Devizapiaci ármozgások

Nehéz pontosan megmondani, hogy mi váltotta ki decemberben a forint jelentős mértékű gyengülését. Értelmetlen lenne csak egy intézményben vagy személyben bűnbakot keresni, mert ez túlnyomórészt az elmúlt másfél évben folytatott gazdaság- és monetáris politikának a közös eredménye. A kormány nem megfelelően mérte fel a gazdasági környezetet, miután megkapta a lehetőséget az irányításhoz, és ennek megfelelően a döntései fokozatosan a gazdaság megbillenéséhez vezettek. Mindehhez hozzájárult a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája és kommunikációja is. A döntések kapkodást, félelmet sugalltak, és ellentmondtak a nemzetközi tapasztalatoknak.

Mégis az elmúlt másfél év mélypontja a kormány és az MNB közös döntése volt, méghozzá a forint sávjának az eltolása felfelé. Ez a döntés azt mutatja, hogy mintha fogalmuk sem lett volna arról, milyen piaci környezetnek az irányítói, milyen erők a piac résztvevői.

A kormánynak és az MNB-nek még van egy közös rossz tulajdonsága a forint tekintetében: a kényszeres kommunikáció. Úton-útfélen minősítik önmagukat, a másikat, a gazdaságot, és nem utolsósorban kívánságaik vannak a forint árfolyamával kapcsolatosan.

A külföldi befektetők érezhetően elbizonytalanodtak. Jelen pillanatban hiába kínálja a magyar piac a legnagyobb nyereséget a forint és az euró kamatkülönbözetéből kifolyólag, a félelem sokkal erősebb a befektetőkben, mint a mohóság. A pénzügyi konszolidációt elősegítő – december közepén meghozott – kormánydöntések, valamint az elfogadott költségvetés bizalomerősítő hatású lehet, ha "menet közben" nem történnek ezt annulláló intézkedések és kijelentések.

A főbb devizák kamatai nem változtak az év utolsó időszakában. Mindenképpen érdekes, hogy most már több éve mind Európában, mind az Egyesült Államokban, Japánban pedig különösen alacsonyan vannak a kamatok. A gazdaság szerényen szólva nem "pörög", és nem kell kamatemelésekkel elejét venni a hirtelen gazdasági növekedésből származó inflációnak. Annak ellenére, hogy a múltértékelésből az szűrhető le, hogy a gazdaság "ciklusok" mentén mozog, vagyis felfelé és lefelé tartó trendek jellemzik, mindenkiben felmerül a hosszú pangás időszakában, hogy ez a gazdaság erről a helyről nem fog elmozdulni felfelé. Ritkán ugyan, de előfordult már a történelemben, hogy tényleg nem indult el felfelé, ahogy normális esetben ezt megteszi, hanem makacsul ment tovább a megkezdett irányba, vagyis lefelé. Ezt nevezték el akkoron gazdasági válságnak.

Az árupiacokat túlnyomórészt a változatlanság jellemzi. Az árak szűk sávban mozognak. A Brent olaj ára is kevéssé volatilis, viszont amire érdemes odafigyelni, az az, hogy valamivel 30 dollár felett stabilizálódott a hordónkénti érték. Bár nem tömegáru, az arany árváltozása is meghatározó lehet a piacon, s ezzel kapcsolatban szélsőséges – drágulást sugalló – vélemények is elhangzottak az év vége felé.

Az euró árfolyama az év utolsó időszakában tovább erősödött az USD-hez képest. Az erősödés 1,15-ről egészen 1,23-ig "lökte" az euró árfolyamát. Ilyen magasan még nem járt az európai valuta, történelmi összehasonlításban ez az 1998-as dollár-márka árfolyamnak felel meg.

A szakértőknek össze kell szedniük magukat ahhoz, hogy racionális indokokat találjanak az euró egész évben bekövetkezett erősödésére. Az EUR/USD árfolyama a hosszú évek alatt – mintegy ciklusosan mozogva – bejárhatja a szélső értékeket. Gyakran úgy látszik, hogy a magyarázatokat tulajdonképpen az EUR/USD árfolyammozgásához "gyártják" a szakértők.