Speciális adásvételek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 67. számában (2003. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az adásvétel a leggyakoribb szerződés a mindennapi életben. A legtöbb ügyletnek azonban van valamilyen sajátossága, ami speciális ismereteket igényel eladótól, vevőtől egyaránt.

Az adásvétel általános szabályait mindenki ismeri: az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ennek az alapesetnek megfelelően szabályozza általános jelleggel a felek jogait és kötelezettségeit, a szavatosságot. Az esetek többségében a felek között létrejött ügylet az alapesetnél azért komplikáltabb, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a vételárat a mindennapi bevásárlások kivételével igen ritkán fizetik meg azonnal, egy összegben.

Vásárlás részletre

A Ptk. szerint a felek megállapodhatnak, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, és a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt neki átadják. Ez az úgynevezett részletvétel, amely a gyakorlatban általában összekapcsolódik az eladó tulajdonjog-fenntartásával.

A tulajdonjog fenntartása

A Ptk. szerint az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. Ez azt jelenti, hogy a vevő csak akkor szerzi meg a dolog tulajdonjogát, ha a teljes vételárat kifizette. A vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonos. Mindez azzal jár, hogy az eladó akár többször is eladhatja ugyanazt a dolgot, hiszen amíg ő a tulajdonos, rendelkezhet a saját dolgával. Ez különösen ingatlanok adásvételénél lehet probléma, ezért már csak ebből a megfontolásból is célszerű a szerződéskötés után haladéktalanul feljegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonjog-fenntartással történt adásvétel tényét. Ezzel gyakorlatilag a vevő védve van, ugyanis a feljegyzés megakadályozza, hogy egy esetleges későbbi vevő bejegyeztesse a tulajdonjogát ugyanarra az ingatlanra.

Felhívjuk a figyelmet, hogy részletvételnél a tulajdonjog-fenntartás nem automatikus, ezért arról minden esetben kifejezetten rendelkezniük kell a feleknek a szerződésben. Ellenkező esetben a vevő megszerzi a tulajdonjogot anélkül, hogy a vételárat teljes egészében kiegyenlítette volna. A későbbi fizetés elmaradása esetén az eladó csupán a vételár kiegyenlítését követelheti, saját teljesítését már nem tarthatja vissza, hiszen ő a saját szolgáltatását (a tulajdonjog-átruházást) már teljesítette.

A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ez a szabály azonban a harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. Láttuk, hogy ingatlanoknál a vevő a tulajdonjog-fenntartás ideje alatt nem tud rendelkezni az adásvétel tárgyával. Ingóságoknál azonban problémát okozhat, hogy a dolgot a vevő birtokba veszi. Ebben az esetben a tulajdonjog-fenntartás kevés védelmet nyújt az eladónak, hiszen mint láttuk, a vevő jóhiszemű harmadik személynek akár el is adhatja a dolgot. A jóhiszemű harmadik személy tulajdonos lesz annak ellenére, hogy az eredeti vevő, azaz az ő eladója nem volt tulajdonos. Az eredeti tulajdonos ilyenkor csupán a vételár visszafizetését követelheti egy esetleges szerződésszegés miatt az eredeti vevőtől, a dolgot nem kérheti vissza annak ellenére, hogy a hátralékos vételár biztosítására tulajdonjog-fenntartással élt.

Elállás, a részletfizetés megvonása

Az említett eladói kockázatok csökkentését szolgálja az a szabály, amely szerint az eladó írásban kikötheti az elállás jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Az eladó írásban azt is kikötheti, hogy amennyiben a vevő akár egy esedékes részlettel késedelembe esik, úgy elveszti a részletfizetési kedvezményt, vagyis azonnal az egész, a vételárból még hátralévő összeget köteles megfizetni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízbeni elmulasztásakor csak akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. E korlátozás úgy kerülhető ki, ha a felek az adásvételi szerződésben szerepeltetik az elállási, illetve a részletfizetés megvonására irányuló jogot.

Az elállás felbontja a szerződést, azaz a jogügylet a létrejöttének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg, s a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

Birtokba lépés

A fentiekben már szó volt róla, hogy a vevő birtokba lépése megelőzheti a vételár teljes kifizetését. (Elvileg ennek a fordítottja is lehetséges, ám ez a megoldás igen ritka.) Természetesen annak sincs akadálya, hogy a vételárat részletekben fizető vevő csak akkor léphessen a dolog birtokába, ha kiegyenlítette a vételárat. Amennyiben a vevő a vételár teljes kifizetését megelőzően birtokba lépett, a dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét - a tulajdonjog fenntartása esetében is - a vevő viseli. Ha az eladó elállt a szerződéstől, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt, amely meghaladja a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést.

Többszöri eladás

Itt említjük meg, hogy a birtokba lépés ingatlanoknál különös jelentőséget kaphat. Többszöri eladás esetén ugyanis az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő. Mindez természetesen nem vonatkozik arra az esetre ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A vételár kifizetésének igazolása

Tulajdonjog-fenntartással megkötött ingatlan-adásvételeknél igen fontos, hogy az eladó elismerje a vételár teljes kifizetésének megtörténtét. Ennek hiányában ugyanis a vevő nem szerezhet tulajdonjogot. Az ingatlan-nyilvántartásba ráadásul csak akkor jegyzik be a vevő tulajdonjogát, ha az eladó elismervényét ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalták.

Vásárlás hitelből

A részletvételekhez tipikusan hitelszerződések társulnak, mert a vevő általában hitelből fedezi a hátralékos vételárat. Ilyenkor az úgynevezett önerő kifizetése után fennmaradó vételárrészt képező hitelösszeget a hitelt folyósító pénzintézet közvetlenül az eladónak fizeti ki. Megjegyezzük, hogy a bankok - jóllehet nem szerződő fél az adásvételben - számtalan, az adásvételi szerződés tartalmára vonatkozó feltételhez kötik a hitel folyósítását. E kikötések egy része technikai jellegű (például a hitelintézet nevének feltüntetése, utalás arra, hogy a vételár kifizetéséhez a vevő hitelt vesz fel, illetve hogy a hitelösszeget az eladó kapja kézhez), más része pedig a hitelintézet pozíciójának túlbiztosítását szolgálja. Utóbbiak szerepeltetése a szerződésben önmagában is aggályos (például a hitelszerződésbe tartozó biztosítékok - zálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom - kikötése a bank javára), arról nem is szólva, hogy sokszor az eladóra nézve hátrányos elemeket erőltetnek a felek szerződésébe (például a tulajdonjog-fenntartás kizárása). Más kérdés, hogy ha a felek nyélbe akarják ütni az ügyletet, kénytelenek alkalmazkodni a banki kívánalmakhoz, ugyanis a bank adja a pénzt.

A hiteltartozást élesen el kell választani a vételártartozástól. A hitelből vásárló vevő ugyanis a hitelből már kifizette a vételárat, az általa fizetendő törlesztőrészleteknek már semmi köze az eladót megillető vételárhoz. A hitel folyósításával az adásvételi szerződés teljesedésbe ment, a vevő csak a hitelintézettel áll jogviszonyban mint adós. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert például a vételárhoz felvett hitel visszafizetése az eredeti adós (a vevő) helyett nem eredményez a tartozást átvállaló számára tulajdonjogot a hitelből megvásárolt dologra. (Ennek különös jelentősége van például akkor, ha a házastársak közösen törlesztik az egyikük különvagyonához tartozó dolog megvásárlásához felvett hitelt.)

Megtekintésre, próbára vétel

Számtalan cég alkalmazza azt a technikát, hogy a vevő bizonyos időn belül visszaküldheti a részére leszállított, s általa kipróbált terméket, ha úgy ítéli meg, hogy az mégsem felel meg neki. A vételárat csak abban az esetben kell kifizetnie, ha a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, s nem küldi vissza az árut. Ilyenkor úgynevezett megtekintésre vagy próbára vételről van szó, amely a szerződés hatálya szempontjából tekinthető speciális adásvételnek. A szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A szerződés létrejön ugyan a felek között, de nem lép hatályba, vagyis jogokat és kötelezettségeket csak a vevő nyilatkozatának függvényében keletkeztet.

A vevő nyilatkozata

A szerződés sorsa felől kizárólag a vevő dönt, nyilván a megvásárolandó termék, áru megtekintése vagy kipróbálása alapján. Nyilatkozatát nem köteles indokolni, az eladó nem hivatkozhat arra, hogy a vevő okszerűtlenül határozott, helytelenül döntött.

Határidő a nyilatkozattételre

A vevő nyilatkozatáig egyfajta függő jogi helyzet áll elő, amelynek elhúzódása nem lehet érdeke az eladónak. Éppen ezért a Ptk. szerint az eladó határidőt tűzhet a nyilatkozattételre.

A nyilatkozat elmaradása

A vevő nemcsak hogy szabadon dönthet a szerződésről, de azt is megteheti, hogy nem nyilatkozik. A nyilatkozat elmaradásának jogkövetkezményei a következők szerint alakulnak:

Amennyiben a vevő elmulasztja az eladó által kitűzött nyilatkozattételi határidőt, úgy a szerződés nem hatályos. Ha azonban a vevő a dolgot próbára átvette, és az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozott, a szerződés hatályossá válik a felek között. Ebből látható, hogy a nyilatkozattétel elmaradása a megtekintésre vételnél jár a szerződés hatálytalanságával, próbára vételnél pedig csak akkor, ha a vevő nem veszi át kipróbálásra a dolgot (utóbbi nemigen fordul elő a gyakorlatban).

Hatálytalanság vagy elállás?

Van olyan megoldás is az üzleti életben, amely szerint a vevőnek a szállításkor ki kell ugyan fizetnie a vételárat, ám az eladó visszafizetési garanciát vállal arra az esetre, ha a vevő záros határidőn belül meggondolná magát. Ebben az esetben álláspontunk szerint nem próbára vételről, hanem arról van szó, hogy az eladó az általa megszabott időpontig egyoldalú elállási jogot biztosít a vevőnek. Az elállás a másik félhez intézett nyilatkozatot jelent, de az is elképzelhető, hogy a felek megállapodása szerint elállásnak minősül, ha a vevő egyszerűen visszaküldi az árut az eladónak. Az elállás a szerződést felbontja. Ez azt jelenti, hogy a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Fontos megemlítenünk, hogy nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

Szavatosság

Az általános szabályok szerint az eladó köteles tájékoztatni a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről (különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről). Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni. Az eladó hibásan teljesít, ha az eladott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. (Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.)

Az eladó a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik. Mentesül a szavatossági felelősség alól, ha a vevő a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett. Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

A megtekintésre vagy a próbára vétel célja, hogy a vevő többletinformációkhoz jusson az általa megvásárolni szándékozott dolog tulajdonságairól. Éppen ezért az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett. Fontos, hogy a mentesüléshez nem szükséges ilyenkor, hogy a vevő valóban felismerje a hibát. Elegendő, ha erre a tőle elvárható magatartás mellett megvolt a reális lehetősége. A vevő tehát csak a saját veszélyére mulaszthatja el az áru kipróbálását vagy kellő megtekintését.

Minta szerinti vétel

A hibás teljesítéshez, illetve az ezzel kapcsolatos kellékszavatossághoz kapcsolódik az úgynevezett minta szerinti vétel. Minta szerinti vételnél az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Amennyiben a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a dolog nem felelt meg a mintának. Az eladó szavatosságának terjedelmét az általa szolgáltatott minta szabja meg. A dolog fel nem ismerhető hibájáért azonban az akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is megvolt.

Vásárlás katalógusból

A bírói gyakorlat szerint az úgynevezett katalógus útján való értékesítés a minta szerinti vételhez áll legközelebb, amelynek alapján az eladó a katalógusban feltüntetett mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. A katalógus alapján történt megrendelés visszaigazolásával a felek között minta szerinti vételre vonatkozó megállapodás jön létre. Az eladó a teljesítést alapos ok nélkül nem tagadhatja meg. A vevő számára ugyanis közömbös, hogy az eladó a katalógusban szerepeltetett áruféleségeket raktárán tartja-e, vagy az egyes megrendelések kapcsán szerzi be. A lényeges az, hogy a vevő a visszaigazolásban szereplő időpontban megkapja a megrendelt árut. (BH 1994. 207.)

Elővásárlás a bírói gyakorlatban

Önmagában az, hogy az elővásárlásra jogosult a vele érdekeltségben álló cégnek engedte át az elővásárlási jog gyakorlását, nem jogszabálysértő (BH 2002. 107.). * A társtulajdonosokat az elővásárlási jog a felszámolási eljárásban is megilleti. Ezt a jogukat csak az ingatlan - szabályosan meghirdetett - nyilvános értékesítése során gyakorolhatják (BH 2000. 367.). * Az üzletrész eladása esetén az elővásárlási jog gyakorlására jogosultak körét a törvény taxatív módon határozza meg. Ez a jog kiterjesztően nem értelmezhető, ezért harmadik személy érdekében, annak javára nem gyakorolható (BH 1999. 513.). * A felszámolásra vonatkozó jogszabályban előírt "nyilvános értékesítés" nemcsak a pályázati kiírás nyilvánosságát, hanem az értékesítés nyilvánosságát is jelenti, arra tehát az elővásárlási jog jogosultjait, valamint a hitelezőket is meg kell hívni (BH 1999. 227.). * A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyontárgyaira vonatkozólag minden hitelezőnek elővásárlási joga van. A vagyontárgy értékesítését azonban a legnagyobb összegű követeléssel rendelkező hitelező sem teheti hozzájárulásától függővé, és a főhitelező nem jogosult arra sem, hogy az értékesítés legalacsonyabb vételárát meghatározza (BH 1998. 146.). * Az elővásárlásra jogosulttal a vételi ajánlatot közölni kell: nem tekinthető közlésnek, ha a nem szabályosan címzett postai küldemény "nem kereste" jelzéssel visszaérkezik (BH 1996. 661.). * Ha az elővásárlásra jogosult a megismert vételi ajánlatot teljes terjedelmében nem fogadja el (nem a legmagasabb vételi összeget vállalja fizetni; nem a pályázó által vállalt készpénzfizetés mellett, hanem részletfizetéssel kíván teljesíteni stb.), a tulajdonos szabadul kötelezettsége alól (BH 1996. 433.). * Az apport útján a társasági vagyonba bevitt ingatlanra kötött elővásárlási jog nem érvényesülhet. Az elővásárlási jog adásvételi szerződéshez kapcsolódó jogosultság, de mivel az apportőr a társaságba bevitt vagyonért nem ellenértéket, hanem tagsági jogot - ez jogok és kötelezettségek összessége - szerez, ezért az elővásárlási jog gyakorlásának feltételei nem valósulhatnak meg. A Ptk. 6. §-a alkalmazásának lehetősége ilyen esetekben nem kizárt (BH 1995. 589.). * Elővásárlási jog kizárólag adásvételi szerződés esetén gyakorolható, ezért a társasági törvény alapján "üzletrész-átruházás"-on az üzletrésznek adásvételi szerződés útján történő eladása értendő (BH 1994. 549.). * Az előszerződésnek az elővásárlásra jogosult tulajdonostárssal való közlése a vételi ajánlat közlésével esik azonos megítélés alá, ha az adásvételi szerződés az előszerződésben foglalt tartalommal jön létre ( BH 1995. 568.).

Elővásárlás

A tulajdonos rendelkezési jogának korlátozásával kapcsolatos sajátosságokkal rendelkezik az úgynevezett elővásárlási jog alapján létrejött szerződés. Ha ugyanis a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni a kapott ajánlatot. (E kötelezettség csak akkor nem terheli a tulajdonost, ha a közlés a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.)

A szerződés létrejötte

Amennyiben az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában magáévá teszi az ajánlat tartalmát, a szerződés közöttük jön létre, az eredetileg vételi ajánlatot tevő vevő hoppon marad. Kiemelendő, hogy az elővásárlásra jogosult és az eladó között a törvény erejénél fogva jön létre a szerződés a jogosult nyilatkozatának hatására, különmegállapodásra nincs szükség. Az ügylet tartalma azonos a közölt vételi ajánlatban foglaltakkal. Ennek azonban a fordítottja is igaz:

Amennyiben az elővásárlásra jogosult csak részben teszi magáévá a vételi ajánlatot, azt úgy kell tekinteni, hogy nem él az elővásárlási jogával. Alkunak helye nincs, a jogosult csupán azt döntheti el, hogy a vele közölt ajánlat szerinti feltételekkel megvásárolja-e a dolgot, vagy sem.

A nyilatkozat elmaradása

Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos szabadul a rendelkezési jogát korlátozó kötelezettség alól, s a dolgot az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja. Egyet nem tehet meg: a vevő számára kedvezőbb feltételekkel nem adhatja el a dolgot. Ellenkező esetben igen könnyen ki lehetne játszani az elővásárlási jogot.

Elővásárlási jog ingatlanra

Ha az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez.

Átruházás, jogutódlás

Az elővásárlási jog átruházása főszabályként semmis, s az ilyen jog nem száll át az örökösökre sem. Az elővásárlási joggal rendelkező gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult.

Jogszabályon alapuló elővásárlási jog

Az elővásárlási jog nemcsak szerződésen, hanem jogszabályon is alapulhat. A szabályok mindkétfajta elővásárlási jognál gyakorlatilag ugyanazok. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog azonban megelőzi a szerződéses elővásárlási jogot.

A tulajdonostárs elővásárlási joga

A jogszabályon alapuló elővásárlási jog talán legismertebb esete a közös tulajdonhoz kapcsolódik. A Ptk. szerint a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg. A vonatkozó szabályok alkalmazásához szükséges értelmezést a Legfelsőbb Bíróság Pk. 9. számú kollégiumi állásfoglalása adja meg, amely zsinórmértékül szolgál az elővásárlási jog egyéb eseteire is. E szerint ha a tulajdonostárs a tulajdoni illetőségét el kívánja adni, a kívülálló személytől eredő vételi ajánlatot köteles közölni minden egyes tulajdonostársával, kivéve ha a közlés az elővásárlásra jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. Ilyen - a közlési kötelezettség alól mentesítő - kivételnek számíthat a tulajdonostársak viszonylag nagy száma is.

A tulajdonostársak az elővásárlási jogot az eladásra kerülő tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) közösen, egymás között egyenlő arányban gyakorolhatják. Ha ilyen értelemben közöttük megegyezés nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki - akár másik tulajdonostárssal közösen - az eladásra kerülő egész tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) a vételi ajánlatot magáévá teszi, az elővásárlási jog egyedül őt, illetőleg őket illeti meg. Ha több ilyen - egyedül fellépő - tulajdonostárs van, közülük az eladó választ, s ez esetben az elővásárlási jog a választott tulajdonostársat illeti meg.

A tulajdonostárs és a vele együtt élő nem tulajdonos házastársa az elővásárlási jogot együtt is gyakorolhatják. A résztulajdonosnak olyan házastársát, aki nem tulajdonos, elővásárlási jog egyedül nem illeti meg.

Ha a kiskorú résztulajdonos adott esetben az elővásárlási jogát gyakorolni nem kívánja, ehhez gyámhatósági hozzájárulás sem szükséges.

Amennyiben az eladó előtt nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosai is vannak, részéről az ajánlat közlésének kötelezettsége azokkal szemben is fennáll, hacsak a közlésnek nincs rendkívüli nehézsége. Ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosok (például örökösök, ráépítők) esetében a közlési kötelezettség elmulasztásából folyó jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azzal a vevővel szemben, aki a szerződés megkötésénél jóhiszeműen járt el.

Végrehajtási árverés esetén a tulajdonostársakat elővásárlási jog nem illeti meg.

Ha a résztulajdonos az illetőségét tartási szerződéssel ruházza át, tulajdonostársait elővásárlási jog nem illeti meg.

Ha az elővásárlásra jogosult keresetében annak megállapítását kéri, hogy a sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, egyúttal a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is meg kell tennie. A bíróság ellenőrzi e nyilatkozatnak a komolyságát, valamint a teljesítőkészségnek és képességnek a valóságos voltát. Az elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult és tulajdonostársa között az adásvételi szerződés létrejön, s az ebből származó mindennemű igény ugyanebben a perben érvényesíthető.

A vételi ajánlatot egész terjedelmében kell közölni az elővásárlásra jogosult tulajdonostárssal.

A vételi ajánlat közlésekor annak elfogadására a körülmények által indokolt határidőt kell szabni.

Elővásárlás üzletrészre

A társasági törvény (Gt.) szerint a társasági szerződésben a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak a kft.-beli üzletrészre. E lehetőségen kívül azonban a törvény maga is elővásárlási joggal ruházza fel a tagokat, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt (ebben a sorrendben), ha valaki kívülállónak kívánja eladni az üzletrészét.

Ha a tag az átruházási szándék bejelentésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kívánt élni. A társaság vagy az általa kijelölt személy esetén a határidő a bejelentéstől számított harminc nap.

Az említetteket (a fenti sorrendben) elővásárlási jog illeti meg akkor is, amikor a cégből kizárt tag üzletrészét bírósági végrehajtási eljárás során értékesítik. Az elővásárlási jog átruházása a Gt. szerint is semmis. Az elővásárlási jogról érvényesen lemondani nem lehet. Fontos, hogy a Gt.-n alapuló elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítására pert csak a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet indítani.

Visszavásárlás

A Ptk. lehetőséget ad az eladónak arra, hogy visszavásárlási jogot kössön ki az általa eladott dologra. A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral. Ezenfelül az eredeti vevő követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke a hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott. A visszavásárlót ezzel szemben megilleti az a jog, hogy levonhassa a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést. E szabályok alapján látható, hogy a visszavásárlás során egyik fél sem kerülhet méltánytalan helyzetbe.

Az eredeti vevő felelős a visszavásárlási jog meghiúsításáért vagy csorbításáért. Ha azonban a dolog az eredeti vevőnek fel nem róható okból megsemmisült, a visszavásárlási jog megszűnik.

A visszavásárlási jogra a fentebb ismertetett elővásárlási jog szabályait kell megfelelően alkalmazni, az alább ismertetendő kivételekkel.

A visszavásárlási jog is alapulhat jogszabályon. A Ptk. szerint például a kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jogalap nélküli jóhiszemű birtoklás szabályai irányadók.

A visszavásárlási jog feltételei

Az ilyen kikötésre csak az adásvételi szerződéssel egyidejűleg van lehetőség.

Kötelező írásba foglalás

A visszavásárlási jogot tartalmazó rendelkezést mindenképpen írásba kell foglalni, még akkor is, ha az adásvételi szerződés szóban, érvényesen létrejött.

Időbeli korlát

A visszavásárlási jog komoly korlátozása a tulajdonosi jogoknak, minthogy bizonytalanságban tartja a vevőt (az új tulajdonost). Éppen ezért a visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A Ptk. nem rendelkezik arról, hogy mi a sorsa annak a megállapodásnak, amely nem rendelkezik a visszavásárlási jog érvényesítésének határidejéről. Álláspontunk szerint - az opcióra vonatkozó szabály analóg alkalmazásával - az ilyen kikötés nem érvénytelen, hanem úgy kell tekinteni, mintha a felek öt évre kötötték volna ki a visszavásárlási jogot.

A visszavásárlás létrejötte

A visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre, további jogcselekményekre, így újabb szerződésre nincs szükség.

Visszavásárlás, bontó feltétel, időhatározás, elállás

A visszavásárlási jogot élesen meg kell különböztetni attól, ha a felek valamilyen bizonytalan, jövőbeli eseményhez (bontó feltétel) vagy meghatározott időponthoz (időhatározás) kötik a szerződés felbontását. Ugyancsak nem keverendő össze a visszavásárlási jog az eladó javára kikötött elállási joggal sem. A visszavásárlásra jogosult eladónak joga, és nem kötelezettsége, hogy a vevőtől egyoldalú akaratnyilatkozattal a dolgot visszavásárolhassa. A bontó feltétel, illetve az időhatározás az eladó akaratától függetlenül állítja vissza az eredeti állapotot. A bontó feltétel, az időhatározás, az elállás felbontja a szerződést, vagyis a jogügylet a megkötésére visszaható hatállyal szűnik meg, más szóval úgy kell tekinteni, mintha a felek nem is szerződtek volna. A visszavásárlásnál ezzel szemben az eredeti szerződés nem szűnik meg, hanem a felek között egy újabb jogviszony jön létre, csak éppen az eredeti szerződésbeli szerepek felcserélődnek.

Vételi jog

A Ptk. szerint, amennyiben a tulajdonos másnak vételi jogot enged, a jogosult egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja a dolgot. A vételi jog ebből a szempontból hasonló az elővásárlási, illetve a visszavásárlási joghoz, hiszen azokban az esetekben is a jogosult egyoldalú nyilatkozata hozza létre a felek között az adásvételi szerződést. Mindez tükröződik abban is, hogy a Ptk. szerint a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

Kötelező írásbeliség

Az opciós megállapodás is csak írásban érvényes.

Kötelező tartalom

A vételi jogra vonatkozó megállapodásban a feleknek meg kell jelölniük azt a dolgot, amelyre az opció vonatkozik, s meg kell határozniuk a vételárat.

Az opció időtartama

A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

Az opció mint biztosíték

A bírói gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy a dolog tulajdonosa vételi jogot engedjen annak a hitelezőnek a javára, aki olyan személynek nyújtott hitelt, akire tekintettel vállalta ennek a biztosítéknak az adását. A jogszabály rendelkezései nem tiltják azt sem, hogy a tulajdonos a vagyontárgyat úgy kösse le biztosítékként, hogy feltételtől függő vételi jog engedésével a későbbi fizetés elmaradása esetére az ingatlan tulajdonjogának megszerzését a hitelező számára lehetővé tegye. Ezekben az esetekben a vételi jog feltételhez (az adós szerződésszegése) kötött gyakorlásáról van szó (BH 1999. 452.).

Mentesülés

A tulajdonos csak abban az esetben mentesül a vételi jogból folyó kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után olyan lényeges változás állott be a körülményeiben, hogy a kötelezettség teljesítése nem várható el tőle.

Árverés

A Ptk. szerint átruházással csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. E főszabály alól jelent kivételt, ha valaki árverésen vásárol meg valamit. A jóhiszemű árverési vevő ugyanis tulajdonossá válik akkor is, ha nem az eladó volt a tulajdonos. Kivétel a kivétel alól az ingatlan árverése, ahol az árverési vevő is csak akkor szerez tulajdont, ha az eladó volt a tulajdonos.

Csere

Voltaképp a csere is egyfajta speciális adásvételnek tekintendő, annak ellenére, hogy a Ptk. önálló szerződéstípusnak minősíti. A cserénél a szerződő felek különböző dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. A cserére az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Opció a bírói gyakorlatban

Nem tartozik a felszámolás körébe az az ingatlan, amelyre vonatkozóan valamely személy a felszámolás közzététele előtt vételi jogával élt. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése a vételi jog jogosultja javára csak a felszámolás közzététele után történt meg (BH 1997. 203.). * Ha a hitelező az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát gyakorolta és a vételárat megfizette, a felszámoló az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására vagy a szerződéstől való elállásra nem jogosult, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése még nem történt meg (BH 1997. 142.). * Egyszemélyes társaság üzletrészének részbeni átruházása érdekében alapítói döntéssel az üzletrészt fel kell osztani. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára vételi jogot kíván engedni (BH 2001. 435.). * Nem minősül a biztosíték jellegű vételi jogról való "lemondásnak", ha ezt a jogot az érintett nem gyakorolta (BH 1998. 546.). * Semmis a társasági szerződésnek az üzletrészekre vonatkozó vételi jog (opció) kikötése, ha az határozatlan időre vagy 6 hónapot meghaladó határozott időre szól, illetőleg érvénytelen ez a kikötés, ha az - jogszabályban előírt - elővásárlási joggal ütközik (BH 1992. 115.). * A lábon álló terményre létrejött opciós szerződés alapján az adott terület birtokbavétele megvalósul azáltal, hogy a vevő az eladóval vállalkozási szerződést köt az elvégzendő mezőgazdasági munkákra és a termény betakarítására. Ezzel az adott terület a lábon álló terméssel a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kerül, tehát a termés már az elválással a vevő tulajdona lesz (BH 2002. 28.). * Ha a felek megállapodása szerint a hitelező az adós tulajdonában levő ingatlanra vonatkozóan vételi jogával a hitel lejártát követő 45 nap elteltével élhet, a hitelező az adósnak a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondásáról történt értesítésével kezdődő 45 napon belül tett, a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatával az ingatlan tulajdonjogát nem szerzi meg (BH 1996. 603.). * Az ügyvédi ellenjegyzés jogszabályban előírt kötelezettsége nem az adásvételi szerződés érvényességének, hanem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének a feltétele. Az ellenjegyzés hiánya tehát önmagában az ingatlan-adásvételi vagy az opciós szerződést nem teszi érvénytelenné (BH 1999. 415., BH 1998. 350.)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére