Teher alatt nő az ipari park

A létesítmények fele fejlődése kezdeti stádiumában van

Az ipari parkok kialakulása Magyarországon az 1990-es évek elején spontán módon indult meg, a vállalkozások (elsősorban multinacionális cégek) és a helyi önkormányzatok kezdeményezésére. Ezzel egy időben a kormány is felismerte, hogy az ipari park a gazdaságfejlesztés egyik igen fontos intézménye, amely egyaránt eszköze a befektetések ösztönzésének, a munkahelyteremtésnek, a technológiai szint emelésének, valamint a területi egyenlőtlenségek mérséklésének.

A kormányzati szabályozás 1997-ben kezdődött el, az ipari park cím pályázati rendszer meghirdetésével. Ezt követően az ipari park, mint sajátos gazdaságfejlesztési intézmény, rendkívül gyorsan fejlődött és terjedt. 2001-ig az ipari parkok száma és teljesítménye (árbevétele és exportja) 1997-hez képest több mint ötszörösére nőtt, a vállalkozásaikban foglalkoztatottak száma pedig megnégyszereződött.

A dinamikus növekedésnek köszönhetően 2001-re az ipari parkok már jelentős tényezőivé váltak az ország ipari termelésének: az itt működő vállalkozásokban dolgozik az ipari foglalkoztatottak 14 százaléka, ezekben állítják elő az ipari árbevétel 26 és az ipari export 38 százalékát. A korszerű termelési eljárások, valamint technika alkalmazásában is élen járnak. Ennek köszönhetően az itt működő vállalkozások egy foglalkoztatottra jutó termelése az ipari átlag 1,9-szerese.

Az ipari parkokban az ipari park cím elnyerésének időpontjához viszonyítva a betelepült vállalkozások száma 660-nal, a foglalkoztatottak száma 44 ezerrel, a termelőberuházások összértéke – összehasonlító áron – 680 milliárd, a termelési érték 2300 milliárd forinttal nőtt.

Jelenleg 160 terület, illetve szervezet rendelkezik ipari park címmel, ezek viszonylag egyenletesen oszlanak meg az országban, s így településeink 30 km sugarú körzetében legalább egy ipari park található.

Hiányzó kormányprogram

A kormány 1996-ban kötelezte el magát az ipari parkok hálózatának tudatos fejlesztésére. 2000-ig azonban a kormányzat nem munkált ki konkrét, átfogó stratégiát, így az állami szerepvállalás is esetleges volt. 2001-ben megszületett a tízéves ipari park program, amely többek között a parkok számának növelését irányozza elő (az évtized végére 250), valamint a szolgáltatások minőségi fejlesztésével az innovatív vállalkozások betelepülését tűzi ki célul. Ezt a koncepciót előzetesen nem egyeztették az Ipari Parkok Egyesületével (IPE), sőt e szervezet kiegészítő javaslatait azóta sem építették be, és érdekegyeztetésre sem került azóta sor. A programmal kapcsolatos legfőbb kifogás az, hogy az ország ipari parkokkal való lefedettsége már 2000 végén (amikor 133 ipari parkot tartottak nyilván) szinte teljes volt. Ráadásul az állami támogatások még inkább elaprózódnak, ha a rendelkezésre álló forrásokat további száz parkkal kell megosztani.

Az ipari parkoknál kétlépcsős pályázati rendszer van érvényben, amit a gazdasági tárca irányít. Az első lépésben egy minősítési eljáráson a pályázó megszerezheti az ipari park címet. Ezt követően a név viselői pályázhatnak az ipari park beruházását segítő konkrét támogatásokra.

1997-2001 között az egymást követő kormányzatok 8,22 milliárd forintot fordítottak 63 ipari park fejlesztésére. Ezzel a támogatással 19,3 milliárd forint értékű infrastruktúra épült ki. Egymilliárd forint közvetlen kormányzati támogatás (több év átlagában) mintegy ezer munkahelyet hoz létre, az ipari parkok esetében ez az arány kedvezőbb: körülbelül 44 ezer munkahely jött létre.

A jelenlegi pályázati rendszer sem kedvez igazán az ipari parkoknak. A "Logisztikai központok és ipari parkok minőségi szolgáltatásának fejlesztése" címmel kiírt (SMART-2003-4-es kódszámú) pályázatra 500 millió forintot különítettek el. Csak hát ez az összeg igen csekély, ráadásul maximum 15 nyertes részesülhet belőle, ami azt jelzi, hogy a gazdaságpolitika továbbra sem fordít kellő hangsúlyt az ipari parkokra.

Érettség és tőkehiány

A nemzetközi tapasztalatok szerint az ipari parkok 7-10 év alatt jutnak el az induló stádiumból az érett szakaszba. A folyamatot más-más fejlesztési súlypontok jellemzik. Az induló szakaszban történik az alap-infrastruktúra megteremtése, a növekedésiben a tömeges betelepítés és a szolgáltatások gyors és minőségi fejlesztése, az érett stádiumban pedig a szolgáltatások differenciálódása.

A jelenleg ipari park címmel rendelkező parkjaink közül mintegy 40 jutott érett szakaszba (legalább 10 vállalkozást letelepítettek, és azok legalább 500 főt foglalkoztatnak), 38 növekedésiben van, a parkok fele pedig fejlesztésük induló és kezdeti stádiumánál tart.

Az összes ipari park beruházásigénye – becslések szerint – 150-200 milliárd forint. Ez főként abból adódik, hogy a zöldmezős invesztícióval létrejöttek teljes infrastruktúrája még nincs kiépítve. Az önkormányzatok a milliárdos beruházásokat nem képesek felvállalni. Így a tényleges beindításhoz befektetőkre (és betelepülőkre) van szükség. Azonban – a kockázatok minimalizálása végett – amíg nincs betelepülő, nincsen befektető sem, és amíg nincs befektetés, nem jönnek a "lakók" sem. Az ördögi körből gyakran egy multinacionális vállalat belépésével lehet kitörni: egy ilyen cég képes több milliárdot invesztálni, és beszállítóival "feltölteni" a park üres helyeit. Megoldás lehet még ingatlanbefektető bevonása, csak hát ezek többsége már máshol lekötötte tőkéjét. Újabb külföldi tőkéstárs idecsábítása pedig szisztematikus marketinget igényelne az ipari parkok vezetőitől, amire sokaknak nincsen elég kvalitása, kapcsolati tőkéje.

Többletszolgáltatások

Az ipari parkok hatékony működéséhez elengedhetetlen feltétel a közmű (víz-, csatorna-, villamosenergia-, ezen belül ipariáram-, gáz-, burkolt út- és vezetékestelefon-hálózat, valamint a közvilágítás) megléte. A többlet-infrastruktúrát az internet, az ISDN, illetve ADSL, a bérelt vonali lehetőség adja. Az ipari park különlegessége egy átlagos telephelyhez képest többek között abban rejlik, hogy a betelepülő vállalkozások számára a parkot üzemeltető cég különféle többletszolgáltatásokat nyújt. Az ipari parkok azonban összességében viszonylag kevés szolgáltatást kínálnak.

Az ipari parkok kiterjedt kapcsolatrendszere hozzásegítheti a cégeket a hatékonyabb működéshez. Az innovációs és transzferközpontok új ötlethez, eljáráshoz, technológiához juttatják a vállalkozást, amely ezáltal csökkentheti költségét, növelheti termelését, és többletprofitra tehet szert. A kutatóintézetekkel és felsőoktatási intézményekkel kialakított szoros kapcsolat gyümölcse lehet a nagyobb tudásbázis és a több értékes információ. A kockázatitőke-társaságok, valamint az egyéb befektetők pedig a jelentős beruházások (K+F-projektek, kapacitásbővítés, technológiaváltás) pénzügyi finanszírozásában kapnak meghatározó szerepet.

A parkokon belül kevés olyan intézmény működik, amelyik generálná az innovációt, segítené az optimális készletgazdálkodást. A parkok – néhány kivételtől eltekintve – nincsenek kapcsolatban transzferközponttal. Mentségükre legyen mondva, Magyarországon még kevés ilyen intézmény van. Hasonló a helyzet a kockázatitőke-társaságokkal és a technológiai inkubátorokkal is. Az valamelyest biztató, hogy a parkok csaknem fele kapcsolatban áll egyetemekkel, főiskolákkal.

Az intézményekkel és társaságokkal kialakított kapcsolat erőssége nagymértékben függ az ipari park és az adott intézmény távolságától. Összesen hat parkban van logisztikai központ.

Lehetőség az előnyszerzésre

Az ipari parkok akkor működnek hatékonyan, ha a vállalkozásaikat olyan előnyhöz juttatják, amelyet azok más körülmények között nem tudnának elérni. Ám – a GKI Gazdaságkutató Rt.-ben végzett felmérés szerint – az állapítható meg, hogy a vállalatok az ipari parkba történő betelepedéssel nem tesznek szert kiemelkedő haszonra; a többség számára közömbös, hogy azon belül vagy kívül tevékenykedik.

A vállalatok az adókedvezményt értékelték kizárólag az ipari parkban elérhető előnyként. Az ingatlanárakról viszont úgy vélik, hogy azok az ipari parkon kívül olcsóbbak. A vámszabad területeken is nagyobb kedvezményben részesülnek a cégek, ha azok nem ipari parkon belül vannak. A vállalatok úgy vélik, hogy számukra előnyösebb, ha az innovációs központ nem az ipari parkon belül található.

A feltételezett előnyöket – miszerint az ipari park fejlett infrastruktúrát nyújt és széles kapcsolatrendszerével a vállalatokat segíti – a cégek nem igazolták egyértelműen vissza. Igaz, számos társaságnak származik előnye a jól kiépített infrastruktúrából, a széles kapcsolatrendszerből, de ugyanannyi cég állítja azt, hogy parkon kívül előnyösebben tud hozzájutni ezekhez, másrészt az előnyök nem csak az ipari parki vállalkozások számára érhetőek el.

Az ipari parkok többsége előszeretettel hangsúlyozza: a szolgáltatások széles skáláját magas színvonalon kínálja. A betelepültek válaszai azonban ezt az állítást többnyire nem igazolják. A vállalatok szerint leginkább a jogi szolgáltatásokkal vannak problémák. A nagyvállalatok a tanácsadás minőségére és/vagy mennyiségére panaszkodnak, míg a kisvállalkozások az adminisztratív szolgáltatásokkal nincsenek megelégedve.

EU-csatlakozás: a verseny élesedik

Az 1957-ben elfogadott Európai Megállapodás 62. cikkelye kimondja, hogy a benne foglalt alapelvekkel összeegyeztethetetlen "bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy előnyben részesít egyes vállalatokat vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget". Az egyes államok nem támogathatnak gazdasági társaságokat, mert akkor azok a fejlesztést mellőzik; erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy lobbizással szerezzenek növekedésükhöz központi forrást. Mindez az elmúlt évtizedekben a nemzeti (kormányzati) iparpolitikákat abba az irányba vitte az EU-ban, hogy az ösztönzést, a támogatásokat mindjobban területi elven, áttételesen, döntően preferált infrastruktúra-fejlesztések, illetve szolgáltatások formájában juttassák el a gazdaság szereplőihez. E törekvések érvényre juttatásában különösen az ipari parkok bizonyultak megfelelő struktúráknak.

Az EU ipari parkjai a magyar parkok közvetlen versenytársaivá válnak a csatlakozásunk után, a piaci küzdelem kiélezettebb lesz. Az Unión belüli versenyhelyzetünk javítását alapvetően az ipari parki szolgáltatások bevezetése, színvonaluk javítása, és ezzel egyidejűleg olcsóbbá tétele szolgálhatja.

Célszerű volna a parkokat hálózatba szervezni. A hálózatosodás egyik feltétele, hogy az ipari parkok honlappal rendelkezzenek, illetve létrejöjjön egy olyan portál, amely az összes ipari parkot átfogja, integrálja. 15 éves távlatban elképzelhető a hazai ipari parkok specializálódása: szakterületek szerint (biotechnológia, gépipar, mezőgazdaság, elektronikai és híradás-technikai, fémalapanyag-fémfeldolgozás, építőipar) és parktípusok szerint (tudományos, technológiai, kereskedelmi park, innovációs központ).