Egyéni vállalkozói vagyon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 66. számában (2003. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az egyik házastárs egyéni vállalkozása céljára az életközösség ideje alatt megszerzett eszközök (vagyontárgyak) a házastársi közös vagyonba tartoznak. Nem minősül az áfatörvény szerinti értékesítésnek és a vállalkozásba befektetett tárgyi eszközök vállalkozásból való kivonásának, ha e vagyontárgyakat a bíróság az egyéni vállalkozó házastárs tulajdonába adja, ezért a vagyonmérlegben a vagyontárgyak értékét az áfával csökkenteni nem lehet. A vagyonmérlegben nem a vállalkozáshoz tartozó eszközök könyv szerinti, hanem tényleges forgalmi értékét kell figyelembe venni (LB 424. EH - Hiv. Gyűjt. 2001/1/424. sz.).

A közös vagyon tárgya

Az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezetnek minősül ugyan, maga az egyéni vállalkozás azonban az e tevékenységet folytató természetes személytől elkülönült jogalanyisággal nem rendelkezik, az úgynevezett vállalkozásba bevitt vagyona a magánvagyonával esik egybe, pontosabban a magánvagyonának a részét képezi, és azt a Csjt. 28. §-a nem minősíti különvagyonnak. Erre tekintettel a házasságban élő egyéni vállalkozó magánvagyona házastársi közös vagyonnak minősül, kivéve azt, ami a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a különvagyonához tartozik, ilyennek viszont csak

- a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

- a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

- a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,

- a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy minősül.

Közös vagyon az egyéni vállalkozó házastárs úgynevezett vállalkozói vagyona körébe tartozó valamennyi aktív és passzív vagyontárgy. Az egyéni vállalkozó közös vagyonnak minősülő úgynevezett vállalkozói vagyonának köre a számviteli törvény 1. számú melléklete szerinti aktív és passzív mérlegtételeknek megfelelően határozható meg, noha azzal nem feltétlenül és nem is teljes mértékben azonos.

A vállalkozásba bevitt aktív közös vagyontárgyak

Az egyéni vállalkozó házastárs vállalkozásba bevitt aktív vagyontárgyainak a körébe tehát beletartozik mindaz az ingó, ingatlan, követelés, vagyoni értékű jog, tartozás és vagyoni tárgyú kötelezettség, amely a vagyon fogalmi körébe vonható. Ennek megfelelően az egyik házastárs egyéni vállalkozása céljára az életközösség ideje alatt megszerzett eszközök (vagyontárgyak) a házastársi közös vagyonba tartoznak.

A vállalkozói vagyonba tartozó passzív vagyontárgyak

A gazdasági tevékenység folytatásával összefüggő adósságok

A közös vagyon szélesebb körű, mint az a tulajdonközösség, amely az életközösség alatt szerzett dolgokon keletkezett, a vagyon körébe tartoznak ugyanis a vagyoni értékű jogok és a vagyoni tárgyú kötelezettségek is. Közös adósságnak minősül ezért az egyik házastárs egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatban az életközösség alatt felmerült adósság is.

Közös adósság az életközösség megszűnése után bevallott vagy megfizetett adó- és társadalombiztosítási vagy egyéb járuléktartozásnak az életközösség tartama alatt elért jövedelmet terhelő időarányos része.

A vállalkozás jövedelme

Az egyéni vállalkozói tevékenységből eredő nettó jövedelemnek az életközösség ideje alatt elért, illetőleg annak az életközösség tartamára eső időarányos része a közös vagyonba tartozik. A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában azonban az életközösség tartama alatt elért nettó jövedelem alatt az árbevétel tartozásokkal, adókkal, járulékokkal és egyéb közterhekkel csökkentett, illetőleg az adó-visszatérítéssel növelt része értendő, függetlenül attól, hogy az egyéni vállalkozó és az állam közötti adó- vagy társadalombiztosítási jogviszonyban az adó-, illetve társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettség mikor keletkezik, a fizetés mikor válik esedékessé, illetőleg a visszatérítési igény mikor nyílik meg.

Közös követelések

Közös követelés az életközösség megszűnése után visszaigényelt vagy visszafizetett adónak, illetve társadalombiztosítási vagy egyéb járuléknak az életközösség tartama alatt elért jövedelemmel arányos, illetőleg az életközösség ideje alatt túlfizetett része is.

A házastársak és a vállalkozás között létrejött polgári jogi viszonyok

Használati díj

Az életközösség-megszakadás és a közös vagyon megosztása közötti időszakban az egyéni vállalkozó házastárs a vagyonközösséghez tartozó üzlethelyiségek, gépek és berendezések használatáért a nem vállalkozó házastárs javára használati díj fizetésére kötelezhető, amelynek mértéke szakértői vélemény alapján határozható meg.

Kölcsön

Az egyéni vállalkozó házastárs mint magánszemély és a vállalkozás mint gazdálkodó szervezet között egyéb polgári jogi jogviszonyok is létrejöhetnek. Az ilyen polgári jogi jogviszonyok egyik leggyakoribb fajtája a gyakorlatban "tagi kölcsön" néven vált ugyan ismertté, de az valójában a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerinti polgári jogi kölcsönnek minősül.

Az egyéni vállalkozó mint magánszemély által a saját vállalkozásnak mint gazdálkodó szervezetnek nyújtott kölcsönnél az egyéni vállalkozó házastárs gazdálkodó szervezeti minőségében az adós, magánszemélyi minőségében pedig a hitelező. Ebből viszont az következik, hogy a közös vagyon terhére nyújtott tagi kölcsönnek az életközösség megszűnésekor fennálló részét

- a személyes, családi, illetve háztartási célokat szolgáló vagyon körébe közös követelésként,

- a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyon körébe pedig közös adósságként kell beállítani, vagy

- azt a követelések és adósságok köréből egyaránt ki kell hagyni (LB Pfv.II.21.191/2001/4.).

A közös vagyon értéke

A házastársi közös vagyon megosztása során főszabály szerint az egyes aktív és passzív vagyontárgyak tényleges forgalmi értéke az irányadó, nem alkalmazható viszont a számviteli törvény szerinti úgynevezett könyv szerinti érték, mert az nem a házastársak egymás közötti magánjogi jogviszonyára, hanem az egyéni vállalkozó házastárs és az állam közötti adójogi és egyéb közigazgatási jogi viszonyokra vonatkozik.

Kivételesen a könyv szerinti érték alkalmazása lehet indokolt a félkész termékek, a követelések és a tartozások összegének meghatározására, mert a beszerzési ár és a továbbeladási ár közötti úgynevezett kiskereskedelmi árrés elérése az életközösség megszűnését követő kereskedelmi tevékenységet feltételezi. Nem indokolt viszont a forgalmi értéktől való ilyen eltérés a befektetett tárgyi eszközök értékének a meghatározása során, és akkor, ha a továbbeladási célra szánt áru bizonyítottan személyes, illetve családi célokra nyert felhasználást.

Az elszámolás alapjául szolgálhat a zárókészlet értéke is.

A vagyonmegosztás módozatai

Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásához használt vagyontárgyak megosztása a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyát illetően a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyakhoz hasonlóan történhet. Az egyéni vállalkozó házastárs és az állam közötti külső, adójogi jogviszonyra is figyelemmel viszont a megosztás kétféle módon valósulhat meg:

- a vállalkozásba bevitt vagyontárgyaknak a vállalkozásból való kivonását nem eredményező, illetőleg

- a vállalkozásba bevitt vagyontárgyaknak a vállalkozásból való kivonását is eredményező módon, amely utóbbi jelentős általánosforgalmiadó-, illetőleg személyijövedelemadó-fizetési kötelezettséget is maga után von.

Az egyéni vállalkozói vagyon peren kívüli szerződéssel történő megosztásának gyakori módja, hogy az egyéni vállalkozást társas vállalkozássá alakítják (az egyéni vállalkozás előbb egyéni céggé alakul, az egyéni cég egyszemélyes kft.-vé, majd a kft. kétszemélyessé válik). Az ilyen megosztási mód mindkét házastárs számára biztosítja a vállalkozói tevékenység társas vállalkozás keretében történő önálló folytatásának a lehetőségét, anélkül, hogy a vállalkozásba bevitt vagyontárgyaknak a kivonását, eredményezné, és ezzel összefüggő adófizetési kötelezettséget alapozna meg.

Magának az ilyen szerződésnek a tartalma azonban valójában szindikátusi szerződés, hiszen maga a megállapodás sem az egyszemélyes, sem a kétszemélyes kft.-t nem hozza létre, sőt annak létrehozása a polgári jog eszközeivel ki sem kényszeríthető. Ezért a szerződés meghiúsulásának jogkövetkezményeit magában a szerződésben célszerű rögzíteni.

Áfa és szja

A vállalkozásból kivont vagyontárgyakkal összefüggésben felmerülő általános forgalmi adó (áfa) és személyi jövedelemadó (szja) akkor minősül közös adósságnak, ha az az életközösség ideje alatt vagy a közös vagyon megosztásával összefüggésben, a megoszthatóság érdekében ténylegesen felmerült. * A házastársak és az állam közötti külső, adójogi jogviszonyban a közös vagyon megosztása folytán a befektetett tárgyi eszközök adófizetési kötelezettséget megalapozó értékesítése, illetve a vállakozásból való kivonása fogalmilag csak akkor valósul meg, ha a közös vagyonhoz tartozó, de kizárólag az egyéni vállalkozó házastárs gazdasági tevékenysége körében használt vagyontárgyak megosztására * az egyéni vállalkozó házastárs általi, de nem gazdasági, hanem személyes, illetve családi célú használatra történő magához váltás, vagy * az akár nem egyéni vállalkozó, akár ugyancsak egyéni vállalkozó, de külön adóalanynak minősülő másik házastárs általi, bármilyen célú használatra történő magához váltás, vagy * a házastársak általi, bármilyen célra történő közös értékesítés útján kerül sor. * Nem minősül viszont értékesítésnek, és a vállalkozásba befektetett tárgyi eszközöknek a vállalkozásból való kivonását sem valósítja meg a házastársi közös vagyon megosztásának az a módja, amikor az egyéni vállalkozásba befektetett tárgyi eszközök kizárólagos tulajdonjogát - természetbeni megosztás vagy magához váltás útján - az egyéni vállalkozó házastárs szerzi meg, és a közös vagyon megosztásával összefüggésben a megoszthatóság érdekében sem kényszerül a befektetett tárgyi eszközöknek a vállalkozásból személyes, illetve családi célú használatra történő kivonására. Ilyen esetben az egyéni vállalkozó házastársnak tényleges általánosforgalmiadó- és személyijövedelemadó-fizetési kötelezettsége nem merül fel, ennek hiányában viszont fogalmilag nem kerülhet szóba a vitás adótartozások közös adósságként történő elszámolása sem

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére