A működő tőke természetrajza

Mi vonzza a befektetéseket?

A Magyarországra érkező külföldi működőtőke-befektetés az 1997 és 1999 közötti időszak évi 2 milliárd dollár körüli értékéről 2000-ben 1,6 milliárd dollárra csökkent, majd a 2001. évi 2,4 milliárd dollárt követően 2002-ben 854 millió dollárra süllyedt. Ezek az adatok ugyan elgondolkodtatóak, mégsem indokolt túlságosan messzemenő következtetéseket levonni belőlük Magyarország hosszú távú tőkevonzó képességére. Nemzetközi tapasztalatok garmadája utal ugyanis arra, hogy az éves működőtőke-beáramlás nagyságrendje – a külső és a belső makrogazdasági feltételeket közel változatlanoknak tekintve – minden különösebb ok nélkül nagymértékben ingadozhat. Egy-egy nagyobb külföldi beruházás előkészítése hosszabb időt vehet igénybe, majd a tárgyalások lezárása után lökésszerűen, egyszerre utalnak át nagyobb összeget, ami hirtelen nagy változásokat eredményezhet a statisztikában.

Eltérő statisztikai módszerek

Nemzetközi összehasonlításban a működőtőke-importra vonatkozó magyar adatok torzítanak. A magyar fizetésimérleg-statisztika ugyanis – a nemzetközi szervezetek adatszolgáltatási követelményeitől eltérően – csak a tulajdonosi részesedés szerzését és a vállalaton belüli kölcsönnyújtást (tulajdonosi hitel) mérte, a visszaforgatott profitból megvalósított befektetéseket nem. 2004-től egyébként a magyar fizetésimérleg-statisztika már tartalmazza az újra befektetett nyereséget is a külföldi működőtőke-import összetevői között.

Az utóbbi tíz évben az újra befektetett nyereség kumulált értéke 12 milliárd dollárra becsülhető. Ennek figyelembevételével Magyarország a vele egyébként nem összemérhető gazdasági dimenziókkal rendelkező Lengyelország után a második helyen áll Közép-Európában a befektetett működő tőke volumenét tekintve. (A befektetett működő tőke állománya 2002 végén 46,6 milliárd dollár volt Lengyelországban, 37,1 milliárd dollár Csehországban, és az újra befektetett nyereség nélkül 27,1 milliárd dollár, azzal együtt 39,1 milliárd Magyarországon.) Az egy lakosra vetített, újra befektetett nyereséget tartalmazó 3900 dollár körüli magyar érték pedig a legmagasabb Közép- és Kelet-Európában. Mindez nem utal lemaradásra nemzetközi összehasonlításban.

Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a 2002. évi magyar külföldi működőtőke-bevonási teljesítmény nem volt túlságosan kedvező a közép- és kelet-európai versenytársakhoz, azok közül is főként Csehországhoz képest (amelyik 2002-ben e befektetések 65 százalékos növekedését könyvelhette el). Csehország, Lengyelország és Szlovákia előretörése jórészt a későn jövők előnyeivel magyarázható, ebben a három országban most zajlik a privatizáció, ami Magyarországon már az 1990-es évtized első felében végbement. A továbbiakban azt célszerű elemezni, hogy a közelmúltban milyen változások következtek be Magyarország nemzetközi versenyelőnyeiben, és azok hogyan érintik a külföldi működőtőke-importot.

Az utóbbi években végbement nagyarányú béremelések kétségtelenül rontották Magyarország nemzetközi versenyképességét. Ennek mértékéről azonban eddig kevés elemzés látott napvilágot. Az úgynevezett egységnyi munkaerőköltség-alapú reálárfolyamindex alapján, amelynek kiszámításához a nominális árfolyamindexet az egységnyi (azaz termékegységre jutó) munkaerőköltség indexével korrigálják, az 1999 és 2002 közötti időszakban a felértékelődés, illetve ami ezzel egyet jelent, a relatív nemzetközi versenyképesség romlása Magyarországon volt a legnagyobb mértékű (32,7 százalék) a fő versenytársakkal való összehasonlításban. Magyarországot 27,3 százalékos reálfelértékelődéssel Csehország, 21,9 százalékkal Románia, majd 18,1 százalékkal Lengyelország követte, míg Bulgária, Szlovákia és főként Szlovénia esetében ez ennél szerényebb mértékű volt.

Magyarország versenyelőnyei

Az elmúlt évek változásai ellenére a közép- és kelet-európai országok munkaerőköltség-előnyei a fejlett piacgazdaságokkal szemben még mindig számottevőek. Vásárlóerő-paritáson (azaz az inflációs és árfolyamtorzítások nélkül) számolva 2002-ben az egységnyi munkaerőköltség az osztrák 60 százaléka volt Szlovénia, 54 százaléka Lengyelország és 40 százaléka Csehország esetében. Az utóbbi évek béremelései nem erodálták túlságosan nagy mértékben Magyarország relatív nemzetközi bérelőnyeit. A magyar egységnyi munkaerőköltség az osztrák 26,2 százaléka volt 1999-ben, ez 2002-ben mindössze 37,7 százalékra emelkedett, amivel Magyarország a negyedik helyet foglalta el a vizsgált országok rangsorában.

A magyarországi átlagos havi bruttó munkabér folyó árakon és éves átlagárfolyamon 2002-ben 504 eurót tett ki, Szlovénia 1041, Lengyelország 553 és Csehország 510 euró adatával szemben. A magyar munkabérek, illetve tágabb értelemben a munkaerőköltségek különösen versenyképesek az Európai Unióban kialakult szinthez képest. Piaci árfolyamokon és folyó árakon számolva az euróban kifejezett magyar havi bruttó átlagbér az Európai Unió átlagának még mindig mindössze körülbelül 15 százalékát teszi ki. A különbség nagyobb a fejlettebb, magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező EU-tagállamokkal, kisebb a közepes fejlettségi szintű dél-európai tagországokkal (Görögország, Portugália és Spanyolország) szemben. Ugyanakkor vásárlóerő-paritáson, azaz a forintban kifejezett magyar bérek nagyobb vásárlóerejét figyelembe véve a magyar havi bruttó átlagbér az európai uniós átlag 30-35 százaléka.

A termelékenység alakulása

Ezek az adatok csak a munkatermelékenységgel együtt értelmezhetők. Magyarországon az egy foglalkoztatottra jutó GDP az EU-átlag 52 százaléka. A magyar munkavállalók a 30-35 százalékos vásárlóerő-paritásnak megfelelő értékű jövedelemhez jutnak, miközben a munkaadókat csak 15 százalékos költség terheli folyó áron és árfolyamon. A vásárlóerő-paritás és a piaci árfolyam eltérése a jövőben is lényeges nemzetközi versenyképességi forrás marad. Ez az eltérés ösztönzi a külföldi működőtőke-beáramlást, mivel a külföldi befektetők mindenkori piaci árfolyamokon kalkulálják költségeiket, így munkaerőköltségeiket is, miközben a kapott munkabérért a foglalkoztatottak nagyobb értékű jövedelemhez jutnak.

A relatív nemzetközi versenyképességgel kapcsolatban az a legfőbb dilemma, hogy a termelékenység növelését csak anyagilag megfelelően motivált munkaerővel lehet javítani. Ez természetesen minden országra igaz. A kérdés a mérték. A nemzetközi szakirodalomban és a gazdasági gyakorlatban az a követelmény honosodott meg, amely szerint az egységnyi munkaerőköltség növekedésének lassabbnak kell lennie a termelékenységnövekedésnél. Ráadásul ezt olyan időszakban kell érvényesíteni, amikor a külső feltételek oldaláról az EU-ba való bekerüléssel erősödik a bérek emelésére irányuló nyomás.

Magyarország relatív nemzetközi bérelőnyeinek megtartása érdekében célszerű és kívánatos a legfőbb versenytársak termelékenységének és egységnyi munkaerőköltségének az alakulását is folyamatosan figyelemmel kísérni, és múltbeli, valamint várható jövőbeli trendjeit számításba venni mind a vállalati béremelésekkel kapcsolatos döntéseknél (főleg, ha exportáló cégről van szó), mind a kormány szakszervezetekkel és munkaadókkal folytatott tárgyalásain. A relatív versenyképességi előnyt nyilvánvalóan úgy lehet fenntartani, ha az egységnyi (termékegységre jutó) munkaerőköltség nem nő nagyobb mértékben, mint a versenytársaknál.

A képzett dolgozó haszna és ára

A munkaerőköltség-adatok nem tükrözik a munkaerő szakképzettségét és kreativitását, illetve megszerzésének, képzésének és továbbképzésének a költségeit, bár ezek a tényezők valószínűleg kitűnnek az ipari termelékenységi mutatószámokból. A külföldi vállalatok álláspontja e téren meglehetősen ellentmondásos. A Magyarországon zöldmezős vagy átvételes beruházást végrehajtott külföldi vállalatok vezetőinek véleménye és tapasztalatai szerint nemzetközi összehasonlításban nem általában a munkaerő olcsó Magyarországon, hanem különösen a szakképzett és a kreatív munkaerő.

A szakképzett munkaerővel kapcsolatban meg kell jegyezni: a külföldi nagyvállalatok saját bevallásuk szerint az utóbbi időben mindinkább azzal a problémával szembesülnek, hogy nem azonnal találnak az elvárásaiknak megfelelő szakképzettségű munkaerőt, főleg szakmunkást Magyarországon. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a kilencvenes évtized elején-közepén Magyarországra érkezett vállalatok elsősorban az ország nyugati felében telepedtek le, ahol mára szinte teljes a foglalkoztatottság. Másrészt a magyar munkaerő nehezen változtatja lakóhelyét, az ország keleti felében élők nem elég mobilak ahhoz, hogy a Dunántúlon keressenek megélhetést.

A külföldi részesedésű vállalatok munkaerőhiánnyal kapcsolatos álláspontja túlzottnak tűnik. Az utóbbi években folyamatosan nőtt a felsőfokú képzésben részt vevők száma és aránya a 18 és 24 év közötti korosztályban. Ennek eredményeként igen nagy a kínálat elfogadható előképzettségű munkaerőből, amely megfelelő alapokkal kezdhet a külföldi vállalatok képzési és továbbképzési kurzusai elvégzéséhez. (A legtöbb külföldi cég az alkalmazás előtt kiképzi a foglalkoztatottjait.) Jelenleg a külföldi vállalatok ugyanazt a munkabért kínálják ugyanazért a munkáért vagy hasonló beosztásért. Az általuk érzékelt munkaerőhiány azonnal megszűnne, ha megindulna köztük a verseny a szakképzett munkaerőért.

Folyamatos szerkezeti átrendeződés

Az utóbbi évek nagyarányú béremelkedései nem csekély mértékben semlegesítették Magyarország nemzetközi versenyelőnyeit a munkaigényes összeszerelő jellegű ágazatokban, aminek nyomán több külföldi nagyvállalat is (IBM, Flextronics, Marc Shoe stb.) bezárta néhány magyarországi üzemét, és termelését más országokba telepítette. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan új beruházásokra is sor került. Mindez sajátos technológiai váltást tükröz. Az emelkedő munkabérek arra késztetik a külföldi vállalatokat, hogy a munkaerő-igényes termékek előállítását alacsonyabb költségszintű országokba vigyék, miközben más befektetők a magas hozzáadottérték-tartalmú, kevésbé munkaerő-igényes termékek előállítását telepítik Magyarországra, korántsem függetlenül a növekvő termelékenységtől és a javuló képzettségtől.

A transznacionális nagyvállalatok telephely-választási szempontjai között a munkaerő költsége azonban csak egy, és korántsem kizárólagos termelési tényező, különösen az igényesebb műszaki, szakképzett munkaerőt igénylő iparágakban. Számukra az is lényeges, hogy az otthon vagy más országokban bevált termelési kultúrájukra mennyire fogékonyak, az általuk támasztott minőségi és egyéb követelményeket mennyire képesek teljesíteni a külföldi telephelyeiket kiszolgáló helyi gazdasági szereplők. A külföldi telephelyek termelékenységét, ezáltal nemzetközi versenyképességét ugyanis nemcsak a gyáron belül alkalmazott technológia, illetve az általa nyújtott lehetőségek kiaknázása határozza meg, hanem a tágan értelmezett gazdasági környezet minősége is. Ilyen a különféle kiszolgáló tevékenységek (pénzügyi, biztosítási, telekommunikációs, adatfeldolgozási, logisztikai stb. szolgáltatások) és a beszállítók színvonala és megbízhatósága, az út- és vasúthálózat minősége. Emellett nem közömbös a gazdaságpolitika és a közigazgatás vállalkozóbarát jellege sem. A magasabb és folyamatosan javuló termelékenység tehát ellensúlyozhatja az alacsonyabb munkaerőköltségeket. Mindezek fényében utólag nem egy külföldi vállalat tartotta elhamarkodottnak a Magyarországról történt kivonulást.

Kutatás-fejlesztési központok

Nemzetközi tapasztalatok szerint a műszaki szempontból igényesebb tevékenységek (így például a gépjármű-összeszerelés és alkatrészgyártás) a gazdasági fejlettség közepes szintjén álló országokba települnek. Többek között erre vezethető vissza a közepesen fejlett országok növekvő súlya a külföldi működőtőke-forgalomban. Hiába olcsó a betanított vagy a szakképzett munkaerő például Indiában, ha az ezzel kapcsolatos haszonnak legalább egyharmadát elviszi a rossz közlekedési infrastruktúrára, tágabb értelemben a fejletlen logisztikai rendszerre visszavezethető többletköltség. Egyelőre nincs jele annak, hogy a Magyarországra települt járműgyártók ki kívánnának vonulni az országból, a magyar versenyelőnyök tehát továbbra is megvannak a magasabb szakképzettséget igénylő területeken.

Korábban az volt az általános gyakorlat, hogy a külföldi nagyvállalatok az anyaországukban elért kutatás-fejlesztési eredményeket magyarországi gyártó- vagy összeszerelő üzemekben alkalmazták. Újabban azonban a magasan képzett, kreatív és jól motiválható munkaerő nemzetközi összehasonlításban alacsony költségszintje miatt több külföldi nagyvállalat (General Electric, Nokia, Ericsson, Motorola, Compaq, Audi, Knorr-Bremse, Flextronics International stb.) telepítette Magyarországra kutatás-fejlesztési bázisát. Ez hosszú távú befektetésnek tekinthető, mert a kutatás-fejlesztési tevékenységet nem lehet, mert nem érdemes kivonni adott országból.

Mind több transznacionális nagyvállalat (OMV, General Electric, Diageo, ExxonMobil stb.) telepít Magyarországra bizonyos szolgáltató (adatfeldolgozás, könyvelés, telefonos vevőszolgálat stb.) tevékenységeket, illetve akár egész szolgáltatóközpontokat.

Ugyancsak nő azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek Magyarországról irányítják közép- és kelet-európai gazdasági műveleteiket (Compaq, EMC, Sony, HBO, Opel, Ford, Volvo stb.). A Közép- és Kelet-Európában tevékenykedő transznacionális nagyvállalatok 44 százalékának Budapesten van a regionális központja.

Kétségtelen, hogy ezeknek a tevékenységeknek, különösen bizonyos szolgáltatási funkcióknak a Magyarországra telepítése kisebb volumenű működőtőke-bevonást igényel, mintha valamilyen termelési tevékenység jelenne meg a tőkeigényes iparágakban. Ezek hosszú távú foglalkoztási és jövedelemtermelő képessége viszont az esetek többségében jobb, mint a termelővállalkozásoké.

Nyelvtudása, kreativitása alapján az ázsiai vagy a latin-amerikai, Lengyelország, Csehország és Szlovénia kivételével a kelet-európai munkaerő nem vagy kevésbé versenyképes a kutatás-fejlesztés és a szolgáltatásnyújtás terén Magyarországgal. A jelek szerint hazánk a megnövekedett költségszintű Írországgal versenyez egyre sikeresebben az európai szolgáltató szerepkör ellátásáért.

Az utóbbi években a külföldi működőtőke-befektetéseken belül sajátos eltolódás ment végbe a zöldmezős beruházásokról a vállalatátvételek és a kockázatitőke-befektetések felé. Több százmillió dollárnyi kockázati tőke vár befektetésre. A szűk keresztmetszet az, hogy a külföldi kockázatitőke-befektetők nehezen találnak megfelelő célpontokat. Az EU-csatlakozásból adódó lehetőségek ellenére a közepes és az annál valamivel nagyobb hazai vállalatok nem tűnnek érdekeltnek az expanzióban, egyelőre kivárnak.

A befektetések ösztönzése

Az EU-csatlakozás nagymértékben szűkítette, illetve szűkíti a külföldi működőtőke-import gazdaságpolitikai ösztönzésének eszköztárát. EU-tagként Magyarország nem alkalmazhatja a piacgazdaságba való átmenet idején sikeresnek bizonyult adókedvezményeket. Az EU-konform ösztönzőrendszerre való átállás úgy történt meg, hogy a Magyarországon korábban befektető külföldi nagyvállalatokat nem érte nagyobb veszteség.

A működőtőke-import ösztönzésében nagy várakozások fűződnek a társasági nyereségadó kulcsának csökkentéséhez és az úgynevezett egyablakos ügyintézéshez. A társaságinyereség-adó-kulcs 18-ról 16 százalékra mérséklése 2004. január 1-jétől várhatóan csekély mértékben ösztönzi a működő-tőke-importot. A befektetésnek ugyanis önmagában is nyereségesnek kell lennie, ha nem termel nyereséget, akkor közömbös a társasági nyereségadó nagysága.

Az alacsony adókulcs jelentősége egyrészt akkor domborodik ki, amikor egyébként hasonló feltételeket kínáló országokban lehet ugyanazt a projektet megvalósítani. Ebben az esetben abban az országban ruház be a külföldi cég, amelyikben kevesebb nyereségadót kell fizetnie. Másrészt a külföldi vállalatok az alacsony társaságinyereségadó-kulcsot kínáló országokban mutatják ki nyereségüket transzferárak és egyéb praktikák alkalmazása révén. Erre azonban az OECD keretében hozott szabályozási szigorítások miatt egyre kevesebb a lehetőség. A társasági nyereségadó kulcsának a 2 százalékpontos mérsékléséhez képest jobban érzékelhető előny lesz az iparűzési adó 25 százalékának a levonhatósága az adóalapból.

Az egyablakos ügyintézés kétségtelenül kényelmes a külföldi beruházóknak, azonban a szóban forgó cégek nem elsősorban e szempont alapján hozzák meg telephely-választási döntéseiket. Ezért az egyablakos ügyintézéstől önmagában nem várható a működőtőke-import fellendülése.

A jelenlegi feltételek között a mű-ködőtőke-import ösztönzésében nincs lehetőség olyan gazdaságpolitikai intézkedés vagy intézkedéssorozat megtételére, amely rövid időn belül látványosan növelné a tőkebeáramlást. Olyan szorgos aprómunkára van szükség, amely kiszámítható, vállalkozás-, piac- és befektetőbarát gazdasági környezet kialakítását célozza. Ennek része a beruházások és a termelékenységnövekedés ösztönzése, a privatizáció befejezése, az infrastruktúra és a tőkepiac fejlesztése, főként pedig a képzés és a szakképzés támogatása stb. Az egy irányba mutató következetes, célorientált, kiszámítható és szavahihető gazdaságpolitika előbb-utóbb meghozza az eredményeket.

Az EU-csatlakozás várható hatása

Az 1991 decemberében aláírt Európai Megállapodás (Társulási Szerződés) a Magyarország és a Közösség közötti külkereskedelem akadályait lebontotta, és a magyar gazdasági jogszabályokat is közelítették a közösségiekhez. A csatlakozási okmány 2004. május 1-jei hatálybalépése tehát nem idéz elő mélyreható változásokat a magyarországi gazdasági környezetben, emiatt rövid távon nem várható a működőtőke-import gyorsulása. Ez alól kivételt képezhetnek a nyugat-európai kis és közepes méretű cégek. E szervezetek számára a csatlakozási okmány hatálybalépése, annak nyomán a közösségi jogrendszer hatályának Magyarországra való kiterjesztése pótlólagos jogi garanciát, ezáltal a külföldi beruházások kockázatainak a mérséklődését eredményezi. E vállalati kör magyarországi beruházásai növekedhetnek a csatlakozási okmány hatálybalépése után. Az uniós tagság közeledtével azok a középvállalatok gondolkoznak termelésük Magyarországra való áttelepítésében, amelyek szakmunkaigényes, magasabb hozzáadott értéket képviselő, s jelenleg beszállítói típusú tevékenységet folytatnak a Közösség más országaiban.

A csatlakozási okmány hatálybalépése után várhatóan mind több, az Európai Unió tagállamaiban bejegyzett vállalat fogja az adatfeldolgozással kapcsolatos funkcióit Magyarországra telepíteni. A nyelveket ismerő szakképzett munkaerő mellett az ilyen jellegű szolgáltatóközpontok létesítését ösztönzi az is, hogy biztonsági megfontolások miatt adatfeldolgozást csak EU-tagállamba lehet telepíteni.

A csatlakozási okmány hatálybalépésével Magyarország hozzáférhet a Közösség strukturális alapjainak a forrásaihoz. A közösségi forrástranszfer a 2004 és 2006 közötti időszakban összesen 2,8 milliárd euró. A közösségi források lehívásának feltételeként kidolgozott Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjainak végrehajtásában külföldi vállalatok is részt vehetnek majd. Számításaink szerint a Nemzeti Fejlesztési Terv 2004 és 2006 közötti éves átlagban 500 millió euró, a három év alatt összesen 1,5 milliárd euró külföldi működőtőke-beáramlást generálhat.

A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság (ITDH) jelenleg több százmillió forint összegű külföldi befektetésről tárgyal, azaz a korábbi kedvezőtlen trend a közeljövőben megfordul, ismét nőni fog a beérkező külföldi működő tőke. Az ITDH szerint 2003 végén s ez év elején legalább egymilliárd dollárnyi befektetésről születhet döntés.