Középtávú esélyek a gazdaságban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 66. számában (2003. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A magyar gazdaság fejlődése a szerényen javuló külgazdasági adottságok ellenére sem éri el a kívánatos szintet. A mérsékeltebb ütem összefügg az egyensúly gyengülésével, a versenyképességi problémákkal, a megtakarítások és a fejlesztések elmaradásával. A középtávú gazdasági kilátásokról készített kormányzati és kutatói prognózisok is csak egy-két év múlva látnak esélyt a javulásra. A kincstár optimistább előrejelzése már csak az euró bevezetésének kitűzött időpontja miatt is indokolt...

Lassú javulásra számíthatunk

Az utóbbi hónapokban a világgazdaságban és a nemzetközi politikában viszonylag csendes periódusnak lehettünk tanúi. A gazdasági folyamatokat alapvetően befolyásoló iraki konfliktus (a bizonytalanság, majd a háború) lezárult, a feltételezettnél gyorsabban és kevesebb áldozattal megfékezték a SARS-járványt, bár a terrorizmus veszélye fennmaradt, de látványos akciókra szerencsére alig került sor. Az olaj hordónkénti ára az előre jelzett 22-28 dolláros felső sávjában stabilizálódott, s a sokak által reális lehetőségként említett defláció sem hátráltatta a szerkezetváltást.

A feszültséggócok felszámolása, megszüntetése értelemszerűen nem oldotta meg a világgazdaság egy évtized alatt felhalmozódott strukturális problémáit, a viszonylag békés időszak viszont kedvező feltételeket teremtett azok orvoslására, az elodázhatatlan intézkedések kidolgozására és meghozatalára.

A világgazdaság szereplői

Az egyik meghatározó gazdasági központban, az USA-ban a tartósan gazdaságnövelő intézkedések első eredményei ez évben már mutatkoznak, a befektetői és a fogyasztói bizalmi indexek javulnak, s a termelés is élénkül: 2003-ban 2,25-2,5 százalékos, 2004-ben 3,5 százalékos GDP-növekménynyel számolnak a szakértők. A költségvetési hiány ugyan magas, ez azonban csak hosszú távon okozhat bizonytalanságot a gazdaságban. A jelentős adócsökkentés és az irányadó kamat lefaragása a vállalatok jövedelmezőségét javítva a termelés és beruházás élénkítését segíti. A legfrissebb, a júliusi makroadatok szerint az ipari termelés fél év óta a legnagyobb mértékben, 0,5 százalékkal bővült. Javult a feldolgozóipar kapacitáskihasználtsága, növekedett a kiskereskedelmi forgalom, megindult a raktárkészletek csökkenése. A kedvező folyamatok fennmaradását a nyilvánosságra hozott befektetői és fogyasztói bizalmi indexek javulása vetíti előre.

Az ázsiai térség fejlődése változatlanul erőteljes. Az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) a GDP bővülésének idei prognózisát 5,3 százalékról 5,6 százalékra módosította. Kína és Dél-Korea gazdasága egyenletesen és dinamikusan fejlődik, és Japánban is több hónapja emelkedik a termelés és a rendelésállomány.

Az euróövezet gazdasági teljesítménye az idei év első negyedévében 0,1 százalékkal növekedett az előző negyedévihez képest, ami a 2002. év első három hónapjával összevetve 0,9 százalékos javulásnak felel meg. Kedvező körülmény, hogy az infláció és a kamatszint alacsony. Az EKB az irányadó kamatlábat három lépésben 2 százalékra mérsékelte. Elemzők a következő fél évre további 0,5 százalékpontos kamatvágást jeleznek. A világgazdaság vezető pozíciójáért vívott versenyben rövid távon az Európai Unió megőrizheti korábbi helyezését. A hatalmas belső piaccal rendelkező közösség gyenge gazdasági teljesítménye nem választható el a közös valuta erősödésével összefüggésben lanyhuló exportértékesítéstől. A térség vezető erejének számító - és a magyar kivitel legjelentősebb célországaként számon tartott - német gazdaság fellendülése sajnálatosan lassúbb az övezet átlagánál, és mértéke is elmarad attól. Az immár hivatalosan is recesszióba sülylyedt német gazdaságot csak a kilátásba helyezett reformintézkedések és megszorítások következetes megvalósítása lendítheti ki a mélypontról. A jelenlegi feltételek és a többi tagország nehézségei mellett 2003 egészére az Unióban 1 százalék alatti növekedés valószínűsíthető.

Ingadozó hazai konjunktúra

A konjunktúrafelmérések tanúsága szerint a gazdálkodó szféra rövid távú üzleti várakozásainak tendenciája az év elejétől májusig javult, azt követően erőteljesen romlott. A több mint két éve tartó dekonjunktúra időszakában mind az exportorientált nagyvállalatok, mind a hazai piacra termelő kis- és középvállalatok folyamatosan kereslethiánnyal küzdöttek, kapacitásaik jelentős része kihasználatlan, tevékenységük jövedelmezősége alacsony volt. A kibontakozásra utaló jelek, gazdasági események átmenetinek bizonyultak, a 2001-2003 közötti időszakban a magyar gazdaság tervezettől elmaradó fejlődése alapvetően a világgazdasági dekonjunktúra elhúzódásának következménye. A legfrissebb és konszenzust tükröző előrejelzések szerint 2003 második felében a gazdasági folyamatok lassan és fokozatosan élénkülnek.

A hazai vállalkozói szféra bizalmi mutatói kedvezőtlenebbek a gazdaságilag fejlettebb országok hasonló indikátorainál. Ez részben azzal magyarázható, hogy a konjunktúra kibontakozása a hazai feltételek között időigényesebb, mint a műszakilag-gazdaságilag fejlettebb országokban.

A tervezettől elmaradó teljesítmények

A magyar gazdaság első félévi teljesítménye időarányosan elmarad a tervezettől és az előre jelzettől is. A nyár eleji gazdaságpolitikai kiigazítás a reálfolyamatokat alig érintette. Az év második felében a növekedés várhatóan némileg élénkül, éves szinten sem éri el a múlt évi eredményeket. Az ágazati teljesítmények kiegyensúlyozatlanok maradnak, a volumenváltozást jelző mutatók széles határok között ingadoznak. A pénzügyi és a külgazdasági egyensúly romlik, az eladósodás növekszik. A beruházások alacsony szinten maradnak, miközben a lakossági fogyasztás és az import emelkedik.

Az ipari termelés szélsőséges havi indexek eredőjeként az első félévben közel 4 százalékkal nőtt. A cégek terméktöbbletük túlnyomó részét a külföldi, jórészt kelet-európai piacokon helyezték el, a hazai értékesítés érdemben nem változott. Az ipari- termék-kivitelben érdekelt vállalkozások s a vámszabad területi cégek csaknem negyedével növelték teljesítményüket. A belső keresletélénkülés - vélhetően strukturális és minőségi okok miatt - nem teremt pótlólagos keresletet a hazai ipar számára. Az év második felében az ágazat teljesítménye valamelyest gyorsul, éves szinten 4,5 százalékos növekedéssel számolnak.

Az építőipar eredményeit alapvetően a hazai kereslet határozza meg. A források jelentős szűkülése az ágazat két éve tartó szárnyalását visszavetette, az első félévi teljesítmények több százalékponttal elmaradnak a múlt évi magas bázistól. Éves szinten legfeljebb 3-4 százalék körüli teljesítménynövekménnyel lehet számolni.

A mezőgazdaságot sújtó idei aszály katasztrofális veszteségeket okozott az ágazatnak és az országnak. A károkról még nem áll rendelkezésre felmérésen alapuló becslés, annyi azonban e nélkül is érzékelhető, hogy az ágazat hozzájárulása a GDP-hez az előző évekénél lényegesen alacsonyabb lesz.

A közlekedés-szállítás ágazat teljesítményét az anyagi termelés és a külkereskedelmi forgalom kibocsátásai, teljesítménye határozzák meg. A személyszállításban nem érzékelhető lényeges átrendeződés, így a szektor teljesítménytöbblete 2-3 százalék körül várható éves szinten. Az első félévi eredmények szezonális okokból általában alacsonyabbak a második félévieknél.

A hírközlésben évek óta tapasztalható fejlődés nem tört meg, az ágazat a gazdaság legdinamikusabb szektora.

2003-ban a külkereskedelemben csapódik le az elmúlt évek nagyarányú jövedelemkiáramlása. Az import értékben és volumenben is emelkedett, miközben az export 2-3 százalékponttal elmaradt a bázisidőszakitól. A külkereskedelmi statisztikákban nem tükröződik az ipari kivitel gyors emelkedése. A modernizáció szempontjából kedvezőtlen, hogy a beruházási javak importja alig bővült az alacsony bázishoz viszonyítva. Az import növekedését az élénk lakossági fogyasztás generálja.

A turizmus a jelek szerint 2001-ben érte el csúcspontját, azóta a vendégforgalom és a pénzügyi bevételek folyamatosan csökkennek. Európában átrendeződtek a turisztikai célpontok, a kialakult helyzet tartósnak ígérkezik. A forgalom ismételt fellendítése új stratégia kidolgozását igényli az ágazat vezetőitől és szakértőitől, beleértve az ehhez kapcsolódó beruházási igényeket is. Számításaink szerint az ez évi bevételek néhány százalékkal elmaradnak az előző évi nem magas szinttől. Az ágazat fizetési mérleget javító egyenlege tovább mérséklődik.

Az Ecostat előrejelzése a magyar gazdaság fejlődésére (változás az előző évhez képest, összehasonlító áron, százalék)

Mutatók

2002 tény/előzetes

2003 prognózis

2004 prognózis

Bruttó hazai termék (%)

3,3

2,8

3,5

Lakossági fogyasztás (%)

7,8

6,8

4,8

Közösségi fogyasztás (%)

4,0

3,5

3,1

Állóeszköz-felhalmozás (%)

5,7

1,4

4,0

Kivitel (%)

6,5

3,4

4,7

Behozatal (%)

8,3

5,8

5,7

Éves fogyasztóiár-index (%)

5,3

4,8

5,9

Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró)

-2,8

-4,1

-3,4*

Közvetlen tőkebefektetések (milliárd euró)

1,2

1,3

1,8

Államháztartási egyenleg (a GDP %-ában)d)

-9,8

-5,6

-4,7

Munkanélküliségi ráta (%) a)

5,9

6,4

6,4

A bruttó átlagkereset alakulása (%) a)

18,3

9-10

7,0

Külker. áruforgalom egyenlege (milliárd euró)

-3,4

-4,2

-4,0

Az ipari termelés alakulása (%)

2,6

5,0

5-6

Az építőipari termelés alakulása (%)

20,1

3,0

5,0

Kiskereskedelmi forgalom volumene (%)

10,7

7-8

5,0

Betéti kamatok (kéthetes MNB) a)

8,5

9,0

7,5

Vállalkozásoknak nyújtott éven belüli hitelkamatok a)

9,7

8,5

7,0

Ecostat konjunktúraindexe b)

52,5

49,0

51,0

Ecoatat ingatlanbarométere c)

52,0

50,0

51,0

Forrás: KSH, MNB

* Módszertani változás nélkül

Megjegyzés: a) az év végén

b) a TOP-100, a kkv üzleti és a lakossági bizalom negyedéves átlaga, 2003. II. negyedév

c) ingatlanpiaci konjunktúramutató, 2003. II. negyedév

d) ESA95 módszertant közelítő

Mérlegek és hiányok

A tervezettnél alacsonyabb teljesítmények, magasabb jövedelmek és szociális juttatások következménye a pénzügyi mérlegekben is megmutatkozik. A költségvetés hiánya várhatóan meghaladja az 1100 milliárd forintot - a félévkor hozott ár- és adópolitikai intézkedések hiányt mérséklő hatása ellenére is. A Pénzügyminisztérium az államháztartás várható hiányát augusztus közepén a GDP 5 százalékára becsülte.

A magyar gazdaság fejlődése a szerényen javuló külgazdasági adottságok ellenére sem éri el a kívánatos szintet, a mérsékeltebb ütem összefügg az egyensúly gyengülésével, az erőteljesen jelentkező versenyképességi problémákkal, a megtakarítások és a fejlesztések elmaradásával. Alapvető tétele a külkereskedelmi deficit 4,5 milliárd euróra becsült összege, amely lényegesen magasabb a tavalyinál. Mint említettük, az export teljesítménye stagnál, a mezőgazdasági árualap kiesésével a helyzet tovább romolhat, érezhető javulást a szolgáltatásexporttól sem várunk. Modernizációs és finanszírozási szempontból is kedvezőtlen, hogy a beáramló külföldi tőke mennyisége minimális, kisebb a kiáramlásnál. A második félévben némi javulással számolhatunk, jó az esélye a privatizáció beindulásának, javíthatnak a helyzeten az utóbbi hónapokban bejelentett befektetői döntések, és az EU-csatlakozással nőhet a befektetői érdeklődés. A nettó külföldi adósság azonban így is nő, a jelenlegi állomány kamatterhe még kezelhető nagyságrendű.

Fiskális és monetáris politika

A kormány fiskális politikájában, intézkedéseiben további jelentős lépéssel már nem számolunk, hatásuk ez évben már amúgy sem lenne érzékelhető. A monetáris politika sokak véleménye szerint patthelyzetbe került, mozgástere jelentéktelen. Pozitív változást hozhatna a működő tőke beáramlásának élénkülése (pl. a magas kamatok és hozamok hatására), ami a forint árfolyamának érdemi és tartós emelkedését generálhatná.

A fiskális és monetáris politika képviselői egyaránt elkötelezték magukat az euró 2008. évi bevezetése mellett, ami igen következetes gazdaságpolitikát igénylő vállalás. Az éves költségvetések összeállítása a jelenleginél nagyobb szigort és konzisztenciát igényel.

Az infláció az év első felében az előre jelzettnél alacsonyabb volt. A folyamat az év második felében várhatóan megszakad az energiaár-emelések, az aszályos időjárás, a gyenge forint és a múlt évi alacsony bázis miatt. Az inflációs ráta átlagos szintje és az év végi 12 havi infláció is magasabb lesz az MNB által kitűzött 4,5 százalékosnál, a múlt évit viszont nem éri el. A termelői és fogyasztói árakat jelentősen befolyásoló világpiaci olajárak csökkenésével nem számolunk, hordónként 27-28 dolláros árakkal kalkulálunk az év egészében. Áringadozás esetén az árak növekedését tartjuk valószínűbbnek, tartós csökkenéssel pedig nincs okunk számolni. A forint árfolyama ez évben elérheti az infláció mérséklése és az export növelése szempontjából kedvezőnek tartott 250-260 forint/euró szintet.

A lakossági fogyasztás növekvő üteme a magas bázis miatt számszerűleg mérséklődik ugyan, szintje és volumene azonban emelkedik, az életkörülmények a növekvő jövedelemkiáramlás eredményeként javulnak. A lakosság felhalmozási hajlandósága a második félévében valamelyest javulhat, ezt már az év közepi adatok is jelzik. Ezzel együtt a lakossági fogyasztás és beruházás (lakás, ingatlan, tartós fogyasztási javak) élénk marad.

A bérek alakulását a múlt évi áthúzódó hatások alakítják, további jelentős bérnövekedéssel sem az alkalmazotti, sem a vállalkozói szférában nem számolunk. A béralapon értékelt versenyképesség szinten marad.

Makrogazdasági előrejelzés a 2002-2006. évekre (összehasonlító áras növekedési index, százalék)

 

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Bruttó hazai termék (GDP)

5,2

3,8

3,3

2,8

3,5

4,5

5,1

Lakossági fogyasztás

4,1

4,0

7,8

6,8

4,8

4,2

4,2

Közösségi fogyasztás

1,2

0,4

4.0

3,5

3,1

2,0

2,0

Bruttó állóeszköz-felhalmozás

7,7

3,1

5,7

1,4

4,0

6,2

7,8

Export

21,8

9,1

6,5

3,4

4,7

8,0

8,4

Import

21,2

6,2

8,3

5,8

5,7

8,5

8,1

Infláció

9,9

9,2

5,3

4,8

5,9

3,8

3,6

Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró)

-1,4

-1,2

-2,8

-4,1

-3,4*

-2,5*

-1,9*

Államháztartási egyenleg a GDP százalékában

-3,7

-3,5

-9,8**

-5,6

-4,7

-3,0

-2,8

Forrás: KSH, MNB, Ecostat - ECO-TREND modell, 2003. szeptember

Megjegyzés: * A várható EU-transzferekkel együtt

** 2002-től EU-módszertan szerint

Várható makrogazdasági folyamatok

Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet szerint a magyar gazdaság számára meghatározó Európai Unió növekedési kilátásai számottevően nem javultak, a hazai export jelentős bővülésére csak 2004-ben számíthatunk. A külső egyensúly ennek megfelelően az idén tovább romlik. A jövő évi költségvetés tervezése során annyi már bizonyos, hogy a gazdaságpolitikában prioritást élvez majd az államháztartási egyensúly kérdése.

A magyar GDP az első negyedévben 2,7 százalékkal bővült, s a második negyedévben 3,1 százalékos kutatói várakozással szemben a valóság a KSH adatai szerint 2,4 százalék volt. A szerényen javuló külgazdasági adottságok mellett a magyar gazdaság fejlődése nem éri el a kívánatos szintet, a mérsékeltebb ütem összefügg az egyensúly romlásával, az erőteljesen jelentkező versenyképességi problémákkal, a megtakarítások és a fejlesztések elmaradásával. Az export kedvezőtlen mutatói, az építőipar várttól elmaradó teljesítménye miatt 2003-ra a GDP 2,8 százalék körüli növekedését prognosztizáljuk.

Az államháztartási hiány júliusban elérte az éves terv 73 százalékát. Év végéig a deficit 970 milliárd forintra emelkedhet, ami a GDP 5,4 százalékának felel meg. A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban még nagyon sok a bizonytalanság. Az adóbevételek tervezett emelkedése ugyanakkor az egyensúly javulása irányába mutat. Az államháztartás GDP-arányos hiánya 2004-ben már 4,2 százalékra csökkenhet.

A fizetési mérleg hiánya júniusban 2,3 milliárd eurót tett ki. Az áruforgalmi egyenleg további romlásával, valamint az év végi rendszeres tőkekiutalásokkal számolva a deficit 3,7 milliárd euróra nőhet. 2004-ben - módszertani változásokkal is számolva - a hiány meghaladhatja a 4 milliárd eurót.

A jegybank politikáját továbbra is a monetáris szigor határozza meg. Az inflációs előrejelzés és a cél közti növekvő különbség a kamatok magasan tartását teszi indokolttá, ugyanakkor alacsonyabb inflációs nyomással számolhatunk a következő évben. A forint árfolyamának várható gyengülése, valamint a fogyasztás csökkenése ugyanakkor lefelé korrigálhatja az indexet. Az áfakulcsok módosítása differenciáltabb képet mutat, attól függően, hogy az éles versenyben álló termékek és szolgáltatások árában mennyire lehet érvényesíteni a forgalmi adó emelését. Összességében 4,8-5,0 százalékos átlagos áremelkedéssel számolunk 2003-ban, míg 2004-re 5 százalékot kismértékben meghaladó inflációt prognosztizálunk.

A fejlődés lehetséges trendjei 2006-ig

Az idei évinél lényegesen nagyobb bizonytalanságot mutatnak a következő néhány év várható növekedési lehetőségei. A magyar gazdaság középtávú kilátásairól, fejlődési pályájáról több változatban is készült előrejelzés. A legvalószínűbbnek tartott "Ecostat-prognózis" kedvező kül- és belgazdasági környezetet feltételezve fenntartható növekedést vázol fel.

A fejlett ipari országokhoz képest a magyar gazdaság még mindig jelentősen elmarad mind a fajlagos teljesítmény, azaz az egy főre jutó GDP, mind a munka termelékenysége, mind a jóléti mutatók tekintetében. Így alapvető gazdaságpolitikai cél az uniós országok fejlődési üteménél jóval gyorsabb - ám a makrogazdasági egyensúlyt megőrző és korszerű szerkezetű - növekedési pálya fenntartása, a felzárkózási folyamat elősegítése.

Exportkereslet

A magyar gazdaság exportvolumenének növekedése az elmúlt esztendőkben igen magas, évi 10 százalék feletti volt. A 2001-től tapasztalható dekonjunktúra hatására ez valamelyest visszaesett, de a várhatóan kedvezőbbé váló világgazdasági környezet és a magyar gazdaság élénkülése révén az exportvolumen éves dinamikája a következő években ismét 10 százalék közelébe kerülhet. Ehhez szükség lehet a piacok diverzifikálására, a kelet-európai, mindenekelőtt az oroszországi lehetőségek feltárására, a kereskedelmi kapcsolatok mellett az együttműködés, a tőkebefektetések stb. bővítésére. Kínával folytatott kereskedelmünk évek óta stagnál, a gazdasági kapcsolatok bővítését segítik e relációban a közelmúltbeli miniszterelnöki látogatás és az üzletemberekkel kiegészült delegáció tárgyalásai.

Magyarországon a multinacionális vállalatok adják az export jelentős részét, és ezek a cégek igen érzékenyek a világgazdasági környezet változásaira. Emiatt egyrészt ellensúlyozni kell a jelenségből következő nagyobb külkereskedelmi, nemzeti jövedelmi és megtakarítási bizonytalanságot. Másrészt az igen mobil exportorientált szektort (amely általában jelentős adó-, vám- stb. kedvezményeket is élvez) a gazdaságpolitika által preferált és szerkezetileg fejlesztendő területekre lenne célszerű irányítani. Ehhez jó eszköz lehet a kedvezményrendszer átalakítása, a multinacionális vállalatok ösztönzése a hazai beszállítók preferálására.

Felhalmozási kereslet

2001-ben a dekonjunktúra hatására jelentősen visszaesett a beruházások dinamikája. A külső forrásbevonás mértéke is csökkent, ez a GDP-hez viszonyított folyófizetésimérleg-hiány visszaesésében is tükröződött, amely az előző évi 2,9 százalékkal szemben 2001-ben 2,1 százalék volt. A felzárkózás szempontjából mindenképpen szükségesnek látszik, hogy a felhalmozási hányad 25 százalék felett legyen, de ennek természetesen megfelelő szerkezetűnek és hatékonyságúnak kell lennie. A következő években a beruházások élénkülését várjuk.

Az állóeszköz-felhalmozás növekedése 2006-ra számításaink szerint 8 százalék körül stabilizálódhat. Ehhez hozzájárul az állami beruházási kereslet növelése (a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Széchenyi-program, az infrastrukturális beruházások stb.), valamint a csatlakozás kapcsán megszerezhető EU-források. Ennél erőteljesebb növekedés véleményünk szerint már veszélyeztetné a külső egyensúlyt. A beruházások volumene mellett azok struktúrája is érdemben befolyásolja a technológiai fejlődést s termelékenységnövekedést, ezáltal a hosszú távú növekedési potenciált.

A fogyasztás növekedése

Az egyensúlyi növekedési pálya fenntarthatóságának egyik szükséges feltétele, hogy a következő években a reálkeresetek ne nőjenek jobban a termelékenységnövekedés üteménél. A pénzbeli, illetve a természetbeni juttatások továbbra is az elmúlt évek tendenciáit követik, várhatóan egyre csökkenő hányadát jelentik a jövedelemnek. A rendelkezésre álló jövedelem vélhetően évi 3-4 százalékkal nő, figyelembe véve a foglalkoztatottak számának várható alakulását is.

A fogyasztást a kamatpolitika is nagymértékben befolyásolja. Jelentős reálkamat-csökkenés nem valószínűsíthető, tehát ilyen okok miatt nem következik be dinamikus fogyasztásbővülés. Az infláció mérséklődése ugyanakkor a megtakarítások növekedési ütemének csökkenésével jár, ami fogyasztásnövelő hatású lehet.

A fenti feltételek és feltételezett reakciók eredőjeként a háztartások fogyasztásának középtávon évi 4 százalék körüli bővülését valószínűsítjük a következő időszakban.

Az államháztartás fogyasztási kereslete várhatóan a továbbiakban is körülbelül évi 2 százalékkal nő.

Növekedési és árkilátások

 

2003

2004

2005

2006

A világgazdaság növekedési üteme (%)

3,0

3,5

4,0

4,0

Az EU növekedési üteme (%)

2,0

2,3

2,5

2,5

Az EU-import növekedési üteme (%)

2,0

2,5

3,0

4,0

A világpiaci árak alakulása (Brent-olaj $/barrel)

23

23

25

25

A nemzetközi pénzpiacok állapota és hazánk megítélése

       

Magyarországot érintő pénzügyi válság

nincs

nincs

nincs

nincs

Magyarország nettó EU-transzferei (millió euró)

120

400

600

900

Forrás: IMF World Economic Outlook, Ecostat-számítás

A fentiek alapján a növekedés külső feltételrendszerét szerényen javulónak valószínűsítjük.

A makrogazdasági kínálat alakulása

A vázolt potenciális makrogazdasági kereslet számításaink szerint a termelés oldaláról megvalósítható mind a rendelkezésre álló állóeszköz-állomány jelenlegi és várható nagysága és struktúrája, mind pedig a munkaerő-kínálat és annak képzettségi szerkezete alapján.

Feltételezzük, hogy a felhalmozási ráta az elkövetkező két évben jelentősen emelhető lesz. Ez mindenképp szükséges feltétele a felzárkózásnak, hiszen a fejlett országokban a tőkeállomány nagysága a GDP százalékában jóval magasabb értéket mutat a hazainál.

Magyarországon jelenleg alacsony, 6 százalék alatti a munkanélküliségi ráta. A nyugdíjkorhatár emelése, illetve a kedvezményes nyugdíjazások visszaszorulása miatt a munkaerőforrás növekedhet. Az oktatási rendszer folyamatos reformjának hatása a munkaerő képzettségi szintjére csak hosszabb távon jelentkezik, ám a jelenlegi helyzet is elfogadhatónak, működőképesnek tekinthető.

Az utolérési folyamat előrehaladását elsősorban a termelékenységnek a nyugati szinthez történő közeledésével mérhetjük le. Makroökonómiai modellekben ennek mérőszáma a TFP (Total Factor Productivity, teljes termelékenység). A TFP alakulását mind a munka-, mind a tőketermelékenység változása befolyásolja. Feltételezésünk szerint a TFP évi 3 százalékkal nőhet, ez mintegy kétszerese a fejlett országokban valószínűsíthető értéknek.

Számításainkban feltételeztük, hogy az importszerkezet nem módosul lényegesen. Az enyhe reálfelértékelődési tendencia következtében árversenyképességünk némileg gyengül.

Jövedelmi folyamatok

A valuta reálfelértékelődése, a feltételezett gazdasági növekedés, a termelékenység viszonylag gyors emelkedése lehetővé teszi, hogy az infláció folyamatosan csökkenjen. 2003 végére a pénzromlás üteme 5 százalék körüli lesz, 2006-ig pedig lassú csökkenést valószínűsítünk. Természetesen kisebb inflációs szint mellett annak csökkentése általában növekvő reáláldozatokkal jár, ezért az infláció mérséklődésének folyamatos és lassuló tendenciáját prognosztizáljuk, ezt tartjuk a gazdaság és a társadalom számára egyaránt elfogadhatónak.

A magas felhalmozási hányaddal jellemzett növekedési pálya és az EU-hoz, majd az EMU-hoz való csatlakozásunkhoz szükséges kritériumok elérése kemény követelményeket támaszt az államháztartás jövőbeni szerepével kapcsolatban. A gazdaság élénkítése az állami beruházási kereslet növelését igényli, ugyanakkor az államháztartás GDP-arányos hiányát tovább kell csökkenteni. Mindez csak az államháztartási kiadások és bevételek szerkezetének ésszerű kialakításával érhető el.

A jövedelemcentralizáció és -újraelosztás foka tovább csökkentendő. Az állami szerepvállalás területeit konkrétan meg kell határozni, a nem hatékonyan ellátható feladatokról pedig célszerű lemondani. Az állami szerepvállalással összefüggő faladatok (infrastruktúra, oktatás, ösztönzési politika stb.) esetén viszont határozott és e célokra orientált fejlesztés indokolt.

Fontos lenne a munkaerő költségeinek csökkentésével javítani a vállalkozások versenyképességét. Ennek lehetséges módja az adók kisebb mértékű csökkentése, valamivel jelentősebb (munkaadói) tb-járulék-mérsékléssel kiegészítve.

A felvázolt külkereskedelmi folyamatokat az árfolyam kismértékű reálfelértékelődése nem veszélyezteti. A hazai inflációcsökkenés és az Európai Unió átlagos inflációjának mérséklődése közötti különbségből fakadó felértékelődést a várhatóan gyorsabb ütemű termelékenységjavulás képes lesz kompenzálni.

Lehetőséget látunk a kamatfelár további kismértékű csökkenésére, a belföldi kamatok folyamatos mérséklődése mellett. A belföldi reálkamat szintjében is további csökkenést prognosztizálunk.

A makrogazdasági alappálya jellemzői

Az alábbiakban kedvező külső környezetet feltételező egyensúlyi pályát számszerűsítünk, ahol a gazdaság a makrogazdasági egyensúlyt lényegileg nem veszélyeztetve fejlődik, növekvő felhalmozási hányad, finanszírozható folyófizetésimérleg-hiány mellett, dezinflációs pályán.

Az átlagos évi növekedési ütem 3,5-5 százalék között mozog, a felhalmozási ráta lassan, de fokozatosan növekszik a 2004. évtől feltételezett, nagymértékű uniós transzfereket is számításba véve. A fogyasztás valamelyest a gazdasági növekedés alatti ütemben növekedhet.

Az export dinamikusan, 2004-től körülbelül évi 7-8 százalékkal bővül. Az import közel azonos ütemben növekszik.

A folyó fizetési mérleg finanszírozása kedvező szerkezetű, az évente beáramló működő tőke várhatóan továbbra is 1,5-2 milliárd euró lesz.

Az államháztartás hiánya középtávon csökkenhet, bár 2004-ig még nem érjük el az EMU-csatlakozás kritériumaként tekintett küszöbértéket (az uniós metodika szerint számítva).

A foglalkoztatottak száma csak kismértékben emelkedik, a munkanélküliségi ráta jelentősen nem módosul.

Az infláció 2006-ra 4 százalék alá süllyedhet, a reáljövedelmek évi 3-4 százalékkal emelkedhetnek.

Adalékok a jövőkép megítéléséhez

Kedvező, s javítja középtávú esélyeinket, hogy * Magyarország gazdasági növekedése tartósan az Európai Unió átlagát meghaladó intenzitással gyorsul; * a növekvő gazdasági potenciál által biztonságosabbá válhat a befektetési környezet, mérséklődik a tőkebefektetés kockázata; * a jogharmonizáció igen előrehaladott, a jogi környezet stabil; * a fejlett gazdaságokhoz képest még mindig alacsonyak a bérek; * a munka termelékenysége viszonylag magas, s folyamatosan bővül a középfokú és felsőoktatásban részt vevők száma; * a legdinamikusabb K+F-területeken erősek a magyar tudományos alapok; * elindult a multinacionális vállalatok magasabb hozzáadott értéket termelő tevékenységeinek hazánkba telepítése, a tudástranszfer egyre jelentősebb; * jelentős számú ipari park található Magyarországon; * az intézményrendszer nem akadályozza a külföldi működő tőke megjelenését, sőt bizonyos befektetői intézmények hasznossága egyértelmű; * a környezeti adottságok alkalmassá teszik az országot, hogy ideális logisztikai központok fejlődhessenek. * Negatív a hatása annak, hogy * bizonyos területeken a belső piac telített, a verseny szinte a végletekig kiélezett, új belépők számára a piacra lépés csak nagy invesztíciókkal, drága marketinghadjárattal és magas kockázattal, s ebből kifolyólag bizonytalan profittal valósítható csak meg (pl. élelmiszeripar); * a magas külkereskedelmi hiány negatívan hat a gazdaságra; * a kedvezőtlen makrogazdasági trendek következtében az országba érkező működő tőke jövedelmezősége csökken, a kockázati faktorok nőnek; * a világgazdasági visszaesés és a már jelen lévő transznacionális vállalatok nemzetközi problémái hazánkban is megjelennek; * a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályozás EU-konformizálása miatt a "brown investment" típusú költségek terhelik a beruházásokat, amihez ha nem kapnak állami támogatást, akkor jövedelmezőségük csökken, az újabb beruházásokat visszatarthatják, az itt lévőket pedig telephely-módosításra ösztönzik; * a befektetők számára legpreferáltabb régiókban néhány szakmában munkaerőhiány alakult ki; * a bérek közterhei magasak, ami rontja a versenyképességet, és kényszermegoldások keresésére készteti a cégeket; * a középvezetés és a menedzsment képzettsége nem minden esetben felel meg a nemzetközi elvárásoknak, az idegen nyelvet beszélők száma még mindig nem elegendő; * a K+F-kiadások aránya a GDP százalékában alacsony, a teljes ráfordítás több mint felét a költségvetés biztosítja, az üzleti K+F-ráfordítás Magyarországon rendkívül alacsony. A K+F-infrastruktúra és az intézményrendszer működési feltételei nem kielégítők. A kkv-szektor regionális szintű termelési, innovációs és információs hálózatba szerveződése rendkívül alacsony fokú; * a munkaerő immobil, bizonyos területekről a magas munkanélküliség ellenére sem települnek át a fejlettebb és munkaerőhiánnyal küzdő régiókba; * a kis- és középvállalatok tőkehiányát, finanszírozási problémáját a jelenlegi banki szféra még mindig nem kezeli súlyának megfelelően; * a régiók többségének infrastrukturális helyzete, közlekedése, szállítási lehetőségei nem megfelelőek, az elmaradottság igen nagy mértékű, felszámolása viszont több évet igénylő feladat; * a beszállító vállalatok nagy része nem elég tőkeerős, nincs meg a megfelelő tapasztalata, nem rendelkezik a szükséges know-how-val ahhoz, hogy magasabb technológiai szintet megkövetelő szektorokban termelő vállalatok igényeit kielégítse. Sok nemzetközi nagyvállalat saját, külföldi beszállítóit előtérbe helyezi. Ha a hazai előny (pl. adókedvezmény, olcsóbb munkaerő) csökken, a külföldi működő tőkével működő vállalatok újra fogják gondolni az országban maradást, illetve az új beruházások visszaeshetnek; * olykor az infrastruktúra fejletlensége miatt maradnak el egyes beruházások, a telekommunikációs költségek igen magasak

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére