A szerződések lényeges elemei

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 67. számában (2003. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A megrendelő képviselete

A beszállítói, vállalkozói kör megrendelői általában nagy multinacionális vállalatcsoportok vállalatai. Ezekre a cégekre sok esetben a rendkívüli centralizáltság és a vállalatközpont csúcsán álló anyavállalatból kiinduló "kézi vezérlés" jellemző. Emiatt az üzleti döntések számtalan szintjén mennek át a döntési hierarchiának, és amellett, hogy ez bizony igen időigényes folyamat, gyakorta keverednek a döntési és képviseleti hatáskörök. A nagyobb ügyletek megkötésénél a megrendelőt gyakorta képviselik előszeretettel a szerződést megrendelőként megkötő vállalat vállalatközponti üzletági közép- és felső vezetői, holott cégjogilag erre nem lennének jogosultak.

A kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében minden beszállító, vállalkozó jól teszi, ha informálódik a megrendelő cégnél társasági és cégjogilag irányadó képviseleti szabályokról (pl. cégkivonat, céginformáció bekérésével), és ragaszkodik hozzá, hogy a szerződést az arra jogosított képviselők (ügyvezetők, igazgatósági tagok, vezérigazgató, cégvezető, munkavállalók) írják alá (cégkivonat, aláírási címpéldányok, meghatalmazás ellenőrzése mellett), méghozzá a cégjegyzés módjára előírt szabályok szerint, azaz aki önállóan jogosult a megrendelőt képviselni, az önállóan írja alá a szerződést, aki együttes képviseleti joggal rendelkezik, az pedig a megfelelő másik személlyel együttesen jegyezze a szerződést.

Ezzel kerülhető el, hogy később a megrendelő arra hivatkozhasson, hogy a szerződést nem az arra jogosult írta alá, nem volt felhatalmazása a kikötött tartalommal való szerződéskötésre.

Preambulum

A beszállítói, vállalkozói szféra szerződései gyakorta kezdődnek ún. preambulummal, bevezető rendelkezésekkel vagy előzetes megjegyzésekkel. Sokaknak úgy tűnhet, hogy ezek csak azért készülnek, hogy a szerződéseket szövegező jogászok munkájának fontosságát támasszák alá és terjedelmét növeljék. Pedig a jól megfogalmazott ilyen rendelkezések, még ha a felekre nézve közvetlenül jogok és kötelezettségek nem is vezethetők le azokból (nem a preambulum alapján fogja a beszállító az alkatrészt eladni, a megrendelő pedig a vételárat megfizetni), fontos szerepet játszanak a felek üzleti kapcsolata létrejöttének és alapvető céljának megértésében és így a szerződés értelmezésében, olyan esetekben, amikor az üzleti partnerek nem láttak előre valamilyen, a szerződésüket befolyásoló körülményt és ezért arra nem is rendelkeztek a szerződésben.

Fontos lehet a partnerek számára a későbbiekben, hogy a szerződés tenderezéssel, versenykiírással, közbeszerzési pályázattal indult és annak szabályai szerint zajlott le, hiszen egy ilyen eljárásnak természetes velejárója a jelentős árverseny a pályázók részéről, amely a beszállító részéről később, a teljesítés során kizárja, hogy arra hivatkozzon, az általa ajánlott ár nincs arányban a szállított áruk értékével. Ugyancsak nem mindegy, hogy a beszállító gépkocsialkatrészeket szállít, és ezt a preambulum rögzíti, mert így később a megrendelő részéről nem kérhető számon, hogy azok hajómotorokba nem alkalmasak, függetlenül attól, hogy a megrendelőt a piaci változások hajómotorok gyártására kényszerítették.

A szerződés tárgya

A szállított áru, a nyújtott szolgáltatás, a megvalósítandó beruházás pontos meghatározása a beszállítói, vállalkozói kör szerződéseinek legfontosabb eleme. Ehhez igazodnak ugyanis a beszállítók, vállalkozók saját költségei, illetve az üzleten elérhető hasznuk, a szerződés teljesítésére vonatkozó felelősségük, az ellenszolgáltatás mértéke, illetve hogy bizonyos többletteljesítményekért igényt tarthatnak-e extra árra vagy díjazásra.

Gyakori hiba a szerződésekben, hogy a szerződés tárgyának meghatározása vagy nem történik meg kielégítően, vagy a szerződésben szétszórva jelenik meg, úgyhogy azután később ez igen komoly véleményeltérésekhez és vitákhoz vezet, hiszen a megrendelő hajlamos arra, hogy többet akarjon a pénzéért, mint amit a szerződés ténylegesen tartalmaz, a beszállító, vállalkozó pedig miután úgy is meglehetősen nyomott árakon szerződik a nagy verseny miatt, bizonyos, a megrendelő számára gyakorta észrevehetetlen módszerekkel próbálja költségeit csökkenteni, illetve elvileg a szerződés tárgyához tartozó kötelezettségek teljesítéséért extra bevételre próbál szert tenni.

A munkák, a projekt leírása

A vállalkozási szerződéseknél a projekt vagy a munkák leírását kell rögzíteni. Például, ha a vállalkozó feladata a megrendelő részére egy gyártócsarnok kialakítása, a szerződés tárgya meghatározható úgy, hogy a vállalkozó köteles egy meghatározott helyen levő, ipari gyártócsarnok megvalósítására a szerződés mellékletében rögzített teljesítményleírásnak és tervdokumentációnak megfelelően, komplett, első osztályú minőségben, kulcsrakészen.

A minőség meghatározása

A vállalkozói kötelezettségek közt említett néhány kötelezettségre érdemes külön is kitérni. Az "első osztályú minőség" egy műszaki szakkérdés, amelyet végső fokon műszaki szakértő tud megállapítani, de csak akkor, ha van összehasonlításra alkalmas áru vagy szolgáltatás. A vállalkozó számára, bár abból lehet kiindulni, hogy a szakmai standardok előtte ismeretesek, az ilyen előírások bizony kockázatosak, mert bizonytalansági tényező a minőség teljesítése mindaddig, amíg a hibátlan teljesítést a megrendelő nem igazolta. Addig viszont a megrendelő minőségre vonatkozó igényei a megvalósítás során igen komoly többletköltségeket, többletfeladatokat idézhetnek elő a vállalkozó terhére. Ez egyfelől a kifogástalan teljesítéssel (vagy legalább is az ahhoz való közelítéssel), másfelől pedig a műszaki-minőségi feltételek pontos meghatározásával csökkenthető.

Példa a szerződés tárgyának meghatározására

A szerződés tárgyának meghatározása persze nem jelenti, hogy a preambulum után kell következnie az áru vagy szolgáltatás teljesítésére vonatkozó összes részletszabálynak. Csupán arról van szó, hogy itt szabatosan meg kell határozni a felek legfontosabb kötelezettségeit, szolgáltatásait és ellenszolgáltatásait, amely már utalhat a szerződés más pontjaiban foglalt részletes feltételekre, illetve a szerződés mellékleteire. * Például, ha a beszállító kötelezettsége elektromos kábelek legyártása és szállítása gépkocsik elektronikai berendezéseihez, akkor a szállítási szerződés tárgyát akként lehetne meghatározni, hogy a megrendelő megrendelése alapján szállító gépjárművek elektronikai berendezéseihez való felhasználás céljából a szerződés mellékletét képező specifikációban rögzített paraméterekkel rendelkező és fajtájú, a gépjárműiparban szokásos kiváló minőségű elektromos kábelek legyártását, megrendelő részére való leszállítását és azok tulajdonjogának megrendelőre történő átruházását vállalja. * E meghatározás elegendő információval körülírja a szolgáltatandó árut, annak jellemzőit, minőségét, rögzíti a beszállítás célját, azaz gépkocsikhoz való felhasználást, illetve a beszállító alapvető kötelezettségeit, tehát azt, hogy az árukat maga köteles legyártani, eljuttatni a megrendelőhöz, és azok tulajdonjoga a megrendelőre átszáll. * Egy másik példával tovább lehet bontani a szerződés tárgya meghatározásának problémáját. A beszállító a megrendelő számítástechnikai rendszerét köteles megvalósítani. Ebben az esetben a szerződés tárgyához a következő alapvető elemek tartoznak: Először is a komplett, előre rögzített funkciókat ellátó, meghatározott tulajdonságokkal rendelkező, a megrendelő igényeinek megfelelő rendszer megvalósítása, az ilyen rendszerektől elvárható kiváló minőségben. A rendszer megvalósítása magában foglalja: * valamennyi hardveregység és -alkatrész leszállítását (megrendelőnek való átadását és tulajdonjoguk átruházását), * a működéshez szükséges szoftverek kifejlesztését és azok használati jogának átengedését (akár kizárólagosan, akár nem, korlátozottan vagy korlátozás nélkül, attól függően, hogy a felek miben állapodnak meg), * a rendszer telepítését, azaz a hardverhálózat kialakítását és a szoftverek felprogramozását, u a megrendelő munkatársainak betanítását a rendszer működtetésére és u a működés során karbantartási, támogatási szolgáltatások (azaz hibajavítások, tanácsadás) nyújtását.

A készültség meghatározása

Kulcsrakész állapot

A "kulcsrakész" állapot tulajdonképpen azt a műszaki-funkcionális készültségi fokot jelöli, amikor a vállalkozótól a megrendelő úgy veszi át a kész létesítményt, hogy az a kikötött célra való használathoz szükséges minden feltétellel rendelkezik, vagyis a megrendelő a létesítmény kulcsait kézhez véve abban megkezdheti a tevékenységét. Természetesen ez a kötelezettség is eredményezhet a vállalkozó oldalán többletfeladatokat és ebből eredő többletköltségeket, amelyek a megfelelő projekttervezéssel és dokumentálással kiküszöbölhetők.

Komplettség

Alapvetően a vállalkozási szerződésekben a megrendelők által előszeretettel alkalmazott kikötés a komplettség. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozónak, az ilyen esetekben általánosan alkalmazott átalányárért, minden olyan munkát, feladatot el kell végeznie, teljesítményeket nyújtania kell, beleértve az ezekkel járó költségek viselését is az átalányárba belefoglalva, amelyeket a szerződés tárgyát részleteiben meghatározó dokumentumok és a szakmai szokások szerint el kell végezni, teljesíteni kell annak érdekében, hogy a szerződés tárgyát képező létesítmény, rendszer, mű, szolgáltatás folyamatos és rendeltetésszerű működéséhez, illetve használatához szükségesek, függetlenül attól, hogy a szerződés részét képező dokumentumok (specifikáció, teljesítményleírás, engedélyezési és kiviteli tervek, anyagkiírás stb.) tartalmazzák vagy sem.

A komplettség kikötése, átalányár alkalmazása mellett, gyakorta azt a kis nyereségtartalmat is elviheti, amely a nyomott árak mellett egyáltalán még a vállalkozónak megmarad, vagy akár ráfizetésessé teheti az üzletet. Miután a vállalkozók gyakorta kénytelenek a komplettséget is bevállalni, annak kockázatait csak a projekt megfelelő elemzésével és az árajánlat kidolgozása során minden ilyen lehetséges kockázat beépítésével lehet csökkenteni.

Nyilatkozat a körülmények ismeretéről

Gyakori kikötése a megrendelőknek, hogy a beszállító nyilatkozzon a teljesítést és a szerződéses árat befolyásoló mindenféle személyi (pl. munka-erőpiaci helyzet), tárgyi (pl. nyersanyagellátás biztosítottsága), környezeti (pl. időjárási, talajviszonyok), műszaki (pl. energiaellátás megléte) körülmény teljes körű ismeretére, illetve arra vonatkozóan, hogy ezeket az ajánlatába bekalkulálta.

A többletteljesítmények kezelése

A szerződés tárgyával kapcsolatosan további kérdés a szerződés lebonyolítása során nyújtott többletteljesítmények kezelése. Gyakorta előfordulhat, hogy a megrendelő vagy azért, mert rosszul kalkulált, vagy azért, mert a piaci konjunktúra arra kényszeríti, a beszállított árukból többletmennyiséget rendel meg. Az is lehetséges, hogy a megrendelő az irodaháza kivitelezése során módosítja igényeit, és a műszaki leírásban rögzítettnél költségesebb megoldást vár el a vállalkozótól. Az is mindennapos, hogy a vállalkozó a kivitelezés során észleli, hogy a műszaki tartalomból kifelejtett fontos elemeket. Mindegyik eset egytől egyig a beszállító, vállalkozó többletteljesítményét, de egyben többletköltségét is jelenti.

Áruszállítások

Az áruszállításoknál a többletigények kezelése viszonylag egyszerű, hiszen a megrendelések, lehívások alapján a megrendelő a megállapodott vételárat megfizeti. A különféle szolgáltatásokra irányuló szerződéseknél a díjazás meghatározható úgy, hogy a teljesítmény növekedése a díjazás növekedését is maga után vonja (pl. óradíjas megállapodás az adószakértővel, a feldolgozott bizonylatok számától függő díjazás a könyvelőnek stb.). Átalánydíjazás esetében viszont, ha nem kellően érvényesíti az érdekeit a beszállító, vállalkozó a szerződéskötéskor, úgy a megrendelő gyakorlatilag a végtelenségig növelheti a terhelést anélkül, hogy a díj növekedne, ezért célszerű beépíteni valamilyen mechanizmust, amely átalánydíj esetében is, egy bizonyos teljesítmény meghaladása esetére a díj emelkedését eredményezi.

Beruházások

A beruházások esetében a legbonyolultabb a helyzet, hiszen a megrendelők a lehető legalacsonyabb árért a lehető legszélesebb műszaki-funkcionális tartalmat akarják megkapni a vállalkozótól. Az is igaz viszont, hogy a vállalkozói díjhoz azért a műszaki dokumentáció által jól körülhatárolható teljesítmény tartozik. Ha azonban a teljesített szolgáltatások a műszaki dokumentációból levezethető tartalmon túlmennek, azért elvileg a vállalkozót, alvállalkozót a vállalkozói díjon felüli ellenérték illetné meg. Ezt a lehetőséget próbálják a megrendelők, fővállalkozók puhítani az előbbiekben említett minőségi osztály, komplettség, illetve a körülmények ismeretére vonatkozó nyilatkozat kikötésével, vagy a vállalkozói díj túllépési lehetőségének egyszázalékos mértékben való maximalizálásával. De még a fellazított rendben is lesznek olyan teljesítmények, amelyek a legtágabbra feszített határokon is túlmennek, és többletdíjazást igényelnek.

A többletteljesítmények kezelésének legbiztosabb módja a megfelelő pótmunkakikötések alkalmazása. Ebben egyfelől meghatározható, hogy mely munkák (általában a műszaki leírásban és tervekben fel nem tüntetett - és komplettség esetén a rendeltetésszerű használathoz nem szükséges -, a megrendelő/fővállalkozó által igényelt vagy a teljesíthetőség eléréséhez szükséges teljesítmények) tartoznak e körbe, milyen módon történjen a pótmunkák elrendelése (általában bármelyik fél általi kezdeményezés után szabályszerű, lehetőség szerint írásbeli megállapodással pl. naplóbejegyzéssel) és milyen alapon történjen a díjazás megállapítása (általában anyagár és munkadíjlista, amely a szerződés melléklete).

Konkretizálás, definiálás

Végül, de nem utolsósorban a szerződés tárgyával kapcsolatosan ki kell térni azokra a helyzetekre, amikor a szerződés tárgya az ajánlatkéréskor vagy a szerződéskötéskor még egyáltalán nem konkretizálódott. Ilyenkor csak nagyjából, a szállítandó áru, nyújtandó szolgáltatás vagy megvalósítandó beruházás lényege van meghatározva, vagy azért, mert a megrendelő maga sem tudja a részleteket meghatározni, csak a célt, mert a szükséges szakértelemmel nem rendelkezik, vagy azért, mert eleve a szerződés tárgya valami újdonság létrehozása (pl. az informatikai rendszer megvalósítása, gyártási eljárás kidolgozása, új típusú termék vagy a megrendelő igényeihez szabott szoftver kifejlesztése).

Ilyen szerződéseknél a beszállító vállalkozó kockázatai hatványozottak, hiszen az ajánlattételkor vagy a szerződés megkötésekor nem tudja, hogy a kikötött ár fedezi-e valamennyi költségét, lesz-e haszon az üzleten, mi az a teljesítménytartalom és színvonal, amelyet már szerződésszerűként a megrendelő elfogad. Az ilyen szituációk csak megfelelő szerződéses szabályozással kezelhetők, ha egyáltalán erre a beszállítónak, vállalkozónak lehetősége van. Ilyenkor alapvetően a teljesítmény végső definiálásának és megrendelő általi elfogadásának metódusa, illetve ehhez igazodóan az ár, díj esetleges korrekciójának módja kell, hogy a szerződéses kikötések tárgyát képezze.

Ár

A beszállítói, vállalkozói, alvállalkozói üzleti viszonyok legneuralgikusabb pontja az ár és a fizetési feltételek szabályozása, de még inkább a szerződésszerű fizetés kikényszerítése.

Az ár tartalma

Az ár esetében nem is annak meghatározási módja, tehát az, hogy fix árról, egységárról, darabárról, átalányárról, óradíjról, mozgóárról stb. van-e szó, a lényeges, hanem az, hogy elég világos-e, hogy az ellenérték (ár, díj) a beszállítónak, vállalkozónak, alvállalkozónak pontosan milyen szerződéses kötelezettségeire, azaz milyen költségeire és kockázataira nyújt fedezetet, azaz hogy mit tartalmaz az ár. Ez negatíve nézve azt is megmutatja, hogy melyek azok a kötelezettségek, szolgáltatások, feladatok, amelyek a megrendelőt terhelik, amelynek költségeit tehát neki kell viselnie. A későbbi viták elkerülése azt indokolja, hogy e tekintetben pontos és kimerítő szabályozás kerüljön a szerződésbe.

Az ár módosítása

Amennyiben a beszállítónak, vállalkozónak lehetősége van az ár, díj módosítására, lényeges eleme a szerződés a módosítás metódusának pontos rögzítése (pl. az inflációs ráta forrásának, időpontjának hatályossá válásának; az árkövető klauzuláknál figyelembe veendő tényezők, mint nyersanyag-, munkabérköltségek, egyéb tényezők; az árfolyamkikötések számítási módjának meghatározása).

Fizetési feltételek

A legnagyobb jelentőséggel a beszállító, vállalkozó számára a fizetési feltételek bírnak.

"Hitelező" beszállítók

Sok minden attól függ, hogy mennyi előfinanszírozási terhet és költséget kell bekalkulálnia a szerződéses árba. Bár a megrendelők - nagyvállalatok lévén - nem jelentenek fizetésképtelenségi kockázatot, előszeretettel "hiteleztetnek" maguknak beszállítóikkal, vállalkozóikkal oly módon, hogy meglehetősen hosszú fizetési határidőket kötnek ki, amelyek akár a számlabenyújtástól számított 90-120 napot is kitehetnek. Ez már áruszállítás vagy időszakonként visszatérő szolgáltatások (pl. tanácsadás) esetén is komoly megterhelést jelenthet a beszállító számára, hiszen annak költségei már a teljesítés előtt, illetve alatt felmerültek, viszont csak a fizetési határidő lejárta után térülnek meg.

Ütemezett fizetés

Ennél is rosszabb lehet a helyzet a beruházásoknál, ahol a vállalkozó a díjához csak hosszabb idő alatt, bizonyos ütemezés szerint jut hozzá, amely folyamat akár éveket vehet igénybe, különösen, ha figyelembe vesszük az esetleges garanciális visszatartozásokat is.

Előfinanszírozás

A fenti helyzet komoly következménnyel jár. A beszállítói, vállalkozói szférába csak olyan vállalatoknak szabad belépni, amelyek pénzügyileg kellően erősek, illetve rendelkeznek a megfelelő banki háttérrel, stabil gazdálkodással ahhoz, hogy az előfinanszírozás terhét anélkül tudják vállalni, hogy veszélybe kerülne a kiegyensúlyozott működésük. (Magyarul, a hosszú fizetési határidő vagy fizetési késedelem akár nagyobb összegű kintlevőségek esetén sem okozhat nehézségeket a beszállító, vállalkozó mások irányában fennálló fizetési kötelezettségeinek teljesítésében.)

Sajnálatosan a mai magyarországi viszonyok között úgy tűnik, mintha ez a szempont nem érvényesülne, mert alulfinanszírozott, gazdaságilag gyenge lábakon álló vállalatok sokasága próbál belépni a piacra beszállítóként, alvállalkozóként, majd amikor az előfinanszírozást nem bírják erővel, magukkal rántják a csődbe saját alvállalkozóikat és beszállítóikat is, hiszen azok sem fognak hozzájutni árujuk vagy szolgáltatásuk ellenértékéhez. Ez az oka azon a végtelen tartozási láncnak és csődhullámoknak, amelyek a magyar gazdaságot jellemzik.

Az előfinanszírozás terheinek csökkentésére vannak megoldások, lehet refinanszírozási hitelben, faktorálásban, forfait ügyletekben, váltóleszámítolásban, a saját beszállítókra, alvállalkozókra történő áthárításban gondolkodni, de ezek közül, az utóbbi kivételével, mindegyik feltételezi a komoly banki háttér meglétét, amellyel csak kevesen dicsekedhetnek.

Fizetési biztosítékok

A fizetési feltételeknél még röviden utalni kell arra is, hogy a megrendelő fizetésképtelenségének vagy nemfizetése kockázatának kiküszöbölésére természetesen alkalmasak lehetnek a különféle szerződéses biztosítékok és fizetési módok, mint a tulajdonjog-fenntartás, a biztosítéki engedményezés, az inkasszó, akkreditív, a kezesség és bankgarancia vagy a zálogjog. A beszállítók, vállalkozók azonban ritkán vannak abban a helyzetben, hogy ilyen biztosítékot köthessenek ki a megrendelőkkel szemben. Ezért csak a megrendelők jogi és gazdasági státusának jó kiismerése és a szerződéses kapcsolat fennállása alatti folyamatos követése nyújthat valamiféle segítséget a kockázatok kiküszöbölésére. Adott esetben ugyanis nem mindegy, hogy a megrendelőnek mennyi a jegyzett tőkéje, mit mutatnak a cégbíróságon letétbe helyezett éves beszámolói, hogy éppen fuzionál, vagy tulajdonosi szerkezetében jelentős változás következett be, fizetésképtelenné vált, vagy egész menedzsmentjét leváltották, esetleg részvényeinek tőzsdei árfolyama zuhanni kezd.

Vis maior

Sok beszállító, vállalkozó nem tulajdonít kellő jelentőséget a teljesítést és a szerződést befolyásoló körülmények ismeretéről szóló nyilatkozat lehetséges következményeinek, és nem veszi figyelembe kalkulációiban. Ennek fő oka az, hogy úgy gondolják: a vis maior eseményekre vonatkozó hivatkozással majd ki tudják védeni a kockázatokat, hiszen az említett körülmények igen közel állnak a vis maior laikusok által vélt felfogásához. A valóság azonban az, hogy a vis maior jogi fogalma ennél szűkebb, csak azok a jelenségek tartoznak e körbe, amelyeket a szerződő felek egyike sem láthatott előre, a kialakulását megakadályozni sem tudja, és a kialakulás után egyikük sem tudja elhárítani azt. Nem véletlenül mondták a régi rómaiak a vis maiorra, hogy az olyan hatalom, amelyet emberi erő nem tud legyőzni. * Vegyük például azt az esetet, ha a vállalkozónak az a feladata, hogy a késő ősz és tél folyamán elektromos transzformátorokat telepítsen. Ilyen esetben előre látható, hogy téli és rossz időjárási viszonyok is előfordulhatnak, amelyek hatással lehetnek a teljesítési határidő betartására. A technika mai állása szerint arra nem feltétlenül hivatkozhat a vállalkozó, hogy ilyen időjárás mellett nem tudja a kivitelezést folytatni, mert bár többletráfordítással, de megoldható, hogy a telepítési helyen fűtött sátrakat állítson fel, amely alatt a munkavégzés folyik. A tél és rossz idő ez esetben tehát nem vis maior. Ha tehát a vállalkozó az árába előre nem kalkulálta be ezeket a többletkockázatokat, vagy a szerződésben nem kötötte ki, hogy a téli vagy rossz időben végzett munkáért felár illeti meg, csak két rossz között választhat, ha nem akar késni az átadással és kötbért fizetni. Vagy a jobb időjárású napokon több munkaerőt alkalmaz, és többletköltségekkel ezeken kísérli meg rohammunkában a teljesítést, vagy a rossz időben is folytatja a kivitelezést, és ugyancsak többletköltségek vállalásával megteremti ennek feltételeit.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére