A verseny itthon is erősödik
A világpiacra, az európai piacra a kapuk döntően a rendszerváltás után kinyíltak, de az utakon jobbára egyirányú a forgalom. Nem vitatja ezt Csomor Gábor, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) ügyvezető igazgatója sem, jóllehet, egyre több magyar vállalkozás már évek óta jelen van az Európai Unióban. Olyanok, amelyek tőkéstársat kerestek és nyertek meg maguknak a tagországokból, közös cégeket hoztak létre, jól kereskednek, és olyanok is, amelyek kiváló és eladható termékeket gyártanak és exportálnak.
Kint is nehéz, bent is nehéz
Az ügyvezető igazgató tapasztalatai szerint ebbe a körbe általában a nagyvállalatok tartoznak, és az úgynevezett középkategória felső részén elhelyezkedők. Fellelhető köztük világszabadalommal rendelkező, fővárosi elektronikai kft., amely a világ 19 országába ad el orvosi műszereket, és most éppen bővíti kapacitását, vagy az Opelnek, a BMW-nek gumi alkatrészeket szállító szegedi középvállalkozás, a vasipari termékeinek 90 százalékát Ausztriába és Németországba szállító egykori kisiparos, Budapest szomszédságából. Ezek a magyar vagy többségi magyar tulajdonú cégek a VOSZ tagságának mintegy 10 százalékát teszik ki. A multik számára különösebben nem kérdés a csatlakozás, ők eddig is "benn" voltak az Unióban, és természetesen a jövőben is ott lesznek.
Egy másik csoportba azok a vállalkozók sorolhatók, akik egyelőre nem találták meg a kapcsolódási lehetőségeket, de mindent megtesznek azért, hogy változtassanak ezen az állapoton. Ők a VOSZ tagságának mintegy 40 százalékát alkotják. Fejlesztenek, bővítik a termelésüket, javítják termékeik, szolgáltatásaik minőségét, azaz felkészítik magukat az újabb piacok megszerzésére, és felkészíti őket a VOSZ is, például jogszabályok megismertetésével, különböző ismeretek átadásával.
A harmadik, a legjelentősebb kör szereplői ilyen-olyan okokból nem nagyon foglalkoznak a csatlakozás után várható helyzettel, jobbára a sorsra bízták magukat. Ők azok, akiknek a jövője minden munkaadói szervezet, a VOSZ számára is nagy kérdés: mi lesz ezzel a tagság 50 százalékát kitevő réteggel 2004. május 1-je után?
Az elmúlt évek azt bizonyítják, a magyar vállalkozók talpon maradásának, felzárkózásának legjárhatóbb útja külföldi tőkéstársak keresése, közös vállalatok létesítése. A tagországok vállalkozói többnyire készek az együttműködésre, akár kisebbségi tulajdonosokként is, ami pedig a termelési együttműködést illeti, főleg bedolgozókként, részegységek előállítóiként számolnak a magyarokkal. A kooperáció színhelyéül szívesen választják hazánkat, mert így nálunk könnyebb a termékeik elhelyezése, és olcsóbb a telephelyek létesítése is.
Ez a lehetőség a jövőben is fennáll majd a vállalkozók számára, véli az ügyvezető igazgató, járniuk is kell ezen az úton, de a másik irányba is. A legjobbak megtették, és mások is próbálkoznak a nagy uniós piac becserkészésével, több-kevesebb sikerrel. Meglehetősen nehéz akadályokkal kell azonban megküzdeniük, keményen működnek például a lobbik az Unió országaiban. A "négy szabadság" elvét természetesen nem vitatják sehol, sőt fennen hangoztatják, közben azonban – a magyarországi gyakorlattal ellentétben – olyan előírásokat, környezetvédelmi, egészségügyi, önkormányzati, kamarai megkötéseket iktatnak a folyamatokba, amelyeknek eleget tenni a legenyhébben fogalmazva is nehéz. A VOSZ-nál ezért senkinek nem ajánlják, hogy naivul, a helyi követelményeket nem ismerve próbáljon "kinn" vállalkozni, de ha mégis ragaszkodik hozzá, keressen, vonjon be együttműködő társat.
Végül is, mire számíthat egy jó középvállalkozó, ha a jövőben be szeretne kapcsolódni az uniós munkamegosztásba? Betörhet a piacra, gyökeret ereszthet önállóan is, nagyobb realitása van azonban, hogy beszállítóként, alvállalkozóként legyen jelen. Vannak azután olyan szakterületek, amelyek iránt a külföldi tőke kevésbé érdeklődik, ilyen például a népművészet, az iparművészet, a kézműipar. Ezek művelői valószínűleg nagyobb siker reményével próbálkozhatnak.
Magyarországon 876 ezer vállalkozás szerepel a nyilvántartásokban, túlnyomó többségük mikro- vagy éppen kényszervállalkozó. Ők az ügyvezető igazgató véleménye szerint biztosan nem fogják meghódítani az Uniót. Félő, hogy itthon viszont tönkremennek. És ismét megjelennek a hagyományos munkaerőpiacon mint munkavállalók. Talán nem is kellene mindenáron erőltetni vállalkozókénti boldogulásukat, és nem kellene kudarcnak tekinteni sikertelenségüket. Számukra a megoldás például új munkahelyek teremtése lehetne. Egy jó állás, ahol tisztes jövedelemért, megbecsült emberként művelhetnék azt, amihez értenek. Régi vagy új szakmájukat.
Az ördög a részletekben lakozik
"Ha azért van kezében ez a könyv, mert itthon már sikeres vállalkozó, kiváló kézműves, jó kereskedő, nagyszerű szakács, bírja az illető ország nyelvét, úgy jó kezekben van. Ha azonban úgy gondolja, hogy azért jobb kint"; elkezdeni, mint itthon, mert ott" könnyebb, gazdagabbak az emberek, többet vásárolnak, több szolgáltatást vesznek igénybe, mert az EU a vállalkozások országa";, úgy kérem, még egyszer gondolja át döntését. Mi a sikerhez szeretnénk segítséget adni..."
Ezek a mondatok az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) által tavaly kiadott, az uniós egyénivállalkozás-alapítást segítő sorozat Ausztriára és Németországra vonatkozó füzetében találhatók. A szerző Kassai Róbert, az IPOSZ alelnöke, az EU Integrációs Tanács tagja emlékeztet rá, hogy magyar állampolgárok egyéni vállalkozást az EU tagországaiban minden korlátozás nélkül, nemzeti elbírálás alapján 2000. július 1-jétől alapíthatnak vagy vásárolhatnak, és 2001 júniusában életbe lépett a társulási szerződés második szakasza is. Ettől a naptól a magyarok egyéni vállalkozóként is dolgozhatnak a tagországokban.
Az IPOSZ-nál mintegy 200-250-re becsülik a tagállamokban működő magyar egyéni vállalkozók számát, de többségük egészen csekély tőkével tartja fenn műhelyét vagy üzletét. Lehet tűnődni, hogy ez a szám nagy vagy kicsi, de ennél talán meglepőbb egy exportra vonatkozó adat. Az érdek-képviseleti szervezet kimutatásai szerint a 800 ezernél több bejegyzett hazai mikrovállalkozás mintegy 15 százaléka eredményesen tevékenykedik, olyannyira, hogy exportálni is képes. Ők adják a magyar kivitel 2,9 százalékát. Lehet, hogy nem mind jelennek meg közvetlenül a piacon és a vámpapírokon, mert "csak" beszállítói nagyobb cégeknek, például az Audinak, de tagadhatatlanul jelen vannak.
Kassai Róbert is jól ismeri az elvek és a gyakorlat közötti, a tagországokban fellelhető ellentmondásokat. Véleménye szerint hiba lenne könnyedén átsiklani a cégalapítások szabadságát deklaráló mondat nemzeti elbírálásra vonatkozó része fölött, mert emögött olyan tények húzódnak meg például, hogy a vállalkozásalapítások díjtételei országonként 75 eurótól 3200 euróig is terjednek, vagy hogy a beadványokra adandó válaszokra két héttől akár hat hónapig kell várni. Országonként mások a szakképesítéshez kötött szakmák, különbözőek a könyvelési előírások, és számos egyéb eltérés is van.
A másik nagy akadály: a vállalkozók a vállalkozásukhoz szükséges gépet, ingóságot Magyarországról szabadon kivihetik, és a tagországokba, például Németországba szabadon bevihetik. Öt évre szóló letelepedési engedélyt kapnak, amit többször meghosszabbíthatnak. Megkaphatják a családtagok is az engedélyt, ha deklarálják, hogy a vállalkozás vezető munkatársai. A magyar munkaerő azonban Németország – és más országok – esetében évekig bizonyosan nem "áramlik szabadon", a magyar vállalkozók tehát nem vihetik magukkal munkásaikat. Ottaniakat kell alkalmazniuk, ottani bérért...
Mindent egybevetve a kisvállalkozások közvetlen "exportja" a közeli jövőben nem növekedik, az említetteken túl a recesszió, az euróra történő áttérés és számos más probléma miatt. Többségüknek tehát itthon kell boldogulniuk, új piacokat szerezniük. Elvileg ezt sem gátolja semmi. A világ ötven legnagyobb cégéből negyvenhét ugyanis már Magyarországon van, több multi nemigen érkezik. A közepes cégek közül is bejöttek azok, amelyek be akartak jönni, harmincháromezer vegyesvállalat működik jelenleg.
De mit tesznek a kisebbek, az egyéni, a mikro- és kisvállalkozók? Az IPOSZ alelnöke szerint számítani lehet arra, hogy az uniós országokból sokan elindulnak felénk. A számítások szerint az elkövetkezendő három évben körülbelül 1600-1700 milliárd forintnak megfelelő uniós pénz érkezik hozzánk, segítendő például az infrastrukturális, a környezetvédelmi, az egészségügyi beruházásokat. Ezekre pályázhatnak természetesen a magyar vállalkozók – a kisvállalkozók közvetve, bedolgozókként, alvállalkozókként -, ám szabad a pálya külföldiek előtt is.
Változóban a fogyasztói szokások
Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara (BKIK) elnöke szerint azok a cégek készültek fel igazából az EU-csatlakozásra, amelyeknek már vannak uniós kapcsolataik, már most eladnak ott, beszállítanak oda. A tényleges csatlakozást követő első években, egyik napról a másikra a vállalatközi kapcsolatokban lényeges változások nem várhatók, és különösen nehéz azokat bővíteni recessziós időszakban.
Vannak feltételek, amelyek a versenyképesség szempontjából az utóbbi két-három évben kedvezőtlenül alakultak. Példaként említi Koji László, hogy a magyar cégek jövedelemtermelő képessége nem javult. Aggályokat ébreszt az is, hogy eddig elmaradt az EU több országával 15-20 évvel ezelőtt megkötött kormányközi megállapodás aktualizálása, nem utolsósorban a kettős adóztatás elkerülésére. Az egyik legfontosabb partnerrel, Németországgal például ténylegesen megvalósul az iparűzési adó tekintetében a kettős adózás. Kevés szó esik arról, hogy az Unió az adók versenye is. Át kellene tehát tekinteni azt is, hogy mennyire versenyképes a magyar adórendszer.
A versenyhátrány ledolgozására évek álltak rendelkezésünkre, és hosszú időre lesz még szükségünk. A BKIK évente kétszer végez konjunktúrafelmérést. Ezekből az derül ki, hogy a vállalkozók helyzetmegítélése kilátásaikról, üzleti lehetőségeikről évek óta nem változott. Minél kisebb egy szervezet, annál borúlátóbb, beruházási ambíciói, törekvései annál kisebbek. Viszont, a tulajdonosi összetételt vizsgálva, minél nagyobb a külföldi hányad egy cégnél, annál derűlátóbban nyilatkoznak jövőjüket illetően.
A kis lépések taktikája
Ötven alkalmazottal dolgozik Mogyoródon a Kapitány és Társai Napellenző és Fémkészülék-gyártó Kft. A korszerű középüzemben az árnyékolástechnikai termékek széles palettáját állítják elő, a redőnytől a szalagfüggönyig, az egyedi árnyékolóberendezésektől a napellenzőkig.
A fejlettebb országokban keresettek ezek az eszközök. Nyugat-Európában például egy irodaház elképzelhetetlen klíma- és árnyékolóberendezés nélkül, és Magyarországon is nő irántuk a kereslet. Kapitány Attila cégvezető prognózisa szerint az Unió országaiban további számottevő fejlődés várható, és az árnyékolástechnika széles körben fog elterjedni nálunk is. Különösen, ha folytatódik a felmelegedés.
Termékeiket vevőikhez közvetlenül, viszonteladói hálózaton, valamint export útján juttatják el. A kivitel jelenleg 15-20 százalékos, Ausztriába, Németországba és Svájcba szállítanak készterméket. Cikkeiken a cégjelzésük mellett azt is feltüntetik, hogy a Nemzeti Minőségi Díj birtokosai.
1990-ben jelentek meg először az Unió piacán, Grazban egy kiállításon. Az első portékát 1993-ban egy svájci partner vásárolta meg, és 2001 óta állandó német területi képviseletük van. Azonkívül leányvállalatot hoztak létre, kicsit, egy-két fős bázist, éppen csak hogy fizikailag is jelen legyenek a német piacon. Igaz, bő egy évbe telt, amíg a hivatalos eljárásokon, adminisztratív nehézségeken átverekedték magukat.
Bár az Unió piaca eddig is nyitott volt, a magyar vállalkozók eddig is exportálhattak, ha tudtak, ha képesek voltak rá. Mégis lesz jelentősége tényleges csatlakozásunknak. Mindenekelőtt: megszűnik a kereskedelmi határ, az áruknak vámkezelési és egyéb eljárásokon nem kell többé átesniük.
Egész Európát ki tudná szolgálni
Ami a mogyoródi cég esetében sok vonatkozásban várható kihívás, az a budapesti székhelyű, könnyű acélszerkezetes, kanadai gyorsházakat előállító és forgalmazó Contactrade Kft. számára jórészt már valóság. Az 1956-ban külföldre távozott cégtulajdonos, Dientsmann Tamás 1991-ben hazatérve magával hozta a csúcstechnológiát, és 1997-ben vállalkozást alapított. Az eltelt hat év alatt országszerte több mint félezer felépült lakóház dicséri módszerét, de vásároltak franciák, osztrákok, vittek szerkezetet Horvátországba, Oroszországba, sőt, egy kanadai cégen keresztül Afrikába is.
Nincs híján versenytársaknak a kft. Itthon svédek és németek a konkurensei, de a cég állja velük a versenyt. A különböző országokban működő vállalkozásokkal pedig nincs semmi gondja, mert nem ambicionálja, hogy meghódítsa az Unió nagy piacát. Mint mondja, a 64. évét tapossa, hová menjen, és minek.
Az első acélelem-készítő gépet annak idején Kanadából hozta be, a második, nagyobb teljesítményűt már ő tervezte és gyártatta itthon. A kapacitást szinte korlátlanul bővíthetné, egy éven belül akár egész Európát ki tudná szolgálni. De, mint mondja, az a legfontosabb, hogy itthoni vevői legyenek elégedettek vele.
EU-programok a kamarábanA vállalkozók uniós felkészítését ezekben a hónapokban két nagyobb szabású program segíti a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában. Az európai uniós minősített vállalkozó, illetve tanácsadó képzés című, 15 modulból álló sorozat szeptemberben kezdődött, és közvetlenül a csatlakozást megelőzően, a jövő év áprilisában fejeződik be. A foglalkozásokat kéthetenként tartják, a BKIK oktatási kht.-jának szervezésében. A másik program tavaly kapcsolódott az 1996-ban indult Irány az EU sorozathoz, és az EU belső piacához történő kapcsolódáshoz kíván segítséget nyújtani. A képzések keretében a résztvevők új elméleti és gyakorlati ismeretek birtokába juthatnak, és tudásukat megmérettetés után oklevéllel ismerik el. * A különböző modulok – témakörök – felölelik a többi között az európai gazdasági és kereskedelmi jogot, az elfogadott lobbizási gyakorlatot, a csatlakozás várható hatásait a magyar és az európai gazdasági szereplőkre, megismertetik az Unió egységes belső piacát, a belföldi adókat, a más tagállamból származó termékek hasonló hazai termékekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésének tilalmát. Előadások hangzanak el a szolgáltatások határon átnyúló jellegéről, a munkaerő (munkavállalók, alkalmazottak) szabad áramlásáról, a letelepedés, a vállalkozás szabadságáról, a gazdasági társaságok letelepedési lehetőségeiről. * Áttekintést kapnak a vállalkozók a különböző pályázatokról, elbírálásuk menetéről, az elkészítésükben segítséget nyújtó intézményekről, az Unió által finanszírozott fejlesztési programokról, a legfontosabb fogyasztóvédelmi jogszabályokról, a fogyasztók tájékoztatásáról, a címkézés, az árfeltüntetés, a megfelelőségtanúsítás, a csomagolás előírásairól. Külön témakör foglalkozik az áruk és szolgáltatások export- és importforgalmának engedélyezésével, a speciális eljárásokkal. * A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1996 óta működik közre a vállalkozások európai uniós felkészítésében. Az "Irány az EU" sorozat keretében számos kiadványt jelentetett meg, és ugyancsak nagyszámú szemináriumot szervezett. * Az eltelt időben több ezer, tavaly mintegy 700 vállalkozó látogatta a BKIK uniós rendezvényeit. A kamara tagságának kérésére állították össze a most folyó programokat is. |