Hosszú távú tervezés Magyarországon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 67. számában (2003. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A következő néhány évben a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) hivatott segíteni az uniós csatlakozásunk előnyeinek kihasználását. Az NFT keretében hívható le az ország részére az az elkülönített 700-750 milliárd forintnyi EU-támogatás, amelynek minél teljesebb felhasználásához minden bizonnyal megfeszített munkára lesz szükség. Magyarország kérésére Brüsszel engedélyezte, hogy már januárban kiírják a pályázatokat, így hamarosan kezdődhet az első projektek kidolgozása. A korai kezdés azért is jó, mert a hazai önkormányzati-vállalati szektor számára szokatlan módszerek szerint kell a tendereket megírni, s a megvalósításra, majd az azt követő uniós ellenőrzésre is alaposabban kell felkészülni. A különböző fejlettségű régiók közötti különbségek eltüntetésére elnyerhető források mindenesetre esélyt teremtenek az infrastrukturális fejlesztésekre, a versenyképesség javítására, valamint jótékonyan hatnak a munkavállalók életkörülményeire, s nem utolsósorban az üzleti környezetre.

A Nemzeti Fejlesztési Terv esélyt ad az országnak

A Nemzeti Fejlesztési Terv lesz az egyik legfontosabb téma Magyarország európai uniós csatlakozása során és az azt követő két évben, mert ez az intézmény testesíti meg a kapcsolódási pontot a lakosság és az EU-tagság jelentette tényleges előnyök között. A polgárok sok egyéb mellett leginkább az uniós támogatások révén érezhetik majd a csatlakozás eredményeit. Az NFT programjai pedig éppen azt hivatottak elősegíteni, hogy a felzárkózás az uniós átlaghoz minél gyorsabb és teljesebb legyen.

Az NFT tulajdonképpen a mindenkori kormánytól független program, s megléte az uniós csatlakozás egyik feltétele. Az Európai Tanács 1260/1999. határozata alapján minden csatlakozó országnak nemzeti fejlesztési tervet kell készítenie, amit társadalmi vitában érlelve, majd a javaslatokkal egybeszerkesztve kell beterjesztenie az Uniónak. A magyar kormány a múlt év szeptember 20-án hagyta jóvá nemzeti stratégiájának első változatát, amelyet azt követően társadalmi vitára is bocsátott, majd határidőre benyújtott Brüsszelben.

Reménybeli milliárdok

A tervvel szembeni követelmény, s egyben a tét sem elhanyagolható, hiszen az EU költségvetésében az általunk megjelölt célokra elkülönített összeg várhatóan 700-750 milliárd forint. Ez az forrás a strukturális alapokból, valamint a kohéziós alapból érkezik majd, az előbbiek hozzávetőlegesen 500, míg az utóbbi 250 milliárd forinttal járul hozzá 2004-2006 között Magyarország felzárkózásához. Ehhez azonban hazai részről nagyjából ugyanennyit kell hozzátenni, ami összesen 1200-1500 milliárd forint körüli fejlesztési forrás lesz majd. Ez a pénz nem túl sok, hiszen Görögország például jóval nagyobb összeget kapott a csatlakozáskor, mégis, ma sokan inkább attól tartanak, hogy Magyarország nem lesz képes lehívni a rendelkezésre álló összes forrást.

Az NFT-ben öt átfogó célterület köré csoportosulnak a teendők: 1. egészséges, képzett, innovatív és szolidáris társadalom építése; 2. a gazdasági versenyképesség növelése; 3. a környezetminőség javítása, fenntartható erőforrás-gazdálkodás kialakítása; 4. a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése; 5. a tudásalapú társadalom és a szolgáltató közigazgatás feltételeinek megteremtése. Ezek talán túl általánosnak hangzanak, de éppen ez jelzi, hogy hol és milyen mértékű lemaradásban van Magyarország az EU-hoz képest. A célrendszert egyszerűbben és közérthetőbben is meg lehet fogalmazni: az NFT legfőbb célja az életminőség javítása.

Szigorú ellenőrzés

A Nemzeti Fejlesztési Terv általánosságban megfogalmazott céljai 5 úgynevezett operatív programra (OP) bonthatók. Ezek a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP), a Környezetvédelem és Infrastruktúra-fejlesztés OP (KIOP), az Agrár- és Vidékfejlesztés OP (AVOP), a Humán Erőforrás Fejlesztés OP (HEFOP), valamint a Regionális OP (RFOP). Az operatív programok mindegyike egy-egy minisztériumhoz tartozik, ezeken belül felállítottak egy-egy úgynevezett Irányító Hatóságot (IH), amelynek feladata az adott program lebonyolítása. A fő irányvonalak brüsszeli jóváhagyása után - ez remélhetőleg még az idén megtörténik -, januártól indulhatnak a pályázatok. Magyarország számára ugyanis - saját kérésünkre - Brüsszel jóváhagyta, hogy már a csatlakozás előtt elindulhassanak a pályázatok, azaz a kiírásokat május előtt közzé lehessen tenni. Ezen projektek esetében a tényleges költés, azaz a pénzek kifizetése legkorábban május után történhet, ezért a korai indulás az EU szempontjából gyakorlatilag nem jelent nagy változást, miközben a hazai pályázók számára nagy segítség lehet. Még az idén elkészülnek a programok kiegészítő dokumentumai, amelyek már a konkrét intézkedéseket tartalmazzák, s mintegy a pályázati űrlapok szintjén részletezik az egyes célokat.

Fontos tudni, hogy mivel a pályázatok elbírálásáról teljes mértékben a tagországok döntenek, Brüsszel csak utólag ellenőriz, igaz, akkor viszont meglehetősen szigorúan. Segítség a pályázóknak, illetve az uniós elveket követve természetes, hogy az összes dokumentáció magyar nyelven hozzáférhető. A Strukturális Alapokból érkező támogatásokat az úgynevezett utólagos finanszírozás jellemzi, azaz a projekt befejezését követően kapja meg a kedvezményezett a támogatási összeget. Ez jó néhány pályázó számára gondot okozhat Magyarországon, hiszen az átlagosan 50 százalékos önerő előteremtése sem egyszerű feladat.

Érdekes kitétel, hogy Magyarországon a rendszerváltás idején a gyakorlatilag újraszerkesztett alkotmányban megfogalmazták, hogy hazánknak mindig rendelkeznie kell hosszú távú tervvel. Ez azonban egyetlenegyszer sem valósult meg 1990 óta, az NFT tehát az ebből fakadó alkotmányos deficitet is megszünteti.

Munkavállalók, foglalkoztatás

A foglalkoztatottság szintjének emelése és a humán erőforrás fejlesztése összefüggésben van Magyarország versenyhelyzetével, alkalmazkodó- és befektetésvonzó képességével, s az esélyegyenlőség növekedésével a társadalmi hatása sem elhanyagolható. Az NFT foglalkoztatáspolitikája elsősorban az aktív munkaerő-piaci eszközök alkalmazására, valamint az alkalmazkodóképesség és a vállalkozói készség javítására helyezi a súlyt. Ezt segíti elő a társadalmi befogadás ösztönzése, illetve az oktatás-képzés támogatása. A foglalkoztatás növelését elsősorban a HEFOP és az RFOP szolgálja.

A foglalkoztatási szint javítása a HEFOP-on belül mindenekelőtt az aktív munkaerő-piaci eszközök alkalmazásával érhető el. További eredményeket hozhat a munkanélküliség megelőzése és kezelése, a foglalkoztatási szolgálat fejlesztése, illetve a nők munkaerőpiacra való visszatérésének elősegítése. A második kiemelten kezelt terület a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem azáltal, hogy segítik az érintettek munkaerőpiacra történő belépését. Az intézkedésekkel a hátrányos helyzetűek - köztük a romák, a tartósan munkanélküliek, a fogyatékkal élők és a szenvedélybetegek - foglalkoztathatóságát javíthatják a programban részt vevők. Az operatív program további prioritása az alkalmazkodóképesség és a vállalkozói készségek fejlesztése. Ez a munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek jobbításához kapcsolódó képzésekkel, valamint a felnőttképzés rendszerének javításával érhető el.

Az RFOP további foglalkoztatást támogató intézkedéseket is megfogalmaz, mint például a helyi közigazgatásban és a civil szervezeteknél való elhelyezkedés, illetve a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának támogatására vonatkozó kitételeket. Ez utóbbi segíti a szociális gazdaság kialakulását, a nonprofit vállalkozásokat, a közösségi-közhasznú foglalkoztatási projektek megvalósulását.

A foglalkoztatási szint emeléséhez közvetve járul hozzá a GVOP (a keresleti oldal erősítésével), a KIOP (nagy projektekkel, a mobilitás elősegítésével), valamint az AVOP (a vidéki, valamint az agrárnépesség foglalkoztathatóságával). A fejlesztési programok mellett a foglalkoztatás növelésében alapvető szerepet játszanak a keresletet és a kínálatot befolyásoló gazdaságpolitikai koncepciók és lépések.

Az operatív programok hangsúlyozzák továbbá a regionális tudásközpontok kialakításának fontosságát, ezek segítségével ugyanis bővíthető a felsőoktatási és szakképző intézmények kínálata, erősíthető a felsőoktatási intézmények és a gazdasági szféra közötti kapcsolat, s támogathatók a kutatások, a tanulmányok.

Agrár- és vidékfejlesztés

Az AVOP-ban a mezőgazdaságra vonatkozóan két célt fogalmaztak meg a terv készítői. Ezek: a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása, illetve a mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése és a földhasználat racionalizálása. Az agrárpolitika célja tehát a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése, a termelők verseny-, piaci és jövedelempozíciójának kedvezőbbé tétele.

A mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása magában foglalja a termelés korszerűsítését, humán feltételeinek javítását, illetve az élelmiszer-feldolgozás modernizálását. Ezáltal számottevően megújítható a nem megfelelő színvonalú műszaki-technológiai eszközrendszer és infrastruktúra, bővíthetők az egyéni gazdák vállalkozói, piaci ismeretei, átalakítható a korszerűtlen termékstruktúra, elkülönülhet a földtulajdon és a földhasználat.

A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása a környezetbarát termelési eljárások elterjedését segíti elő. Ez magában foglalná a kedvezőtlen adottságú területeken a termelés extenzív jellegűvé formálása mellett a termelés fenntartását, valamint a mezőgazdasági termelés szempontjából gyengébb adottságú területek erdősítését. Mindez a "Magyarország agrár- és vidékfejlesztési programja" elnevezésű - készülő - vidékfejlesztési program révén valósulhat meg, amely nem szerves része az NFT-nek. Olyan intézkedéseket vetít előre, mint például az agrár-környezetvédelem, az ágazatban dolgozók korai nyugdíjazása, a mezőgazdasági területek erdősítése, a termelői csoportok létrehozása, a félig önellátó gazdaságok, valamint a kedvezőtlen adottságú térségek támogatása.

E célok elérését szolgálják az alábbi programelemek: a versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban (mezőgazdasági beruházások támogatása, a halászat modernizálása, a fiatal gazdálkodók segítése, a szakmai továbbképzés és átképzés támogatása), illetve az élelmiszer-feldolgozás modernizálása (ez a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztését szolgálja).

Az AVOP "vidéki térségek fejlesztése" elnevezésű alprogramjának prioritása a vidék felzárkózása. Ezen belül kívánatos a vidéki térségekben kialakult gazdasági és társadalmi hátrányok csökkentése, illetve megszüntetése, a vidéki lakosság életminőségének, életfeltételeinek, jövedelmi helyzetének javítása. Ezzel mérsékelni lehet a kistelepülések elnéptelenedését, elöregedését, a vidék tájelemeinek és arculatának további erózióját. Ez a következő részcélok megvalósításával érhető el: a vidéki gazdasági potenciál fejlesztése, a foglalkoztatás javítása, a vidéki környezet vonzóbbá tétele, kísérleti integrált kistérségi programok kidolgozása és megvalósítása.

A vidéki jövedelemszerzési lehetőségeket egyértelműen bővíteni kell, hogy az eddig dominánsan a mezőgazdaságban foglalkoztatott, s onnan kikerülő munkaerő, illetve a továbbra is mezőgazdasági tevékenységet végző, csak részben árutermelő egyéni gazdaságok megfelelő gazdasági alapokra tehessenek szert. Az intézkedés magában foglalja: az agrártevékenységek és a mezőgazdasághoz közeli tevékenységek diverzifikációját, a minőségi mezőgazdasági termékek értékesítését, illetve az idegenforgalmi és kézműipari tevékenységek fejlesztését.

A tisztán hazai finanszírozású intézkedéscsoport három elemet foglal magában. A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése című intézkedés a mezőgazdasági vállalkozások gazdálkodási feltételeinek javítását és a gazdálkodás fenntarthatóságát célozza.

Az alapvető szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára elnevezésű feladatcsoport célja egyrészt az, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytatók hatékonyságának javításával, valamint a vidéki vállalkozási kedv növelésével vonzó vállalkozási környezetet teremtsen, másrészt az, hogy az alapszolgáltatások színvonalának emelésével javítsa a vidéki lakosság életminőségét. Vonzó vidéki élettér létrehozását és ezáltal az életminőség javulását, a rekreációs és a turisztikai potenciál növelését célozza a falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése című intézkedéscsomag.

Strukturális Alapok megoszlása operatív programonként 2004 (millió euró, 99-es áron)

Operatív Program

EU-támogatás

EU támogatás, %

Humánerőforrás-fejlesztés OP

421,8

23,89

Gazdasági Versenyképesség OP

411,8

23,33

Agrár- és Vidékfejlesztés OP

320,6

18,16

Környezetvédelmi és Infrastruktúra OP

290,8

16,48

Regionális Fejlesztés OP

315,8

17,90

Technikai Segítség

4,5

0,24

Strukturális Alapok

1

100

Forrás: NFH

Fenntartható fejlődés

Az egyik legfontosabb területtel, a gazdasági versenyképességgel az NFT-n belül külön operatív program foglalkozik. Ahhoz, hogy a csatlakozás után is versenyképesek maradhassanak a hazai vállalatok, a termelékenység számottevő növekedésére lesz szükség. A vállalatok számára fontos hangsúlyozni, hogy az országba érkező támogatások jelentős része valamilyen úton-módon végül náluk fog lecsapódni, hiszen a potenciális pályázók többsége önmaga nem lesz képes végrehajtani a támogatott projektet.

Az 1990-es évek első felében összeszűkült a magyar gazdaság, ami a GDP visszaesésén és az infláció megugrásán kívül munkahelyek megszűnésével is együtt járt. Fordulópontot az 1995-ös stabilizációs intézkedéscsomag bevezetése hozott, amely a privatizációval együtt elősegítette a külföldi tőke beáramlását.

Az utóbbi években a gazdasági növekedés egyik meghatározó tényezője a termelékenység gyors, éves átlagban több mint 3 százalékos javulása volt. Ez az ütem nagyobb, mint az Európai Unió átlaga, valamint a felzárkózó dél-európai államok - Spanyolország, Portugália vagy Görögország - hasonló mutatója. Az évtized utolsó harmadában már a foglalkoztatottság bővülése is fontos szerepet játszott a GDP növekedésében. Ennek ellenére még mind a foglalkoztatási (2001-ben 56,6 százalék), mind az aktivitási ráta (60) elmarad az EU hasonló mutatóitól (63,3, illetve 69 százalék). A munkanélküliségi ráta nemzetközi összehasonlításban is jó, 5,7 százalékos (EU: 8,2).

A biztató tendenciák ellenére azonban a magyar gazdaság elmaradása az uniós szinttől sok területen továbbra is szembetűnő. A termelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t tekintve) például 2000-ben nem érte el az EU-átlag 50 százalékát. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság hosszú távon, a csatlakozás után megnövekedő versenyben is versenyképes maradjon, további fejlesztésekre, bizonyos kiemelt területek célzott támogatására van szükség.

Kis, nyitott - exportorientált - gazdaságról lévén szó, nem meglepő, hogy a GDP jelentős hányadát néhány nagy multinacionális vállalat adja, ami önmagában még nem volna gond, hiszen a multik sok esetben jelentős beruházásokat hajtanak végre, és K+F-tevékenységüket is ide telepítik. Az azonban már baj, hogy a kis- és középvállalatok (kkv-k) meg sem közelítik jövedelmezőségi szempontból a nagyokat. Belőlük ugyan az EU-átlaghoz viszonyítva is sok van (Magyarországon 800 ezernél is több vállalkozás van, míg a hasonló területű és gazdaságú Ausztriában ez a szám 250 ezer), de nagy részük nem igazi, csupán kényszervállalkozás. A kis- és középvállalkozások hatékonysága alacsony: a GDP-ből való részesedésük csak 45 százalék, annak ellenére, hogy ez a szektor a magángazdaságban foglalkoztatottak 60 százalékának, azaz több mint másfél millió embernek nyújt megélhetést. Így e vállalkozói kör teljesítménye mintegy 10 százalékponttal marad el az Európai Unió átlagától. A szektor alacsony termelékenységének fő oka a tőkehiány, az elavult technológia, valamint a nem megfelelő vállalkozói ismeretek.

Gondot jelent továbbá, hogy meglehetősen alacsony a magyar cégek exportjában a hozzáadott érték aránya, fejletlen a kockázati tőke, és még a nemzetközi cégek hozzájárulásával együtt is alacsony a hazai kutatás-fejlesztés (K+F) GDP-hez viszonyított aránya.

A GVOP éppen a K+F-ben lát nagy lehetőségeket, Magyarország a régió kutatás-fejlesztési központjává válhat. A kkv-k helyzetén pedig várhatóan javít majd a belső kereslet élénkülése, és az infrastrukturális hiányosságok pótlása is jó lehetőséget tartogat számukra. A konkrét, számszerűsített célok között szerepel: a támogatott vállalkozások foglalkoztatotti létszáma a 2003. évi szinthez képest 12 ezerrel bővüljön 2006-ig; a szektor termelékenysége a 2003. évi szinthez képest 20 százalékkal nőjön ugyanezen időpontig; a kkv-szektor részesedése a GDP-ből a 2003. évi szinthez képest 1 százalékponttal emelkedjen.

A gazdaságfejlesztés három pillére

Az operatív program célja, hogy kiszélesítse, elmélyítse a gazdasági növekedés bázisát a gazdaság - ágazatok, szektorok és régiók szerinti - magas, az Európai Unió átlagát meghaladó bővülési ütemének fenntartásával, a termelékenység és a foglalkoztatottság növelésével. További feladata, hogy erősítse az ország és az EU gazdasági fejlettsége közötti fokozatos konvergenciát. Mindez a 2004-2006-os időszakban az éves átlagban a tervezés időszakában még 4-5, az utóbbi becslések szerint 3-4 százalékos gazdasági növekedés, illetve 3-4 százalékos termelékenységjavulást jelent, a foglalkoztatottak számának évi 1-1,5 százalékos növekedése mellett.

A GVOP hosszú távú külső adottságnak tekinti a gazdasági globalizációt és a technológiai fejlődés ugrásszerű felgyorsulását. A globalizációval egy új szerveződési szint, az átfogó gazdasági rendszer jött létre, amelyben a magyar gazdaságnak is meg kell találnia a helyét. Az átalakulás a versenyszféra számára a technológiai fejlődés felgyorsulásában jelentkezik.

A GVOP stratégiája három pillérre épül, ezek: a tudásgazdagság, tudásbázis fejlesztése és az innovációs képesség színvonalának emelése; a technológiaintenzív iparágakra épülő gazdaság kiépítése; a földrajzi elhelyezkedésből származó előny, a magyar gazdaság kelet-európai centrális helyzetének kihasználása. A célokat és stratégiát négy alapvető prioritási területre osztja az operatív program: befektetésösztönzés; kis- és középvállalatok fejlesztése; kutatás-fejlesztés, innováció; információs társadalom- és gazdaságfejlesztés.

Az operatív program a strukturális alapok közül csak az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) támogatásaiból részesül. Közvetlen kialakításában, az egyes intézkedések tervezésében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium kutatás-fejlesztési helyettes államtitkársága, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vett részt.

A hazai vállalatok számára fontos hangsúlyozni, hogy nem feltétlenül pályázóként kell részt venniük az EU-támogatások felhasználásában, mivel az EU nem igazán szereti a profitorientált vállalkozásokat támogatni. Sokkal inkább azt a lehetőséget kell kihasználni, hogy a pályázó intézmények, civil szervezetek, önkormányzatok önmaguk nem lesznek képesek kivitelezni a támogatott projekteket. Így a támogatások egy része végül mégis a vállalati szektorban landol majd. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a tájékozottság, azaz a vállalatoknak tisztában kell lenniük lehetőségeikkel, ismerniük kell a támogatási formákat, és a legtöbb esetben pro-aktívan kell működniük, tehát akár ötletekkel is megkereshetik a támogatásokra potenciálisan jó eséllyel pályázókat.

A potenciális pályázók között is kiemelt helyen szerepelnek az önkormányzatok, amelyek elmúlt 12 évét az elmaradó közigazgatási reformok és az állandó finanszírozási problémák jellemezték. Az uniós csatlakozással azonban az önkormányzatok az NFT kiemelt kedvezményezettjei lettek (lásd Pályázat Előkészítő Alap).

A pályázatok többségénél az önkormányzatoknak csupán a projektköltség 10-12,5 százalékát kell önerőként előteremteniük, hiszen a megvalósítandó program kiadásainak 60-75 százalékát az EU állja a társfinanszírozás keretében, a fennmaradó részt pedig a magyar állam fedezi. Azon önkormányzatok számára, amelyek ezt az önrészt sem képesek előteremteni, esetenként államilag támogatott banki hitelek jelenthetnek megoldást.

A sikeres önkormányzat képviseli a helyi fejlesztési célokat, megszerzi a lokális igények kielégítéséhez szükséges forrásokat, továbbá képes a projektek lebonyolításának koordinációjára, akár ellenőrzésére is. A pályázatok felkutatásához és elkészítéséhez célszerű akár önálló szervezeti egységet is létrehozni, amelyik a későbbiekben alkalmas lehet a már futó programok ügyeinek intézésére is. A kisebb és szegényebb önkormányzatok számára az összefogás hozhat eredményt (5-10 önkormányzat két-három fős koordinációs irodát állít fel - amihez akár uniós forrásokat is igénybe vehetnek, amennyiben civil szervezetként jegyeztetik be őket).

Pályázni, pályázni, pályázni...

A sulykoló alcím nem véletlen, ugyanis a rendelkezésre álló keretösszeg (melyről az NFT fejezetében már szóltunk) viszonylagos, hiszen Magyarországon múlik, hogy ebből mennyit lesz képes "lehívni", azaz konkrét fejlesztésekké transzformálni. A fő kérdés, hogy a csatlakozást követően lesz-e megfelelő mennyiségű és minőségű pályázat.

Aki már foglalkozott forrásszerző pályázattal, az előtt ismert, hogy sok követelménynek kell megfelelnie annak, aki az Európai Unió pénzére (2004. május 1-je után már a "mi" pénzünkre) feni a fogát. Az uniós pályázatok egyik legfontosabb alapszabálya, hogy a pályázónak nem egy adott támogatáshoz kell célt keresnie, hanem saját céljaihoz kell megtalálnia a megfelelő pályázati kiírást. A pályázónak fel kell tennie magának a kérdést, hogy tevékenységét támogatja-e az EU. Rendelkeznie kell azokkal a dokumentumokkal, beadványokkal (fejlesztési terv, a megvalósítás módja és ütemezése, be kell mutatni a várható eredményeket, a megtérülés idejét, a várható hozamokat stb.), amelyek a pályázati kiírásban szerepelnek.

Fontos megismételni a támogatás filozófiáját: nem mi "társfinanszírozunk" EU-projekteket. A pályázónak (akár egy kis cég fejlesztési tervéről, akár nagy állami beruházásokról légyen is szó) kell kialakítania fejlesztési politikáját. Az ehhez szükséges pénz előteremtésében segédkezik az EU társfinanszírozás formájában. Lényeges mozzanat a szükséges önrész igazolása, amely a strukturális alapok nyújtotta támogatások esetében a beruházás értékének minimum 25 százaléka. Ismert és komoly probléma Magyarországon ezen saját erő előteremtése, s ez a gond leginkább az önkormányzatokra jellemző. A kilátástalannak tűnő helyzet orvoslására egyre több hitelintézet hoz létre megfelelő hitelkonstrukciókat (egyes esetekben állami garanciával).

A pályázás technikája megtanulható, de az ismeret elsajátításához mégis idő kell. Aki ennek nincs bővében, annak érdemes tanácsadó segítségét igénybe vennie. A fix költségek ugyanis - amelyek minden esetben felmerülnek - százezer forint körül mozognak. Komoly anyagi veszteséget jelent tehát, ha pályázatírás közben, esetleg az után derül ki, hogy az ötlet megvalósíthatatlan.

Másik lehetőség, ha nem direkt pályázik valamely szervezet bizonyos forrásokra, hanem egy adott fejlesztésnek indirekt módon válik kedvezményezettjévé. A nagy projektek, beruházások esetében legtöbbször nem a pályázaton nyertes lesz az, aki a konkrét kivitelezést végzi. Tapasztalatok szerint ahhoz, hogy valaki alvállalkozó lehessen, már jó előre (pro-aktív megközelítés) ki kell építenie a kapcsolati hálót. Már a tenderkiírás előtt érdemes felvenni a kapcsolatot azokkal a cégekkel, amelyek az érdeklődési körbe tartozó tenderen elindulhatnak.

Projektgenerálás

2004 és 2006 között az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjaiból Magyarország a kötelező hazai társfinanszírozással együtt várhatóan mintegy három és fél milliárd euró támogatásban részesül. Ahhoz azonban, hogy hazánk ne jusson Görögország sorsára (amely a rendelkezésére álló összeg átlag 35 százalékát képes lehívni), fel kell készülni a csatlakozásra, azaz minden eszközzel el kell érni, hogy 2004. május 1-jén rendelkezzünk a megfelelő mennyiségű és minőségű projekttel.

Az Európa Pályázat Előkészítő Alapot az EU PHARE-programjának keretében indították el 2003. április elsején 27 millió eurós költségevetéssel (ebből 15 milliót a PHARE, 12 milliót pedig a Miniszterelnöki Hivatal finanszírozott). Összesen 22 pályázati ablakot hirdettek meg. A PEA célja olyan színvonalas projektek teljes körű előkészítése, amelyek megvalósítása az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), illetve az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásának elnyerése esetén a 2004-2006 közötti időszakban megkezdődhet. A pályázat nem vonatkozott az EMOGA-ból és a HOPE-ból támogatható projektekre, valamint a kedvezményezettek köre nem terjedt ki a profitorientált tevékenységet végző szervezetekre (legfeljebb a pályázatot benyújtó szerv partnereként vehettek részt a PEA-ban).

A PEA nem közvetlen anyagi támogatást nyújt a projektötletek megvalósításához, hanem olyan szakmai hátteret, adminisztratív, valamint szervezési stb. segítséget, melynek eredményeként a kiválasztott projektötletekből az EU-csatlakozás után azonnal beadható, tökéletesen előkészített, kész pályázatok születhetnek. Ennek érdekében még 2003 folyamán két, pályázat útján kiválasztandó konzorciummal kötnek megállapodást, melyek egyike a pályázatok kidolgozását, a másik pedig a minőség-ellenőrzést végzi. A konzorciumok feladata a PEA keretében a projektötletek továbbfejlesztése és teljes kidolgozása. Mindez szakmai segítségnyújtás formájában történik, mely kiterjedhet sikeres uniós tagállami projektek bemutatására, projekt-előkészítő műhelymunkák megszervezésére, a potenciális projektkonzorciumok tagjai közötti együttműködés kialakítására, a kidolgozandó projekteket megalapozó igényfelmérések, pénzügyi, technikai, műszaki tanulmányok, környezeti hatástanulmányok, építési tervek és közbeszerzési dokumentumok elkészítésére.

Az alaphoz a rendelkezésre álló kerethez képes többszörös mennyiségű projektötlet érkezett.

Pályázati dömping

2573 partner 2791 projektötletet nyújtott be; ebből 1981 ERFA és 810 ESZA projektötlet; 6745 közreműködő intézmény a projektek megvalósításában; 18 694 közreműködő szakértő a pályázatok megvalósításában; a magyarországi települések 1/5-éről érkezett pályázat; a benyújtott projektötletek nyomán tervezett beruházások értéke 1885 milliárd forint; a projektgazdák által vállalt saját erő 177 milliárd forint; mindebből öszszesen mintegy 150 ERFA és 500 ESZA típusú projektet fognak kidolgozni. * A projekt-előkészítés azon területek egyike, amelyek fejlesztése a későbbiekben is kulcsfontosságú lesz. Ez azért is igaz, mert a csatlakozás után érkező támogatások minél sikeresebb felhasználása érdekében már most meg kell kezdeni a fejlesztési célokhoz illeszkedő, megfelelő mennyiségű és minőségű projekt kidolgozását, hiszen csak ez jelenthet garanciát az uniós források gyors és hatékony felhasználására. Ez az igény alapozta meg az Európa Pályázat Előkészítő Alap (PEA) beindításának tervét.

A partnerség elve

A strukturális alapok (SA) sikeres fogadásának egyik alapvető feltétele, és egyben a tagállami tapasztalatok alapján sikerének kulcsa a különböző, gazdasági, szociális és egyéb vonatkozó témákban kompetens nem kormányzati szervezetek részvétele a folyamatban, hiszen a strukturális alapok fogadásának folyamata nem utolsósorban e szervezetek munkáján is múlik. A magyar közigazgatás intézményei és a különböző nem kormányzati szereplők közötti együttműködés az előkészítés, a finanszírozás és a monitoring területére terjed ki.

Előkészítés - A nem kormányzati szereplők bevonása elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Terv széles körű társadalmi egyeztetését jelenti. A folyamat a magyarországi viszonyoknak megfelelően értelmezett egyeztetési kötelezettség teljesítését jelenti. Ehhez a tevékenységhez országos, ágazati, valamint regionális szinten egyeztetési makrofórumokon bocsátották vitára az NFT-t és az operatív programokat.

A fenti folyamat eredményeként 3000 érdemi hozzászólás érkezett mintegy 350 szervezettől. Másik oldalról számos olyan ágazati, horizontális fejlesztési javaslatot tettek a hozzászólók, melyek túlmutatnak az NFT-n, valamint amelyeket az EU pénzügyi alapjai nem támogatnak, viszont a kormányzati fejlesztési elképzelések során a kormányzat mindenképpen figyelembe kívánta venni azokat.

A kormány szándéka szerint így elkezdődik egy sokkal szélesebb, Általános Fejlesztési Terv kidolgozása, amelybe a társadalmi partnerek - az NFT társadalmi egyeztetéséhez hasonlóan - bekapcsolódhatnak, és amelynek kialakításakor a kormány érdemben figyelembe veszi az NFT társadalmi vitája kapcsán beérkezett, az NFT lehetőségeit meghaladó hozzászólásokat, fejlesztési javaslatokat (az ÁFT tervezése azonban még nem kezdődött meg).

Finanszírozás - A strukturális alapokból származó közösségi forrásokat az addicionalitás elve alapján a pályázók egészítik ki. A pályázók köre sok esetben közös halmazt képez a nem kormányzati oldalról a folyamatba bevont szereplőkkel (munkaadók, szakszervezetek, önkormányzatok stb.). Az önrész sok esetben komoly problémát jelent majd (önkormányzatok). Ennek megoldására államilag támogatott hitelkonstrukciók jelentek/jelennek meg a banki szektorban.

Monitoring - A monitoring a források, az eredmények és a teljesítmények mindenre kiterjedő és rendszeres vizsgálata. A nem kormányzati partnerek bevonása a strukturális alapok fogadásának folyamatába az ellenőrzés szempontjából elsősorban a monitoringbizottságok összeállításában nyilvánul meg. A nem kormányzati partnerek, továbbá a transzparencia követelményeinek megfelelően tájékoztatást kapnak a programok értékeléséről.

A monitoringbizottságok összeállításakor fontos követelmény, hogy a kormányzati és nem kormányzati képviselők között 50-50 százalékos arányt fenntartsák, illetve a megközelítőleg 40-60 százalékos nő-férfi arány érvényesüljön.

A vonatkozó közösségi és hazai szabályok és hagyományok szerint minden SA monitoringbizottság nem kormányzati oldala tartalmazza a munkaadói szervezetek, a szakszervezetek, a nőket képviselő szervezetek, a roma szervezetek, a fogyatékosokat képviselő szervezetek, a környezetvédelmi szervezetek, illetve a regionális és az önkormányzati partnerek képviselőit.

A strukturális alapokból érkező támogatások felhasználása lesz a legnagyobb feladat Magyarország számára az EU-csatlakozást követő három évben. Ha jól teljesít az ország, akkor 650 millió eurót hívhat le az alapokból. Sajnos az sincs azonban kizárva, hogy ennél az összegnél nagyságrendekkel kevesebbet sikerül csak igénybe venni. Ez már önmagában is kínos lehet, hiszen a "vezértárgyalók" minden követ megmozgattak, hogy minél kedvezőbb anyagi feltételekkel csatlakozhassunk.

A siker elsődleges feltételei a megfelelő színvonalú pályázatok (melyek léte vagy nemléte összefüggésben van a pályázók felkészültségével, és így magával a képzéssel), de óriási a rendszert működtető, lebonyolító intézmények felelőssége is. Rendelkezünk ugyan némi tapasztalattal a PHARE-programok kapcsán, de a strukturális alapok kezelése ennél bővebb szakmai ismereteket igényel. Magyarország számára tehát új kihívás a jövő év májusát követő időszak, ezért mind a majdani pályázóknak, mind pedig a technikai lebonyolításban érintett intézményrendszernek magas színvonalú képzésre van szükségük.

A cél felé haladva még januárban kidolgoztak egy átfogó képzési koncepciót, amelynek főbb elemei már a megvalósulási fázisba kerültek.

A MeH és az Oktatási Minisztérium (OM) áprilisban közös előterjesztést nyújtott be a kormányhoz, amelyben egy, a Strukturális Alapokra specializálódott képzőközpont létrehozását javasolták. A kormány április 16-án (a csatlakozási szerződés aláírásának napján) meghozta a határozatot. A képzőközpontot a nem profitorientált Tempus Közalapítvány keretein belül működő ESZA MKK (Európai Szociális Alap Magyar Képzőközpont) bázisán hozzák létre.

A Strukturális és Kohéziós Alapok Képző Központ (SAKK) megalapítását az OM 20, a MeH 30 millió forinttal finanszírozta. Ez azonban csak az elinduláshoz elegendő, a képzések költségeit más forrásokból kell előteremteni. A SAKK képzési koncepciója alapján a privát vállalatok és tanácsadók számára önköltségesek lesznek a tanfolyamok, míg a civil szféra állami segítséget kap majd.

A központ feladata egyrészt az EU-támogatások felhasználását segítő továbbképzési, illetve oktatási programok kidolgozása, képzők képzése, közreműködés az EU-támogatások felhasználásában érintett intézményrendszer munkatársainak szakmai felkészítésében, másrészt az ehhez kapcsolódó képzési rendszer kialakítása és működtetése.

Fontos megjegyezni, hogy a SAKK képzőközponti szerepe nem azt jelenti, hogy csak a SAKK nyújt képzéseket. Épp ellenkezőleg, a képzőközpont minden képzőintézmény számára lehetővé teszi, hogy részt vegyen az alapok fogadására való felkészítésben. Ugyanakkor szigorú minőségbiztosítási rendszert dolgoznak ki, hogy csak megfelelő felkészültségű oktatók taníthassanak, mégpedig megfelelő színvonalon. Legsürgősebb feladat azonban a lebonyolító intézményrendszer munkatársainak felkészítése (1200 fő).

A tervek szerint a potenciális pályázók számára még az ősszel elindulnak a képzések, hogy a 2004. januártól elkezdett projektekre már lehessen támogatást igényelni. Regiónként hozzávetőlegesen 100-100 fő felkészítését tervezik.

Addig is, amíg a SAKK által működtetett rendszer képzései elindulnak, a tanulni vágyók számára már rendelkezésre állnak kurzusok (további információ: www.nfh.hu).

Az NFT II.

A jelenlegi NFT a csatlakozásunk pillanatától az Európai Unió jelen költségvetési időszakának végéig, 2006-ig tart. Az ezt követő időszak fejlesztési tervei azonban már hét évre határozzák meg Magyarország fejlesztéspolitikáját, vagyis az NFT II. már 2007- 2013-ig tart.

A mostani NFT-nek - nem részletezendő okok miatt - szélsebesen, mintegy 3-4 hónap leforgása alatt kellett elkészülnie. Egy átgondolt, egészséges ütemben tervezett NFT elkészítéséhez azonban ennél jóval több időre van szükség.

Egy fejlesztési terv elkészítéséhez az első lépés a fejlesztési igények begyűjtése - ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a "felülről építkezés" hibáját. Cél, hogy az NFT az ország tényleges fejlesztési szükségleteit fogalmazza meg, ehhez azonban minden régiónak, megyének, kistérségnek meg kell fogalmaznia egy fejlesztési irányvonalat, megjelölve a fejlesztésre váró területeket, akár fontossági sorrendet is felállítva.

Ugyancsak fontos a megelőző NFT tapasztalatainak értékelése (erre a Magyarország első NFT-jét tervező csapatnak még nem volt lehetősége), hiszen a felmerülő hibák, problémás területek ismeretében azok elkerülésére is mód nyílik, már a tervezés stádiumában. Természetesen a hatósági szabályozások megteremtése is feltétel. Ezt követően a tervezés-programozás időszaka következik - elkészül az NFT első verziója.

A széles körű társadalmi konszenzus megteremtése érdekében az elkészült anyagot társadalmi egyeztetésre kell bocsátani. Jó esetben (mint az az NFT I. esetében tapasztalható volt) rendkívül nagy számú, érdemi hozzászólás érkezik a tervezethez.

Ezen észrevételek, kritikák felhasználásával a tervezők elkészítik a terv végső változatát, amit az ország megküld Brüsszelnek. Ezzel párhuzamosan folyik a terv ex ante (előzetes) értékelése, mely annak kivitelezhetőségét, koherenciáját vizsgálja. Kérdés persze, hogy az ország fejlesztéspolitikája mennyire egyeztethető össze a strukturális és kohéziós alapok támogatási politikájával, hiszen ennek hiányában a brüsszeli kasszából egy euró nem sok, annyit sem várhat hazánk.

A fenti folyamatot követően megkezdődnek a tárgyalások Brüsszellel (az NFT-re tekinthetünk úgy is, mint a magyar álláspontra a Brüsszellel folytatott Közösségi Támogatási Keret [KTK] tárgyalások kapcsán). Amennyiben az Európai Unió elfogadja az NFT-t, akkor elkezdődhet a már konkrét pénzügyi megállapodásokat részletező tárgyalás.

A tervezőcsapat azonban még korántsem lélegezhet fel, hiszen az NFT után el kell készítenie az úgynevezett operatív programokat (lásd korábban), majd az OP-k után a programkiegészítő dokumentumokat (PC-k), amelyek már konkrétabban, programszinten foglalkoznak az egyes támogatási területekkel. Az elkészült fejlesztési tervet ezt követően már csak végre kell hajtani.

Nyugati tapasztalatok

Az Európai Unióhoz csatlakozó szegényebb országok közül Portugália és Spanyolország egyaránt szolgálnak példákkal és tanulságokkal. A két ibériai ország a rendelkezésére álló támogatások 85 százalékát volt képes lehívni, ami jó aránynak számít. A tapasztalat azt mutatja, hogy az EU-támogatások országok közötti szinten egyértelműen eredményesek voltak, az országon belüli regionális különbségek azonban nem minden esetben mérséklődtek.

Az EU-támogatások sokak számára valami távoli, nehezen megfogható dolognak tűnnek, amiből az átlagember csak alig vagy egyáltalán nem érez semmit. Ennek a tévhitnek a megcáfolására érdemes megvizsgálni Spanyolország és Portugália felzárkózási törekvéseit és azok eredményét a csatlakozást követően. A két ország inkább jó példának számít, nem úgy, mint Görögország, amely egyértelműen rossz, vagy Írország, amely megismételhetetlen sikert produkált.

Éppen a rossz görög tapasztalatok és a kelet-közép-európai országok várható csatlakozása miatt szigorította az EU a támogatási rendszerét 1999 márciusában. Az Európai Tanács 1999-es berlini ülésén fogadta el, hogy a strukturális alapok támogatására azok a régiók jogosultak, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75 százalékát. Portugália és Spanyolország azonban még így is az öszszes EU-támogatás 10,3, illetve 23,5 százalékára tarthat igényt a 2000- 2006-os periódusban. Az eddigi eredmények nagyrészt biztatóak, de néhány tanulsággal is szolgálnak az újonnan csatlakozó országok számára.

Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-s támogatások éves átlagban a GDP 1,5 százalékát tették ki Spanyolországban és 3 százalékát Portugáliában. A támogatásokat elsősorban az infrastruktúra és a humán tőke fejlesztésére fordította a két ország.

Az infrastruktúra fejlesztése leginkább a közlekedést érintette, a közutakon eltöltött utazási idő Spanyolországban 10-20, Portugáliában pedig 20 százalékkal csökkent a támogatásoknak köszönhetően. Voltak azonban ennél mélyrehatóbb hatások is, Portugáliában például 1989-1999-re a vezetékes vízellátásba bekötött lakosság aránya 61-ről 99 százalékra emelkedett. Portugáliában évente 255 ezer új munkahelyet teremtettek, míg Spanyolországban az autópályák 54 százalékát, az autóutak 34 százalékát a strukturális juttatások finanszírozták (az 1992-es sevillai világkiállításra például gyorsvasút épült Madrid és Andalúzia fővárosa között). Fontos kiemelni, hogy a nemzeti részvétel mértéke igen magas mindkét országban, 50-60 százalékot is elért az infrastrukturális fejlesztésekben. A saját erőfeszítések előfeltételei tehát a támogatások sikeres felhasználásának.

A két első támogatási időszak alatt (1989-1993, 1993-1999) az EU-átlaghoz viszonyított GDP Spanyolországban 71,5-ről 82,5 százalékra, míg Portugáliában (amely egyébként kilobbizta, hogy még a 76,1 százalékos szinten is kapjon támogatást) 55,1-ről 76,1 százalékra emelkedett. Fontos megjegyezni, hogy Magyarország 54,3 százalékról indul, így minden bizonnyal 2006 után is jogosult lesz a támogatásokra. A beruházások a közvetlen munkahelyteremtés mellett olyan gazdasági hatásokkal jártak, amelyek együttesen javították a két ország gazdasági-társadalmi helyzetét, közelítve azt a fejlettebb EU-tagállamokéhoz.

Ugyanakkor nem minden területen kedvezőek az eredmények. Az országok közötti konvergencia megvalósult ugyan, de az országokon belüli régiók közti különbség nem csökkent, sőt helyenként nőtt is. A témával foglalkozó tanulmányok szerint az 1988-1998-as időszakban csak Portugáliában és az Egyesült Királyságban mérséklődtek a regionális különbségek, míg a Spanyolországban például 13,9-ről 19,1-re nőtt a regionális egyenlőtlenségi index.

Mi kell a pályázathoz?

A csatolandó mellékletek listájának meghatározása az egyes szaktárcák (OP-irányító hatóságok) feladata, de várhatóan nem tér el jelentősen a hasonló pályázati rendszerekben jelenleg alkalmazott gyakorlattól. * Indikatív lista: * aláírási címpéldány, * jogi státus igazolása, * előző évi pénzügyi beszámolók, * a saját forrás és az egyéb finanszírozási források rendelkezésre állását igazoló dokumentumok, * háttértanulmányok - pl. üzleti terv, megvalósíthatósági tanulmány, költség-haszon elemzés, környezeti hatástanulmány, műszaki tervek, * hatósági engedélyek, * lefolytatott feltételes közbeszerzési eljárás dokumentumai, * tulajdoni lap, * a megvalósításban részt vevő szakemberek önéletrajza, referenciák, * a partnerekkel, illetve a lakossággal történt egyeztetések dokumentumai, * ajánló nyilatkozatok (pl. regionális és helyi hatóságok, partnerek részéről) stb

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére