Az ügyletek jogi jellege

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 67. számában (2003. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Amikor a beszállítói, vállalkozói-alvállalkozói kapcsolatokról van szó, ezek a kifejezések alapvetően inkább a viszonyok gazdasági és kevésbé azok jogi tartalmára utalnak. A beszállítás, vállalkozás jogi szempontból a szolgáltatási és a szerződéstípusok színes palettáját fedi le, az árueladástól és -szállítástól kezdve a különféle beruházási, kivitelezési, javítási, karbantartási szolgáltatások nyújtásán, különféle tanácsadási (adó- és pénzügyek, könyvvizsgálat, jog, számvitel, humán erőforrások stb.), vagyonbiztonsági tevékenységek ellátásán, szellemi alkotások (szerzői művek, szabadalmak stb.) átengedésén keresztül a fuvarozási, szállítmányozási szolgáltatásokig.

Atipikus ügyletek

A jogászok hajlamosak arra, hogy a különféle ügyletekben, amelyek a beszállítói, vállalkozói-alvállalkozói körben jönnek létre, azonnal a Polgári Törvénykönyv által szabályozott valamelyik szerződéstípus jegyeit kezdjék keresni, azzal a céllal, hogy azt elnevezzék, és arra a törvényben rögzített szabályokat alkalmazzák, így adásvételi, szállítási, vállalkozási, bérleti, haszonbérleti, licenciaszerződésként kezelhessék.

Ez a megközelítés több okból is kissé ódivatúnak tűnhet a mai modern gazdasági viszonyok között. A Polgári Törvénykönyv szerződésekre vonatkozó szabályai ugyanis azzal a céllal születtek, hogy kipótolják a hézagokat, amelyeket a szerződést kötő felek megállapodása hagyott, illetve hogy a mindennapi élet tömeges ügyleteit egyszerűbbé tegyék, az ügyletkötés költségeit csökkentsék. A beszállítói, vállalkozói, alvállalkozói körbe tartozó szerződések esetében azonban elemi érdekük az érintett feleknek, hogy lehetőség szerint hézagoktól mentesen rögzítsék kapcsolatuk szabályait.

Ilyen körülmények között, ha szerződő partnerek kellően körültekintőek, gyakorlatilag fel sem merülhet a Polgári Törvénykönyv szerződési szabályai alkalmazásának szükségessége (vagy csak marginális kérdésekben), miután a szerződés, illetve annak értelmezése meghatározza a felek jogait és kötelezettségeit, a felmerülő kockázatokat, illetve hogy ezeket melyik félnek kell viselnie.

Szerződéstípusok keveredése

A polgári jogban szabályozott szerződéstípusok alapvetően mindig tiszta jogviszonyokat írnak le. A beszállítói, vállalkozói-alvállalkozói kör ügyletei ezzel szemben a gyakorlatban vagy keverik ezeket az elemeket (pl. a beszállító egy erőmű részére maga által fejlesztett nagyberendezéseket gyárt, szállít és szerel fel, illetve helyez üzembe, az ilyen szerződésnek vannak vállalkozási elemei - így a berendezések gyártása és felszerelése, illetve üzembe helyezése -, szállítási-adásvételi elemei - így a berendezések tulajdonjogának átruházása -, illetve adott esetben licenciaelemei -, ha a berendezések működtetéséhez szükséges know-how, szabadalmak használatát is meg kell engedni), vagy olyan tartalommal rendelkeznek, hogy már darabjaikra szedve sem feleltethetők meg a polgári jog által szabályozott szerződéstípusok közül egynek vagy többnek (pl. komplett gépjárműflotta-lízing és -fenntartási szerződések, a faktorházak szolgáltatásai).

Nemzetközi jelleg

A jogban meghatározott szerződéstípusokhoz való ragaszkodást relativizálja az is, hogy a beszállítói, vállalkozói-alvállalkozói körbe tartozó szerződések igen gyakran nemzetközi jelleget öltenek, hiszen a megrendelő gyakorta külföldi vállalat vagy vállalatcsoport. Ilyen esetben már két jogrendszer is vetélkedik azért, hogy melyik szabályai szerint ítéljék meg az ügyletet. Ha a szerződő felek el akarják kerülni az ebből eredő kockázatokat, jól teszik, ha a lehető legrészletesebben, szerződésükben rendezik a kapcsolatuk tartalmát.

Szerződési konstrukciók

Végül, de nem utolsósorban a szerződések minősítése gyakran a felek által alkalmazott szerződéses konstrukciótól függ. Ha például a beszállító a megrendelő teljes számítástechnikai vagy telekommunikációs hálózatának megvalósítására kötelezi el magát, az történhet úgy, hogy egy komplett rendszer megvalósítását vállalja, amelynek minden eleme, együttműködve, alkalmas a kitűzött funkciók teljesítésére. Ilyen esetben a beszállító felelőssége az eredményre vonatkozik, azaz a vállalkozási szerződés szabályai szerint ítélhető meg. Lehet azonban az ügyletet úgy is konstruálni, hogy a beszállító szállítási szerződés keretében adja el a hardverelemeket, a szoftverek használatára licenciajogokat enged, és vállalkozási szerződés alapján vállalja a hardverek hálózattá építését és a szoftverek felprogramozását. Érzékelhető, hogy ugyanazon cél két különböző szerződéses megoldással is elérhető. Ezért a továbbiakban nem is a Polgári Törvénykönyv szerződési típusai szerint vizsgáljuk meg a beszállítói, vállalkozói-alvállalkozói kör szerződéseit, hanem pragmatikusan azok jellemző elemei szerint.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére