Szövetkezeti vagyoni viszonyok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 66. számában (2003. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Szövetkezeti üzletrész

A szövetkezeti üzletrész tagsági jogokkal kapcsolatos, de nem tagsági jogokat megtestesítő, tehát kívülállók által is megszerezhető forgalomképes vagyoni értékű jognak vagy forgatható értékpapírnak minősül attól függően, hogy a szövetkezet az üzletrészről kiállított-e értékpapírt, vagy sem.

Az alvagyoni jelleg meghatározása

A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében a szövetkezeti üzletrész közös, illetve különvagyoni jellegét az határozza meg, hogy:

- az üzletrészt megszerző házasfél az üzletrészjuttatás alapjául szolgáló vagyoni hozzájárulást a közös vagy a különvagyonából, a személyes közreműködést pedig az életközösség kezdete előtt vagy a végleges különválást követően, illetőleg az életközösség tartama alatt nyújtotta, illetve fejtette ki, továbbá hogy

- a szövetkezet vagyongyarapodása az életközösség kezdete előtt és annak megszűnése után, illetőleg az életközösség tartama alatt az átlagosnak megfelelő vagy attól lényegesen eltérő volt-e.

Közös vagyonnak minősül az életközösség tartama alatt a szövetkezetben ledolgozott évekre tekintettel megszerzett szövetkezeti üzletrésznek az életközösség tartamára eső időarányos része.

A tag házastárs halála esetén a tagsági viszonyban töltött vagy a szövetkezetben ledolgozott évek után járó szövetkezeti üzletrész

- közös vagyonba tartozik akkor, ha az arra vonatkozó alanyi jogosultságot még életében maga a tag házastárs szerezte meg,

- a tag házastárs leszármazójának a magánvagyonába tartozik viszont akkor, ha az arra való alanyi jogosultságot a tag házastárs tagsági viszonyára, vagy az általa a szövetkezetben ledolgozott évekre tekintettel, a tag házastárs halála után az örököse nem a tag házastárs általános jogutódjaként, öröklés jogcímén, hanem a saját alanyi joga alapján szerezte meg.

Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény (új Szvt.) hatálya alá tartozó úgynevezett új szövetkezetek esetében a közös vagyon tárgya már nem a szövetkezeti üzletrész, hanem az annak helyébe lépett érték, tehát

- a nem új szövetkezeti tag házastárs új szövetkezet által megvásárolt, majd bevont és megsemmisített szövetkezeti üzletrészének értékeként már kifizetett készpénz vagy a vételár-követelés,

- az új szövetkezeti tag házastárs szövetkezeti részjegye által tanúsított vagyoni hozzájárulás összegének a bevont szövetkezeti üzletrész névértékével arányos része.

A szövetkezeti üzletrész értéke

A szövetkezeti üzletrész házastársak között elszámolható értékét

- elsődlegesen összehasonlító adatok alapján, tehát az ugyanazon szövetkezet üzletrészeinek az átruházásra vonatkozó adásvételi szerződésekben feltüntetett eladási árak alapulvételével, ennek hiánya vagy aggályos volta esetén

- másodsorban az érintett szövetkezet által közölt visszavásárlási árral azonos összegben,

- harmadsorban pedig a névérték összegében kell meghatározni.

Köztudomású ugyanakkor, hogy a szövetkezeti üzletrészeknek valós forgalma nem volt, ezért azok forgalmi értéket egyáltalán nem képviseltek, vagy a forgalmi értékük a névértékük töredékét sem tette ki, ezért a közös tulajdon magához váltással történő megszüntetése esetén a valós forgalmi értéket meghaladó névérték elszámolása méltánytalan eredményre vezethet.

A szövetkezeti üzletrész házastársak közötti megosztása

A szövetkezeti üzletrész házastársak közötti megosztása a forgalomképes vagyoni értékű jogok megosztására, tehát a Ptk. 328-333. §-ainak a polgári jogi engedményezésre és tartozásátvállalásra vonatkozók szerint történhet akkor, ha a szövetkezeti üzletrész forgalomképes vagyoni értékű jognak minősül, mert arról a szövetkezet értékpapírt nem állított ki.

A forgatható névre szóló értékpapírok megosztására (váltóátruházásra) vonatkozó szabályok szerint történhet a megosztás, ha az értékpapír kiállítása megtörtént. Ilyenkor a szövetkezeti üzletrésznek a nem üzletrész-tulajdonos házastárs általi megszerzése és az abból eredő jogoknak a szövetkezettel szembeni érvényesíthetősége mindkét esetben feltételezi, hogy a tulajdonosváltozást bejegyezték a szövetkezet által vezetett nyilvántartásba.

A házastársak közös tulajdonát képező szövetkezeti üzletrésznek a vagyonmérlegből való kihagyása sérti a teljes körű vagyoni rendezés elvét. A szövetkezeti üzletrészek házastársak közötti elszámolásának a legcélszerűbb módja az, ha a bíróság a közös tulajdonú üzletrészeket azok névértékének az alapulvételével természetben megosztja (LB 22. sz. EH - Hiv. Gyűjt. 1999/ 1/22), mert a valós forgalmi értéket meghaladó névérték elszámolása méltánytalan eredményre vezethet.

Szövetkezeti részjegy

A szövetkezeti részjegy a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény (régi Szvt.), az 1992. évi I. törvény (Szvt.) és a 2000. CXLI. törvény (új Szvt.) hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében egyaránt olyan forgalomképtelen vagyoni értékű jognak minősül, amely

- tagsági jogviszonyhoz kötött, szövetkezeti tagsági jogviszonyt azonban csak az illetékes szövetkezeti szervnek a tagfelvételi kérelem tárgyában való döntése hozhat létre,

- nem ruházható át, nem örökölhető, és mentes a tag tartozása miatti végrehajtás alól,

- névértéke a tag vagyoni (pénzbeli és nem pénzbeli) hozzájárulásának összegével azonos, és

- amelynek névértékét, valamint a tagsági jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket a szövetkezet által a tag részére kiállított okirat tanúsítja, de nem testesíti meg.

A szövetkezeti részjegy értéke

A szövetkezeti részjegyet a régi Szvt., az Szvt. és az új Szvt. egyaránt forgalomképtelen vagyoni értékű jognak tekinti ugyan, a tagnak a szövetkezeti részjegyen alapuló elszámolási igénye azonban

- a régi Szvt. hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében a részjegy eredeti összegére korlátozódik,

- az Szvt. hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében ezenfelül a közgyűlés által ilyen célra létesített külön tartaléknak a tagra eső részére,

- az új Szvt. hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében pedig a szövetkezet - értékelési tartalék és lekötött tartalék figyelmen kívül hagyásával meghatározott - saját tőkéjének a tag által teljesített vagyoni hozzájárulással arányos részére is kiterjed.

Ebből viszont az következik, hogy az Szvt. és az új Szvt. hatálya alá tartozó új szövetkezeti tagsági jogviszony mint forgalomképtelen vagyoni értékű jog esetében a házastársi közös vagyon tárgya és értéke már nem magával a szövetkezeti, illetve az új szövetkezeti részjeggyel, illetve annak névértékével, hanem a részjegy által tanúsított azoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és kötelezettségeknek az összességével azonos, amelyek a tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a szövetkezetnek az életközösség megszakadásakori megszűnése esetén az elszámolási igénye alapján megilletnék, illetve terhelnék.

Ez az érték (a gazdasági társaságbeli részesedések mint a közös vagyon tárgyának értékéhez hasonlóan)

- a szövetkezet életközösség megszűnésekori, illetve közös vagyon megosztásakori létszakától, valamint

- attól függően határozható meg, hogy a szövetkezet az Szvt. vagy az új Szvt. hatálya alá tartozik-e.

A szövetkezeti részjegyen alapuló elszámolási igény

- az Szvt. hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében a tag házastárs szövetkezeti üzletrészének értékét nem tartalmazza, azt tehát külön be kell állítani a vagyonmérlegbe,

- az új Szvt. hatálya alá tartozó szövetkezetek esetében viszont a tag házastárs szövetkezeti üzletrészének értékét magában foglalja, ezért az a vagyonmérlegbe külön nem állítható be.

Megosztás a házastársak között

A szövetkezeti részjegy tagsági jogviszonyhoz kötött és forgalomképtelen jellege miatt nincs jogi lehetőség ezért arra, hogy a szövetkezeti részjegyeket vagy azok egy részét a bíróság az azokkal ténylegesen rendelkező tag házastárs tulajdonából a másik - akár tag, akár nem tag - házastárs tulajdonába adja. A szövetkezeti részjegy házastársak közötti megosztásának az egyetlen szóba jöhető módja tehát az, ha a bíróság az említett vagyoni értékű jog értékét a tag házastárs terhére állítja be a közös vagyon mérlegébe, és annak elszámolása során úgynevezett kompenzációs megoldást alkalmaz, tehát a másik házastárs ezzel összefüggő igényét hasonló értékű más vagyontárggyal, vagy megfelelő értékkülönbözetben való marasztalással, illetőleg a kettő kombinációja útján elégíti ki.

Az összeállítást készítette:

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére