Cégtörténetek

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 69. számában (2004. január 1.)
Az 1848-as európai forradalmak idején két német fiatalember, Karl Pfizer vegyész és Karl Erhart cukrász már nagyban törhette a fejét annak az önálló vállalkozásnak a tervén, amelyet egy évvel később, a magyar szabadságharc leverésének évében meg is valósítanak. Az unokatestvérek a Pfizer apjától kölcsönzött 2500 dollárral felszerelkezve 1849-ben érkeznek az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott a még nem vagy kevéssé ismert vegyipari készítményekkel megalapozzák jövőjüket.

Pfizer – a keserű féreghajtótól a világelsőségig

New York Brooklyn negyedében egy szerény, vörös téglás házban Charles Pfizer & Company néven alakul meg az első termékeként a XIX. századi Amerikában jelentős keresletnek örvendő féreghajtót kínáló vállalkozás. Bár hatásos, Pfizerék szere nagyon keserű. Cukrászati ötlet hozza az áttörést: a hatóanyag mandulaízt, a készítmény cukorkaformát, sőt cukorbevonatot is kap.

A termékpaletta fokozatosan szélesedik, a cég bővítéséhez felvásárolják a Bartlett és Tompkins utcák sarkán álló ház körüli telkeket, 1857-ben pedig Manhattanben, New York akkori gyógyszer- és vegyiáru-kereskedelmi központjában nyitnak irodát. A vállalkozás vezető terméke ekkor az élelmiszer- és a gyógyszeripar által egyaránt növekvő mennyiségben felhasznált borkősav, amelynek addigi importját első amerikai gyártóként Pfizerék váltják ki.

A további fejlődésnek – mint a gazdaság történetében oly sokszor – a Pfizer & Co. esetében is a háború ad lökést. Észak és Dél 1861-től 1865-ig tartó véres harcában értelemszerűen nagy kereslet mutatkozik a fájdalomcsillapítók, a fertőtlenítők és a tartósítószerek iránt. Folytatódik a bőrnyugtató hatású, kenőcsnek feldolgozott borkősav előállítása, emellett megannyi, a sebesültek gyógyításában nélkülözhetetlen termék – jód, morfin, kloroform, kámfor – kerül ki az üzemből.

A lendület a háború után sem lankad: 1868-ban a Pfizer továbbfejlesztett választéka jóvoltából, 150 alkalmazottal megduplázhatja árbevételét. A növekedés újabb beruházást kíván: a Manhattan szigetén, a Maiden Lane 81. szám alatt megvásárolt épület csaknem száz évig marad a cég központja.

Citrom helyett melasz

A továbblépéshez ismét új terméket keresnek: kezdetben importált növényi nyersanyagból 1880-ban kezdődik a papírgyártástól a rozsdamentesítésig számos területen használatos citromsav előállítása. Ám ezeknél lényegesen ígéretesebb piacot sejtet az aromás anyagot ízesítésre használó élelmiszeripar, és az akkoriban divatba hozott palackos üdítőitalok látványos felfutása.

A Pfizer hamarosan Amerika első számú citromsav-beszállítójává küzdi fel magát, bár ekkor még aligha sejthető, hogy ez a produktum marad csaknem egy évszázadon át a cég egyik kulcsterméke. Igaz, ehhez arra is szükség volt, hogy a cég függetleníthesse magát a citrusgyümölcsök sokszor bizonytalan hátterű és megbízhatatlan európai, főként olasz beszállítóitól.

A citrom teljes kiiktatására azonban még várni kell: a megoldást majd az 1917-ben a vállalathoz csatlakozó, korábban a sajtkészítés technológiáját tanulmányozó dr. James Currie kínálja fel. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a sajtok fermentációs folyamatában melléktermékként citromsav is keletkezik, az élelmiszervegyésznek sikerül kenyérpenésszel oltott cukorból előállítania a citromsavat.

A kedvező laboratóriumi eredmény nehéz döntés elé állítja a Pfizert: a nagyüzemi gyártás beindításához ugyanis tetemes befektetés és több nyereséges termék háttérbe szorításán át vezet az út. Vállalják a kockázatot, ahogy több mint húsz év múlva, a "csodagyógyszer" – azaz a penicillin – esetében is.

Az ipari előállítás problémájának kulcsát majd akkor is ugyanaz a Jasper Kane varázsolja elő retortáiból, aki most James Currie kutató asszisztenseként rájön a nagyüzemi citromsavkészítés titkára, miszerint finomított cukor helyett melaszt használnak, és zárt tartályokban folyik az erjesztés.

Kane ötletének megalapozottságát a növekvő eladások mellett a citromsav árának folyamatos csökkenése is bizonyítja: míg 1919-ben a készítmény fontja 1 dollár 25 centbe kerül, húsz évvel később már mindössze 20 centet kell fizetniük a felhasználóknak. Bár az ár változatlanul kulcskérdés, ilyen fejlesztést gyártó ma már aligha engedne meg magának...

A Pfizer így is profitál az árcsökkentésből, hiszen hamarosan nemcsak a citromsav legnagyobb gyártójaként, hanem a fermentációs technológia vezető ipari bázisaként is jegyzik. A citromsav kapcsán végbevitt fejlesztések pedig nemsokára újabb, még értékesebb gyümölcsöt is teremnek, egy, a gyógyítás lehetőségeit forradalmasító termék nagyüzemi gyártásával.

Cégvezetés, családi kötelékben

Addig azonban, amíg a Pfizer 1941-ben eljut a penicillinig, nemcsak a technológia, hanem a vállalkozás is nagy átalakulásokon megy keresztül. 1891-ben meghal Karl Erhart, az egyik tulajdonos, fiára hagyva mintegy 250 ezer dollár piaci értékű részesedését. A két alapító közötti eredeti szerződés értelmében a másik az örököst könyv szerinti értéken kivásárolhatja. Bár Karl Pfizer él a lehetőséggel, gesztusa nem vezet szakításhoz: William Erhart a cég elkötelezettje és vezető testületének tagja marad.

1899. december 20-án a Pfizer menedzsmentje a New York-i Drug Trade Clubban köszönti a cég fennállásának ötvenedik évfordulóját. A vállalatot immár egy személyben vezető 75 éves alapító ünnepi beszédében szervezeti változások lehetőségét előrevetítve a minőség és megbízhatóság mint a vállalkozás legértékesebb vagyona megőrzésére figyelmezteti munkatársait.

Egy évvel később a Pfizer – akkor már Amerika vezető vegyi üzemeként – 20 ezer darab, egyenként 100 dollár értékű papírt kibocsátva, 2 millió dolláros jegyzett tőkével részvénytársasággá alakul. Alapítója 1906-ban válik meg tőle végképp: a mindvégig aktív Karl Pfizert 82 éves korában éri a halál.

Fia, Emile Pfizer lesz a társaság elnöke. A 3 millió dollárt meghaladó éves árbevételt produkáló céget azonban – az igazgatóság elnökének operatív funkciójában – a szervezeti felépítést és tevékenységeket személyes tapasztalatok alapján kiválóan ismerő John Anderson irányítja (ő a pályafutását a Pfizernél 1873-ban irodai kisegítőként kezdte), aki 1914-től 1929-ig dolgozik ebben a funkcióban.

Anderson visszavonulása után a csúcsvezetés változatlanul családi alapon szerveződik tovább: Emile Pfizer marad a cég elnöke, az igazgatóság elnökének székében Andersont a másik alapító fia, William Erhart követi, míg Anderson fiából alelnök lesz. Ekkor még egyikük sem sejti, mekkora kihívás előtt állnak, pedig a londoni művészvilág szifiliszes betegeinek kezelésére is vállalkozó Alexander Fleming már egy évvel kinevezésük előtt felfedezi egy penészgomba váladékának antibiotikus hatását. Ambiciózus fejlesztők híján azonban a találmány még évekig kallódik.

Partraszállás, csodaszerrel

Véletlenek láncreakciója vezeti Fleminget a Nobel-díjas felismeréshez. Szabadságáról visszatérve a skót tudós sárgászöld penészfoltot észlel az asztalán felejtett Staphylococcus baktériumok tenyészetében. A folt egy gombákkal kísérletező szomszédos laboratóriumból "beröppent" ritka spóra, a Penicillium notatum jelenlétét jelzi, ám Fleming csak akkor szentel neki figyelmet, amikor észreveszi: a tálkában vígan burjánzó Staphylococcusnak nyoma sincs azon a vonalon, amelynek mentén a tenyészet a Penicillium foltjával érintkezik.

Utóbbi ugyanis a baktériumok szaporodását gátló váladékot bocsát ki. Az organikus hatóanyag, amelyet Fleming penicillinnek nevez el, mindmáig a bakteriális fertőzések kezelésének legfontosabb fegyvere: a skót kutató által célba vett szifilisz mellett orvostörténeti szerepet játszott például a tuberkulózis visszaszorításában.

Ám jelentősége ellenére a penicillin több mint évtizedes késéssel jut a rászorulók tömegeihez – azaz nagyüzemi gyártásba. Bár hatásmechanizmusát még felfedezésének évében annak rendje s módja szerint közli a brit patológusok lapja, a benne rejlő lehetőségek feltárásához szükséges kísérletek hiányosak: maga Fleming sem gondol arra, hogy a gomba váladékát kézenfekvő kísérletként, fertőzött egerekbe fecskendezve tegye próbára.

Angliát már bombázzák a németek, amikor az Oxfordi Egyetem kutatói innovatív orvosságok után kutatva ismét előveszik Fleming találmányát. A gyógyszerré fejlesztés igyekezetét azonban nem koronázza siker. A Pfizer két munkatársa 1941-ben egy szakmai konferencián brit kutatók előadásából értesül a penicillin hatását igazoló adatokról. Azonnal felajánlják cégük közreműködését a valóban életmentőnek tetsző "csodaszer" továbbfejlesztésében.

Ugyanebben az évben az amerikai kormány – a nagyüzemi előállítás mielőbbi megoldását szorgalmazva – felhívással fordul az amerikai vegyi és gyógyszergyártókhoz: a szövetséges csapatoknak szükségük van a penicillinre. A Pfizer a Columbia Egyetem kutatóinak bevonásával fermentációs kísérletekbe kezd, a kapott anyag azonban instabil, mennyisége pedig lehangolóan csekély.

1942 őszén az annak idején a citromsav technológiáját kidolgozó Jasper Kane felveti: próbálkozzanak most is hasonló módszerrel. Hatalmas a rizikó: az új fejlesztési irány érdekében a citromsav mellett félre kellene tenni más, jól futó termékeket, arról nem is szólva, hogy ha beengedik a fürgén szálló penicillinspórákat, azok veszélybe sodorhatják a teljes gyártóapparátus sterilitását.

A menedzsment mérlegel és dönt: több millió dolláros befektetéssel külön teremtik meg a penicillin gyártásának feltételeit. Megvásárolják a közeli jéggyárat, s négyhavi megfeszített munkával elkészül a penicillinüzem, amelyben a Pfizer hamarosan az eredeti tervekben foglalt mennyiség ötszörösét gyárthatja.

1944-ben a cég világviszonylatban a "csodagyógyszer" alapanyagának legnagyobb előállítója. Az atlanti partraszállás csapatainak felszerelésében a Pfizer-féle hatóanyagból gyártott penicillin már rendszeresített tartozék.

Két lábbal a földön

Bár a penicillin piaci sikeréből még "csupán" a hatóanyag gyártójaként részesedik, 1949-ben a Pfizer a háború egyik erkölcsi és üzleti győzteseként ünnepelheti meg fennállásának 100. évfordulóját. Mindenki tisztában van azzal, hogy a penicillinnel új, s még közel sem kiaknázott lehetőségeket rejtő korszak kezdődött.

A menedzsment új erőkkel frissül fel, szakembereik pedig lázasan kutatnak más baktériumgyilkos organizmusok után. Az egyik lehetséges forrást a földben sejtik: egyetlen év leforgása alatt a bányák mélyétől a sivatagokon át a hegyek csúcsáig a világ minden tájáról 135 ezer talajmintát gyűjtenek be, amelyekkel több mint 20 millió kísérletet folytatnak le. A vélhetően elképesztő költségvetéssel járó akciót azonban már egyetlen "találat" is egyensúlyba hozhatja. Sőt.

A Terramycin(r) néven forgalomba kerülő, oxytetracyclin hatóanyagú készítmény – korántsem mellékesen: a mindaddig csak alapanyagokat előállító Pfizer első saját gyógyszere – történetesen amerikai földből, valahol a közép-nyugati vidéken vétetett. A halálos betegségeket okozó baktériumok széles spektruma ellen hatásos hatóanyagot tartalmazó talajminta fényesen igazolja vissza a cégszintű "ásó-kapa" akció hipotézisét.

A Pfizer azonban ezúttal üzleti stratégiájában is két lábbal a földön, a kezdeményezést jelentő racionalitás mellett marad. A menedzsment megfogadja John Smith, az igazgatóság nemrég megválasztott új elnökének halálos ágyán adott tanácsát: "Ha valaha bármi is kijön ebből a talajkutató programból, el ne kövessük még egyszer ugyanazt a hibát, mint a penicillinnél. Értékesítsük mi. Lépjünk be a gyógyszeriparba."

A Terramycin(r) rekordidő alatt jelenik meg a piacon. A cég tevékenységének új irányt szabó Smith még megéri a lendületes indulást, de néhány hónap múlva legyűri a rák – ami ellen versenytársaihoz hasonlóan sajnos egyelőre a Pfizernek sincs a penicillinhez hasonló "csodaszere".

Szerte a világban

A Terramycint 1950. március 15-én regisztrálják gyógyszerként, a jóváhagyásról szóló telefonértesítést az ország különböző régióiban speciálisan képzett Pfizer-ügynökök várják. A hatósági döntéssel gyakorlatilag egy időben indul a Pfizer első márkatermékének nagykereskedelmi offenzívája és az orvoslátogatás.

A következő évben megkezdődik a vállalkozás nemzetközi hálózatának kiépítése. Akárcsak a gyógyszergyártás beindítása, a terjeszkedés gondolata mögött is keserű tapasztalat húzódik: a penicillin többet is hozhatna, ha a technológiai megoldást gátlástalanul lemásolók nem szűkítenék a Pfizer piacát. A készítmény jóvoltából viszont a Pfizer név a világ minden táján ismert, és hitele van.

A ma már a világ 153 országában jelen lévő Pfizer induló terve: évi 60 millió dollár árbevétel a nemzetközi piacon. 1951-ben Belgiumban, Brazíliában, Kanadában, Kubában, Nagy-Britanniában, Panamában és Puerto Ricóban létesül kirendeltség. Vezetőik azonos eligazítást kapnak: "Ismerd meg a helyi gazdaságot, történelmet és szokásokat, tanuld meg a nyelvet, építs kapcsolatot köztisztviselőkkel, és lehetőség szerint alkalmazz helyi munkatársakat."

Annak ellenére, hogy a nemzetközi műveleteket szerény ráfordítással indítják, a hálózat hamarosan képes finanszírozni saját fejlődését: az első külföldi gyár, egy fermentálóüzem Nagy-Britanniában létesül 1955-ben. Az Európában ma 13 ezer embert foglalkoztató Pfizer az idők során Franciaországban, Németországban, Írországban, Belgiumban, Olaszországban, Svájcban és Törökországban is kiépítette gyártókapacitását, illetve részben kutatóbázisát.

Magyarországon 1991-ben tíz munkatárssal kezdi meg működését a Pfizer Gyógyszerkereskedelmi Vállalat, amely jelenleg 300 főt foglalkoztat: a létszám kétharmada orvoslátogatóként tevékenykedik. A Pfizer nálunk termelőtevékenységet nem folytat, de több, a kutatás klinikai fázisában lévő vizsgálatot végeztetett már Magyarországon. Az érdekeltség a magyar piacon 2002-ben 12,5, 2003-ban 15 milliárd forint árbevételt realizált.

Szerelem és vakság

Odahaza az 1952-ben alapított mezőgazdasági divízióból indított, részben a Terramycin által vezérelt állat-egészségügyi termékek jelentik az előrelépést. 1960-ban létesül a ma is működő önálló gyógyszerkutató laboratórium, ezt követi az állategészségügyet, a gyógyszervegyészetet és az általános vegyészetet egyaránt magában foglaló központi kutatóbázis, majd 1961-ben Manhattan szívében felépül a cég új központja.

Noha a penicillin gyártásához vagy a Terramycin kifejlesztéséhez hasonló forradalmi megoldásokkal az ötvenes-hatvanas években nem büszkélkedhet, a változatlanul innovatív szemlélete jóvoltából kiegyensúlyozottan fejlődő Pfizer elsőként kap jogosítványt a Sabin-cseppek – a gyermekbénulás elleni, szájon át beadható "oltóanyag" – előállítására. A helyi egészségügyi hatóságokon keresztül a Pfizer gyártmánya a hatvanas évek folyamán több mint 50 millió emberhez jut el.

A több új üzletágba is belépő cég éves árbevétele 1973-ban éri el az 1 milliárd dollárt. (A következő, hasonló nagyságrendű rekordot már egy márkatermék önállóan állítja be: 1980-ban a Feldene gyulladáscsökkentő pontosan ekkora forgalmat generál.)

A bűvös határ átlépésével Ed Pratt akkori elnök a forgalom 5 százalékáról 20-ra emelve megnégyszerezi a kutatásra és fejlesztésre fordítható keretet. A 2002-ben 32,4 milliárd dolláros árbevételt produkáló Pfizer 18 kiemelt kutatási területen 7,1 milliárdot fordított kutatásra és fejlesztésre 2003 folyamán. A pénznek azonban már a hetvenes években is sok helye akad, hiszen az Egyesült Államok 200 éves fennállásával egy időben 125. születésnapját ünneplő Pfizer 1976-os éves jelentése szerint a gyógyszergyártástól az élelmiszeriparon, az üdítőkön, az ipari vegyszereken, az állategészségügyön, a kozmetikumokon át az ásványiparig számos területen érdekelt, közvetlenül vagy közvetve.

Ám még hátravan az igazi nagy durranás, amelynek nyomán a Pfizer neve egy csapásra világszerte a legismertebb gyógyszermárka lesz. Gyógyszeripari termék ritkán szerepel egyszerre bulvárlapok és szakfolyóiratok címlapján. Az eredetileg szívpanaszokra javallt Viagra 1998-ban ismertté vált nem várt, ám sokak számára várva várt megoldást kínáló mellékhatása válik a készítmény fő vonzerejévé.

A Viagra körül kavart szenzáció azonban nem szorítja háttérbe a Pfizer egy másik, sokkal kisebb közfigyelemre méltatott, de semmivel sem kevésbé fontos akcióját. A cég az Edna McConnel Alapítvánnyal közösen száll harcba az Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és a Közel-Kelet bizonyos térségeiben már gyerekkorban vaksághoz vezető, a WHO becslése szerint 140 millió embert fenyegető népbetegség, a trachoma ellen. A jelenleg Marokkóban, Tanzániában, Vietnamban, Malin és Szudánban folyó sebészeti beavatkozást és higiéniai felvilágosítást tartalmazó programhoz a Pfizer a viszszafertőződést megelőző, szájon át szedhető gyógyszerének egyévi adagjával járul hozzá.

Közben a Viagrát több oldalról támadják. A Wrigley a Pfizer hatóanyagával gyártott impotencia elleni rágógumit szabadalmaztat, bár gyártását még nem kezdheti el, mert a molekula még nyolc évig szabadalmi védelem alatt áll. A Lilly-Icos Cialisája mellé új potencianövelőt tesz a gyógyszertárak polcaira a német Bayer AG és a brit GlaxoSmithKline kettőse is: a Levitra 2003-ban több mint 10 százalékot harap ki a Viagra piacából.

Ennek ellenére a Viagra forgalma is folyamatosan, mintegy 9 százalékkal emelkedve 2003 októberéig eléri a 437 millió dollárt.

Növekedés másokkal

A harmadik évezred a több mint 150 éven át lényegében saját erőből növekedő Pfizernek is új stratégiát diktál. 2000 júniusában jelentik be a gyökereit szintén a XIX. század közepéig visszavezető Warner-Lambert beolvadását.

2002 rossz év a gyógyszergyártók számára: az IMS Health egészségügyi adatszolgáltató szerint a korábbi két számjegyű növekedés helyett csak 7 százalékkal bővül a világ gyógyszerpiaca. Míg az Egyesült Államokban 11 százalékkal emelkedik az eladás, a második helyen álló Japánban ez mindössze 1 százalék.

Európában – miként hazánkban is – a kormányok az árcsökkentés érdekében folyamatosan nyomás alatt tartják a gyógyszergyárakat, s a szabályozással is igyekeznek visszafogni a fogyasztást. Az egyes készítmények szabadalmi védettségének lejártakor pedig azonnal megjelennek a lényegesen olcsóbb, úgynevezett generikus termékek. Az IMS vélekedése szerint az ezzel elszenvedett veszteségeket az utóbbi időben nem ellensúlyozta átütő erejű újdonság.

Ilyen piaci környezetben kerül sor a Pfizer újabb akvizíciójára. 2003-ban az eredetileg svéd állami tulajdonban lévő, majd az amerikai Upjohnnal összeolvadt, londoni székhelyű, 43 ezer főt foglalkoztató Pharmaciát vásárolja fel. Az Európai Bizottság tavaly februárban, az amerikai versenyhatóság áprilisban adja áldását a Pfizer nevét továbbvivő részvénycserés frigyre. Egyedül a Pharmacia elnök-vezérigazgatója, Fred Hassan igényeinek nem sikerül eleget tenni: visszautasítja a felajánlott alelnöki posztot, s távozik a cégtől.

A Pfizer teljes konszolidált árbevétele 2001-ben 32 milliárd dollár (a magyar GDP több mint fele!) volt, 2002-ben pedig forgalmát 12 százalékkal, 35,8 milliárd dollárra növelte. Így a világ legnagyobb gyógyszergyártóját aligha zavarja, hogy bizonyos tekintetben maga is "csak" ezüstérmes lehet: a Pharmacia felvásárlásával ugyanis a világ legnagyobb cégeinek rangsorában – a Microsoftot maga mögé utasítva – a General Electric után a második.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. január 1.) vegye figyelembe!