Plázaláz és áruvédelem

A magyar kereskedelem az EU-csatlakozás kapujában

Jelenleg 44 klasszikus bevásárlóközpont és 55 hipermarket van az országban. Ezek alapterülete több mint kétmillió négyzetméter, az üzletek forgalma 600 milliárd forint. Az eddigi beruházásokra fordított összeg meghaladja az 505 milliárd forintot. Minden száz lakosra 19 négyzetméternyi bevásárlóközpont jut.

A bevásárlóközpontok építéséhez alkalmas üres telkek száma ugyan már jócskán megcsappant, optimista szakemberek mégis legfeljebb a fejlesztési ütem mérséklődését jósolják. Főként vidéken folytatódik a gyors terjeszkedés. Két-három éven belül további 30, összesen 215 ezer négyzetméteres eladóterű hipermarket létesítését tervezi a Magyarországon évekkel ezelőtt megtelepült három legnagyobb multinacionális kiskereskedelmi vállalat, és emellett újabb 8-10 bevásárlóközpont is megépülhet.

Balatoniné Kiss Judit, a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének (MBSZ) főtitkára szerint a jelenlegi kiskereskedelmi hálózat 90 százaléka külföldi tulajdonban van, s ezen a téren nem várható markáns változás; szakértők legfeljebb a tulajdonosi kör kisebb átrendeződését várják. Az uniós csatlakozás az üzletláncok üzemeltetését, bérbeadását, engedélyeztetését sem befolyásolja majd, hiszen mindez a tagországok hatáskörében marad. Magyarországot a világgazdaság szereplői egyfajta kelet-európai központnak, afféle ugródeszkának tekintik, így nem zárható ki új befektetők betelepülése sem. Erre enged következtetni, hogy több, eddig kevésbé ismert kereskedelmi lánc anyacége hozott már létre úgynevezett "alvó" leányvállalatot nálunk. Ezek egyelőre a piaci mozgásokat, a befektetésre alkalmas területeket figyelik, keresik. Ha a piacra lépés mellett döntenének, az sem okozna számukra különösebb gondot, mivel Magyarországon viszonylag könnyű beruházási engedélyhez jutni. A 6000 négyzetméter alapterületnél kisebb kereskedelmi beruházásoknál még a megvalósíthatósági tanulmány meglétét sem írja elő a jogszabály.

Az MBSZ az Országos Kereskedelmi Szövetséggel karöltve már jó ideje vizsgálja a multinacionális vállalatok esetleges káros hatását a hagyományos kiskereskedelmi szervezetek működésére. Balatoniné Kiss Judit szerint: a kiskereskedők rossz hangulata nem indokolható a tőkeerős külföldi konkurenciával. Jelenleg ugyanis a bevásárlóközpontokban 3900, a hipermarketekben pedig 1300 hagyományos kis üzlet működik, azaz ennyi klasszikus kereskedelmi egység fejlődéséhez adottak a legjobb feltételek. A főtitkár szerint az is optimizmusra adhat okot, hogy nyugat-európai megfigyelések alapján a plázaépítési láz idővel alábbhagy, s a vásárlók egy része "visszaszokik" a lakóhelyéhez közeli kis üzletekbe, ahol hosszabb utazás nélkül beszerezhetők a napi cikkek. Ha majd nálunk is ez lesz a trend, akkor – 5-10 éven belül – javulhat a belvárosi kiskereskedők és a nagy, városszéli bevásárlóközpontok nem éppen harmonikus viszonya.

A kiskereskedőknek a közelgő EU-tagság miatt szigorodó fogyasztóvédelmi szabályozásra is fel kell készülniük. A magyarországi kereskedelmi ellátás minőségével elégedett az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára, aki a piaci verseny erősödésén túl nem számít drasztikus változásra május után sem. Vámos György úgy véli: a kiszolgálás kulturáltsága és a munkaerő képzettsége versenytényezővé vált. A hazánkban megtelepült nagyobb kereskedelmi vállalatokra jellemző, hogy magukkal hozzák saját képzési rendszerüket, ezáltal keverednek az új és a hagyományos értékesítési módszerek, ami a piaci versenyre jótékonyan hat. A nagy élelmiszer-áruházakban, a hipermarketekben rendszerint nincs nagy jelentősége a közvetlen eladói munkának. Ezzel szemben a kisebb üzletekben, a hagyományos élelmiszerboltokban, vegyeskereskedésekben a hatékony kereskedelmi munka egyik legfontosabb eleme a vásárlói kapcsolattartás minősége. A képzettség, a rutin egyre fontosabb értékké válik.

Elsősorban a legnagyobb munkahelyteremtő cégek diktálják a feltételeket. Ilyen például a csak nálunk tizenötezer alkalmazottat foglalkoztató – angol tulajdonú – Tesco. Danks Emese, a Tesco Global Áruházak Rt. pr-igazgatója elmondta, hogy az év végére 33 hipermarketet és 27 kisebb szupermarketet üzemeltető társaság a jövőben is szeretné megőrizni régióbeli elsőségét. Jövőre 7-10 új áruházat nyitnak, s az expanzió vélhetően folytatódik a következő öt évben is. Újfajta leckét azonban nem hoz számukra az ország uniós csatlakozása; napjainkban a beszállítói hálózat 90 százaléka magyar, s ez a jövőben sem változik. A vállalat szem előtt tartja a magyar ízlésvilágot, ezért kizárólag a kínálat színesítése céljából bővítik majd a megszokott termékskálát, amint arra lehetőséget adnak az európai uniós jogszabályok. Danks Emese cáfolja, hogy konkurensei, elsorvasztói lennének a hagyományos kis üzleteknek. Amit szerinte az is bizonyít, hogy azok az áruházaik közelében lévő apróbb, családi boltok, amelyek követve a piaci igények változását, profilt váltottak, forgalomnövekedést értek el.

Vigyázat, tolvaj!

Amióta bolti kereskedelem létezik, azóta lopásokkal is számolniuk kell az üzlettulajdonosoknak. A leichesteri és northamptoni egyetemek európai uniós országokban, továbbá Svájcban és Norvégiában végzett felmérése szerint ez utóbbi skandináv országban a legmagasabb a "boltiszarka-ráta", azaz az üzletekben elkövetett lopások egy lakosra vetített aránya.

A tanulmány azt is megállapította, hogy Norvégiát Görögország, Portugália, Ausztria és Spanyolország követi a lopásgyakorisági sorban, az abszolút számok tekintetében pedig Nagy-Britannia vezet. Legtöbbször kozmetikai cikkeket, alkoholt, dohányárut, videokazettákat, CD-ket, továbbá gumi óvszert csennek el a vevők. A tavaly eltulajdonított áruk értéke elérte a kereskedelmi forgalom 1,5 százalékát.

Magyarországon az ismertté vált bűncselekmények közel 80 százaléka vagyon elleni tett, az e kategóriába sorolható esetek 35-40 százaléka lopás, és a tolvajlások tekintélyes hányadát (évente körülbelül 500 ezret) boltokban követik el. Az üzlettulajdonosok vesztesége gyakran meghaladja a (várt) profit 20 százalékát. Az áruházi szarkák többsége úgynevezett megélhetési bűnöző. A legtöbben élelmiszereket csennek el, vagy olyan, kisebb értékű műszaki cikkeket, ruhaneműket, amelyeket később megpróbálnak kéz alatt értékesíteni. A lopásokat nagyon nehéz felderíteni, mert egyrészt az eltulajdonított tárgyaknak általában nincs azonosító számuk, másrészt a tolvajok sok esetben hajléktalanok, így náluk nem tartható – más esetekben bizonyító erejű – házkutatás.

Az utóbbi években külön iparággá fejlődött a bolti lopások elleni védekezés. A statisztikai adatok szerint már egy-két tükör, láthatóan elhelyezett kamera, illetve figyelmeztető felirat, továbbá a biztonsági őrök jelenléte is mérhető visszatartó erővel bír, de természetesen a komplex biztonsági rendszerek kiépítésétől várható a legjobb hatás. Bartha Zoltán, a C & C-Rass Kft. projektvezető mérnöke az elektronikus áruvédelmi rendszert és a nonstop kamerás megfigyelést tartja a leghatékonyabbnak. A kamerákat egyrészt minél feltűnőbben helyezik el (a már említett visszatartó hatás miatt), másrészt rejtetten, hogy ott is pásztázzanak, ahol nem számítanak rá a tolvajok (és nem utolsósorban a bolt dolgozói). A biztonsági őrök a monitorokon folyamatosan figyelhetik, mi történik az üzletben, és amennyiben indokolt, a kijáratnál feltartóztathatják az érintettet.

Minthogy a lopás nem mindig derül ki az elkövetés pillanatában, a videoszalagra rögzített felvételek jó szolgálatot tesznek az utólagos felderítésben. A kazettákat általában 24-48 óráig tárolják, majd törlik.

A térfigyelő hálózat kialakítása meglehetősen költséges, a viszonylag kis üzletek esetében is több százezer forintba kerül, de a hatékonysága bőven kárpótolja a bolttulajdonosokat. Drágább (a nagy alapterületű, gazdag árukészlettel rendelkező hipermarketekben milliókat emészt fel), de megéri az árát az elektronikus áruvédelmi rendszer. Ez a szisztéma szintén nem a tolvajok tetten érésére, hanem a megelőzésre összpontosít. A rendszer lényege egy, az egészségre ártalmatlan mágneses erőtér. Az árucikkeket öntapadós, vonalkódos vagy hurkokkal rögzíthető kemény címkékkel, illetve úgynevezett etikettekkel látják el, amelyek egyrészt az ár feltüntetésére, másrészt a lopás elleni védelemre szolgálnak. A műanyagból készült, tűzéssel vagy patentszerűen rögzíthető etikettek az antennarendszer munkafrekvenciájához hangolt elektronikus kör részeit alkotják. Egy apró tárgyra persze kisebb mágneses csík kerül, mint például egy porszívóra, de a rendszer képes felismerni a különböző méretű etikettek rezgéseit. Ha valaki a jelzések eltávolítása vagy hatástalanítása nélkül próbálja kivinni a termékeket az üzletből, az ajtókban elhelyezett antennák harsány fény- és hangjelzéseket adnak. A kemény vonalkódos címkéket, illetve az etiketteket a pénztáraknál úgynevezett deaktivátorral semlegesítik: mechanikusan leveszik azokat az árucikkekről, vagy rajtuk hagyják, de nagy frekvenciával "megölik" őket.

Az áruvédelmi kapuk pillérei annál távolabb helyezhetők el egymástól, minél nagyobbak az árucikkekre rögzített etikettek. A lehetőleg tágas ki- és bejáratok egyrészt a vásárlók, másrészt a bolti alkalmazottak kényelmét szolgálják, hiszen egyik fél szempontjából sem szerencsés, ha a kapukban torlódás támad. A biztonsági rendszerek kiépítésével foglalkozó cégek igyekeznek oly módon kialakítani a kapukat, továbbá a többi ellenőrző berendezést, hogy azok a lehető legkevesebb fennakadást okozzák. Az antennák, amelyek általában embermagasságúak, minden pontjukon detektálnak, így az üzletben nem alakul ki olyan holt tér, ahol nincs érzékelés.

Hatékonyságát tekintve kétségtelenül az elektronikus áruvédelem a legjobb a lopások megakadályozására, de a rendszer hibájául róható fel, hogy olykor kellemetlenségeket okoz a vásárlóknak és az üzlettulajdonosoknak, mert a különböző, a bolt biztonsági hálózatától független mágneses beléptetőkártyákra is "bejelez", továbbá megsemmisítheti az adathordozókon (magnószalagokon, CD-ken) tárolt felvételeket.

Intelligens azonosítók

A biztonságtechnikai szakemberek úgy tartják: az intelligens termékazonosítóké a jövő, ám ezek – magas áruk miatt – egyelőre nem terjedtek el széles körben. Az intelligens azonosítók voltaképpen rejtett, a termékekre vonatkozó információk rögzítésére, leolvasására és felülírására alkalmas mikrocsipek, amelyek nyomon követhetővé teszik az árucikkek "életútját". A gyártáskor elhelyezett csipek a csomagolás, a szállítás, a raktározás és a bolti értékesítés során is a termékeken maradnak, csak akkor deaktiválódnak, amikor az áru ellenértékét kifizette a vevő. A rendszer használatát különösen a távol-keleti bérgyártásban készülő, heteken át szállított árucikkek esetében tartják indokoltnak a biztonságtechnológusok.

A jelenleg legelterjedtebb áru követő-védő módszer alapja a forráscímkézés. A késztermékekre – a márkajelzések mellett – a származást igazoló címke kerül, amely számot ad azok eredetéről, de nem tartalmaz további információkat róla. Ezek óvó hatása korántsem lebecsülendő, de messze nem hoznak olyan eredményt az áruvédelemben, mint a mikrocsipek.

Temesváry Béláné, egy Budapest környéki kis település CBA áruházának vezetője szerint a tolvajok és a biztonsági szakértők, illetve a rendfenntartók között állandó versenyfutás zajlik, de a bűnelkövetők általában néhány lépéssel előrébb járnak. Az üzlettulajdonosok legnagyobb problémája az enyves kezű alkalmazott. A tolvajló bolti dolgozók (csakúgy, mint gyakran a lopásra vetemedő vásárlók) az áruvédelmi rendszert úgy játsszák ki, hogy a mozdítható kódokat letépik a termékekről, majd a kiszemelt tárgyat egyszerűen a kézitáskájukba vagy a zsebükbe rejtik.

Horváth Tamás, az S+S Security biztonsági őre szerint a mégoly nyilvánvalóan tetten ért bolti szarkákat is nagyon körültekintően kell kezelni. A sarokba szorított elkövetők ugyanis szélsőségesen erőszakosan viselkedhetnek, bántalmazhatják a bolt személyzetét vagy a véletlenszerűen jelen lévő vásárlókat, sőt az sem kizárt, hogy fegyvert rántanak. A biztonsági őrök akkor járnak el helyesen, ha a gyanúsítottakkal feltűnés nélkül foglalkoznak, és a rendőrség segítségét kérik.

A megkárosított üzlettulajdonosok lényegesen kevesebb tolvaj ellen tesznek feljelentést, mint ahányat lelepleznek. Mivel sem ők, sem a biztonsági őrök, sem az eseménybe akaratlanul csöppent tanúk nem akarnak meghallgatásokra, tárgyalásokra járni, általában megelégszenek azzal, ha a vevő utólag rendezi a számlát, saját, megtévedt dolgozóikat pedig elbocsátják.