Nem mérlegelhetjük, hogy mibe kerül egy-egy döntés A KÖLTSÉGVETÉSNEK

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 69. számában (2004. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A bírósági szervezet szempontjából is különleges év 2004., hiszen május 1-jétől Magyarország hivatalosan is az Európai Unió tagja, befejeződik az igazságszolgálatás szervezeti refomja, s a gazdasági perekben is érvényesül az uniós jog elsőbbsége. Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökét a bírói szervezet előtt álló feladatokról kérdeztük.

Interjú Lomnici Zoltánnal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével

Korszakos változások elé néz a magyar igazságszolgáltatás. Milyen várakozásokkal tekint 2004 elé? Mire számíthatnak a jogkeresők?

• Talán úgy tűnik föl, hogy nagy szavakat használok, amikor azt mondom, az elmúlt fél évszázadban még nem voltak ilyen horderejű változások az igazságszolgáltatásban, mint napjainkban s az elkövetkező hónapokban lesznek. A legfontosabbnak mégis azt tekintem, hogy a rendszerváltást követően megkísérelték átalakítani a bírósági szervezetet, annak érdekében, hogy a bíróság valóban védhesse a polgárok jogait, a gazdasági társaságok érdekeit. Fontos eleme e folyamatnak, hogy a rendszerváltás után megindult a közigazgatási bíráskodás. Ezzel lehetővé vált, hogy a hatalom döntéseit független bíróságok előtt megtámadják. Gondoljunk csak az adóperekre, amelyeket ma már leggyakrabban cégek kezdeményeznek, vagy a Gazdasági Versenyhivatal elleni keresetekre. A szerződések kikényszerítése végett is sok gazdasági per indult a rendszerváltás után. Természetesen más vonatkozásban is elmondható, hogy egyre fontosabbá vált az ítélkezés, a követelések behajtása.

Ha váratlan esemény nem szól közbe, befejeződhet a még hiányzó ítélőtáblák felállítása, a négyszintű bírósági szervezet átalakítása. Májustól a hazai jog mellett - vagy inkább előtt - megjelenik az uniós jog. Felkészült-e a bírói kar az uniós jog befogadására?

• A legutóbbi országjelentés megdicsérte a magyar bíróságokat, s azt írja, hogy összességében jó a teljesítményük. Az ügyek nyolcvan százaléka egy éven belül lezárul, ami európai átlagban is rendkívül jónak számít. Az igazi problémát az okozta, hogy a nagy gazdasági perekben is a Legfelsőbb Bíróság bírálta el a fellebbezéseket és a felülvizsgálati kérelmeket is, több mint tízezer ügy érkezett évente. Volt olyan esztendő, amikor a 16-17 ezret is meghaladta az ügyek száma. A Legfelsőbb Bíróságon összesen száz bíró tevékenykedett, s előfordult, hogy 2-3 évig, vagy még hosszabb ideig tartott egy per, ami a gazdasági élet szempontjából megengedhetetlen, hiszen a kamatkövetelés folyamatosan nőtt. Vagy hogy kedvenc példámra, a vámperekre utaljak, sokszor már a vámáruraktárban elértéktelenedett az az áru - például a szoftver, a számítógép -, amelyről vitatkoztak. Ezért volt fontos, hogy visszaállítsák a táblákat, mert tarthatatlan állapot, hogy évekig húzódjanak az eljárások. 2004. május 1-jén már a magyar bírák is közösségi bírák lesznek, megkezdik a közösségi jog alkalmazását, amely számos, a gazdaság szereplői számára is fontos új rendelkezést tartalmaz. Ha a költségvetés megteremti a technikai feltételeket, a bírák a közösségi jogot alkalmazni tudják.

Ez valóban csupán technikai kérdés?

• Abban az értelemben igen, hogy le kell fordítani a joganyagot magyarra, és számítógépen is hozzáférhetővé kell tenni. Ez a kiindulópont. A magyar bírák az elmúlt években olyan képzésben vettek részt, amelynek során e joganyag kezelését megtanulták.

Elsőként volt része abban, hogy az OIT nevében önállóan terjeszthette be a bírósági büdzsét. Ám kiadásaikat 6 milliárddal lefaragta a kormány. (Az interjú a költségvetési módosító javaslatok országgyűlési megszavazása, de még a végszavazás előtt készült - A szerk.) Vállalható-e ez a kompromisszum a bírói kar számára?

• Az Országgyűlés elé már az OIT által kimunkált, valamivel több mint 70 milliárdos költségvetés került, azonban a kormány ennél 6 milliárddal kevesebbet tartott indokoltnak. Fontosnak tekintem, hogy a parlament - az előző évek gyakorlatával szakítva - ne mechanikusan fogadja el a kormány javaslatát, hiszen akkor a pénzügyi függetlenségért tett korábbi kétharmados törvénymódosítás értelmetlen volt. Hiába terjeszti be a bíróságok költségvetését az OIT, ha azt megkísérlik a kormány által helyesnek tartott összegre csökkenteni. Ez nem pénzügyi függetlenség, hanem az elmúlt 13 év gyakorlata. A háború előtt volt nálunk olyan időszak, amikor a Királyi Kúria állapította meg a költségvetést, s azt a parlament vita nélkül fogadta el. Tehát kötötte a parlamentet. Én ezt nevezem pénzügyi függetlenségnek! Kanadában a bírák bérét egy olyan bizottság állapítja meg, amelyben többségben vannak a bírák, s a döntést a parlament elfogadja.

Kézenfekvő a párhuzam: az OIT-ben is többségben vannak a bírák, de képviselteti magát a kormány, a parlament...

• Kontroll nélkül nem lehet megállapítani a költségvetést. Az OIT lehet részrehajló a bírák esetében, de ha az ÁSZ, amely független szerv, szintén azt mondja, hogy indokolt az a többlet, amit a bíróságok kérnek, akkor azt a parlament megítélhetné. Ilyen rendszerek működnek a világban. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy pénzügyi eszközökkel nyomást lehet gyakorolni a bíróságokra, úgymond ki lehet éheztetni őket. Ezért az említett modell bizonyos értelemben jogállamibb és előremutatóbb, mint a mostani.

Magánélet

* Megtudhatunk-e valami közelebbit a főbíró családjáról? Netán kizárólag a hivatásának él?

* Az talán valóban elhihető, hogy rendkívül kevés a szabadidőm. Feleségem gimnáziumi vezető tanár, földrajz szakos. A fiam egyetemi tanársegéd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, tanít a Rendőrtiszti Főiskolán és az ELTE-n. A kislányom jelenleg gimnazista, két tannyelvű gimnáziumba jár.

* Van-e valamilyen hobbija?

A sportot nevezhetném meg elsőként. Minden áldott nap legalább egyszer, de ha lehet, kétszer is futok a közeli erdőben, Lőrincen, ahol lakom. Festeni is szoktam. Valóban hobbiként, ha úgy tetszik, amatőr szinten. Olajfestményeket készítek. Nem értékesítem, de lakásunkban szinte kivétel nélkül az én festményeim találhatóak.

A Tocsik-ítélet késedelmes írásba foglalása nyomán az OIT úgy határozott: ha a bíró nem igazolja a mulasztás okát, fegyelmi eljárás indul ellene. Fiskális megszorítás és fokozódó belső szigor egyszerre?

• Ha egy bíró nem tartja be a rá vonatkozó határidőket az ítélet írásba foglalásánál, 2004. január 1-jét követően köteles igazoló jelentést írni. S ha azt nem fogadja el a bírósági vezető, köteles fegyelmit indítani. Úgy gondolom, a bíró akkor követelheti meg az ügyféltől, hogy tartsa be a jogszabályokat, ha maga is tiszteletben tartja a rendelkezéseket. A dolog másik oldala, hogy a bírák számára is meg kell teremteni a megfelelő munkavégzés feltételeit.

Ez az intenció a munkateherre is érvényes?

• Az Európai Unióban arra is vigyáznak, hogy egy bíró kezében 150-200 ügynél több ne legyen egyszerre. Mert ha több van, képtelen tartani a határidőket. Nálunk is készül egy javaslat, amely az állam számára előírja, hogy a munkavégzés feltételeit biztosítani kell. Az én tanácsom kezén közel 700 ügy van. De van olyan tanács is, ahol 800-900 ügy van folyamatban. Ezt nem lehet naprakészen kezelni. Vagyis a szigor mellett az állami kötelezettségekre is föl kell hívnunk a figyelmet.

Ha jól értem, továbbra is aktívan részt vesz a gyakorlati munkában?

• Tanácselnökként ugyanúgy tárgyalok, mint a többi bíró. A statisztika azt mutatja, semmivel sem kevesebb a "befejezésem", mint a többi tanácsé.

Miért tartja fontosnak, hogy felöltse a talárt?

• Először is, mert Európában ez a gyakorlat. A bírósági elnökök ítélkeznek. Maga az Európai Bíróság elnöke is rendszeresen tárgyal. A közigazgatási ügyszakon belül a pénzügyi perekre szakosodott a tanácsom. A gazdaságot keményen érintő pénzügyi pereket tárgyalok.

Számos elavultnak tetsző rendelkezés hatályos, amely a bírák alkotmányos jogait korlátozza. Anakronizmus, hogy a bíró a már lezárult ügyekről sem nyilatkozhat. Nincs joga sem sztrájkolni, sem tüntetni. Személyes véleménye szerint ez így van rendben?

• Figyelemre méltó, hogy a 2003-as országjelentés is kiemeli, a törvény alapvető alkotmányos jogokat korlátoz. Az, hogy gazdasági tevékenységet a bíró nem folytathat, nem egyedüli megoldás a világban. Az igazi gond az, hogy a véleménynyilvánítás, a gondolatközlés szabadságát korlátozzák. A bíró voltaképp Martinovics Ignác peréről sem nyilatkozhatna, mert az is bíróság előtt volt folyamatban...

Rosszabbat el sem tudok képzelni, mint ha egy hivatás gyakorlói csak önmagukkal kommunikálnak. Mert akkor ne csodálkozzunk, hogy a társadalom képtelen megérteni az ítéleteket, s vihart kavar egy-egy bírói döntés!

• A nyitottság híve vagyok. S ez talán azzal is összefügg, hogy öt éven át szóvivője voltam a Legfelsőbb Bíróságnak. Elnökhelyettesként is vállaltam ezt a feladatot, nem csak főtitkárként. Fontosnak tartom a kapcsolatot a sajtóval, a nyilvánossággal. A tárgyalótermek befogadóképessége korlátozott, s ha mi azt szeretnénk, hogy a közvélemény hiteles képet kapjon az ítélkezőmunkáról, a sajtó segítségét igénybe kell venni. Ez kölcsönös érdek. Másrészt az a rendkívüli hatalom, ami a harmadik hatalmi ágnál összpontosul, csak úgy ellenőrizhető, ha döntéseink nem titokban születnek, ha azokat lehet bírálni.

Néhány kirívó példa azt bizonyítja, a bántóan általánosító vagy a politika térfeléről érkező "illetéktelen" kritikákra meglehetősen érzékenyen reagál, azokat visszautasítja a harmadik hatalmi ág.

• Napjaink fő problémája, hogy a politikusok nemcsak bírálnak - s e visszásságra Bárándy Péter igazságügy-miniszter is fölhívta a figyelmet -, de olykor elvárásokat is megfogalmaznak. S az már nagyon nagy baj, ha egy politikus egy jogerősen el nem bírált ügyben a nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy ilyen és ilyen döntést kellene hozni.

De feltételezem, azzal egyetért, hogy a bíróságok tekintélyét helyesebb "peren kívül" megvédeni. A főbírói székben helyet foglalt nagy elődök munkássága talán a XXI. században is mérce lehet ehhez. Ha igen, kit tekint szakmai példaképének?

• A szobám falán függ Deák Ferenc képe. Kevesen tudják róla, hogy hét éven át táblabíró, tehát az akkori legfelsőbb bíróság bírája volt. Azért is indokolt, hogy Deák Ferencről megemlékezzünk, mert gondolkodásmódjában és politikai szerepvállalásában mindig is az igazságot kereste. S lehet, hogy ez idealisztikus megközelítés, de annak ellenére, hogy jogszolgáltatásnak nevezik az igazságszolgáltatást, én azért annyiban szeretnék "naiv" maradni, hogy néha az igazság is győzedelmeskedik...

Deák egyik vidéki útja alkalmával vendéglátói szabadkoztak, mert az asztalnál nem jutott megfelelő hely. "Ülhetek én akárhová, úgy is ott lesz az asztalfő!" - jegyezte meg epésen a haza bölcse. Kérdés: hol van ma az asztalfő, hol a bírói hatalmi ág helye?

• A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint javult a bíróság megítélése az elmúlt időszakban. Annak ellenére, hogy sok támadás is éri a bírói kart egyes döntések miatt, ma a negyedik legtekintélyesebb intézmény a bírósági szervezet. De azt is el kell mondani, nem tett jót a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy az elmúlt évszázadban a politika többször ránehezedett.

S a hatalom súlya alatt a pulpitus általában engedett. Tisztelet a kivételnek...

• A legmarkánsabb példa az 56 utáni megtorlás volt, 26 ezer embert ítéltek el politikai nyomásra. S ma már a dokumentumokból követhető, hogy a pártállam nemcsak az irányokat szabta meg, hanem konkrét ügyekbe is beleszólt. Előfordult, hogy súlyosbítást vagy enyhítést írtak elő a bírónak! Tekintettel arra, hogy 326 embert ártatlanul kivégeztek a magyar bíróságok ítéletei alapján, presztízsünk a rendszerváltásig megromlott. Az építkezés csak ezután kezdődött. Azt hiszem, ha a nagy ügyekben is sikerül az időszerűségben előrelépni, s jobban meg tudjuk értetni az ítéleteinket a közvéleménynyel, elérhetjük azt a presztízst, amely a második világháború előtt jellemezte a magyar bíróságokat. Ha az a fajta merev tisztelet, ami jellemző volt bizonyos korokra, nem is tér soha vissza.

Dr. Lomnici Zoltán

1954-ben született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1979-ben cum laude fokozattal fejezte be tanulmányait. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon fogalmazó, majd titkár, 1982-ben bíróvá választják. 1991-től legfelsőbb bírósági bíró, 1998-ban megbízták a főtitkári feladatok ellátásával, 1999-ben kinevezték tanácselnökké. 2002 februárjától elnökhelyettes, 2002. június 25-étől a Legfelsőbb Bíróság elnöke. 2002-ben az újságírók szavazatai alapján elnyerte "Az év sajtószóvivője" címet. 1993 óta elnöke a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének. Több mint húsz szakmai könyv szerzője és társszerzője, tudományos folyóiratokban számos tanulmányt publikált. 1999-ben az Európai Jogakadémia alelnökévé választották. Részt vett az Európai Unió intézményrendszerét és joganyagát ismertető tudományos konferenciák szervezésében, rendszeresen tart előadásokat a pénzügyi jog és a civil szervezetek joganyaga tárgykörében.

A parlamentben Mécs Imre képviselő, egykori ötvenhatos halálraítélt, meleg szavakkal méltatta azoknak a jogászoknak a helytállását, akik nem hódoltak be a politikai hatalomnak.

• 1956 után nem kevesebb, mint 157 bíró mondott le állásáról, a Legfelsőbb Bíróság bíráinak fele kilépett, mert nem vállalta a terrorítélkezést. Ők a mi hőseink, s számunkra is példát mutatnak abban, hogy nem szabad félni a korrekt döntés meghozatalától. Törvénytervezet is készül e bírák, ügyészek rehabilitálására, amit messzemenően támogatok. A bíró nem a társadalmi elvárásoknak, hanem a jogszabályoknak és a saját lelkiismeretének van alárendelve. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy ne a szirénhangokra hallgassunk, hanem a lelkiismeretünkre, s a jogszabályokat kövessük.

Márpedig szirénhangok voltak, s vannak. A "csúcstalálkozók" gyakorlatával azonban elnökké választása után szakított. Helyesnek ítéli utólag is ezt a döntését?

• Akkor döntöttem így - s megértéssel fogadta a miniszterelnök úr a bemutatkozó látogatásomon ezt az elhatározást -, amikor észleltem: egy-egy ilyen találkozó után minden esetben pénzügyi kérdések kerülnek szóba. Bizonyos döntéseket összefüggésbe hoztak pénzügyi engedményekkel. S úgy éreztem, ezen a gyakorlaton változtatni kell. A rendszer azóta változott, s nem kell a kormánnyal tárgyalni pénzügyi kérdésekről, így ma már nem lenne akadálya annak, hogy a csúcstalálkozók rendszerét felújítsam. Azonban úgy gondolom, mindaddig, amíg az igazságügy-miniszter - aki az OIT tagja - képviselni tudja a kormányban érdekeinket, s lehetővé teszik, hogy egy-egy jogszabálytervezettel kapcsolatban a kormányülésen is kifejthessem álláspontomat, nincs indok arra, hogy ezen a gyakorlaton változtassunk.

Pedig számos bíróság sodródott korábban a fizetőképesség határára. Az egyik a papíron, a másik a fűtésen vagy a világításon volt kénytelen spórolni. Javul-e a helyzet 2004-ben?

• Ma már a közvélemény tud arról, hogy az elmúlt öt évben 72 milliárddal kevesebbet kaptunk, mint amire szükségünk lett volna. Ennek volt a következménye, amint azt az EU országjelentése is rögzíti, hogy egy évvel ezelőtt 12 megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság fizetésképtelenné vált. A megszorítások ezzel függtek össze. Amikor átvettem a főbírói posztot, 34 milliárd volt a költségvetésünk, a tárgyalások eredményeként most, a legrosszabb esetben is 65 milliárd. Bízom abban, hogy figyelembe veszik a bíróságok reális igényeit. Magyarországon évente 1,2 millió per indul, ezek közül számos érinti a gazdasági életet, s egyáltalán nem mindegy, hogy mikor születik meg a jogerős döntés.

A gazdasági ítélkezés tükrében hogyan látja a vállalkozás szabadságát?

• Igen sok a jogvita a gazdasági társaságok között. Nem arról van szó, hogy a bíróság valahogy megregulázza a cégeket. Mindössze az egymással szembeni kötelezettségeiket próbálja érvényre juttatni. A gazdasági perek jellege 1990 óta radikálisan megváltozott. Én például három évig tárgyaltam a nyolcvanas években gazdasági pereket, amelyeknek semmiféle tétje nem volt. Ma pedig késhegyig menő viták vannak a gazdasági társaságok között. A bírósági eljárásnak óriási jelentősége van a gazdasági életben, s pénzben kimutatható az a hátrány, amit a lassú igazságszolgáltatás okozhat.

Esetenként a költségvetést is "megrendítő" több tíz-, százmilliárdos ügyekben döntenek. Utalhatnék az önkormányzati üzletrészekre, a metróperre vagy a "kismamaperekre". Fiskális önmérsékletet tanúsít-e ilyenkor a bíróság, avagy a jogbiztonság mindenekfölött?

• Mi azt, hogy mibe kerül egy-egy döntés a költségvetésnek, nem mérlegelhetjük. Sértené az ügyfélegyenlőség elvét, ha azt mondanánk, hogy egy követelést azért nem ítélünk meg, mert nehéz helyzetbe hozná a költségvetést. Ilyet tehát a bíró nem tehet. Csak a jogszabályok alapján járhatunk el.

A képviseleti demokráciában azonban vannak olyan kényes időszakok is, mint a választás. A 2002-es parlamenti választások idején sokan az utcán követelték a szavazatok újraszámlálását. A Legfelsőbb Bíróság döntéseivel a társadalmi béke megőrzését is szolgálta. De máris nyakunkon az európai parlamenti választás...

• A legutóbbi parlamenti választás megmutatta: a végeredmény tekintetében fontos döntési jogosultságok vannak. Hiszen több beadvány is támadta az OVB határozatát, s elvileg kihatással lehetett volna a végeredményre. A rendkívül rövid határidők miatt komoly bizonyításfelvételre nem volt lehetőség, de fontos maga a tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntését elfogadta a közvélemény. Számomra sem volt egyszerű a helyzet, hiszen elnökhelyettesként én hirdettem ki a Legfelsőbb Bíróság döntéseit, amelyek nem voltak prognosztizálhatók. De úgy gondoltam, bár e döntéseket nem én hoztam, jelentőséggel bír a közvélemény számára, a bíróság iránti közbizalmat erősíti, ha a döntéseket valaki személyesen is vállalja, ha úgy tetszik, ő a bíróság arca.

SZÓRÓL SZÓRA

2001. február 2.: Ha nem jogerős döntésről nyilatkozik az ügyvéd, és a kételyeit fogalmazza meg, törvénysértőnek minősíti az ítéletet, én ezt mindenképpen helytelennek tartom, mert az én szememben ez ügyvédetikai vétség, hiszen ily módon is meg lehet próbálni befolyásolni a bíróságot. (MTV2 - Záróra)

2001. november 28. Természetes, hogy a döntések sok esetben az ügyfelek egy részét bosszantják, vagy azokkal nem értenek egyet, hiszen például a polgári perekben, mivel valaki mindig veszít, természetes, hogy vannak elégedetlenek is. (Duna TV - Indul a nap)

2001. december 10.: Az elvi döntések a belső jog magyarázatául szolgálnak. A közösségi jogot magyarázni nem a Legfelsőbb Bíróság feladata. Ha vita van, hogy a belföldi jog és a közösségi jog ütközik-e vagy sem, akkor Luxembourgot, az Európai Közösségek bíróságát kell megkeresnie még akár az elsőfokú bírónak is. (Duna TV - Indul a nap)

2002. június 26. A harmadik hatalmi ág a jogállamban a pártatlanság, a függetlenség és az állandóságnak a jelképe. A végrehajtó és a törvényhozó hatalom négyévenként megújul, nem szükségszerűen, de választások vannak, és nyilván valamilyen formában változik. Vannak olyan időpontok, amikor ügyvezető kormány van, még nem alakul meg az új parlament, kell tehát egy olyan hatalmi ág, amelyik az állandóságot, a stabilitást jelképezi. (Duna TV)

2002. augusztus 23.: A jövőben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács határozhatja meg, hogy a bíróság mekkora összeget kap a költségvetésből. A javaslatot a kormány módosítás nélkül nyújtja be az Országgyűlésnek. (MTV 1)

2002. december 12.: Továbbra is megoldatlan a fővárosi ítélőtábla elhelyezése, a Legfelsőbb Bíróság csak a munkatársak egy részének tud helyet adni, így bérelni kellene egy másik épületet, két helyen dolgoznának tehát a bírák, amire még nem volt példa, aktákkal utazgatnának egyik helyről a másikra. (Kossuth rádió)

2003. június 21.: Az év végéig, legkésőbb a csatlakozás időpontjáig valamennyi bírónak lesz saját számítógépe. (Népszava)

2003. szeptember 3.: A bírói gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatok segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az új alkotmány az eddiginél is inkább iránytűként szolgáljon az emberi jogok vonatkozásában. (MTI)

2003. október 18.: Deák életműve jól példázza, hogy a jogászok, politikusok számára kizárólag csak a szakmai igényesség és a szigorú etikai következetesség lehet a mérce. (Népszava)

2003. november 6.: A jogállamiság alapvető követelményének, a hatalommegosztás elvének érvényesülnie kell, s ennek értelmében a bírói hatalmi ág sem a kormánynak, sem az Országgyűlésnek nincs alárendelve. (Világgazdaság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére