viszont másként tekintenek a jövőbe azok, amelyek kevesebb mint 50 dolgozót foglalkoztatnak, és másként a nagyobbak. Az előbbiek az átlagosnál nagyobb mértékben (50 százalék) számítanak a cég helyzetének javulására a következő hat hónapban. Mértéktartóbbak a legalább 250 főt alkalmazó cégek (27,3 százalék). Az eredmények értékelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nagyobb cégek várakozásai jobban megfelelnek a racionalitás követelményeinek, mint a kisebbeké, utóbbiak hajlamosak elszakadni a realitásoktól.

A termelési szint és az export-rendelésállomány változása (2000-2003, %)

Év/ felvétel

Növekedni fog/ nőtt

Nem fog változni/nem változott

Csökkenni fog/ csökkent

Összesen

(N)

Termelés a felvételt megelőző fél évben

2001/1

71,6

18,6

9,8

100,0

(317)

2001/2

53,8

30,9

15,3

100,0

(320)

2002/1

49,6

24,9

25,4

100,0

(292)

2002/2

34,6

29,8

35,6

100,0

(312)

2003/1

46,6

25,2

28,2

100,0

(326)

2003/2

41,3

34,3

24,4

100,0

(313)

Várható termelés a felvételt követő fél évben

2001/1

58,5

33,9

7,6

100,0

(316)

2001/2

63,4

25,9

10,6

100,0

(320)

2002/1

49,8

32,7

17,5

100,0

(292)

2002/2

46,6

37,1

16,3

100,0

(313)

2003/1

40,4

42,9

16,7

100,0

(324)

2003/2

44,1

38,4

17,5

100,0

(312)

Export-rendelésállomány a felvételt megelőző fél évben

2001/1

63,1

20,5

16,3

100,0

(312)

2001/2

57,4

25,7

16,9

100,0

(319)

2002/1

44,5

25,2

30,3

100,0

(286)

2002/2

35,6

37,9

26,5

100,0

(306)

2003/1

30,1

48,4

21,4

100,0

(322)

2003/2

37,2

40,3

22,5

100,0

(305)

Halvány reménysugár

Az első, ami szembetűnik a fent vázolt elemzésből, hogy a külföldi vállalatok még mindig szekértolói a magyar gazdaságnak. Ám ennek - tekintve az EU-s csatlakozás közeli időpontját - korántsem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani. Már csak azért sem, mert a hazai vállalatok exportmutatói sem rosszak. Ez pedig az ő életképességüket jelzi. A mindenkori gazdaságpolitikának óvatosan kell bánnia a megkülönböztetéssel. Bármilyen jó szándékú, de a gazdaság működésének törvényeit áthágó kivételezés a magyar tulajdonú vállalatokkal könnyen megbillentheti az érzékeny egyensúlyt. Erre egyébként az Unióban érvényes gazdasági szabályozási rendszer nem is kínál sok lehetőséget. A magyar gazdaságpolitikának nagyobb mozgástere talán a foglalkoztatottság területén van. Ennek növelésére, és így a munkanélküliség csökkentésére kínálkozó eszközökkel bátrabban, ugyanakkor a vállalatok tulajdonosai szerinti megkülönböztetés nélkül élhetne. Különös tekintettel arra, hogy miközben a létszámbővítés a magyar tulajdonban lévő vállalatokra jellemző a legkevésbé, mégis ők küszködnek leginkább a szakképzett munkaerő hiányával.

Érdemes elgondolkodni a területi különbségeken is. A régiók eltérő adottságai még nem indokolják a gazdasági teljesítményük közötti jelentős és hátrányos differenciát. Az infrastruktúra - ideértendők az úthálózat és a kommunikációs csatornák - intenzívebb kiépítése közvetlenül hatna a hátrányokkal küszködő országrészek gazdasági teljesítményére. A vállalatok rendelésállományának bővülése, a Nyugat-Európába irányuló exportjuk növekedése és az importigény csökkenése az európai gazdasági integráció kétségtelen jele. Ám a biztató eredmények ismeretében sincs könnyű dolga annak, aki a jövőt latolgatja. A magyar gazdaság elmozdulása a mélypontról ugyan örömteli esemény, ám az ország pénzügyi egyensúlya túlontúl ingatag. Ez pedig - társulva az általunk befolyásolhatatlan világgazdasági folyamatok hatásával - törékennyé teszi a kialakult helyzetet. Ma azonban joggal lehet reménykedni abban, hogy az amerikai gazdaság élénkülése, mint általában mindig, meglódítja a világpiacot, és ezzel együtt az európai gazdaságok növekedését is. Ezek a változások már visszatükröződnek a magyarországi vállalatok várakozásaiban is. A cégek optimistábban ítélik meg rövid távú kilátásaikat, mint akár egy évvel korábban. Az is biztató jel, hogy 2003-ban több vállalat mert hosszabb időre tervezni, mint a megelőző évben.

A legnagyobb exportálók megoszlása a létszám várható alakulása szerint (1996-2003)

Év/felvétel

Csökkenni fog

Nem változik

Nőni fog

Összesen

(N)

1996

37,0

20,5

42,5

100,0

(291)

1997/1

13,1

55,1

31,8

100,0

(289)

1997/2

35,6

23,7

40,7

100,0

(295)

1998/1

8,4

53,7

37,8

100,0

(296)

1998/2

25,0

31,3

43,7

100,0

(284)

1998/3

34,1

18,1

47,8

100,0

(299)

1999/1

16,0

45,9

38,1

100,0

(257)

1999/2

32,1

37,2

30,7

100,0

(290)

1999/3

46,4

14,6

39,0

100,0

(308)

2000/1

22,3

37,5

40,2

100,0

(301)

2000/2

21,9

39,1

39,1

100,0

(297)

2000/3

36,2

12,4

51,4

100,0

(315)

2001/1

20,2

40,4

39,4

100,0

(317)

2001/2

18,8

48,4

32,8

100,0

(320)

2002/1

20,0

54,2

25,7

100,0

(288)

2002/2

27,2

44,7

28,1

100,0

(313)

2003/1

24,5

54,5

21,1

100,0

(323)

2003/2

31,8

45,7

22,5

100,0

(312)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére